Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

8 TOLNA MEGYEI NÍPÜJSAG 1958 j anoár 1 Mit várok az Újévtől? (Vidám-interjú) A Felső tanya 19-ben a mai nappal egy új évbe lépnek Az Üjév előtti napokban felkeres­tünk egy csomó embert, akik az élet különböző területein dolgoznak, tevé­kenykednek és valamennyijüknek azonos kérdést tettünk fel: „Mit vár az új évtől?” Most pedig lássuk a vá­laszokat ... A MEGRÖGZÖTT PESSZIMISTA — Én sok mindent várnék, de egyelőre még korai erről beszélni. Ugyanis én csak abban hiszek, amit látok, amit megfoghatok és amiről magam győződök meg. Én sosem zok- tam beugrani a különféle ígéretek­nek. A beígért újévig még vissza van három nap. Ezidő alatt még sok min­den megtörténhet, valami miatt eset­leg előfordulhat, hogy nem is fog be­következni az újév, amelyről maguk újságírók, oly sokat beszélnek. És itt állok majd télvíz idején egy csomó kívánsággal, az újév pedig nem lesz sehol. — De hiszen már a kalendáriumo­kat is kiadták — szólok közbe. — Az nem mond semmit. Lehet, hogy csak propaganda az egész. Az újév majd csak akkor lesz biztos, ha be is következett.. A SZERENCSEVADÁSZ — Végre nyerek, vagy, nem nyerek? — ez a kérdésem a következő év kü­szöbén. Vagy lesznek új perspektívák a totóban és akkor nyerek, vagy nem és akkor nem nyerek, de nem is ját­szom tovább. — Mit tetszik „új perspektíva" alatt érteni? — Hát kérem... Én már hat év óta minden héten totózok. De ez a totó már annyi borsot tört az orrom alá, hogy az rémséges. Csak egyet említek. Egyszer álltam a 12 talá­lathoz olyan közel, mint most magá­hoz, már majdnem csak meg kellett volna „fognom”. Űj szisztéma szerint állítottam . ki a szelvényeimet. Az MTK-t és a Vasast minden szelvé­nyen fikszre vettem, hogy biztosan győz. Figyeltem a rádiót, a hírek, etj telefonáltam, érdeklődtem egész va­sárnap délután. Képzelje, az egyik szelvényemen már megvolt a tíz ta­lálat és még az MTK és a Vasas ered­ménye hiányzott, a két fiksz. Biztos 12 találat — ugrottam fel s a rádió közben be is mondta, hogy a Vasas már 2:l-re vezet. Mi ez, ha nem a régvárt szerencse? — mondtam és mindjárt elküldtem a feleségem egy demizson borért, megígértem neki, hogy most megvásárolom számára azt a négyezer forintos bundát, áthívtam a szomszédokat is. Ittunk, ittunk és mire kiürült a demizson közben jött egy 11-es a Vasas ellen. Berúgták. Odalett a fikszem. Na, sem baj, mon­dom, majd az MTK kitesz magáért és még akkor is lehet 11 találatom. Végül az MTK csúfos vereséget szen­vedett és ... És ottmaradtam a tíz találatommal. Még ebben is bíztam, pár ezer forint ezért is „kiugorhat”. Végül huszonkét forintot kaptam a tíz találatomért. Hát nem disznóság ez? És most mondja meg nekem, ki a felelős ezért? Szabad így elvenni a kedvét egy törzstotózónak? Szóval, ha jövőre nem teszik lehetővé, hogy végre a hatéves kitartó munkássá­gomért egyszer nyerjek is egy ko­moly összeget, akkor nem totózom többet. Elvégre is mit gondolnak, ki vagyok én? Kidolgozok egy biztos 12 találatot, az MTK és a Vasas pedig beleköp a levesembe? AZ UTAZÓ — Nekem kérem eg- javaslatom van a MAVAUT felé. A következő évre rendszeresítsenek a menetjegyek mellé egy utazóköpenyt is, hogy a nagy tolongásban ne az én kabáto­mat szaggassák le rólam, hanem vál­laljon valamit a vállalat is az utazási kellemetlenségekből. Bejáró vagyok, reggel este utazom, de mire fel tu­dok jutni a buszra, örülök, ha csak egy gombom szakad le. Ha nem állí­tanak be több autóbuszt a forgalom lebonyolítására, akkor tehát legalább vezessék be az utazóköpenyeket, ezenkívül pedig javaslom még azt is, hogy dupla, vagy háromszoros üveg­gel lássák el a vpzetői fülkéket, hogy ne hatolhasson be az utazni óhajtók­nak az a megszámlálhatatlan átka. Ugyanis megszokott dolog, hogy sok megállónál még az ajtót sem nyitják ki, csak kiszólnak, hogy „megtelt” és ilyenkor megfigyelésem szerint kórusban kezdik szidni, átkozni a ve­zetőt mindazok, akik utazni szerettek volna, de nem vették fel őket az autóbuszra. így történt ez most újév előtt is sok esetben és a „lemaradot- tak” természetesen nem azt kiabálták a vezetőnek, hogy „boldog újévet.. hanem a megboldogult édesanyját •mlegették s ez annyira feldühítette a vezetőt, hogy még a kormány is remegett a kezében. Tehát, ha a ve­zető nem hallja az előbb említett jel­zőket, az csak fokozhatja a biztonsá­gos utazást. A FÉRJ — Én csak abban az esetben va­gyok hajlandó nyilatkozni, ha becsü­letszavát adja, hogy nem teszi nyil­vánosságra olyan helyen a nevemet, ahol a feleségem is megtudhatja ... — Megígérem, bízhat bennem ... — Szeretném, ha az elkövetke­zendő évben legalább egy alkalom­mal szó esne nyilvános gyűlésen a mi, a férjek jogairól is, hogy ne te­hessenek bennünket teljes rabszolga- sorba. Már volt 10 000 voltos feszült­ség a nőkérdés körül, már kinyilvá­nították, hogy a feleségek kezében van nemüknél fogva a hatalom, de a férfi-kérdésről egy szó sem esik sehol. És ezen a gyűlésen törvénybe kell iktatni, hogy a feleségek csak meghatározott számú nőtanácsi ren­dezvényen vehessenek részt. Az én feleségem ugyanis, ha egyszer elmegy egy ilyen gyűlésre, annyira fellázít­ják ellenem, hogy utána egy egész hétig sem áll velem szóba. Legfel­jebb közli velem, hogy én, mint lel­ketlen férj, önző disznó, szégyeljem magam a rendes emberek előtt, mert feleségemnek, mármint neki, szé­gyenkeznie kell, ha egy nőgyűlésen részt vesz, mert ott mindenki azzal dicsekszik, hogy bizony az ő férje nem engedi (?) meg, hogy a mosogató­vízzel bepiszkítsa a kezét és mire fel­kel, férje elkészíti a mosdóvizet, a reggeli teát, a leszakadt gombokat saját maga varrja fel, lyukas zokni­ját saját maga stoppolja meg, sőt, még a felesége harisnyáját is, min­den héten kétszer felsúrolja a kony­hát, elkészíti a vacsorát, megfőzi a vasárnapi ebédet — olyan nokked- lit főz, hogy na, és így a felesége aktív munkát tud végezni a nőtanács­ban. Szóval, ha tud, segítsen valamit a sajtó is ... Itt valóságos zokogásba megy át a hangja, majd ismét erőt vesz. Lát­szik rajta, hogy azért igyekszik meg­tartani férfiasságát. Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy ne tegye közzé a ne­vem, jaj nekem, ha a feleségem megtudja, hogy hogyan nyilatkoztam, és hát nem akarok teljes illegali­tásba vonulni e nemes célért folyta­tott küzdelemben. A SZENVEDÉLYES VADÁSZ — A kereskedelem felé volna egy javaslatom, mégpedig az, hogy lehe­tőleg minden üzletben lehessen kapni lőtt nyulat ilyenkor, a vadászatok idején. Ugyanis, köztünk, férfiak kö­zött legyen mondva, nem mehet haza az ember minden vadászatról eredmény nélkül, mert még utóbb gyanússá válik a feleségek részéről a dolog ... A DIÁK — Éppen eleget tanultunk az em­berek közti különbség megszünteté­séről és olvastunk a békés egymás­mellért élés elvéről. Mindez nagyon helyes, csak valósítsuk is meg min­den területen. Hogy egyebet ne em­lítsek, például itt nálunk az iskolá­ban is. Ne legyen például különbség, mondhatnám úgy is, hogy ellentét például a diákok és a tanárok között. Legyünk teljesen egyenjogúak és ne legyünk kiszolgáltatva a tanárok örök kíváncsiskodásának, kérdezős- ködésének és ha véletlenül nem tu­dunk mindenre megválaszolni, ne fa­juljon el köztünk a viszony, hanem éljünk továbbra is a„jószomszédság”, a belügyekbe való be nem avatkozás elve alapján. — Én csak ennyit várok a követ­kező évtől..; A KOCSMAROS — Nagyon egyetértek azzal, hogy csökkentsük azoknak a funkcióknak a számát, amelyek nincsenek közvet­len kapcsolatban a nemzeti jövede­lem növekedésével. Azt szeretném, ha a következő évben további eredmé­nyeket érnénk el ezen a téren. Nyu­godtan megszüntethetnék például a hivatásos ellenőr-hálózatot, mert vé­leményemé szerint jobb lenne ha az nem lenne. Ugyanis képzeljük el, hogy mennyibe kerül azoknak a havi fizetése, ezenkívül az útiszámlák, arról nem is beszélve, hogy időnként mennyi kellemetlenséget okoznak az embernek, mert ezek a mihaszna el­lenőrök nem értenek még a rugalmas ügykezeléshez sem. A múltkor ná­lam járt egy ilyen ellenőr. Megvizs­gálta a borkészletemet. Azt mondja, hogy ezt erősen vizezték. Mondom, igen, öntöttem bele egy kis vizet, de miért? Azért, mert minden borszak­értő tudja, hogy a bornak nem jó. ha olyan hordóban van, amelyik nincs tele. Az a szóbanforgó hordó sem volt tele, ezért hát öntöttem hozzá egy kis vizet, hogy megóvjam a romlástól. És ha hiszi, ha nem, ez az ebener csak legyintett és azt mondta, hogy „ismerem én az ilyen dumát”, s ráadásul akkora port vert fel belőle, hogy még fegyelmi is kö­vetkezett utána. Pedig, ha rugalmas ember, megértette volna, hogy a víz nem árt a bornak, mert amikor a kuncsaftok fröccsöt kérnek, úgyis vizet kell hozzá tölteni. Ezért mon­dom, hogy jövőre ne fizessünk ilyen mihaszna embereket... A FUTBALLISTA-— Véleményem szerint az az alap­vető feladatunk a következő évben, hogy tovább ápoljuk — sőt, forradal­masítsuk egymás szeretetét, a sport­barátságot, a kölcsönös megértést és | ezen túlmenően forradalmasítsuk ma­gát a labdarúgó játékszabályt is. Az értékelésnél, vagjns a győztes meg­határozásánál ne abból induljunk ki, hogy melyik csapat mennyi gólt rú­gott, mert ez nem mutatja meg min- j dig híven a különbséget. Elmondok egy példát. Az egyik mérkőzésen mi kétszer annyit támadtunk, mint az ellenfél, merem állítani, hogy szeb- ( ben is játszottunk, — mégis sajnála- j tos módon minket nyilvánítottak a j vesztes-félnek. De nézzük a részlete- | két. Egy támadásnál mi olyan szé- ! pen adogattunk, hogy már a hatodik embernél volt a labda, az ellenfél hozzá sem ért, már ott voltunk az el­lenfél tizenhatosánál és mielőtt gólba rúgtuk volna a labdát, sikerült meg­kaparintania az ellenfélnek, hosszan előrevágták, a jobbkötőjük elszaladt vele és a következő pillanatban gólt lőtt. Kérdem én, melyik csapat telje­sítménye volt a jobb? Mi pontosan, lábról lábra adogatva vittük előre a labdát, hat emberrel kombináltunk, az ellenfél csak két emberrel kom­binált. Durván számítva is ez az ak­cióból 6:2 a mi javunkra... Igaz,, hogy az ellenfél a hálóba rúgta a lab­dát, dehát nem marasztalhatunk el egy csapatot azért, mert nem rúg gólt, ha különben szén játékot mu­tat. Legvünk tehát igazságosak, asze­rint bíráljuk el jövőre a mérkőzése­ket. hogy melyik csapat hányszor rúg a labdába. A LAKÖTÄRS — Ezúton kívánok boldog Újévet a kedves szomszédomnak. Ezenkívül pedig sok erőt és egészséget, főként pedig sok sikert a pályafutásán. Ez utóbbit azért kívánom neki, mert akkor minden bizonnyal előléptetik és sikerül hozzájutnia ahhoz a lakos­hoz, amelyet már régóta szeretnének kiigényelni és amelyik — három kilo­méter távolságra van tőlünk. Ha ez a kívánságom beteljesül, minden bi­zonnyal magával viszi rádiógvártá- sunk ama remekét is, amely minden hajnalban felébreszt bennünket és este pedig nem hagyja, hogy álom jöjjön szemeinkre. Ezenkívül pedig remélhetőleg magával viszi kedves kutyáját, amelyik, ha nem engedik ki az utcára, még a túlsó soron já­rókat is órákig ugatja, ha pedig ki­engedik, akkor pedig a legkedvencebb helye a mi kiskapunk töve. Tovább- menve bizonyára magával viszi sze­retett Pannóniáját is, amelyet min­den reggel ablakunktól pár méter­nyire indít meg és melegít be erős „túráztatással”, hogy ha netalántán nem ébredtünk volna fel a rádió hangjaira, akkor így űzze el álmain­kat. Ismétlem, boldog újévet kívánok szomszédomnak, stb. * A fenti nyilatkozatokról az a mi nyilatkozatunk, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge:.. Boda Ferenc HIRDESSEN A TOLNA MEGYEI VlfM Úi&áClltQto. / Hirdetésfelvétel a Kiadóhivatalban Siekszórd, Mártirolc-tere t5—17 A fákra hószerűen telepedett a dér. Kihalt, csendes a vidék, amelyet a hízókocák röfögése, a számtalan fehértollú kacsa és megannyi ba­romfi élénk rikácsolása tesz némileg változatossá. Itt ezen a vidéken él őszinte megelégedéssel a Baranyai család. A múlt emlékeiről beszélget­tünk, de sok szó esett a jövőről is. Baranyai Jóska bácsi nem éppen fiatal, de nem is idős ember, aki az elmúlt évek alatt sokat dolgozott,, fáradozott, amíg hét gyermeket fel­nevelt és kiházasított. — Ketten, Magdi lányommal dol­gozunk a faddi Győzelem Termelő- szövetkezetben és munkánk után annyi mindent kaptunk és kapunk, hogy az egész család újtól újig gond­talanul él. Ketten 27 mázsa búzát kaptunk. Örömmel adtam ebből 5 mázsa búzát az öcsémnek, hadd süs­sön a felesége jóízű fehér kenyeret. Jóska bácsi A mama — Nagyon szép ez a vidék nyáron, amelyet megszoktunk már a maga csendessiégével — mondotta Bara­nyai néni. Évekkel ezelőtt a Duna másik oldalán, Várszegen dolgoz­tunk, mint cselédek és később is a 10 hold juttatott földön. Hét gyerme­künk van és bizony, amíg a lányok kicsik voltak, nem győztük a munkát a határban, és bizony hiába volt a 10 hold föld, mégis szűkösen éltünk. Évek óta termelőszövetkezetben dol­gozunk, az első évben én is segítet­tem férjemnek a munkaegység gya­rapításban, ma már a lányom dolgo­zik helyettem, otthon sok munkát ad és Magdi a háztáji, a rengeteg baromfi. Kér­dezték már nem egyszer tőlem, ho­gyan érezzük magunkat a termelő- szövetkezetben. Én azt mondhatom, amíg tsz lesz, addig nem megyünk sehová. — Még csak 15 éves vagyok — mondotta, a család legifjabb ter­melőszövetkezeti tagja, Magdi. Az idén is egymagám 340 munkaegysé­get szereztem és készpénzben közel 5000 forintot kaptam. Hogy mire köl­tőm ezt? Télikabátot, ruhát és még sok minden egyéb apróságot szeret­nék és akarok venni. Megnéztük Baranyaiék háztáji ál­lományát és bár a fénykép csak két hízott sertést mutat, három darab van, de egyet már levágtak és a jövő ígérete, a hat darab kismalac is. Az otthont, amelyben lakik és él a Baranyai család, a termelőszövet­kezettől kapta, mivel ez a lakás ki­csinek bizonyult, s most tehetségük van, építkezni akarnak, ezt a mun­kát tavasszal kezdik meg. A Duna szélén békességben, nyu- képpen van ez ma, amikor egy nagy galomban telnek a napok, ahol mégis közösség szorgos, s lelkiismeretes sok minden változott az elmúlt évek tagjai ők. A mai nappal egy új évbe alatt Pár évvel ezelőtt, amikor Ba- lépnek, amelytől ők is még többet ranyai Jóska bácsiék 10 holdon gaz- várnak, hogy még gazdagabbak le- dálkodtak, nehezebb volt az élet, gyének. Biztosan így lesz. hiába, sok volt az apró gyermek, s ketten nem győzték a munkát. Más- Pálkováes Ró»f'

Next

/
Oldalképek
Tartalom