Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-06 / 55. szám
isäs március t>. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Helyes-e lakót tartani a gyárterületen ? Kulturális események Ozorán fi Nemzetközi Nőnap ünnepségeinek megyei előadói Március 8-án a Megyei Nőtanács a Nemzetközi Nőnap alkalmából a megye különböző községeiben ünnepségeket tart. Az ünnepségek előadói a következők: Bátaszék: Rapai Gyula Iregszemcse: Prantner József Szakály: Szigeti János Nagykónyi: Hunyadi Károly Tamási: Ilorvay Árpád Értény: Bősz József Mözs: Siklósi Imre Bogyiszló: Hornok István Báta: Kemény István Tengelic: Szabó Ferenc Decs: Lengyel József né Fadd: Tolnai Ferenc Bö'cske: Jankó Sándor Kölesd: Sziránszki István Hőgyész: Sehrottner Károly Gyönk Kaszás Imre HÍREK fiz a kérdés Tamásiban, a tejüzemben Vetődött fel a dolgozók között, és a Tejipari Vállalat központjában. A jelenlegi helyzet a következő: A tamási üzem területén évekkel ezelőtt két lakó volt a házban, a tejüzem vezetője és egy művezető. A művezetőt időközben elhelyezték, családjával együtt elköltözött. A lakás üresen maradt és azt üzemi célokra használják fel. A tanács felszólította a tejüzem vezetőit, hogy az üzem egyik dolgozóját a közeljövőben jelenlegi lakásából az „üresen álló” lakásba költöztetik. A tejüzem dolgozója jelenlegi lakásából nem akar kiköltözni, a tejüzem vezetősége és központja ahhoz ragaszkodik, hogy a gyárterületen ne legyen lakó. A tejüzem vezetője, aki az üzem területén lakik, helyteleníti, hogy lakót hoznak az üzem területére, sőt ő is, ha lakást kapna, azonnal kiköltözne. Bz a helyzet, ez a tény. Azonban a községi tanács illetékes szervei, ezideig még egyszer sem mentek ki a tejüzembe megnézni, mi is a helyzet, szükséges és jogos-e, helyes-e lakót tenni a gyárterületre. Jelenleg a tejüzemben az elmúlt etri tejbeszállításnak csaknem kétszeresét kapják, s ez a nagymeny- nyiségű tej, a tavaszi és nyári hónapok alatt még növekedni fog. Éppen ezért szükséges a gyár feldolgozó helyiségeinek bővítése. Ez az egyik ok. A másik: A tejüzemben Üzekszárd valamennyi dohányárudáját végigjárhatjuk, nem találunk olyan képeslapot, mely a város legimpozánsabb műemlékét, a Balogh Adám kuruc hadvezérről elnevezett múzeumot propagálná, mutatná. Sőt, alig lelhető fel városunk területén olyafa felírást, mely valamelyik építmény, műemlék jellegére hivrçà fel a figyelmet. Vagy annyira önteltek volnánk, hogy nekünk nem teli sem műemlékvédelem, sem idegenfor galom? * A regölyi tanács, de több regölyi magánember is (id. Szabó Pál, Szabó Gyula, Schwáb György tanár, stb.) újabb, igen jelentős régészeti és helytörténeti vonatkozású anyaggal lelőhelyek bejelentésével gazdagította a múzeum gyűjteményeit és adattárát, az elmúlt napokban. Ugyanakkor akad megyénkben téglagyár, mely egyik évről a másikra vak közönnyel, érdektelenséggel, a bejelentés mellőzésével pusztítja hazánk földjében évszázadok, sokszor évezredek óta sértetlenül megmaradt, de a csákányütés nyomán most felszínre kerülő történelmi emlékeket, társadalomtörténeti dokumentumokat! * A szekszárdi tereken kora délután tói késő esti órákig csatangoló, 8—10 hatvan munkás dolgozik. Nincs kul- túrhelyiség, a párt és szakszervezetnek nincs állandó helyisége. Harminc férfi munkás öltözője egy 25 négyzetméter alapterületű helyiségben van. A lakás, amelybe lakót akar a tanács költöztetni, most is el van foglalva. Irattárat rendeztek be, s az üzemi mosoda de a párt- és szakszervezet helyisége is ott van. A fenti tények után néhány következtetést érdemes levonni. Véleményünk szérint nem helyes, ha termelő üzem területén lakók vannak, nem helyes az egyén szempontjából sem, mert gyanúsítgatásoknak van kitéve, nem helyes az üzem szempontjából, mert élelmiszert készítő üzem területén lakók tartása nem hygénikus (állattartás, szennyvíz kiöntés stb. szempontjából.) Nem helyes, mert naponta több száz ember, gép és lovaskocsik fordulnak meg a tejüzeih udvarán, és a lakók gyermekeit nem engedhetik ki az udvarra. És a lakónak sem mindegy, hogy hányán „látnak a táljába”. Végkövetkeztetésként, úgy gonJ dőljük, az illetékesek a tejüzem vezetőinek, a lakók véleményének meghallgatása után megfelelő döntést hoznak. Ezúton kérjük olvasóinkat, az illetékeseket, hogy írják meg véleményüket arról, helyesnek tartják-e, hogy termelő üzem területén lakókat helyezzenek el? éves gyerkőcök sorozatosan dobják, verik be a múzeum alagsori ablakait, csúzlival, légpuskával lövik az emeleti ablakokat, többnyire a járókelők gúnyos mosolya kíséretében. Nesze neked társadalmi tulajdon védelem! Ez a női kórterem sem különbözik nagyon a többitől, a rendszeres beteg és kórház látogatónak esetleg az tűnik szemébe, hogy az ágyak végénél nincsen láztábla, hiányzik a virág és a betegeket foglalkoztató horgolás, kötés és más kézimunka. A szekszárdi kórház idegosztályán vagyunk, a történeti hűség kedvéért meg kell mondani azt is, hogy telefonon hívták fel szerkesztőségünket és kérték látogassunk el egy kis beszélgetésre. Nem, ne gondolja senki, hogy azért hívtak bennünket, mert panaszkodni akartak, éppen az ellenkezőjéről hallottunk. Szívesen és örömmel hallgattuk és tolmácsoljuk Tóth Györgyné, Bállá Jenőné, Bertalan Imréné és a többi köszönő szavait, akiket az idegosztály lelkiismeretes orvosai, ápoló nővérei adA hosszú téli esték nem múlnak unalmasan Ozorán. Minden estére van valami program, hasznos, szórakoztató, oktató esemény. A kul- túrház ablakai minden este világosak: a népi együttes bemutatóra készül, az utolsó próbákat tartják. Hamarosan bemutatják a Csalóka Péter című mesejátékot, melyet ifj. Poór Ferenc tanított be. ^ Az ismeretterjesztő előadások is rendszeresen folynak. A múlt héten dr. Jendvay Győző tartott előadást a fertőző betegségekről, melyet az iskola a községfejlesztésből kapott s vetítőgéppel tett színesebbé. A következő előadás az állategészségügyről szól, majd pedig Kokány Jenő tanár a gombákról tart előadást. * Szombaton este ugyancsak különös járókelőket lehetett az utcán látni. Az úttörő csapat jelmezbált rendezett, odasiettek. A bál bevételéből nyári kirándulásokat rendeznek, melyeken az ország különböző tájaival ismerkednek meg a tanulók. * Gy. Horváth István tanár vezetésével az úttörők színjátszó csoportja A Pál utcai fiúk-at tanulja. Szorgalmasan próbálnak, a bevételből a szertárak berendezését akarják bővíteni. * A földművesszövetkezet nőbizott- ságának rendezésében szabás-varrás tanfolyam indult Nagy Elemér női szabó vezetésével. Hetente kétszer gyűlnek össze a falu lányai, asszonyai a szövetkezet helyiségében, ahol késő estig folyik a tanulás. A türelmes, szakszerű magyarázat nyomán nagyon sokat tanulnak. A szövetkezet nőtanácsa vett egy mosógépet, amit kölcsönad, hogy így is segítse a háziasszonyok nehéz munkáját. Gácsi Ferenc tak vissza gyógyultan és egészségesen az életnek. —■ Hetedszer vagyok az osztályon — mondotta Bállá Jenőné s legutóbb idegösszeroppanással és idegbénulással hoztak be és a napokban gyógyultan hazamehetek. Tóth Györgyné december 14-e óta betege az osztálynak, akkor alig tudta végtagjait mozgatni s ma segítség nélkül emelni tudja lábát. Hálásak a betegek, mert úgy érzik, hogy a főorvos dr. Szepesi János, az orvosok dr. Fodor László, dr. Szeno- vits Irén, a nővérek: Piukovics Margit, Bors Ferencné és a többiek valóban hatalmas munkát végeznek annak érdekében, hogy a betegek ismét hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak. Köszönjük ... P. R. Várható időjárás csütörtök estig: kisebb felhőátvonulások csapadék nélkül, mérsékelt déli, délnyugati szél. A hőmérséklet éjjel minusz 4—mínusz 7 fok között, helyenkint mínusz 7 fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 4—7 fok között. — Kedden délután nagy részvét mellett temették el Alsónyéken a váratlanul elhunyt Németh János elvtársat. Németh János öt éven keresztül volt a község pártszervezetének titkára. A temetőben a községi tanács és a pártszervezet nevében Horváth József VB. elnök, a járási pártbizottság és a munkásőrség nevében Harmatit József járási munkásőr parancsnok mondott búcsúztatót. A temetésre kivonult munkás- űrszakasz háromszoros díszlövéssel búcsúztatta a 34 éves korában elhunyt Németh Jánost. — Jól sikerült jelmezest bált rendeztek az újdombóvári általános iskola tanulói. A bált megelőző osztályfőnöki órán megbeszélték, hogyan kell viselkedni a szórakozásban a tanulótársakkal és a szülőkkel szemben. A tanulók à gyakorlatban be is váltották az elhangzottakat. A megrendezésben, a jelmezek elkészítésében nagy szerepet vállalt magára a szülői munkaközösség. A tiszta bevételt, 5526 forintot az évvégi kirándulásra fordítja az iskola. — Március 10-cn, hétfőn este öt érakor szovjetunióbeli élményeiről, tapasztalatairól számol be Bárd ' Flórián, a megyei tanács dolgozói előtt, a tanács éttermében. A beszámolót filmvetítés követi. — Az országos tejtermelési verseny első helyezettjei közt Tolna megye is szerepel. Az első havi tejtermelés értékelése alapján Verebi András, a bátaszéki Búzakalász Tsz. tehenésze III. helyezést ért el. Az Alsópéii Állami Gazdaságban eddig kint a szabad ég alatt kellett tárolni a mezőgazdasági gépek legnagyobb részét, ami jelentős mértékben növelte az üzembentartás költségeit. A gazdaságban most 140 ezer forintos költséggel építenek bét gépszínt, amelyekben el tudják helyezni a gépeket és növelni tudják azok élettartamát. — Állandóan nagy forgalmat bonyolít le a bátaszéki cukrászda, és ennek megfelelően a bevétele is jelentős. Februárban 111 ezer forintot hozott a cukrászda forgalma, ebből 96 ezer forint a saját készítésű árukból. — Williams Dubois, a neves haladó amerikai tudós és irodalmár „A fekete láng" című trilógiáján dolgozik, amely az Egyesült Államokban élő négerek életét fogja ábrázolni 1870- től napjainkig. A Bonyhád-Istvánmajori Dózsa Termelőszövetkezetben orvosi rendelő nyílik. A rendelőt március 15-én avatják fel. — Beszámoltunk már arról, hogy Szekszárdon a sétakert melletti cukrászda belső helyisége újból a vendégek rendelkezésére áll. A cukrászda most új bútorzatot kapott. A székek például piros PVC bevonattal vannak ellátva. — Szlovákiában csak a felszabadulás után indult meg a filmgyártás. A szlovák filmesek tíz év alatt összesen 21, egész es lót betöltő játékfilmet, 307 dokumentumfiimet, népszerű tudományos és agitációs rinortfilmet. hat hosszú dokumentumfilmet és egyéb filmeket készítettek. — Nagy volt a malacfelhozatal a szerdai szekszárdi piacon. Legalább 200 darab, választásitól három hónapos korig levő. malacot árultak. — A mázai téglagyárban ötletes megoldást vezettek be. A talicskákat golyóscsapágyon gördülő gumikerekekkel látják el. Ez a megoldás azért előnyös, mert nem rázza úgy a munkás kezét és azért is, mert nem rakodik rá a sár. MÚZEUM ÓH! Pillanatfelvétel PUSZTAI CSENDÉLET X. Nagy Istvánnal a kovácsműhelyben hozott össze a véletlen. Egy te- hénvakarót javított. (Nem elírás! Itt ugyanis a kisebb munkákat nem a kovácsra bízzák, mert azért fizetni kell, hanem inkább kölcsön kérik a kovácstól a szerszámot és elkészítik maguk.) Leánya nemrégen ment férjhez, ő maga pedig gazdálkodik. Nagyvilágot látott, sokat tapasztalt, de ő sem tudott megválni a pusztától Nekik is új házuk van. jól élnek. S ami ugyancsak meglepett, ez a világot:árt ember is azt mondja, hogy nem unatkoznak itt a pusztán. — Először is nem érünk rá, mert sok a dolgunk. Az ember télen megetet, megitat, famunkára jár, tesz- vesz és elmúlik az idő. Ha meg van egy félóra, idejönnek valamilyen ürüggyel a kovácsműhelybe, mert itt mindig talál valakit az ember, akitől hall valamit. Nézze, éppen jön a mi világutazónk is, aki aztán tud mesélni. Az ablakon látjuk, amint egy délceg ember közeledik, ölíözéke rem különbözik a pusztaiakétól, lábán gumicsizma és mintha nem is bokáig érő sárban, hanem aszfalton lépkedne. Titokban tehát azt gondolom, hogy valami hárijános-féle ember él a pusztán és azt emlegetik. Belép a kovácsműhelybe. Mindenkivel kezet- fog, s amikor látja az idegent, hogy az is a „társasághoz” tartozik, odamegy, azaz Idejön és bemutatkozik: — Tóth János vagyok. Ez e"y kicsit szokatlan. Legtöbb pusztai ember, amikor elfogadta a kéznyújtást, nem mondja a nevét, mint ahogyan bemutatkozásnál szokás mintha még kevésbé ismernék a külvilág szokásait. Ez az ember pedig — a gumicsizmában, a falusi, otthonias ruhában — teljesen úgy viselkedik, olyan előzékenyen, udvariasan, mintha nem is itt a kormos kovácsműhelyben, hanem egy pesti espressóban ismerkednénk. — Tedd hozzá azt is, hogy „hajós” — toldja meg helyette a bemutatkozást Nagy István. — De csak nem itt, ebben a feneketlen rácegresi sártengerben „hajózik?” — Most itt, de nyáron nem... Azt gondolfa hogy viccelünk? — Mindennap várom a táviratot, mikor kell menni... Az idén korán megindulhatott a hajózás. Lehet, ho"v már holnap itt a távira*- és akkor pakolunk, istenveled Rácegres ... Rácegres, 1958 — De csak nem végleg? — Nem, nem. A jövő télre ismét visszajövünk, mert a feleségem rácegresi származású és itt élnek a szülők. Én pedig Tolnáról származom. — Merre hajóznak? — Tavaly majdnem egész évben Ausztriában hajóztunk. Előreláthatólag az idén is fölfelé megvünk, hogy az ördög vinné el a kitalálóját. — Ezt nem értem. Más ember alig várja, hogy ellátogathasson külországokba is, „világot látni” és utána hazajön, mesélni az élményekről. — Nem érti? Pedig ez így van. Én szeretek otthon lenni, vagy az otthonhoz közel. Aki nem éli ezt végig, talán nem is tudja ... Ha kiköbink valahol osztrák fö'dön mindjárt megjelennek a hajó körül a — magyarok, a magvar anyanyelvű, magvar származású emberek és valósággal lesik, hogy valóméivikőn el-el szót válthassanak: mi űicás odahaza mii hallani arról a vidékről ohon-ét ő származik és nem .pvőzik kösnin- getni. ha az ember megkínáMa ők°t egy „finánclábas”, de hazai Kossuthcigarettával és a különböző, itthon keresett cikkeket hozzák csereberélni — mert ebből élnek Némelyik azt mondja, hogy maradj itt kinn te is, jobb dolgod lesz, mint otthon, de közben meg lesír róla, hogy ha azt rno d- hatnánk neki: ülj fel a hajóra és jöhetsz velünk haza, elsírná magái meghatódottságában. Az egész , kovácsműhely” köriil- állja a mesélőt és szinte áhí.atta! hallgatják, lesik minden szavát. A pusztaiak közül ugyan nem disszidált senki, csak újságból, hallomásból ismerik a disszidens-világot, de mégis izgatja, foglalkoztatja őket a téma. Valaki meg is jegyzi: — Az embep szánja őket, meg szidja azokat a kormányokat, amelyikek nem engedik haza a magyarokat, de másrészt meg úgy vagyunk hogy aki nem tanulta meg az otthonát megbecsülni, annak nem is árt egy kis lecke. Visszakanyarodik a beszéd az előző témához: — Azt megértem, hogy napközben nem unatkoznak a dolog meg az ilyen beszélgetések miatt, dehát este? Itt, úgy tudom, nincs mozi és egyéb szórakozás... Nagy István válaszol: — Én este sem unatkozom. Nekem van egy mániám, nagyon szeretője olvasni. Megvacsorázom, utána fogom a könyvet és sokszor még éjfélig is olvasok. Közbe-közbe lenyelek néhány korty bort is, mert hálisten- nek az is termett. Csak az a baj, hogy itt a pusztán már alig van könyv, amit ki ne olvastam volna. — Honnét szerzik a könyveket? — Az iskolánál van egy kis könyvtár. Tudja, olyan jól elszórakoztatnak engem azok a történetek ... Később Balogh András, a tanító is megerősíti, hogy a pusztaiak egy része nagyon szeret olvasni — köztük Nagy bácsi is. A pásztoremberek között akad, aki nyáron, a hosszú , d.e- lelőidőben” nem tétlenül, unottan heverész a hűs fa alatt, hanem előhúzza a könyvet a tarisznyából és — olvas... — Némelyik könyvet valósággal darabokra olvassák az emberek —1 mondja Balogh András és elpana- s-rrVH-j hogy bizony többet b törődhetnének a puszta könyvellátásával, mert itt. ha lehet különbségei tenni, többet jelent a könvv. mint városban. Ift nin-s mórt. színház, így a műveltség terjesztése szinte kizárólag a könyvre hárul. (Folytatjuk) Boda Ferenc
