Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 március 14. JAN JADE: EM LE K A férfi igy beszélt: „Az idén ja­nuárban történt. Mentem a kölni utcán; jeges szél és eső csapott az arcomba. Feltürtem a kabátom gallérját és siettem, hogy a leg­közelebbi vendéglőben egy forró grogot igyam, amikor feltűnt előt­tem három férfi, kabátjukon sár­ga csillaggal. „Sárga csillaggal?” — kérdez­tem tőle. Barátom azt válaszolta: „Igen.” „Ez volt a kabátjukra varrva? Hol látta őket?” * „Az utca másik oldalán men­tek A kabátjukra volt rávarrva.” „Mikor látta ezt Kölnben?” „1958 januárjában .. „Téved, barátom! 1938-at akart mondani! Az húsz évvel ezelőtt volt!” „Nem, nem tévedek. Ebben az évben történt!” Nem tudtam szólni, csak tanács­talanul néztem a barátomat. Ö is hallgatott s idegesen kereste a te­kintetemet. Miért, töprengtem magamban s a szavak nyomán egy szörnyű kép merült fel emlékezetemben. Me­gyek végig a kölni utcán, a lábam alatt üvegszilánk csikorog. A zsidó üzleteket összetörték. Ruhák, szét­(! i i I i ft I I $ rugdalt rádiókészülékek hevernek a járdán ... Aztán egy sápadt fér­fi jött elő valahonnan, szürke haj­tincsei a homlokába lógtak, mel­lette két SS legény. ... Egy másik kép, két évvel ké- l sőbb. A nyolcvannégy éves öreg­asszonyt, aki már évek óta ágy- banfekvő beteg volt, elhurcolták — Auschwitzba... És most hir- télén azt kérdezem, miért kell azoknak az embereknek most is­mét a sárga csillagot hordaniok? a A barátom azt mondja: „Nem yl tatáinak más megoldást.” „Más megoldást? — kérdezem — De hát mi történt?” „A közelmúltban a szövetségi J! köztársaság megengedte, hogy a (v Hitler által adományozott kitün­tetéseit mindenki viselhesse.” Igen, most már tudom. Az a há­rom férfi, a sárga csillaggal a ru­háján arra akarja figyelmeztetni a SJ nyugatnémeteket, hogy a máso- jjj dik világháború kirobbantója ne- «íj kik is adott kitüntetést. Ezért tűnt á fel a kölni utcán a vaskeresztek és ” egyéb hitlerista kitüntetések mel­lett tiltakozásul a sárga csillag is, a fasizmus szomorú esztendeinek örök mementója. Fordította: CSÁNY1 LÁSZLÓ Furcsa dolgok | a náci okmányokban $ Londonban több kötetben kiad-, j ják a háború után, a hitleri németi! külügyminisztérium levéitárábar j J talált anvagokat. A februárban ki adott kötet az 1933 .január 30-tó’J . október 14-ig terjedő időszakra vo natkozó okmányokat tartalmazza Megtudjuk a könyvből többek kö zött azt is, hogy uralmának els^Ji hónapjaiban Hitler olyan értelmi", j utasításokat adott Némotorszár(í külföldi nagyköveteinek ho->y ősz í | lassanak el minden bizalm-’tlansá-. j got a náci vezérrel szemben. I ! Németország londoni nagyköved) | például a hatalom átvételét köve ‘ j tőén beszélt Baldwinnal és igyeke ' • zett biztosítani, hogy a németorszá gi „túlkapások” csunán e~y nem zeti forradalom ki^eWilhetetlei velejárói. Az okmányból kimerni hogv Baldwin eziránt „megértés tanúsított”. Egy hónappal későbl MacDonalddal találkozott a néme nagykövet és MacDonald kijeién tette, hogy „sohasem adott hitelt : különféle túlkanásokról érkezet híreknek és tökéletesen megé t a forradalom’ következtében elő ^5lit Érdekességek — a nagyvilágban í! —-----------­--*— ..............■— ------------—-----------­A vendé» nem szokott berontani a hálószobába — mondja Hruscsov tésben tört ki és Hruscsov nevetett leghangosabban. Az angol nagykövet ezután a kö­vetkező kérdéssel fordult Hruscsov- hoz: „Itt arról van szó, hogy együtt dolgozzunk. Miért ne egyeznénk rreg abban, hogy szakemberek tál lkozza­nak, és tanulmányozzák a leszerelés ellenőrzésének kérdéseit?” „Nézze csak, válaszolt Hruscsov, ha ön olyan valakit látogat meg, akit nem ismer közelről, akkor az elő­csarnokban marad, vagy legfeljebb a lakószobába, esetleg az ebédlőbe vezetik. De semmiesetre sem tör be az illető hálószobájába”. A nyugati válasz erre az volt,' hogy senki sem szándékozik a szovjet hálószobába betörni, ellenben meg kellene kez­deni az ellenőrzésről a tárgya1 ásó­kat. Hruscsov valamennyire elkomo­rult, mert úgy vélte, hogy ez a lon­doni lefegyverkezési albizottsághoz való visszatérést jelenti. Aztán újból felderült az arca és kijelentette: „lvíiért nem kezdünk azokról a dol­gokról tárgyalni, amelyek fölött a legkönnyebb a megegyezés? A meg- nemtámadás kérdéséről például azon­nal lehetne tárgyalni”. A moszkvai Szovjetszkaja Hotel­ben ünnepélyes fogadtatás volt az indiai függetlenség megünneplésére Tekintettel arra, hogy Indiában sem­miféle alkoholfogyasztás nem sz ká- sos, a magas vendégek — szovjet ve­zető személyiségek és nyugatiak — limonádé és grape-fuit élvezete köz­ben folytattak vidám baráti eszme­cserét. Hruscsov jókedvűen és játékosan megfenyegette az angol nagykövetei és így szólt hozzá: „Miért ne kötné­nek megnemtámadási szerződést ve­lünk?” — Erre semmi szükség sin­csen — mondotta az angol nagy­követ — hiszen az Egyesült Nemze­tek alapszabálya arra kötelez minket, hogy semmiféle agressziót se hajt­sunk végre. Hruscsov erre így vála­szolt: No de ne felejtse el, hogy Ang­lia fölött amerikai bombázók röp- dösnek afom- és hidrogénbomba te­herrel. Maguk a nagykövetségen itt Moszkvában nyugodtan alhatnak, hi­szen itt nem röpdösnek ilyen bom­bázók a levegőben. A társaságban most megszólalt’valaki: „Mi itt azért alszunk nyugodtan, mert tudjuk hogy senki sem fogja megtámadni a Szovjetuniót.” A társaság nagy neve­Vakokat vezető kutyák A vakokat vezető kutyák barátainak egyesülete a napokban a párisi Bois de Boulogne-ban bemutatta a vi lágtalanok szolgálatára idomított kutyáit. Nyolc német juhászkutyának kellett bebizonyítani, hogy milyen ér­tékes segítséget tudnak nyújtani. Az egyesület minden vak ember részére ingyen egy-egy ilyen ido­mított kutyát kíván biztosítani. Ha figyelembe vesszük, hogy ezidősze- rint összesen 32 idomított vezető k utya áll rendelkezésre, s hogy Fran­ciaországban 42 000 vak embert tartanak nyilván, sejthetjük, hogy a kí­vánság teljesítése hosszú időbe telik még. Az egyesület megvásárolja a kutyákat, azután kiadja őket idomítók- nak. A mazagrani (Moselle) idomító iskola, havonta 3 ilyen kutyát ké­pez ki, főként az e célra legalkalmasabb német juhászkutyákat. Amikor az idomítás befejezést nyert, a kutya jövendő gazdája eljön az iskolába, hogy 2—3 hét alatt „összeszokjék” vezetőjével. Yung két és fél éves. Nyakörvére erősítve különös, a kosár füléhez hasonló kantárt hord, amelyet vak gazdája erősen megmarkol. A két barát elindul. Amíg a jár dán mennek, egyszerű a dolog. Most a kövezet széléhez érnek. Yung hirtelen megáll. Gazdája botjával észre­vétel magát. Ha nincs akadály, Yung elindul, s gazdája követi. S mi történik, ha a kocsiúton való átkelés közben egy autó vagy robogó ke­resztezi kettejük útját? Ez esetben Yung hirtelen megáll, lábát gazdá­ja cipőjére teszi, a szó szoros értelmében útját állja. A vak megérti és megvárja, míg elmúlik a veszély Vevőankét Tolnán A Népbolt Vállalat március 5-én vevőankétot rendezett Tolnán. A ve- vőankéton mintegy 50 vásárló je­lent meg és elmondták véleményü­ket, észrevételeiket a Népbolt Válla­lat munkájáról. A Selyemfonógyár dolgozói többek között kifogásolták, hogy nyereségrészesedési utalványai­kon nem tudtak megfelelő árut vá­sárolni a boltokban, mert azoknak kevés volt a készlete. Sok anya kér­te, hogy gyermekmelegítőhöz nad­rágot külön is árusítsanak a boltok. Az ankét női résztvevői kifogásol­ták, hogy kicsi a választék női fe­hérneműben és hogy kisebbméretű gyermekruha nincs a konfekció bol­tokban. Örömmel említették az ankét résztvevői, hogy élelmiszerekből bő­séges a boltok áruellátása, s egyön­tetűen kérték azt, hogy a halellátás folyamatos legyen, s ne csak I. osz­tályú halat, hanem kisebb fajta ha­lakat is árusítsanak a boltokban. A vevőankéton elmondottak nagy segítséget nyújtanak a Népbolt Vál­lalat dolgozóinak munkájához is. PUSZTAI CSENDELET Rácé ff rés, 1958 ÁHoh segíts, de ne ilyen nagyon . . . Az ausztráliai Quensland észak- nvugati részében hosszabb idő óta uralkodó nagy szárazság és vízhiány miatt mesterséges esővel próbáUak javítani a helyzeten. Az „esőcsináló” szakértők repülőgépekről ezü^tjodid^t szórtak a felhőkre, amelynek ered­ményeként azonban kisebb zápor he­lyett oly hatalmas felhőszakadás zú­dult a vidékre, hogy a patakok és folvók kiáradtak és több falu víz alá került. Az esőzés napok óta tart és az eredményes akció szervezői most már azon törik a fejüket, hogyan ál­líthatnák meg az eltúlzott égi áldást. Ámokfufó piromániás A Tokiótól 120 kilométerre észak­keleten lévő Majebasi, 17Ó 000 lakosú japán városban, veszedelmes piro­mániás ámokfutó garázdálkodik, aki már több mint két hete naponta fel­gyújt egy-egy házat. Minden egyes gyújtogatása előtt telefonon felhívja a tűzoltóságot és ördögi kacajjal be­jelenti hogy „negyedóra múlva tűz lesz, tehát készüljenek fel idejében”. A gyújtogató annyira rémületben tartja a város lakosságát, hogy ön­kéntes csoportok alakultak a há^ak őrzésére és a veszedelmes gonn-ztevő felkutatására. A rendőrség vélemé­nye szerint valószínűleg egy elme- pvógvintézetből megszökött őrültről van szó. Hire költik a francia filmsztárok jövedelmüket? Yves Montand Páris környékén egy csodálatosan szép házban la­kik, amely valaha a második császárság egyik marsalliának tulajdonát képezte. Óriási jövedelméből egész családot tart el, elsősorban öreg kő­műves édesatvját, aki Velencéből vándorolt ki Franciaországba amikor a kis „Ivó” még csak hároméves volt. Yves főszenvedélye a régi, 1940 előtti napilapok gyűjtése. Brigitte Bardot hatalmas jövedelmét édesapja kezeli. Kevesen tud­ják Párizsban, hogy a nénszerű büfék egész sorozata Bardot édesapjá­nak tulajdona és az ott fogyasztott bifsztekek a szépséges B. B. pénz­tárcáját duzzasztják. A filmsztár egyébként hihetetlen mennyiségű apró szerencsemackóval és kutyussal rendelkezik és gyűjteményét egyre sza­porítja. Jean Gabin végre megvalósította régi álmát és gazdálkodó lett. Két, összesen 140 hektár nagyságú birtokkal rendelkezik, ahol 400 tehe­net tenyészt. Mint mondotta négy-öt éven belül reméli, hogv nem kell egyébbel foglalkoznia, mint mint?gazdaságával és szénen fejlődő barom­fiudvarával. Hasonló elgondolása van Fddie Conctantinenak is. de az ő mintagazdasága is, akár csak Jean Gabiné, egyelőre még ráfizetéses. Szerencsére van miből fedezni a de'iritet. mert például Gabin az elmúlt évben csak adóban 42 millió frankot fizetett a francia kincstárnak. KULTURÁLIS HÍREK XVII. Másik példa az „újstílű” szerelmi életre. Természetes dolog már a szü­lők előtt is, hogy leányuk udvarokat, megengedi, hogy a fiú hazakísérje, a bálban a táncszünetben nem hagyja ott a terem közepén táncpartnerét, a mama nem áll „két méter” távol­ságra leányától, amikor este, a bál után a fiú hazakísérte és a kapuban megállnak .beszélgetni”, hanem nyu­godtan magukra hagyja őket. Tehát természetes módcn nem emelnek ki­fogást az ellen, hogy leányuk és egy fiú, az udvarló köpött köz°l°bvi, l-’kj kapcsolatok alakuljanak ki (félreérté­sek elkerülése végett: ez nem az nos a régebben „divatos” elítélt kaland­kapcsolatokkal). Fél év múlva esetleg megszakad az udvarlás, de ut’na jól­lehet, jelentkezik egy újabb udvarló. A lelki, szerelmi közeledés ismét megk°zdődik — a szülők tudtával. Az anya most sem ad pofont leányá­nak — természetes dolognak veszi azt. Elítélendő dolog ez? Némely községben, főként az idő­sebb korosztály, határozottan azt válaszolja még most is, hogy ,igen”, s hozzáteszi: — Az a tisztességes leány, amelyik kitart az udvarlója mellett és csak akkor engedi magát megcsókolni, amikor már bjztos a házasság. Ha csókolózott egy fiúval a leány és a fiú nem veszi el feleré­gül, a leány már nem állhat úgy a következő udvarló, a kérő elé, .mint erkölcsileg teljesen tiszta hajadon. Ezt mondják még sokhelyütt. De nincs igazuk. A rácegresi gyakorlat a természetesebb: ha szerelmi kap­csolat van a fiú és a leány között, csak úgy tudják igazán megismerni egymást. Ügy tud a fiú is, a leány is dönteni, hogy a „partnere” vajon megfelel-e az ő egyéniségének, sze­relmi közeledése megfelel-e az ő lelki érzéseinek és ha úgy látják, hogy nem egymáshoz valók, minden to­vábbi nélkül szakítanak, elválnak út­jaik. És keresik az igazit... Ez természetes és nem pedig az, amikor a házasság napjaiban jönnek rá arra, hogy nem szeretik egymást... Nem utolsósorban éppen ez az oka annak, hogy a pusztán nincsenek vá­lások, mint legtöbb községben. Sze­relmi életük lényege tehát mentes a régi erkölcstelenségtől és jobb, ter­mészetesebb annál, mint ami még sok falusi közösségben honos. Nem állítom, hogy szerelmi éltük­ben csak jó van és nincs semmi ki­vetnivaló. A fiatalok még majdnem minden esetben túl fiatalon kötnek házasságot: többnyire húsz éves a fiú és azon aluli a leány. Most a té­len volt esy lakodalom: a vőlegény itt már 30 év körüli volt. Erről azon­ban majdnem mint „csodáról” be­széltek és nem tudja senki sem meg­érteni, a legény miért várt ilyen so­kkig a nősüléssel. A túlkorai házas­ság mindig magában hordja ennak a v°szélvét. hogy a felek elhatáro”? a mág nem elég megfontolt és a ké­sőbbi családi életre veszéllyel járhat. A szülők már iskolás korban meg­engedik az udvarlást és az udvarolta- tást. Ezzel sem lehet egyetérteni, hi­szen iskolás korban a gyermeknek az a fő feladata, hogy tanuljon, műve­lődjék, márpedig a „szerelem” elveszi a gyermek figyelmét és ugyanakkor az életkorhoz mérten is korai az is­kolások „szerelme”. Figyelemre méltó a születések szá­mának az alakulása is az egyes csa­ládoknál. Itt még nem sok a vál z-zás a régihez viszonyítva, de ugyanakkor említésre méltóak azok a jelenségek, amelyek végeredményben az embe­rek szellemi gyarapodására vallanak. Található még bőven sokgyermekes család, olyan család is, ahol a leg­kisebb akkortájt született meg, ami­kor a legnagyobb férjhezment. A fia­tal házasoknál azonban már nem az­zal kezdődik a családi élet, mint va- lsn-íkor régen, hogy minden évben születik egy gyermek. Jelenleg több helyen — öt-hat évi házassá1* után — egy, esetleg két gyermek van. Először úgy tűnik, mintha valami­féle ,epvke” kezdene itt is kiala­kulni. mint ami a Sárközben honos volt és többé-kevé'bé még ma is az. De nem ... Több felnőttel beszél em erről a kérdésről. Az egyik: apa, már öt év óta házas — egy gyerme­kük van. Minden kertelés nélkül azt mondja: — Ez nem más. mint példázat a ré<*i öregekről... Volt időszak, ami­kor még konvexből is kevés jutott a sok gyermeknek. — Ezt nem értem, most is ettől kell tartaniok? (Folytatjuk) Boda Ferenc A római egyetem díszdoktorrá avatta T. S. Elíotot, korunk leghí­resebb angol költőjét és drama­turgját. * A világsajtó nemrég közölte, hogy az a pilóta, aki Hirosimára dobta az atombombát, megörült. Hans Müncheberg és Wolfgang Luderer televíziós játékot írtak a témáról a Német Demokratikus Köztársaságban. * Ebben az évben március 26-tól június 20-ig rendezik meg a „Nem­zetek színháza” nemzetközi feszti­vált Párizsban. Múlt évben 10 or­szág, ebben az évben pedig 15 or­szág jelentette be részvételét a fesztiválon. Növekszik az együtte­sek és a színdarabok száma is. A Szovjetunió egy Majakovszkij és egy Csehov-darabbal fog szerepel­ni. * Athénben a Görög-Szovjet Barát­ság Házában nemrégen érdekes kiállítást nyitottak meg, ahol 250 szovjet festő és grafikus alkotását mutatják be. A szovjet művészek, akik ebből az alkalomból Athén­be látogattak, egész sor kiváló görög festőt látogattak meg. Azok az egyiptomi újságírók, akik résztvettek a legutóbbi moszk vai ifjúsági fesztiválon, „Virág Moszkvában” címmel könyvet ad­tak ki a fesztiválról. A könyv rész­letesen leírja a fesztivál kezde­tét, a különböző országok fiataljai­nak találkozását és számos, ked­ves fesztiváltörténetet. Á könyvet az egyiptomi közvélemény igen melegen fogadta. * A gyorsan fejlődő lengyel film­művészet nemcsak egyre több fil­met gyárt, hanem ugyanakkor je­lentős mértékben terjeszkedik is. Varsó közelében még az ötéves terv folyamán hozzákezdenek a filmváros építéséhez, ahol évente 20—25 filmet fognak forgatni. Múlt év folyamán egyébként 14, ebben az évben pedig 18 filmet gyártanak a Lengyel Népköztársa­ságban. * Az illetékes görög hatóságok úgy döntöttek, hogy az ősrégi gö­rög olimpiai játékok színhelyét, az antik Olimpiában lévő antik sta­diont 1959 második feléig teljesen kiássák és újjáépítik. * A Szövetségek Díját (Prix In­terallié) 1957. évi díját Paul Gui­mard, francia író nyerte el „Hav- reba vezető utak” című regé­nyéért. Guimard egyébként 1956- ban már elnyerte a Humer Nem­zetközi Díját „Hamis testvérek' című regényéért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom