Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
/ftUÍV£4b£t Műkedvelő szín] úi szék és a műsorpolitika Számos írás látott már napvi- ^ lágot lapunkban a hivatásos együttesek műsorai mellett a műkedvelő színjátszócsoportok műsor- politikájáról és arról, hogy a műsorok, a műsorratűzött darabok mondanivalója, igényessége körül igen gyakran baj van. Megírták erről a véleményüket népművelési dolgozók, kultúrotthon igazgatók, nézők és újságírók. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a vitát mintegy lezárandó, de anélkül, hogy bárkire is rá akarnánk erőszakolni véleményünket, hadd vessük fel, mi az ami a műsorpolitika területén fáj, s hogyan látjuk a lehetőségét kilábalni a jelenlegi nemkívánatos állapotból. A baj kezdődött az operett-döm- pinggel, s ma a bohózat-dömpingnél tartunk. Meg aztán a ládafiából néhány helyen előkerültek a poros — nemcsak küllemükben, hanem tartalmukban is — avitt, a huszas években falukon divatos színművek. Nem az a baj, hogy színjátszócsoportjaink néha operettet is játszanak, néha bohózatot is bemutatnak, de hogy fehérhplló ritkaságú legyen az igényes színdarab a műkedvelők repertoárjában az tűrhetetlen. Mert bál-mennyire az ellenkezőjét állítják egyes rendezők és népművelési ügyvezetők, vidéki műkedvelő együttesek nem képesek arra, hogy nagyoperetteket kellő nívó mellett színre vigyenek, megmentve belőlük az egyetlent, ami — bár az is vitathatóan — értékes: a zenét. Ami pedig a mondanivalójukat illeti ezeknek az operetteknek — mindenki tudja, melyikre gondolok — igazán meg tud lenni nélkülük a magyar színpad. De meg tud lenni a polgári vígjátékok és bohózatok nélkül is, sőt meg tud lenni a jelenleg mindent elárasztó Molnár-renaissance nélkül is. (Ha ezt mondom, mit sem változtat azon, hogy bizonyos vonatkozásban tisztelem Molnár Ferenc irodalmi ténykedését.) Minden harmadik csoport a Doktor úr-at játssza, s alig akad, amelyik ne adta volna elő a Luxemburg grófjá-t, meg a Mágnás Miská-t, s nincs, amelyik ne áhítozna a Csárdáskirálynő után. üzt a semmiképpen nem helyeselhető műsorpolitikát megpróbálják érvekkel alátámasztani, mintegy elméletet gyártani igazolására. Az egyik magyarázat: ezt igényli a közönség. Nos ez csak akkor igaz, ha ilyen igényekre neveljük a közönséget. Aki a Gyöngyvirágos huszárcsákó-n nevelkedett persze, hogy először értetlenül áll a Tartuffe előtt, de akinek rendszeresen igényes, magasszínvonalú, irodalmi értékű darabokat mutatunk be, az kötve hiszem, hogy jólérzi magát a Csókos asszony előadásán. S hogy ilyenekké neveljük az embereket, az elsőrendű, sőt egyetlen feladata a műkedvelő csoportoknak. Persze a színházaknak, hivatásos együtteseknek is. A másik dolog amire hivatkoznak^ az anyagi szempontok. Mivel erre jobban „bejön” a közönség, nagyobb a bevétel. Sőt nemrégiben egy népművelési munkás szájából hivatalosan is elhangzott az a műkedvelői vonatkozásban szörnyű szó, hogy kasszadarab”. Azt hiszem mindannyian érezzük, mennyire messze estünk a műkedvelői feladatoktól; ha úgy gondolkozunk: ez kasszadarab, tehát bemutatjuk, ez nem kasszadarab, ergo nem kell. S közben a népművelő feladatokról egy szó sem esik. Lehet, hogy egyelőre a komoly színművek előadásain nem lesz annyi bevétel, mint a „bedolgozott” darabokén, de ez csak átmeneti állapot lesz. Amit elvesztünk a bevételben, azt megnyerjük a nevelésben, s itt ez a fontosabb, mert kulturális intézményeinket elsősorban ezért hozta létre államunk. Túlterjedt egy szokás, mégpedig rossz szokás. Ha valamelyik szervezet pénzt akar szerezni, akkor a jobbik esetben összeverbuvál egy színjátszócsoportot, a rosszabbik esetben a kultúrotthon színjátszócsoportját „igénybe veszi” és előad, vagy előadat egy darabot. A szoKözeljövőben megjelenő könyvek kásban ez még csak hagyján. A főhiba, hogy milyen darabot. Hogy nagyobb legyen a bevétel, természetesen a „Víg özvegy”-et rosszul, vagy a „Mosoly országá”-t ugyancsak rosszul, esetleg a „Doktor úr”-at nemkevésbé rosszul. Ez a pénz persze nem kulturális célra kell, hanem legtöbbször a labdarúgó csapat kasz- szájába folyik. Ha viszont a színjátszócsoport előadna egy jó darabot és annak bevételét a kultúrotthon fejlesztésére, vagy az ifjúsági szervezet támogatására fordítanák, feltétlenül hasznos lenne a község kulturális helyzetének megjavítása szempontjából. A különböző szinten működő vezető szervek sem hibátlanok ezeknek a bajoknak a létrejöttében. Engedélyhez van kötve, melyik kultúr- csoport, mit adjon elő, nemkevésbé az is, a hivatásos együttesek hol, mikor, mivel szerepelhetnek. Jó lenne, ha az illetékeseknél a vajszí- vűséget inkább szőrösszívűség váltaná fel, mert lehet, hogy azért egyesek neheztelnének, de a megye kultúrája jól járna. Azután szükség lenne a koordinálásra. Ne történhessék meg, hogy három egymás melletti községben ugyanazt a darabot tanulják a műkedvelők. Amikor aztán otthon bemutatták, abba is lehet hagyni, mert a szomszéd községbeliek is látták már a darabot saját együttesüktől. IVincs sehol a megyében egy műsortanácsadó és színdarabraktár. A könyvtárak járásonkint állíthatnának fel külön színdarabrészleget — új dolgozók nem szükségesek hozzá, a régiek is könnyen el tudják látni — törekedjenek természetesen arra, hogy minél több színdarabot ezekben a könyvtárakban meg is lehessen találni, s a könyvtárak dolgozói tanácsadó szolgálattal is álljanak a kultúrcsopor- tok rendelkezésére. Persze nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik. A hibák mellett igen komoly eredményeket ért el megyénkben a műkedvelő színjátszás, de miért legyenek meg a hibák, amikor azokra semmi szükség, s nélkülük igazán sokkal jobban éreznénk magunkat. Hát ezért szüntessük meg a hibákat. SZÍNHÁZI Az eladó hirtok-ról Színházi levelemet egy rövid megjegyzéssel kezdeném: Mégpedig azzal, hogy minden színházlátogatónak joga van egyetérteni, vagy nem egyetérteni a kritikussal. A kritikus szubjektív véleményét mondja el a látott darabról, nyilván azon hatások alatt, melyeket rá az előadás vagy annak egy-egy szereplője, a szereplő jó, vagy rossz játéka gyakorolt Lehet, hogy ugyanaz az alakítás, amelyben a kritikus kivetni valót talál, egy másik néző tetszését megnyeri. , A néző könnyű helyzetben van, mert véleménye magánjellegű marad, a kritikus viszont kevésbé szerencsés helyzeténél fogva másokkal is közölni kénytelen véleményét nyilvános fórumon, s természetesen akadnak' akik nem értenek vele egyet... Vitatkozni egyenlő esélyekkel lehet, de a vita érdektelenné válik abban a pillanatban, ha az egyik fél az ismeretlenség homályába burkolódzva, hangoztatja érveit... Éppen ezért névtelen egyet nem értők leveleit figyelmen kívül hagyjuk. ...Most Az eladó birtok tartalmát ismertetném röviden: Eladó egy 200 holdas birtok, melyet Marjánszky Mihály szeretne megszerezni minden áron. Ez a minden ár azt is j< lenti, hogy mivel neki pénze nincs, megnősül és úgy tervezi, felesége hozományán vásárolja meg majd a birtokot. A nagybácsi egy gazdag leányt ajánl neki partinak, akiről aztán kiderül, hogy nem búsás hozományt, hanem tetemes adósságot hoz magával. A nagybácsi még megpróbálja érvekkel eltántorítani a fiatalembert a lánytól, a józan észre, a 200 hold földre hivatkozva, de már eredménytelenül, mert a fiatalok egymásba szerettek. Annyira, hogy Marjánszky még a meglévő földjét is hajlandó eladni, hogy leendő apósa adósságát rendezhessék... Zenés vígjátékról lévén szó, természetes, hogy a boldogság nem jár egyedül: a nagybácsi is megtalálja régi szerelmét. Zsuzska nénit, s magával viszi, na és a kocsis is párjára lel Rézi szobalány személyében ... Mint a legtöbb előadásnál, ennek is volt egy, a többi közül kimagasló szereplője. Ezt az élvezetes mély alakítást Sándor Böske nyújtotta Zsuzska néni szerepében. Élvezetes szövegmondásáért, jó játékáért megérdemelten kapta a legnagyobb tapsot a nagybácsival, Fóti Fülöp Sándorral együtt. A játék színvonalát tekintve, élvezetes és jó volt a két fiatal szerelmes, Sághy István (Marjánszky földbirtokos) és Varga Edit (Erzsi) alakítása is. Mátyás kocsis (Horváth Ottó) és Rézi, a szobalány (Károly Judit) alakítása az előbbieknél valamivel gyengébb volt. A rendezés, szerepüket inkább bohóckodásra, mint tipikus paraszti figura megformálására állította be. A kisebb szerepek közül Mravucsán alakítója, Szécsi Iván játéka érdemel dicséretet. Dicséret illeti a darabhoz Mven alkalmazkodó díszletek tervezését, valamint a zenekíséretet szolga1 tató két zongoristát. Legközelebbi színházi levelünkben reméljük élménydúsabb előadásról: a Romeo és Júliáról számolhatunk be. Buni Géza LETENYEI GYÖRGY SIÓ SÁNDOR: KERESTELEK Kerestelek, pedig velem voltál, Akkor is, ha nem voltál jelen. Mondd, merre jártál s kivel, De mi jogon is kérdezem. Kerestelek magános éjszakákon Hol hozzád hasonló árnyék terem. Fülembe nyilait fojtott kacagásod S rájöttem arra, ki vagy Te nekem. Kerestelek nagy akarással, Megláttalak, s elakadt szavam, Tartoztam még e vallomással, lm versbe öntve most átalom. Apollinaire: VÁLOGATOTT versek Apollinaire a huszadik szazad legjelentősebb francia költője. Ez a könyv költeményeinek szerencsés kézzel válogatott és gazdagon illusztrált kétnyelvű kiadása. * Goethe: A NAPLÓ A világirodalom egyik legszebb saerelmi költeményét eredetiben, valamint Babits és Kosztolányi indításában tartalmazza a kötet, Thomas Mann ajánlásával, Max Schwimmer tollrajzaival. Móricz Zsigmond: RIPORTOK Ezek a riportok történelmet is je lentenek, s főképp a magyar paraszt ság harminc nehéz, háborúval és nyo mórral, gazdasági válsággal megszag gatott szegény esztendejét reményke déseivel és tévhiteivel. * Tolnai Lajos: _____ ELADÓ BIRTOKOK A klasszikus elbeszélő a Bach-kor szakról szóló regényével félelmete képet ad a lezüllő dzsentriről és a új bevándorlók kezén nyomorúságo san kapitalizálódó magyar földbiitok ról. A regény mellett Tolnai legjobl novellái is szerepelnek a kötetben. KULTURÁLIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL A kínai fővárosban nemrég mutatták be Lao Sö neves kínai író „Riksa” című regényének színműváltozatát. A regényt nagyon sok európai nyelvre lefordították. * A washL gtoni operaházban modern környezetbe átültetve adták elő Beethoven Fidelio című operáját. A díszlet szögesdróttal körülkerített náci koncentrációs tábort ábrázol, Don Pizarroból SS-tiszt lett. A kritikusok általában helytelenítik az operának napjainkba való áthelyezését. * A Szovjetunióban a szovjet hatalom fennállása óta mintegy másfélmillió könyvet adtak ki, míg az egész Medvetáncoltatók és írók forradalom előtti időszakban Orosz- K országban összesen csak 600 ezei jf) i.önyv jelent meg. X * M Nemrégiben körkérdést intéztek a- lt( amerikai Yale egyetem 360 diákjá-' hoz: , Ki volt Verdi?” Mindössze hat- vanan tudtak helyesen válaszolni, a többiek közül volt, aki olasz humoristának, spanyol politikusnak, délamerikai képviselőnek tartotta Verdit, sőt egy diák azt írta róla, hogy francia filmszínésznő. Richard W^g nerrel sem volt jobb a helyzet. Egyik íj diák például a következő válasz! adta: Wagner Richard Roosevelt elnökségének ideje alatt szereplő Ha ja kotai szenátor, aki cowboyként kezd ,! te politikai pályafutását. È! Ballagunk a sötét falusi utcán, az iskolaigazgató, aki egyben a művelődési otthon vezetője is, kalauzol bennünket, át a sáron és félhomályon. Én elől megyek az iskolaigazgatóval, mögöttem két írótársam és egy előadóművésznő, aki elkísért bennünket erre a falusi irodalmi estre. Igazán gyanútlanul érkeztünk a faluba és kizárólag azért, mert hívtak bennünket; az ember meghívás nélkül egyébként sem szeret beállítani sehová, hát még ha irodalomról van szó! Az iskolaigazgató enyhén szólva szkeptikus; sanda célzásokkal kezdi, hogy nincs meggyőződve az est sikeréről, nehéz ilyenkor irodalmi estet rendezni, az idő nem alkalmas. Szavaira — kár lenne tagadni — valami aggály fog el bennünket, végeredményben ha téli estén sem lehet falun előadást tartani, akkor valószínűleg sohasem. De ezt az előadást már egy hete kihirdették s egyébként is arra az időpontra érkeztünk, amire az iskolaigazgató, a falu kultúrájának őre, rendelt bennünket. — Nincs sok remény a sikerre, — tér át igazgatónk a sanda célzásokról a nyílt színvallásra. — Megmondom őszintén, buta, barbár falu ez, kell is ennek irodalom! Ha maguk medvetáncoltatók lennének, ja, az egészen más. Akkor tele lenne a kultúrház. Kérem, a télen járt itt egy medvetáncoltató cirkusz, én mondom, tele volt a kultúrház. Az való ennek a falunak, nem irodalom! Az álmélkodástól a szám is tát- va marad. Ha így beszél az az ember, akinek a kezében egy egész falu művelődésének ügye van letéve, valóban mit lehet várni? — De a mi dolgunk éppen az, hogy ezen változtassunk, ha egyáltalán így van, — kockáztatok meg egy szerény ellenvetést, de az igazgató rögtön letromfol: — Nem való ezeknek a kultúra, én mondom. Buta, barbár nép ez, csak a medvetáncoltatók érdeklik. Töredelmesen bevallottam, hogy a medvetáncoltatáshoz egyikünk sem ért, sőt remény sincs rá, hogy egyhamar megtanulhatjuk, bár kétségtelen, hogy ezzel igazgatónk szemében sokkal jelesebb személyiségekké lépnénk elő. Persze az igazgatónak tökéletesen igaza volt: a kultúrházban, egy teremtett lelket sem találtunk. De az is igaz, hogy nem is találhattunk, mert akkor nyitotta ki a kultúrház ajtaját, tehát ha valaki be akart volna menni, az nem tudott volna. Lehet, hogy derék igazgatónk szándékosan tette; ő már előre megmondta, hogy ennek a „buta falunak” nem való az irodalom. Aztán még egy meglepetés ért bennünket. Amint a hideg teremben álldogáltunk, az igazgató, mint valami csodálatos leleményét, elárulta, hogy ugyanerre az időpontra egy másik előadást is kihirdetett, — az űrhajózásról! — Tudják kérem, ha két előadást hirdetünk meg, a kettőre összejön annyi nép, hogy az egyiket meg lehet tartani. — És ezzel elnézést kért. hogy hazamegy és átöltözik, ami igazán rá is fért, mert valami gyavis, s'ajroksie.’ű köpönyegben kisérgetelt addig bennünket. Egy ideig tanácstalanul álldogáltunk a fűtetlen helyiségben. Aztán elsétáltunk a faluba, visz- szasétáltunk a kultúrházba, ahol akkor sem volt senki. A történtek után pedig mit tehettünk volna mást, elindultunk hazafelé. Az igazgatónkat azóta sem láttuk, bár az igazság az, hogy nem is kerestük. Mindezt pedig leírtuk a tanulság kedvéért: íme, így lehet hosszú időkre elrontani egy falu kulturális életét. És így tudja valaki lerázni magáról a köteles felelősséget, mert abból indul ki, hogy úgysem érdemes csinálni semmit, „buta a falu”. Valóban buta lenne ez a falu? Aligha, nekünk igazán más a véleményünk. Mindezek a dolgok pedig történtek az időszámításunk utáni 1958-ik év február havának utolsó napjaiban, egy Tolna megyei községben. CSÁNY1 LÁSZLÓ
