Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-05 / 30. szám

ISM. (február 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Hozzászólás Fegyelmezetten hajtsuk végre a párthatározatokat... Ek&ei a címmel jelent meg egy A külső körülmények is hozzásegí- lalkozásúakat, vagy az értelmiségie- cikk a Népújság január 18-i száma- tettek ehhez. Hisz az ingadozók eb- két revizicnizmussal, vagy azzal, hogy ban i— n aláírással. Ami a cikk té- ben az időben — szerencsére — ,tá- nem hűek a párthoz, hisz magam is máját illeti, feltétlenül indokoltnak, voltartották magukat a pártszerveze- alkalmazott vagyok. Csupán azt mon. helyesnek tartom. Van azonban ben- tektől, vagy ha jelentkeztek, nem dóm, amit el kell ismerni azoknak, ne egy-két olyan megállapítás, ami- vették fel őket, amire szintén lenne akik átgondolják a dolgokat, hogy vei nem értek egyet, s ami szerintem példa. ezekben a szervezetekben, ahol kevés káros, mert nem a valóságot adja. Később, amikor már volt „írásos a munkás, vagy paraszt, több az A cikk bevezetőben azt állítja, hogy program” s az általános konszolidá- önálló, legtöbbször a határozatokkal a pártértekezlet határozata előtt a ció bekövetkezett, mindig többen jöt_ szemben álló állásfoglalás, amit nem pártszervezeteink életét a revízió- tek a pártba. Közöttük voltak olya- szabad megengednünk, ami ellen nizmus, majd az intrika jellemezte, nck, akiket a tények győztek meg és radikális eszközökkel is fel kell lép- arrtely az író szerint az MDP-től olyanok is, akik még mindig nem ér- nünk. öröklődött. Véleményem szerint ez tettek tisztán egyes kérdéseket, hatá- Ami pedig az „örökséget” illeti, nem így volt. rczatokat amit pedig a pártszerveze- Az MDP derékhadát munkások, pa­Ak ellenforradalom után még erő- tóink proletár magja természetesnek, rasztok, néphez hű értelmiségiek sen érezhető eszmei zűrzavar, politi- szükségesnek tartott. Ezeknek a alkották, akik osztályhelyzetüknél, kaj perspektívátlanság, sőt személyi határozatoknak a kritizálgatása hozta létérdeküknél fogva harcoltak, s ma bizonytalanság közepette kezdtük felszínre a revizionizmust. u ................!"l: *­m eg a pártszervezetek újraszervező- ^ oIyan mértékben vált sét S azok az elvtársak, akik 1956. jellemzövé; vagy megszűnővé, amilyen arányban bekerültek ingadozó elemek az adott szerve­zetbe, s amennyiben ezek szava érvényesült. Néhány konkrét példát mondanák erre, hisz nálunk is található két szervezet, ahol egyidőben voltak re­vizionista jelenségek, esetleg találha­tók is. Dunaföldváron, még 1957 február­ban, márciusban ott tartottak, hogy az alapszervi titkár taggyűlésen ki­jelentette, hogy „hogyan támogas­sunk olyan kormányt, amelynek Miért hatott ez ki, ha sok helyen nincs programja.“ Később: „A párt- nem is talált támogatásra, s miért za­ba csak a fizikai munkásokat kell varta meg, s taszította passzivitásba felvenni, az eddigi vezetőket le kell a párttagság jó részét ez a bom- váltani, mert azok karrieristák.” A lasztó folyamat? Mert a párt Köz- . , ... „ , . jelenlevők egységesen nem léptek fel p0nti Vezetőség egyik-másik veze­^iZt^' m-St ÍSrf-íVpy őev" ezek ellen’ mert egyeSek SZerÍnt’ ez‘ tője hibáit úgy akarta jóvátenni, JL~ zel megkezdődne a fúrás. Olyan kije. hcgy 180 fokos fordulatot tett. Sza- ientést tett egyik-másik elvtars, hogy badjára engedte az egység bomlasz- a karhatalom fellépése radikális mó- tásának nagy mesterét, Nagy Imrét novemberében, decemberében, majd a „MŰK” idején vállalták egyesek „megvetését”, vagy nyílt fenyegeté­sét, s határozottan kiálltak a párt mellett, (bár ebben az időben nem volt meghirdetett, papírra tett ..programnyilatkozat“,, maguk által megírt belépési nyilatkozatokon a kajdacsiak, meg a kistápéiak maguk vállalták, hogy „ha a párt a munkások, tsz-tagok, s a pa­rasztok érdekét képviseli, számít­son ránk'’) nem voltak revizio­nisták. Mi jellemezte az akkori, az ellen- forradalmat követő hónapokat, mondjuk a pártértekezletig, a revi- zionizmus, a határozatok kritizálása, revízió alá vétele? Aligha állíthatja is harcolnak a szocializmus felépítő sóért, az emberiség jólétéért. Ezek az elvtársak, közöttük az említett cikk írója sem vádolható revizioniz- mussal, mert az állami és politikai (életben elterjedt úgynevezett „de­mokratizálódási folyamat” revizioniz mus volt a legjavából. Nem ezt igazolja-e például az osztályharcról, az államról, a pro­letárdiktatúráról, a pártról, a munkásosztály szerepéről szóló marxi tanítások revizió alá vé­tele „sajátosság“ leple alatt? De­hogynem. S ezért a párt tagjai a felelősek? Nem hiszem. KOMMENTÁR Néhány gondolat a legfőbb ügyész utasílásárél A népköztársaság legfőbb ügyé­sze igen nagyjelentőségű utasítást adott ki az ügyészi apparátusnak a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban. Az utasítás lénye­gét a sajtó közölte. Mi ez helyett inkább a véleményünket mondjuk el az egyik részéről. Az utasítás az ügyészeket sze­mélyükben teszi felelőssé azért, hogy a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények nyomozásánál az okozott kár megtérítésére haté­kony intézkedéseket tegyenek. Igaz, nem „új” a törvények vég­rehajtásában az a gyakorlat, hogy a társadalmi tulajdon elleni vétő­ket lehetőleg anyagi kártérítésre is kötelezzék. A probléma felve­tése mégis nagyon időszerű és bát­ran mondhatjuk, hogy találkozik a józangondolkozású emberek érzé­seivel. A jószándékú emberek ugyanis, — függetlenül attól, hogy állami vállalatnál, vagy hivatal­ban dolgoznak-e, vagy pedig egy­szerű parasztemberek — nem né­zik jószemmel, ha a közvagyont valaki meglopja, vagy elsikkaszt­ja. De még kevésbé nézik jószem­mel azt, amikor a bűnösnek még a haja szála is alig görbül meg”. Márpedig az elmúlt évek során kialakult a köztudatban egy né­zet, amely kicsit sem hízelgő a tör­vények védelmezőire és amely sze­rint az állami tulajdon lopása nem is olyan rossz üzlet... Jóllehet volt némi túlzás ebben, de meg kell mondani őszintén azt is, hogy némi alapja is volt ennek. Bizony előfordult, hogy valakinek a ha­nyagsága, gondatlansága, vagy ép­pen sikkasztása által többezer fo­rinttal megkárosodott a társada­lom, de ezért — a nemszakember tárgyilagosságával ítélve — vi­szonylag enyhe ítéletet kapott és főként nem térült meg az állam kára. Márpedig nyilván annak kell lenni a fő célnak, hogy minde­nekelőtt megtérüljön az állam, a társadalom kára és olyan ítéletet kell kiszabni, hogy még egyszer ne legyen kedve senkinek sem megkárosítani a közvagyont. Ha az elítélt például így kalkulálhat: kaptam fél évi börtönbüntetést, de ugyanakkor 20 000 forint volt a hasznom és túl tudja magát tenni a büntetés erkölcsi következmé­nyein, nincs visszatérő ereje a büntetésnek. Ilyenkor mutatkozik a végső eredmény szerint „hasz­nosnak” a sikkasztás. De ha min­denekelőtt kötelezik valamilyen formában az okozott kár megtérí­tésére, még akkor is, ha vagyoni- lag nem tartozik a „leggazdagab­bak” közé és még a börtönbünte­tés sem marad el — legközelebb „meggondolja” mielőtt a közva­gyonhoz nyúl. Éppen ezért csak a legmesszebb­menő egyetértésünket fejezhetjük ki a népköztársaság legfőbb ügyé­szének, amikor intézkedik a kár- megtérítésekre vonatkozóan. Nagyformáson készülnek a nyárra A Nagytormási Állami Gazdaság így a simítok, a kultivátorok, a vető­többezer holdat kitevő halárában gépek, a tárcsák és boronák, vala­ilyenkor nem igen akad mezei mun- mint a műtrágyaszórók már készen ka, mert a földek nagy részét még vannak, s a szükséges erőgépek egy „„ _________r_______________ lasanan. hű-v jut^ucici, -y luua vékony hótakaró borítja. De már részét is kijavították. Azoknak az s égrevonása kérdésében elfoglalt ál- don a régi ”röss~z módszerek visszaté- ^"tárait"akikben’^Ta tólékoztatás most készülnek a nyárra, arra, hogy erőgépeknek és munkagépeknek a laspontot, volt-e ellenvelemeny, vagy régét jelenti s ha többször előfordul, hiányába^ félreállított vezetőt föld- minden munkát időben, jóminőség- javítása, amelyeket a nyári munkák­Irt O TUT)! Pt.í) rn l le \t". 1 J T* í-I m P1 IP' L L . ... 1 . . . , r r * r , * ? Vx ( öl X róo* min neonn nlr T yyi Cl Cl riT* /-I n A n A1 fl 1 lr-.-il 11^ „ „„ , wi n »vi nni. V»—. — nevezett „októberi események“ elíté­lését, az ellenforradalmárok felelős­a kiállás a proletáifoiktetúra mellett kilépek a pártból.” Ma már másként osztó minisztert, volt-e a jellemző? Kétségtelenül az utóbbi volt a jellemző. Ezt a har­térő napirendet a személyi „sérel­mek“ orvoslását is. Pakson a falusi szervezet tagjai öntevékenyen más alapszervezet ügyeibe avatkoztak bele, az illegális párt néz ki a helyzet. A községi pártbi- egyik vezetőjét ismertük, zottság elvetette az örökösen vissza­Ezért ilyen örökség — mint revi- zionizmus — nincs, s nem is vál­lalunk ilyen örökséget, mert ez­zel a magyar munkásmozgalom eredményes munkáját, forradalmi egységét tagadnánk. s mikor ezzel kapcsolatban a járási Nem vállaljuk a jobboldali elhajlá- párt VB. határozatot hozott (el kell sokat, sem a baloldaliakat, de nem ismerni későn, s elég határozatlanul) is ezek voltak a jellemzőek. De vál- azt elvetették, a vb. tagjait megalku- laljuk a 12 év alatt elért eredmé- vóknak kiáltották ki, egyes elvtársa- nyeinket, amit sohasem értünk volna kát pedig ellenforradalmárok védel- el a nárt vezetése, a sokat gyalázott az elvtársaknak, akik az igen nehéz mezesével vádolták meg. Majd egye- MDP vezetése nélkül. A harci szel- napokban bátran kiálltak a párt po- nesen a Központi Bizottsághoz for- lemet, amit az MDP vitt a munkás­dultak panasszal. Meg kell mondani, ság, a parasztság soraiba, örökösük, hogy a két falusi szervezetben nincs az MKP-tól, az MDP-től, s ez győzelem tárolják, több paraszt, vagy munkásfoglalko- re viszi az osztály ügyét, s ennek a zású tíznél. szellemnek nemcsak örök|sei, de Tévedés ne essék. Nem vádolom méltó folytatói leszünk. cosságot kitől örököltük, ha nem az annyiszor csépelt MDP-től? ügy vélem, hogy a pártélet egész­séges voltára, a pártegység teljessé­gére vallott a pártértekezletig elért gazdasági-, politikai konszolidáció. A fentiekből kiindulva utasítom vissza azt a megállapítást, mely szerint a pártélet jellemzője a széthúzás, a fegyelmezetlenség lett volna. Ezzel úgy érzem, tartozunk azoknak ütikája mellett, s segítettek a helyi konszolidációt elérni falun, városon egyaránt. Van azonban olyan jelenség né­hány helyen, ami igazolja a cikk Író­ját. De ez nem általános jelenség. S ha ezeken a helyeken az okokat ke­resnénk, meg is találnánk. Tapaszta­latom alapján állítom: a revizioniz- mus, az intrika oka a pártszervezet tagságának szociális összetételével, osztályhelyzetével magyarázható. Hadd mondjak egy-két példát: Az ellenforradalom után közvetle­nül (épp úgy, mint az MDP-ben) a pártszervezetek magját a volt fa­lusi, városi proletárok képezték, akiknek létérdekük volt az egység­ben való tömörülés, mert csak ez menthette meg őket az elnyomástól. Véleményem szerint ebből követke­zik, hogy az ellenforradalmi esemé­nyek után, nemcsak a helyüket, de a tennivalókat is helyesen ismerték fel, annak ellenére, hogy „írásos program” nem volt, határtalan lelke­sedéssel, fenntartás nélkül fogadták azt az első nyilatkozatot, amely le­szögezte, hogy .nálunk proletárdikta­túra lesz, s az ellenforradalmároknak felelniük kell. Ezért tudtuk külön­böző tárgyalások, viták nélkül egy­ségesen megvalósítani feladatainkat, s mi ez, ha nem az egység bizonyí­téka? Ha nem az egység lett volna jel­lemző a pártéletre, hanem a re- vizionizmus, eljutottunk volna-e; a pártéríekez'et feltételeit meg­teremtő általános konszolidáció­ig? Azt hiszem, erre csak nem­mel lehet felelni. ben elvégezhessenek, hány példa. íme erre né- nál alkalmaznak majd, most van fo­lyamatban, mire kellenek, azokat is kijavítják. A gazdaság magtáraiban már ve­tésre készen áll 7 vagon tavaszi vetőmag. Mindezt kitisztítva, szak­Az állami gazdaság üzemi konyhá­ján is készülnek a nyárra. Har­szerűen tárolják, hogy mihelyt az mincöt 2 mázsás kövérdisznót vág- idő megengedi, azonnal megkezdhes- nak le és dolgoznak fel, hogy a nyá­ron reggelihez és vacsorához jómi­nőségű és kielégítő mennyiségű sza­lámit és szalonnát szolgálhassanak fel a gazdaság dolgozóinak. * Napjainkban jégtermelés és jég­hordás is folyik a gazdaságban. Van én az alkalmazottakat, az egyéb fog­Rigóczky István sék a vetést. * Az állami gazdaságban az idén kö­zel 80 százalékkal több műtrágyát használnak fel, mint az elmúlt esz­tendőben. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy míg tavaly 120 kiló műtrá­gya jutott egy holdra, addig az idén ugyanis az állami gazdaságnak 270 257_kilót szórnak ki. A nagymennyi- köbméter jeget befogadó jégverme, ségű műtrágyát már a gazdaságban amit most telehordanak. A nyáron ugyanis nagy szükség lesz a jégre, Nagy gondot fordítanak arra is, hiszen naponta közel 2000 liter tejet hogy a gépeket olyan sorrendben ja- fejnek és részben dolgoznak fel a vítsák ki, amelyen sorrendben kell gazdaságban. Ezenkívül az üzemi végezni egyik, vagy másik munkát, konyhára is kell a jég. — Londonban. M ielőtt újból elhangzana a kér­A mázai vasútállomás raktárá­nak szűk kis irodahelyiségé­ben ketten vagyunk csak Molnár Nándorral, a raktárossal, aki a vas­utas pártszervezet titkára. Kint csend van, ember alig mutatkozik az állomás környéaén. A délelőtti vonat már ebben az időpontban Dombóvár felé jár, s ilyenkor Mol­nár elvtársnak is van egy kis sza­badideje. Beszélgetés közben úgy tűnt, mintha valami belső elfojtott, szo­morúság lappangana a velem szem­ben ülő Molnár elvtárs szavaiban, és tekintetében, s hosszas fontolga­tás után a kíváncsiságtól sugalva le Molnár elvtárs elé végül is megkérdeztem tőle. — Talán valami különleges csa­ládi problémája is van a Molnár elvtársnak az alapszervezet ügyéi és a raktárossággal járó feladatok mellett? Hosszasan nézett rám, szippantott a nyakunkba. Az anyám uraságok- a cigarettájából, s csak ezután vá- nál cselédeskedett, hogy eltarthasson LONDONI LEVELEK... vamba vág és azt mondja: — Ha már szóbahoztuk az anyá­mat, engedje meg, hogy elmondjam a történetét, mert csak akkor érti meg igazán a mi életünket, s azt a szomorúságot, ami bennem bujkál. Nyílt az ajtó, egy vasutas lépett be rajta, vaskos leltárkönyvet tett az asztalra, majd ismét eltávozott a szobából. Molnár elvtárs félretette a vaskos füzetet, majd felém fordulva, is­mét beszélni kezdett. — 1930-ban meghalt az apám. Végtelenül nagy nyomorúság szakadt laszolta. — Bizony van problémám is. — Mi az a probléma? Hátha hetne rajta segíteni? — Segíteni!... Nehéz azon segí­teni. De talán majd sikerülni fog... nekem még más le­darabig semmit sem hallottunk róla. Néhány év eltelte után azonban végre levelet kaptunk tőle. A levél Portugálián keresztül érkezett hoz­zánk, s a háborús cenzúra alaposan megnyirbálta. — Amikor a II. világháború vé­gétért, anyámmal gyakran válthat­tam levelet. Leveleiben sokat pa­naszkodott. Panaszolta a kegyetlen sorsot, amely jólét helyett nyomorú­ságot zúdított a nyakába a messzi idegenben is. — A disszidálási láz idején 1956- ban azt írta: „Nem tudják a szeren­csétlenek, hogy hová jönnek, milyen sors vár rájuk, mert ha tudnák, ak­kor nem jönnének.” Molnár elvtárs kihúzta az asztal­fiókot és fehérborítékos leveleket ra­kott elém. — Ezek a legutóbbi levelei — ol­vasson belőlük. olyan gyógyszer, amelynek hatszo­rosára emelkedett az ára az utóbbi években.” Később pedig londoni „gazdájára” panaszkodik Molnár né­ni levelében. „Tegnap felvágták a csuklómat, — írja — de nekem nincs hová men­nem műtét után. Nem tudok pihen­ni a gyógyulásig. Itt kell maradnom, ahol dolgozom és el kell végeznem a munkámat egy kézzel. Bizony sok­szor beleizzadok és sírok is, ha nem látnak, de mit csináljak? A mű­tét utáni estén már vacsorát kellett készítenem a gazdának és a vendé­geinek. Éjjel fél 2-ig fent voltam, hogy a vendégeket kiszolgálhassam és csak azután láthattam neki, hogy írjak neked édes fiam.” M olnár elvtárs szavai zökkente­Kj bennünket. — 1939-ben 18 éves asztalos inas voltam Szekszárdon, amikor az anyámtól, aki Pesten szolgált, egyik napon levelet kaptam, amelyben azt írta, hogy egy Angliából jött ven­dég rábeszélte, hogy utazzon Lon- mert most már nagyobb remény van donba, vállaljon ott háztartási mun- társ bátorító szavaira volt arra, hogy hazahozzam az édesanyá- kát, mert ott jobban fizetnek. gém, hogy olvasni kezdjek. issé vonakodva húztam ki az Erzsébet királynő arcképét ábrázoló bélyeggel ellátott boríték­ból a levélpapírt és párásodnak a szemei, s a kezében alig észrevehetően megremeg a ci­garetta ahogy mondja: — Húsz éve lesz már, hogy kint van szegény anyám, de most már mindig jobban érződik leveleiben, hogy haza akar jönni, s én mindent megteszek annak érdekében, hogy hazajöhessen, hogy megláthassa a Molnár elv- hazát, amely ma már nem olyan, szüksé- mint az a másik volt, amelyiknek nyomora húsz évvel ezelőtt elüldöz­mat. — Hol van az édesanyja? — Pár hónappal anyám elutazása A levél első szavai az egyre emel- után kitört a II. világháború. Egy kedő árakról panaszkodnak: „Van te. (Hayvál)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom