Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-05 / 30. szám

TOLNA MEGYE! VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK' ül. évfolyam 30. szám. ARA: 50 FIT,LÉR. Szerda 1Ö58. február 5. I Szekszárdi Fodrász KISZ tartolta meg elsőként mérlegzárá és vezetőség újjáválasztó közgyűlését Február elsejétől március í\-áig terjedő időszakban tartják meg a megye kisipari szövetkezeteiben a szokásos évi mérlegzáró közgyűlése­ket. Ez alkalommal azonban újjá­választják a szövetkezetek vezető­szerveit is, amire két-hárcm éven­ként kerül sor. Megyénkben a kisipari szövetkeze­tek közül elsőként a Szekszárdi Fod­rász KTSZ-ben tartották meg a köz­gyűlést, hétfőn este a Tolna megyei KISZÖV kultúrtermében. A veze­tőség beszámolója, amit Hussy Ká­roly elvtárs, a szövetkezet, elnöke mondott el, tükrözte azt a fejlődést, amit a szövetkezet az elmúlt évek alatt megtett. Az adatok azonban nemcsak mint „termelési eredmények” érde­kesek, hanem mutatói a lakos­ság, elsősorban a szekszárdi dol­gozók igényei növekedésének. az életszínvonal emelkedésének is. EzerkilencSzázötvennégyhez vi­szonyítva az évi termelési érték 61 százalékkal nőtt a szövetkezetben, miközben a dolgozók létszáma alig emelkedett. Ez egyrészt onnét adó­dik, hogy egyre többen veszik igény­be — a dolgozók jó munkája követ­keztében — a szövetkezet szolgáltaié sait, a város lakosságának ma mintegy 80 százaléka látogatja a szövetkezet üzleteit. Ugyanakkor a szolgáltatások a nagyobb érték felé tolódnak el. Míg pár évvel ezelőtt még a 35 forintos tartós hullám is nehezen ment, ma már többségében a közel kétszerany- nviba kerülő úgynevezett „hideg- dauert’’ kérik. Nagy gondot fordít a szövetkezet, tagjainak szakmai továbbképzésére. Gyakran hívnak meg Budapest­ről nemzetközi versenyeken résztvett országoshírű szakembe­reket, tapasztalatátadás céljából. Évenként komoly összegeket fordí­tanak az üzletek korszerűsítésére, gé­pesítésére. Tavaly például 45 ezer fo­rintért vásároltak új gépeket, beren­dezési tárgyakat. Nemcsak a szövetkezet „termelé­se“ nőtt az elmúlt években, hanem a tagok keresete is. Míg 1954-ben 860 forint volt az átlagos havi kereset, a múlt év­ben már 1390 forint. A szövetkezeti tagok így sokkal jobb körülmények között élnek, mint ami­kor magán kisiparosok voltak. Ezzel is magyarázható, hogy az ellenforra­dalom idején és után valamennyien kitartottak a szövetkezet mellett. Szép nyereséget is ért el a szövet­kezet az elmúlt évben, amiből a köz­gyűlésen 11 ezer forintot osztottak ki a dolgozók között. Klubház épül a szekszárdi sportrepülőknek A Szekszárdi Repülő Klub 1957. május 11-én alakult meg. A klub megalakításáig a repülés szekszárdi kedvelői Sztálinvárosba jártak re­pülni, de ez nem volt megfelelő, mi­vel egyre többen érdeklődtek a sport iránt, elhatározták, hogy az őesényi repülőtéren önálló klubot alakíta­nak. Május 11-én az alakuló tag­gyűlésen megválasztották a klub ve­zetőségét és másnap, 12-én már meg is kezdték a Lótenyésztési Főigaz­gatóságtól kapott szárítópajta lebon­tását, hogy azt az őesényi repülő­téren eredeti formájában és nagysá­gában felépítsék hangárnak. A mun­kához a Magyar Repülőszövetség központjától gépkocsit kapott a klub és az építkezést a városi tanács és a központ összesen 11 000 forinttal segítette. Mire a hangár elkészült, a klub tagjai már új terveken dolgoztak. Úgy határoztak, hogy klubházat épí­tenek a sportrepülés kedvelőinek. A városi tanács 50 000 forintot szava­zott meg ,a klubház építéséhez, a klub tagjai pedig az építéshez szük­séges építőanyag helyszínre szállítá­sát kezdték meg. Az elmúlt évben a klub a köz­ponttól három gépet kapott kitűnő állapotban, a gépeket augusztus 10-én szerelték össze délután már az első felszállást is végrehajtották. A repülőklub legközelebbi tervei között szerepel, hogy a sportoláson kívül a népgazdaságnak is segítséget nyújtsanak, a repülést a mezőgazda­ság szolgálatába állítsák. A sportrepülést nagyban fellendí­tené a klub tagjainak véleménye sze rint is, ha az őesényi repülőteret Szekszárdhoz csatolnák. Felvetődik még annak a lehetősége is, hogy a repülőteret bekapcsolják az orszá­gos légiforgalomba... Mint Sápunkban már hírül adt k, a Magyar-Szovjet Baráti Társa­ság Tolna megyei Intézőbizottsága S ekszárdon, a Városi Művelődési Házban nagygyűlést rendezett, mely ek előadója Szakasits Árpád elv­társ, a Magyar-Szovjet Baráti Társa ;ág Országos Elnökségének tagja volt Képünk a nagygyűlésen készült, amikor Szakasits elvtárs beszámolt a Szovjetunióban tett útja alkalmával szerzett tapasztalatairól. Jó tudni.: A Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari szakemberei a ma­gyar konyha múltjának megbecsü­lése és ismertetése érdekében mú­zeumot állítanak fel és még az év közepéig megnyitják. * A vásárlók bizonyára kevesen figyelték meg azt a kiscédulát, amelyet újabban a pulóvereken találnak. Ezek jelzik, hogy a gyap­jút húsz százalékban perionnal keverték. A szintétikus műszállal tartósabbá teszik a kötöttholmi­kat, ára viszont azonos ugyan­annyi pénzért tehát jobbminősé­gű árut kapnak a vásárlók. Ezt ugyanúgy kell kezelni, mosni, szá­rítani, mintha tiszta gyapjú len­ne. A nyárra más polyamid-féleség- ből, orlonból, barlonfcól és pan- lonból is kötnek majd blúzokat. Ezek., a műszálak gyapjúhoz ha­sonlítanak, könnyen moshatók, tar tósak és viseletűk kellemes. * A kiváló hatású mosószerekből egyre több fogy, mert használatuk olcsóbb és tökéletesebben tisztítják a ruhát, a fehérneműt. Az idén ezért már néhány ezer tonnával több mo­sószert készít az ipar, mint tavaly, s úgy tervezik, hogy 1960-ban már húszezer tonnát adnak a kereskede­lemnek. * Autótulajdonos kanász. Világos, almazöld színű Moszkvics személy gépkocsin jár ezután munkába Kálnai Imre, a mezőtúri Kossuth Tsz sertéstenyésztője. Az ötvenkét éves kanász fiával e'T’ütt 1466 munkaegységet teljesített és erre kevés híján ötvenezer forint ér­téket kapott. Jól fizetett a háztáji gazdaság is. Ezért úgy határozott, hogy a tervezett motorkerékpár helyett személygépkocsit vásárol. Az új kocsi már megérkezett. Egyelőre hivatásos sofőr vezeti, mert Kálnai csak most ismerke­dik a gépkocsivezetés tudományá­val. Úgy tervezi, hogy a nyáron a sétakocsikázáskor már maga veze­ti az autót és kocsival teszi majd meg az utat a várostól távolabb eső munkahelyre is. Csütörtökön temetik Horváth Imre elvtársat Horváth Imre elvtárs temetésének előtt 9 órától fél 12 óráig a Nemaeti megrendezésére alakult párt- és kor- Galéria (volt Munkásmozgalmi In- mánybizottság közli: tézet) csarnokában, ravatalozzák fel Horváth Imre elvtársat, az MSZMP (Kossuth Lajos tér 12.) Temetése Központi Bizottságának tagját, kül- ugyanaznap délután fél kettőkor les« ügyminisztert a kommunista mozga- a Kerepesi temetőben a Kossuth mau- iom régi harcosát, február 6-án dél- zoleum előtti díszsírhelyen. Horváth Imre elvtárs életútja A magyar munkásmozgalom több mint négyévtizeden keresztül hősie- j sen és önzetlenül küzdő kommunista ; harcosát vesztette el Horváth Im­rében. Budapesten született 1901. november 19-én. Apja alkalmi mun­kás és fia alig múlt tizenöt eszten­dős, már kapcsolatba került a mun­kásmozgalommal. Előbb a Telefon­gyárban volt aktív harcosa a moz­galomnak. Egy gyári mozga­lom kapcsán bebörtönözték, kiszabadulása után tovább folytatta a harcot, összeköttetésben állott Korvin Ottóék antimilitarista cso­portjával is és együtt dolgozott a ké­sőbb mártírhalált halt Sallai Imré­vel. Amikor összeomlóit a monarchia és 1918 novemberében megalakult a Kommunisták Magyarországi Párt­ja, ott találjuk tagjai sorában az ak­kor még nem egész 18 éves Horváth Imrét is. Élete ettől kezdve össze­fonódott a magyar kommunista moz galom sorsával. A Tanácsköztársa­ságban fegyverrel védte a munkás- osztály hatalmát. Horthy ellenfor­radalmi kormánya letartóztatta. Amikor kiszabadult Bécsbe emig­rált, innen illegálisan hazatért. Tíz­évi börtönre ítélték és 1922-ben fo­golycsere alkalmával szabadult. A Szovjetunióba került, és amikor Sal- lait és Fürstöt kivégezték, kérte: küldjék ismét Magyarországra. 1933-ban tért haza és 1934-ben is­mét letartóztatták. A börtönben is szilárd kommunista maradt és a börtönt harcra való felkészülésre, ta nulásra és tanításra használta fel. Nyelveket tanult a szegedi Csillag­börtönben, de igyekezett a külvi­lággal is kapcsolatot tartani. Ö ké­szítette el a szegedi Csillag-börtön­ben a kommunisták detektoros rá­dióját, amellyel évekig tartották az összeköttetést a külvilággal. Megjárta Dachaut, ahol a híres koncentrációs táborba deportálták a németek. A felszabadulás után a párt” a Külügyminisztériumba küldte és 1948-ig a moszkvai magyar nagy- követség tanácsosa volt. Innen az NDK-ba, 1949 őszétől 1951-ig az B.’gyesült Államokba, majd 1953-ig Angliába került, és mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter képviselte hazáját. Újabb állomás­helye Prága lett és 1953-tól előbb mint rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, később mint rend­kívüli és meghatalmazott nagykövet vezette a magyar külképviseletet 1956-ban az MDP Központi Vezető­sége a Központi Vezetőség tagjainak sorába kooptálta és még ebben az évben az országgyűlés külügyminisz­terré választotta meg. Az ellenforradalom alatt megal­kuvás nélkül és következetesen har­colt az ellenforradalmérok és impe­rialista védnökeik ellen. Egyike volt a forradalmi munkás-paraszt kormány alapítóinak! Az ENSZ XI. rendes közgyűlésén ő vezette a ma­gyar küldöttséget és a legnehezebb körülmények között is tudta mi a magyar nép igazi érdeke. Az ellen- forradalom leverése után biztos kéz­zel szervezte át a Külügyminiszté­riumot, majd az ENSZ XII. közgyű­lésére ismét New Yorkba utazott. Megrendült egészségügyi állapota el­lenére vállalta a fáradsággal és küz­delemmel járó feladatot. Munkájától betegsége • sem tudta elszakítani, ágybanfekvő beteg lété­re is dolgozott, irányította a mi­nisztérium munkáját. Az operáció azonban elkerülhetetlen volt, és a gondos orvosi kezelés sem tudta meg menteni az életnek. Néhány nappal a műtét után elhunyt. Élete példá­ja a magyar munkásosztály küzdel­mének és győzelmeinek. Az. egykori kis műszerésztanuló megingathatat­lan harcosává lett a kommunista mozgalomnak és minden veszedel­met, még az életveszélyt is vállalta a munkásosztály ügyéért. Csendes, szerény külseje, megalkuvást nem ismerő harcost takart. Sosem felej­tette el, még miniszter korában sem, hogy a’munkásosztály egyszerű fia és életét osztálya boldogulásá­nak és a szocializmus nagy ügyének szentelte. Miért nem alakult meg Sióagárdon a háziipari r— SZÉP ÉS MŰVÉSZI a sióagárdi népi hímzés. Felkarolására és meg­őrzésére a sióagárdi általános isko­la nevelőtestülete elhatározta, hogy háziipari szövetkezetei hoznak lét­re. Ez az elhatározás még az elmúlt év szeptemberében született meg. Éspedig a sióagárdi asszonyok ké­résére. Ugyanis az volt a tervük, hogy á hosszú téli estéket jól ki­használják és hasznosan foglalkoz­tatják az asszonyokat. A szervezés nem ütközött külö­nösebb nehézségbe. Hamarosan 35 hímzőasszony jelentette be, hogy részt kíván venni a szövetkezet mun kájában. Az első lépésük az volt, hogy levélben felkeresték az orszá­goshírű Kalocsai Népművészeti és Háziipari Termelőszövetkezetet tájé­kozódás céljából. A kalocsaiak nagy rokonszenvvel fogadták a sióagárdi hímzőasszonyok tervét, (ugyanis sok közös motívum van a két vidék népművészetében) szívesen adták meg a felvilágosí­tást. „Háziipari szövetkezetei csak a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége (Budapest) engedélyével lehet bein­dítani” — írják a kalocsaiak. SZEPTEMBER 23-i dátummal meg íródott a levél, amelynek kézhezvé­tele után hamarosan meg is jelent szövetkezet Sióagárdon a Háziipari és Népi-Ipar­művészeti Szövetkezetek Országos Szövetségének egyik kiküldöttje. Látva a sióagárdi asszonyok nagy felbuzdulását és az ősrégi népművé­szet felkarolásának fontosságát, nagy lelkesedéssel ígérte meg támo­gatását, mely szerint megküldi az alapszabály-tervezetet, sőt hímző- fonalat is ígért. Azóta elmúlt jónéhány hónap. Hosszabbodtak, majd rövidültek a téli esték. A 35 asszony pedig bízva az ígéretben várta az Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségé­nek intézkedéseit, — mindhiába. Majd megunva a várakozást, sürgető levelet menesztettek Budapestre, mint mondják, eddig még eredmény nélkül. Most már eltolódik a Házi­ipari Szövetkezet megalakításának ügye. A tavaszi mezőgazdasági mun­kák megindulásával az asszonyok már nem igen érnek rá kézimun­kázni. NEM ORSZÁGOS JELENTŐSÉ­GŰ, sőt nem is sorsdöntő kérdés a sióagárdi asszonyok panasza. És hogy mégis megemlítjük lapunkon keresztül, ezt tesszük azért, mert helytelenítjük a felelőtlen ígérgeté­seket. POZSONY INÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom