Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-04 / 29. szám
1958 február 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 He * batikol f — Hát nem bánom, ha nagyon afoarja, elmondom magának, hogyan lettem traktorista, majd később gépszerelő —- mondta a velem szem ben ülő Vadász Pali bácsi, a vár- dofnbi gépállomás munkása, S miközben a cigarettájából felfelé szálló bodor füstöt nézte, csendes hangon beszélni kezdett,-— Először is talán a legelején kezdem a történetemet. Kilencen voltunk testvérek. Az apám a Szup_ rics uraságnál szolgált és nekem miár 13 éves koromban csikósnak kellett szegődnöm fél komencióra, hogy a család nyomorán valamicskét enyhíthessek. Emlékszem, csikós bojtár koromban, rengeteget kínlódtam a gémeskúttal, mert nehéz volt a hatalmas favödröt meg meríteni és mivel vékony, könnyű gyerek voltam, a sudárfa gyakran magával rántott a magasba. — Egyszer éppen a vízhúzással bajlódtam, amikor arra jött az öres Szuprics uraság, megállíttatta a hintót és kéjelegve szemlélte kínlódásomat, aztán, miután trágár sfflavak közepett méltatta fizikai képességeimet, azt kiáltotta felém: „A holnapi naptól kezdve vizet fogsz hordani a Ford son traktorhoz.” ijesztően lesoványodtam. Nem is csoda. Nappal a lovakat hajtottam a komenciómért, éjjel pedig segítettem szántani ingyen munkával. Mégis, amikor a gépre ülhettem furcsa, megmagyarázhatatlan boldogság fogta el a szívemet, s olyan finoman nyúltam hozzá, mint egy kislányhoz. — Két év eltelte után a földbirtokos felfigyelt éjszakai munkámra és végiilis úgy döntött, hogy segédvezetőnek alkalmaz a traktorra, ha megelégszem azzal a komenció- val, amit, mint kocsis kaptam. — Negyvenötben, amikor a földosztás volt, én is kaptam földet, de egyre csak a traktorra gondoltam gazdálkodás közben, és amikor 1948-ben Várdombon megalakult a gépállomás, az elsők között jelentkeztem traktorosnak. — A munkaversenyek folytán számos oklevelet kaptam. 1951-ben pedig, amikor a cséplés idején második lettem a megyében, 3600 forint pénzjutalmat. Négy évvel ezelőtt, 10 hónapos szerelő iskolát végeztem és azóta szakképzettséggel rendelkezem. Mit mondjak még? Az életem ezalatt a kilenc év alatt, amit itt töltöttem, olyan volt, mint a többi traktorosé. Tudja talán maga is, hogy nem éppen könnyű a mi munkánk, de ha az embert a szíve a gépekhez fűzi, akkor a nehéz munka is könnyebbnek tűnik. Még talán annyit, hogy itt a gépállomáson nemcsak szakmai fejlődésen mentem keresztül, hanem ma már politikailag is tisztábban látok, mint kilenc évvel ezelőtt, mert fejlődésem útja nemcsak a gépszerelő mesterségig, hanem a kommunista pártig is elvezetett. Itt lettem párttag a gépállomáson, itt a parasztságot segítő gépek otthonában, s a pártot, ma éppoly szenvedélyesen szeretem, mint a gépeket, mert tudom, hogy a párt nélkül az élet éppoly keserves és szomorú lenne, mint 20 évvel ezelőtt. Hosszú csend következett. Vadász Pali bácsi kezében végigégett a cigaretta. A mellettünk ülő Bárány elvtárs, aki velem együtt hallgatta a történetet, összekattintotta a bicskáját, elcsomagolta a maradék kolbászt, órájára nézett és csak ennyit mondott: — Bizony sok mindennek kellett történni, mire a csikósból gépszerelő lett. De a mi életünk olyan, hogy az álmok valóraválhatnak. H. T. — A régi stilű, Amerikában már kiselejtezett Fordson nagy feltűnést keltett akkor a pusztán, és én lázas igyekezettel hordtam a vödrökben hozzá a vizet a határba. Mert a ki- vénhedt masinát, munka közben minden három órában fel kellett tölteni vízzel. Akkor kezdtem imádni a gépeket, s azóta is rendületlenül szeretem őket. Gyakran felkapaszkodtam a lassan haladó gépre a gépész háta mögé, s figyeltem minden mozdulatát. Aztán, egy év elmúltával, délben, amikor a gépész ebédelt, már vezethettem is a „masinát.“ — Később úgy alakult az életem, hogy elszakadtam a géptől, és csaknem 10 év telt el, míg végre 1937- ben, amikor egy őcsényi földbirtokosnál szolgáltam, ismét „találkoztam* egy Fordsonnal. Sajnos, jó darabig csak messziről szemlélhettem, mivel én kocsisként szolgáltam, s a Fordsonnal pedig a gépész xzántcgatott. Később^ azonban nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Este, amikor végeztem a lóetetéssel, kiballagtam a mezőre, oda, ahol a traktor szántott és segítettem a „gépésznek” az éjszakai műszakban. Nagyon megviselt a munka (I szedrcslek kivonatlak az „arak SliriiSfére“ A hőmérő higanyszála Szedresen is mínusz 10 fok alá süllyedt egy hét óta minden nap. így volt ez legutóbb, szerdán is. De az a 60 falubeli paraszt ember, aki 9 órakor már ott topor gott az „urak fürdőjének“ jegén, ezzel mitsem törődött. Ki kocsival-ló- val, ki pedig csak úgy gyalogosan, csákánnyal, villával, lapáttal jelent meg a helyszínek... Az „urak fürdője“’ egy tó, amely nem apad ki soha. A nevét onnét kapta, hogy hajdanában a Bezerédj- uraság tulajdona volt, s nyáron az ő le és felmenő rokonságai fürödtek itt, télen pedig korcsolyáztak a tó tükörsima jegén. A mostani tulajdonosok — a szedres! dolgozók — 10 évvel ezelőtt meg sem közelíthették az urak tavát. De ez is, mint annyi más, megváltozott. Az „urak fürdője” a népé lett, az egykori szedresi cselédek vették birtokukba. Nyáron többször is, télen pedig egy-egy alkalommal kivonulnak ide ... A legutóbbi szerdai kivonulás célja jégvágás, jéghordás volt... Mert az már Szedresben úgy szokás, hogy egy napot ilyenkor télen mindenki rászán a községi jégverem feltöltésére. Ötven kocsi jeget lehet itt tárolni, s ez kell nyáron a gyógyszer- tárnak, az óvodának és az erre szoruló helybeli betegeknek ... Mi volt a jeget hordó szedresiek fizetése? ... Elismerés, köszönő szó. Mert már az is úgy szokás Szedresben, hogy a jeget a községi jégveremben társadalmi munkával termelik ki és hordják meg. Nem éppen azért, mintha nem lenne a községnek 1000 forintja, amit kifizet erre a célra ... Hanem, mert ilyenkor télen minden parasztember tud annyi időt szakítani, hogy egy napot társadalmi munkában dolgozzon az egész község érdekében. Amit viszont kifizettek volna, az nagyon jól jön, mert a község építésére, szépítésére fordítja a tanács.- AZ EGEREK ÉS EMBEREK című Steinbeck színművet vasárnap délután Izmény, este pedig Győré köz ség lakosságának mutatta be a bonyhádi járási művelődési ház Vörösmarty színjátszó együttese. *- AZ ALSÓLEPERDI ÁLLAMI GAZDASÁG tehenészetében szép eredményeket értek el az elmúlt évben. összesen 1 millió 636 556 liter tejet fejtek ki. Emelkedett az egy tehénre eső évi tejtermelés is: a terv szerinti 2960 liter helyett 3006 liter tejet fejtek tehenenként. *- KISTORMÁSON komoly készülődés van a nőgyűlés megszervezésére. Az asszonyok igyekeznek ünnepélyessé tenni a tanácskozást és éppen ezért kultúrműsorral kötik össze. De nemcsak itt, hanem a megye több községében, Majoson, Mőcsényben, Mucsiban, Lápafőn, Öcsényben, Várdombon és Tamásiban is nágy izgalommal, lelkesedéssel készülnek az asszonyok a február első felében megtartandó nőgyűlésekre. *- AUSZTRIÁBAN nagy sikert ara tott a Szovjet Film Hete. Ez alkalommal a szovjet filmdelegáció végigutazta az országot és előadásokat, beszámolókat tartott a szovjet film- művészetről, kooprodukciós terveikről. *- A FÁCÁNKERTI NöVényvédő- állomás szakemberei február 4-én Magyarkeszi és Kéty községekben tartanak előadást a növényvédelem időszerű kérdéseiről. *- NÉPMÜVELÉSÜGYI BIZOTTSÁG alakult a közelmúltban Pincehely községben a tanács irányításáj val. Elnöknek Hábel Gyula iskola- j igazgatót választották meg és most dolgozzák ki a munkatervet. A népművelésügyi munka illetékes irányítói elhatározták Pincehelyen, hogy csak annak a szervnek engednek nyilvános táncmulatságot rendezni, amelyik a táncmulatság előtt valamilyen kultúrműsort is ad. *- KÖNYVBÁLT rendeznek február 8-án este Szekszárdon a Szabadság Szálló emeleti nagytermében. A könyvbálon könyvsorsolás is lesz. *- A SZEGEDI VEDRES ISTVÁN ÉPÍTŐIPARI TECHNIKUM Igazgatósága közli az érdeklődő szülőkkel és tanulókkal, hogy azok az általános iskola VIII. osztályát folyó tanévben végző tanulók, akiknek félévi tanulmányi eredménye legalább közepes, vagy akik az elmúlt tanévben ugyancsak legalább közepes eredménnyel végezték el a VIII. osztályt és a 18. életévüket még nem töltötték be és érdeklődnek az építőipari technikumi pálya iránt, beiskolázásuk és felvételük érdekében március 20-ig jelentkezhetnek az illetékes általános iskola igazgatójánál, ahol a további részletes tájékoztatást megkapják. Orvosi vizsgálat kötelező. A felvételi vizsgák április 22-én reggel 8 órakor kezdődnek a technikum (Szeged, Horváth Mihály u. 2. sz.) épületében. *- TEGNAP ESTE nagy sikerrel szerepelt Szekszárdon, a Városi Művelődési Házban a Játék és valóság című színművel Kiss Ferenc és Sennyei Vera. X * ^ UJ JÁRÁSI KÖNYVTÁR nyílott a napokban Dombóvár és Gyönk községekben. A dombóvári járási könyvtár 11 954 kötet könyvvel, a gyönki pedig 10 488 kötet könyvvel kezdte működését. *- A VÁRDOMBI GÉPÁLLOMÁS fotószakköre tervbevette, hogy a közeljövőben egy tablót állít*ki Öcsény községben a környező termelőszövetkezetek életéről készített fényképekből. Hajnali beszélgetés el — legyintett a kezével a menyecske — a börtönt saját magának köszönhette a szerencsétlen. Községi Egy követendő kezdeményezés Györkönyben az elmúlt napokban tartotta a Nőtanács a nőgyűlést, amelyen Farkas Lajosné, a Nőtanács titkára ismertette az Országos Nőtanácskozáson elhangzottakat. A hozzászólások legtöbbje a béke kérdésével foglalkozott, legtöbben ehhez szóltak hozzá, sőt már a beszámoló alatt közbeszóltak: „Mi asz- szonyok mutassuk meg, hogyan kell a béke mellett kitartani.’’ A Gyermekváros megsegítésére indult akció keretében kezdeményezés indult meg ezen a gyűlésen. A téglajegyek eladásán kívül beindítot- ták az „Egy marék toll” elnevezésű gyűjtési mozgalmat. Szabó Julianna azt is elmondotta ezen a gyűlésen, hogy ő már 7 kilogramm tollat gyűjtött. Az asszonyok téli foglalkoztatóba érdekében egy szabás-varrás tanfolyamot is beindítottak és tervben ették egy főzőtanfolyam megalakítását. v l^sikorcgtak a fékek, s a vonat ^ hirtelen zökkenéssel megállt. Már az alsó lépcsőn volt a lábam, araikor egy női hang szólított meg: — Ez a fácánkerti állomás? — Igen, ez az. — Akkor én is leszállók, — folytatta a női hang tulajdonosa, s felém nyújtott egy hatalmas bőröndöt, hogy segítsem leemelni. —• Sötét volt és esett a havaseső. Amikor a vonat tovább indult, váratlan útitársam ismét beszélni kezdett. — El sem tudja képzelni mennyire örülök annak, hogy nem'egyedül kell nekivágnom ebben a sötétben a falunak. Magát az isten küldte. A maga segítségével legalább rátalálok a nagybátyámra, akihez vendégségbe jöttemi. — Sajnos nem vagyok idevalósi, — mondtam kissé zavartan a kiábrándító szavakat. Magamban pedig ráadásul azt is kétségbevontam, hogy az isten küldötte lennék. Pár percig tanácstalanul álldogáltunk, de mivel az állomás környéke tettesen kihaltnak látszott, közös elhatározással megindultunk a váróterem felé. A parányi petróleumlámpával meg világított váróteremben fiatal, pirosarcú, zöld lódenkabátot viselő úti- társam újján jegygyűrűt pillantottam meg, amikor a kesztyűjét lehúzta. — Menyasszony talán? A kérdést követő másodpercben nagyot sóhajtott, s az arcán mély bánat nyomai jelentkeztek. — Bárcsak az volnék — válaszolta, s legyintett a kezével. — Nem vagyok én tudja sem asszony, sem menyasszony, mert ember nélkül maradtam. * — Meghalt a férje? — Ha meghalt volna, akkor megint férjhezmennék. — Talán börtönben van? — Annál is rosszabb. Nyugatra ment a szeretőjével. Engem meg itthagyott, s most azt sem tudom, mihez kezdjek. Ráadásul még gyermekem is van. — Ha elúnja a csavargást lehet, hogy hazajön és akkor még össze- békülhetnek. — Én... Én soha nem bocsátók meg neki — válaszolja a fiatalasz- szony összevont szemöldökkel —, de nemcsak én nem bocsátók meg, hanem mások sem. Azért, amit azokban a napokban csinált, börtön jár. ő volt a főkolompos a faluban. Feltörte a tanácsházat, égette a hivatalos papírokat, meg a könyveket, s ha a tanácselnök el nem bújik előle, azt is megverte volna, amiért 1954-ben elzáratta. — Miért záratta el a tanácselnök? — Nem a -tanácselnök záratta azt bikagondozó volt, s a bikák abrakját eladta borért a gazdáknak. — Megint sóhajtott, majd tovább folytatta. — Ha újból kezdhetném nemcsak a szép séget nézném, hanem az embert is. — Csinos férfi volt? — Próbacsendőr korában ismerkedtem meg vele. Elegáns volt, jóképű és mesteri módon tudott hazudni. Olyan szép, boldog jövőt ígért, hogy szinte beleszédültem. Rendes embernek látszott az első látásra, pedig nem volt az. Már a második héten megcsalt s a keresetéből is csak néha adott haza valamicskét. Úgy belemerültünk a beszédbe, hogy alig vettük észre, hogy már ki- viiágcsodott. A vasúti talpfákon [épkedve megindultunk a falu felé. Egy kilométernyi gyaloglás, után, én a növényvédő állomás felé! vettem az utamat, ő pedig a falu irá-l nyába indult. Búcsú szavai sokáig az emlékezetemben maradtak, mert azt mondta: — Nem sajnálom én tudja, mert szemétember volt. Csak azt szeretném, ha elválasztanának tőle, így most, hogy sem asszony, sem lány nem vagyok, ember nélkül nagyon nehéz az élet: (Haypál) Mesterségesen nevelik a borjokat Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhidvégi Kísérleti Gazdasá- gában évek óta mesterségesen nevelik a borjakat. A képen látható két- recben, kint a szabadban, négy hétig tartják a borjakat és ezalatt az idő alatt teljes tejet kapnak. Ezután nyolchetes korig fokozatosan térnek át a fölözött tej itatására és a nyolcadik hét után fölözött tejet kapnak. A borjak négyhetes koruk után kerülnek ki a ketrecből ugyancsak szabadban lévő féltetős istállóba. A mesterséges és rideg nevelés az elmúlt három év legjobb eredményét hozta. Elhullás nem volt, an ok ellenére, hogy a legnagyobb hidegben is kint vannak a borjak. Legfontosabb a higénia, és az itatásnál a tőgymeleg tej. Az elmúlt hónapban a szovósborjúknál 105 deka volt a napi súlygyarapodás.
