Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-02 / 52. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 mái««* 2. Szeretik-e az asszonyok a szép férfiakat ? Háromszor „esküdött meg66 saját feleségével Nagyon sokat beszélnek és írnak szép asszonyokról, különösen a férfiak; de az ritkán fordul elő, hogy az asszonyok a szép férfiakról írnának. Ez jól is van így! Mert, amikor ma a szép férfiakról kezdenek beszélni, az asszonyoknak és férfiaknak egyaránt rossz a szájízük. Ma már alig esik szó a szép férfiről. Rudolf Valentino filmszínész idején, tehát a film első fénykorában ez természetesen nem így volt. Akkor még keresték a szép férfiakat. Valentino kora legszebb férfijának számított. Ha ma figyelmesen nézzük a fényképét, értetlenül állunk ennyi unalmas, édeskési szépség láttán. Nem is tudjuk megérteni, hogy a falra valaha is ilyen émelygősen édes férfiarcok után kutatott. Nos, a férfiideál éppannyi változásnak van kitéve, mint a női szépségideái. Amit Rubens valaha szépnek tartott, ma már nem számít szépnek és nem biztos, hogy amit ma szépnek tartunk, az 2000-ben a civilizált embereket egyáltalán vonzani fogja. Természetesen azt sem lehet pontosan meghatározni, hogy mi a mai férfiideál. Annyi bizonyos, hogy a szép férfi, a „szépség1’ ma nem örvend nagy keresletnek. Erről akkor is meggyőződhetünk, ha a fiatal és még egy kissé naiv lányok által féltett, őrzött filmszínész-fényképgyűj- teményeket végignézzük. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a 18—40 év közötti mai női nemzedék mit értékel legtöbbre a férfiakban, ezért a nők körében közvéleménykutatást végeztünk, amelynek eredményét alant közöljük: Először egy 18 éves fodrásznőtől kérdeztük meg, milyen férfit szeret I legjobban és szeretné-e, ha férje szép volna. Válasz: Én minden körülmények között egy nagyon, nagyon jóképű férfit választanék. Ezenkívül igen ápoltnak kell lennie. Persze, nem feltétlen szükséges, hogy olyan legyen, mint egy filmszínész, azt sem szeretném, ha átlagon felül intelligens lenne, mert nem jó, ha mindent jobban tud. De fontos, hogy sok pénzt keressen! Ezután a kissé kiábrándító és felületes válasz után nagyot ugrottunk, s egy 40 éves, férjes asszonyt kérdeztünk meg. Nevetve válaszolt: „Nem kívánok magamnak más férfit, mint amilyen a férjem. Pedig a férjemről nem lehet azt állítani, hogy nagyon szép. Kezd kopaszodni és ezenkívül „gyomra” évről évre nagyobb térfogatot ölt. De én mégis csak úgy szeretem, amilyen. Hogy miért? Mert jó és rossz napokban egyaránt, élettársam volt és remélhetőleg marad; mert megbízhatom benne, s mert nélkülem a minden- ! napi gyakorlati dolgokban megindí- I tóan tehetetlen. De ami a hivatását illeti — ügyvéd — igen ügyes. A szép férfiakról sohasem volt nagy véleményem." Egy ismert színésznőt írásban kérdeztünk meg, mivel kapásból nem volt hajlandó válaszolni. A következőket írta: „A színpadon gyakran kell együtt játszanom olyan férfiakkal, akik szépnek számítanak, vagy legalábbis szépnek festik magukat. A magánéletemben azonban szívesebben érintkezem olyan férfiakkal, akik csúnyák. Az úgynevezett szép férfiakat visszataszítónak tartom, mivel önmagukkal kacérkodnak és beképzelik maguknak, hogy minden nő azonnal beléjük szereti, ha fogkrém reklám-mosolyukat csak egyetlen egyszer is megvillantják." Egy 30 éves titkárnő így válaszolt: „Egy színházi ügynökség alkalmazottja vagyok, tehát gyakran van módomban jóképű férfiakkal találkozni. De egyikhez se szeretnék férj- hezmenni. Túlságosan mesterkéltnek, túlságosan mokánynak és túlságosan elegánsnak tartom őket. Általában kellemetlen érzésem támad, ha egy legújabb divat szerint öltözött férfivel találkozom. Nekem sokkal jobban tetszenek azok a férfiak, akikről látszik, hogy nem hiúk. A férfi, legfontospbb tulajdonságának' j a lovagiasságot, az őszinteséget, a hűséget és a szakmai teljesítményt tartóin de meg kell jegyeznem, véleményem szerint, nem lényegbevágó, hogy egy férfi sokat keressen. Az ilyen férfiak ugyanis legtöbbször beképzelik maguknak, hogy feltétlenül kalandba kell bocsátkozniok más asszonyokkal.” Egy 35 éves jogászdoktornő először nem is akart válaszolni, mert véleménye szerint ezek a dolgok a legszigorúbb magánügyei közé tartoznak, de amikor megígértük, hogy nem áruljuk el a nevét, a következőket mondta: „A nem túlzottan előnyös külsejű férfi a gyengém. Miért? Mert a szép férfiak fiatalkorukban szellemileg megállnak a fejlődésben. Nem vesznek fáradságot maguknak, hogy tovább tanuljanak, mert azt hiszik, hogy a külsejükkel mindent el tudnak érni. A külsőleg jelentéktelen emberek ezzel szemben kénytelenek az asszonyok meghódításánál igénybevenni személyi tulajdonságaikat, szellemüket, és teljesítményeiket. Mint embereket és személyiséget, nem pedig mint bábokat szeretjük őket. Ez a szerelem tartós. A szép férfi viszont, amikor elmúlnak felette az évek de még mindig azt hiszi, hogy szép, egyszerűen elviselhetetlen.” Végülis egy 23 éves, úgynevezett háztartásbelit kérdeztünk meg. „Menyasszony vagyok, de őszintén be kell vallanom, hogy soha sem merült fel bennem a kérdés hogy szép-e a vőlegényem, vagy csúnya. Helyesebben, semmiesetre se szép, de én mindenképpen szeretem." Ezek tehát a válaszok, amiből az következik, hogy a mai asszonyok valóban nem becsülik sokra a szép férfit. Sőt azt is mondhatnánk, hogy a nők sokkal biztosabb ösztönnel ren delkeznek, mint a férfiak, akiket elég gyakran megtéveszt a nők külső megjelenése. Egyszóval, a nők jobb emberismerők... Jelenleg mó.r mind a ketten hetessel kezdik életkoruk leírását. Szekszárdon laknak, az Árpád utca 37-ben. Alig tudták még eltüntetni a legutóbbi lakodalom nyomait. Mert ami azt illeti, még most is nagy dáridót rendeztek: annak rendje ' és módja szerint vendégeket hívtak, zenéről is gondoskodtak s miután vége volt a vacsorának a nagy nótaszó mellett táncra perdültek. Még az „ifjú házaspár’’ is eljárt egy-két csárdást. Természetesen a vendégek is tudták, hogy mi az „illem” ilyen alkalomkor: olyan gyönyörű ajándékot vettek, hogy talán még az első lakodalmukban sem f kaptak különbeket. Klézli mama — bocsánat, az „ifjú” menyecske — mutogatja a nászajándékot: egy gyönyörű virágkosár, beleépítve egy cserép ciklámen s egyéb virágok — nagyon gyönyörű ajándék és nem is lehetett valami olcsó. Az ajándékok között van egy gyönyörű díszpárna is, ezenkívül villanyvasaló és sok egyéb dolog. Szóval érdemes lakodalmat tartani... Az öreg Klézli bácsi úgy mutatta ki örömét a sok ajándék miatt, hogy az egyikre, a virágkosárra a legkedvencebb „tintájával” írta rá, hogy azt a legutóbbi, az 1958-as lakodalmuk emlékére kapták. Ez a legkedvencebb „tinta” pedig nem más, mint a saját maga termelte igazi vörösbor, amely olyan jókedvre derítette a lakodalom részvevőit... — Ezeknek is lehetett valamilyen életük, ha már harmadszor kellett lakodalmat tarta- niok — jegyezte meg valaki rossz- májúan. Hogy milyen életük volt, azt leginkább az mutatja, hogy soha Egy harmincéves angol fiatal- asszonyt hat hónappal ezelőtt autóbaleset ért. Az autóbaleset követkéz tében elvesztette az • eszméletét és mindmáig még nem tért magához. A fiatalasszony most egészséges gyermeket hozott a világra anélkül, hogy eszméletre tért volna. Időnként ugyan szól néhány szót és úgy látszik, mintha megismerné szeretteit, de ez csak egészen rövid pilel nem váltak, egész életükben soha nem volt köztük veszekedés, jóban-rosszban mindig hűek voltak egymáshoz és segítették egymást. Most is példás békességben élnek — csendes magányukban. Nyáron dolgozgatnak, amennyire erejükből futja — főként a szőlőben Ezt nemcsak azért teszik, mert Klézli bácsi egész életében nagy kedvelője volt a boritaloknak és most öreg éveiben is sokkal jobban kedveli, mint a legjobb vizet, a harmadik lakodalom örömére pedig különben is sokat kell koccintani, hanem, mert megélhetésüknek is ez az egyik forrása. Boldog az „új házaspár”, örülnek a hosszú életnek, a nyugodt öregségnek, de azért mégis hiányzik valami a boldogságukhoz. Talán pont az, amire legjobban szükségük lenne ahhoz, hogy teljes legyen a boldogság. Klézli mama képeket szed elő: így néztünk ki fiatalkorunkban. Egy régi, kicsit sárguló képet mutat. Életerősh jómegjelenésű, középkorú férfi. — Ez volt a fiúnk ... — Csak volt? Nem értem... — Hát, a háborúi... Budapesten lakott, taníttattuk,"“ott volt már állásban és amikor háború volt, éppen akart lemenni az óvóhelyre, amikor melléje csapott egy német akna. Nem is tudtuk meg mindjárt, hogy nincs többé fiúnk... Fiatal, csinos asszony képét mutatja: ez volt a felesége, özvegyen maradt. Átlapozzuk a dísztáviratokat, mert még azt is kaptak jónéhányat. Majdnem mindegyiken ez áll: „Aranylakodalmuk alkalmából sok boldogságot és hosszú életet kívánunk”. lanatokig tart, azután újból teljes eszméletlenségbe süllyed. A kisbabát császármetszéssel hozták világra, amikor az orvosok már úgy vélték, hogy a szülés esedékessé vált. Az orvosok nem mondanak le a« anya életéről és a család is annyira reménykedik felépülésében, hogy még nevet sem adtak a megszületett kislánynak, mert várják, hour édesanyja előbb magához térje*. A HUMOR VILÁGÁBÓL SZÁLLNAK A LÉGBEN A FÜSTKARIKÁK... »— Igen. Tudniillik a nyáron megfogadtam, hogy addig nem megyek el, amíg nem fogok egy halat. ÄZ elegeit radarkészülék Egy édesanya, aki nem tud róla, kogv szült KÖSZÖNÉS... — Alá‘ szolgája, igazgató úr! A SZAKMA KIVÁLÓ DOLGOZÖJA Ismeretes, hogy a denevérek hallás útján tájékozódnak és 20 méter távolságból észreveszik a tárgyakat. A kibocsátott és visszavert ultrahangok következtében jól tájékozódik repülés közben a guachero nevű délamerikai madár is. A hang útján történő helymeghatározás azonban, mint ahogy kiderült, az állatok világában nem a ^legnagyobb teljesítmény", találkozunk ennél „korszerűbb" eszközökkel is. Nemrég megállapították, hogy a víztároló iszapjában élő normirus nevű nyugatafrikai halnak olya* szervei vannak, amelyek elektromág neses impulzusok leadására és vételére szolgálnak. A normirus e természetes „radar-berendezés” segítségével a fény számára áthatolhatatlan iszapban nagyszerűen „lát”, s ez lehetővé teszi, hogy a veszélyes találkozásokat elkerülje. KISEBB TÖRTÉNETEK SIRONTÛLI BOSSZÚ Allister detroiti cipőgyáros Edward fiára 87 000 ballábra való cipőt, másik fiára, Rogerra 87 000 jobblábra való cipőt hagyott örökségképpen. A végrendeletben Allister megtiltotta fiainak, hogy a cipőket összepárosítsák. „Meg akartam magam bosszulni, mert nem törődtek velem”, — magyarázta különös végakaratát. A GARAZDA ELEFÁNT Szilveszter éjjelén, hajnali 5 órakor a Nottinghamban lakó Linley asszony kopogást hallott háza kapuján. „Ismét egy részeg lump”, — sóhajtott, dühösen lerohant a lépcsőn, kinyitotta a kaput és szemben találta magát egy elefánttal. Az elefánt, amely a helybeli cirkuszból szökött meg, habozás nélkül belépett az előcsarnokba és ormányával a függönyöket kezdte leszaggatni. A megijedt asszony kiáltozására előkerült a férje, akinek sikerült egy porszívó nyelével elkergetni a tolakodó állatot. A barátságtalan fogadtatás utá* az elefánt a Derwent Streetre ment szórakozni. Könnyed fejbólintással betört egy ablakot, majd 50 méterrel továbbtolta az egyik ház előtt álló, lefékezett gépkocsit. Itt egy idősebb asszony elkezdett riköltözni: — Jumbo, eredj haza... Jumbo azzal válaszolt, hogy kicsavart egy utcai gázlámpát. Végül a rendőrség előkeritette Jumbo ápolóját, aki csendes, de határozott hangon beszélt az elefánttal, amely megszégyenüiten tűrte,, hogy ketrecébe hazavezessék. Kiruccanása 20 percig tartott.
