Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
s TOLNA MEGYEI NEPU.ISAG 1958. marcras s. A HUMOR VILÁGÁBÓL ZSONGLŐR KISFIA A KOCSIS VÁGYA Nem károsodhat az állam a demands gépállomáson ÉRTELMES NŐ — Kérem a vízijártassági igazol. ányt! FAKIROK A SZÁLLODÁBAN — Bocsánat, a Pistike azt mondta, hogy neki narancsot, de nem kaptam a Közértben. vigyek — Mennyivel kényelmesebb itt. mint azokon a vacak szállodai ágyakon. Égi hangok gramofonlemezen A Scotland Yard mostanában illő tisztelettel tanulmányozza azokat a lemezeket, amelyekre Jézusnak és Szent Péternek a világűrön keresztül felfogott üzeneteit vették fel. A lemezek mindössze 25 shillingbe kerülnek és az Aetherius társaság irodájában kaphatók. Nevezett társaság főképpen „szellemi” kérdésekkel foglalkozik. Alapítója és fő irányítója egy bizonyos George King nevű ember, aki mielőtt teljesen a „szelletnek ügyeinek” szentelte volna magát, nér- autósofőr volt. Amikor a Scotland Yard megbízottai meglátogatták George Kinget, mindegyik egy lemezt hozott a hóna alatt. Kinget ez egy csöppet sem zavarta. Megjegyezte, hogy a lemezeken levő címke pontosan megmondja, hogy ezeket az üzeneteket ő vette át a yoga segítségével elért transz állapotában. Ez igaz is volt. Ugyanis a lemezeken nem Jézus, vagy Szent Péter hangja hallható, mint ahogy ezt elvárná az ember, hanem Kingé. Ezek után a Scotland Yardról jött urak elővették a zsebükből a „Kozmikus hang” című folyóirat egy példányát. Fedőlapján repülő csészealj képében gyönyörködhetett az olvasó. Belsejében többek között sokatígérő nagy cikkre bukkanhatod: „A Mars és a Vénusz szól a Földhöz”. S ez az egész folyóirat mindössze két shil'ing 6 pennyért kapható. Utolsó lapiának alján ott állt a főszerkesztő neve is, aki — mit tesz isten — nem mis, mmt George King. Mr. King erre' sem jött zavarb»- Minden tartózkodás nélkül elismerte hogy asztrálteste töbMzNm eüAt"ga- tott már a Mars bolygóra, ahol beszélgetést folytatott az ottani ős- lakókkal és megcsodálta a rendkívül exo'ikus növényzetet. A Sootland-yardiak most kis kék pala vkokat vettek elő zsebükből. Aho«v elmondták, potom eey shil- lineért vásárolták az Aetherius társaság rendszersen tartott összejöveteleinek egyikén. Ahogy az árus közölte velük, ezeknek az üvegeknek a tartalma mindenféle bajt meggyógyít, kezdve az ideggyöngeségtől egészen a boka duzzadásáig. Még csak felrázni sem kell használat előtt, hanem elég, ha kiteszik a napra. A kíváncsiság nagyon elítélendő vétek, de a detektívek el is nyerték méltó büntetésüket — mert, ahogy ők maguk elmondották — nagy kíváncsi'águkban elemeztették az üveg tartalmát, mielőtt kitették volna a napra, és kiderült, hogy abban aqua simplex, vap'vis közönséges víz van. „Nincs mit titkolnom. Társaságunk elszámolását a jövő havi közgyűlésen szándékoztunk közzétenni. Úttörő vagyok és mint ilyen, arra kényszerülök, hogy magam törjem keresztül az értetlenek tömegét és magam tapossam ki az utat. Ugyanezt tette annakidején Columbus Kristóf is.” Mr. King asztráltestének további elhelyezéséről még n^m döntött a bíróság. — A „Le Figaro”-ból. Biztos, hogy csak Rómában van...? Az idegenek, akik tavasszal Rómába látogatnak, a Trasteveren, a római Montmartreon egy újfajta éttermet kereshetnek fel, amely valószínűleg egyedülálló a világon. A vendéglő különlegessége az, hogy a vendégekhez durvák és udvariatlanok. E rosszmodorú vendéglőben — melynek neve „Coso” — esténként körülbelül ez történik: Egyes pincérek a fiatal római suhancok divatos rikítóvörös pulóverét, mások kezeslábas szerelőruhát viselnek, többen felgyűrt ingujjban szolgálnak ki. stb. Tegezik a vendégeket és drasztikusan bánnak velük. Ha valamelyik „pincér” megéhezik, egyszerűen villát ragad és kiemel a vendég tányérjáról egy darab húst, majd jóízűen bekapja. A másik felveszi a vendég asztalán álló palackot-és nagyot húz belőle. A harmadik kihívó hangon cigarettát követel. Ha a vendégek befejezték az étkezést, úgy odalép, valamelyik pincér, s félig nevetve, félig fenyegetve megszólal: „Most már menjetek a pokolba, apa fejek,, az asztal kell más pénzesebb paliknak!” Ha valaki nagyobb bankjegyet tesz le, hogy az amúgyis borsos számlát kigyenlítse, a visszajáró pénz helyett nem egyszer ezt a választ kapja: „A többit nem adom vissza, jó lesz nekem is.” Ezután az eredeti előjáték után a pincérek színházat játszanak: énekelnek, táncolnak, bohóckodnak, Késő este következik „az est nagy szenzációja”. A „szakácsnő”, egy testes feketehajú, jókedelyű római matróna, előjön a konyhából, színpadi pózt ölt és „stornelli”-ket, vagyis római nyelvjárásban előadott kétértelmű dalokat kezd énekelni. Közben arcjátékkal és kézmozdulatokkal gondoskodik arról, hogy az idegenek is minden nagyobb nehézség nélkül megértsék a csattanókat. Az elegáns közönség tombol a lelkesedéstől. Az egyik olasz lap színházi kritikusa azt állította, hogy a vendéglő esti előadásait Lucchino Visconti ismert filmszakember rendezi. Úgy látszik, Visconti jól tudja, hogy a sznobok e fajtájának milyen szórakozásra van szüksége: drága pénzért egy kis durvaságot akarnak kapni. És ezért a trastevereni vendéglőből nem kell a szomszédba menni. A DALMANDI GÉPÁLLOMÁS szerelőműhelyében öten hajoltak a munkapad fölé, amikor beléptem. A fejek úgy sorakoztak szűk kört alkotva egymás mellett, hogy az enyémnek már nem jutott hely közöttük, s így két ember dereka közötti résen dugtam be a fejemet kíváncsian a körbe. Középen egy bozentoshajú fiatalember csavart, babrált valamit, s őt figyelték a többiek áhítattal. Közben egy másik kíváncsi fej is megjelent, odább két derék között, s amikor észrevettük egymást, elmosolyodtunk ... Mindenki tudta, hogy mit csinál a középen álló ember, csak én nem sejtettem. Kíváncsiságtól űzve könyökömmel oldalba böktem a mellettem álló, olajosruhájú embert. Az körülnézett, kereste a tettest, s amikor rámakadt a hóna alatt^ mosolyra húzta á száját és olyan vizsgálódva nézett, mint pár másodperccel előbb a kör közepén folyó munkát. — Mi van itt? — kérdeztem tőle. — Próba — felelte kurtán és könyökét feljebb emelve a fejem- búbjáról, ismét középre figyelt. A körben most megszólalt ' valaki: — Ki kell azt cserélni, mondom én, hogy nem jó. — Nem biztos, próbáljuk csak meg — válaszolt a bozontoshajú fiatalember és a kezében lévő gép- alkatrészt rácsavarta valamire, majd egy kart kezdett mozgatni, mely fölött nyomásmérő mutatója táncolt. Minden szem a feszültségmérőt figyelte, s az ajkak egyszerre súgták a számokat, amelyekig fellibbent a mutató: — Száz, százöt, száztíz ... nem megy tovább... — Na, csavarj egyet, keveset... mondta a bozontoshajú egy mellette álló fiatalembernek, s kezdődött élőiről a feszült figyelemmel kísért próba. A mutató azonban a 110-ről ismét visszazuhant a nullára. Az emberek felsóhajtottak, s az előbbi ismét megszólalt: — na, ugye mondtam, hogy nem bírja el a 120-at. Újat kell betenni. A KÖR EGY KICSIT TÁGULT, s most már közelebb férkőztem a bozontoshaiú fiatalemberhez, Szabó János főmérnökhöz. — A porlasztó teljesítményét mérjük — válaszolt kérdésemre. — Ki kell cserélnünk az alsó részt, mert rossz. — A kicserélés ' előtt azonban megvizsgáljuk az alkatrészeket, mert sok traktoros akkor is cserélni akar, ha különösebb ’baja nincsen az alkatrésznek. Ami jó azt nem cseréljük ki, mert egy-egy ilyen porlasztó sok pénzbe kerül. Külföldről vásároljuk, Csehszlovákiától, vagy Ausztriától, s .csak úgy szire-szóra nem lehet cserélgetni. — Úgy van — helyeselt Péter Gyula szerelő. — Bár ebben az esetben éppen a traktoros állította, hogy még használható a porlasztó, de ez elég ritka eset. — Gubicza Ferenc és Lénárd László traktorosok egymásra mosolyognak, mintha azt mondanák: „Ez ránk nem vonatkozik.” Amikor a porlasztó alsó részének cserélésével végeztek, néhá- nyan beszélgetni kezdtünk a társadalmi tulajdon védelméről. — A társadalmi tulajdon védelméhez hozzátartozna az is, hogy olyan alkatrészeket, amelyek még javíthatók, ne dobjunk el. Különösen sok ilyen alkatrész van a G. 35-ös traktoroknál. Sajnos, nincs gép, amivel megtudnánk javítani — mondja az egyik traktoros. — Van, amit viszont magunk csinálunk — vág közbe egy másik traktoros. — A G. 35-ösök hengereit nem dobjuk el, hanem magunk itt a műhelyben fúrjuk meg, és használjuk tovább. KÉSŐBB SZABÓ JÁNOS főmérnökkel beszélgetünk részletesebben a társadalmi tulajdon védelméről ... Elmondta többek között, hogy a legtöbb kárt a kezdő traktorosok okozzák. Ha a gép nem működik megfelelően, rögtön szétszedik. A G. 35-ösöknél, a szabályozóban keresik a hibát, s legtöbb esetben a porlasztónál van a baj: rosszul állították be és ilyenkor legtöbbjük új alkatrészt kér. Sok kár származik abból is, hogy a traktorosok elektromos szaktudása igen hiányos: nem mérik az akkumulátor savsűrűségét, túlerőltetik, kimerítik az akkumulátort túlzott önindítózással. Természetes, ha a traktoros hanyagságából származik a kár, akkor meg kell térítenie. Példa rá Gyugyi István esete, aki 780 forintot fizetett az idegen javításra szorult akkumulátor javításáért. — Tűnik-e el sok szerszám gon datlanságból, nemtörődömségből? — kérdezem. — Vannak hanyag traktorosok, akik nem vigyáznak eléggé a rájuk bízott szerszámokra, éppen ezért jegyzőkönyvileg veszik át azokat a gépállomástól és anyagilag is felelnek értük. Egy alkalommal ellenőriztem Forrai János traktorost munkahelyén. Szerszámait széjjel, az olajoshordót és a hálókocsi ajtaját nyitva találtam. Az már természetes, hogy hiánya volt, s a felelősséget úgy akarta elhárítani magáról, hogy feltörte hálókocsija ajtaját, s_ utána jelentette, hogy > betörtek hozzá. Az önbetörés kiderült, s a hiányt ő fizette meg. Nem tudott elszámolni 300 kiló gázolajjal, 9 kiló petróleummal. 17 kiló BB. olajjal, 2 kiló gépzsírral, egy villakulccsal, egy kalapáccsal, egy kombináltfogóval és egy kannával. Ügye a rendőrségre került, s ő már nincs is a gépállomáson. — WÜRT FERENC brigádvezetö is mond néhány példát, amikor a a dolgozó hanyagul bánt a nép vagyonával, s az okozott kárt meg kePett téríteni. Tóth Károly gépén hanyag gépkezelés miatt a haitó- karcsapágy megtágult és elszakadt a hajtókarcsavar. A traktorost kötelezték az okozott 300 forintos kár megtérítésére. Bedő Lajos traktorosnak a leltározásnál hiányzott egy drótkötele, mentőládája, egy francia kulcsa és egy vödre. A kárt neki is meg kellett téríteni. — De az sem mindegy egészen — mondja a brigádvezető —-, hogy megtérítik a traktorosok az okozott kárt. Nem ezt akarjuk, hanem azt, hogy jobban vigyázzanak a rájuk bízott értékekre. Az nem teljes megoldás, hogy az ő fizetésükből levonjuk a kár értékét. Azt kellene elérni, hogy ne legyen kár és ne kelljen levonni a fizetésből. A többszöri ellenőrzés és természetesen az okozott kár megtérítésére való kötelezés hatására is, már egvre kevesebb büntetésre van szükség. Körültekintőbbek a traktorosok, több, nagyobb felelősséggel kezelik a nép vagyonát képező tárgyakat. Buni Géaa Kisváros papucsban. Langaa dán kisváros női lakosai nemrégiben hatalmas rést ütöttek a „férfiuralmon”. A városka nőegylete már régóta tiltakozott amiatt, hogy a városi tanácsnak egyetlen egy női tagja sem volt. Mikor a legutolsó községi választások listáiba ismét nem vették fel a gyöngébb rém —etlen képviselőjét sem, elvesz ették a türelmüket. Tömött sorokban és rosszatígérő arckifejezéssel felvonultak a városháza elé. Azzal fe- nveeetőztek. how kizárólag női jelöltekből álló listát terjesztenek elő, ha a választási jegyzékeken nem változtatnak. A tüntetés annyira megijesztette a langaai férfiakat, how nagy sebbel-lobbal felve+ték a választási listára a nőegylet néhány tagját is. KELLEMETLEN MEGLEPETÉS A JÉGEN
