Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

î»B8 március 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hogyan jöhetnek haza a disszidensek? A Vöröskeresst Kutató-szolgálat munkájáról Csak működési engedély kellene... Látogatás a Tolnai Textilgyárban Iskolánkban sok új szakkör műkö­dik, mégpedig eredményesen. A szak köri munka szélesíti a tanulók látó­körét, segíti őket a tanulásban és nem utolsó sorban eredményesebbé teszi a tanárok munkáját is. Földrajz szakkörünknek is sok lel­kes tagja van. Tanárunk, Szatmáry Albert vezetésével sok kellemes órát töltöttünk el a szakkörben. Eddig minden szakköri órán más és más tanuló tartott előadást egyes orszá­gokról, földrészekről, bolygókról és földrajzi fogalmakról. Nemcsak a III. és IV. osztályos tanulók, hanem mi fiatalabbak is igyekeztünk érté­kes adatgyűjtéssel és előadásokkal hozzájárulni a szakkör eredményes munkájához. Még ezév elején elhatároztuk, hogy több kirándulást rendezünk és a na­gyobb üzemeket is meglátogatjuk, így került sor a Tolnai Textilgyár meglátogatására is. Kora délután in­dultunk. Hozzánk csatlakozott az iskola néhány tanulója is, aki nem tagja szakkörünknek. A gyár udva­rában három csoportra osztottak ben nünket. Az első csoportot Gy. Szabó László, a másodikat Gléringer Mi­hály és a harmadikat Eger József műszaki vezetők kalauzolták. Hogy a folyamatos termelési technológiát megfigyelhessük, először a raktárba mentünk, ahol a nyers fonalakat csévékén tárolták. Ezeket a csévé- ket — mondta vezetőnk — a Német Demokratikus Köztársaságból, a Szovjetunióból és hazai üzemekből, a Komáromi Textilfonóból és Buda­pestről kapjuk. A raktárból a csévélőbe értünk, ahol a csévéket kónikus csévékké alakítják. Majd megmutatta veze­tőnk a szászrendszerű automata fel­vető gépet. Láttuk a keményítő ké­szüléket is, ahol a benedvesített szá­lakat magas hőfcljon szárították, majd a fűzőket, ahol a hengeren lévő szálakat először a tűszerű nyüstbe, majd a bordába fűzik. Ta­lán az egész délután legérdekesebb eseménye a szövőgépek megtekintése volt. Itt töltöttük el a legtöbb időt. A hatalmas zajban alig értettük egy­más hangját, vezetőnknek mégis si- I került részletesen elmagyaráznia a szövőgépek munkáját. ' — Egy új találmányunk is van — mondta Eger József — a hengerekre csavart kész árut nem kell a mún- kásoknak az emeleten lévő árutisztí­tókhoz vinni. Ezt a munkát is gép végzi, mégpedig olyan gép, amely kevés villanyáramot fogyaszt. Rög­tön be is mutatta a gép munkáját. A kész munka a tisztítókhoz jut, akik aztán eltávolítják a felesleges szálakat, majd a minősítők osztályoz zák az árut. Ezután a méterező, vagy lágoló gép egyenlő darabokra hajto­gatja össze a szövetet. A minősített és méterekre hajtogatott áru az emeletről csúszdán át kerül a rak­tárba, ahonnan majd a Budapesti Textilgyárba szállítják. Ezzel be is fejeződik a Tolnai Textilgyár feldol­gozó munkája. Nagyon örülünk, hogy bepillan­tást nyertünk egy nagy gyár munká­jába és többé kevésbé megismertük az egyes gépek működését. Remél­jük, ez a látogatás hozzájárul ahhoz, hogy megkedveltesse az érettségiző és tovább már nem tanuló diákok­kal az üzemi munkát. Talán néhány év múlva találkozhatunk is velük a Tolnai Textilgyárban. Gy. Szabó Lászlónak, Gléringer Mihálynak és Eger Józsefnek pedig megköszönjük, hegy nagyszakértelem mel igyekeztek bevezetni bennünket a gépek világába. Palóczy Gabriella Tolnai általános gimnázium.­Gyors portré egy emberről Sokan talán még ma sem tudják, hogy van ilyen intézmény, s ha tud­nak is róla, nem ismerik tevékeny­ségét. Ezért, néhány szóban szeret­nék erről tájékoztatást adni me­gyénk dolgozóinak. A kutatószolgálat nem egy most felállított intézmény, a felszabadu­lás után hozták létre és megalaku- lásakór már sok segítséget nyúj­tott a II. világháborúban eltűntek felkutatásában és a háború során szétszakadt családok egyesítésében. Az ellenforradalom után megsok­szorozódott a kutatószolgálat mun­kája. Az ellenforradalom következ­tében sok félrevezetett ember hagy­ta el az országot, akik ma már vi­lágosan látják, sőt a saját bőrükön érzik a nyugati „paradicsom” min­den áldását. A disszidensek között sajnos sok fiatal is elhagyta az or­szágot és az idegen világból, meg­elégelve a kalandokat, haza szeret­nének jönni. A Magyar Vöröskereszt Kutató- szolgálata minden segítséget megad ahhoz, hogy ezek az emberek haza­jöhessenek. Felvetődik a kérdés, hogy ki jö­het haza? A Magyar Népköztársaság kormá­nya nem adott ugyan ki általános amnesztiát, ami helyes is, de haza jöhet minden becsületes ember, aki nem követett el törvénybe ütköző dolgot. Természetesen a felnőtteknél min­den kérelmezőt személyenként vizs­gálnak felül, de a kiskorúak min­den további nélkül hazajöhetnek. Kiskorúnak számít a repatriálás szempontjából minden olyan fiatal, aki 1938. október 1-e után szüle­tett. Hazatérés ügyében az illető or­szág magyar követségéhez kell for­dulni, illetve kérvényt beadni. Fel­nőttek hazatéréséhez a magyar kor­mány engedélye szükséges, kisko­rúak esetében a magyar követség saját hatáskörében azonnal tud in­tézkedni a hazahozatal ügyében. Ezúton is felhívjuk azoknak a szülőknek a figyelmét, akiknek kis­korú gyermekük van külföldön, hogy írjanak nekik és hívják őket haza. Nyugtassák meg gyermekeiket, hogy nem kell félniök, itthon nem Kilenc fiatalból kilenc KISZ-lag Bonyhád-Ladományban december 15-én alakult meg a KISZ-szervezet. A kis községben mindössze 28 ház van, s a község fiataljai közül ki­lenc tagja a KISZ-szervezetnek; egyszóval, minden fiatal. A közel­múltban a fiatalok műsorral mutat­koztak be a község lakosságának, s máris újabb előadásra készülnek. lesz bántódásuk, nem lágerbe viszik őket, — mint ahogy kint mondják nekik, — hanem ha tanultak, visz- szamehetnek az iskolába tanulni, mint Ormosi Viktor Dombóvárott, vagy elmehetnek dolgozni vissza a szakmájukba, mint Nyúl Mária tengelici kislány és még sorolhat­nánk a neveket, akik a Vöröskereszt segítségével hazajöttek és újra be­illeszkedtek az itthoni életbe. Azok a szülők, akik szeretnék hazahozat­ni kint lévő gyermeküket, fordulja­nak a Vöröskereszt megyei szerve­zetéhez és mi a kutatószolgálaton keresztül megindítjuk a harcot a gyermek hazahozatala érdekében. Mert bizony sokszor kell komoly harcot folytatni. Sok hazatért gyer­mek mondja el, hogy megfélemlítik őket, sok esetben kényszerít5 k arra, hogy életükről csak szépet és jót írjanak haza és azt, hogy nem akarnak hazajönni. Kérjük azt, ha a gyermek levelében megfélemlítés­ről, kényszerről ír, azt közöljék ve­lünk, hogy az illető ország Vörös- keresztjénél, ha kell a kormányánál is el tudjanak járni az illetékes ma­gyar szervek. A hazatérés költségeit az illetőnek kell fizetni. A magyar kormán}, eb­ben is igyekszik segítséget nyújtani oly módon, hogy lehetővé tette, hogy a szülők, vagy rokonok itt­hon megválthassák a jegyet a bu­dapesti IBUSZ-nál es kiküldhessék. Ha az egész útiköltséget nem tud­Körülbelül egy hónappal ezelőtt jártam Szabály községben, amikor mindenfelé arról lehetett hallani, hogy végre gazdakört tudnak ala­kítani. Már több mint 100 tagja van, be is fizették a 20 forintos tagsági díjat, s akkor Kemény Im­re 14 holdas dolgozó paraszt, a gazdakör elnöke éppen azon fá­radozott, hogy elkészítsék az alap­szabályt és működési engedélyt kérjenek a járástól. Az emberek tele voltak ter­vekkel, gondolta a v. b. elnök is, milyen jó lesz, a gazdakörben es­ténként összejönnek majd az em­berek tudja ismertetni velük a megjelent rendeleteket és beszél­getnek a falu ügyes-bajos dolgai­ról. Hallgattam az embereket, ter­veiket s gondoltam, végre talál­tam egy olyan gazdakört, amely nemcsak papíron működik majd, hanem olyan aktív tagjai is lesz­nek és vannak, mint Bakonyi Já­nos 7 holdas gazda, tanácstag, aki ellátogatott valamennyi gazdatár- sához és ma nem kis büszkeség­gel beszélhet arról, hogy 182 tag­jak itthon előteremteni, i'gy is meg­oldható, hogy a külfölden élő be­fizeti az útiköltség egy részét, míg a többit itthon fizetik be, szintén az IBUSZ-on keresztül. Sok probléma merül fel a tartás­díjakkal kapcsolatban is. A magyar kormány jó néhány nyugati állammal megegyezett ab­ban, hogy a disszidált apától a fize­téséből levonják a lartásdíjat és a Magyar Általános Értékforgalmi Bankon keresztül folyósítják az itt­hon maradt családnak Tehát, ha valakinek ilyen problémája van, az az Általános Értékforgalmi Bankhoz (Budapest, Dorottya utca 19.) for­duljon, ahol részletes felvilágosítást kaphat ezzel kapcsolatban. A Kutatószolgálat foglalkozik még azoknak a családoknak az egyesíté­sével, melyek a háború folyamán szakadtak el egymástól. A népi de­mokráciákból minden további nél­kül haza lehet hozatni a kint ma­radt családtagokat. Mindazoknak, akiknek külföldön hozzátartozójuk van és szeretnék ha­zahozatni, forduljanak bizalommal a Vöröskereszt megyei szervezetéhez, (Szekszárd, Mártírok tere 11—13.), szóban, vagy írásban, vagy közvet­lenül a Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Központ Kutató Szolgálatához Budapest, V., Arany J. u. 31. Pánczél Gézáné a Vöröskereszt m. titkára ja van a gazdakörnek és a gaz­dák beszervezésében nagy szere­pe van. A héten ismét Szakályban jártam, gondoltam megnézem be rendezték-e már a gazdakör he­lyiségét, szeretnek-e az emberek odajárni. Nem kis meglepetéssel hallot­tam, hogy még mindig nincs sem­mi, a gazdák kezdenek türelmet­lenkedni s minden azon múlik, hogy a tamási járási tanács ille­tékes osztálya még nem küldte meg a működési engedélyt. 182 gazda fizette be becsülettel a 20 forintos tagdíjat. De gondolnak arra is, hogy talán azt az ígéretét nem akarják az illetékesek betar­tani, hogy a gazdakör italmérési engedélyt is kapjon. Ezen pedig ne múljon — mondják a szabályi gazdák —, ha nem kapnak ital­mérési engedélyt, mérje a szövet­kezet a bort, ők nem bánják, csak a járási tanács ne üljön már olyan sokáig a működési engedélyen, ha­nem adják ki, vagy ha a működés ellen kifogás van, mondják meg. P. R. Papp József, az aparhanti Már­cius 15 Tsz elnöke és agronómusa, 27 éves fiatalember. Nem sok ideje van számomra, mert várja a teher­autó, utazik vele Bonyhádra, fon­tos szövetkezeti ügyben. Pár per­cet azért szakít számomra így leg­alább felrakják az autóra az egyik új tsz-tag búzáját is. Gyorsan elmondom, hogy miről szeretnék írni: — Róla, munkájá­ról, hogyan érzi magát a szövetke­zetben ... 1931-ben született. Most 27 éves. Egyetemi éveit Pesten töltötte, majd gépállomási agronómus, ké­sőbb az aparhanti Felszabadulás Tsz agronómusa volt. Az ellenfor­radalom után pedig ehhez a ter­melőszövetkezethez került, ahol most acronómus és tsz elnök egy- személyben. Meg akartam kérdezni, hogy nem jelent-e ez a kettős elfoglaltság ne­hézséget számára, de még mielőtt kérdezhettem volna, már válaszolt: — Tudom, mit akar kérdezni... Nem ideális dolog, higyje el, egy embernek ezt a két szerepet betöl­teni. Ilyenkor- még, a téli időben mindkét területen eleget tud tenni az ember a kötelességének, de a munkák dandárja idején, mindkét poszton lelkiismeretesen helytállni nagyon nehéz. — Mekkora területen gazdálkod­nak? — Közel 400 holdon... S ha el­érjük az 500 holdat vagy új elnö­köt kell választani, vagy másik ag- ronómust kell felvenni, mert egy személy akkor már nem bírja. — És ön melyikhez ragaszkodna? — Én agronómus vagyok, azt ta­nultam, ahhoz van kedvem. Két­szer is lemondtam már az elnökség ről, de a közgyűlés nem fogadta el a lemondásomat. A végén azonban egyik, vagy másik feladatot úgyis elhanyagolnám, nem bírnék meg­birkózni a két tisztség támasztotta feladatokkal. Nagyobb területnél fizikailag lenne lehetetlen. Persze hozzáteszem még azt is, hogy én min dig nyugodtan vagyok itthon ak­kor is, ha az emberek kint dolgoz­nak. Az a szerencsém, hogy be­csületes tagjaink vannak, akik a munkát elvégzik úgy, ahogy kell. Nem kell a sarkukban állni és uta- sítgatni őket, mit, hogyan csinál­janak. — Hány tagja van a szövetkezet­nek? — Harmincnégyen vagyunk. Eb­ben a hónapban is vettünk fel új tagokat. — A családja hol van? — Még nőtlen ember vagyok. Szüleim Borsod megyében, Sajó- püspökin élnek. Szerették Volna, ha a közelben helyezkedek el, de- hát a szakmám olyan hogy ipari területen nem igen boldogulhatok vele. „Flaszter“ agronómus meg nem akartam lenni... Az első na­pok furcsák voltak egy kicsit, itt az ismeretlenben, de mindent meg lehet szokni. — Szórakozás... ? — Arra is van mód — vág sza­vamba — moziba mehetek heten­ként, meg Bonyhádra is bejárunk majd minden héten. Nemcsak én, többen is. Amikor színház van, mindig megtelik a tsz teherautója és megyünk. Jól szórakozunk min­dig.. Közben Mózes Illés búzáját már felrakták az autóra és elbúcsúz­tunk. Az autó eldübörgött fel a dombra, Bonyhád felé, és én azon gondolkodom, hogy most vajon mint tsz elnök, vagy mint agro­nómus megy Bonyhádra? B. G. Mint mondják, ekkor már némelyik hazavezetett egy tehenet, vagy egyéb jószágot. Azt is mondt k, hogy most nem kell majd elszámolni. Hogy ki mondta, honnét jött a hír, nem tudni — vajon ki tudná megmondani an­nak a sok kószahírnek az eredetét? Végül szétosztották a közöst. — Pedig én mondom, ha valaki akkor idejön a járástól, nincs baj — Balaskó Lajos szavait idéztem. Ezzel egyidőben kezdtek meg­jelenni az ellentétek a pusztaiak kö­zött. Az öreg Müller Jakab bácsi mondotta: — Osztozkodtunk, de jóformán nem is tudtuk, hogy min osztozko­dunk mert még nem volt meg az évvégi elszámolás. Felírták egy papírra, hosy ki mit vitt el, és hogy majd végül egyenlí­tenek. A pusztai embernek sosem volt tulajdonsága, hogy egymás rovására harácsoljon, gazdagodion, de most ez a zűrzavaros állapot annyira meg­keverte az embereket, hogy bizony kezdtek megfeledkezni egymásról. Nem törődtek azzal, hogy a m sík­nak mi jut, csak magukat látták. Fz természetesen nem rácesresi sajátosság* hanem az akkori állapo­toknak egyenes következnem e. Má­sutt is hasonló szűklátókörűséget, meggondolatlanságot váltott ki az emberekben az ellenforradalom zűr­zavara. Mire feleszméltek, már nem volt a közösben semmi és mire a szám­adások után kezdték kimutatni pa­píron, hogy kinek mennyi jár, ki mi­vel tartozik és ki milyen értéket vitt el bizony egynémelyik család m g- lepődött, különösképpen, apaikor olyan végeredményt mutattak ki, hogy többet vitt ki a szövetkezetből, mint amennyi járt voina, ezért tar­tozik visszafizetni... A másik pedig bosszankodott, hogy most honnan kapja majd meg azt a pénzt, ameny- nyivel neki kisebb érték jutott a jo­gosnál. így tehát az egyiknek fizemi kellett volna, a másiknak kapni. Ez pedig, ha nem is fajult botrányra veszekedésekké, némi ellentétet vál­tott ki egyik-másik emoerben. Ezzel egyidőben jelentkeztek a t’ b- bi gondok: megkezdeni a gazdálko­dást. Még tavasszal bele sem hasí­tott az első eke a kispnreePáha, már megbánták, amit tettek. Az ember ugyanis sokszor csak akkor tud va­lamit értékelni, amikor hiányzik, amikor nincs. így volt ez a szövet­kezettel is: nem volt rl-> feüénett helvette az ezernvj gond. M~g annak ellenére is sok volt a gond. hogy gaz­dag volt a szövetkezet és amik-r szétosztották, bőven jutott minden­kinek a közösből — Miért nem csinálták vissza az egészet? Akkor még könnyen ment volna, hiszen még nem építették ki az egyéni gazdaságokat. Erre a kérdésre egy középkorú bá­csi felelt, nevét azért nem írom ki, mert megkért rá. > — Gondoltunk mi erre. Merem ál­lítani, talán öt olyan ember sem volt a pusztán, aki ne erre gondolt volna De milyen az ember? Ha valamit véghezvitt és később rájön, hogy az elhamarkodott volt, a szégyen ked­véért nem csinálja vissza, mert fk- kor kiderülne, hogy meggondol"tlan volt. Inkább még mondja is, hogy az volt a jó, közben magában pedig mást érez. Később, hogvan, hogyan se, a fel­sőbb szervek lehetővé tették, hogy lebontsanak néhány olyan épületet is, amelyet a szövetkezet készíttetett. Ezzel még a felsőbb szervek is segí­tették azt a gondolatot, hogy itt ne legyen szövetkezet. A szövefk"zet gondolata azonban nem veszet* ki a pusztáról, ma is sokat beszá’nek róla és így egv kicsit sem lepődök meg, ha egy idő múlva ezt kell írni ; , Ami­lyen lavinaszerűen szét'd1á1ódott a szövetkezet, olvan elemi erővel tör most ki a rácegresiekből a iózan gon­dolkodás és továbbra is közösen ke­resik boldogulásukat.” (Folytatjuk) Boda Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom