Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

5958 február 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 GONDOK—JAVASLATOK Készülődés a Brüsszeli Világkiállításra A MÉSZÖV egyik vezetője hívta fel a figyelmet a problémára: „Nincs elég hozzáértő szakember a földmű­vesszövetkezeteknél, mert nem meg­felelő a szakemberutánpótlás. Ugyan­akkor tudott dolog, hogy több olyan személy van nálunk alkalmazásban, aki büntetett előéletű, vagy egyéb ok miatt nem méltó erre. Eltávolításuk azonban a szakember-utánpótlás hiá­nya miatt nem olyan egyszerű .. Ezután pedig ellátogattunk Dombó­várra; 75 biztonság kedvéért kikértük a dombóvári járási ügyészség, mint „független’1 hivatalos szerv vé­leményét is. Itt a járási ügyészség vezetőjétől a következő választ kap­tuk: — Először is azzal kezdeném, hogy jelenleg is igen sok bűnügy van fo­lyamatban, de nem túlzók, ha azt mondom, hogy azoknak többsége földművesszövetkezeti bűnügy. Ezzel most nem akarom „levágni“’ a föld­művesszövetkezeteket, de sajnos, így van. Ha pedig az okokat sorolnánk fel, majnem minden egyes esethez oda kellene sorolni a hozzáértés hiá­nyát is. Sok helyen nincs meg a kellő hozzáértés, a kellő szaktudás és en­nek bizony többnyire az a következ­ménye, hogy valamilyen formában megkárosodik a közvagyon. Arról nem is beszélve, hogy igen sok — a múltjánál fogva — pénz, vagyon kezelésére megbízhatatlan személy is. Erre elmondok egy na­gyon találó példát: A döbröközi bolt­kezelő, Somogyi Kálmán, 1954-ben már volt büntetve társadalmi tulaj­don elleni bűntett miatt. A múlt év szeptemberében leltárt készítettek nála, több mint 9000 forintos hiánya mutatkozott. Ezután nyilván az lett volna a legelemibb dolog, hogy azon­nali hatállyal leváltsák. Ezt azonban nem tudták megtenni, szakember- hiány miatt. Tovább dolgozott. Nem .-gészen két hét múlva ismét leltároz­tak nála. Akkor már több mint 10 000 forint volt a hiánya. Most pedig kérdezzük meg a legil­letékesebbeket ... Vida István, a Jászöv elnökhelyet­tese: N agy hiba, hogy az elmúlt évek során alig volt kereskedelmi tanulóképzés. Központilag nem igen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, így a gyakorlatban sem sok történt. A boltosok sem voltak eléggé érdekelve a tanulóképzésben — még a nagy forgalom mellett is túl kicsi volt a fizetésük. Most kell majd pótolni, amit elmulasztottak. Javult a bol­tosok fizetése, így az érdeklődés is nagyobb már a kereskedelmi pálya iránt. A boltosok véleményét is ki­kérik, mielőtt felvesznek valakit ta­nulónak. így lényegesen jobb a hely­zet, mint néhány éve. — Ez azt jelenti, hogy lényegében megoldódott a probléma? Erre a kérdésre Kovács Gyula, a Jászöv egyik felelős munkatársa vá­laszol: — Még közel sincs megoldva a probléma, és ez nem is megy rövid idő alatt. A tanulótól még sok boltos idegenkedik, valami konkurrensfélét lát benne. Ez azonban arra vall, hogy az illető boltos maga is érzi, hogy gyenge a szaktudása és ezért fél a „konkurenstől“. Ilyen helyre bizony aiába is adnánk tanulót, nem sokat tudna tanulni. Sok boltos azt mond ja, hogy neki teher a tanuló, mert sok a vesződség vele és nem is lehet bennük megbízni. Erről azonban jó ;enne megkérdezni egy-két boltost. A dombóvári 2. számú vegyesboltba nyitunk be. A vezető nincs „itthon“ csak a helyettese: Kardos Mihály és a „személyzet“. Mindjárt bemutatják az „inast” is, egy nyurga legényke. Persze, ő „nem ér rá’“, neki elfoglaltsága van a ve­vőkkel. — Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy nem érdemes tanu­lókkal foglalkozni — mondja Kardos Mihály. — Igaz, az első időkben nem tud annyit segíteni, mint amennyi a vesződség vele, mert szinte minden lépését ellenőrizni kell. Ahol enyves­kezű a tanuló, az többnyire nem má­son, mint a tanítómesterén múlik. Ugyanis az „inast“’ le kell szoktatni arról, hogy valamihez is hozzányúl­jon és legtöbb esetben ezt el is lehet érni. Legfontosabb az, hogy már az első napokban megismerjük és be­bizonyítsuk neki, hogy ha csak pár fillérhez is hozzányúl, az úgyis ki­tudódik és amelyik kicsit is önérze­tes, az a szégyen, a becsületérzés miatt többet sosem nyúl hozzá sem­mihez. „Próbatételként” például va­lamelyik eldugott sarokba odatettünk a lim-lom közé egy kétforintost, ez­után pedig odaküldtük az „inast“’ ta­karítani. Teljesen magára hagytuk és utána megnéztük, hogy otthagyta-e a kétforintost, vagy pedig zsebretet- te. Ha zsebretette, két nap múlva fi­noman megkérdeztük tőle, hogy miért lopta el a pénzt a sarokból. Az inas először próbálta tagadni, de mikor látta, hogy hiába minden, előadta arcpironkodva és azóta sem nyúl hozzá semmihez. 75 bolt vezetőjével, Gerber János- sál is sikerül találkoznunk és tőle is véleményt kérünk: — Egy vérbeli szakembernél be­csületkérdés is, hogy jó kereskedőket neveljen, ez hozzátartozik a jó szak­ember tulajdonságaihoz. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy milyen jó érzés, amikor azt mondhatom egy jó szakemberre, hogy ime, az is az én kezem alól került ki. De ehhez nemcsak a mi munkánk szükséges, hanem sok szempontból más módsze­rekre van szükség a kereskedelem irányításában is. Nem szabad enged­ni, hogy kényszerhelyzet álljon elő a szakemberpótlásnál, mert akkor elő­fordul, mint amire élő példám van, hogy félszakembert is indokolatlanul nagy feladattal kell megbízni, ezál­tal az illetőt elkapatjálc, különösen, ha még túl fiatal is, többet lát maga­körül, mint amennyi a valóság és kezdetben, inas korában hiába kor­mányozták a jó úton, arról letér. Egy esetben végzett tanulót a kényszer- helyzet miatt mindjárt boltvezetéssel bíztak meg. Két hónap alatt akkora hiánya lett, hogy börtönbe került. Mi nem akarjuk, hogy a mai tanulókat is pofonnal neveljék, mint abban az időben minket, de a túlzott elkapa- tás, kényelem sem helyes: a mai ta­nuló is érdemelje ki és küzdjön meg az előrehaladásért, különben nem lesz jó szakember. Szabados János, a dombóvári föld­művesszövetkezeti áruház vezetője. Itt két tanuló dolgozik, így itt is van tapasztalat: — Ha a mai tanulókkal nem úgy foglalkozunk, ahogy kell, akkor pár év múlva még súlyosabb lesz a keres­kedelemben a szakember-kérdés, mint jelenleg, mert ilyenkor dől el, hogy kiből mi lesz, főként pedig az hogy az illető enyves-kezű lesz-e. vagy nem. Én csak egy dologról aka­rok beszélni: Mivel kezdődik a tanu­lók rossz útra térése — a „mester’ fáradsága ellenére is? Azzal, ha ma gánéletében „rossz társaságba“’ úgy­nevezett „nagylegények’1 közé keve­redik, a szülők pedig nem szólnak bele „nagyfiúk" munkán kívüli éle­tébe. Sajnos, nekünk nem igen var módunk arra, hogy beleszóljunk a „zárás” utáni életükbe, ezért kellene a szülőknek} jobban beleszólniok különben fiuk könnyen a börtönben köt ki. Pedig egész kis dolgokon kez­dődik az egész. A társaságban meg­kínálják cigarettával, mert a „legé­nyeknek illik cigizni’1. Ez az első lé­pés az úgynevezett „nagyzás” felé. Ezután rászökik a cigarettázásra mert „illik”. Igen ám, de ehhez pénz us kellene, az viszont nincs és ha volna is, azt gondolja, hogy „csal nem fogok cigarettát venni, amikoi meg sem látszik, ha a tízezer közü’ egyet kiveszek.” Kivesz egyet vala melyik dobozból, de annyi „üzleti ér­zéke1’ már van, hogy ne károsodjor az üzlet, a megcsonkított dobozt úgy adja el, mintha tele volna. Persze ezi a „csekélységet" senki nem vesz’ észre, és így másnap is kivesz vala­melyik dobozból egy szál cigarettát Közben pedig, mivel „legény”, udva rolni kezd és hát „illik’1 esténkéni egy-egy tábla csokoládét is vinni a kislánynak, elvégre is — ő „keres­kedő.” Pénze viszont ehhez sincs é így kivesz egy táblát a sok közül — természetesen észrevétlenül... Éf ahogyan szaporodnak a különféle társaságok, „kilengések", úgy egyre többször és nagyobb mértékben nyúl hozzá a boltban lévő árukhoz, vagy a pénzhez is. Pedig, ha a szülők nem engednék fiukat teljesen szabadjára, mindjárt kisebb lenne a hasonló „észrevétlen lezüllések1’ száma. * 75 szakemberprobléma tehát léte ^ zik, van — a vélemények ezt igazolják, de a gyakorlott, képzett, jószándékú szakemberek segítségé­vel megoldható és meg is kell oldani. Csak így lehet elhárítani ezt a ve­szélyt, amely a hozzáértés, szak­tudás hiánya miatt a földművesszö­vetkezeti vagyont fenyegeti napja­inkban jelentős, a jövőben pedig még nagyobb mértékben. (danc) A MELEG, FESTÉK és méhviaszszagú szobában február­ban a húsvét hangulatát varázsolja Dér Józsefné, a bátaiak kedvenc Trezka nénije. Trezka néni a Decsi Sárközi Népművészeti Szövetkezet bátai részlegének vezetője, a Brüsz- szeli Világkiállításra hímestojásokat készít. A kilyukasztott tojásokból kifújja a belsejét, s ezekre méhviasszal cso­dálatosan szép mintákat, motívumo­kat „ír”, a „Ricával”. így nevezik azt a kis, rézből készült írószerszámot, amellyel Trezka néni dolgozik, s keze munkája nyomán alakulnak ki a mű­vészi minták. Ott sorakoznak egymás után a félig kész hímestojások, ame­lyeknek elkészítése igen sok időt és türelmet igényel. A méhviaszos rajz után piros, püspöklila, permetzöld, fekete, vagy sárga festékfürdőbe rakja a tojásokat aszerint, hogy mi­lyen színekkel, akarja azokat díszí­teni. , — Ez a békahátas, az a másik a madaras, ez az ibolyás, amaz ott a láncos minta. Csapongó fantáziával ad nevet a mintáknak, amelyek olyan csipkeszerűek és leheletfinomak, mint a híres sárközi fekete muszlinra készült hímzés, vagy a halasi csipke. — Honnan veszi ezeket a csodála­tosan szép mintákat? — kérdezem Trezka nénit. — Ezek a minták a képzeletemben, a gondolataimban vannak, egyik minta után a másik rajzolódik ki képzeletemben — adja meg a választ, VALÓBAN Trezka néni képzeletének gazdagsá­gát mutatja az a Százféle minta, amelyek a kiállításra küldendő hús­Hizó Sándorné nagykónyi lakost héthónapi börtönbüntetésre ítélte a tamási járásbíróság közokirathamisí­tás bűntette miatt, mint főbüntetés­re és ezenkívül 800 forint pénzbün­tetésre. A múlt év elején eladtak egy hízót és akkor mindjárt kifizet­tek 440 forint adót, amelyről meg­kapták a megfelelő nyugtát. Később, amikor szükségessé vált az adóhátra­lék tisztázása, kijavították a nyug­tán levő számot 4400 forintra, mert arra gondoltak, hogy a községi ta­véti tojásokon láthatók. Trezka néni anyja, a Gayer Trézsi néni is, vala­mikor hírneves „tojásíró” asszony volt Bátán. Tőle tanulta meg a hí- mestojás készítését, amelyet Trezka néni keze munkája és gazdag kép­zeletvilága immár a népművészet fokára emelt. — Szeretem ezt a munkát és a szö­vés mellett szívesen „mívelem” a tojáshímzés művészetét — mondja — s szemüvegét a homlokára tolja- Csak „ egy baj van, nehéz beszerezni az „íráshoz” szükséges festékanyagot. Legutóbb Mohácsra kellett utazni püspöklila festékért. A sárga festéket pedig az erdőből szerzem be. — Az erdőből? — kérdezem cso­dálkozva. — És Trezka néni elmeséli, hogy a vadalmafa kérgéből, vagy a kutya, tejből olyan különlegesen szép cit­romsárga színt tud kifőzni, amilyent festékkeverés útján még sohasem tu­dott előállítani. — Sajnos, a festéket nehéz besze­rezni, de azért úgy gondolom, nem kell szégyenkezni — néz a kész hí- mestojósokkal megrakott kosárkára. Tisztában vagyok azzal is, hogy a magyar ipar készítményei mellett ez a mi népművészeti munkánk elenyé­sző. Mégis nagy örömmel tölt el ben­nünket az a tudat, hogy a Decsi Sár­közi Népművészeti Szövetkezet ké­szítményei is kiállításra kerülnek és hogy külföldön is megismerik a mi ősi sárközi népművészetünket, a hím­zéseket, szőtteseket és a húsvéti hí­mestojásokat. nácsnál az iratok elégtek és így majd csökken az adóhátralék- Ezután Hízó Sándorné a nyugtával a múlt év vé­gén megjelent a tamási járási tanács pénzügyi osztályán és miután fel­mutatta a nyugtát, kérte, hogy szá­molják el a rajta levő összeget. Itt azonban, miután összehasonlították a nyugtatömböt, kiderült, hogy a fel­mutatott nyugtán levő összeg hami­sított. Ezután eljárás indult Hízó Sándorné ellen, aki a tárgyaláson el­ismerte a bűncselekményt. I negyedikesek továbbtanulási iebetiságei Ez a kérdés már időszerűvé vált, hiszen nemsokára megkapjuk fél­évi bizonyítványainkat, amelyeknek nagy jelentőségük van a továbbta­nulás szempontjából. A tavaly végzett ötven tanuló közül tizenhét tanul tovább, három kivételével mind egyetemen, öt kés zül orvosnak, négy tanárnak, kettő mérnöknek, egy jogásznak és kettő közgazdásznak. A felvételi vizsga komoly követelményt jelent, a továbbtanulók számára, de azért nincs ok az elkeseredésre. Ellenkezőleg: fokozottabb munkára serkent. Ajánlatos, hogy azok, akik tovább szeretnének tanul­ni, foglalkozzanak azzal a témakörrel, bővítsék ismereteiket ezen a te­rületen. Erre igen alkalmasak a szakkörök, ahol elmélyíthetjük ismere­teinket és gyakorlati útmutatást is kaphatunk. Ezért alakul ki a negye­dikesek körében fokozottabban az úgynevezett félévi hajrá. Vigyáz­zunk, nehogy későn vegyük a rajtot! Rajta hát a jó félévi bizonyítványért, az eredményes érettségiért és a sikeres felvételi vizsgáért! Ehhez kívánok minden n egyedi kés társamnak sok sikert és nagy munkakedvet! KONCZ ISTVÁN IV. b. osztályos tanuló Pozsonyi Ignácné Hamisított nyugtával akart „adót fizetni” egy szovjet kolhozban A magyar pedagógus delegáció­val januárban két hetet töltöttem a Szovjetunióban, s mint falusi pedagógus, érdeklődéssel vártam, mikor kerül sor egy kolhozfalu meglátogatására. A látogató cso­portokat önkéntes jelentkezés alapján állították össze és érde­kes, hogy a falusi pedagógusok mindegyike jelentkezett erre a lá­togatásra. Autóbusszal indultunk útnak a Moszkvától 40 kilométer­re levő Sztálin-kolhozba. Egyórás utazás után buszunk felkapaszko­dott a dombra épült faluba , és megállt a kolhoz klubja előtt. Cso­dálkozásunkra nem vártak ben­nünket és csak a tolmács megkér­dezése után tudtuk meg ennek okát: érkezésünket nem jelentet­ték be előre. Mi ennek örültünk is, mert legalább meggyőződhet­tünk arról, hogy amit a Szovjet­unióban látunk az nem „kiállítás’’, hanem a hétköznapok valósága. A klubhelyiségben az elnök röviden ismertette a kolhoz múltját, életéi és gazdasági helyzetét. Elmondta, hogy a kolhoz 1938-ban alakult és 1950-ben 3 kisebb kolhozt vett magához, hogy azokat is megerő­sítsék. A Sztálin kolhoz a köze­Látogatás pesen működő kolhozok közé tar­tozik. (Ebből is látszik, hogy nem mutogatni, hanem megmutatni akartak nekünk egy szovjet kol­hozt.) f A kolhozban 750 hektár földön 650 család 750 taggal dolgozik. Mivel a városhoz közel yannak, gazdálkodásuk erő­sen belterjes. Ezért termelnek 250 hektáron burgonyát, 120 hektáron zöldséget, káposztát, sárgarépát, hagymát, stb. Hatvanöt hektáron termelik a legkülönbözőbb gyü­mölcsféleségeket, s 650 négyzet- méter állandó melegágyuk van. Állatállományuk a következő: 300 darab szarvasmarha, ebből 180 darab fejőstehén 4000 literen fe­lüli évi tejátlaggal. 950 darab hús­sertésük van, mert a Szovjetunió­ban főleg vajjal és növényi zsír­ral főznek a szovjet orvosok ta­nácsára. Van 4000 fehér-orosz ba­romfijuk, évi 120 darabon felüli tojáshozammal. 120 lovuk van, amit én sokallottam, s meg is kér­deztem, kifizetődő-e ennyi ló tar­tása? Az elnök a kertészet nagy­ságára hivatkozva igennel vála­szolt. A gépállomásnak kilenc trak tora dolgozik a kolhoznak. Ezen kívül még a kolhoznak 15 darab saját teherautója és 40 darab vil­lanymotorja van. Egy kolhozparaszt házában Igaz, hogy az sem volt a program­ban, hogy lakásokat látogassunk, de kérésünkre azt a választ ad­ták, hogy semmi akadálya, vá­lasszunk ki egy házat és menjünk be. Erre mi nekiindultunk a szél­rózsa minden irányába. Hárman egy faház felé tartottunk, mert kí­váncsiak voltunk milyenek is azok a sokat emlegetett faházak. Már a kapuban láttuk, hogy ennek a kis háznak ■ tetején is, mint a fa­lu legtöbb házának a tetején ott van a televíziós antenna A lakás egyszerű berendezésű, tiszta, jó le­vegőjű volt. De az egyszerű bú­torzat mellett ott láttam a mosó­gépet, porszívót, a televíziós ké­szüléket és a könyvespolcot. A többi kartársak hasonlókat mond­tak a lakásokról. A kulturális életet, hogy az el­nök szavaival éljek a „falu fő ér­telmisége” a pedagógus, az orvos, az állatorvos, az agronomus, a kolhozelnök és a tanácselnök irá­nyítja. XJgy éreztem, hogy a kul­turális élet irányításába az orvo­sok, állatorvosok, agronómusok jobban bekapcsolódnak, mint ná­lunk. A klubban hetenként há­romszor van filmvetítés és könyv­kölcsönzés. A kolhozban minden brigádnak van kultúrcsoportja. Az előadásokat nemcsak ünnepélye­ken, hanem egyéb alkalmakkor is a pedagógusok tartják. Oktatás Mivel kisebb település, hét osz­tályos iskolája van, a tizedik osz­tályt a tanulók a városi iskolában végzik el. Az iskola kolhozisko­la, a nevelőknek a kolhoz biztosít lakást, a nevelők 99 százalékának az iskola mellett. A kolhoz térí­tés nélkül biztosít a nevelőknek lakást, villanyt, tüzelőt és 4 rubel 50 kopek térítéssel hetenként ebé­det. Illetményföldet a kolhoz te­rületéből biztosítanak számukra és azt fel is szántják. Mivel a falu­ban mindenki kolhoztag, a szülők támogatása is egységesebb az isko­lának nyújtandó minden kérdés­ben. A szülők bizottságában min­den osztályt egy szülő képvisel. Két érdekes dolgot is tapasztal­tam: 1. A szülői bizottság tagjai is látogatnak szülőket. 2. A köny­vek, füzetek beszerzését, szállítá­sát, árusítását a szülői bizottság végzi. A politechnikai képzés meg valósítása érdekében a kolhoz nagy segítséget nyújt az iskolának, esz­tergapadot, gyalúpadot, varrógé­pet segített beszerezni az iskolá­nak. Gyakorlati munkát a kolhoz területén végzik a tanulók. A ta­nulók füzetét nézegetve feltűnt, hogy az írásuk igen jó, magatar­tásuk öntudatos, fegyelmezettek. Élményekkel, tapasztalatokkal megrakodva búcsúztunk a kolhoz pedagógusaitól és tagjaitól. Megál­lapíthattam, hogy az emberek elé­gedettek, igen barátságosak és na­gyon szeretik a magyar népet. Ked vességüket, szeretetüket örökre szí vünkbe zártuk. TANCZ JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom