Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-23 / 70. szám
IM8 március 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Elégtétel... Klubszoba létesült a Kakasdi Művelődési Házban Kati szép lány volt és cserfes. Mindig mondták is neki: — Hát te aztán mindenkinek megmondod, ami a szíveden, az a szádon ... Persze Kati dolgozni is tudott. Ezért a lányok nagyon örültek, hogy hozzájuk csatlakozott, szívesen fogadták be a bandába ... Szóval azon a bizonyos március 17-éri a többiekkel együtt ott állt Farkas Kati az üzemegység irodája előtt éa izgatottan várta a fejleményeket. Vele együtt a többi lány is kíváncsi volt. Az izgatta legjobban a fantáziájukat, hogy ki lesz az új brigádvezető, csinos-e, fiatal-e, nőtlen-e. Nyílott az irodaajtó, lovaglónadrágban, jól szabott lemberjackban, nagy iratcsomóval a hóna alatt, az üzemegység-vezető mellett, akit ismertek, egy csinos fiatalember lépett ki. — Balogh Károlynak hívnak, én vagyok az új brigádvezető — mutatkozott be röviden. Felolvasta a névsort és megállapította, hogy a brigádnak mind a 47 tagja jelentkezett munkára. Ezután az ebédlőbe invitálta őket és javasolta, hogy beszéljék meg, ki melyik munkacsapatban dolgozik és kik lesznek a munkacsapatvezetők. Ekkor a munkacsapatoknak mér Gsak azt kellett eldönteni, hogy kit választanak meg vezetőnek, mert abban már megállapodtak, hogy kikivel dolgozik együtt. Ez is hamar megtörtént. Egyedül Farkas Katiék nem tudtak gyorsan megegyezni. A lányok egyik része azt mondta, megint a Juhász Terka legyen, mert tavaly is ő volt. De mindjárt volt ellenjavaslat is. Szűcs Jutka azt mondta, Ö nem javasolja Terkát, mert tavaly nem tudta kiszámítani a háromszög területét, s ezért csak 90 százalékot tudtak teljesíteni a répa egyelésnél, pedig az jóval több volt. — Gyerekek, válasszuk meg Farkas Katit, tudjátok, hogy neki min- dfk kitűnőt adtak számtanból — javasolta Máté Erzsi, s mert jobbat senki sem tudott javasolni. Katit választották meg munkacsapat-vezetőnek. Első nap Farkas Kati munkacsapata kukoricát morzsolt a magtár- padláson. Dolgoztak, s közben nó- táztak, de úgy ám, hogy csak úgy visszhangzottak a falak. Estefelé megjelent az új brigádvezető, ismer kedett a lányokkal és valahogy rajtafelejtette a szemét Farkas Katin, s ezt Máté örzse mindjárt észrevette. De csak a harmadik napon tette szóvá. — Tudjátok mit? Elcsavarjuk a brigádvezető fejét. Azért is megmutatjuk Kiss Mari munkacsapatának, hogy a mi bandánkban udvarol a brigádvezető — rukkolt elő javaslatával. A megbízatást, hogy meg kell hódítani a brigádvezetőt, Farkas Kati kapta. — De ha nem sikerül, leváltunk — nem lehetsz bandavezető — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Szűcs Jutka. — igazán, olyan utálatosak vagy tok. éppen engem akartok berántani a csőbe, pedig tudjátok, hogy Lajos komolyan udvarol — ellenkezett Kati. De hiába volt... A lányok nem engedtek, Katinak el kellett kezdeni a hódítást. Másnap aztán kileste az alkalmat, akkor vitte a munkalapokat az irodába, amikor a brigádvezető egyedül volt. — Foglaljon helyet — mondta udvariasan a brigádvezető. Már több mint félórát beszélgettek, de Kati a munkalapokról még csak említést sem tett, de már azt megtudta, hogy Balogh Karcsi nőtlen, nem udvarol senkinek. — Bocsásson meg, hogy ilyen sokáig fenntartottam, vegye át a munkalapokat, hadd menjek dolgozni, biztosan már várnak a lányok. — Ugyan, hiszen tudják, hogy idejött, különben is még azt nem mondom, hogy most már menjen, addig maradjon csak nyugodtan, az órabért kapja — így a brigádve- aető. Katinak tetszett, amit a brigádvezető mondott, mégis felugrott, s fogta az ajtókilincset, mikor odamondta: — Ha tudná a főagronómus, hogy maga órabérben udvaroltat, már holnap kirúgnák — ezzel elvihar- zott. Április elején jó idő volt és Kati munkacsapata dugványrépát ültetett a bodzás dűlőben. Éppen a napi teljesítményt számoltál!, mikor Gazsi, a vízhordó gyerek bejelentette, hogy Katit hívatja a brigádvezető. Kétségbe volt esve, mert a lányok kijelentették, hogy nem várják meg, egyedül mehet haza. De azért bement... Már várt az irodában egy jó órát, unalmában négyszer—ötször átlapozta a Ludas Matyit, s eközben a brigádvezető számolt, nem engedte, hogy zavarja. — Az isten szerelméért, mondja meg már mit akar, nékem mennem kell. — Mindjárt magára kerül a sor — intézte el a választ röviden a brigádvezető s a fejét fel sem vetette, írt tovább. Eltelt ismét egy óra, s akkor már csak ketten voltak az irodában és a brigád vezető közölte Katival: — Nagy kérésem volna magához. Be kell mennem a faluba és nem ismerem a járást, ha lenne szíves megmutatni. — Maga szívtelen ... Ezért váratott itt majdnem két órát. Ezt megmondta volna más is. Most megmutatom az utat, maga elmegy kerékpárral, én meg mehetek a sötétben gyalog, egyedül, ha csak nem akarok a maga kerékpárja után futni — kezdte a támadást Kati. — Csak nem tételezi fel rólam, hogy elhagyom ... Nem is engedném egyedül, mert ha valami baja történik, még engem vesznek elő ... Nyugodjék meg, elkísérem, ha akarja egészen az utcaajtóig. Elindultak. Kati a kerülő utat választotta, hogy minél tovább lehessen együtt, mert őszintén szólva, tetszett neki a brigádvezető ... Otthon már régen megvacsoráztak s mikor hazaért, kapott az apjától két nagy pofont, mert azt hazudta, hogy egyik barátnőjével volt, aki előtte éppen 10 perccel kereste. De ezt a pofont megbocsátotta, mihelyt megkapta, mert tudta, hogy megérdemli. Telt, múlt az idő, úgy, hogy augusztus 20-án, mikor aratóbál volt a gazdaságban. Balogh Karcsi már komolyan udvarolt Katinak, egész éjjel csak vele táncolt. A bál után hazakísérte és hosszú hevezető után nyilatkozott a lánynak: — Katikám, én szeretlek téged és feleségül veszlek. Igaz. hogy az ősszel bevonulok katonának, de ha Te is szeretsz, vársz rám. Ne félj, ha szabadságot kapok, azt mind ott töltöm a pusztán, hogy veled lehessek. — Képtelenség, amit mondasz... Te tanult ember vagy. én meg csak munkacsapatvezető, nem illünk ősz sze. Tudod, hogy a szüleid se akarják. hogy elvegyél. Meg aztán, mire letelik a katonaidő, egész biztosan te is mást szeretsz. Felejtsünk el mindent, maradjunk barátok ..." Azért, ha kapsz szabadságot, kijöhetsz a pusztára, aztán ha leszerelsz. majd meglátjuk. De hidd el jobb ha nem ígérsz nekem semmit, meg én sem ígérek neked semmit, így egyikünk sem csalódik. Ebben maradtak ... Karcsi bevonult, Kati pedig szorgalmasan dolgozott tovább a pusztán. s szinte majdnem minden nap kapta a levelet Karcsitól, és minden udvarolni szándékozó fiatalembert visszautasított. Letelt a katonaidő, Karcsi leszerelt, Kati pedig még mindig a brigádban dolgozott és egy kivétellel a többi lány is. Karcsit azonban nem helyezték vissza abba az üzemegységbe, hanem a központban. belső agronómus lett. De Katit még mindig szerette és szorgalmasan eljárt hozzá nyolc kilométerről is, minden héten háromszor. Tavasz volt, mikor megállapodtak abban, hogy szüret után megtartják az eljegyzést. TCati boldog volt és büszke. Büszke volt arra, hogy ő csak egyszerű munkáslány, Karcsi pedig tanult agronómus és kitart mellette, feleségül veszi. Ám, csalódott. A kitűzött eljegyzés előtt egy hónappal Balogh Karcsi egy idegen nővel ment a moziba, míg Kati otthon várta. Ezután csak néha-napján találkoztak és Karcsi akkor is elfordította a fejét, hogy ne kelljen szembenézni a lánnyal. Kati viszont találkozni akart Karcsival, hogy úgy istenigazából megmondhassa neki a véleményét. De nem volt alkalom. Barátnői arra biztatták, írjon egy búcsúlevelet. De ő azt mondta: — Szó sem lehet róla! Még azt hiszi, hogy visszasírom, hogy könyörögni akarok, hát nem! Nekem is van önérzetem, nem alázkodok meg senki előtt, kapok én még legényt minden újjamra, ha kell. Kati félév múlva a harmadik faluba férjhez ment. Szili Sanyi vette el, aki a járási ügyészségen dolgozott. Kezdetben csak egy kicsit szerette, de később hűséges felesége lett. Teljesen elfelejtette Balogh Karcsit De azért várta a viszontlátást ... Három éves asszony volt Kati, mikor a községi cukrászdában találkozott Balogh Karcsival. Hirtelen azt érezte, hogy torkában dobog a szíve és nem tudta eldönteni, mit csináljon, csak érdeklődjön valami után és kiforduljon, vagy ma. radjon. Maradt... Karcsi asztalához hívta és beszédbe elegyedtek. A fiú elmondta, hogy ő még nem nősült meg, más lényegeset nem említett, csak olyan hétköznapi dolgokról beszélgettek. Végül is Karcsi tért a lényegre.' —• Már régen szerettem volna veled találkozni, hogy lerójam kötelességemet. Bocsáss meg, most mindent megmagyarázok ... — Ugyan kérlek ... Nem tartozol bocsánatkéréssel, még magyarázattal sem. Volt ami volt és kész. Nem te vagy az első, s egész biztos nem is az utolsó, aki hazudott, becsapott egy embert, de ha nem haragszol, még valamit mondanék — vágott a fiú szavába Kati. — Óh, dehogy! — sietett a válasszal Karcsi. — Gyenge jellemű ember vagy. Tudtál hazudni majdnem négy évig. Utána pedig annyi bátorságod sem volt, hogy legalább annyit mondj: mást szeretsz. Persze ezt nem szemrehányásképpen mondom, csak úgy. Ezt az egyet még meg akartam mondani, s azt kérem tőled, ha elkerülheted, ne hazudj soha senkinek, mert aki indokolatlanul hazudik, jellemtelen ember. Karcsi csak ült az asztal mellett, lehajtotta a fejét, nem mert a lány szemébe nézni, s csak annyit mondott — Nagyon kérlek, ne haragudj rám... Együtt léptek ki a cukrászdából, Kati hazament. Karcsi pedig még sokáig állt és nézett utána. Az asz- szony este elmesélte az urának, hogy mi történt és megkönnyebbülten tette hozzá: — Örülök azért, hogy megmondhattam neki... Ez volt az elégtétel. Molnár Lászlóné Általános észrevétel, hogy a falusi fiatalság többnyire a kocsmákban találja meg a szombat esti és a vasárnapi szórakozását. Ez a helvzet Ka- kasdon is. Látva ezt az MSZMP helyi alapszervezete és a művelődési ház vezetősége, úgy határoztak, hogy klubszobát létesítenek. A határ zat- ból valóság lett és az elmúlt vasárnap megnyílt a klubterem a fiatalok részére. t Ez a klubhelyiség elsősorban a KISZ fiataloknak biztosít helvet, ez azonban nem azt jelenti, hogy a többi, még a szervezetben nem lévő ifjúság nem látogathatja. Sőt! Az a cél, hogy minél inkább bar-' tk^zza- nak a KISZ-ben lévő és a KISZ-en kívüli fiatalok, leányok. A klubszoba megnyitása azt a célt szolgálja, hogy helyes irányba terelje az iskolán kívüli fiatalok fej’ődé=ét, hogy a terem odaadásával helyi égé legyen az ifjúságnak, ahol megbeszélhetik minden ügyes-bajos dolgaikat ... A klubterem újságok, folyóiratok, könyvek biztosításával kívánja a fiatalok fejlődését elősegíteni. Jiz azonban önmagában még kevés lenne. Ezért Kelemen Emma tanítónő. KISZ felelős programot dolgoz ki, amelynek keretében a pedagógusok előadásokat tartanak több napirenden lévő problémáról. A fiatalok szórakozását biztosítja még a rádió, két sakkfelszerelés és az asztalitenisz. A klubhelyiséget minden héten két alkalommal látogathatják a fiúk és lányok. Reméljük, hogy a fiatalok örömmel fogadják a pártszerveze'n-k és a művelődési ház vezetőségének ezt az intézkedését S reméljük, hogy végre otthonra lelnek, és Kakasdon is pezsdülő ifjúsági élet bontakozik ki. A kezdeti vélemények, meglátások legalábbis ezt igazolják. J. Visszás érzések a bonyhádi diákok mórágy! előadása után Örömmel tapasztalom, hogy lapjukban sokat és megértéssel foglalkoznak az ifjúság problémáival. En- j gedjék meg, hogy én is hozzászóllak ! ehhez a kérdéshez egy március lfi-i 1 eset kapcsán. Ezen a napon falunkban, Mórágyon, a bonyhádi köz- gazdasági technikum színjátszói előadták Nagy Endre: A miniszterelnök j című darabját. Megdöbbentő volt gyerekszájból (elnézést, a diákoktól, akik „felnőtteknek” érzik masukat) I sikamlós dolgokat, kétértelmű egy- 1 értelműségeket hallani. Az egyébként szellemes és mondanivalójában társadalomkritikus darab felnőtteknek való. Még nézni is, nemhogy elca ni. j Így a szereplők nem is érezh-tt k át j és remélem, nem is tudták átérezni, j Bevallom, megbotránkozást ke'tett a darab, de a legnagyobb akkor volt a megdöbbenés, amikor a da-ab szü- ! n etében az egyik szereplő vicceket I kezdett mesélni. Előadásra került a diák szájából olyan vicc is. amit. meglett férfiak is csak spicces állapotban, és egymáshoz közel hajolva szoktak elmondani. Az egész dologért elsősorban nem a diákokat kell hibáztam, de érdekelne bennünket, ki engedélyezte a fiatalok számára ezt az előadást? Panaszkodunk a fiatalokra, közben pedig észre kellene vennünk, hogy ezzel magunkról is rossz bizonyítványt állítunk ki. Mi vagyunk felelősek értük. S ók azt csinálják amit mi megengedünk nekik. Nem akarok felesleges erkölcsprédikációt tartani, de úgy érzem, hogy másképpen kellene a szórakozás és szórakoztatás módjaira oktatni fiataljainkat. Kérem és kérjük mi szülők valamennyien a technikum tanárait. keressenek más utat a jövőben, s akkor előadásuk nem fog visszás érzéseket kelteni bennünk. B M. Mórágy BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK Munkaerő jogtalan foglalkoztatásiért ! indított eljárást az ügyészség Nicki I János tamási lakos ellen. Nicki ipar- engedéllyel rendelkező kőművesmester és hosszabb-rövidebb ideig különböző személyeket alkalmazott szakmunkásokként, noha erre nem volt meg az engedélye. Ezért egyszer szabálysértés miatt pénzbírsággal sújtották, sőt figyelmeztették is. A bíróság a bűncselekmény megállapítása alapján háromhónapi börtönbüntetésre és 600 forint pénzbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztették. Fatolvajok feleltek bűneikért Tóbiás János és Gazdag Zoltán Vil- ! mos grábóci lakosokat bűnszövetkezeteben társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettében mondotta ki bűnösnek a bonyhádi járás- bíróság Guzorán-tanácsa. Nevezetlek \ ugyanis fát loptak a községi tanács legelőjéről. A fát Szőke Lá zlóné ugyancsak grábóci lakos segítségével értékesítették. Szőke Lászlónét éppen ezért orgazdaság bűntettében mondotta ki bűnösnek a bíróság. Tóbiás Jánost és Gazdag Zoltán Vilmost 3—3 hónapi börtönbüntetésre. Sznka Lászlónét pedig 300 forint pénzbün: tetésre ítélte a bíróság. A börtönbün tetés végrehajtását Gazdag Zoltán Vilmosnál háromévi próbaidőre felfüggesztette. Tak — Irénke, kérem, legyen szíves szóljon az osztályvezetőknek, hogy délután értekezletet tartunk. Napirend: a takarékosság megjavítása vállalatunknál. Az igazgató gondterhelten hajolt ezután az asztalán szerteszét heverő papírlapok fölé. Egy beszédvázlatot javítgatott. Időnkint felkapott egy- egy lapot, s mivel az feleslegesnek, vagy rossznak bizonyult, a papírkosárba hajította. — A’propos, még egy dolog, Irén- ke kérem — szólt ki az előszobában trónoló titkárnőnek, — gondoskodjék feketekávéról is. Nyolc ember lesz, azt hiszem negyedkiló elég. Meg néhány szendvics is elkelne. Hátha hosszúra nyúlik az értekezlet — tette még hozzá elsősorban saját magát figyelmeztetendő, gondoskodni kell az emberekről nehogy esetleg éhezzenek, vagy elálmosod- janak a hosszúra nyúlt értekezlet alatt. arékoskod Irénke annak rendje és módja szerint értesítette az osztályvezetőket, beszerezte a szükséges feketekávét (100 forint), megrendelte a negyven szendvicset (88 forint). Mindezt egy nap alatt szerencsésen le is bonyolította (egy napi munkadíj: 1350 : 25 = 54 forint). Az igazgató szintén annak rendje és módja szerint felkészült az értekezletre. A beszédvázlatát természetesen finom, famentes papírra írta. A jegyzőköny vet természetesen szintén ugyanilyen papírra készítik. S délután aztán megint csak annak rendje és módja szerint megtartották az értekezletet a takarékosságról. Az igazgató elmondta a beszámolót, a hozzászólások során számos értékes javaslatot tettek az osztály- vezetők, hogyan lehet a munkaidőt jobban kihasználni, hogyan lehet takarékoskodni a papírral, s szóbake- rült az igazgatói alap, a reprezentáunh ciós költségek felhasználásának ügye is. Erre vonatkozólag is hangzottak el javaslatok. Persze a feketekávét is megitták, jóétvággyal elfogyasztották a szendvicseket, befejezésül nem maradt el a pohárka pálinka sem, ki-ki telejegyzetelt egy fél füzetet, s mindannyian azzal váltak el az értekezlet végén, hogy hasznos muvd kát végeztek, jó úton indult a taka rékossági mozgalom vállalatuknál Béla bácsi, az öreg könyvelő, másnap sűrű hümmögések közepeit könyvelte el a különböző tételeket. Feketekávéra ..., szendvicsre ..., pálinkára ..., túlóradíj az értekezleten résztvettek számára ... Egy darabig gondolkozott ne tegyen-e ő is néhány javaslatot a „tárgy”-ban? Végül is nem tett. Pedig talán ezek a javaslatok lettek volna a leghasznosabbak. f—ei)
