Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-27 / 73. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 március 27. 2 „Tárgyalásaink a legteljesebb elvi egységben és egyetértésben folytak le“ Hazaérkezett a magyar párt■ és kormányküldöttség a Német Demokratikus Köztársaságból A magyar párt- és kormánykül­döttség. amely Németország Szocia­lista Egységpártja Központi Bizott­ságának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívá­sára látogatást tett a Német Demok­ratikus Köztársaságban, tegnap dél­előtt visszaérkezett Budapestre. A küldöttséget dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke vezette; tagjai voltak Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja államminiszter. Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. dr. Sik Endre külügyminiszter, Antos István, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, pénzügymi­niszter, a delegáció tagja volt még Rostás István, a Magyar Népköztár­saság berlini nagykövete. A küldöttséggel együtt visszaérke­zett Budapestre Rudolf Helmer, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. A magyar párt- és kormánykül­döttség elé a határra utazott Biszku Apró Antal e A díszőrség parancsnoka jelentést tett dr. Münnich Ferencnek, aki a Himnusz elhangzása után Apró An­tallal együtt ellépett a díszőrség előtt. Ezután Apró Antal, a Minisz­tertanács elnökének első helyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja köszöntötte a visszaérkezett párt- és kormányküldöttséget, majd beszédében a többi közt a következő­ket mondotta; — Idehaza nagy érdeklődéssel fi­gyeltük azokat a tárgyalásokat, ame­lyeket Németország Szocialista Egy­ségpártja, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának vezetőivel folytattak. Szívünkből szóltak, ami­kor a német munkásokkal, parasz­tokkal, értelmiségiekkel való talál­kozásokon tolmácsolták köszönetün­Béla. az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, belügyminiszter. Sán­dor József, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja. Sebes István kül- ügyminiszterhelvettes. A visszaérkező küldöttséget a Ke­leti-pályaudvaron ünnepélye en fo­gadták. Megjelent a fogadáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára. Fock Jenő, Ki"s Károly, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, az MSZMP Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak, az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagia. A Keleti-pályaudvar előtti téren többszáz budapesti dolgozó gyűlt össze a küldöttség fogadására. A küldöttséget hozó különvonat a Rákóczi induló hangjai mellett gör­dült he a Keleti-pályaudvar csarno­kába. a küldöttség tagjait úttörők virágcsokrokkal köszöntötték. !rtárs baszéde két a német dolgozóknak azért a testvéri szolidaritásért és segítségért, amelyben bennünket az ellenforrada­lom elleni harcban részesítettek A szocialista országok népei és az egész nemzetközi munkásmozgalom is nagy megelégedéssel látja, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság erősödik, napról napra szi­lárdul. kitart a béke ügye mellett és küzd a nemzetközi feszültség enyhítéséért. — Mi, magyar kommunisták, mindig nagyrabecsültük a német munkás- mozgalmat, hiszen olyan nagy forra­dalmárokat adott az emberiségnek, mint Marx. Engels, akik már száz évvel ezelőtt megmutatták a felsza­badulás útját az elnyomott proleta­riátusnak — mondotta. — Számtalan formában igyekez­tünk kifejezni: tudjuk, hogy Marx és Engels országában vagyunk, olyan országban, amely klasszikus földje volt az osztályharc tudománya kiala­kulásának. — Láttuk azt — folytatta —, hogy a német elvtársak bizalommal van­nak a jövő iránt és különösen erősíti őket, növeli bizalmukat a többi szocialista ország barátsága s az ilyen láto­gatások, mint amilyen a mienk is volt. Tárgyalásaink a legtelje­sebb elvi egységben cs egyetér­tésben folytak le. Minden ellen- vélemény nélkül egyeztünk meg egymással. A német elvtársak, munkáson parasztok, vezetők, mindenütt a leg­nagyobb szeretettel beszéltek pár­tunkról, Kádár elvtársról, pártunk első titkáráról és mindenkiről, aki akár vezető, akár egyszerű dolgozó ebben az országban, de harcol, becsü­letesen dolgozik a szocializmusért. — Nagyon örülünk, hogy a jól vég­zett munka után hazatérve láthatjuk itt az elvtársakat, Budapest dolgo­zóinak képviselőit, újjáalakuló, erő­södő néphadseregünk fiait. Ez a közös akarat töltsön el mindnyájun­kat, hogy ezt az országot boldoggá, erőssé, szocialistává tegyük, amely hűségesen áll a maga őrhelyén a nemzetközi békeharc Szovjetunió vezette táborában, együtt mindazokkal az országokkal és a kapitalista világnak azokkal a dolgozó tömegeivel, amelyek harcol­nak a háborús veszély, a fasizmus újraéledése ellen és azt akarják, hogy a dolgozó emberiség nyugodtan ha­ladhasson tovább a maga útján, a szocializmus felé. — Köszöntöm az elvtársakat, kö­szönjük ezt ,a szép fogadtatást, amellyel megtiszteltek bennünket — fejezte be válaszbeszédét dr. Mün- nich Ferenc. A nagy tapssal fogadott beszéd után az Internacionálé hangjai csen­dültek fel, majd a díszőrség díszme­netével fejeződött be a fogadtatás. Ezután Apró Antal, Kádár János, Marosán György és dr. Münnich Ferenc a téren összegyűltek sorai előtt elhaladva köszöntötte a foga­dásra megjelent budapesti dolgozó­kat. Dr. Münnich Ferenc elrtárs beszéde Az üdvözlésre dr. Münnich Ferenc, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetője válaszolt: — Kedves Kádár elvtárs! Kedves Apró elvtárs! Kedves Elvtársak! Ba­rátaim! — Teljesítettük azt a nagy. nem túlzás, ha azt mondom, történelmi fel­adatot. hogy országunk fejlődésének egy új korszakában szorosabbra, mé­lyebbre fűzzük barátságunkat a né­met néppel, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóival. Az NDK ve­zetői még az ellenforradalmi harcok ideién jöttek hozzánk, hogy kifeje­zést adjanak szolidaritásuknak, s kép­viseljék azokat a német proletáro­kat, akik a magyar eseményekről liallva, ezrével jelentkeztek és köve­telték, hogy nemzetközi dandárokba szervezve jöhessenek segíteni a ma­gyar munkásságnak és dolgozó pa­rasztságnak. — A Német Demokratikus Köz­társaság a szocialista világfront, a szocialista tábor előretolt állásában van. közvetlen közelben, szemtől szemben a legaktívabb, a legádázabb ellenséggel, a német militarizmussal Két Németország van egymás mel­lett: a Német Demokratikus Köztár­saság, amely a haladás, a szocializ­mus országa. Marx, Engels, Lieb­knecht, Thaelmann és Wilhelm Pieck országa, és a másik Németország, ahol, ha nem is fizikailag, de szelle­mileg Hitlert akarják életre kelteni és amely ország életében egyre be­folyásosabb szerepet játszanak a fa­siszta gyilkosok. Ez határozza meg a helyzetet, ezt kell látni annak a meg­értéséhez, hogy milyen nehéz, milyen bonyolult Németország Szocialista Egységpártja, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának feladata, hogy milyen nehéz küzdelmeket kell megvívnia ennek az országnak. — Mindennek ellenére az üzemek­ben. a gyárakban, a mezőgazdasági egységekben, ahol csak jártunk, vá­rosi nagygyűléseken. amelyeken résztvettünk, egyre szembeötlőbb. a nép optimizmusa, lelkesedése, ön­bizalma, és sajátszemünkkel győződ­tünk meg arról is, milyen számot­tevően javult a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak az élete, emelkedett életszínvonala, hogy kul­túrát, nagy rendet és nálunk is kö­vetendő tisztaságot találtunk minden intézményükben. A dolgozó nép pedig ezernyi for­mában adta tanújelét népünk iránti szeretetének, barátságának és az őszinte ragaszkodásának a proletárinternacionalizmus esz­méihez. Ezután a következőket mondotta dr. Münnich Ferenc; — Első utunk ahhoz a gyönyörű emlékműhöz vezetett, amelyet a Né­met Demokratiküs Köztársaság népe állított a világ népeinek a szabadsá­gáért, az emberiség jogaiért és kuRú- rájáért elesett szovjet hősöknek, elhelyeztük a hála koszorúját a né­met munkásmozgalom halottainak síremlékére is. Thaelmannéra. Lieb- knechtére és a többiekére. a haladó német kultúra iránti megbecsülé ünk és tiszteletünk ieléül megko zorúztuk Goethe és Schiller síremlékét. Hammarskjöld látogatásai Moszkvában Moszkva: (TASZSZ) Dag Ham- marksjöld, az ENSZ főtitkára már­cius 25-én megbeszélést folytatott Alekszej Zaharov szovjet külügymi­niszter helyettessel és Pavel Mali- tinnal, a szovjet Minisztertanács mellett működő külföldi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó állami bi­zottság elnökhelyettesével. A nap első felében Hammarskjöld Carapninnak, a szovjet külügymi­nisztérium kollégiuma tagjának a társaságában megtekintette az állami Tretyakov képtárat. Moszkva: (TASZSZ) A szovjet kor­mány kedden a Nagy Kreml palotá­ban estebédet adott Dag Hammarsk­jöld, az ENSZ főtitkára tiszteletére. Szovjet részről jelen voltak: Alek­szej Kiricsenko, Frol Kozlov, Anasz- tasz Mikojan, Nyikita Hruscsov, Andrej Viszilij Kuznyecov külügy­miniszterhelyettes és más hivatalos személyiségek. A vendégek közt megjelent: L. Finmark, az ENSZ titkárságának munkatársa, Rolf Sohlman, Svédor­szág moszkvai nagykövete, valamint Alekszandr Topcsijev akadémikus, a Szovjet ENSZ Társaság elnöke. A TASZSZ jelentése Dulles sajtóértekezletéről Washington (TASZSZ). Dulles külügyminiszter legutóbbi sajtóérte­kezletén védelmezte az Egyesült Ál­lamoknak a legmagasabb szintű érte­kezletre vonatkozó politikáját, amely nak célja az, hogy a kérdést vissza­juttassa kiinduló helyzetébe. Dulles nagysebtiben elutasította a március 24-i szovjet emlékiratot. Kijelentette: a benne foglalt javasla­tok nem mozdítják elő a legmagasabb szintű értekezlet előkészítését, s a Szovjetunió túlságosan „nagy politi­kai árat” követel az értekezleten való részvételéért. Dulles síkraszállt amellett, hogy a külügyminiszterek vagy a nagykövetek előzetesen vitas­sák meg a kormányfői találkozás feltételeit. Az amerikai külügyminiszter ez­után kijelentette: a második kor­mányfői értekezletnek azzal kell kezdenie, amivel a genfi első érte­kezlet befejeződött. Újólag világosan kifejezte, hogy az Egyesült Államok a kormányfői értekezlet elengedhe­tetlen napirendi kérdésnek tekinti Németország újraegyesítésének és a népi demokratikus országok helyze- ! tének megvitatását. A külügyminisz­ter hozzáfűzte: nem szeretné azt a benyomást kelteni, mintha azt gon­dolná, hogy a kormányfői értekezle­tet nem tartják meg. De mindabból, amit a szovjet kormány emlékiratá­ról mondott, valamint az errevonat- kozóan előre elkészített nyilatkozat­ból is nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok kormányának nem érdeke ennek az értekezletnek mielőbbi ösz- szehívása. KÖZLEMÉNY a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásairól Németország Szocialista Egység- pártja Központi Bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására a Német Demokratikus Köztársaságba láto­gatott a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. A tárgyalások során, mint a kia­dott közlemény bevezetőben megál­lapítja, mindkét fél a kommunista és munkáspártok 1957. évi novemberi moszkvai tanácskozásának történel­mi jelentőségű határozataiból indult ki. A közlemény leszögezi: az NSZEP örömmel üdvözli az MSZMP-t azo­kért a kimagasló eredményekért, amelyeket a magyar dolgozók az el­lenforradalom által okozott károk le­küzdésében és a szocializmus építé­sének sikeres folytatásában elértek. A magyar küldöttség a magyar dol­gozó nép nevében köszönetét fejezte ki az NDK dolgozóinak és a német dolgozók vezető erejének, az NSZEP- nek azért az anyagi, erkölcsi és po­litikai segítségért, amelyet a MNK- nak nyújtottak. A közlemény ezután hangsúlyoz­za: mindkét párt különösen fontos feladatának tekinti, hogy gondosán óvja a marxi—lenini elmélet tiszta­ságát, azt megalkuvás nélkül védel­mezze és alkotó módon alkalmazza. Mindkét párt megerősíti a szocialis­ta országok kommunista és munkás­pártjai moszkvai nyilatkozata meg­állapításainak helyességét, hogy a jelenlegi szakaszban a revizionizmus képezi a fő veszélyt. Az MSZMP és a NSZEP, hangzik tovább a közleményben, a proletár­internacionalizmus szellemében és híven a kommunista és munkáspár­tok moszkvai tanácskozásainak ha­tározataihoz, fáradhatatlanul erősí­tik testvéri kapcsolataikat egymás­sal, valamint minden más marxista— leninista párttal, különösen a Szov­jetunió vezető Kommunista Pártjá­val. A közlemény második része a nem­zetközi kérdésekről folytatott esz­mecserével foglalkozik. Hangsúlyoz­za: A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségei kijelentik: mindkét or­szág fokozni fogja erőfeszítéseit, hogy még hatékonyabban hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, egy pusztító atomháború megakadá­lyozásához és a béke megszilárdítá­sához. Mindkét félnek az a véleménye, hogy a Lengyel Népköztársaság kor­mánya által javasolt atomfegyver­mentes övezet létesítése Európa szí­vében mind a magyar, mind a né­met nép számára igen nagy jelentő­ségű lenne, majd hangsúlyozza a közlemény, hogy ilyen övezetek lé­tesítése Európa és Ázsia más részein is hozzájárulna a nemzetközi fe­szültség csökkentéséhez. A nemzet­közi feszültség enyhítésére és a biza-. lom légkörének helyreállítására irá­nyuló őszinte törekvésükben a Ma­gyar Népköztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság a maguk ré­széről erejükhöz mérten támogatják a kormányfői értekezlet létrehozását és eredményes lefolyását. Ezután a többi között megállapít­ja a közlemény, a tárgyaló felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság nemzetközi tekintélye, békés külpolitikájának eredményeként, je­lentősen megnövekedett. A Magyar Népköztársaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság küldöttségeinek határozott törekvése, hogy külpoliti­kájukban érvényesítik a különböző társadalmi és politikai berendezésű államok békés együttélésének elveit és kapcsolataikat minden állammal az egyenrangúság és a kölcsönös elő­nyök alapján építik ki. A közlemény azután megállapítja: A két fél megállapodott, hogy min­den területen tovább szélesítik kap­csolataikat. Az árucsereforgalom nö­velésére az 1959—1960-as időszakra hosszúlejáratú kereskedelmi egyez­ményt írtak alá, amely a kölcsönös árucsereforgalom lehetőségeinek tel­jes kihasználását szolgálja. A közlemény így fejeződik be: A küldöttségek kifejezik azon meggyő­ződésüket, hogy a magyar párt- és kormányküldöttségnek a Német De­mokratikus Köztársaságban tett láto­gatása tovább erősíti a két állam testvéri összefogását és hozzájárul a Szovjetunió vezette szocialista álla­mok egységének további megszilár­dításához. A közleményt magyar részről dr. Münnich Ferenc és Marosán György elvtárs, német részről Walter Ulb­richt és Otto Grotewohl elvtárs írta alá. Hruscsov nyilatkozott egy mexikói újságírónak Moszkva: (TASZSZ) Nyikita Hrus­csov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, nyilatkozatot adott Manue) Mexidonak, az Excelsior című mexi­kói lap tudósítójának. A nyilatko­zatban Hruscsov egyebek között a következőket mondotta: „A nemzetközi kereskedelmi poli­tikában szokásos gazdasági csere bármilyen formájába beleegyezünk, természetesen a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvének tisz­teletben tartása alapján.” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután kifejtette: — A Szovjetunió kereskedelmi po­litikáját az a felfogás irányítja, hogy a nemzetközi gazdasági kap­csolatok sokoldalú fejlesztésére van szükség, mert e kapcsolatoknak je­lentősége nem csupán az, hogy nor­mális kereskedelem fejlődik ki az egyes országok között, hanem légió­ként az, hogy elősegítik a rendes politikai viszony fejlődését, s az ál­lamok közötti bizalom kialakulását. — A Szovjetunió és a latinameri­kai országok kereskedelmi kapcso­latai a háború után jelentősen kibő­vültek, de az elért színvonal még­sem elegndő, a kereskedelem fejlesz­tésének lehetőségei nagyrészt ki­használatlanok. A Szovjetunió nagy választékban szállíthatna ipari be­rendezést és gépeket a latin-ameri­kai országoknak, amelyeknek ezekre iparosításuk fejlesztéséhez szüksé­gük van. Amikor a mexikói újságíró felve­tette azt a kérdést, hogy a gazdasági verseny nem veszélyezteti-e a békés együttélés sikeres megvalósítását, Hruscsov hangsúlyozta: — A békés együttélést csupán a háború és a háborúra készülődés akadályozhatja. Arra a kérdésre, hogy „a Szovjet­unió kormánya milyen álláspontot foglal el a volt gyarmati országok felszabadítása tekintetében”, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titkára ezt vá­laszolta: — A szovjet emberek megértés­sel és rokonszenvvel látják e né­peknek azt a törekvését, hogy leves­sék magukról a gyarmati rabság igáját, s felszabaduljanak az impe­rialista hatalmak rabságából. Ezek a népek számíthatnak rá, hogy a Szovjetunió segítségükre lesz nagy nehézségek árán kivívott független­ségük megszilárdításában, ahélkül, hogy beavatkoznék belügyeikbe, vagy bármiféle feltételhez kötné se­gítségét. Hruscsov végül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a mexikói nép nagyon jól meg tudja különböztetni ezt a segítséget az imperialista ál­lamok „segítségétől”, amely bilincs­be veri a kis országok gazdasági életét, s arra vezet, hogy ezeknek az országoknak népei elvesztik legdrá­gább kincsüket: szabadságukat és függetlenségüket. Azok a népek, amelyek hősi harcot vívnak a gyar­mati elnyomás ellen, mindenkor szá­míthatnak a Szovjetunió erkölcsi és politikai támogatására, különöskép­pen az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének keretein belül, — fejezte be nyilatkozatát az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom