Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-14 / 38. szám

19»* február 14.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

S

Ötéves tervet készítettek 300 hold parlagterület hasznosítására

Lassan egy éves múltra tekint vissza a mórágyi gyümölcstermelő szakcsoport. Dr. Bónitz Mátyást, a szakcsoport elnökét kerestük fel és érdeklődtünk arról, hogyan jött létre ez a szakcsoport és milyen terveik vannak.

— Azzal kezdeném talán, hogy a mórágyi gyümölcstermelő szakcsoportot múlt év tavaszán hoztuk létre, akkor 15 gazda 15 holdon kezdte el ezt a sok türelmet igénylő gazdálkodást. A kezdeti lelkesedés után persze az emberek megtorpantak egy kicsit, mérlegelték, érdemes-e gyümölcsfa telepítéssel vesződni, amikor csak pár év múlva lesz termés. Mikor látták, hogy hitelt kapunk és taglétszámban, területben is gyarapodunk, nagyobb kedvvel kezd tek a munkának. Ma 70 a taglétszám, a gyümölcsös területe pedig 25 hold.

— Ebben az évben hány holdra növelik a területet?

— Tervünk az, hogy ebben az évben összesen 100 holdra növeljük a szakcsoport területét. Tervünk annál is inkább reális, mivel erre az évre 60 000 forint hitelt kaptunk.

Mielőtt tovább kérdeznénk a szak csoport terveiről, azt is el kell mondani, hogy eredetileg nem gondoltak a mórágyiak arra, hogy ilyen nagymértékben, nagy területen kezdenek a gyümölcstermeléshez. Amikor azonban látták, hogy a közel 800

hold parlag területet hasznosítani tudják és ehhez jelentős anyagi támogatást kapnak az államtól és a gazdák körében nagy az érdeklődés, úgy gondolták ötéves tervet készítenek.

— Mit tartalmaz a szakcsoport ötéves terve?

— Úgy gondoltuk — folytatta tovább az elnök —, hogy a következő öt évben évenként 60 hold területet fogunk megmunkálni, betelepíteni. Reméljük, hogy tervünket túlteljesítjük és összesen 400 holdat telepítünk be, teszünk termővé. Adottságaink, a talaj megfelelő és ha a tagság szorgalmasan végzi munkáját pár év múlva nagy jövedelmünk lesz.

— A tagság véleménye szerint 100 holdon szelíd gesztenyét, 100 holdon diót telepítünk, a többi területre nagyobbrészt, kajszibarack, kevés mogyoró és mandula kerül, de szeretnénk őszi barack termesztésével is foglalkozni.

— Talajvizsgálást már végeztettünk a bonyhádi gépállomáson és eredményül azt kaptuk, hogy a talaj kiválóan alkalmas gyümölcstermesztésre.

— Számítgattuk természetesen azt is, hogy milyen bevételt jelent majd nekünk ez a gyümölcsös, megtérül-e a sok fáradság. Számításaink alapján a holdankénti legkevesebb jövedelem 10 000 forint, ha pedig teljesítjük ötéves tervünket, akkor a termőre fordulás után évi 3 millió forint jövedelemre számíthatunk. De kiszámítottuk azt is, ha nem telepítenénk ezeken a területeken, akkor a gazdáknak összesen 100 forint jövedelmet sem hozna.

— Milyen gazdasági felszerelésük van?

— Egyelőre még nem mondhatunk olyan sokat a magunkénak, kaptunk egy magasnyomású permetező gépet és veszünk majd kis kerti traktort.

— Távolabbi terveik?

— A közgyűlés legutóbb úgy határozott, ha betelepítettük a területet és akkor azon a területrészen, ahol minden évben állandó termésre számíthatunk, akkor nem mint szakcsoport, hanem mint szakszövetkezet fogunk működni, amely lényegében megegyezik a mai termelő- szövetkezetekkel.

Végül arról is kell beszélnünk, hogy nemcsak dr. Bónitz Mátyás lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy Mórágyon ilyen nagy perspektívájú gyümölcstermelő szak csoport működik, hanem nagyon sok embernek, közöttük Pataki Tibornak, aki az összterületről térképet készít és Frei István járási agronó- musnak, aki sokat segít a szakcsoport tagjainak.

Pálkovács Róza

A tanácselnök egy napja

Valamikor — már én is emlékszem rá — a jegyző úr egyik legnagyobb ember volt a faluban. Mindenki csak úgy, egyszerűen meg sem közelíthette. Ha nem volt ügyintézési kedvében, akkor nem fogadta a feleket. Az is előfordult sok helyen, hogy míg a parasztok kint az ajtó előtt várakoztak, addig a tisztelendő, a kántor, meg a jegyző az irodában kártyázott... Részletesebben foglalkozni a múlttal, itt talán felesleges lenne, nézzük meg inkább, hogy mivel foglalkozik most egy tanácselnök, hogyan telik el egy napja...

... Sümegi István, bátai tanácselnök irodájában vagyunk. A faluban azt mondják róla, hogy nem tölti minden idejét az irodában a tanácselnök, de mindjárt hozzáteszik azt is, hogy jó volna ez így. Mert amikor nincs az irodában, akkor is a lakosság ügyeit intézi. A helyszínen. No, de most itt van, figyeljük csak, hogy mit intéz: Most éppen egy csekket tölt ki Bcdó Károlynak százegynéhány forintról. Aztán egy asszony lép hozzá, elmondja jövetelének okát, a tanácselnök meghallgatja, valamit jegyez az előtte álló naptárba és megígéri, hogy hétfőn utánanéz a dolognak. Az asszony — Tinkó Józsefné — nyugodtan távozik, tudja, hogy a tanácselnök ígérete nem marad ígéret. Egy másik ember valami kérvénnyel jön, a következő útlevél meghosszabbítási ügyben... és így tovább, más-más problémákkal.

i

Délelőtt 10 óra körül van az idő ...

De vajon ez a nap hogyan kezdődött reggel? Mert általában a jó tanácselnök munkája nem akkor kezdődik, amikor leül az íróasztal mellé... Ma reggel egy ember sietett

az erdő felé, a fakitermelés színhelyére, a tanácselnök volt. Megnézte, hogyan áll a munka. Sietni kell a szállítással, nehogy a víz elvigye a kitermelt fát. De már reggeli sétáját megelőzően hivatalos ügyeket intézett. Reggelenként sokan keresik fel lakásán ügyes-bajos dolgaikkal. Olyanok, akik sürgős munkájuk miatt nem érnek rá a tanácsházára menni.

— Mondjam azt, hogy itthon nem intézek hivatalos ügyeket? Dehogy. Tudom milyen kiesést jelent a sürgős munkában, ha csak egy órára is otthagyja az ember.

... És ha reggel nem az erdőre megy — ez a gyakoribb —, akkor meglátogatja valamelyik termelőszövetkezetet, beszélget az elnökkel, a tagokkal; van-e valami elintéznivalójuk ...

A járási pártbizottság kétnapos értekezletének tapasztalatai a bonyhádi járásban

Az elmúlt napokban a bonyhádi járásban mintegy hat helyen tartott a járási pártbizottság 2—2 napos értekezletet a pártszervezetek titkárai és vezetőségi tagjai számára. Megbeszélték az országos pártértekezlet határozatainak szellemében a falusi alapszervezetek eddigi munká jának tapasztalatait és a további feladatokat, meljyhez .nagy segítséget adott a Tolna megyei Pártbizottság ez év elejei határozata is.

Az első napirend keretében a párt- szervezetek belső életével, feladataival foglalkoztak.

Legfőbb követelményként határozták meg, a vezetőségi ülések rendszeres megtartását és a vezetőségi tagok között az egyedi reszortok elosztását.

Ez annál is inkább sürgős feladat, hisz jónéhány községben, mint Szálka, Cikó, Győré, a pártszervezet titkára távol dolgozik a községtől, s csak este tud otthon lenni.

A további munka megjavítása érdekében — főleg az egész párttagság bevonását, a párt és a kormány határozatainak végrehajtásába, az erre való mozgósításba — elősegíti az a határozatuk, hogy taggyűléseken bővebben tárgyalják ezután a Szervezeti Szabályzat egyes pontjait. Sok szó esett a pártszervezetek felelősségéről, a társadalmi tulajdon megvédése iránt.

— Hányán keresik fel naponta?

— Általában 40—50-en: panasszal,

föildügyekkel, árvizesek, biztosítás, adó, községfejlesztés és sorolhatnám még, hogy milyen problémáik vannak az embereiknek.

Az ebédidő általában csak 10—15 perc, mert a munka sürget, este pedig 5—6 óra után, amikor elmennek a tanácstól, még mindig nem megy haza. A titkárral, vagy valamelyik tanácsi dolgozóval ellátogatnak még néhány házhoz, csupán beszélgetni egy kicsit.

— És a család? — teszem tel a kérdést.

— Már megszokták. A feleségem

is sokszor velem van. Ö is párttag, sok dolgot közösen intézünk. Megértjük egymást, talán a faluban is megértenek minket és ennél többet nem is kívánok;.. Buni

Mint végső következtetést vonták le és tűzték maguk elé célul: csak az egyre javuló pártmunka, erősödő pártszervezet segítségével lehet maguk mögé állítani a legszélesebb dolgozó tömegeket a társadalmi tulajdon herdálói elleni harcban. Így lehet megakadályozni, hogy például a gépállomások dolgozói kint hagyják a munkagépeket, kitéve az időjárás viszontagságainak, alkalmat adva ezzel a tolvajoknak is. A teveli gépállomás egyik traktorával is így történt. A traktoros kint hagyta az erőgépet, s leszerelték róla a dinamót és a lámpát.

Második napirendként a mezőgazdaság szocialista átszervezésének problémáit beszélték meg.

Nagy gondot kívánna* fordítani a pártszervezetek elsősorban is a tsz-ek belső életének megszilárdítására, a helyes munkaszervezésre.

Arról is beszéltek, hogy az egyes szerveknek is nagyobb segítséget kell admok ehhez a munkához, nem úgv, mint Murgán. Az itteni pártszervezet titkára elmondotta, létre lehetett volna hozni egy tsz-t már régebben, de a volt tsz portáját a tanács foglalta el, s az új tsz-nek nem volt épülete.

Az is kitűnt a vitából, hogy a tsz- tagek jövedelme — ahol jól dolgoznak a közösben — meghaladja az egyéniekét. A teveli ts/.-be például ennek alapján lépett be ebben az évben 14 új tag.

A jelenlévők azonban arról is beszéltek, hogy munkájuk megjavításához nemcsak az egyes szervektől várnak nagyobb segítséget, hanem a járási pártbizottságtól is.

Főként azon a területen, hogy ha kint járnak az alapszervezet éknél, ne csak a vezetőket látogassák, hanem beszélgessenek el a tagsággal is. kérjék ki véleményüket, segítsenek problémáik megoldásában. A járási pártbizottság megszívlelte a bírálatot, s igyekeznek annak szellemében dolgozni.

Az értekezlet óta eltelt idő azt mutatja, hogy hasznos volt a tanácskozás, mert erőteljesebb i-'H a párt- szervezetek munkája. Megkezdték a vezetőségek megerősítését és a reszortok elosztását. Eredményesebben folyik a tsz agitáció is. Emiek nyomán Nagy ve jkén előkészítő bizottság alakult.

A LECKE...

(Ragács Pongrác útja a lethbidgei farmoktól a bátasxéki Búsakalásx Tsx-ig)

(III.)

Lethbidgei éjszaka

— Maguk is „új magyarok?”

A két beszélgető ember egyszerre fordult feléje, ahogy megszólította őket. A magasabbik, akin molyrágta, zsírfoltoktól fénylő gyapjú zakó volt, az utca zaját túlkiabálva harsogta Ragács Pongrácnak, ahogy bemutatkozott.

— Dr. Kovács Endre vagyok.

A nyilvános ház meztelen nőt ábrázoló neon reklámja alatt mentek már, amikor dr. Kovács, aki ahogy^ mondta elismert ügyvéd volt Budapesten, lehúzta a karikagyűrűt ujjúról, s Ragács Pongrác felé nyújtotta.

— Vegye meg ezt a gyűrűt, a jó Isten áldja meg magát... Odaadom öt dollárért, csak vegye meg. Napok óta nem tudok cigarettát venni, mert a „menekült házban” csak egy kis élelmet kapunk, hogy éhen ne vesz- szünk... Pénzt semmit.

— Nem akarom megfosztani a karikagyűrűjétől —> mondta szomorú arccal Ragács Pongrác, s mivel az étkezde elé értek, éppen búcsúzkod- ni akart, amikor dr. Kovács tovább folytatta a rimánkodást.

— Vegye meg, mert nekem erre már soha nem lesz szükségem.

— Nem lesz szüksége?

— Nem.

— Otthon maradt az asszonya?

— Bár csak otthonmaradt volna — mondta dr. Kovács nekikeseredett arccal.

— Itt van?

— Itt.

— Akkor ne adja el a gyűrűt.

— De eladom, mert most már nem az enyém az asszony, s most már a gyűrű sem kell, mert csak kellemetlen emléket élfreszt bennem.

— Hát kié az asszonya, ha nem

a magáé? — kérdezte egyre nagyobb érdeklődéssel Ragács.

Dr. Kovácsnak könny szökött a szemébe, s csak nagy sokára tudott megszólalni, a hangja időnként meg remegett ahogy mondta.

— Tisztességes, csinos feleségem volt. Jól nevelt, művelt pesti lány. S én ... Én őrült... Kötözni való bolond rábeszéltem a disszidálásra. Egy távoli rokonom farmjára kerültem. Jó dolgom volt... Jobb volt, mint a többi szerencsétlennek, aki rabszolga munkát végzett a farmon. Egy napon azonban szörnyű dolog történt. A szokottnál korábban jöttem haza „ellenőrző utamról”, mert olyan ispán-féle voltam a farmon, s feleségemet pőrére vetkőztetve a rokon farmer ágyában találtam. Nem bírtam tovább egy percig sem ott az életet, a legközelebbi autóval visszajöttem Lethbidgebe. Azóta már az asszony is visszajött ide ebbe a rettenetes leprafészekbe, mert a farmer gyorsan ráunt, s most ott van alkalmazásban ... Ott, nézze csak... ott. — Dr. Kovács ujja remegett ahogy a nyilvános ház felé mutatott, s Ragács Pongrácnak úgy megesett a szíve a remegő emberen, hogy a 40 dollár előlegből, amit Mr. Brittnertől kapott szó nélkül odanyomott 5 dollárt dr. Kovács markába, s aztán köszönés nélkül otthagyta az utcán, s eltűnt előle a III. osztályú étterem ajtaja mögött.

Amikor a pincér elébe rakta az ételt, mohón falni kezdett. A durva röhögés, a csiklandós női kacagás és a nehézszagú, sűrű dohányfüst el kábította az agyát. Megivott egy pohár whiskyt és aztán megint rendelt egy pohárkával.

Gyenge zsibbadást érzett a tagjaiban, s utoljára még cigarettát is hozatott a pincérrel mielőtt fizetett volna.

A pincér sokáig számolt fizetéskor, míg végül aztó.n odatette az asz talra Ragács Pongrác elé a számlát.

— Nyolc dollár? Az lehetetlen... Az lehetetlen! — ismételte egyre jobban feltörő indulattal Ragács, de a pincér hideg, metsző hangon rend re utasította.

— Ha nem fizet szólok a rendőrnek. Csak nem képzeli, hogy leállók vitatkozni egy... egy jött-ment csavargóval.

Nehéz szívvel vánszorgott a benzinkúthoz, ahol Mr. Brittnerrel a találkát megbeszélte. Korán érkezett. A sarki óra csak 8 órát mutatott. Egy egész óra hosz- szat várt már, Mr. Brittner gépkocsija mégsem mutatkozott. Leült az utcai szemetesláda sarkára és várt tovább rendületlenül Már éjfél körül járt az idő, amikor egy kéz nehezedett hátulról a vállára, s ahogy hátrafordult, a kéz tulajdonosa egy zömök, micisapkás ember megkérdezte tőle:

— Magyar vagy?

A zömök, nyugodtarcú férfi, miután bemutatkoztak egymásnak, leült mellé a szemetesláda szélére és ő elmondta neki, hogy Mr. Brittner- re vár, a farmerére, aki sehogysem akar előkerülni gépkocsijával.

Olajos bácsi legyintett kurta kezével, amikor végighallgatta, s a

micisapkát feltolta széles homlokán és csak annyit mondott.

— Régi trükk ez már... S csak Titeket lehet ezzel beugratni, „új magyarokat”.

Ragács Pongrác értelmetlenül bámult a? öregre, de az rendületlen nyugalommal folytatta.

— Mr. Brittnernek már nincs rád szüksége, az aratásból már kevés van vissza, s így hát lerázott magáról és most fizetni sem fog neked.

— De én követelem a pénzemet, s ha nem akar fizetni, feljelentem a rendőrségen — erősködött Ragács nekitüzesedve.

— A rendőrség! A rendőrség neki ad igazat. Ha sokat okoskodsz Mr. Brittner két „benső” emberével tanúsítani fogja, hogy előttük fizette ki a béredet, s a rendőrség nem neked, a jött-ment csavargónak, hanem neki ad igazat.

Csendesebb lett az utca, csak néha-néha siklott zajtalanul egy-egy csillogó luxuskocsi, s a nyilvános ház felől szűrődött, alig hallható misztikus muzsika feléjük.

— Te is most jöttél ki Olajos bácsi? — kérdezte fáradt hangon Ragács Pongrác.

Az öreg megrázta fejét és magyarázni kezdte.

— Én már több mint 30 éve itt vagyok, s ide is ragadtam örökre, mert a feleségem kanadai lány. Autószerelő vagyok egy javítóműhelyben, van állandó keresetem, mert jó szakmunkásnak tartanak, de ha tehetném én is hazamennék... Haza, Magyarországra, ahol.a munkásembereké minden, a hatalom, az öröm,

a jólét, minden-minden, ami az élethez tartozik.

Ragács Pongrácnak Simpson, a mulatt férfi jutott az eszébeaki az aratás idején keltegetni szokta hajnali álmából, s aki szintén hasonló módon szokott beszélni.

— Te is munkáspárti vagy? — kérdezte halkan az öreg Olajos bácsi füléhez hajolva.

— Az vagyok — válaszolta az öreg.

— A sarki óra éjfélt mutatott. Jól öltözött, elegáns, hangosan nevető urak csoportja lépett ki a szemközt lévő bár ajtaján. Az urak karjába kapaszkodó hölgyeken csillogott a selyemruha és az esti világításban briliánsok, zafírok és rubintok csillogtak a vékony, porcelán fehérségű nyakakon.

— Most mit csináljak! — jajdult fel kétségbeesetten Ragács Pongrác.

Olajos bácsi felállt a ládáról, leporolta a ruháját, s Ragácsot kézenfogva azt mondta:

— Gyere most elvezetlek a „menekült házhoz”, s holnap segítek megírni a kérvényt a magyar követségre, hazautazásod érdekében.

A „menedékházban” nem volt üres ágy. A zsúfolt, fülledt, izzadtságsza- gú hetes számú emeleti szobában 17 év körüli vézna, beteges fiúval feküdtek le egy ágyba. A gyenge, törékenytestű fiú pillanatok alatt elaludt, Ragács Pongrác azonban sokat forgolódott, s furcsa, eddig soha nem tapasztalt utálatot érzett magában a környező világ iránt. Elfogta a honvágy. Lelki szemei előtt megjelent a bátaszéki utca, s a ház, ahol szépen berendezett szobácskábán lakott a feleségével.

H. T.

(Folytatjuk.)