Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-04 / 3. szám

USB január 4. I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A LÉNYÉG • • • jyj agyari Mártont tavaly március 3-án Bonyhádon, a Petőfi ut­cában, mint újdonsült egyéni gazdát kerestem fel lakásán, sok mindenről beszélgettünk akkor. A termelőszö­vetkezetben eltöltött öt esztendőről beszélt Magyari Márton, vitatkoztunk a belpolitikai helyzetről, az egyéni parasztok termelési lehetőségeiről és arról, hogy a bonyhádi Szabad Föld Tsz helyén lesz-e valamikor újra ter­melőszövetkezet. — Tudja, nem rossz ez a termelő- szövetkezet, de ott azért mégsem a maga gazdája az ember... Én nem panaszkodhatok, egyik esztendőben több, a másikban kevesebb volt a ré­szesedés, a tejbevaló azért mindig megvolt. De én megmondtam és most is azt mondom, egyéni gazda akarok lenni... Majd ha azt látom, hogy a csoporttagoknak több lesz a jövedel­me, mint az egyéni gazdáknak, akkor majd ismét visszamegyek, a kapu nyitva lesz előttem, mert tudják, hogy jó munkás vagyok — mondta akkor Magyari Márton. A minap ismét felkerestem Marci bácsit... Falusi szokás szerint, dél­után két órakor három gyermeke kö­rében ebédelt, jóízűen ette az ünne­pekről megmaradt töltöttkáposztát. Előbb csak lényegtelen dolgokról kezdtünk el beszélgetni; hogy újra letelt egy esztendő, hogy ilyenkor té­len a parasztembernek a jószága el­látásán kívül nemigen van elfoglalt­sága. Aztán megkérdeztem: — Aztán hogyan zárta az elmúlt évet Marci bácsi, elégedett-e azzal a jövedelemmel, amit a tíz hold föld adott, mint egyéni gazdának? — Nem panaszkodhatok. Igaz, hogy sokat dolgozott a család, a termés is jó volt, hál’istennek van minden ... Termett hatvan mázsa gabonám, másfél vagon kukoricám, egy vagon cukorrépám, hoev csak a leglényege­sebbeket említsem — volt a válasz. — Mit tervez tízholdas kisgazdasá­gában az új évre? — érdeklődtem. jVl arci bácsi nem válaszolt azon­1,4 nal, Cigarettára gyújtott, előbb mosolygott, aztán maga elé nézett a semmibe, mintha keresné a szavakat a válaszadásra ... — Én már nem tervezek az egyéni gazdaságra ... Visszamentem a szö­vetkezetbe ... Tudja, sokáig gondol­koztam azon, hogy belépjek, vagy ne lépjek. Alaposan meghánytuk-vetet- tük a dolgot, aztán úgy döntöttünk, hogy a feleségem a nagyobbik gye­rekkel belép, én meg kint maradok a többi gyerekekkel és művelem a kis földemet. De aztán ezt nem találtam jónak és az asszony után én is be­mentem a szövetkezetbe. Felvettek. Az egyéni gazdálkodást nincs szándé­komban újra kezdeni. Elsősorban azért, mert az öt év, amit bent töl­töttem, valahogy odaköt a csoporthoz. Igaz, hogv voltak nehéz esztendők. 1952-ben és 1953-ban, de azért mégis más ott bent, mint egyénileg, — me­sélte el a családban nagy esménynek számító hírt Marci bácsi. A zt már említettem, hogy Ma­Jr*' gyári Márton jól ért a gazdál­kodáshoz. Úgynevezett élenjáró gazda Bonyhádon. Bizonyítja ezt maga az a tény, hogy amikor újra kezdte az egyéni gazdálkodást, lovakat, kocsit, új szerszámot, ekét és még egyéb apró gazdasági felszereléseket vett, amik nélkülözhetetlenek a gazdálko­dáshoz. Az adóiát is kifizette mind egy fillérig, s amint mondja, azért maradt is bőven. De ha a termelő- szövetkezetben dolgozott volna, a család évi jövedelme nem 50 000, ha­nem közel 80 000 forint lett volna. Mert tudniillik Marci bácsiék 1000 munkaegységet szoktak teljesíteni egy esztendőben a szövetkezetben. És az idén abban a tsz-ben, ahol Marci bácsi öt esztendőt töltött, néhány fil­lér híján 72 forint volt az egy munka­egység pénzértéke. Bánja is Marci bácsi, hogy a tavasszal nem lépett vissza... Megkérdeztem még azt is Marci bácsitól, hogy hívta-e valaki vissza. — Áh!... Nem hívott, nem agitált engem senki. Én a magam meggyő­ződéséből mentem. Engem már nem kell meggyőzni... A csoportban töl­tött öt esztendő, meg a csoporttagok ezévi részesedése meggyőzött... Bár a tavasszal maradtam volna bent... No, de mindegy, ami volt, vs.lt, fel­vettek, újra bentvagyok és ez a lényeg. Molnár Lászlóné Nagydorogi látogatás . . . amiről szívesen hallunk Az elnöki irodában többen ülünk. Walter János, a mezőgazdasági igazgatóság megyei igazgatója és az uzdi Táncsics Termelőszövetkezet el­nöke arról tárgyalnak a tanácselnök­kel, hogy a feloszlott nagydorogi ter­melőszövetkezetek földterületéből 82 hold szántót és hét hold rétet az uz- diak kapnak, amikor kopogtatnak az ajtón. — Elnök elvtárs, az országút mel­letti akácosból szedegetik ki a fát a Kostelep emberei. Érdeklődtem tőlük, hogy kitől kaptak engedélyt erre. Azt mondták, hogy a telep agronómusá- tól. A tanácselnök válasza természete­sen az, hogy az út melleti erdőrész­hez semmi köze a Kostelepnek, a fák kitermelése részükről jogtalan. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy Szabó József, a legeltetési bizottság elnöke és VB-tag az, aki nem ment el szótlanul amellett, hogy jogtalanul szedik ki a község tulajdonát képező fákat. ...ÉS AMÍ NAGYON HELYTELEN Ezután arról érdeklődtünk, hogy a községben van-e Ezüstkalászos gaz­datanfolyam és a gazdák szívesen lá­togatják-e. A választ nem kis meg­lepetéssel nyugtáztuk. — Ezüstkalászos gazdatanfolyam nincs nálunk — mondotta Rostási György VB-elnök. — Talán nem tudtak előadót bizto­sítani? — Nem azért — hallottuk a meg­lepő választ —, de nálunk a gazdá­kat nem érdekli a szaktanfolyam, a szakelőadás. Megtudtuk azt is, hogy Nagydoro- gon 500 dolgozó paraszt él, gazdálko­dik és ér el kisebb-nagyobb, főleg közepes eredményeket. Állattenyész­tésük sem mondható jónak és külö­nösen alacsony a tehenek hozama. Egyáltalán nem ártana tehát a nagy- dorogiaknak sem, ha tanulnának, ha törődnének szaktudásuk gyarapításá­val. Vagy azt az elvet vallják, hogy „öregapáink sem tanultak, aztán mé­gis kenyeret ettek.“ Jól van ez így? Belenyugodhat ebbe a tanács? P. B. A LABORATÓRIUM csendjét csak a hűtőgép egyhangú zúgása tarkítja. A fehérre zománco­zott, hatalmas hűtőszekrényen orosz felírás áll: Zisz-Moszkva. — Ez valószínűleg Moszkvában készült —■ gondolom magamban s tekintetem végigsiklik a hölégsterili- zálón és egy fehérfalu üvegszekré­nyen, amelyben lombikok, tölcsérek és különleges műszerek sorakoznak példás rendben. A vizes sterilizáló és a száradásra kiaggatott bonedonnák szomszédságá­ban egy infundáló készüléket pillan­tok meg, ami a méhmosásoknál nél- külösshetetlen eszköz. A fehérköppenyes dr. Bogdándi László a mesterséges megterméke­nyítő állomás igazgatója úgy el van merülve munkájában. hogy csak ak­kor riad fel a mikroszkópon keresz­tül történő figyelésből, amikor fino­man karjához érek, s aztán ahogy felismer, mosolyogva mondja. — Nézze meg maga is, úgysem igen látott még ilyet. Ahogy a mikroszkópba nézek, apró kis ebihalszerű tünemények ugrálnak a szemem előtt. — Tudja mik ezek? — ?! — Ondósejtek. A „Piktor" nevű bikánk ezévi első „ugratásából’’ származnak. — Van már ennek a mesterséges termékenyítésnek kézzelfogható ered­ménye? Bogdándi doktor mosolyog kissé a kérdésen, gondolkodik és csak az­után válaszol. — Képzelje csak ez a „Piktor” ne­vű bika természetes körülmények között csak 50—60 utódot hagyna évenként maga után, így pedig az el­műt 1957-es évben a mi segítsé­günkkel több, mint 600 tehénmamát tett termékennyé a kincset érő ondó­jával. — Talán a „Piktor” bika ondója ér­tékesebb a közönséges bikák ondó­jánál? — JfeVétlenül — mondja a fehér­köppenyes állatorvos és szemüvege megcsillan a villanyfénynél. — Ez egy rendkívül értékes nagy „tejhát- térrel’’ rendelkező kűlemileg is min­denképpen megfelelő apaállat, s így aztán az utódaira is jobb tulajdonsá­gokat örökít át, mint egy közönséges „elit” állományon kívüli bika. — Sokan keresik fel az állomást? — A szekszárdik közül nagyon so­kan. S ezenkívül mi is kijárunk vi­dékre. hogy ott helyben végezzük el a termékenyítést a teheneken. Szek- szárdon kívül kilenc község és hét állami gazdaság tartozik hozzánk. Ta­valy az 1957-es évben 1500 eredmé­nyes termékenyítést végeztünk és mindössze két bika állt rendelkezé­sünkre. . Kopognak az ajtón s ahogy a „Tessék!" szó elhangzik, kucsmás pa­rasztember lép be. Ahogy kezet fo­gunk bemutatkozik: Szabó Józsefnek hívják. Később kiderül; hogy a ter­mékenyítő állomástól nem messze levő Berzsenyi-utcából vezette a tehe­nét az állomásra. Letelt a három hónap, a próbaidő, szeretné meg­vizsgáltatni a tehenét, hogy vajon fogamzott-e? Bogdándi doktor helyettese, Dési Albert, feltűri kezén az inget, s aztán hosszú gumikesztyűbe bujtatja a ke­zét és belenyúl a tehénbe. majd kis idő múlva azt mondja. — Nincs semmi ok az aggodalomra. meglesz majd a kisborjú bébi, mert fogamzott a tehén. Bogdándi doktor nevetni kezd, szívből jövő hangos nevetéssel, s hu- nyorgatva mondja: — Ez is a „Piktor" utódja lesz. H. T. Filmvetítő gépet kapott a Dombóvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat Régi kívánsága teljesült az el­múlt év utolsó napjaiban a Domb­óvári Sertéstenyésztő éis Hizlaló Vál­lalat dolgozóinak. A helyzet ugyanis az, hogy a vállalat szakszervezeti bi­zottsága még tavaly vásárolt egy hangos kisfilmvevítőgép berendezést, melyhez a működési engedélyt nem kapta meg azonnal. De az elmúlt év utolsó heteiben megérkezett az en­gedély is, karácsonykor és Szilvesz­terkor már volt mozivetítés a válla­lat mindentől távoleső üzemegysé­geiben. Most az új filmvetítőgéppel a vállalat különböző üzemegységei­ben hetenként négy előadást tarta­nak. A vállalat üzemegységeinek dol­gozói nagy örömmel fogadták az 1957-es esztendő utolsó szakszerve­zeti ajándékát, a mozivetítőgépet. A szekszárdi Garay téri általános iskola tanulói nagy sikerrel mutatták be a Városi Művelődési Házban a „Hófehérke" című mesejátékot, melynek egyik megkapó jelenetét örökíti mgg képünk. VI. 1929 január elején Orgoványra uta zott Fekler Róbert az új asszonnyal, szülei laktak ott, mielőtt Csepelre kerültek, hátha oda költöztek. Késő délután érkeztek Orgoványra január 13-ón, egy Kőrösiné nevű asszonynál szálltak meg. Beszélgettek, közben elkészült a vacsora. Asztalhoz ültek éppen, ami­kor az ajtón dörömbölés hallatszott, majd egy demizsont vágtak az ajtó­hoz. Kőrösiné ijedten ugrott az ajtó felé, amely nagy robajjal feltárult, három fegyveres ember lépett be; helybeliek, Papp József, Csépe Jó­zsef és Rigó Béla. — Na, te piszok kommunista ... hogy kerülsz ide? Énekeld csak azt. „Elmegyek, elmegyek, nem maradok e tájon .. — Nem tudom — válaszolta meg­lepetten Fekler Róbert. — Nem tudod? — kérdezte Papp József és nagy erővel Fekler ar­cába vágott. Csépe József megragad­ta a gallérját és vonszolni kezdte ki­felé, majd az ajtóban meglökte. — Vigyétek... A sötétben Fekler Róbert csak azt látta, kocsi áll a ház előtt, amelyről fegyveres alakok ugrálnak le, meg­ragadják, ütlegelni kezdik. Kétségbe­esett erővel lerázta magáról támadóit és az udvaron keresztül futásnak eredt. Az udvaron álló búboske­Csepel — Orgovány — Medina mence előtt elbotlott valamiben, combjában szúrást érzett, átvetette magát a szögesdrótkeritésen, és bele a sötétbe... A többiek utána... Bent a szobában közben Csépe Jó­zsef tartotta sakkban a megrémült asszonyokat. Fegyverét FekLernére fogta. — Egyél. Egyél utoljára. Feklerné evett, evett kétségbe­esetten. t/gy érezte, már nem megy le falat a torkán. Elcsuklott a hangja. — Nem tudok ... nem kell már ... — Egyél, mert megdöglesz — ordí­tott rá Csépe. Két fegyveres lépett ekkor a szo­bába. — Megszökött a rofiadt kommu­nista ... — Barmok! Hagytátok megszökni — ordított rájuk Csépe, azzal vál­lára lökve fegyverét, kirohant. Az ajtóból még visszaszólt: — Aztán nehogy elszökj, mert fel­gyújtom a házat. VII. Fekler Róbert közben menekült, a sötétben Nagypáhi, a csendőrőrs felé Vette az útját. Az egyik tanyánál a sötétben beleesett a meszesgödörbe. A kutyaugatásra kijött a gazda, fegyverrel a kezében. —• Üldöznek, rejtsen el... — Tűnjön el innen, amíg jó dolga van, mert... Nagypáhiban véresen, összeverve, szakadt ruhában állított be a csendőr Örsre. — Megtámadtak, üldöznek . .. — Felismerte a támadókat? — kér­dezte az őrsparancsnok. — Meg. Csépe Jóska, Rigó Béla... —■ Uugy? ... Kommunista vagy? Vertek volna agyon... Gyere majd holnap reggel, akkor tárgyalunk .. Fekler Róbertnak újból menekül­nie kellett. Pest felé, az országút felé vette útját. Egy ismerős kovácsmes­terhez, az öreg Medveczki bácsihoz kopogtatott be. Az bekötözte, itt vette csak észre, hogy amikor az ud­varon elbotlott a kemence előtt, az ottfelejtett szénavonó villa szúrta át a combját. — Fiam, kutya világ van itt Or- goványon — mondta az öreg kovács­mester. — Ha elfognak, véged.. . Azt tanácsolom, költözz el az ország má­sik részére, ahol nem ismernek. Reggel, alig kelt fel a nap, Fekler Róbert ott gyalogolt az úton Pest felé. Amint az országúira kiért, ösz­szetalálkozott feleségével, akiről köz­ben a fehér banditák egyéb elfoglalt­ságuk miatt megfeledkeztek és akit Kőrösiné reggelig a szekrényben bújtatott el. A halál karmaiból megmenekült fiatal házaspár találkozása leírhatat­lan volt. — Megfizetünk mi még az úri bi­tangoknak — vigasztalta feleségét Fekler Róbert. — Eljön egyszer majd annak is az ideje... VIII. Fekler Róbert megfogadva az öreg kovácsmester tanácsát, Medi­nára költözött. Legnagyobb meglepetésére, ami­kor a csendőrségen jelentkezett, Nagy tiszthelyettes rárivalt: — Te kommunista vagy ... No, majd lesz rád gondom. Az ígéretét be is váltotta, mert Fekler Róbertét még éjnek idején is kizavarta az ágyból, ha éppen úgy tartotta a kedve. Egészen addig, amíg a Szovjet Hadsereg el nem hozta a szabadságot, 1944-ben. Akkor született meg Fekleréknél a 12-ik gyerek. Egy szovjet százados keresz­telte meg a szerb templomban ... 1945 április 4-én alakította meg a Kommunista Pártot Medinán ötöd­magával Fekler Róbert. Még abban az évben Fenyves Róbertre változ­tatta a nevét. IX. 1956-ban, amikor az ellenforrada­lom kitört, az idős Fenyves Róber­tét úgy zavarták el a termelőszövet­kezetből, a többi kommunistákkal együtt. Egy fillér nem sok, de any- nyit sem kapott a szövetkezet va­gyonából, pedig negyedmagával dol­gozott egész éven keresztül. — Úgy vigyázz, hogy megvan a helyed a Sióban — mondogatták neki és hogy ez nem történt meg, az nem rajtuk múlott. Az év elején rendezték a szövetke­zeti tagok részesedését, de az öreg Fenyves Róbertról megfeledkeztek. Még ma sem kapott anyagi elégté­telt ... Esténként, amikor a népes család összejön, néha a múltról mesél gyer­mekeinek, unokáinak, felesége segít feleleveníteni az élményeket, a ret­tenetes orgoványi éjszakát. Elmesélik a sok üldöztetést, amit azért kellett elszenvednie, mert kommunista volt. Elmeséli azért, hogy fiai, unokái vigyék tovább az eszmét, ha ő már nem lesz. — így lesz csak jobb élete a munkásembernek — mondogatja. Nemrég született meg a harminc- egyedik unokája. Bognár István

Next

/
Oldalképek
Tartalom