Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

1»S* február 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Mi újság a Gerjeni Állami Gazdaságban ? Az üzemi tanács első ülése. Az állami gazdaság több mint 50 tagú üzemi tanácsa megtartotta első ülését. Külön napirendi pontként szerepelt az elmúlt gazdasági év mérlegének ismertetése, s a társa­dalmi tulajdon védelmének idősze­rű feladatai. A mérleg megismerése után az üzemi tanács tagjai öröm­mel nyugtázták, hogy az állami gaz­daság nyereséggel zárta az 1957-es esztendőt. Mindjárt javaslatot let­tek a gazdaság vezetőségének az idei gazdasági tervek elkészítéséhez. Ja­vasolták a többi között, hogy az idén nagyobb területen termeljenek ta­karmányt, mint tavaly és a meglévő gépeket jobban használják ki, mind az állattenyésztésben, mind a nö­vénytermesztésben egyaránt. A gaz­daság vezetősége mindkét javasla­tot elfogadta és beledolgozza a ter­melési tervbe. A társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban pedig úgy döntött az üzemi tanács, hogy ki-ki a maga, munkaterületén felelős fezért, hogy ne herdálják a gazdaság, illetve az állam vagyonát. Még arra is ki kell terjedni ezután az üzemi tanácsta­gok figyelmének, hogy a búzatáb­lákba ne csináljanak. gyalogútat, kocsiútat, s az utak mellé ültetett kis fákat ne tördeljék ki és így tovább. Egyéni parasztok látogatása a gazdaságban Maul János az állami gazdaság fő- agronómusa, Csirzó Antal főállatte­nyésztő és Nagy Lajos törzsállatte- nyészttő ezüstkalászos tanfolyamot vezetnek Dunaszeintgyörgyön. Az általuk vezetett tanfolyamnak 30 szorgalmas dunaszentgyörgyi egyéni paraszt a hallgatója, akiket érdekel a magasabb termések elérésének módja, s nem utolsó sorban a nagy­üzem. De a nagyüzemről nemcsak hallani akartak, hanem megismerni is. A gazdaság vezetősége erre mó­dot adott, meghívta őket a gazda­ságba, amit elfogadtak s az elmúlt napokban megtekintették a gazdasá­got. Miután alaposan körülnéztek, elmondták, hogy mit láttak, mi tet­szett legjobban. Szakmai kérdése­ket tettek fel a műtrágya használa­tának módjáról, a belterjes gazdál­kodásról és még sok mindenről. Minden kérdésre kielégítő választ ádott az ezüstkalászos gazdatanfo­lyam hallgatóinak Maul János, a gaz daság legrégibb, kiváló szakembere. Az idei év legnagyobb létesít­ménye A gazdaság vezetőségének legna­gyobb gondot a megtermelt kenyér és takarmánygabonák raktározása, tárolása okozott. A helyzet ugyanis az volt, hogy 24 helyen kellett tá­rolni a gabonát, mert nem volt és még ma sincs e célra alkalmas mag­tár. De minden remény megvan ar­ra, hogy az idén már lesz. A gazda­ság kellős közepén ugyanis megkezd­ték építeni több mint 600 000 forin­tos beruházással egy 60 vagon gabo­nát befogadó magtárt. A tervek sze­rint a gazdaságnak ez a legnagyobb létesítménye még az idén elkészül. Gyors ütemű gépesítés A Gerjeni Állami Gazdaság az elmúlt években rosszul volt ellátva erő- és munkagépekkel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nagy kampánymunkák idején min­dig igénybevették a gépállomás gé­peit. Az idén azonban erre már nem lesz szükség, mert a gazdaságot gyors ütemben gépesítették az el­múlt hónapokban. Kapott a gazdaság a többi között egy Mauvult gyárt­mányú német traktort és hozzá több­féle munkagépet. Az idén ezzel az univerzális traktorral el tudják vé­gezni a műtrágyaszórást, a cukor­répatermelés gépesítését és a széna­félék betakarítását. A gép kezelésé­re német szakemberek tanították meg Lazányi Eleket, a gazdaság egyik kiváló traktorosát. A német univerzális traktoron kívül kettő 80 lóerős csehszlovák gyártmányú szu­per zetort is kapott a gazdaság, amely kiválóan alkalmas a szántá­sok elvégzésére. A közeljövőben pe­dig még egy 80 lóerős szovjet gyárt­mányú SZ. 80-as lánctalpas traktort is kap a gazdaság, amellyel teljes egészében meg tudják oldani a he­gyes területek gépi művelését. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében a gazdaság vezetősége már úgy ké­szítette el a termelési tervet, hogy a kukcricaszárat ne kelljen takarmá­nyozásra felhasználni. Ennek érdeké ben a 3500 hold 32 százalékán sze­mes, szálas, illetve nedvdús takar­mányt termelnek. A többi között az idén már a szántóterület 18 száza­lékáról takarítanak be pillangósta­karmányt, szemben a tavalyi 12 szá­zalékkal. Ezenkívül a tavalyinál jó­val több silókukoricát —- s az idén először — szóját termelnek takarmá­nyozásra. A kukoricaszámak csak azt a részét használják fel etetésre, amit időben melasszal, répaszelettel és répafejjel tudnak silózni. A többi kukoricaszárat leszecskázva, műtrá­gyával vegyítve leszántják. Ebben az évben nagy lépést tesznek a gaz­daság minőségi állattenyésztésének továbbfejlesztése érdekében. A meny nyiségi állattenyésztéssel már tavaly sem volt különösebb baj, mert 3.5 holdra jutott egy számosállat. A ta­valyi 1000 számosálláttal szemben az idén 1100 számosállat tartását ter­vezik. Molnár Lászlóné SZORGALMAS EMBER Szegletes János gyönki gazda valamikor részesmun­kásként kereste mindennapi kenyerét A felszabadu­lás után Szegletesék is földet, házat kaptak, amely­nek értékét az elmúlt évek alatt becsületesen vissza­fizették az államnak. A napokban fizették ki a 15.000 forint utolsó részletét, így most már saját magukénak mondhatják a házat, a földet. Szegletes néni szavai szerint süldőket adtak el, hogy a szükséges összeget ele tudják teremteni. De amint képünk mutatja, még ma­radt bőven sertés. i LECKE ■■■ (Ragács Pongrác útja a lethbidgei farmoktól a bátaszéki Rúxakalásx Tsx-ig) I. Kanadai ómagyarok Ragács Pongrác irattárcát sze­dett elő a {arzsebéből, egy dara­big turkált a papírok között, s az­tán végül is előkotort egy recés szélű fényképet és Molnár Lajos felé mutatta. — ö otthon maradt? — kérdez­te Molnár, ujjúval az asszony fény képe felé bökve. — Otthon van Bátaszéken, a TÜZÉP-telepen dolgozik, — vála­szolta Ragács, s a rázós úton őrült sebességgel száguldó Jeep ablaká­ból még egy utolsó pillantást ve­tett a hosszan húzódó lethbidgei külvá,ros hulló vákolatú házaira. Alig hagyták el a várost, rövid 15 perces száguldás után a vörös­hajú, szeplős, nyúlánk sofőr hirte­len fékezett, megállt és intett a fejével, hogy kiszállhatnak. Gerendából épült, széleselejű ház állt előttük, alig 40 lépésnyire az úttól, s egy jól megtermett, szürke farkaskutya fogadta őket, dühös, acsarkodó csaholással. Kis idő múlva kinyílt a faház ajtaja és ingujjra vetkőzött ma­gas, ősz férfi lépett ki rajta. — Elhallgas te — kiáltott öblös hangon a férfi, s a magyar sza­vak hallatára Ragács Pongrácnak nagyot dobbant a szíve. Amikor az öreg elhallgattatta a kutyát és feléjük fordult, Molnár Lajos megemelte a fején a kala­pot és nagyot köszönt. — Adjon isten jónapot! — Jónapot! — köszönt vissza kurtán az öreg és megkérdezte. — Ti vagytok azok az új ma­gyarok, akiket répakapálás végett kértem a menekültügyi bizottság­tól? — Mi volnánk — mondták csak nem egyszerre, s megindultak az öreg nyomában az épület felé. Nagy János, a farmer bemutat­ta feleségét, a fiát, meg a menyét az újonnan jöttéknek és asztalhoz ültette őket. A fiatal menyecske terítéket és ételt rakott az asztal­ra. Vacsora közben id. Nagy János elmondta, hogy már 35 éve él Kanadában, s hogy ezt a földet, amelyen a háza áll és amely ak­koriban amikor idejött szűzföld volt, 30 éves törlesztésre kapta. — Most aztán a magáé a föld? — kérdezte kíváncsian Ragács Pongrác, de az öreg nemet intett a fejével. —• Most már több az adósságom, mint amikor idejöttem. A bank kezében vagyok. A bank viszi el összes jövedelmemet. Egész éven át dolgozok négytagú családom­mal mint egy állat, s ilyenkor ré­pakapálás idején egy-két napszá­most is fogadok, és amikor év vé­gén összeszámlálom a jövedelme­met, nem kell sokat koptatni a ce­ruzámat, mert éppen, hogy csak a betevő falatra futja. — De hát mi ennek az oka? — ámult el Molnár Lajos, aki úgy képzelte eddig, hogy minden far­mer bőségben él ebben a gazdag országban. Az öreg Nagy végigsimitotta ba­juszát, s magyarázni kezdte: — Úgy van ez tudjátok, hogy itt is csak a gazdagoknak, a nagy farmeroknak megy jól. Mert ők jobban vannak gépesítve, s hatal­mas kiterjedésű földjeiken olcsób­ban tudnak termelni. Én viszont drágábban állítom elő a termékei­met, s mégis kénytelen vagyok olyan áron piacra adni, mint a nagy farmer, ha nem akarom, hogy minden a nyakamon marad­jon. HÍREK Várható legalacsonyabb hőmér­séklet szerdán éjjel: plusz 3, plusz 6, legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: az északi megyékben 5—10, máshol 10—15 fok között. — A felsőnyéki földművesszövet­kezeti nőbizottság február 15-én bált rendez, amelynek tiszta bevételét a Gyermekváros céljaira szánják. A nőbizottság nagy igyekezettel készül, hogy sikeresen megrendezhesse a bált és minél nagyobb összeggel já­rulhasson hozzá a Gyerjnekváros építéséhez. . — A Bátaszéki Kisipari Termelő- szövetkezet női szabó részlege sza­bász tanfolyamot indított. A tanfolya mon 35-en vesznek részt. — A palánki Mezőgazdasági Tech­nikum diákjai meglátogatták a szed- resi gépállomás mözsi brigádszállá­sát. A látogatás célja az volt, hogy a tanulók gyakorlati ismeretekre te­gyenek szert. Sok hasznos, értékes tapasztalatot szereitek a tanulók, de ezek mellett több hibát is észrevet­ték, például, hogy több cséplőgépet ponyva nélkül tartanak a szabad ég alatt. — Csőbútor kiállítást rendeznek Szekszárdon február 28-án, már cius elsején és másodikén. Arról még nem történt döntés, hogy hol ren­dezik meg ezt, a bizonyára sok láto­gatót vonzó kiállítást. — Az Egészségügyi Világszervezet járványosztályának vezetője nem­rég kijelentette, hogy a múlt évi ázsiai influenzát valószínűleg állatok terjesztették el a világon. Az Egész­ségügyi Világszervezet kutatói most 27 országban tanulmányozzák a ser­— A Sárközi Állami Gazdaság te­henészetében 306 tehén áll éves ellen őrzés alatt. A tehenek évi tejterme­lési átlaga 3530 liter, a tervezett 3000 literrel szemben. Az 552 Jázmin nevű tehéntől naponta jelenleg 39.8 liter tejet fejnek. A gazdaság ezzel a tej termelési eredménnyel második a Tolna megyei állami gazdaságok között. — A döbröközi földművesszövet­kezet színjátszói nagy sikerrel mu­tatták be S. Maugham angol író „Szent láng” című színművét. Az előadás nagy közönségsikere azt iga­zolta, hogy nemcsak vígjátékkal le­lehet megnyerni a falusi közönséget, hanem nehéz, drámai darabbal is. — A Paksi Járási Tanács egész­ségügyi osztálya szombaton értekez­leten vitatja meg a járás egészség- ügyi helyzetét a múlt év második félévének eredményei, tapasztalatai alapján. — „Mese az atomvilágról ‘ — ez lesz a címe annak a filmnek, ame­lyen 58 jugoszláv festő, szobrász és színész dolgozik. Az új film feladata, hogy felhívja az emberek figyelmét az atomháború borzalmaira. Érde­kessége, hogy színészeken kívül bá­bok is szerepet kapnak benne. — A madocsai községi tanács a múlt évben 1000 forintot fordított a községi könyvtár könyvállományá­nak bővítésére. — Alsónánán a múlt év novembe­rében énekkar alakult 20 taggal. A próbák rendszeresen folynak, klasz- szikus, preklasszikus és modern ének kari műveket tanulnak, s közben igyekeznek növelni az énekkar tag­jainak a számát. téseket és a lovakat annak megálla­pítására, vajon ezeknek az állatoknak van-e közük a kellemetlen járvány elterjesztéséhez? Asszony a Ne gondolja senkisem, hogy olyan könnyű egy vállalatot, egy négy rész légből álló közösséget vezetni, irá­nyítani. Ezt a munkát elképzelni és róla véleményt formálni csak az tud és úgy lehet, ha valaki benne él, vagy saját maga látja el. Ilyen és nem kis felelősséggel járó munkát lát el Gegő Imréné a Bátaszéki Kis­ipari Termelőszövetkezet elnöke. Őszintén mondhatom, hogy kicsit meglepődtem, amikor a beszélgetés Másnap Nagy bácsi már korán reggel bezörgetett a kicsiny kis kamrába, ahol Ragács Pongrácék aludtak. A családból csak az idős, beesett arcú Nagy néni maradt otthon, a többiek, a három kanadai ómagyar és a két „új-magyar” megindul­tak „horoló” alakú, esetlen for­májú kapáikkal a vállukon a ré­paföld felé. Ragács Pongrácnak kiszaladt a szádján a gondolat, amely már az esti beszélgetéskor benne bujkált és amelyet így fogalmazott meg: — Ezért aztán nem volt érde­mes ide Kanadába jönni. Kapálni otthon is kapálhatnék. A többiek nem válaszoltak csak némán bandukoltak mellette, vé­gül is a fiatal menyecske, az ifjú Nagy felesége törte meg a csen­det, amikor azt mondta. — Szegény édesapám is azért jött el Magyarországról, mert sze­retett volna meggazdagodni, s ami kor már nem bírta tovább az éhe­zést, s a munkanélküliséget, fel­akasztotta magát. Az anyám pe­dig, az isten nyugosztalja sze­gényt, 10 évvel ezelőtt halt meg tüdőbajban, s a veszedelmes be­tegséget egy bárban szerezte, ahol takarítónő volt. H. T. (Folytatjuk.) — összesen 30 kilométer hosszú­ságban épül új járda Szekszárdon a hároméves városfejlesztési időszak alatt, 900 ezer forintos költséggel. talpán... során megtudtam, hogy Gegő Imré­né már 1951. óta vezetője a KTSZ- nek, sőt az ő példája egyedülálló a megyében. — Szövetkezetünknek négy részle­ge van — mondotta, női szabó, ci­pész, óra-rádió, és fodrászat. A rész­legek munkáját csak egy-két szám­adattal akarom bizonyítani: 90 000 fo rint nyereséggel zártuk a múlt évet és a központi MEOS ellenőrzése so­rán minőségi kifogás miatt leértéke­lés nem volt. Mielőtt arról beszélgetnénk, hogy a részlegek milyen árun dolgoznak pillanatnyilag, hogyan igyekeznek kielégíteni a vevőkör igényeit, arról szeretnénk hallani, hogyan lett ve­zetője ennek a szövetkezetnek. A Bátaszéki KTSZ 1951-ben ala­kult és a tagok egyhangúlag válasz­tottak meg vezetőjüknek, azóta már három választás volt és mindig én maradtam az elnök. Kezdetben bi­zony nem volt könnyű, mert egy el­nöknek mindenhez érteni kell és én a szabászaton kívül a többihez nem sokat értettem. Munkámat azonban nagyon megkönnyítette, hogy jó tag­jaink voltak és vannak, akik min­denben segítettek és segítenek. — Szövetkezetünk női szabó és ci­pész részlege, igyekszik a lakosság igényeinek megfelelő ruhákat, illet­ve cipőket készíteni. Most egy éve különösen sok báliruhát készítet­tünk, de kedvelt a taftból és a fekete bársonyból készitett ruha is. Dolgo­zunk méret után, megrendelésre, de az idén legnagyobbrészt konfekció árut készítünk. A cipész részleg je­lenleg férfi fekete és barna goyser varrott cipőket készít, amelyeket 405 forintos áron értékesítünk. Mindig a pillanatnyi divat és ízlés szerint tu dunk dolgozni, mert zavartalan az anyagellátás. Beszélgetésünk végére értünk, bú­csúzóul azt mondhatjuk, hogy GegJ Imréné asszony a talpán. — P. R. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom