Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 február 9. Izlandi és holland válasz Bulganyin marsall levelére Reykjavik (MTI). Pénteken este közzétették az izlandi fővárosban an­nak a levélnek a szövegét, amelyet Hermann Jonasson izlandi miniszter- elnök írt válaszul Bulganyin mar­sall decemberi és januári levelére. Mint a Reuter Iroda jelenti, Jonas­son kijelenti levelében, hogy teljes mértékben támogatja kormányfői ér­tekezlet megtartására vonatkozó szovjet javaslatot, feltéve, ha azt diplomáciai ijfon vagy külügyminisz­teri értekezlet útján előkészítik. Jonasson hangoztatja Izland békés szándékait és azt állítja, hogy a szi­getországban levő NATO támasz­pont „kizárólag a védelem célját szolgálja” és „ezután sem fogják megengedni más, mint kizárólag vé­delmi célú támaszpontok és fegyve­rek Izlandba helyezését.” Ami Izland esetleges semlegességét illeti, a levél kijelenti, hogy Izland nem fogadhatja el a Szovjetunió fel­kínált biztosítékait, „mert a modern technika értelmetlenné teszi a sem­legességet.” * Hága (MTI). Willem Drés holland miniszterelnök pénteken válaszolt Bulganyin marsall december 10-én és január 8-án írt levelére. A holland miniszterelnök a Reuter Iroda jelentése szerint válaszában támogatja azt az angol és amerikai nézetet, hogy a kormányfői találko­zót „diplomáciai úton és ha szüksé­ges, külügyminiszteri értekezlet út­ján'* gondosan elő kell készíteni. Drés megismétli azt az érvelését, hogy Hollandia és a NATO kapcso­lata „csökkenti a háború veszélyét.” Hollandia kormánya — folytatja Drés — kész tárgyalásokat folytatni a Szovjetunió kormányával, nem ha­dászati természetű kereskedelemről.” „Arra gondolok például, hogy pol­gári repülőjárat létesülhetne a két ország között1’ — írja Drés. Egy angol lap feltűnő cikke az amerikai mesterséges hóidról London (MTI). A Newsweek vezér­cikkben foglalkozik az amerikai mes­terséges hold fellövésének hatásával. —• Bármennyire örülnének is az amerikaiak — és nem nagyon újjon- ganak — semmit sem változtak az alapvető erőviszonyok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a rakétatechnikát illetően. Bármely percben várják a harmadik szovjet szputnyik felrepülését, amely talán nagyobb és jobb lesz az előzőknél. És mindenekelőtt az amerikaiak nem felejtik el, hogy mesterséges holdjuk szánalmasan elkésett és csak két elődjének nyomát követte. Nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy az elmúlt négy hónap súlyos megalázta­tásait el lehetett volna kerülni ak­kor, ha nem lett volna Washington­ban olyan nagy fejetlenség, kapko­dás, tétovázás. Szóval: bármennyire ragyogjon is az amerikai mestersé­ges hold, nem homályosíthatja el a szputnyikok fényét. A szputnyik I. örök dicsősége az, hogy az első, emberkéz-alkotta tárgy volt, amely a világűrben keringett. A második szputnyik már 1100-szor kerülte meg a Földet, amikor az exprolert fel­repítették. A Newsweek másik cikkében fényt derít az explorer német származá­sára. 1945 május másodikén az ausztriai Landeck mellett több mint ezer német tudós és rakéta-szakértő adta meg magát az amerikai 44. had­osztálynak, Magnus von Braunnak, Wernher ven Braun öccsének szemé­lyes közvetítésével. Hitler egész tu­dományos törzskarának színe-virágát szállították el rejtett laboratóriu­maikból az Egyesült Államok katonai kutatóintézeteibe és rakétatámasz­pontjaira. Von Braun és a vele együtt Amerikába költözött 120 legki­válóbb német tudós dolgozott és dol­gozik Huntrjville-ben (Alabama ál­lam) az Egyesült Államok rakétaku­tató központjában. Az explorer az ő munkájuk gyümölcse volt. Péter János a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom feladatairól Péter János, az Országos Béketa- aács alelnöke a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire a következőkben nyilatkozott a nem­zetközi helyzetről és a békemozga­lom tennivalóiról. Az első kérdésre hangsúlyozta, hogy a földkerekség népeinek közhangulata egyre in­kább olyan, hogy az erőpolitika hí- Tei mind nehezebben tudják meg­magyarázni, miért ragaszkodnak a fegyverkezési verseny fenntartásá­hoz. Ezután elmondotta, hogy nemcsak a legközvetlenebb és nemcsak el­sődleges tennivaló, hanem az egyet­len lehetséges és szükséges tennivaló az, hogy létre kell hozni a nagy­hatalmak kormányfőinek konferen­ciáját. A fegyverkezési versenyből ez az egyetlen és egyben biztató ki­vezető út. Nem is kétséges, hogy ez a konferencia előbb utóbb és talán nem is nagyon távoli időben létre­jön. A népek békéje érdekének azon ban az felelne meg, ha ezen a kon­ferencián nemcsak a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kor­mányfői, hanem a Kínai Népköztár­saság és India kormányfői is részt vennének. Az egymilliárd lelket számláló két hatalmas ázsiai ország képviselete nélkül idejétmúlt dolog nemzetközi kérdésekről tárgyalni. — A Béke Világtanács eddig is történelmi missziót töltött be — foly­tatta — az emberek köztudatába vitte azt az igazságot, hogy a há­ború elkerülhető és azt, hogy min­den vitás kérdés rendezhető tárgya­lással, tárgyalni pedig jobb, akár­milyen hosszú ideig tart is, mint háborúzni bármily rövid ideig. — Milyen reményekkel tekint a Béke Világtanács júliusra összehí­vott kongresszusa elé? — Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének közgyűlésén holtpontra ju­tott a leszerelésre vonatkozó tár­gyalás pedig a Szovjetunió javaslata rendkívül szerény volt — mondot­ta Péter János —. Azt kérte, hogy amennyi NATO állam van a bizott­ságban együttesen, legyen ott ugyan annyi szocialista és semleges állam képviselője. Világos, hogy a népek érdekének ez a javaslat felel meg. A Béke Világtanács által júliusra összehívott leszerelési világkongresz- szus ezt a kérdést gyökeréig elem­zi és megkeresi majd annak az út­ját, hogyan lehet a tárgyalásokat eredmények reményében tovább vin­ni. Bizonyos, hogy a világ minden tájáról olyan delegátusok jönnek majd össze erre a nemzetközi lesze­relési konferenciára, akik minden erejükkel készek küzdeni a fegyver­kezési hajsza megállításáért, a nagy hatalmak kormányfőinek találkozó­jáért. A magyar békemozgalom is ké­szül a júliusra összehívott leszerelé­si világkongresszusra. Békegyűlése­ket tartunk most városokban, fal­vakon, tanyákon, a mai nemzetközi helyzet ismertetése céljából. Egy szovjet bombázóparancsnok levele Moszkva: (TASZSZ) Anatolij Fi- nakov volt bombázóparancsnok le­velet írt a Szovjetszkaja Aviacija című lapnak. Megírja, hogy olvasta Dobrov „Hőstett” című cikkét Gúla Józsefről és feleségéről, akik a nagy honvédő háború éveiben szovjet pi­lóták életét mentették meg. Mint­hogy a lap útján Gúla Józsefné azt kérte, hogy közöljék vele a megmen tett szovjet pilóták sorsát, Finakov beszámol Fjodor Pudovnak, az egyik megmentett pilótának a sorsáról. Elmondja, hogy együtt harcolt Pu- d,ovval, akit 1944 szeptember 14-én lőttek le a hitlerista repülőgépek Budapest fölött. Sokáig elveszettnek hitték, a főhadnagy később jelent­kezett alakulatánál, s elmondta a hitlerista fogságból való menekülésé­nek és Gúla József, valamint fele­sége hősies cselekedetének törté­netét. A volt bombázó végül köz­li, hogy Fjodor Pudov főhadnagy 1945-ben katonai kötelességének tel­jesítése közben hősi halált halt. Fi­nakov a többi megmentett szovjet- pilóta sorsáról nem tud semmit. Levelének végén üdvözletét küldi Gúla Józsefnénak és emlékül meg­küldte Fjodor Pudov főhadnagy fényképét is. NEMZETKÖZI SZEMLE Lesz-e csúcsértekezlet ? A. Novotny köztársasági elnök a falusi tanítók feladatairól Prága (MTI). Prágában befejező­dött a falusi tanítók kétnapos orszá­gos tanácskozása. Az értekezleten a pedagógusoknak a csehszlovák falu társadalmi átalakulásával összefüggő feladatait vitatták meg. Az értekezle­ten felszólalt Fr. Kahuda iskola- és művelődésügyi miniszter és M. Ba- kula földművelésügyi miniszter is. A. Novotny köztársasági elnök fo­gadta az értekezleten résztvett ta­nítók küldöttségét és beszédében rá­mutatott a csehszlovák mezőgazda­ság szocialista átalakításában elért nagy eredményekre. A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy az ipari és mezőgazdasági ter­melés fokozása megköveteli a dolgo­zók általános és szakmai képzettsé­gének elmélyítését. „Az atomkorszak­ban lépést akarunk tartani a világ fejlődésével — mondotta — sőt nagy­mértékben hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a szocializmus és a kapi­talizmus közötti békés versenyben a miénk legyen a győzelem. Ugyan­akkor országunkban következetesen elmélyítjük a szocialista demokrá­ciát, növeljük a dolgozók részvételét az ország igazgatásában és irányítá­sában. Mindez megköveteli, hogy elsősorban fiatalságunk a szocialista öntudat és műveltség magas fokán álljon.” A továbbiakban arról az egészség­telen tünetről beszélt, hogy a fiatal­ság menekül a faluról, bár az egyre nagyobb mértékben gépesített mező- gazdaság számtalan munkalehetősé­get kínál, sokkal kedvezőbb körül­mények között, mint azelőtt. Elsősor­ban a falusi tanítóság feladata, hogy a mezőgazdasági munka iránti szere- tetre nevelje a fiatalságot. Ezt a kérdést teszik fel talán a legtöbbször napjainkban az újság­olvasó emberek. Vajon tárgyalóasz­talhoz ülnek-e az emberiség sor­sáért, fennmaradásáért leginkább fe lelős nagyhatalmak kormányfői? Megtalálják-e a közös nyelvet, ame­lyen őszintén, nyíltan tanácskozhat­nak a mindnyájunkat érintő prob­lémákról és kivezethetik a világot a jelenlegi diplomáciai, politikai zsákutcából? A Szovjetunió a diplomáciai jegy­zékek pergőtüzével árasztotta el az elmúlt hetekben a nyugati világ fe­lelős államférfiait. Ezek a jegyzékek felölelték majdnem valamennyi fon­tos nemzetközi problémát, a tömeg- pusztító fegyverek gyártásának és kísérleteinek betiltásától kezdve az idegen területen lévő támaszpontok felszámolásáig és a külföldön ál­lomásozó csapatok fokozatos kivo­násáig. És ezekhez a javaslatokhoz több kiegészítő diplomáciai kezde­ményezés csatlakozott, így az euró­pai atommentes övezet létesítésére vonatkozó Rapacki-terv, a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nyának a két német állam államszö­vetségének megvalósítására irányuló javaslat, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság legutóbbi nyilatko­zata Észak és Dél-Korea egyesítésé­re stb. Zavarról és egyenetlenségi tanúskodnak ről ESEMÉNYEN SOHOKBAN Moszkva (TASZSZ). A szombat reggeli moszkvai lapok közük a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének törvényerejű rendeletét a szovjet ifjúság napjának megünnep­léséről. A Pravda vezércikkében rá­mutat arra, hogy a szovjet ifjúság napjának megünneplése segíti majd a szovjet ifjak és leányok mozgósítá­sát a kommunista építés feladatainak megoldásában való aktív részvételre. Az ifjúság nevelését a párt és a nép forradalmi hagyományainak szelle­mében, a hősi múlt példáinak és a szovjet dolgozók dicsőséges minden­napi tetteinek alapján. * Seatt'e (AFP). Levine altábornagy, a Seattle Timesnek adott nyilatko­zatában bejelentette, hogy az ame­rikai légierő olyan lökhajtásos bom­bázógép elkészítését tervezi, amely­nek óránkénti sebessége 4000—6000 fan Ic.nne. a nyugati országok vezető politiku­sainak a fenti jegyzékekre átadott vagy készülőben lévő válaszai. Az Egyesült Államok erős nyomást gya­korol szövetségeseire, hogy az ame­rikai elképzelések szerint válaszol­janak a javaslatokra és cselekedje­nek. Ezt azonban alaposan akadá­lyozzák a nyugati tábor belső ellen­tétei, mert e nyugateurópai orszá­gok az utóbbi időben mind gyak­rabban „kirúgnak a hámból”. Ez igen szemléltető módon mutatkozott meg a legutóbbi NATO-értekezleten, amikor több tagállam így Dánia és Norvégia képviselői visszautasították az amerikai rakétakilövő állomások elhelyezését, országaik területén vagy pedig az erősödő népmozgal­maktól való félelmükben csak igen j vonakodva egyeztek bele ilyen tá­maszpontok építésébe. Most a leg­utóbbi napokban pedig Bonn és Lón dón viszonya vált feszültté az an­gol csapatok fenntartási költségei miatt. Anglia pénzügyi nehézségei­re hivatkozik, de Nyugat-Németor- szág kereken megtagadja a meg­szállási költségek fizetését. Helyette hajlandó három éven át fegyvert vásárolni Angliától, százmillió font I értékben. Az angol lapok természe­tesen a legnagyobb felháborodás hangján írnak az esetről. Felpana­szolják a bonni kormánynak, hogy nem járul hozzá Nyugat-Európa „védelméhez” s szemére vetik, hogy a szövetségi köztársaságban állomá­sozó angol csapatok „Németország biztonságát” is védik. A Daily Mail „fösvénynek” nevezi a nyugatnémet kormány javaslatát, a német lapok­ban megjelent karikatúrák pedig koldusként ábrázolják az Angliát megszemélyesítő John Bulit. A News Chronicle vezércikke azt emeli ki, hogy Bonn eljárása a legsúlyosabb károkat a NATO-nak okozza, mert „a kölcsönös bizalmatlanság állan­dó erősödése menthetetlenül meg­rothasztja a szövetség alapjait.” Ami pedig a megszállási költségeket és a fegyverkezési kiadásokat illeti a kölcsönös őszinteségen, a sta- j tus quon, azaz a fennálló helyzet j elismerésén alapuló nemzetközi meg : egyezés feleslegessé tenné az orszá­gok költségvetéseire nyomasztóan nehezedő katonai kiadásokat. Feles­legessé tenné nemcsak az angol, ha­nem az amerikai, francia csapatok állomásozását Németországban és , más európai államokban. Felesleges- i sé tenné azt az évi harmincöt mil- | liárd dollárt is, amit a NATO tag­államok évente fegyverkezésre for­dítanak. És gondoljunk arra, ha | nem volna a világfeszültség, a Szov­jetunió és más szocialista országok is még többet költhetnének az élet- színvonal emelésére, a népjólét nö­velésére. Az Egyesült Államok vezető kö­rei, főleg Dulles külügyminiszter és környezete, elutasítja a kormányfői találkozó gondolatát. Pedig az eljá­rási kérdésekkel folytatott huza­vona, a felesleges szócséplés súlyos bűn az egész emberiség ellen. Az amerikai diplomácia egyébként is sa­ját magát hozza egyre lehetetlenebb helyzetbe. Az amerikai mesterséges hold fellövéséig arra hivatkoztak, hogy az Egyesült Államok a szovjet rakéta-fölény folytán egyenlőtlen helyzetben van, s ebből a helyzetből nem tárgyalhat. Most pedig, hogy az explorer, ha szerényebb kiadásban is, de szovjet társával együtt rója földkörüli útját, a kezdeti csügge- dést a harsogó Öröm váltotta fel és most a vélt erő tudatában helyezked nek elutasító álláspontra. Walter Lippman a New York Herald Tri­bune-ban kénytelen volt csillapítani az ujjongókat, felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államoknak legalább négy-öt évébe kerül, amíg utoléri a Szovjetuniót a rakétatechni ka, a világ űrhajózás fejlesztésében. Az erőpolitika álláspontját korunk már alaposan túlhaladta Józanul gondolkodó amerikaiak előtt is világos, hogy egy új háborúban az Egyesült Államok stratégiailag, ka­tonailag sem maradhatna meg a „spelendid isolation” az előkelő el­szigeteltség helyzetében. Az inter­kontinentális rakéták korszakában nemcsak London, Párizs, Brüsszel, stb. válhat pillanatok alatt semmi­vé, hanem New York, Chicago, Washington is. Az Egyesült Államok ma éppúgy sebezhető, mint a kisebb, nagyobb nyugateurópai országok. Ka tonai szempontból tehát teljesen ért­hetetlen az amerikai mesterséges hold fellövése után az Egyesült Ál­lamok diplomáciájának újabb meg­merevedése. Az amerikai technikai fölény, a katonai fölény ma már a múlté. Be kellene végre látni azt, hogy a meg­félemlítésnek, a zsarolásnak, az erő fitogtatásának politikáját korunk alaposan túlhaladta. Ezt felismerik ma már a legtöbb nyugateurópai or­szágban. Nyilvánvaló, hogy ebből a felismerésből az új háborútól való félelemből adódik az a komoly tak­tikai nézeteltérés is, amely például az Egyesült Államok és Nagy-Britan nia között a csúcstalálkozó kérdé­sében megnyilvánul. A londoni Ti­mes legutóbbi számában megálla­pította, hogy az amerikai kormány­nyal ellentétben az angol kormány ma már nem vonakodik attól, hogy akár külügyminiszteri értekezlet nélkül is találkozzék a Szovjetunió vezetőivel, ha megfelelő előkészítést másképpen is biztosítani lehet. A Daily Express vezércikkében hang­súlyozta, hogy a nép kétségkívül csúcstalálkozót kíván. „A közvéle­ménykutatás szerint az emberek 83 százaléka szögezte ezt le kifejezet­ten, — írja a lap —. Ebben a tekin­tetben teljes az egyetértés az összes pártok hívei között.” És ez teljességgel így van. Az em­beriség számára ma nincs más ki­út, mint az, hogy a kis és nagy or­szágok leüljenek a tárgyalóasztal mellé és meghányják-vessék, ho­gyan lehet kikerülni a kátyúból, ho­gyan lehet megmenteni az emberiség jövőjét. A népek azt várják veze­tőiktől, hogy megtalálják a megol­dás útját. Keleten és Nyugaton egy­aránt azt akarják, hogy az elkövet­kezendő években ne az atomhalált hordozó gépek száguldj anak a fe­jünk felett, hanem a szputnyikok, explorerek, űrhajók röpítsék a fény sebességével a diadalmas embert is- i-r,oro+1en világok felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom