Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

5958 február 12.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

3

GONDOK—JAVASLATOK

Készülődés a Brüsszeli Világkiállításra

A MÉSZÖV egyik vezetője hívta fel a figyelmet a problémára: „Nincs elég hozzáértő szakember a földművesszövetkezeteknél, mert nem megfelelő a szakemberutánpótlás. Ugyanakkor tudott dolog, hogy több olyan személy van nálunk alkalmazásban, aki büntetett előéletű, vagy egyéb ok miatt nem méltó erre. Eltávolításuk azonban a szakember-utánpótlás hiánya miatt nem olyan egyszerű .. Ezután pedig ellátogattunk Dombóvárra;

75 biztonság kedvéért kikértük a dombóvári járási ügyészség, mint „független’1 hivatalos szerv véleményét is. Itt a járási ügyészség vezetőjétől a következő választ kaptuk:

— Először is azzal kezdeném, hogy jelenleg is igen sok bűnügy van folyamatban, de nem túlzók, ha azt mondom, hogy azoknak többsége földművesszövetkezeti bűnügy. Ezzel most nem akarom „levágni“’ a földművesszövetkezeteket, de sajnos, így van. Ha pedig az okokat sorolnánk fel, majnem minden egyes esethez oda kellene sorolni a hozzáértés hiányát is. Sok helyen nincs meg a kellő hozzáértés, a kellő szaktudás és ennek bizony többnyire az a következménye, hogy valamilyen formában megkárosodik a közvagyon. Arról nem is beszélve, hogy igen sok — a múltjánál fogva — pénz, vagyon kezelésére megbízhatatlan személy is. Erre elmondok egy nagyon találó példát: A döbröközi boltkezelő, Somogyi Kálmán, 1954-ben már volt büntetve társadalmi tulajdon elleni bűntett miatt. A múlt év szeptemberében leltárt készítettek nála, több mint 9000 forintos hiánya mutatkozott. Ezután nyilván az lett volna a legelemibb dolog, hogy azonnali hatállyal leváltsák. Ezt azonban nem tudták megtenni, szakember- hiány miatt. Tovább dolgozott. Nem .-gészen két hét múlva ismét leltároztak nála. Akkor már több mint 10 000 forint volt a hiánya.

Most pedig kérdezzük meg a legilletékesebbeket ...

Vida István, a Jászöv elnökhelyettese:

N

agy hiba, hogy az elmúlt évek során alig volt kereskedelmi tanulóképzés. Központilag nem igen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, így a gyakorlatban sem sok történt. A boltosok sem voltak eléggé érdekelve a tanulóképzésben — még a nagy forgalom mellett is túl kicsi volt a fizetésük. Most kell majd pótolni, amit elmulasztottak. Javult a boltosok fizetése, így az érdeklődés is nagyobb már a kereskedelmi pálya iránt. A boltosok véleményét is kikérik, mielőtt felvesznek valakit tanulónak. így lényegesen jobb a helyzet, mint néhány éve.

— Ez azt jelenti, hogy lényegében megoldódott a probléma?

Erre a kérdésre Kovács Gyula, a Jászöv egyik felelős munkatársa válaszol:

— Még közel sincs megoldva a probléma, és ez nem is megy rövid idő alatt. A tanulótól még sok boltos

idegenkedik, valami konkurrensfélét lát benne. Ez azonban arra vall, hogy az illető boltos maga is érzi, hogy gyenge a szaktudása és ezért fél a „konkurenstől“. Ilyen helyre bizony aiába is adnánk tanulót, nem sokat tudna tanulni. Sok boltos azt mond ja, hogy neki teher a tanuló, mert sok a vesződség vele és nem is lehet bennük megbízni. Erről azonban jó ;enne megkérdezni egy-két boltost.

A dombóvári 2. számú vegyesboltba nyitunk be. A vezető nincs „itthon“ csak a helyettese: Kardos Mihály és a „személyzet“.

Mindjárt bemutatják az „inast” is, egy nyurga legényke. Persze, ő „nem ér rá’“, neki elfoglaltsága van a vevőkkel.

— Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy nem érdemes tanulókkal foglalkozni — mondja Kardos Mihály. — Igaz, az első időkben nem tud annyit segíteni, mint amennyi a vesződség vele, mert szinte minden lépését ellenőrizni kell. Ahol enyveskezű a tanuló, az többnyire nem máson, mint a tanítómesterén múlik. Ugyanis az „inast“’ le kell szoktatni arról, hogy valamihez is hozzányúljon és legtöbb esetben ezt el is lehet érni. Legfontosabb az, hogy már az első napokban megismerjük és bebizonyítsuk neki, hogy ha csak pár fillérhez is hozzányúl, az úgyis kitudódik és amelyik kicsit is önérzetes, az a szégyen, a becsületérzés miatt többet sosem nyúl hozzá semmihez. „Próbatételként” például valamelyik eldugott sarokba odatettünk a lim-lom közé egy kétforintost, ezután pedig odaküldtük az „inast“’ takarítani. Teljesen magára hagytuk és utána megnéztük, hogy otthagyta-e a kétforintost, vagy pedig zsebretet- te. Ha zsebretette, két nap múlva finoman megkérdeztük tőle, hogy miért lopta el a pénzt a sarokból. Az inas először próbálta tagadni, de mikor látta, hogy hiába minden, előadta arcpironkodva és azóta sem nyúl hozzá semmihez.

75 bolt vezetőjével, Gerber János- sál is sikerül találkoznunk és tőle is véleményt kérünk:

— Egy vérbeli szakembernél becsületkérdés is, hogy jó kereskedőket neveljen, ez hozzátartozik a jó szakember tulajdonságaihoz. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy milyen jó érzés, amikor azt mondhatom egy jó szakemberre, hogy ime, az is az én kezem alól került ki. De ehhez nemcsak a mi munkánk szükséges, hanem sok szempontból más módszerekre van szükség a kereskedelem irányításában is. Nem szabad engedni, hogy kényszerhelyzet álljon elő a szakemberpótlásnál, mert akkor előfordul, mint amire élő példám van, hogy félszakembert is indokolatlanul nagy feladattal kell megbízni, ezáltal az illetőt elkapatjálc, különösen, ha még túl fiatal is, többet lát magakörül, mint amennyi a valóság és kezdetben, inas korában hiába kormányozták a jó úton, arról letér. Egy esetben végzett tanulót a kényszer- helyzet miatt mindjárt boltvezetéssel bíztak meg. Két hónap alatt akkora

hiánya lett, hogy börtönbe került. Mi nem akarjuk, hogy a mai tanulókat is pofonnal neveljék, mint abban az időben minket, de a túlzott elkapa- tás, kényelem sem helyes: a mai tanuló is érdemelje ki és küzdjön meg az előrehaladásért, különben nem lesz jó szakember.

Szabados János, a dombóvári földművesszövetkezeti áruház vezetője. Itt két tanuló dolgozik, így itt is van tapasztalat:

— Ha a mai tanulókkal nem úgy foglalkozunk, ahogy kell, akkor pár év múlva még súlyosabb lesz a kereskedelemben a szakember-kérdés, mint jelenleg, mert ilyenkor dől el, hogy kiből mi lesz, főként pedig az hogy az illető enyves-kezű lesz-e. vagy nem. Én csak egy dologról akarok beszélni: Mivel kezdődik a tanulók rossz útra térése — a „mester’ fáradsága ellenére is? Azzal, ha ma gánéletében „rossz társaságba“’ úgynevezett „nagylegények’1 közé keveredik, a szülők pedig nem szólnak bele „nagyfiúk" munkán kívüli életébe. Sajnos, nekünk nem igen var módunk arra, hogy beleszóljunk a „zárás” utáni életükbe, ezért kellene a szülőknek} jobban beleszólniok különben fiuk könnyen a börtönben köt ki. Pedig egész kis dolgokon kezdődik az egész. A társaságban megkínálják cigarettával, mert a „legényeknek illik cigizni’1. Ez az első lépés az úgynevezett „nagyzás” felé. Ezután rászökik a cigarettázásra mert „illik”. Igen ám, de ehhez pénz us kellene, az viszont nincs és ha volna is, azt gondolja, hogy „csal nem fogok cigarettát venni, amikoi meg sem látszik, ha a tízezer közü’ egyet kiveszek.” Kivesz egyet vala melyik dobozból, de annyi „üzleti érzéke1’ már van, hogy ne károsodjor az üzlet, a megcsonkított dobozt úgy adja el, mintha tele volna. Persze ezi a „csekélységet" senki nem vesz’ észre, és így másnap is kivesz valamelyik dobozból egy szál cigarettát Közben pedig, mivel „legény”, udva rolni kezd és hát „illik’1 esténkéni egy-egy tábla csokoládét is vinni a kislánynak, elvégre is — ő „kereskedő.” Pénze viszont ehhez sincs é így kivesz egy táblát a sok közül — természetesen észrevétlenül... Éf ahogyan szaporodnak a különféle társaságok, „kilengések", úgy egyre többször és nagyobb mértékben nyúl hozzá a boltban lévő árukhoz, vagy a pénzhez is. Pedig, ha a szülők nem engednék fiukat teljesen szabadjára, mindjárt kisebb lenne a hasonló

„észrevétlen lezüllések1’ száma.

*

75 szakemberprobléma tehát léte ^ zik, van — a vélemények ezt igazolják, de a gyakorlott, képzett, jószándékú szakemberek segítségével megoldható és meg is kell oldani. Csak így lehet elhárítani ezt a veszélyt, amely a hozzáértés, szaktudás hiánya miatt a földművesszövetkezeti vagyont fenyegeti napjainkban jelentős, a jövőben pedig még nagyobb mértékben.

(danc)

A MELEG, FESTÉK

és méhviaszszagú szobában februárban a húsvét hangulatát varázsolja Dér Józsefné, a bátaiak kedvenc Trezka nénije. Trezka néni a Decsi Sárközi Népművészeti Szövetkezet bátai részlegének vezetője, a Brüsz- szeli Világkiállításra hímestojásokat készít.

A kilyukasztott tojásokból kifújja a belsejét, s ezekre méhviasszal csodálatosan szép mintákat, motívumokat „ír”, a „Ricával”. így nevezik azt a kis, rézből készült írószerszámot, amellyel Trezka néni dolgozik, s keze munkája nyomán alakulnak ki a művészi minták. Ott sorakoznak egymás után a félig kész hímestojások, amelyeknek elkészítése igen sok időt és türelmet igényel. A méhviaszos rajz után piros, püspöklila, permetzöld, fekete, vagy sárga festékfürdőbe rakja a tojásokat aszerint, hogy milyen színekkel, akarja azokat díszíteni. ,

— Ez a békahátas, az a másik a madaras, ez az ibolyás, amaz ott a láncos minta. Csapongó fantáziával ad nevet a mintáknak, amelyek olyan csipkeszerűek és leheletfinomak, mint a híres sárközi fekete muszlinra készült hímzés, vagy a halasi csipke.

— Honnan veszi ezeket a csodálatosan szép mintákat? — kérdezem Trezka nénit.

— Ezek a minták a képzeletemben, a gondolataimban vannak, egyik minta után a másik rajzolódik ki képzeletemben — adja meg a választ,

VALÓBAN

Trezka néni képzeletének gazdagságát mutatja az a Százféle minta, amelyek a kiállításra küldendő húsHizó Sándorné nagykónyi lakost héthónapi börtönbüntetésre ítélte a tamási járásbíróság közokirathamisítás bűntette miatt, mint főbüntetésre és ezenkívül 800 forint pénzbüntetésre. A múlt év elején eladtak egy hízót és akkor mindjárt kifizettek 440 forint adót, amelyről megkapták a megfelelő nyugtát. Később, amikor szükségessé vált az adóhátralék tisztázása, kijavították a nyugtán levő számot 4400 forintra, mert arra gondoltak, hogy a községi tavéti tojásokon láthatók. Trezka néni anyja, a Gayer Trézsi néni is, valamikor hírneves „tojásíró” asszony volt Bátán. Tőle tanulta meg a hí- mestojás készítését, amelyet Trezka néni keze munkája és gazdag képzeletvilága immár a népművészet fokára emelt.

— Szeretem ezt a munkát és a szövés mellett szívesen „mívelem” a tojáshímzés művészetét — mondja —

s szemüvegét a homlokára tolja- Csak „ egy baj van, nehéz beszerezni az „íráshoz” szükséges festékanyagot. Legutóbb Mohácsra kellett utazni püspöklila festékért. A sárga festéket pedig az erdőből szerzem be.

— Az erdőből? — kérdezem csodálkozva.

— És Trezka néni elmeséli, hogy a vadalmafa kérgéből, vagy a kutya, tejből olyan különlegesen szép citromsárga színt tud kifőzni, amilyent festékkeverés útján még sohasem tudott előállítani.

— Sajnos, a festéket nehéz beszerezni, de azért úgy gondolom, nem kell szégyenkezni — néz a kész hí- mestojósokkal megrakott kosárkára. Tisztában vagyok azzal is, hogy a magyar ipar készítményei mellett ez a mi népművészeti munkánk elenyésző. Mégis nagy örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a Decsi Sárközi Népművészeti Szövetkezet készítményei is kiállításra kerülnek és hogy külföldön is megismerik a mi ősi sárközi népművészetünket, a hímzéseket, szőtteseket és a húsvéti hímestojásokat.

nácsnál az iratok elégtek és így majd csökken az adóhátralék- Ezután Hízó Sándorné a nyugtával a múlt év végén megjelent a tamási járási tanács pénzügyi osztályán és miután felmutatta a nyugtát, kérte, hogy számolják el a rajta levő összeget. Itt azonban, miután összehasonlították a nyugtatömböt, kiderült, hogy a felmutatott nyugtán levő összeg hamisított. Ezután eljárás indult Hízó Sándorné ellen, aki a tárgyaláson elismerte a bűncselekményt.

I negyedikesek továbbtanulási iebetiságei

Ez a kérdés már időszerűvé vált, hiszen nemsokára megkapjuk félévi bizonyítványainkat, amelyeknek nagy jelentőségük van a továbbtanulás szempontjából.

A tavaly végzett ötven tanuló közül tizenhét tanul tovább, három kivételével mind egyetemen, öt kés zül orvosnak, négy tanárnak, kettő mérnöknek, egy jogásznak és kettő közgazdásznak.

A felvételi vizsga komoly követelményt jelent, a továbbtanulók számára, de azért nincs ok az elkeseredésre. Ellenkezőleg: fokozottabb munkára serkent. Ajánlatos, hogy azok, akik tovább szeretnének tanulni, foglalkozzanak azzal a témakörrel, bővítsék ismereteiket ezen a területen. Erre igen alkalmasak a szakkörök, ahol elmélyíthetjük ismereteinket és gyakorlati útmutatást is kaphatunk. Ezért alakul ki a negyedikesek körében fokozottabban az úgynevezett félévi hajrá. Vigyázzunk, nehogy későn vegyük a rajtot!

Rajta hát a jó félévi bizonyítványért, az eredményes érettségiért és a sikeres felvételi vizsgáért!

Ehhez kívánok minden n egyedi kés társamnak sok sikert és nagy munkakedvet! KONCZ ISTVÁN

IV. b. osztályos tanuló

Pozsonyi Ignácné

Hamisított nyugtával akart „adót fizetni”

egy szovjet kolhozban

A magyar pedagógus delegációval januárban két hetet töltöttem a Szovjetunióban, s mint falusi pedagógus, érdeklődéssel vártam, mikor kerül sor egy kolhozfalu meglátogatására. A látogató csoportokat önkéntes jelentkezés alapján állították össze és érdekes, hogy a falusi pedagógusok mindegyike jelentkezett erre a látogatásra. Autóbusszal indultunk útnak a Moszkvától 40 kilométerre levő Sztálin-kolhozba. Egyórás utazás után buszunk felkapaszkodott a dombra épült faluba , és megállt a kolhoz klubja előtt. Csodálkozásunkra nem vártak bennünket és csak a tolmács megkérdezése után tudtuk meg ennek okát: érkezésünket nem jelentették be előre. Mi ennek örültünk is, mert legalább meggyőződhettünk arról, hogy amit a Szovjetunióban látunk az nem „kiállítás’’, hanem a hétköznapok valósága. A klubhelyiségben az elnök röviden ismertette a kolhoz múltját, életéi és gazdasági helyzetét. Elmondta, hogy a kolhoz 1938-ban alakult és

1950-ben 3 kisebb kolhozt vett magához, hogy azokat is megerősítsék. A Sztálin kolhoz a közeLátogatás

pesen működő kolhozok közé tartozik. (Ebből is látszik, hogy nem mutogatni, hanem megmutatni akartak nekünk egy szovjet kolhozt.)

f A kolhozban

750 hektár földön 650 család 750 taggal dolgozik. Mivel a városhoz közel yannak, gazdálkodásuk erősen belterjes. Ezért termelnek 250 hektáron burgonyát, 120 hektáron zöldséget, káposztát, sárgarépát, hagymát, stb. Hatvanöt hektáron termelik a legkülönbözőbb gyümölcsféleségeket, s 650 négyzet- méter állandó melegágyuk van.

Állatállományuk a következő: 300 darab szarvasmarha, ebből 180 darab fejőstehén 4000 literen felüli évi tejátlaggal. 950 darab hússertésük van, mert a Szovjetunióban főleg vajjal és növényi zsírral főznek a szovjet orvosok tanácsára. Van 4000 fehér-orosz baromfijuk, évi 120 darabon felüli tojáshozammal. 120 lovuk van, amit én sokallottam, s meg is kérdeztem, kifizetődő-e ennyi ló tartása? Az elnök a kertészet nagyságára hivatkozva igennel válaszolt. A gépállomásnak kilenc trak tora dolgozik a kolhoznak. Ezen kívül még a kolhoznak 15 darab saját teherautója és 40 darab villanymotorja van.

Egy kolhozparaszt házában

Igaz, hogy az sem volt a programban, hogy lakásokat látogassunk, de kérésünkre azt a választ adták, hogy semmi akadálya, válasszunk ki egy házat és menjünk be. Erre mi nekiindultunk a szélrózsa minden irányába. Hárman egy faház felé tartottunk, mert kíváncsiak voltunk milyenek is azok a sokat emlegetett faházak. Már a kapuban láttuk, hogy ennek a kis háznak ■ tetején is, mint a falu legtöbb házának a tetején ott van a televíziós antenna A lakás egyszerű berendezésű, tiszta, jó levegőjű volt. De az egyszerű bútorzat mellett ott láttam a mosógépet, porszívót, a televíziós készüléket és a könyvespolcot. A

többi kartársak hasonlókat mondtak a lakásokról.

A kulturális életet, hogy az elnök szavaival éljek a „falu fő értelmisége” a pedagógus, az orvos, az állatorvos, az agronomus, a kolhozelnök és a tanácselnök irányítja. XJgy éreztem, hogy a kulturális élet irányításába az orvosok, állatorvosok, agronómusok jobban bekapcsolódnak, mint nálunk. A klubban hetenként háromszor van filmvetítés és könyvkölcsönzés. A kolhozban minden brigádnak van kultúrcsoportja. Az előadásokat nemcsak ünnepélyeken, hanem egyéb alkalmakkor is a pedagógusok tartják.

Oktatás

Mivel kisebb település, hét osztályos iskolája van, a tizedik osztályt a tanulók a városi iskolában végzik el. Az iskola kolhoziskola, a nevelőknek a kolhoz biztosít lakást, a nevelők 99 százalékának az iskola mellett. A kolhoz térítés nélkül biztosít a nevelőknek lakást, villanyt, tüzelőt és 4 rubel

50 kopek térítéssel hetenként ebédet. Illetményföldet a kolhoz területéből biztosítanak számukra és azt fel is szántják. Mivel a faluban mindenki kolhoztag, a szülők támogatása is egységesebb az iskolának nyújtandó minden kérdésben. A szülők bizottságában minden osztályt egy szülő képvisel. Két érdekes dolgot is tapasztaltam: 1. A szülői bizottság tagjai is látogatnak szülőket. 2. A könyvek, füzetek beszerzését, szállítását, árusítását a szülői bizottság végzi. A politechnikai képzés meg valósítása érdekében a kolhoz nagy segítséget nyújt az iskolának, esztergapadot, gyalúpadot, varrógépet segített beszerezni az iskolának. Gyakorlati munkát a kolhoz területén végzik a tanulók. A tanulók füzetét nézegetve feltűnt, hogy az írásuk igen jó, magatartásuk öntudatos, fegyelmezettek.

Élményekkel, tapasztalatokkal megrakodva búcsúztunk a kolhoz pedagógusaitól és tagjaitól. Megállapíthattam, hogy az emberek elégedettek, igen barátságosak és nagyon szeretik a magyar népet. Ked vességüket, szeretetüket örökre szí vünkbe zártuk. TANCZ JÓZSEF