Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 február 28. Fogadás Bukarestben a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére Bukarest (MTI). Chivu Stoica, a Román Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke, szerdán este foga­dási adott a Bukarestbe érkezett magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson Chivu Stoica, a Mi­nisztertanács elnöke pohárköszöntőt mondott: — Népünk, dolgozóink országszer­te nagy örömmel és baráti szeretet­tel fogadták a Magyar, Népköztár­saság küldöttségét, amelynek tagjai­ban a testvéri magyar népet üdvö­zölték és kifejezték azt az elhatáro­zásukat. hogy még szorosabbra fű­zik a román—magyar barátságot. A Magyar Népköztársaság küldöttsé­gének látogatásai Bukarestben, Iasiban, Románban, Márosváslárhe- lyen, Pioestiben hatalmas fnegnyil- vánulása volt népeink megbonthatat lan barátságának, a népeinket át­ható nemzetköziség <szellemiének;, megnyilvánulása annak a megbont­hatatlan egységnek, amely összefogja a szocialista országokat, amelyek élén közös barátunk, táborunk ve­zető ereje, a nagy Szovjetunió áll. Küldöttségeink tárgyalásai a leg­teljesebb kölcsönös egyetértés szel­lemében folytak le és módot nyúj­tottak nekünk ahhoz, hogy ismét ki­fejezzük testvérpártjainknak azt az elhatározását, hogy erősítik kapcso­lataikat, elmélyítik tapasztalatcseré­jüket, hozzájárulnak a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdulásához. Elhatározott szándékunk, hogy né­peink, valamint a Szovjetunió vezet­te szocialista tábor egysége, a szo­cializmus és a béke érdekében erő­sítjük a politikai, gazdasági és kul­turális együttműködést, a kölcsönös segélynyújtást. Népünk nagy megbecsülést tanúsít a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormá­nyának határozott és bölcs politiká­ja iránt, és tiszta szívből örül a magyar nép sikereinek, amelyeket a szocializmus építésében, a népi ha­talom belső és külső ellenségei ellen vívott harcban ért el. A magyar párt- és kormánykül­döttség nevében Apró Antal mon­dott pohárköszöntőt: — Népköztársaságaink és dolgozó népeink szövetsége és barátsága a közös célért folyó harcunk azonos­ságán: a szocializmus építésén, a béke szilárd védelmén, a proletár nemzetköziség magasztos eszméin alapul — mondotta többek között. — Tagjai vagyunk a Szovjetunió vezet­te hatalmas szocialista tábornak, a Varsói Szerződésnek és közös érde­künk és kötelességünk ezek további erősítése. Népeink békét akarnak és mint minden szocializmust építő nép barátságra törekszünk a világ min­den népével. A magyar—román barátságnak ezen az általános törekvésén, párt­jaink eszmei azonosságán kívül még külön tartalmat és történelmi alapot ad a hagyományos, évszázados közös harc, amelyet népeink elnyomói ki- zsákmányolói ellen folytattunk. Utalt a két nép történelmi sorsközös­ségére, majd így folytatta: mindkét or­szág dolgozói jól tudják, hogy mos­tani és immár örök barátságunk csak azért válhatott népeink viszo­nyának jellemzőjévé és alapjává, mert népeinket a kommunisták veze­tik az új úton, a szabadság, a füg­getlenség, a szocialista építés útján. A magyar nép sohasem feledkezik meg arról, hogy felszabadításában a Szovjet Hadsereg oldalán harcoló román katonák is vérüket hullatták a mi szabadságunkért, hazánk fel­szabadításáért. Ezt az emberi, eszmei és érzelmi alapokon nyugvó és egyre fejlődő barátságunkat, együttműködésünket próbálta megzavarni 1956 októberé­ben ismét közös ellenségünk, a nemzetközi imperializmus. A harcot, amelyet az ellenforradalom ellen vívtunk, önök is jól ismerik. Mi, magyar dolgozók, most tanul­tuk meg a saját kárunkon, súlyos véráldozatok árán, ihogy minden erőnkkel, tudásunkkal védenünk kell a munkásosztály politikai hatalmát megtestesítő proletárdiktatúrát és ennek vezető erejét, a pártot. Meg­tanultuk, hogy a harc a szocializ­mus és a kapitalizmus erői között tovább folyik életre-halálra. Ha a párt nem éber, nem egységes, nem erős, a proletárdiktatúra nem tölti be feladatát. Ezeket a tanulságokat és az önök 1956 november elejei baráti tanácsait hasznosítottuk az elmúlt 15 hónap folyamán. Őrizzük a párt tisztásé- j gát, eszmei egységét, erősítjük min­den eszközzel a munkásmozgalmat, és kemény harcot folytatunk ellen­ségeinkkel. ( A román és magyar nép most egy hangon, egy véleményen van orszá­gaink belső ügyeit és a béke meg­védését illetően. Nézeteink nagy és kis kérdésekben azért is azonosak mert mindketten nemzeti katasztró­fák, vérzivatarok figyelmeztető lec­kéiből ismertük meg a német milita- rizmus,- az imperializmus vérszomját és szörnyűségeit s most közösen har­colunk a békéért s egyúttal harco- , lünk dolgozó népeink anyagi és kul | turális jólétéért, a szocializmus győ- .zelméért országainkban. Az okmányok, amelyeket most alá- j írtunk, ezt a célt szolgálják. Erősí­tik a testvéri együttműködést politi­kai, gazdasági és kulturális vonat­kozásban. j A fogadás a legszivélyesebb ba- 1 ráti légkörben folyt le. Bukarestben befeiezedtek a magyar—román megbeszélések és aláírták Bukarest (MTI). A magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány s a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége és a Román Népköztársaság kormá­nyának s a Román Munkáspárt Központi ' Vezetőségének (képviselői között február 22-én kezdődtek meg a megbeszélések. A megbeszélések befejeződtek és a közös nyilatkozata! február 26-án, szerdán este a Ro­mán Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökségén közös nyilatkoza­tot írtak alá. * . Magyar részről Kádár János, ro­mán részről pedig Gheorghe Gheorg- hiu-Dej írta alá a közös nyilatkoza­tot amelynek szövegét vasárnap, j március 2-án teszik közzé, mint Budapesten, mint Bukarestben. Szovjet vélemények az angol — amerikai rakétaegyezményről Moszkva: (MTI) A szovjet köz­vélemény egyöntetűen elítéli, hogy Angliában amerikai rakétakilövőpá­lyákat létesítenek és hogy az angol kormány ezzel a lépésével ismét előmozdította az amerikai tá­maszpont politika megvalósulását. Moszkvában emlékeztetnek arra, hogy a szovjet kormány világosan és félreérthetetlenül állást foglalt a külföldi katonai támaszpontok, a más államok területén létesített atom- és hidrogénfegyverraktárak, rakétakilövőhelyek létesítése ellen. Leszögezte, hogy szükségesnek tart­ja az ilyen támaszpontok haladék­talan felszámolását, mert azok el­lentmondanak a nemzetközi feszült­ség enyhítésére irányuló törekvések­nek, a leszerelés elvének és nyíltan agressziós célokat szolgálnak. Ismeretes, hogy a Szovjetunió a csúcstalálkozó napirendjére kívánja tűzni a támaszpontok felszámolásá­nak kérdését és a maga részéről egyoldalúan már évekkel ezelőtt megszüntette külföldi támaszpont­jait. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy az angol kormány úgy látszik fur­csa módon értelmezi a csúcstalálkozó előkészítését. Ugyanakkor amikor Macmillan miniszterelnök legutóbb a nemzetközi problémák megoldásá­nak fontosságáról beszélt, az angol politikában ismét felelevenítik a hi­degháború és az erőpolitika már csú­fosan megbukott eszközeit. Erre vall a szovjetellenes rágalomhadjárat és az erőpolitika célkitűzéseit hangoz­tató fehérkönyv megjelenése s az Egyesült Államokkal most megkö­tött egyezmény is. Szovjet megfigyelők ugyanakkor emlékeztetnek azokra a veszélyekre is, amelyeket a rakétatámaszpontok létesítése jelenthet az angol nép szá­mára. Az interkontinentális ballisz­tikus rakéta megjelenése meghozta a támaszpontpolitika végleges csőd­jét. Megdőlt az amerikai kontinens sérthetetlenségének elmélete, a ra­kéta, mint köztudomású, a föjd bár­mely pontjára eljuttathatja atom- és hidrogénfegyvertöltését és elektro nikus irányítható berendezéseivel igen nagy pontosságú találat érhető el vele. Ilyen feltételek között a ra­kéta súlyos csapást mérhet az ellen­ség hátországára már a háborús cse­lekmények első perceiben. Ez a tény már magában is meg­mutatja, hogy az amerikai támasz­pontok nem jelentenek védelmet az amerikai kontinens számára és fenn­tartásuknak egyetlen célja a Szov­jetunió és a népi demokratikus or­Párizs: (MTI) Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára levelet intézett a baloldali pártok és csoportok vezetőihez: Guy Molett- hez, a szocialista párt főtitkárához. Daladierhez, a radikálisok elnöké­hez Queuillehez a disszidens radiká­lisok elnökéhez, Mitterandhoz az UDSR vezetőjéhez, Edgar Faurehoz, az RGR elnökéhez, valamint az af­rikai demokratikus tömörülés, a ten­gerentúli függetlenek és a haladó képviselő csoport elnökeihez. Levelében Thorez rámutat arra, hogy a munkásosztály és a köztársa­ság minden híve jogos nyugtalan­sággal látja, hogy a fasiszta tevé­kenység botrányos módon megsok­szágok ellen intézendő esetleges tá­madások megkönnyítése. Ugyanak­kor a más országokban létesített tá­maszpontok abban "az esetben, ha az imperialistáknak sikerülne kirob- bantaniok egy újabb háborút, sú­lyos veszélyt jelentenének az érin­tett országokra, és feltétlenül ma­gukra vonnák az atom- és hidrogén­fegyverekkel végrehajtott csapást. A Szovjetunió az interkontinentá­lis ballisztikus rakéta birtokában is arra törekszik, hogy biztosítsa a né­pek békéjét, megmentse az emberi­séget egy tragikus atomháború ve­szedelmétől. Ha a nyugati hatalmak vezetői is őszinte megegyezésre tö­rekednek, fel kell ismerniök a tá­maszpontpolitika és az erőpolitika kudarcát és ennek megfelelően kell eljárniok. szorozódik, veszélyeztetve a demok­ratikus szabadságjogokat. Thorez felsorolja az utóbbi hetek fasiszta merényleteit és támadásait és meg­állapítja, hogy a rohamcsapatok hangadói egészen a nemzetgyűlés padsoráig jutnak el, hogy fajgyűlö­lettől áthatott fasiszta érzéseiket ki­fejezésre juttassák. Emlékeztet a nemzetgyűlésben legutóbb Mendes- France ellen intézett szélsőjobbol­dali támadásra. A Francia Kommunista Párt a baloldal pártjainak és csoportjainak találkozót javasol, amelynek célja lenne megvitatni, hogy ítélhetnék együtt kudarcra a fasiszta vállalko­zásokat. Maurice Thorez felhívása a baloldali összefogásra a fokozódó fasiszta tevékenység ellen A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata az ipar átszervezéséről Prága: (MTI) A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizott­sága február 25-i ülésén határozat­ban szögezte le az ipar átszervezé­sének alapelveit. A széleskörű vita kifejezésre juttatta a szocialista de­mokratizmus erejét. Az ipar átszer­vezését, amely a demokratikus cent­ralizmus lenini elvének megfelelően közelebb hozza a termeléshez az ipar konkrét irányítását, 1958. ápri­lis 1-ig a gépipar és az építőipar te­rületén végre kell hajtani. Az ipar új szervezetének alapjául a minisz­térium által közvetlenül irányított vállalatok szolgálnak, amelyek egy- egy termelési ágat, vagy annak egy­séges részét ölelik fel. Ezért a jelen­legi vállalatok segítségével, vagy egybekapcsolásával nagyobb gazda­sági termelési egységeket kell létre­hozni. Az új ipari egységek ennek megfelelően megkapják a jogot és a lehetőséget, hogy az állami szerv által megszabott keretek között ma­guk állapítsák meg termelésük nagy­ságát, szervezeti felépítését és ter­melési bázisuk fejlesztését. A kuta­tóintézeteket úgy kell átszervezni, hogy az új gazdasági termelési egy­ségeknek április 1-ig saját kutató- intézeteik legyenek. A minisztériumok az új feladatok nak megfelelő átszervezését, létszá­muk csökkentését és a főigazgatósá­gok felszámolását is április 1-ig kell végrehajtani. Az égységek és kollektívák érde­kei, valamint a társadalmi érdek közötti összhang biztosítására a vál­lalatok nyereségrészesedéséből meg­teremtik a vállalatok saját pénzügyi alapját. Elvként mondja ki a hatá­rozat, hogy a vállalatoknak saját anyagi eszközeiket munkájukkal kell előteremteniök és a rendelkezésükre álló eszközök mennyisége a vállalat munkájának eredményességétől függ. Az 1958—60. évek terveinek kidol­gozásával kapcsolatban a határozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal lebonyolított árucsereforgalmat az eddigivel szemben lényegesen fo­kozni kell. Szovjet lapok az indonéziai lázadásokról és bujtogaióikról Moszkva (TASZSZ). A Krasznaja Zvejzda és a Trud cikket közöl, amelyben leleplezi az Indonézia el­len szőtt összeesküvés igazi sugal­mazod. A Krasznaja Zvejzda hangsúlyoz­za: az Indonézia ellen szőtt össze­esküvés szálai Washingtonba vezet­nek. Indonézia mai törvényes kor­mánya nem tetszik Washingtonnak, mert ez a kormány védi hazája füg­getlenségét, nem hajlandó résztvenni a SEATO-ban, harcol Nyugat-Irián visszaszerzéséért. Pedig itt nemcsak a holland, hanem az amerikai mo­nopóliumok is befészkelődtek. Az utóbbiak meg is tesznek minden tő­lük telhetőt, hogy megtarthassák szumatrai állásaikat, sőt bővíthes­sék is ezeket. Ezért támogatják és bujtogatják a legkülönbözőbb ka­landorokat Indonézia ellen. A Trud megállapítja, hogy Nyuga­ton egyesek az indonéziai belügyek- be való durva beavatkozás terveivel foglalkoznak. Az a szándékuk, hogy erre felhasználják az Egyesült Nem­zetek Szervezetét. Ä tuniszi Párizs: (MTI) A csütörtöki párizsi sajtó érdeklődésének homlokterében továbbra is a tuniszi jószolgálati tárgyalások állnak. A lapok ellenté­tes véleményeket tükröznek. A Figaro kommentárjában meg­állapítja, hogy az amerikai állás- foglalás továbbra is kétértelmű. A lap attól tart, hogy a francia kor­mány meggyőződését meg fogja cá­folni a beleegyezése nélkül hozan­dó döntések, hiába proklamálta G aillard miniszterelnök szerdai tele­víziós beszédében nyilvánosan is, hogy az Egyesült Államok továbbra is francia ügynek tekinti Algéria problémáját. A Figaro egyébként feltűnő for­mában veti fel a kérdést: megfe­lel-e a valóságnak az, hogy az ame­rikai kormány felkérte diplomáciai helyzet képviselőit, hogy mindazokban az országokban, ahol az Algériai Nem­zeti Felszabadítási Frontnak van­nak képviselői, lépjenek velük kap­csolatba. A Paris-Journal szerint a tuniszi közvetítés ügye „defektet kapott”. A Combat arról ír, hogy Tunisz­tól Algériáig egy hidegháborús had­színtér kezd kialakulni. A fegyver­szállítmányok imponáló ütemben érkeznek Algériába a felkelők ré­szére. A kelet—nyugati versengés kibővül és a Földközi-tengerre is kiterjeszkedik. A lap szerint Szíriából és Egyip­tomból rendkívül jelentős fegyver­szállítmányok indultak el Tuniszon át Algéria felé. A szállítmányban tízezrével vannak puskák, páncél­öklök, aknavetők, géppuskák stb. Felesége miatt is bírálják Eisenhowert as amerikai lapok London (MTI). A szélsőjobboldali Daily Mail newyorki tudósítója je­lenti: — Ha már a Times is támadja Eisenhowert, bizonyos, hogy az el­nök nagy bajban van. A való tény az, hogy Eisenhower elvesztette kapcsolatát a néppel és egymás után követ el baklövéseket. Jellemző leg­újabb baklövésére: mialatt a munka nélküliek száma Amerikában majd­nem ötmillió, Eisenhower vígan arra használta a hivatalos repülőgé­pet, hogy feleségét az arizonai Phönixbe vitte és őt egy ottani fé­nyes üdülő és szépítőintézetbe he- lyezte el. Ez a kirándulás 14 ezer dollárba került az országnak. Meghívták jugoszláviai látogatásra a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttségét Belgrád (MTI). A Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség (NŐJ) Központi bizottságának elnöksége meghívta jugoszláviai látogatásra a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának küldöttségét — közli a Mladoszt, a NŐJ, hetilapja. A látogatásra ez év második felében kerül sor. Eisenhower hatnapos tartózkodása 500 dollárba került. Ezalatt az ame­rikai háziasszonyok keserves kupor- gatással erőlködnek a drágaság pro­blémáinak megoldásán. %y nem le­het szavazatokat szerezni. A köztár­saságpártiakra olyan vereség vár a legközelebbi választásokon, amit 10 év múlva is csak nehezen heverhet­nek majd ki. Mialatt a köztársaság­pártiakat katasztrófa fenyegeti és mindenki a gazdasági válságról be­szél, Eisenhower szalonkákra vadá­szik, vagy golfozik, vagy a tűzhely mellett ül és tűnődik, vagy csak ép­pen üldögél. Semmi jel nem mu­tatja, mintha sürgősnek tartaná a megbirkózást a válsággal. Ez tétlen kormányzás s a nép ezt tudja és mind hevesebb haraggal szemléli Eisenhover közömbösségét. A de­mokraták ügyét nagyban elősegíti a gazdasági hanyatlás, amely mind súlyosabb méreteket ölt. Detroitban, az autóipar fővárosában, amelyet valaha a demokrácia arzenáljának neveztek, minden nyolcadik lakos ál­lástalan. Kétszázötvenezer munka- nélküli egyetlen városban! Ahogyan növekszik a munkanélküliek száma és hosszabbodnak a segélyért ácsor­gók sorai, Reuther szakszervezete hatalmas súlyát a demokraták mel­lett veti latba és lesújtó megvetés­sel beszél Eisenhowerről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom