Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 22. szám
J1953 január 26 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 Szorosabb kapcsolat a számvitel és a termelés között Üzemgazdasági csoportot szerveztek a Bonyhádi Cipőgyárnál A Brüsszeli Világkiállításra készülnek a sárközi asszonyok Az elmúlt évben az ország több tizemében próbálkoztak az eddiginél jobb gazdasági vezetési, tervezési módszerek kialakításával. A Bonyhádi Cipőgyárból nemrég ellátogattak három ilyen üzembe, a Duna, a Bőrtext és a Szombathelyi Cipőgyárba, hogy tanulmányozzák az ottani kísérleteket, új módszereket és „elhozzák” a legjobb megoldásokat. E tapasztalatok alapján szervezték meg a gyárban az üzemgazdasági cső portot, amelynek tennivalóiról, az új módszerről Szűcs Aladár csoportvezető elmondja, hogy az átszervezés lényege: „A csoport állandóan a termelés ütőerén tartja a kezét, figyeli gazdaságosság szempontjából a termelést és azonnal jelez, ha valahol hiba van. így nemcsak a negyedév végén, a mérlegbeszámoló elkészültekor tudjuk meg, gazdaságosan, nyereséggel termeltünk-e egy-egy cik két, amikor utólag már nem tudunk változtatni, hanem szinte napról- napra figyelemmel tudjuk kísérni a termelés gazdaságosságát.” Mert bizony a múltban számtalanszor előfordult, hogy a negyedév lejártakor derült ki, előnyös volt-e egy-egy technológiai módosítás, mit kellett volna tenni, hogy az egyik gyártmány ne vigye el a másiknak a többletnyereségét. Ilyenkor már hasz tálán volt a sok vita, egymás okolása a nyereség elvesztése miatt, utólag változtatni már nem lehetett a dolgokon. Most pedig — az évvégi nye reségrészesedés bevezetése óta — még inkább érdeke a gvár dolgozóinak a gazdaságos termelés. • Megszüntették a terv- és statisztikai csoportot, az anyagkönyvelői és anyagelszámolói beosztást, az új üzemgazdasági csoport hét tagból, egv vezetőből, tervelőadóból, statisztikai előadóból, anyagutalványozóból és három üzemgazdászból áll. Elsősorban az ANYAGGAZDÁLKODÁS RENDSZERÉT változtatták meg az üzemgazdasági csoport létrehozásával. Azelőtt a főkönyvelő alá rendelt anyagkönyvelők és a műszaki osztályhoz tartozó anvagelszámolók foglalkoztak az anyafelhasználás nyilvántartásával. Az anyagkönyvelők csak. érték szerint, az anyagelszámolók pedig meny nyiség szerint tartották nyilván az anyagokat. így aztán gyakran előfordult, hogy a tervezett anyag, kellék nem volt, mást használtak fel a cipőgyártásnál, függetlenül attól, hogy a felhasznált anyag drágább-e vagy sem. De ilyen „esem” még akkor is előfordult, ha mind a kétféle anyag kapható volt. így például gyakran használták olyan cipőalkatrészhez a sertés színbélést amit talán még jobban is el lehetett volna készíteni az olcsóbb marhahasításból. A férfi formagumitalpas cipőnél például áttértek a légáteresztő cell-lemez felhasználására. Ez nem javított a cipő minőségén, hiszen a ragasztás megszüntette a cell-lemez légáteresztését, azonban ezer páronként 290 forinttal magasabb lett a cipő önköltsége. A negyedév végén vették tavaly észre, hogy a goyser cipőnél a bőrkapli helyett a cell- kapli bevezetése megdrágította a termelést. Ugyanígy a formagumitalpas klammercipőnél talpvarrás helyett ragasztás alkalmazása is sokkal többe került. Itt ez minőségjavítást is hozott, azonban a kereskedelem — mivel előre nem kértek új árat a jobb cinőre — érthetően nem fogadta el többtízezer pár leszállítása után az ármódosftási kérelmet. így. aztán ezek a többletköltségek elvitték a gumihulladékból készülő lábtörlő gyártásból, valamint a minőség javulásból eredő többletnyereséget. Most az anvaggazdálkodás egy kézbe, az üzemrészenként beállított üzemgazdászokhoz került, akik érték és mennyiség szempontjából egyaránt nvilvántartiák a felhasznált anyagokat és szinte aznap „csengetni” tudnak, amikor valamelyik gyártmánynál akár értékben, akár meny- nyiségben túllépik az anyagnormát. A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉT is jobban elő tudja segíteni az új csoport. Nemcsak a negyedévi leltárfelvételkor derül ki, — mint eddig — ha valami hiányzik, ekkor ugyanis már bottal üthetik a tolvaj nvomát, hanem a befejezetlen termékek pontos nyilvántartásával azonnal jeleznek, ha hiány van. így nem egyedül a portásra van bízva annak megakadályozása, hogy illetéktelenül ne vihessenek ki semmit a gyárból, hanem ha valamilyen anyag, kellék eltűnt, azonnal meg lehet indítani a nyomozást előkerítésére. A TERMET,ÉS GAZDASÁGOSSÁGÁT tehát naponta tudják ellenőrizni. Ha valamelyik üzemrészben nőtt a munkáslétszám, megállapítják, hogy a termelés növekedése, vagy a minőség javulása „behozza-e” a többletköltséget. Figyelemmel kísérik, mibe kerül a cipő. így például az elmúlt napokban a csoport egvik üzemgazdásza jelezte, hogy a 96-os modellnél kevesebb felhasznált klammerdrótot jelentettek. Egv másiknál kevesebb dobozt és fűzőt számoltak el. Bár ez nem nagy hiba, de az ilyen „önbecsapás” a múltban már többször ered ményezte azt, hogy az ebből következően helytelenül megadott tény- számok képezték a későbbi tervek alapját, ami csak megint ráfizetéses termelést eredményezett. „Csengetett” a csoport a napokban azért is, mert a tartalékműhely veszélyesen lemaradt a tervteljesítéssel, veszélyezteti az egész gyár tervteljesítését. A megbetegedések miatt ugyanis innét pótolták a futószalagok nál mutatkozó létszámhiányt. Azóta már intézkedett is a gyár vezetősége a létszám feltöltésére. Jelezte a csoport az igazolatlan hiányzások következtében keletkező károkat is. Természetesen, csak a negyedév vé gén, a mérleg elkészültekor fog jelentkezni teljességgel a csoport munkájának eredménye. Az azonban biztos, hogy a termelés gazdaságosságának ilyen ellenőrzése, a számvitel szorosabb kapcsolata a termeléssel, nagymértékben javítani fogja a gyár munkáját. Akármiről kezdődjék a beszélgetés — és bárkivel — végülis a gyógyszer- tár ügyéhez lyukadunk ki. A tanácselnöktől kezdve Magyarkeszi valamennyi lakójának elég régi, de mindmáig teljesületlen vágya, hogy az orvos mellé most már gyógyszertárat is kapjon községük. A kívánság teljesen jogos, a község nagy, s bizony messze van Iregszemcse, ahol be lehet szerezni a betegek részére szükséges gyógyszereket. A körzeti orvosnak abban az épületben biztosított a községi tanács lakást, amelyben a gyógyszertárt tervezik. Természetesen ez csak úgy lenne megoldható, ha az orvos onnan kiköltözne, s helyette más megfelelő lakást biztosítanának részére. Erre a célra is kijelölték már az épületet. A községi tanács arra hivatkozik, hogy egyízben már ezt a kijelölendő lakást elfogadta az orvos is és a megyei egészségügyi osztály is, az orvos és az egészségügyi osztály pedig azt mondja — hozzá kell tennem: teljes joggal —, hogy a kijelölt épület orvoslakás és egyáltalán lakás céljaira sem egészségügyi okokból, sem azért nem felel meg, mert itt nincs rendelő. Egyízben az Egészségügyi Miniszté rium biztosított volna 35 000 forintot építési célokra. Itt azonban rá kell mutatni a községi tanács tévedésére, ezt az összeget ugyanis nem gyógyszertár építésére, hanem az orvoslakás rendbehozására biztosította az állam, és másra természetesen nem is lehet felhasználni. Az eddig felsoroltakon kívül még egy bevehetetlen akadálya van annak, hogy a jelenlegi eszközökkel és lehetőségekkel gyógyszertár léteA piros, fehér és fekete színek csodálatosan szép összhangját ölelő sárközi szőttesek és hímzések készítőit látogattam meg a napokban. A Sárköz központi fekvésű falujában, ; Decsen van a sokféle motívummal gazdagított páros galamb szövés- i hímzés népművészeinek a háza. Vin- I cze Józsefnével, a sárközi asszonyok szövetkezete elnökasszonyával, beszélgettem munkájukról, terveikről. A beszélgetés során megtudtam, hogy a Brüsszeli Világkiállításra készülnek. Brüsszel részére már a múlt évben is dolgoztak, de a belga fővárost a többi nagy világváros között akkor még csak mint egyszerű megrendelőt tartották számon Sárköz asszonyai. Most viszont, hogy a Népművészeti Intézeten keresztül korlátlanul nagy megrendelést kaptak süljön Magyarkesziben. Van ugyanis egy olyan kormányrendelet, amelynek értelmében lakást közületi célra igénybevenni nem lehet. Ez a rendelet — amelynek helyességét elvitatni azt hiszem senki sem akarja — nem engedi meg, hogy abban az épületben, ahol jelenleg az orvos és a községi tanács titkára lakik, gyógyszertárt rendezzenek be. Ez a magyarkeszi helyzet: gyógyszertár mind a mai napig nincs. Pedig múlhatatlanul szükséges lenne. A jelenlegi helyzet eléggé áldatlan, mindkét szerv a másikat okolja, ahelyett, hogy a megoldás útját keresnék. Pedig nem hiszem, hogy ne lenne más megoldás. Az egészségügyi osztály vezetője azt mondja nincs pénz! De vajon kellő kilincselés árán nem lehetne-e szerezni? A községi ta nácsnak szintén nincs pénze. De vajon a községfejlesztési alap egy részét nem lehetne-e erre fordítani? Azt hiszem mindkét esetben igenlő választ lehetne elérni. Természetesen helytelen, hogy a megyei egészség- ügyi vezetők a községi tanács vezetőivel nem a tanácsházán, hanem az orvos lakásán tárgyalnak meg hivatalos ügyeket - és ezt joggal sérelmezik a helyi vezetők, de az is helytelen, hogy a helyi vezetők előítélettel viseltetnek az egészségügyiek iránt: pontosabban: azt mondják, azért nem kell az új helyen az orvoslakás, mert akkor a gyógyszerészé szebb lenne. Egy biztos: gyógyszertárra szükség van Magyarkeszin is éppúgy, mint másutt, s ha az évi költségvetésekbe már nem fér bele, keressenek módot arra, hogy a jövőéviből ne maradjon ki. L. GY. éppen a Brüsszeli Világkiállításra, mindennapi munkájukat a kiállításon való részvétel hangulatában vég« zik a sárközi asszonyok. A szövetkezet 24 alkotóművésze gondoskodik róla, hogy a dédanyáktól örökölt motívumok, anélkül, hogy veszítenének értékükből, frissebbek, újszerűbbek legyenek. Csunán az elmúlt évben Helsin•* ki, Párizs, Brüsszel és a tengeren* túl több országa ismerkedett meg a sárközi szőttesekkel, A 268 tagot számláló szövetkezet, ha az igényt ugyan nem is tudja kielégíteni, összesen mintegy száz- százötvenezer forint értékű szőttest készU a kiállításra. A nehézszőttesek a szádaterítők és a párnák első részét már elküldték Budapestre. Az ígért mennyiségben február közepéig készítik el szőtteseiket, hímzet- teiket a brüsszeli kiállítás számára. Csupán a hímestojások elkészítése ká sik, mert a 64 éves Dér Józsefné, aki az erdő fáinak kérgéből és gombáiból vonia ki a festékanyagot, megbetegedett. Pedig Brüsszel külön kérte a sárközi' hímestoiások ezreit, amelyekkel a budapestiek is csak az elmúlt, év húisvétján ismerkedtek megt A Decsen székelő szövetkezet ász» szonyainak igen jóhírű kultúrcsoport ja is van. A sárközi népiegyüttes néven isihert táncosok a múlt évben mutatkoztak be régi népszokások és mesék alapján gyűjtött tilolós táncukkal, s most egv régibb népszokás felelevenítésére készülnek. Az idősebb asszonyok már hozzáláttak a szőlőpásztorkodás múlt századbeli nótáinak a gyűjtögetéséhez. Úgy tervezik, hogy tavasszal a szőlőpásztor- kndás című népi táncjátékkal mutatkoznak be. Múlt évi munkájuk eredményét még nem lehet egészében megítélni, mert most készül az évvégi mérleg, de a tiszta nyereségük igen jelentős összeg lesz. Az első háromnegyedévben pl. 352 000 forint volt a szövetkezet nyeresége és ez a negyedik negyedben csak növekedhetett. Szorgalomból és gazdaságosságból bizony tanulhatnának a községbeli termelőszövetkezeti csoportok, sőt maga a termelőszövetkezet is az asszonyok szövetkezetétől. A premizálás kivételével elégedettek a sárközi asszonyok. Arról van ugyanis szó, hogy az asszonyok olyan egvenlősdit szeretnének, annyit szeretne kapni prémiumból az is, aki csak húsz méter szádaterítőt készített egy hónap alatt, mint aki ötven vagy még ennél is többet. Pedig ez igazságtalan lenne. Aki többet dolgozik, az többet is érdemel. Ez a mi társadalmunknak a törvényszerűsége, így helyes ez Decsen is. NAGY FERENC J. J Kevesebb vitóra — jobb együttműködésre van szükség a magyarkeszi gyógyszertár ügyében A fehérfalú szoba levegője finom dohányporral van tele. Akik itt a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet dohánysimítóvá átalakított kultúrtermében dolgoznak, már meg szokták a száraz dohány szállongó porát, s miközben a kezük szaporán válogatja a dohányleveleket, beszélgetnek. — Még 70 mázsa dohány vár simításra, pedig már 50 mázsát lesimítottunk — mondja Pozsonyi Mihály, a munkacsapatvezető, s aztán rövid hallgatás után újjával a dohányköte- gek felé bökve még hozzáfűzi. — Megéri ezzel foglalkozni. Tíz kataszteri holdon termeltünk az idén dohányt s ahogy számoltuk, 420—430 000 forint jövedelmet biztosít számunkra. — A nők, vagy a férfiak simítanak gyorsabban? Pozsonyi Mihály rejtélyesen mosolyog, látszik, hogy nem szívesen válaszol a kérdésre, végül mégiscsak beszélni kezd. — Hiába, a nők ebben a munkában megelőznek bennünket, férfiakat... A férfiak naponként átlagosan 16— 18 kilogrammot simítanak, a nők pedig 25—30 kilót. A dohánysimítóban — Talán rekorder is van már a simítok között? — Van — hangzik a munkacsapatvezető válasza. — Látja ott a sarokban azt a csinos, fehérfejkötős, kockásszoknyás lánykát, ott az ablak mellett... Ö a mi legjobb• simítónk. Már az első napon is több mint 40 kg dohányt simított ki. Amikor a leggyorsabb kezű dohány simító lánnyal, Lehel vári Marikával beszélgetni kezdünk, kezdetben kissé szégyenlősen válaszolgat a kérdésekre. — Nekem most meg kell fogni a munkát alaposan, mert sok lesz a kiadásom — mondjaj — Miért? — Esküvő előtt állok. — Mikor lesz? — Majd a husvét utáni első szombaton. — Hogyan tudta elérni a 40 kilogrammos napi teljesítményt? — Keveset beszéltem. — Én úgy tudom, hogy a beszéd ilyenkor nem akadályozza a kezet a munkában. — De igen — válaszolja. — Aki sokat beszél, annak a keze is megáll önkéntelenül is, s a figyelmét a beszéd jobban leköti, mint a munka. — Akkor is ilyen szorgalmas volt, amikor kapálni kellett a dohányt? Elneveti magát, elővillannak a szén, egészséges fehér fogai. A mellette álló idősebb asszony válaszol helyette. — Megállta a helyét a mezőn is. De meg ám! Neki volt a legtöbb munkaegysége az asszonyok és lányok közül. És látja, az ilyen szorgos lány aztán kanos is. A legények egész raja kerülgeti. Lehel vári Marika kissé szabadkozik a dicséret miatt. — Én már megszoktam a munkát a szövetkezetben, régóta itt dolgozom. — Megszokta? Régóta nem dolgozhat itt! — Azért, mert 18 éves vagyok, attól még lehetek régi termelőszövetkezeti tag. — Az igaz ... Mióta tagja a szövetkezetnek? — Négy év óta. Mióta „kimúltam“ az iskolából. És képzelje, még üdülni is elküldött a termelőszövetkezet. — Hol volt üdülni? — Balatonfüreden. Nagyon vidáman töltöttem ott az időt. Ahogy beszélgetünk, néha megáll a keze a munkában, s még mielőtt újabb kérdést tehetnék fel, ő kérdez. — Mondja csak, mikor adnak már nekünk támogatást ahhoz, hogy a KISZ-szervezetet megalakítsuk? — Még nem alakult meg? — Nem. Pedig vagyunk itt a termelőszövetkezetben szép számmal fiatalok. És tudja, már megszoktuk, hogy legyen ifjúsági szervezet, ami marokra fog bennünket, irányít, segít, és tanácsot ad. És most hiányzik... Nagyon hiányzik. A szárítóból újabb hatalmas fü, zér dohányokat cipeltek a simítóba, A nyitott ajtón keresztül friss levegő áramlott be hozzánk. A férfiak, akik a nehéz dohány füzérekét becipelték, lehúzták a zsinórról a dohányt és a válogatók elé rakták. A válogatók nagyság és szín szerint szétválogatták, majd tovább adták a dohány hatalmas tömegét a simitók- nak. Lehelvári Marika elé is óriási tömegű dohány került az asztalra. Marika keze egyre gyorsabban járt, ahogy a dohányt válogatta, s a szavai megritkultak. Minden idegszálát; minden figyelmét a munka kötötte le. Nem zavartuk tovább munkájában, elbúcsúztunk tőle. És miközben a hóval borított mezőn át a fácánkerti vasútállomás felé botorkáltunk, egyre jobban megszilárdult bennünk az, amiben már eddig is bíztunk, hogy a szocialista jellemvonások nemcsak a regények ifjú hőseiben,' hanem az élet egyszerű fiaiban és' lányaiban is megtalálhatók. (Haypál) '
