Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-23 / 46. szám
A KASTÉLY Ott, azon a határon, ahol egy-egy halombucka is már hegynek számít, két — emberésszel alig utolérhető — valami uralta az életet és elvár laszthatatlan társát: a halált. A kastély, meg az Isten. A kastély volt a félelmesebb, mert az parancsolt e világi dolgokban. De azért nagy potentát volt a másik is, mert a földöntúli dolgok az ő hatósága alá tartoznak. így aztán az akkori „szegénység“ csak két nevet tisztelt —■ és mi vei ez így volt rendjén, két névvel is káromkodott: az egyik ebből a ..Steinfeld”, vagy ahogy inkább mondták: az „Uraság“’ volt. A pusztai ember ösztöne sokszor pontosabb, mint a műveltek tudása. A tudomány sok eshetőség és lehetőség keservesen váltakozó függvénye, de az ösztön a farkasé, meg a szegény emberé örök és változhatat- lan: az anyatejen kívül az egyetlen örökség. El nem veszthető kincs, nem rozsdásodó arany. Ez az ösztön diktálta a kastély mérhetetlen tiszteletét a cselédházak lakóinak, meg az as évszázados félelem, mely még' a legkülönbeket is szíven-markolta, ha egyszerre válaszúihoz érkezett a kétféle igazság: az uraság. meg a cselédség igazsága. Pedig sok válaszút van házifeladat ként az élet leckéiben. Csak egy olyan ember akadt — így tudja ezt az egész határ — aki komor bika-nyakát neki merte szegezni ennek az egész évszázados rendnek, aki nem félt. és nem ga- asulált. hanem egyenes derékkal, keményen kcppanó ellenkezéssel oda merte vágni az öreg uraság szemébe a cselédszájnak szigorúan tiltott ssócskát: — Nem! Talán azért is hívták úgy, hogy Erős Maevar István. Termetre is erős volt. Majd két métpres óriás. Az izmai feszítették a szűk „ceig” cafatot, és két búzás zsákot vitt egyszerre a vállán. Dörgő, mély hangján egyszer Toczó András a Rákóczi- haranghoz hasonlította, és nem ok nélkül, a járása meg olyan volt, hogy egyszerre erő és méltóság látszott ki belőle. A nagy testi erő azonban önmagában még nem csoda. Volt ott erős naás is. Toczó András is, amíg meg nem roppant. Ő is erős volt. De Magyar István az ereje csodálatosabbik felét a fejében hordta. Jobban számolt, mint a sámsoni mester, szebben énekelt, mint az adonyi kántor, és büszkébb volt önmagára, mint a debreceni főispán. Pedig az — Csinos. Takaros ... Nagyon takaros ... — ismerte el az ispán úr. — Az — zárta le a beszédet István. Az ispán úr azonban beszélő kedvében volt, nem ismerte még a puszta hangsúly-törvényét, amit iskolában nem tanítanak, de amit az utolsó puli kutya is tisztel a puszták világában. — Mit csinál a feleséged? Egy mély morranás volt csak a válasz: — Mos. Énrám mos. Furcsállotta az ispán úr a hangot, de a gőgje úgy vakította, hogy ním rette észre a veszedelmet. — Nekem is van pár szennyesem, küld fel este hozzám. Mossa ki azt is. Megvörösödött Magyar István, de mozdulatlan máradt. Nem is válaszolt, csak nézte az ispán úr dülledő szemét. Szemérmetlen férfi-éhséggel kalandozta végig a két vizenyős szem a felesége kivillanó fehér combját, ahogy az hajladozott a kút kávájánál. — Vacsora után jöjjön... — rendelkezett az ispán úr. Aztán oda- pillantott az emberre. Most már észre kellett, hogy vegyen valamit, mert hirtelen hozzátette: — Megfizetem, ne félj! — Meg? — reccsent egyet Magyar István. És rögtön el is bődült: — Itt az előleg! Ezt én adom... — s úgy vágta meg az ispán urat a puszta öklével, hogy az azonnal elfeküdt és a fejével szétcsapott egy sütnivaló tököt elfektében. A'kútnál mosó menyecske felfigyelt a nagy hangra, meg a csatta- násra és ijedten szaladt oda az em>- heréhez: — Jaj már nekem, én Istenem, mit csinált kend? — Menj a dolgodra — rezzentette el az asszonyát István, aztán alányúlt az áléit embernek és egy kis erőlködéssel a vállára vette. Meg nem roggyanó lépésekkel odavitte az intézői lakáshoz és az ámbituson elkiáltotta magát: — Borcsa néném! — Kicsoszogott az ispán úr félig vak, félig süket gazdasszonya a nagy szóra: — Mi van te? — hunyorgott. — Itt a gazdája, vessen neki ágyat. Az „úr“’ meg éppen kifelé jött. A sárga-kavicsos kerti út közepe tóján találkoztak össze. A törpe úr, meg az óriás cseléd. Fekete Zsofka a kút mellől jól látta mindezt, és bár elcsendesedtek a mellette állók, csak nem bírta megérteni, hogy vajon mit beszélnek azok ott ketten, bent a parkszentélyben. Nyugtalan, féltő szíve reszketett az emberéért és az asszo- nyi ijedelem, már rettenetes képeket festett a jövőről, botozásról, láncra- vbrésről, akasztásról. Még a vér is lament az arcából, és most olyan volt az arca, mint a frissen hullott hó. Aztán látta, hogy az úr kezet nyújt Istvánnak, s ettől nyugodtabb lett mindjárt. — Nagy baj már nem lehet — gondolta —, de nem biztos... István aztán megindult a kút felé, ő meg szaladt elébe az emberének: — Mivan, édes uram? Egy kis csend után válaszolt csak az ember: — Mi maradunk. Az ispán úr meg elmegy. S jól meghúzta a írissen merített vedret. Bent a cselédházban napokig csak arról folyt a beszéd, hogy Erős Magyar, hogy ütötte le egyetlen csapással az ispánt, aki pedig nem egy cinege-emberke volt. Dicsérték az ütés erejét, meg pontosságát, de a következményeket, ki-így, ki-úgy gondolta. Nem igen merték hinni sem, amit a Zsofka mondott, hogy az ispán úr megy el és Magyarék meg maradnak tovább háborítatlan. Csak Toczó András bízott rendületlenül: — Istvánnak maradni kell. Ispán sok van, de Magyar István egy van. Tudja ezt az uraság is. Jó is teszi, ha elküldi ezt a hajcsárt. Legalább az asszonyok is nyugodtan maradnak. Mindenki helyeselt, de hinni már csak akkor hittek, amikor négy embert az intéző lakásához rendelt az uraság — csomagolni. —• Költözik, hát mégis. A cseléd embernek a kis öröm is nagy ünnep. És a cselédházakban most nagy volt az öröm. Az öregasszony jajongó sápítozásá- val egy fikarcnyit sem törődve, lecsúsztatta a terhét a pirosra mázolt kőre, odatette még a zergetcllas kalapot is mellé és vissza se nézve, megindult egyenest a kastély felé. Félszemmel észrevette, hogy a kút körül már összeröffentek a belsőmunkás cselédek, főleg az asszonyféle, de nem sokat törődött velük. Ment a vasrácsos udvar-kapuig, hogy szót értsen az urasággal. nagy szó. Makacs volt, és kormányozhatat- ian. Tudta, hogy mi az ensedelmes- ség — három ispánt szolgált ki egy helyen, volt alkalma megtanulni —, de sohase tudta, hogy mi az alázat. A második ispán erre is meg akarta tanítani. Erős Magyar István akkor volt fiatal házas. Árva fekete Zsofka az előtte való őszön lett a felesége. Égőszemű, darázsderekú menyecske, a puszták hamvas-derűs vadvirága. Persze, hogy az új ispánnak akadt rajta a szeme. — István! —- szólt rá egyszer Fekete Zsofka emberére az újonnan jött ispán: — Mondjad csak, István, a te feleséged az az asszony, ott a kútnál? Volt valami az ispán hetyke hangjában, ami sértette Magyar István érzékeny fülét. Erőt vett azonban még tisztelettudóan vála-jL.ugrom az ágyból> vetni meg'fó l í Magyar István, meg a felesége a cselédház ajtajából néztek a felszálló por után, amelyik örökre eltakarta előlük a távozó ispán alakját. Mikor már a por is elszállt, a kocsizörgés is beleveszett a messzi- ségbe, csendes hangon, inkább csak magának beszélve megszólalt a menyecske: — Kigyelmed még az ispán úrnál is erősebb! Elmosolyodott Erős Magyar István ! -zen az asszonyi megelégedettségen, HAMAR IMRE: Vetek It | {Marmil a lombok dús koszorúja, j | \z útra pereg a bőlevelű som. jí'llat ébred a boglya tövében, jjízép hajnalt kiált már a kakasom. magan es seolt: — Igenis, enyém..: < Elmegyek tekintetes uram, Vígan köszöntőm a kelő napot, ázs iót karomat kitárom a szélnek, yS hintem a kincsem, a drága magot A í aztán tempós léptekkel megindult l5a szerszámos felé. „ összeeszkábálok valami bölcső- *' élét — szólt vissza az asszonyának, Ü: az igazi győzelem, csendes elégedettségével füttyögve kezdte haso a bölcsőnek-való keményfát. Bent a kastélyban az uraság ez )’ üatt levelet kezdett a sógorához, és t!- ppen ráírta a dátumot: Kelt Do- omboló-pusztán, 1873. agusztus hó {Íl4-én. Jánossy Zoltán Szín játszók gondjai Milyen irányban haladjon a falusi színjátszás? Aki végignézi megyénkben a falusi színjátszó együttesek műsorát, végeredményben nem sok örömet talal benne. Jelenleg a legkedveltebb darab Molnár Ferenc vígjátéka, „A doktor úr”, mellette peuig a rengeteg közepes, vagy inkább rossz minőségű operett, nem egyszer olyan, ami mesz- sze fölötte áll egy falusi együttes lehetőségeinek. hiányzik az önállóság; a falusi csoportok a pesti színhazakkal akarnak versenyezni, ahelyett, hogy önálló, sajat musorpolitikat alakítanának ki. Ha egy falusi népművelési vezető, művelődési otthon igazgató felmegy Pestre és megnéz néhány színházi előadást, rendszerint azzal megy haza, hogy „ezt mi is meg tudnánk csinálni” — s ezel tulajdonképpen el is dőlt a helyi műsorpolitika kérdése, Egy-két népi együttes kivételével sehol nem kí- s'rleteztek olyan darabok előadásával, amelyek színesebbé, lokálisabbá tették volna a színjátszó együttesek működését. Mit mond, mit mondhat például a dunaszentgyörgyieknek A doktor úr, amely a századforduló pesti nagypolgárságának karikatúrája? Néhány helyzektomikumon kívül semmit, de ugyanúgy nem lesznek okosabbak sehol a Luxemburg grófjától, vagy a Csárdáskirálynőtől sem. A színházi műsorpolitika egy rejtélyes szabvány szerint készül, amelynek külső jele a pesti színházak másolása. De ami Pesten jó, vagy, főleg ha még ott is vitatható (gondolunk a mégis indokolatlan Molnár-renaissancera), hogyan lenne jó falun, ahol mások az adottságok és nyilván más az érdeklődés is? De mit játsszunk? — kérdezik a falusi színjátszó együttesek, s immáron egy évtizede kórusban hangzik a panasz, hogy nincs jo darab, vagy na van is, nem lehet hozzájutni. A panasz azonban csak részben indokolt. Először is, egy irodalomtól mégsem lehet kívánni, hogy évről évre ontsa a remekműveket, s ha így lenne is, egyáltalán nem biztos, hogy az megoldaná a falusi színjátszócsoportok gondjait. A Fáklyaláng például vitathatatlanul jó a Nemzeti Színházban, de vitatható, hogy egy falusi együttesnek érdemes-e műsorra tűzni, s érdemes-e megbirkóznia vele? A Fáklyaláng egyforma erővel hat Pesten és Értényben, de a falusi szegényes körülmények, a műkedvelői lehetőségek legalább is vitathatóvá teszik a sikert. S ha már itt tartunk: a falusi műkedvelés legnagyobb hibája épp ebben az erőlködésben, ebben a nagyot akarásban van. Az előadásokból épp a játékjelleg hiányzik, az önfeledt szórakozás és szórakoztatás, amit valami kétségbeesett erőfeszítéssel soha nem lehet pótolni. Nincs jó darab, panaszkodnak únos- untalan, de hangsúlyozzuk, ez csak részben igaz. A falusi színjátszók ugyanis rendszerint a magyar irodalomban sem néznek körül, s alig látnak túl a Csárdáskirálynőn. A régi magyar irodalomban nem egy olyan vígjáték van, ami a maga korában is tömegszórakoztatásra készült, s ma sem veszítette el erejét. Egyetlen színjátszó csoport műsorán sem láttuk például a ma is kacagtató Kocsonya Mihály házasságát, vagy Csokonai pompás vígjátékait, elsősorban Az özvegy Karnyónét. Viszont láttuk Knoblauch Faunját, — igazán rejtély, hogy miféle avítt színházi újságból vették ki a szöveget. A múlt század irodalma is teljesen kiesett színjátszóink érdeklődéséből. A Tisztújítás, a Peleskei nótárius humora ma sem avult el, s többet lehetne meríteni Csíky Gergelyből is. Kiaknázatlan a világirodalom is, amelyből csak a divatos darabok kerülnek a falusi műsorokba, ahogy most az egyik színjátszó együttes Steinbeck „Egerek és emberek”- jét tűzte műsorára. Moliere soha néni veszíti el aktualitását, s egy Shakespeare-vígjátékkal is van any- nyira érdemes megbirkózni, mint Steinbeckkel, nem is beszélve Knob- lauchról. Nincs darab, halljuk unos-untalan, de sajnos, a falusi színjátszók alig veszik maguknak a fáradságot, hogy felkeressék a megyei könyvtárat, amelytől mégsem lehet azt kívánni, hogy sorra járja a falusi színjátszókat. Persze a meglévő azért nem oldhat meg mindent, az öntevékeny csoportoknak (azért öntevékenyek!) szintén keresniök kellene a mai igényeknek és a meglévő lehetőségeknek megfelelő megoldást. Sokat segíthetnének (sajnos, eddig nem sokat tettek) a megye írói is, akik olyan népi játékokat írhatnának, vagy olvan népi témákat dolgozhatnának fel, amelyek sajátságosán Tolna megyeiek. A falusi színjátszó csoportoknak a szó korszerű és haladó értelmében kell ,népi”-nek leniök, de ide nem a Csárdáskirálynőn, de még csak nem is Steinbecken át vezet az út. Ha egy műkedvelő együttes a pesti színházakkal akar versenyezni, biztos, hogy alul marad, de nem is lehet ez a célia. Az igazi néni játékra kell rábukkanniok, arra, amire a sár- pilisiek tettek legutóbb érdemes kísérletet. Ha a falusi színjátszásból elveszik a játék jellege és rettenetes erőiködé«; lesz csak. felesleges és haszontalan munkát végez. A közeli hetekben rendezik meg Szekszárdon a megve leejobb színjátszó csonortjainak találkozóját Hat együttes, hat darabbal szarén0!, s a bemutatók után a színjátszók megbeszélik az egyes előadásokat. A találkozó mindenképpen hasznos lesz, mert lehetőséget ad — a hat csoporton keresztül — a egész színjátszó-kérdés megvitatására. Ügy véljük, a legfontosabb az lenne, hogy elsősorban a műsorpolitika kérdései kerüljenek megvitatásra, ahol a legtöbb a tennivaló. Meg kell találni azt az utat, amely a falusi színjátszást kivezeti a Pesttel való mesterséges konkurrencia zsákutcájából. Az, amit népi színjátszóink produkálnak, általában rossz, mert önmagától idegen területre tévedt. Ha azt a sok energiát és lelkesedést, amit a fővárosban látott darabok reprodukálásara fordítanak, más irányban kamatoztatják, sokkal előbbre jutnak. Ügy véljük, a szekszárdi színjátszó hétnek is az lesz igazi feladata és abban lesz igazi sikere, ha ezt az utat tudja egyengetni. , Cs. L. VIKI FARSANG Kelemen Ignác szerkesztőségünkhöz küldött levelében beszámol arról a vidám farsangi mulatságról, amelyet a Hazafias Népfront szervezésében rendeztek február 16-án Nakon. Nagyszerű farsangi műsoros estnek lehettek tanúi ezen a napon a művelődési otthon vendégei. A Népfront elnökének üdvözlő szavai után műsor következett, amelynek szereplői parasztemberek, tanácsi dolgozók, földművesszövetkezeti alkalmazottak voltak. Nagy sikere volt a tánccsoportnak, amelynek Kardos Klára tanítónő a vezetője, de sikeres volt a nemrég alakult zenekar szereplése is, akik pontosan látták el a tánckíséretet csakúgy, mint az előadás utáni bálon a zeneszolgáltatását. A naki farsangi mulatság a helyi népfront bizottság munkájának sikerét mutatja és bizonyosan fellendülést eredményez a község kulturális életében.
