Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-13 / 37. szám

1958 február 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A kimondott szó után... Mi a helyzet Paradicsom-pusztán?. Február 4-én este 22 paradicsom­pusztai gazdálkodó kimondta, alá­írásával szentesítette, hogy ismét termelőszövetkezet lesz a pusztán, aminek ő is alapítója, később pedig továbbfejlesztője lesz. Az említett estén a kimondott szó után megálla­podtak a szövetkezet nevében, meg­választották a vezetőséget és azzal váltak el, hogy másnap, 5-én, meg­kezdik a bevitt állatok árának meg­állapítását és leltár szerint felfekte­tik azokat a vagyontárgyakat, amit a szövetkezet magáénak mondhat. A kimondott szónak azonban Paradicsom-pusztán nem sok ér­telme lett. A sok huza-vona után megalakult Uj Béke Termelő­szövetkezet az alakulást követő napon feloszlott..(. Ez röviden a tényállás. Bővebben érdemes azonban szólni arról, hogy mi volt a helyzet a ki­mondott szó előtt és mi a hely­zet ma, a kimondott szó után ... Paradicsom-pusztát nem kell külön bemutatni. A megyében sokan tud­ják, hogy ez hajdanában a Dory báróké volt. Kiváló minőségű földek, nagy kastély ’ parkkal, gazdasági épületek tartoznak a pusztához. Mindezt a felszabadulás után a paradicsompusztai volt . cselédek kapták örökségbe. 1951-ben termelő­szövetkezetet alakítottak itt, ami 1956-ban már jólmenő közös gazda­ság volt. De jött az ellenforradalom és a szövetkezet feloszlott, 1957-ben a volt tsz-tagok újra egyéniek lettek, a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas épületek pedig kihasználatlanul álltak és nap mint nap „koptak“. A volt szövetkezeti tagok körében a közös gazdálkodás újrakezdésének a gondolata szinte napirenden volt. De tavaly magukra hagyatva éltek a pusztán, sem a járástól, sem a me­gyétől nem nézett feléjük senki és bizony a szövetkezet alakítása csak húzódott. De voltak emberek, akik olyannyira akartak szövetkezni, hogy az év első napjaiban — egyéb híjján — a szomszédos Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe léptek be. Ezek közül megemlítünk néhányat: Mocsár János, Horváth János, Kiss István. Fábián Vilmos és még ket­ten. Közvetlen ezután az volt a terv, hogy a Vörös Csillag megkapja a Paradicsom pusztai kastélyt, gazda­sági épületeket, üzemegysége lesz itt. Mikor ennek híre ment, olyan lett a puszta, mint a megbolyga­tott méhkas. Hallani sem akar­tak az emberek arról, hogy a Vörös Csillag oda betegye a lábát. Ekkor támadt az a villámgyors öt­let, hogy napokon belül Paradicsom­pusztán is meg kell alakítani a szö­vetkezetei. Ennek a kezdeményezője ifj. Szabó István volt, aki tagja a bonyhádi járási tanácsnak is. Szabó Istvánhoz csatlakoztak többen s a pasz tai emberek—néhány kivételtől elte­kintve — beléptek a megalakult termelőszövetkezetbe. Igen ám, de kedden megalakították a szövetkezetét, szerdán pedig már fel is oszlatták. Éppen Szabó István jelentette ki efsűnek, az alakulási jegyzőkönyv aláírása után, hogy meggondol­ta: most még nem lép be. Eb­ben követték többen is, s a dolog vége az lett, hogy akik annyira akartak szövetkezetben lenni, azok is elestek mindentől. Mert ugyanis február 5-e után, mi­kor ismét bizonytalanná vált, hogy lesz-e tsz Paradicsom-pusztán, vagy nem, az a hat, aki korábban a Vö­rös Csillagba lépett és még öten, ismét kérték felvételüket a Vörös Csillagba, amit az ottani tagok egy- szersmindenkorra elutasítottak. A bonyhádi járási tanácstól és a járási pártbizottságtól mostanában felelős vezetők szinte mindennap jár nak Paradicsom-pusztán. Meg akar­ják tudni, hogy miért nem lehet ér­telme a kimondott szónak. De eddig csak annyi biztos, hogy mondanak ezt is, azt is. Kilakoltatásokkal fe­nyegette meg valaki a pusztán lakó embereket, mások pedig azt vélték tudni, hogj elveszik a kastélyt és az istállókat a megye legfiatalabb szö­vetkezetétől. De, hogy mindezt ki és hol mondta, arról nein tud senki semmit. Ellenben az igazság az, hogy kilakoltatásról, meg hasonló mende­mondáról szó sincs. Az emberek lakhatnak a pusztán békében, erő­ben, egészségben, dolgozhatnak úgy, ahogy ők jónak látják. És az is biz­tos, ha itt az idén tsz lesz, akkor a kastély, az istálló, a hozzátartozó épületekkel együtt a paradicsom­pusztai tsz-é lesz. De ha nem lesz termelőszövetkezet, akkor mindezt odaadják valaki másnak, mert to­vább kihasználatlanul nem állhat. A javaslatunk az; fontolják meg mégegyszer, hogy mit akarnak a paradicsompusztaiak. Vagy á-t, vagy b-t sürgősen mondjanak, de az ille­tékes helyen is mondják ki, s ha egyszer kimondták, akkor ne változ­tassák meg. Vegyenek példát egy másik, hasonló körülmények között ugyanabban az időben alakult tsz- rpl. Hova menjenek a példáért? ... íme itt van: Kölesd-Borjádon a Haladás Termelőszövetkezet jelen­legi tagjai közül többen már 1949- faen belekósoltak a szövetkezeti élet­be és az elmúlt évek hosszú gyakor­lata biztossá tette bennük azt az el­határozást, hogy gondtalan jövőt ígér ez az élet. Ez a gondolat ér­lelte meg bennük végleg azt az el­határozást, hogy feloszlásuk után egy évre, közülük 15 család újra szövet­kezeti tagnak mondja magát. A volt termelőszövetkezet harcos tagjaiból tevődik ki ma az a maroknyi csoport, akik újra meg akarják te­remteni szövetkezetük régi jó hír­nevét. Markó István alapító tag, Győri István a tsz elnöke, Kiss József tsz-tag és a 15 családból vala­mennyien arra várnak, hogy megindulhasson az élet. a munka a határban és akkor dolgoznak, szántanak, vet­nek, összehordják a közös állo­mányt, egyszóval, folytatják ott a munkát, ahol egy évvel ezelőtt abba­hagyták. Arról beszélnek az emberek, hogy a Hangos pusztai sertésfiaztatót megszüntetik, a kutricákat Borjá- den fogják az istállóban felépíteni, s így megoldódik, hogy az állarállo- mány egy helyen lesz. A terv szerint hárem holdon cukorrépát, egy holdon uborkát, 2000 négyszögölön dohányt, egy holdon zöldborsót, 10 holdon vetőmagnak való borsót és. három holdon burgonyát fognak vetni. Az elmondottak csak a szerződéses nö­vényeik, tervükben még kukorica, takarmányrépa, gabonaféle, és egyéb szálas- és szemestakarmány terme­lése szerepel. Beszélgettünk az em­berekkel. a szövetkezet boldog gaz­dáival, akik az elmúlt egy év alatt ismét belekóstoltak az egyéni életbe, s ma azt mondják „bármennyire neh-iz lesz újra kezdeni a szövetkezeti életet, kitartunk elhatározásunk mel­lett, mert ez a közösség jobb, vale menny iünknek többet ad.’ Ez a szándék annál is dicséretre- méltóbb, mert Kölesei-Borjádon sem repül csak úgy a sültgalamb. Komoly hiba. hiányosság van a területek ki­jelölése és hivatalos átadása terén és ugyanígy a gazdasági épületeknél is. Három hete megalakult már a szövetkezet és a tagokban hiába van meg az akarat, mert Markó Pista bácsi szavai szerint, úgy érzik, mintha mindkét kezüket megkötöt­ték volna. Tapsolnak és mindenki örül a járásban, hegy megalakult végre Borjádon is a termelőszövet­kezet, de, hogy megindulhassanak és dolgozhassanak, vajmi keveset segítenek, szeretik elfelejteni őket. Megszívlelendők a borjádi tapasz­talatok és mindebből azt a követ­keztetést kell levonni, ne feledkezzenek el arról, hogy a kertek alatt kopogtat a tavasz, nincs idő, nem lehet halogatni, hogy majd holnap mérjük ki a földet, s adják át a gazdasági épületeket. Okulásképpen két példát, két ter­melőszövetkezetet említettünk, tag­jaikról beszéltünk, amiről a maguk számára levonhatják a következte­tést a megyei, a járási, de a községi tanács vezetői, s nem utolsó sorban maguk a termelőszövetkezetek tagjai is. Tizenöt család írta alá a belépési nyilatkozatot. Tizenöt felnőtt ember szájából hangzott el a szó: termelő­szövetkezeti tag akarok lenni és bármilyen áron, nehézségen és aka­dályon keresztül is sziklaszilárd alapjait rakjuk le a szövetkezésnek. Kimondott szó, férfi becsület, nagy ára van ennek... Molnár Lászlóné—Pálkovács Róza Műsoros művész hált rendez február 15-én, szombaton es­te a Zeneiskola összes termeiben a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola és az iskola szülői munkaközössége. tig: felhőátvonulások, néhány helyen kisebb eső. Mérsékelt délnyugati— nyugati szél. A hőmérséklet alig vál­tozik. Várható legalacsonyabb hőmérsék­let csütörtökön: 12—15 fok között. — A Nemzeti Színház művészeiből alakult együttes február 19-én Szek- szárdon bemutatja Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című színművét, a Városi Művelődési Házban. Az elő­adáson közreműködik két Kossuth- díjas színművész is: Básti Lajos és Peti Sándor. Még alig ment ki az előadás híre a városba, máris igen nagy érdeklődés mutatkozik meg a színházlátogató közönség részéről. * — Jól működik JBonyhádon az ezüstkalászos gazdatanfolyam 35 hall­gatóval. Ügy tervezik, hogy a tan- folyam befejezése után megalakítják a mezőgazdasági szakkört. * — Hopp László szekszárdi lakost 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte a szekszárdi járásbíróság dr. Málinger tanácsa társadalmi tulajdon sérel­mére, betörés útján, ismételten elkö­vetett lopás bűntette miatt. Hopp László tört be még a múlt év tava­szán Szekszárdon a Kispipa vendég­lőbe és onnan ellopott mintegy 700— 800 forintot és egy ötliteres demizson likőrt, miután ételt és italt fogyasz­tott. A bíróság többek között azt vette figyelembe enyhítő körülmény­ként, hogy Hopp László lényegében saját maga fedte fel a bűncselek­ményt. Súlyosbító körülményként a büntetett előéletet vette figyelem­be a bíróság. Hopp László ugyanis a kispipai betörés után disszidálni akart, azonban elfogták és elítélték. * — A bátaszéki Búzakalász Terme­lőszövetkezetben ezüstkalászos tan­folyam működik, amelynek hét leányhallgatója is van. UUll, Cl vin téri általános iskola, a zeneisko­lában. Az előadásoknak mindkét nap igen nagy sikere volt. * — A nagydorogi gépállomáson 32 traktoros tanul a traktoros-gépészi tanfolyamon. Itt a kezdő traktorosok­nak is tartanak szakmai oktatást. * — A világirodalom humora címmel műsort ad február 16-án, délelőtt 10 órai kezdettel a szekszárdi központi művészegyüttes. * — Egyhetes tanfolyamot indított hétfőn a MEDOSZ megyei bizottsága az üzemi bizottsági elnökök számá­ra. A tanfolyamnak az a célja, hogy megismertesse az üb-elnökökkel az aktuális feladatokat, megtanítsa őket a legjobb munkamódszerekre. Külö­nösen az újonnan választott üb- elnökök számára nagyjelentőségű a tanfolyam. * — A Pécsi Pedagógiai Főiskola ta­nárai és tanulói február 22-én ellá­togatnak Bonyhádra, ahol a járási pedagógus szakszervezet vendégei lesznek. A főiskola hallgatói a talál­kozás keretében — amelyet tapasz­talatcserével kötöttek össze. — be­mutatják a Debreceni lunátikus című színművet. * — A Faddi Kisipari Termelőszövet­kezet januárban 150 darab kémény­toldalékot (szélkakast) készítettek. Az idén többek között 10 000 szemét- lanátot és nagymennyiségű kémény­toldalékot készítenek. Hibaigazítás Február 12-i számunk első oldalán „Tolna megyébe kerül a Wartburg személygépkocsi-’ című cikkünkbe sajnálatos hiba csúszott. A Wartburg gépkocsit nyert Rottler Ferenc szabó­mester nem nagyszékely!, hanem nagyszokolyi lakos. Érdemes rá felfigyelni ! A Szekszárdi Közgazdasági Tech­nikum a téli szünidőre több tan­tárgyból pályázatot hirdetett. Pá- lyatételek voltak többek között: La­kóhelyem története, Az imperializ­mus képe a december—január havi sajtókban, Szülőföldem költője, A termelőszövetkezetek elméleti és gya korlati fölényének bizonyítékai, Fa­lum földművésszövetkezetének fel­adatai a SZŐ VOSZ Kongresszus ha­tározatainak végrehajtásában. A magas követelmények ellenére történelemből 59, magyarból 8, könyv vitelből 8, gazdaságtanból 4, politi­kai gazdaságtanból 7, statisztikából 12, gépírásból 12, gyorsírásból 8 pá­lyamű érkezett be, összesen 119 pá­lyázat. Különösen történelemből ír­tak a tanulók igen sok és jó. pálya­művet. Pályázatok nyertesei: Történelem­ből: Ezer Mihály, Cserép Gizella, Kelemen Irma, Szántó Tivadar, Hrickó László, Schmidt Ferenc. Magyarból: Főglein Teréz, Szántó Tivadar, Koch 'Erzsébet, Horváth Mária. Politikai Gazdaságtanból: Gróf Jú lia, Strényer Béla, Tam István. Gazdaságtanból: Czulag István, Csuprik Erzsébet, Csuka Béla. Gépírásból: Orosz Mária, Budai Magdolna, Gallisz Ilona. Gyorsírásból: Tumpek Mária, Vörös Katalin, Balogh Katalin. Az első díj 50, a második har­minc, a harmadik 20 forintos pénz­jutalmat jelent. Sz. T. Javultak az általános tanulmányi eredmények a Tolna megyei iskolákban Az elmúlt napokban a Tolna me- romlott a középiskolák első osztályo- gyei iskolákban is kiosztották a ta- sainak tanulmányi eredménye, ahol nulóknak a félévi bizonyítványokat. 0,2-vel rosszabb eredményt értek el A Megyei Tanács Művelődésügyi általában, mint tavaly ilyenkor. En- Osztályának értékelése szerint az nek magyarázata az, hogy az álfá­idéi első félév sokkal jobb eredmé- lános iskolák tavaly végzett növen- nyeket hozott, mint az elmúlt esz- dákéit az ellenforradalom miatt hiá- tendő megfelelő féléve. Az általános nyosan tudták felkészíteni a kö- és középiskolákat figyelembe véve, zépiskolai tanulmányokra, azonkívül 0,3 százalékkal emelkedett a tanul- a rendkívüli iskolai szünetek miatt mányi színvonal. a tananyag egy részét ki kellett Ugyanakkor azonban sajnálatosan hagyni a tanításból. LECKE. (Ragács Pongrác útja a lethbidgei farmoktól a bátasséki Búxakaláss Tsz-ig) (II.) Mr. Pitt Brittner a „pióca“ — Tíz órás munkaidő mezőgazda­ságban? Hát mit gondol, hol él ma­ga ember? — rikácsolta Mr. Pitt Brittner. a személygépkocsi volánja mellől, miközbßn éles tekintetével tetőtől-talpig végigmérte Ragács Pongrácot, s még mielőtt megindítót ta volna a csillogó, halkan duru­zsoló személygépkocsit, hogy a töb­biek ne hallják, halk hangon szi­szegte a Icábultan álló ember felé: — Nem tanácsolom, hogy kommu­nista propagandát űzzön a munká­sok, között. Nekünk hatékony esz­közeink vannak arra, hogy a „disszi- dens álarcban” tetszelgő vörösöket elnémítsuk. Ragács Pongrác zsibbadtan, ta­nácstalanul állt egy darabig, s aztán mikor a porfelhő látszott a luxuskocsi nyomóm, feltápászkodott megint a kombájnra. i A gabonatermelő Brittner-farm végtelen, enyhén hullámzó gabona­tengerében úgy szaladt előre a csat­togó, kerepelő, d.ohogó hatalmas kombájn, akárcsak egy csatahajó. Ragács Pongrác gépiesen mozgott a gép forró vastestén. — Ha ittmaradok Kanadában, örök csavargás lesz az életem — gondolta — és elszorult a szíve, — a Nagy János bácsinak is csak ad­dig kellettünk, amíg a répakapálás tartott, s Mr. Brittner is csak addig ad majd munkáit, amíg az aratás tart. Három hét múlva ismét mehe­tek tovább, a kietlen, üres, semmiség be. Hát élet ez? A répatermelő farm és a gabonatermelő farm után vajon milyen profilú farm tud majd idény munkát biztosítani? XJgy elmerült gondolataiban, hogy alig vette észre az egyre sötétedő alkonyatot. Sötétben botorkált oda a kerekeken álló, deszkabódéhoz, amely a munkásszállás volt. Kiszáradt torkát leöblítette a fa­nyarízű teával, és kekszet evett hoz­zá,. A száraz szendvics után, amit ebédre fogyasztott el a kombájnon, jól esett a könnyű, fanyarízű tea. Lefekvés után pillanatok alatt el­aludt, s csak Simpsonnak, a munkás­párti erős. mulatt férfinak hajnali ébresztgetése zökkentette ki mély, ká búit álmából. Simpson nagy szemeivel szánakoz­va nézett beesett, halálsárga,, csonttá aszott arcára és azt mondta. — Menj haza! Miért jöttél ide nyo morogni? Menj haza Ungarn!... Ne hagyd a Brittner-féle undok piócák­tól kizsarolni magad. Már a vége felé tartott az aratás, amikor hirtelen kétnapos eső zú­dult a nyakukba. Ragács Pongrác a deszkabódé ro­zoga asztalánál éppen a kanadai magyar követségre, Ottawába írta a levelet, amikor durván berúgták a bódé o,jtaját, s az ajtónyílásban Mr. Brittner széles, kövér ábrázata jelent meg. A farmer gyűlölködő pil lantást vetett Ragács Pongrác felé, s aztán haragját fékezve barátságos ra változtatott hangon megszólalt. — Mr. Ragács, most úgyis esik az eső ... és most maga is ráér... Nem volna kedve néhány órára a város­ba bejönni velem? Hetek óta először érzett egy kis örömet, amikor a luxuskocsi hátsó ülésén elhelyezkedett. Zsebében ott lapult a 40 dollár előleg, amit Mr. Brittnertől kapott. S miközben a gépkocsi Lethbidge felé száguldott vele, azt gondolta magában, hogy először is alaposan jól lakik vala­melyik étkezdében. Mr. Brittner reg geli feketekávéi, déli szendvicsei és estéi teái után kiadós, zsíros, húsos ételekre vágyott. Lethbidge középpontjában, a ha­talmas nyilvánosház mellett lévő benzinkútnál fékezett le Mr. Britt­ner, s Ra,gó,cs Pongráchoz fordulva, rekedt hangon rikácsolta. — Négy óra múlva itt legyen, mert este 9-kor indulok vissza. Ragá.cs Pongrác megindult az eső­től csillogó járdám, kopott, sportfel­öltőjében a legközelebbi étkezde irá­nyába, .amikor váratlanul magyar szó jutott a füléhez ahogy az előtte haladó, két rongyosruhás, csavargó külsejű embert elkerülte. H. T. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom