Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-08 / 57. szám

195X március 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A fiatalokkal vállvetve... nak is sokszor mondtam, a te anyád is itt gyógyult meg köztünk. — Majd magyarázóan hozzáteszi — a szegény asszonyt a háborús események any- nyira megviselték, hogy búskomor lett. Nem tűrt senkit maga körül, nem szólt senkihez egy árva szót sem. — Meggyógyult a közösségben, kivetkőzte valahogy azt a komor­ságát, s ma már olyan vidáman trécsel mindenkivel, mint azelőtt. Csak azt sajnálom — teszi hozzá el­szomorodva —, hogy az ellenforra­dalom úgy megzavarta őket, s ki­léptek. De nem hagyom annyiban — tudja, szívügyem nekem a tsz — meg aztán sajnálom ezeket a jó dol­gos embereket. Elmegyek hozzájuk újra, nagyon szeretném, ha megint itt lennének köztünk. — Nem volt az élet, — tér visz- sza a beszélgetés fonalával a régi életre — megértik ők is. Most meg­van mindenünk, ami a kezünkhöz kell, már inkább a gyerekeknek élünk. — Majd 10 000 forintot szá­mol össze, amelyet mostanában jut­tattak két gyereküknek. Ez kitelt a három hízóból, amit eladtak. A ne­gyediket maguk vágták le, s az ötö­dik anyadisznónak maradt meg. „Ami a kezünkhöz kell”-hez tarto­zik például a mosógép is. Újra az ellenforradalomra kerül a sor a beszélgetésben. — Ezt akar­ták tőlünk elvenni, ezt a nyugodt, békés öregségünket. Nagyon meg­viselt minket kedvesem az ellen- forradalom, de nem hátráltunk. Vi­lágosan látható volt, hogy a hajdani szegény emberek ellen ment a do­log. Szívig szúró sértéseket kaptunk akkor, de tanultunk is ... — Mondtam is az uramnak, lép­jünk be a pártba. Beleegyezett, s úgy beszéltük meg, ott a helyünk, ne­künk kell összefognunk a többiek­kel, hogy mégegyszer ne fordulhas­son elő olyan szörnyűség. A taggyűlés pedig elfogadta a két idős jelentkezőt, hogy a fiatalokkal vállvetve az első sorokban küzd­jenek a szebb, a boldogabb hol­napért. Szalui Endre A TTIT elnökségi ülésén Horvay Árpád elnök adott beszá­molót a szervezet 1957. évi II. fél­évi működéséről. Elmondotta, hogy az ellenforradalmi események után bekövetkezett lanyhulás után a má­sodik félévben a TTIT munkája is felfelé ívelt. Olyan szervezetekkel létesítettek új kapcsolatot, mint a BM Főosztály, a Vöröskereszt és a megye sok új kczséPétrn is először hang­zott fel , TTIT előadás. A szervezet munkája fellendülé­sében komoly szerepet játszott az a körülmény, hogy az értelmi­ségi gyűlések hatására a Párt és az értelmiség egymásratalált, megszűnt a bizalmatlanság. A tag- revizió kapcsán a szervezet tagsága 157 főre csökkent, de azóta újra emelkedőben van, és ma már eléri a 207 főt. Az elmúlt esztendőben már 470 előadás hangzott el a megyében és az előadásokat átlagosan 70 fő hallgatta. Jelenleg az a helyzet, hogy a községekben sokkal inkább érdek­lődnek az előadások iránt, mint a megyei, vagy a járási székhelyeken, ahol a sek rendezvény megosztja a hallgatóságot. Építsük, szépítsük lakóhelyünket Községi tanácsok! A községfejlesztésnél nélkülöz­hetetlen beton járdalap 40'40/6 cm. Beton járdaszegély 51/30/ 15 cm. Ütburkoló járdalap, k >- csikijáróhoz is, 40/40/15 'm és egyéb betonárura megrendelé- -üket még idejében juttass k el az E. M. Pécsi Cementáru- ipari Vállalathoz, Pécs, Siklósi út 10. szám. A továbbiak során beszélt az üzemi ismeretterjesztés visszaeséséről, az ismeretterjesztő kismozinak a gim- I názium kultúrtermében közeljövőben történő megnyitásárcjl, az állami gaz­daságok. a szövetkezetek és gépállo- I mások érdeklődésének a hiányáról, I majd számszerűleg ismertette az el­hangzott előadásoknak az egyes szak­osztályok között történő megoszlá­sát. Az elhangzott 470 előadásnak, amelyekből a zöm a harmadik negyedre esett, több mint 28 000 hallgatója volt. Igen örvendetes, hogy az előadások közül legtöbb politikai tárgyú volt. De jutott bőven hely a pedagógiá­nak, a történelemnek, az irodalom­nak, a művészetnek, az agrártudo­mányoknak, a bio'ÓPiának, az egész ségügynek, a földrajznak, a fiziká­nak. Egyedül a csillagászat tárgy­körben elhangzott hét, valamint a műszaki tudományok köréb°n elhane zott öt előadást keveselte az előadó. Szólt Horvay Árpád arról is, hogy i957-hon az előadások az év elején inkább szórakoztató jellegűek voltak, de a második félévben már világné­zeti, a mezőgazdaság szocialista át­szervezését célzó előadások hangzot­tak el. Megemlítette a beszámoló a sajtóval való kapcsolatát is a szerve­zetnek, majd szólott a bulgáriai ta- núlmán.yntról, a Gondo’at Kiadó munkájáról, különböző kirándulások ról, a szervezet 1958. évi kiadási ter­véről maid Imre Lész’óné ismertette a szervezet zárszámadását és 1958 évi költségvetési tervezetét. A beszámolóhoz és a költségvetés­hez egymásután szóltak hozzá Misz- lai István, Prantner József, dr. Mik­lós Péter. Merő László, Kiss László, Körösi Káro'v. maid az elnökség a közgyűlés előkészítéséről tanácskozott. A Tolna megyei Vöröskereszt-szervezetek munkájáról A február 25-én megtartott járási Vöröskereszt titkári értekezleten meg tárgyaltuk a szervezetek előtt álló feladatokat, az Országos Központ irányelvei alapján és munkánk közép pontjába továbbra is az alapszerve- zetek megerősítését állítottuk. Az élő, jól működő alapszervezet hatással van a kívül álló dolgozókra és látva az eredményeket, szívesen jönnek közénk és vállalnak részt a Vöröskereszt munkájából. A járási titkárok hozzászólásuk­ban konkrét példákon keresztül is bizonyították a jó munka vonzó ha­tását. Ambrus Lukács,, a bonyhádi járás titkára elmondotta; a Vöröskereszt ifjúsági szakbizottsága intézkedett, hogy kiskorúakat ne foglalkoztassa­nak az üzemek éjjeli műszakban, vagy egy másik esetben egy sokgye- rekes családnál segítettek a gyereka- ket ipari tanulónak elhelyezni. Ezek az intézkedések nagyban megnövelték a Vöröskereszt te­kintélyét és abban a zománc- gyárban, ahol évekig alig volt 15—20 tag, ma több mint 100 új tag lépett be az üzemi Vöröske­resztbe. Esküdt Lajosné, a szekszárdi járás titkára is elmondta, hogy például Decsen sikerült megfelelő titkárt választani,' jó a kapcsolat az egész­ségügyi dolgozókkal, különösen so­kat segít dr. Szeghő István körzeti orvos, együtt dolgoznak a tömegszer­vezetekkel, elsősegélynyújtó tanfo­lyamot, anyák iskoláját szerveztek, több egészségügyi témájú előadást tartottak s ennek következtében ma már 140 tagja van a decsi szerveze­tünknek. J61 működő szervezeteink közé tartoznak Zomba, Tevel, Mórágy, Fadd, Öcsény, Belecska gyermek- otthon, Bölcske, Paks és még sorolhatnék jó néhányat, ahol a téli időszakot kihasználják a különböző rendezvények tartására, melynek bevételét a falu egészség- ügyi intézményeinek fejlesztésére fordítják. Faddon a községi fürdőt akarja a Vöröskereszt a többi tömeg­szervezetekkel közösen rendbehozni. Jelenleg a megyében 18 elsőse­gélynyújtó tanfolyam, 24 Anyák Iskolája, 27 Ifjú Egészségőr tan­folyam működik, ezenkívül 22 közegészségügyi témájú előadást tartottunk január és február fo­lyamán, melyeken közel 4000 em­ber vett részt. Mindez azt bizonyítja, ahol az egész­ségügyi dolgozók foglalkoznak a Vöröskereszt szervezettel, feladatok­kal látják el az aktívákat, ott jól megy a munka, különösen elmond­ható ez a bonjhádi, szekszárdi járás­ról, ahol a járási tiszti főorvosok, já­rási védőnők igen sok segítséget ad­nak a munkához. ^ Már most készülnek szervezeteink az áprilisi tisztasági hónapra. Újra felelevenítik a versenyt a régi vetélytársak is, a paksi és a gyönki járás. A szekszárdi és bony­hádi járás között az elsősegélynyújtó tanfolyamok eredményessé tétele ér­dekében folyik a verseny. Az. elmúlt 3—4 hónap munkáját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy je­lentős lépést tettünk előre az alap- szervezetek megerősítése terén ,de még sok a tennivalónk a szervezeti munka rendszeressé, szervezetté té­tele érdekében, a rendszeres tag­gyűlés tartás, a közegészségügyi mun kába való bekapcsolás terén. Pánczél Gézáaé megyei Vöröskereszt titkár. HÍREK — Orvosi ügyeletes vasárnap: dr. Scherer Sándor, Beloiannisz u. 27. sz. Telefon; 26-88. — Konyhádon március 13-án Ma- karenko-estet tartanak a járási mű­velődési házban a járás pedagógusai számára. A megemlékező beszédet Balogh Lajos diákotthoni igazgató tartja. — A Nemzetközi Nőnap alkalmából a szekszárdi Béke Termelőszövetke­zetben is nagyszabású ünnepséget rendeznek. A tsz fér magjai vendégül látják a nőket: átadják nekik a kö­zös alapból vásárolt mosós pet. ezenkívül virágcsokrokat adnak át nekik és saját termelésű borral kí­nálják őket. — A múlt év novemberében in­dult egy tej termelési verseny me­gyénkben. A februári értékelés sze­rint a Juhé-pusztai Állami Gazda­ság Magda nevű tehene 2903 kilo­gramm tejet adott a versenyidőszak négy hónapjában. — Lakatos Ferenc paksi ’akcst i+tas állapotban elkövetett bűntett miatt öthónapi börtönbüntetésre ítélte a paksi járásbíróság, de a szabadság- vesztés végrehajtását háromévi pró­baidőre felfüggesztette, Fgv alkalorh- mal Lakatos ittas állapotban külön­féle kisebb bűncselekményeket kö­vetett el. I — A szekszárdi földmű vesszővé'ke­zet a múlt évi mérlegismertető tag­gyűlését március 8-án, szopn baton este 7 órai kezdettel tartja az új­városi és a felsővárosi gazdakörben, ezenkívül pedig a városi tanács nagy­termében. A napirendi pontok: 1. A földművesszövetkezet igazgatós' gá- nak beszámolóia a múlt évi munká­ról. 2. A SZŐ VOSZ IV. küldöttköz­gyűlésén elfogadott mintaal pszabály ismertetése. Kiosztják a közgyűlésen a vásárlási visszatérítési utalványo- j kát és ismertetik a múlt évben vá- I lasztott küldöttek névsorát. — A bonyhádi pártbizottság televí­ziós készüléket vásárolt és szerelte­tett be a párthelyiségbe. A televízió­nak igen sok látogatója van, mivel a falu dolgozói, fiataljai közül minden­ki megtekintheti I — A Romeo és Júliát március 12-én este mutatja be Szekszáydon a Dé­ryné Színház művészegyüttese. Igen nagy érdeklődés mutatkozik meg az előadás iránt Szekszárd város mű­vészetkedvelő közönsége részéről. I — Az ánrilis 4-1 ünnepségek míí-o- rát Bonyhádon a közgazdasági tech­nikum diákjai adják. A szereplők nagy lelkesedéssel készülnek felsza­badulásunk 13. évfordulójára. A no­vember 7-i ünnepségek műsorát az általános gimnázium növendékei ad­ják. „Sülét bőrt Un iik mélyén sorvadtatok Kínoztak kegyetlen, ved hóhérkarok.u Rémséges idők... (A megyei nőmozgalom egyik veteránjának emlékeiből) A hideg téli táj, bent a jó meleg szobában kellemessé enyhül. A ház asszonya, idős Mex néni néhány stoppolásra váró harisnya, foltozni való ruhadarab közt üldögél. Míg ke2$ serényen munkálkodik, meg­indul a szava is. Elöljáróban tudni kell, hogy im­már harmadik éve, férjével együtt a hátai Rákóczi Termelőszövetkezet­ben dolgoznak. — Nagyon szeretem a mi tsz-ünket — mondja, s ez úgy hangzik, mint egy kinyilatkoztatás. Jóleső érzés hallgatni a 64 éves idős asszony világos — hogy hivatalosan fejezzem ki magam — megfelelő ér­vekkel alátámasztott okfejtéseit. Hol van már az az idő, amikor az asz- szonyok többsége egy-egy fontos kérdésben csak azt válaszolta: „az uram tudja, ő intézi” — gondolko­dom el közben. És kifejti miért érdemesebb a kö­zösben dolgozni, mint egyénileg. — Nézze — mondja — azelőtt nyug­tunk sem lehetett. Alig végeztünk a határban a munkával, a java még azután kezdődött. Nem a hazame­nésre lehetett gondolni, hanem a két tehénnek kellett pakolni. Amikor hazaértünk, akkor kezdődött az iga­zi hajrá ... Etetni, itatni... Sokszor még ennivalót sem volt időm, ked­vem csinálni utána. Most azonban — amint szavából kiveszem — nyugodtan, gondtalanul élnek, most jut mindenre az időből is, az anyagiakból is. Ékesen bizo­nyítja ezt a felsorolás. — Kaptunk 20 mázsa búzát, 40 mázsa kukori­cát, a háztájin 'is termett 30 mázsa, 4 mázsa zabot, 15 mázsa árpát, 10 mázsa burgonyát és sorolja a bort, a pálinkát, s a többieket. — Nincs az a kapkodás, az az örökös izgalom, hogyan üt be az év? Közösen mindeh sokkal könnyebb. — Elmosolyodik, míg folytatja — szanatóriumnak is lehetne nevezni ezt. — Majd eszébe jut egy még jobb példa a közösségi munka jó­tékony hatására. — A Mózes István­Fájdalommal tudatjuk, liogv Bence István rendőr őrm. 24. élet­évében tragikus körül­mények között elhunyt. Temetése március 8-án délután 3 órakor lesz a dombóvári róni. kát. temetőben. Tenvészállaifn'qalmi Gazdasági irda Barauya-Tolna megyei kiren­deltsége, Pécs, Líceum út 1. Telefon: 18-65, megkezdte működését Felkérjük a termelőszövetkeze­teket, valamint a kisteréé z ő- két, tenyészbika, t~nyészüsző, tenyésztehén szerződések és felvásárlások, valamint te y sz fisző akcióra vonatkozó felvilá­gosítással kapcsolatos tájék z- tatásért forduljanak hozzánk I. 1919. augusztus. A szekszárdi Rá­kóczi utcán két fiatal lányt kísér­tek végig fegyveres katonák, a Császár testvéreket. Az egyik ház nyitott ablakából egy fehér tiszt asszonya hajolt ki, s puderozott ar­cán, káröröm sugárzott. Erzsébet, aki lehajtott fejjel lép­delt a szuronyok előtt, a 400 mun­kásnőre gondolt, akik között 11 éves kora óta dolgozott a selyemgyár­ban. — Mi lesz velük? Mi lesz a gyár­ral? Ki fogja védeni a munkásság jogait, ha a kommunistákat fel­akasztják? Mert mindenki akasztás­ról beszél. Van, aki rettegve, köny- nyes szemmel, s van olyan is, aki kárörvendő vigyorral beszél róla. A város tele van rémséges történetek­kel. Gondolataiból testvérének, Júliá­nak remegő hangja zökkentette ki. — Vigyázz, neki ne menj a ko­csinak! Felnézett. A templom melletti térségen egy parasztszekér állt keresztben, a szekéren hatalmas csapraütött boroshordóból fehértol­las katona bort csurgatott egy vö­dörbe. Alig léptek néhányat, s a templom mögül, sárga, rácsozott épület bukkant elő, a megyei börtön épülete. II. Éjszakánként hörgés, halálordítás, kétségbeesett sikoltások zaja verte fel a nappal nyugodtnak tetsző bör­tön csendjét. Ilyenkor riadtan hú­zódtak összébb a fogoly nők, a dur­va pokróc alatt. Császár Erzsébet ágyszomszédját, az ötödik pokoli éj­szaka után ideggörcsök kínozták és nyolcán virrasztottak a zsúfolt kis cellában hajnalig a beteg felett. A reggeli séták alkalmával Csá­szár Erzsi egy feketebársony ruhát viselő lánnyal ismerkedett meg. Öt is Erzsinek hívták, Szabó Erzsinek. Dunaszentgyörgyről származott, s egyetemi tanulmányait szakította félbe, amikor kirobbant a forrada­lom. Szabó Erzsi bátorító szavakat sut­togott. — Majd még mindent visszafize­tünk nekik ... Mindent, mindent. Egy pillanatra összekulcsolódott a kezük, s a selyemgyári munkáslány erősnek érezte magát ezekben a pillanatokban. III. Kilenc keserves hónap telt el a szekszárdi börtönben, amikor Csá­szár Erzsébetet több más társával együtt útnak indították szigorú őri­zet mellett a „bizonytalanságba”. — Hová megyünk? Mi lesz ve­lünk? — tették fel egymásnak a kérdést. Egyesek arról is beszéltek, hogy csupán csak azért szállítiák el őket, mert idegen vidéken feltűnés nélkül akarnak végezni velük. A gyötrelmes út a zalaegerszegi gyűjtőtábor szöges drótkerítésénél ért véget. Az ország minden részé­ből szállították ide naponként az in­ternáltakat. Egyetlen barakkba 60 nőt zsúfol­tak össze. Télen nem volt fűtés, na­ponta csak egyszer kaptak enni. Az élelem változatlanul krumpli, vagy babfőzelékből állt. Uj ismeretségek születtek. Császár Erzsi egy szolnoki szobafestő felesé­gével, Veres Jánosnéval barátkozott össze. Veresné teste a veréstől olyan volt, mintha megnyúzták volna. A vékony, törékeny asszonyból mégis végtelen energia és hit sugárzott. — Vigyázz nagyon, — intette Ve­resné Erzsikét, — a horthvsták ké­meket küldtek közénk, hogy kipu­hatolják terveinket, összekötteté­seinket. Nekünk arra kell töreked­ni, hogy minél előbb megszabadul­junk ettől a ketrectől. A párt nő­mozgalmának nagy szüksége van ránk. IV. 1921. februárjában szabadlábra helyezték Császár Erzsébetet. Ami­kor letartóztattak, erős, fiatal lány volt, s amikor kiszabadult, súlyos betegen hagyta el a zalaegerszegi gyűl tőtábort. Ketten támogatták a vasútállomásig, mert a gyengeségtől még menni sem tudott. Rabtársai közül sokan meghaltak. Csak később értesült arról is, hogy Szabó Erzsi, az egyetemista lány, akivel a szekszárdi börtönben is­merkedett meg, mártírhalált halt. A megpróbáltatások sötét évei mégsem törték meg a selyemgyári munkáslányból lett kommunista har­cost, s ha most 73 évvel a vállán, megkérdezik tőle, hogy mit csinálna akkor, ha óira kezdhetné az életét, azt válaszolja: — Vállalnék úiból mindent, amit egy nőnek vállalnia kell, ha csatla­kozik a kommunista mozgalomhoz, mert a dolgozó emberek szebb jö­vőléért harcolni a legnemesebb fel­adat, amit magára vállalhat valaki. (HAYPAL)

Next

/
Oldalképek
Tartalom