Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 február 9. Izlandi és holland válasz Bulganyin marsall levelére Reykjavik (MTI). Pénteken este közzétették az izlandi fővárosban annak a levélnek a szövegét, amelyet Hermann Jonasson izlandi miniszter- elnök írt válaszul Bulganyin marsall decemberi és januári levelére. Mint a Reuter Iroda jelenti, Jonasson kijelenti levelében, hogy teljes mértékben támogatja kormányfői értekezlet megtartására vonatkozó szovjet javaslatot, feltéve, ha azt diplomáciai ijfon vagy külügyminiszteri értekezlet útján előkészítik. Jonasson hangoztatja Izland békés szándékait és azt állítja, hogy a szigetországban levő NATO támaszpont „kizárólag a védelem célját szolgálja” és „ezután sem fogják megengedni más, mint kizárólag védelmi célú támaszpontok és fegyverek Izlandba helyezését.” Ami Izland esetleges semlegességét illeti, a levél kijelenti, hogy Izland nem fogadhatja el a Szovjetunió felkínált biztosítékait, „mert a modern technika értelmetlenné teszi a semlegességet.” * Hága (MTI). Willem Drés holland miniszterelnök pénteken válaszolt Bulganyin marsall december 10-én és január 8-án írt levelére. A holland miniszterelnök a Reuter Iroda jelentése szerint válaszában támogatja azt az angol és amerikai nézetet, hogy a kormányfői találkozót „diplomáciai úton és ha szükséges, külügyminiszteri értekezlet útján'* gondosan elő kell készíteni. Drés megismétli azt az érvelését, hogy Hollandia és a NATO kapcsolata „csökkenti a háború veszélyét.” Hollandia kormánya — folytatja Drés — kész tárgyalásokat folytatni a Szovjetunió kormányával, nem hadászati természetű kereskedelemről.” „Arra gondolok például, hogy polgári repülőjárat létesülhetne a két ország között1’ — írja Drés. Egy angol lap feltűnő cikke az amerikai mesterséges hóidról London (MTI). A Newsweek vezércikkben foglalkozik az amerikai mesterséges hold fellövésének hatásával. —• Bármennyire örülnének is az amerikaiak — és nem nagyon újjon- ganak — semmit sem változtak az alapvető erőviszonyok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a rakétatechnikát illetően. Bármely percben várják a harmadik szovjet szputnyik felrepülését, amely talán nagyobb és jobb lesz az előzőknél. És mindenekelőtt az amerikaiak nem felejtik el, hogy mesterséges holdjuk szánalmasan elkésett és csak két elődjének nyomát követte. Nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy az elmúlt négy hónap súlyos megaláztatásait el lehetett volna kerülni akkor, ha nem lett volna Washingtonban olyan nagy fejetlenség, kapkodás, tétovázás. Szóval: bármennyire ragyogjon is az amerikai mesterséges hold, nem homályosíthatja el a szputnyikok fényét. A szputnyik I. örök dicsősége az, hogy az első, emberkéz-alkotta tárgy volt, amely a világűrben keringett. A második szputnyik már 1100-szor kerülte meg a Földet, amikor az exprolert felrepítették. A Newsweek másik cikkében fényt derít az explorer német származására. 1945 május másodikén az ausztriai Landeck mellett több mint ezer német tudós és rakéta-szakértő adta meg magát az amerikai 44. hadosztálynak, Magnus von Braunnak, Wernher ven Braun öccsének személyes közvetítésével. Hitler egész tudományos törzskarának színe-virágát szállították el rejtett laboratóriumaikból az Egyesült Államok katonai kutatóintézeteibe és rakétatámaszpontjaira. Von Braun és a vele együtt Amerikába költözött 120 legkiválóbb német tudós dolgozott és dolgozik Huntrjville-ben (Alabama állam) az Egyesült Államok rakétakutató központjában. Az explorer az ő munkájuk gyümölcse volt. Péter János a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom feladatairól Péter János, az Országos Béketa- aács alelnöke a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire a következőkben nyilatkozott a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom tennivalóiról. Az első kérdésre hangsúlyozta, hogy a földkerekség népeinek közhangulata egyre inkább olyan, hogy az erőpolitika hí- Tei mind nehezebben tudják megmagyarázni, miért ragaszkodnak a fegyverkezési verseny fenntartásához. Ezután elmondotta, hogy nemcsak a legközvetlenebb és nemcsak elsődleges tennivaló, hanem az egyetlen lehetséges és szükséges tennivaló az, hogy létre kell hozni a nagyhatalmak kormányfőinek konferenciáját. A fegyverkezési versenyből ez az egyetlen és egyben biztató kivezető út. Nem is kétséges, hogy ez a konferencia előbb utóbb és talán nem is nagyon távoli időben létrejön. A népek békéje érdekének azon ban az felelne meg, ha ezen a konferencián nemcsak a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormányfői, hanem a Kínai Népköztársaság és India kormányfői is részt vennének. Az egymilliárd lelket számláló két hatalmas ázsiai ország képviselete nélkül idejétmúlt dolog nemzetközi kérdésekről tárgyalni. — A Béke Világtanács eddig is történelmi missziót töltött be — folytatta — az emberek köztudatába vitte azt az igazságot, hogy a háború elkerülhető és azt, hogy minden vitás kérdés rendezhető tárgyalással, tárgyalni pedig jobb, akármilyen hosszú ideig tart is, mint háborúzni bármily rövid ideig. — Milyen reményekkel tekint a Béke Világtanács júliusra összehívott kongresszusa elé? — Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén holtpontra jutott a leszerelésre vonatkozó tárgyalás pedig a Szovjetunió javaslata rendkívül szerény volt — mondotta Péter János —. Azt kérte, hogy amennyi NATO állam van a bizottságban együttesen, legyen ott ugyan annyi szocialista és semleges állam képviselője. Világos, hogy a népek érdekének ez a javaslat felel meg. A Béke Világtanács által júliusra összehívott leszerelési világkongresz- szus ezt a kérdést gyökeréig elemzi és megkeresi majd annak az útját, hogyan lehet a tárgyalásokat eredmények reményében tovább vinni. Bizonyos, hogy a világ minden tájáról olyan delegátusok jönnek majd össze erre a nemzetközi leszerelési konferenciára, akik minden erejükkel készek küzdeni a fegyverkezési hajsza megállításáért, a nagy hatalmak kormányfőinek találkozójáért. A magyar békemozgalom is készül a júliusra összehívott leszerelési világkongresszusra. Békegyűléseket tartunk most városokban, falvakon, tanyákon, a mai nemzetközi helyzet ismertetése céljából. Egy szovjet bombázóparancsnok levele Moszkva: (TASZSZ) Anatolij Fi- nakov volt bombázóparancsnok levelet írt a Szovjetszkaja Aviacija című lapnak. Megírja, hogy olvasta Dobrov „Hőstett” című cikkét Gúla Józsefről és feleségéről, akik a nagy honvédő háború éveiben szovjet pilóták életét mentették meg. Minthogy a lap útján Gúla Józsefné azt kérte, hogy közöljék vele a megmen tett szovjet pilóták sorsát, Finakov beszámol Fjodor Pudovnak, az egyik megmentett pilótának a sorsáról. Elmondja, hogy együtt harcolt Pu- d,ovval, akit 1944 szeptember 14-én lőttek le a hitlerista repülőgépek Budapest fölött. Sokáig elveszettnek hitték, a főhadnagy később jelentkezett alakulatánál, s elmondta a hitlerista fogságból való menekülésének és Gúla József, valamint felesége hősies cselekedetének történetét. A volt bombázó végül közli, hogy Fjodor Pudov főhadnagy 1945-ben katonai kötelességének teljesítése közben hősi halált halt. Finakov a többi megmentett szovjet- pilóta sorsáról nem tud semmit. Levelének végén üdvözletét küldi Gúla Józsefnénak és emlékül megküldte Fjodor Pudov főhadnagy fényképét is. NEMZETKÖZI SZEMLE Lesz-e csúcsértekezlet ? A. Novotny köztársasági elnök a falusi tanítók feladatairól Prága (MTI). Prágában befejeződött a falusi tanítók kétnapos országos tanácskozása. Az értekezleten a pedagógusoknak a csehszlovák falu társadalmi átalakulásával összefüggő feladatait vitatták meg. Az értekezleten felszólalt Fr. Kahuda iskola- és művelődésügyi miniszter és M. Ba- kula földművelésügyi miniszter is. A. Novotny köztársasági elnök fogadta az értekezleten résztvett tanítók küldöttségét és beszédében rámutatott a csehszlovák mezőgazdaság szocialista átalakításában elért nagy eredményekre. A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés fokozása megköveteli a dolgozók általános és szakmai képzettségének elmélyítését. „Az atomkorszakban lépést akarunk tartani a világ fejlődésével — mondotta — sőt nagymértékben hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közötti békés versenyben a miénk legyen a győzelem. Ugyanakkor országunkban következetesen elmélyítjük a szocialista demokráciát, növeljük a dolgozók részvételét az ország igazgatásában és irányításában. Mindez megköveteli, hogy elsősorban fiatalságunk a szocialista öntudat és műveltség magas fokán álljon.” A továbbiakban arról az egészségtelen tünetről beszélt, hogy a fiatalság menekül a faluról, bár az egyre nagyobb mértékben gépesített mező- gazdaság számtalan munkalehetőséget kínál, sokkal kedvezőbb körülmények között, mint azelőtt. Elsősorban a falusi tanítóság feladata, hogy a mezőgazdasági munka iránti szere- tetre nevelje a fiatalságot. Ezt a kérdést teszik fel talán a legtöbbször napjainkban az újságolvasó emberek. Vajon tárgyalóasztalhoz ülnek-e az emberiség sorsáért, fennmaradásáért leginkább fe lelős nagyhatalmak kormányfői? Megtalálják-e a közös nyelvet, amelyen őszintén, nyíltan tanácskozhatnak a mindnyájunkat érintő problémákról és kivezethetik a világot a jelenlegi diplomáciai, politikai zsákutcából? A Szovjetunió a diplomáciai jegyzékek pergőtüzével árasztotta el az elmúlt hetekben a nyugati világ felelős államférfiait. Ezek a jegyzékek felölelték majdnem valamennyi fontos nemzetközi problémát, a tömeg- pusztító fegyverek gyártásának és kísérleteinek betiltásától kezdve az idegen területen lévő támaszpontok felszámolásáig és a külföldön állomásozó csapatok fokozatos kivonásáig. És ezekhez a javaslatokhoz több kiegészítő diplomáciai kezdeményezés csatlakozott, így az európai atommentes övezet létesítésére vonatkozó Rapacki-terv, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a két német állam államszövetségének megvalósítására irányuló javaslat, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legutóbbi nyilatkozata Észak és Dél-Korea egyesítésére stb. Zavarról és egyenetlenségi tanúskodnak ről ESEMÉNYEN SOHOKBAN Moszkva (TASZSZ). A szombat reggeli moszkvai lapok közük a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendeletét a szovjet ifjúság napjának megünnepléséről. A Pravda vezércikkében rámutat arra, hogy a szovjet ifjúság napjának megünneplése segíti majd a szovjet ifjak és leányok mozgósítását a kommunista építés feladatainak megoldásában való aktív részvételre. Az ifjúság nevelését a párt és a nép forradalmi hagyományainak szellemében, a hősi múlt példáinak és a szovjet dolgozók dicsőséges mindennapi tetteinek alapján. * Seatt'e (AFP). Levine altábornagy, a Seattle Timesnek adott nyilatkozatában bejelentette, hogy az amerikai légierő olyan lökhajtásos bombázógép elkészítését tervezi, amelynek óránkénti sebessége 4000—6000 fan Ic.nne. a nyugati országok vezető politikusainak a fenti jegyzékekre átadott vagy készülőben lévő válaszai. Az Egyesült Államok erős nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy az amerikai elképzelések szerint válaszoljanak a javaslatokra és cselekedjenek. Ezt azonban alaposan akadályozzák a nyugati tábor belső ellentétei, mert e nyugateurópai országok az utóbbi időben mind gyakrabban „kirúgnak a hámból”. Ez igen szemléltető módon mutatkozott meg a legutóbbi NATO-értekezleten, amikor több tagállam így Dánia és Norvégia képviselői visszautasították az amerikai rakétakilövő állomások elhelyezését, országaik területén vagy pedig az erősödő népmozgalmaktól való félelmükben csak igen j vonakodva egyeztek bele ilyen támaszpontok építésébe. Most a legutóbbi napokban pedig Bonn és Lón dón viszonya vált feszültté az angol csapatok fenntartási költségei miatt. Anglia pénzügyi nehézségeire hivatkozik, de Nyugat-Németor- szág kereken megtagadja a megszállási költségek fizetését. Helyette hajlandó három éven át fegyvert vásárolni Angliától, százmillió font I értékben. Az angol lapok természetesen a legnagyobb felháborodás hangján írnak az esetről. Felpanaszolják a bonni kormánynak, hogy nem járul hozzá Nyugat-Európa „védelméhez” s szemére vetik, hogy a szövetségi köztársaságban állomásozó angol csapatok „Németország biztonságát” is védik. A Daily Mail „fösvénynek” nevezi a nyugatnémet kormány javaslatát, a német lapokban megjelent karikatúrák pedig koldusként ábrázolják az Angliát megszemélyesítő John Bulit. A News Chronicle vezércikke azt emeli ki, hogy Bonn eljárása a legsúlyosabb károkat a NATO-nak okozza, mert „a kölcsönös bizalmatlanság állandó erősödése menthetetlenül megrothasztja a szövetség alapjait.” Ami pedig a megszállási költségeket és a fegyverkezési kiadásokat illeti a kölcsönös őszinteségen, a sta- j tus quon, azaz a fennálló helyzet j elismerésén alapuló nemzetközi meg : egyezés feleslegessé tenné az országok költségvetéseire nyomasztóan nehezedő katonai kiadásokat. Feleslegessé tenné nemcsak az angol, hanem az amerikai, francia csapatok állomásozását Németországban és , más európai államokban. Felesleges- i sé tenné azt az évi harmincöt mil- | liárd dollárt is, amit a NATO tagállamok évente fegyverkezésre fordítanak. És gondoljunk arra, ha | nem volna a világfeszültség, a Szovjetunió és más szocialista országok is még többet költhetnének az élet- színvonal emelésére, a népjólét növelésére. Az Egyesült Államok vezető körei, főleg Dulles külügyminiszter és környezete, elutasítja a kormányfői találkozó gondolatát. Pedig az eljárási kérdésekkel folytatott huzavona, a felesleges szócséplés súlyos bűn az egész emberiség ellen. Az amerikai diplomácia egyébként is saját magát hozza egyre lehetetlenebb helyzetbe. Az amerikai mesterséges hold fellövéséig arra hivatkoztak, hogy az Egyesült Államok a szovjet rakéta-fölény folytán egyenlőtlen helyzetben van, s ebből a helyzetből nem tárgyalhat. Most pedig, hogy az explorer, ha szerényebb kiadásban is, de szovjet társával együtt rója földkörüli útját, a kezdeti csügge- dést a harsogó Öröm váltotta fel és most a vélt erő tudatában helyezked nek elutasító álláspontra. Walter Lippman a New York Herald Tribune-ban kénytelen volt csillapítani az ujjongókat, felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államoknak legalább négy-öt évébe kerül, amíg utoléri a Szovjetuniót a rakétatechni ka, a világ űrhajózás fejlesztésében. Az erőpolitika álláspontját korunk már alaposan túlhaladta Józanul gondolkodó amerikaiak előtt is világos, hogy egy új háborúban az Egyesült Államok stratégiailag, katonailag sem maradhatna meg a „spelendid isolation” az előkelő elszigeteltség helyzetében. Az interkontinentális rakéták korszakában nemcsak London, Párizs, Brüsszel, stb. válhat pillanatok alatt semmivé, hanem New York, Chicago, Washington is. Az Egyesült Államok ma éppúgy sebezhető, mint a kisebb, nagyobb nyugateurópai országok. Ka tonai szempontból tehát teljesen érthetetlen az amerikai mesterséges hold fellövése után az Egyesült Államok diplomáciájának újabb megmerevedése. Az amerikai technikai fölény, a katonai fölény ma már a múlté. Be kellene végre látni azt, hogy a megfélemlítésnek, a zsarolásnak, az erő fitogtatásának politikáját korunk alaposan túlhaladta. Ezt felismerik ma már a legtöbb nyugateurópai országban. Nyilvánvaló, hogy ebből a felismerésből az új háborútól való félelemből adódik az a komoly taktikai nézeteltérés is, amely például az Egyesült Államok és Nagy-Britan nia között a csúcstalálkozó kérdésében megnyilvánul. A londoni Times legutóbbi számában megállapította, hogy az amerikai kormánynyal ellentétben az angol kormány ma már nem vonakodik attól, hogy akár külügyminiszteri értekezlet nélkül is találkozzék a Szovjetunió vezetőivel, ha megfelelő előkészítést másképpen is biztosítani lehet. A Daily Express vezércikkében hangsúlyozta, hogy a nép kétségkívül csúcstalálkozót kíván. „A közvéleménykutatás szerint az emberek 83 százaléka szögezte ezt le kifejezetten, — írja a lap —. Ebben a tekintetben teljes az egyetértés az összes pártok hívei között.” És ez teljességgel így van. Az emberiség számára ma nincs más kiút, mint az, hogy a kis és nagy országok leüljenek a tárgyalóasztal mellé és meghányják-vessék, hogyan lehet kikerülni a kátyúból, hogyan lehet megmenteni az emberiség jövőjét. A népek azt várják vezetőiktől, hogy megtalálják a megoldás útját. Keleten és Nyugaton egyaránt azt akarják, hogy az elkövetkezendő években ne az atomhalált hordozó gépek száguldj anak a fejünk felett, hanem a szputnyikok, explorerek, űrhajók röpítsék a fény sebességével a diadalmas embert is- i-r,oro+1en világok felé.