Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-13 / 61. szám
i9S4 nnáreius 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mégegyszer a Frank-ügyről Frank Károllyal 1956 augusztus első napjaiban találkoztam először. Akkor munka nélkül volt. Míg más ember dolgozott, pénzt keresett, addig ő kitartóan igazát kereste. Azt sérelmezte, hogy mint családfenntartót a tamási járási tanácstól „csupán” azért, mert közvetlen feletteseit bírálni merte, elbocsátották. Mennie kellett, mert elmondott illetékes helyen egyet s mást feletteseinek viselt dolgairól. Az esetet 1956 augusztusában a megyei lapban megírtam, amit a párt központi lapja is helyesnek tartott, s velem együtt követelte, hogy Frank Károly kapjon elégtételt. Kapott is. Miután ügyét kivizsgálták, a bírálatot megtorló járási tanácsi vezetőket funkciójukból leváltották, őt pedig visszahelyezték a járási tanácshoz. Ezzel Frank Károly elégedett volt... A EÉGI ISMERETSÉG alapján a közelmúltban kaptam tőle egy levelet, melyben kért, hogy sürgősen keressem fel, mert ismét problémái vannak. Felkerestem, beszéltem vele, s az elvtársakkal is, akik a tamási járási pártbizottságon dolgoznak. Most elmondom véleményemet problémájáról... Frank Károlynak most az a legfőbb sérelme, hogy munka nélkül van. Az fáj neki és örökké azt hány- torgatja, hogy 1957 január 17-én, mikor a tanács apparátusból többeket, közöttük a közigazgatási munkában jól helytállt kommunistákat is racionalizáltak, őt is elbocsátották. „Miért pont engem küldtek el, hiszen én családfenntartó vagyok, az ellenforradalom idején kiálltam a nép hatalma mellett” — mondja. Igaza is van. Törvénytelen volt, hogy elbocsátották, s ha ezt mindjárt megfellebbezte volna, egész biztosan visszaállították volna munkaviszonyát, hiszen abban az időben jogtalan elbocsátásokkal többször lehetett találkozni, s akinek igaza volt, szinte minden alkalommal elégtételt kapott. Frank Károly nem kereste igazát. Egy ismerőse javaslatára, Győrben jelentkezett karhatal- mistának. Fel is vették. Ez a tény maga arról tanúskodik, hogy őt a párt nem „dobta” el, számítanak rá az elvtársak. Ám, a kartatalomnál nemsokáig volt. Baloldali elhajlásáért leszerelték, de elvtársai, mint emberrel, törődtek vele. Éppen a párt javaslatára, a Győri Vagon- és Gépgyárba került [személyzeti osztály- vezetőnek. Itt sem sokáig volt. Átkerült a Győri Temetkezési Vállalathoz. 1957 őszén megbetegedett. Állását felmondta, hazaköltözött Tamásiba. Most ott van munka nélkül... Levelet írt a Népi Ellenőrzési Központ vezetőségének, a pártközpontnak, a megyei pártbizottság titkárának, a megyei tanács elnökének és végül nekem. Minden levélben azt panaszolja, mindenkinek azt mondja, vele nem törődik senki, mindenütt mellőzik. NÉZZÜK, MI AZ IGAZSÁG Az elvtársak, mint emberrel és mint kommunistával törődtek vele az ellenforradalom előtt is, meg az ellen- forradalom után is. Csak ő a törődést most az egyszer félreértette ... I Frank Károly azt várná az elvtársaktól, a párttól, hogy neki — mert párttag — keressenek munkát, biztosítsanak állást. Hogy az elvtársak Tamásiban ezt nem tették, az egyáltalán nem hiba, sőt ez így van rendjén. A párttagság senkinek semmiféle előjogot nem biztosít, a párt szervei nem munkaközvetítő irodák. Ha csak azért kapott volna most Frank a tamási járási tanácsnál munkát, hivatali beosztást, mert kommunista (mindenképpen ide akart menni), azzal nem lehetne egyetérteni, emellett a Tamási Járási Pártbizottságon dolgozó elvtársaknak helytelen lett v I- na kiállni. Ellenben, ha éppen azért nem kapott volna a járási tanácsnál hivatali beosztást Frank Károly, mert kommunista, azzal sem lehetne egyetérteni, ez esetben az elvtársak fel is emelték volna szavukat. Mert, mikor kimondjuk, hogy A PÁRTTAGSÁG NFM BIZTOSÍT ELŐJOGOKAT, egyúttal azt is kimondjuk, hogy a nárttagság miatt hátránya sem lehet senkinek ... Ezt Frank Károlynak is, meg másnak is meg kell érteni, tu• •• domásul kell venni... Hiszen az ő esete bizonyítja félreérthetetlenül és legjobban hogy mikor jogtalan sérelem érte, törvénytelenül bántak el vele, jóvátételt kapott. Persze ezt sem azért, mert párttag, hanem mert ember, mint teljes jogú polgára államunknak. De most nincs igaza, s ha ez fáj is neki, mi megmondjuk. Természetesen ez nem jelenti, nem is jelentheti, hogy ha jövőben új munkahelyén jogos sérelme lesz, nem mondhatja el, vagy nem írhatja meg akár a legfelsőbb párt- és állami vezetőknek is. Megírhatja, meg is mondhatja, s ezt tegye is meg. Azt sem jelenti ez, hogy Frank Károlynak, mint embernek, elvtársai, ismerősei ne segítsenek képességeinek meg- ! felelő állást szerezni. Ha mód van rá, J segíteni kell neki ebben is. S hogy segítünk, arra íme a bizonyíték: Sürgősen jelentkezzék az Állami Biztosító tamási járási fiókjánál, ott van egy hivatali beosztás, ami betöltésre vár. Molnár Lászlóné Március 16-án tess Paálné Falus Edit és Husek Rezső tamási hangversenye Már hírt adtunk arról, hogy a szekszárdi zeneiskola művész tanárai ez évben először Tamásiba látogatnak el. Együttes hangversenyükre március 16-án, vasárnap este fél 8 órai kezdettel kerül sor majd a községi kultúrotthonban. A hangversenyt a helybeli általános iskola és a munkaközöségi zeneiskola rendezi. A tamási általános iskola szülői munkaközössége erre az alkalomra egy angol mechanikás Musica gyártmányú zongorát vásárolt Budapesten 22 000 Ft-ért. Az est műsorát az alábbiakban közöljük: Mozart: Zerlina áriája a Don Jüanból és Intelem. Falus Edit. Kodály: Marosszéki táncok. Husek Rezső. Schubert: Te vagy a csend, Schumann Népdal, Mendelssohn: Tavaszi dal, Grieg: Szeretlek, Rachmaninov: Tavaszi áradás. Falus Edit. Chopin: H moll scherzo. Husek R. Szünet Puccini: Liu áriája a Turandot- ból, Gianni Schicchi. Leuretta áriája. Pillangókisasszony nagyária. Falus Edit. Chopin: Des dur nocturn és Forradalmi etűd. Husek Rezső. Hubay: Minek turbékoltok és Rózsabokor a domboldalon. Falus E. Liszt: VI. magyar rapszódia. Husek Rezső. A hangverseny iránt a járási székhelyen máris nagy az érdeklődés annál is inkább, mert Tamásiban a zenekedvelőknek ehhez hasonló élményben mostanában nem volt részük. ÉRIK A GONDOLAT... Csaknem másfél éve már, hogy az ellenforradalom vihara végigsöpört Magyarországon. A falvakban i az ellenforradalmi erők első tevékenysége a termelőszövetkezetek feloszlatására irányult. Hol erőszakosan, fegyveres erővel hol pedig buj- ' togatással igyekeztek tervüket meg- ! valósítani. Kisdorogon ismeretlen tettesek felgyújtották a volt Szabad Nép Termelőszövetkezet borjúistál- lóját, amelynek a padlásán 160 mázsa takarmány volt. A tűzesetből mintegy 80 000 forint értékű kár keletkezett. A tagok ezután széthordták az állatállományt — felbomlott a termelőszövetkezet. XJgy látszik azonban, hogy a gazdáknak jó dolguk volt a szövetkezetben, mert az ellenforradalom után egy évvel újra összedugták a fejüket, s azon tanakodtak, hogy termelőszövetkezetet alakítanak. Elhatároztam, hogy meglátogatom a termelőszövetkezet alakítását kez— Beteg vagyok, nem tudok én már dolgozni. Az orvos egyelőre sok pihenést ajánl. Pedig jobban szeretném, ha dolgozhatnák a csoportban. Már úgy megszoktam. — Hány évig volt tsz tag Marci bácsi? — Hat évig ... Két évig tag voltam, azután elnöknek választottak meg, — gondolkozik, összehúzott szemöldökkel maga elé néz, —mintha emlékeiben kutatna. Aztán csak úgy, mintha nem is hozzám beszélne, suttogja a szavakat: — Ilyenkor tudja meg az ember, hogy hol volt jobb, negyvenöt előtt a Dőry bá- róéknál, most egyénileg, vagy a szövetkezetben ... Még mondani akar valamit, de a felesége közbeszól: — Látja, ezt a házat is a közösben szereztük. — Azért, ha meggyógyulok, dolgozok ám én még a szövetkezetben — mondja amint a kapuig kísér... Azután Hollendtunder József gazdához kopogtattam be. Józsi bácsi éppen otthon volt, s amint megtudta, hogy mi után érdeklődök, elmosolyodott. — Ülj le már fiam, nehogy elvidd az álmunkat. — Köszönöm Józsi bácsi... No, hogy is áll az a tsz dolog? — Meglesz az ősszel — csillant fel a szeme. — De meg ám. Az Állami Biztosító 80 ezer forintot utalt ki az alakuló tsz részére, hogy felépíthessük az ellenforradalom alatt leégett istállót. — Hányán lennének? — Hm... Hányán?... Kilencen voltunk nemrég, de azóta többek fejében megérett már a gondolat... Mondták is: nehogy aztán elfeledkezzünk róluk, ha az aláírásra kerül a sor. —a—e— Gazdag program a Városi Művelődési Háznál A SZERKESZTŐSÉG postája A nagydorogi úttörőcsapat március 16-án előadja Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című színművét. Az előadás magasabb színvonala érdeké ben a csapat ruhákat hozatott a Jelmezkölcsönző Vállalattól. Az úttörők az előadás bevételét a nyári táborozásra fordítják. Kovács Ferenc csapatvezető * Id. Kovács Mihálynak üzenjük Ozorára: A szerkesztőséghez beküldött panaszát továbbítottuk az illetékesekhez. A vizsgálat eredményéről levélen keresztül értesítjük. * ’ Miklós Józsefnek üzenjük: Panaszával érdemben csak akkor tudunk foglalkozni, ha megírja, hogy az eset hol és mikor történt. 10 panaszos — 7 év alatt Sokan nem tudják, hogy a vasútállomásokon . is rendszeresítették évekkel ezelőtt a panaszkönyvet. Tamásiban, a megye kis vasútállomásán is hét évvel ezelőtt adták ki a panaszkönyvet, hogy azt az érdekeltek felhasználják panaszuk további- j fására. 1951 óta a panaszkönyvbe mindössze tíz panaszt jegyeztek be. ' A panaszok többsége a jegykiadás ellen szólt. Ugyanis a panaszttevők ! a vonat indulása előtti ötperces pénz- i tárzárás után akarták jegyüket meg- J váltani, amikor a vasutasok a szabályzat szerint jártak el. A hét év alatti tíz panaszbejegyzés a tamási állomás dolgozóinak jó munkáját dicséri. deményező gazdákat. Az egyik este be is kopogtam Schumacher Mártonhoz, a volt Szabad Nép Termelő- szövetkezet elnökéhez. Márton bácsi bizony már nem fiatal, 56 éves és mostanában sokat betegeskedik. Kissé meglepődött, mikor beléptem az új, nemrég épített lakásba. Hely- lyel kínált, s amikor elmondtam jövetelem okát, kissé elmosolyodott, aztán szaporán mesélni kezdett. — Mondja Marci bácsi, igaz, hogy újra szövetkezetei akarnak alakítani. Köhintett egyet, s csak aztán válaszolt: — Igaz. Már az őszei elhatároztuk, de ezideig még nem sikerült megalakítani, majd az ősszel talán... De én már azt hiszem nem dolgozhatok. — És miért? — kérdeztem meglepődve. Érdekesnek ígérkeznek a Városi Művelődési Ház március második felére tervezett rendezvényei is. A tegnapi előadás után, melyben a Déry né Színház művészei mutatták be Sha kespeare Romeo és Júlia című hallhatatlan tragédiáját, a legközelebbi rendezvény 14-én lesz a Művelődési Házban, amikor is a Szekszárdi öntevékeny Művészeti Csoportok tartanak klubestet a Télikertben. Érdekesnek ígérkezik a Tolna megyei Népbolt Vállalat műsoros ruhabemutatója 15—16-án. Hosszabb szünet után 19-én ismét városunkban vendégszerepeinek a Pécsi Nemzeti Színház művészei Maria Tesarova: A jégeső sem akadály című zenés vígjátékával. Időrendi sorrendben a méhésznagygyűlés és méhészkiállítás következik, mely 21—24-ig tart. A hónap egyik nagy rendezvénye a Budapesti Nemzeti Színház vendégjátéka lesz 25-én. Bemutatják Bisson March: Madame Belzebub c. víg játékát. Az Építőipari Vállalat dolgozóinak klubestje 28-án lesz a Télikertben, 30-án délelőtt 10 órakor pedig Irodalmi délelőttöt rendez a Művelődési Ház, melyen a Garay János Gimnázium KISZ-szervezete is közreműködik. A hónap utolsó vasárnapján, 30-án az Országos Kamara Színház művészei vendégszerepeinek Szekszárdon, Klabund: Krétakör című színművével. PUSZTAI CSENDÉLET XVI. A puszta szerelmi világának megismeréséhez tudni kell, hogy a pusztán jelenleg is sokkal több a leány, mint a legény, csakúgy, mint ahogyan évtizedekkel ezelőtt is több volt. Minden valószínűség szerint ez is az oka volt annak, hogy itt az erkölcsi kötelékek bizonyos mértékben nem voltak olyan kötöttek, mint például a falvakban: ha pártában maradt a leány, az szégyen volt és ugyanakkor a szülők is azon voltak, hogy a leány minél előbb elkerüljön a háztól, mert akkor 'kisebb lesz a gond — az anyagi gond. A sárszentlőrincí, pélfai emberek, akik már jó középkorúak, vagy öregek, még ma is szívesen emlékeznek a pusztai kirándulásokra, mint valami romantikus élményre: — Rácegresre minden vasárnap érdemes volt kigyalogolni (a távolság egyébként jó néhány kilométer) ott mindig csurrant-csöppent valami... Azt pedig egyenesen ..megtiszteltetésnek” vették a pusztaiak, ha valami úriember-féle ment a pusztára és megkívánta valamelyik cseléd- leányt, vagy a gazdatisztek közül va- lame'vik behívta az egyik leányt a lakáséra... A kegyvesztéstől való félelem és hasonló dolgok voltak ennek a hátterében. Egy sárszentlőrinci embertől, akivel meghitt beszélgetésbe keveredtünk. megkérdeztem: — Ma is sok a leány a pusztán? Mi az oka annak, hogy mostanában nem járnak annyira ide a falusi legények — kalandokat keresni? Ez az ember előzőleg elmesélte, hogy maga is szeretett kijárni ide a pusztára legénykorában s a lányok még a hűvösebb időkben is majdnem mindig már a puszta szélén várták őket. — Tudja fene... Valahogyan mások a mostani leányok... A legény megérzi azt, hogy hova érdemes menni, hol kaphatók a leányok egy kis kiruccanásra... Huncutkásan elmosolyodik: — Már nem lehet úgy csipkedni, meg fogdozni a leányokat, mint az én időmben... Hamar elcsattani'k egy pofon... Egy falusi ember mesélte, és. ezt azért kell kihangsúlyozni, mert a falusiak mindig hajlamosak voltak lenézően beszélni a pusztaiakról. Az tény, hogy már nincs a pusztán az az erkölcsi fertőzés, mint évtizedekkel ezelőtt, d- ez nem azt jelenti, hogy olyan kötelékek léptek életbe, mint egyes falvakban. (Szerencsére már majdnem mindenütt felbomlóban vannak azok). Néhol ugyanis Rácegres, 1958 látszólag tiszta, fedhetetlen erkölcsi magatartást tanúsítanak a leányok — sőt, önmegtartóztatást. Ugyanakkor könnyen megállapítható — mihelyt valaki bizalmasabb viszonyba kerül az emberekkel — ez csak a látszat: mihelyt a leány nyugodt környezetben érzi magát, érzi, hogy nem tud meg senki semmit a történtekről mindjárt nem az erénység megtes- teáült mintaképe, amit mondjuk a bálban, vagy az utcán mutat, a nyilvánosság előtt. Ilyenkor még attól is óvakodik, hogy egy fiúval végigmenjen az utcán, mert abból már „erkölcstelenségre” következtethetnek. Ez az egyik oldala némely helyen a falusi „fedhetetlen erkölcsnek“ — nyugodtan mondhatjuk rá, hogy „ál- szenteskedés” A másik clda'a pedig, ami szintén a falusi szokásokból fakadt: némelyik leány, a szülők és a környezet szigora miatt valóban önmegtartóztató é'etet él nem mer szóba állni legénnyel, nem meri megengedni, hogy neki udvaroljanak és elérkezik a férjhezmenés ideje, megjelenik a kérő — ez rendszerint a szülők előzetes egyessége szerint jön — és a leány, mivel szülei akarják, férjhezmegy. Ugyanakkor semmit sem tud még a szerelemről, azt sem, amit már egy leánynak tudnia kell és mivel kikerült a szülői szigor hatásköréből kezdenek felszabadulni érzései — és rájön, hogy azt a férfit, akivel pár héttel, vagy hónappal ezelőtt megesküdött, nem szereti, neki az nem kell, mert érzései, lelkiállapota egészen más típusú férfit kíván — és végül elválnak. Két oldala a többször mintaképül állított régi falusi erkölcsnek, amely még ma sem veszett ki és amely semmi esetre sem mondható tisztának, őszintének, mert nem a természetességből fakad és sok esetben egyenes következménye a rossz családi éh tnek. A szerelmi életnek ezek a formái nem következtek be a pusz. tán, miután megszűnt a régi, meglehetősen nyilvánosan létező s mai mércével is erkölcstelennek nevezhető szerelmi viszony. Helyette egy újfajta — ezen a vidéken — szerelmi élet van kialakulóban, amelyiknek modern szemléleti 1 igen sok erénye van, amellett, hogy még fel'elhatok az olyan dolgok is amelyek példaként egyáltalában nem követendők. Az egyik pusztai leánynak már vőlegénye volt, de az esküvő még nem volt kitűzve. Ugyanakkor jelentkezett nála egy másik legény udvarlási szándékkal. Előzőleg nem ismerték egymást. A leány azonban rövid ismeretség után azt érezte, hogy ez a fiú sokkal „másabb”, különb és vonzóbb számára, jobban tudja szeretni, mint vőlegényét. Minden további nélkül visszamondta vőlegényének a házasságot, visszaadta a gyűrűt és igent mondott az újabb ud varlónak, miután kinyilvánította szándékát. Ezt sok helyen „szélhámosságnak“ stb. tartják, pedig, gondolkodjunk őszintén: melyik a jobb, az ha a leány tartván a pletykától érzelmei ellenére is hozzámegy feleségül vőlegényéhez és minden bizonnyal boldogtalan életük lesz. mert hiszen azt nem tudta kitartóan, őszintén szeretni, vagy pedig ‘ amit tptt, hozzáment feleségül ahhoz, akit jobban tudott szeretni mint vőlegényét?' Nyilván az utóbbi. Ezt mutatja a családi élet alakulása is: boldogan élnek. Tehát mindenekelőtt lelki érzelmeikre halleatnak, nem pedig rokonaikra, ismerőseikre és a különféle pletykákra. Mennyivel természetesebb az ilyen szerelmi élet és házasság, mint amikor nem az ifjak döntenek, hanem a régi szokások... (Folytatjuk.) Boda Ferenc
