Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-23 / 19. szám
1958 január 23, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egy óv után Hollós! János bácsit a januári taggyűlésen vették fel a Szentgál pusztai Jóbarátság Tsz tagjai sorába! Ezen a taggyűlésen öt család felvételéről döntött a tagság. — Mi vezette János bácsit a tsz-be — teszem fel, a megszokott kérdést. — Hogy miért léptemi be a tsz-be? — kérdezi vissza és mindjárt meg is adja a választ. — Ismertem a tsz életét, munkáját, hisz hat éven keresztül én is tagja voltam a Szabadság Tsz-nek, amely az ellenforradalom alatt feloszlott. Közben megalakult az új tsz Jóbarátság néven, de ebbe már nem léptem be A fiammal együtt úgy határoztunk, hogy a nyolc hold földön megpróbáljuk az egyéni gazdálkodást. Hollósi bácsi fia, Ferenc és még jónéhánvan a volt tsz tagok közül, úgy gondolták, hogy a beadás megszűnésével eladásra is tudnak termelni, sőt jó termés esetén bővíteni is tudják gazdaságukat. És ha ez így van, miért ne használják ki az egyéni parasztgazdaság nyújtotta lehetőségeket. Erről a következőket mondja: — Kezdetben sikerült is. Vettünk egy lovat, később pedig egy tehenet. Jórészt megvolt a rávaló, hisz nem semmi nélkül váltunk ki a tsz-ből. Volt szépen terményünk is és néhány darab sertésünk, ezeket bocsátottuk áruba — mondja János bácsi. János bácsi hamarabb, Feri fia később jött rá, hogy az egyéni gazdaságban „nem fenékig a tejföl.’’ Jött az adókivetés. A fiatalasszonynak pedig a szülés után orvosra és patikára volt szüksége. Majd egy jó darabig nem tudott résztvenni a munkában, amely — különösen kapálás idején — ugyancsak parancsolta az iramot. — Amikor az egy lóval másodma- gammal beálltam az öt és félholdas kukoricatáblába ekézni és kapálni, azt hittem, sohasem lesz vége. Alig, hogy végeztünk a kapálással, már újból kezdhettük elölről. Nehéz volt az elmúlt nyár — emlékszik vissza. Nem is beszélve az őszről, amikor látták a tsz eredményeit, a 70 forintos jövedelmet, amely egy-egy munkaegységre jutott. — Nem vagyok irigy ember, de bizony keserű lett a szám íze, amikor láttam, hogy a tsz-tagoknak mi mindenre telik. Szabó Jóskáék motor- kerékpárt, rádiót vettek, majdnem egy kocsira való portékát hoztak haza. A feleségem nem is állta ki szó nélkül, amikor meglátta, mert neki ezen az őszön még egy festőkötényre való sem jutott. Pedig ugyancsak dolgozott egész nyáron, vigyázott az unokákra, ellátta a ház„Vándor Jóska66 története A dollár jó pénz, de nem engedik megkeresni Jönnek a levelek a nyugati országokból, tengeren túlról, a messzi Kanadából. A levélírók sürgős választ kérnek hívószóra várnak. Komlósi Józsefnének, az őcsényi szőlőhegyre külföldi levelet hozott a posta újévre. Nagy volt az öröm, mert a néhánysoros levél Gaál Jóskától, a nevelt gyerekről hozott hirt, akit egy év óta — amióta eltűnt —, már el is sirattak. „A dollár jó pénz, de nem engedik. megkeresni!” Ezzel kezdi Jóska levelét, majd így folytatja. „Kellemes karácsonyt és boldog újévet kíván a messze távolból, a kapitalista munkanélküliség főfészkéből, Kanadából. Vándor Jóska.” „Vándor Jóska” — így írta alá a nevét Gaál József, aki az ellenforradalom idején elhagyta hazáját, azt az országot, amely a múltban lenézett „lelenc gyerekből” az állam költségén pedagógust nevelt és miután elvégezte tanulmányait, jó állást biztosított számára a Fejér Megyei Tanács Népművelési Osztályán. Mélységes tragédia tárul a i nevelőszülők elé a néhány soros levél olvasása nyomán. — Mennyit nyomoroghatott szegény Jóska, amíg rájött arra, hogy a dollár jó pénz, de nem engedik megkeresni — sírdogál a „mama”, aki anya helyett anyja volt és 3 éves kora óta nevelte az elhagyott árvát. —Tudom, hogy mélységesen megbánta tettét — mondja Komlósi Józsefié, a Megyei Nőtanács irodájában. — Válóban Komlósi néni anya helyett anyja volt a fiúnak és a sorok között olvas. — Három éves kora óta neveltem, virrasztottam az ágya mellett, ha beteg volt. Nekem mondta el csínytevéseit, ha ezért megdorgálták az iskolában, ügy ismertem, mint saját gyermekem. Segítsenek — kéri Takács Mihálynét, a Nőtanács megyei titkárát —, hogy minél hamarabb hazakerülhessen fiúnk. így mondja, hogy a „fiúnk”, — többesszámban, — mert úgy érzi, hogy nem csak a saját, hanem a közösség számára nevelte Gaál Jóskát. És megíródott a levél, amelyben hazahívják, bátorítják. Gyere haza édes fiam, jobb lesz neked itthon és nekünk is jobb lesz, hisz számítottunk arra, hogy öreg napjainkra segítsénünkre leszel. Ne higyj Te senkinek, csak azt hidd el, amit én írok, mert én jót akarok neked. Nálunk már helyreállt a rend, s úgy emlékezünk vissza az 1956-os év októberére, mint egy rossz álomra. Itthon szép a fiatalok élete, miért szenvedj Te egy idegen országban. Levelemet azzal fejezem be, hogy jó egészségben találjon és ébressze fel benned a haza iránti vágyódást, hogy legyen erőd, harcolni azért, hogy minél előbb hazakerülhess. „Vándor Jóska” tragédiája nem egyedülálló. Erről beszélnek a nyugati országokból, a tengeren túlról érkezett levelek. A levélírók választ és biztatást várnak arról, hogy visszafogadja-e őket, a megtévedt fiait és lányait a nagy család, a magyar haza. P. I. • • • tartást, állatokat nevelt. Mondtuk is a fiamnak, jobb volt a tsz-ben, és én most már nem próbálgatom tovább, egy év is elég volt az egyéni gazdaságból. — És hogyan fogadták a tsz-ben, mint újonnan jelentkezőt? — kérdezem. — Azt mondhatom, hogy szívesen, igaz, hogy az elmúlt egy év alatt sem szakadt meg a jó kapcsolat, mert szerettek és megbecsültek a munkám után — mondja János bácsi. Ha összetalálkozott a tsz tagjaival, mindig elbeszélgettek, sőt mint mondja; „többször meg is fájdították a szívemet.’1 — János bácsi, megellett a 10 anyakoca, nem nézné meg őket? — invitálta egy alkalommal Sár; József elvtárs, a tsz elnöke. Egyszer a süldők nézésére, máskor a borjúszaporulat megtekintésére hívták János bácsit, aki szívesen el is ment, sőt mint tapasztalt sertésgondczó, tanácsokat is adott. — Az elnök, de a tagok is úgy beszéltek előttem a tsz dolgairól, mintha csak közéjük tartozó lettem volna. Sokszor azon vettem észre magamat, hogy bele is adtam a garast, hogy s mint gazdálkodjanak. — Szóval, megvolt a „jóbarátság“ János bácsi és a tsz tagsága között? — kérdezem. — De meg ám, és most január óta en is tsz-tag vagyok, fiastól, menyestől, földestől és lovastól. Sőt, az idősebbik lányomék is beléptek, a családtagok közül még a középső lányomék „rágják a madzagot’’ — mondja és tréfásan int szemével Fülöp Györgyre, a vejére. Fiilöp György megfontolt, komoly ember. Nem ócsárolja, de nem is magasztalja az egyéni gazdaságot, de nem kiabál a tsz mellett sem, de ellene sem. Mint mondja, egyelőre még gondolkodik, de lehet, hogy hamarosan tsz-tag lesz. Pozsonyi Ignácné 0 0------—— —--------———---------------------------0 HÍREK " "3 Várható időjárás csütörtök estig: Délnyugat felől növekvő felhőzet, főleg a Dunántúlon több helyen havazás. Mérsékelt délkeleti, déli szél, az éjszakai lehűlés Nyugaton kissé mérséklődik, Keleten fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön Délnyugaton nulla— mínusz hárem, máshol mínusz három —mínusz hat fok között — Tolnán az Építők Kultúrottho- nában előadássorozatot rendezett a TTIT. Az itteni előadások: Miért hazudik a gyermek? Mi lesz belőled, gyermekem? Szerelmes a fiam. Szülők felelőssége az erkölcsi nevelésben. Ifjúságunk szórakozása, beszédmodora, ízlése címen hangzottak el. Ezenkívül előadássorozatot indított be a TTIT a helyi pedagógusok bevonásával Dunaszentgyörgyön, Báta- széken, Nagydorogon, Györkönyben, Lengyelben, Sióagárdon is. — A Növényvédő Állomás január 24-én előadást rendez Dalmandon a növényvédelem időszerű kérdéseiről. Az 1957-es évben 94 előadást tartottak a növényvédelemről a Növényvédelmi Állomás dolgozói a megyében. Az idén pedig 196 előadást szándékoznak tartam. — A Bonyhádi Járási Kultúrház Vörösmarty Színjátszó Csoportja január 25-én Sióagárdon mutatja be az Egerek és emberek című színművet. — A Iíözéphidvégi Kísérleti Gazdaságban rövidesen megkezdik a naposcsibék keltetését. A terv szerint 30 000 darabot keltetnek saját szükségletre és eladásra. — Az idei téli évadban cseh és szovjet hócipők érkeztek a kereskedelem számára. A közeli napokban svéd szállítást is várnak. — A Szekszárdi Központi Művész- együttes január 25-én a BM. klubban vendégszerepei. Az együttes „Bor, dal, szerelem" című műsorát mutatja be. — Tegnap este mutatta be Szek- szárdon az Állami Faluszínház Társulata Babay József—Buday Dénes „Három szegény szabólegény’’ című zenés vígjátékát. — A Tolna megyei Mcziüzemi Vál lalat ebben az évben 330 000 forintot fordít a vetítőgéppark felújítására. — Szerkesztői üzenet: Közöljük a fiatal költőkkel és írókkal, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Levélben csak azokra a versekre válaszolunk, amelyek megütik a közölhetőség mértékét. — Az 1919-esek Baráti Köre január 25-én este hat órakor tartja évnyitó értekezletét az önkéntes Honvédelmi Sportszövetség székházában. A tárgysorozatban szerepel: beszámoló az eddig végzett munkáról, az 1958. évi munkaprogram tervezetének ismertetése és vita. Művelődési bizottságot alakítottak a kulturális tevékenység fellendítésére Nagyszokolyon Kóbor színtársulat Mintegy három hónappal ezelőtt megjelent Tolna megyében a magát Csortos Gvula művészegyüttesnek nevező kóbor színtársulat és elő szőr engedély nélkül, később pedig néhány helyen megvei engedéllyel bemutatta a Fekete Péter című operettet. A megyei szervek az engedélyt csak néhány helyre adták, időközben azonban lejárt, a „művész- együttes” azonban továbbra is rendezi előadásait. Legutóbb például a nagyszokolyiakat „örvendeztették” meg produkciójukkal. Hogy milyen színvonalon szerepelnek, arról egyszer már írtunk, a színvonal azóta sem emelkedett és erre nincs is semmi remény. Helyesnek tartanánk, ha a tudomásulvételen és bosszankodáson kívül, amint azt a legutóbbi megvei népművelési értekezleten több felszólaló követelte is, intézkedés történne annak érdekében, ha egyszer nincs engedélyük, ne is játszhassanak különböző kóbor színtársulatok a megye községeiben. A megyei művelődési osztály nem régiben olyértelmű intézkedést adott ki, amely szerint a községek népművelési munkájáért az iskola igazgatója felelős és a népművelési munka irányítására minden községben létre kell hozni a nűvelőc’ési bizottságot. Igaz, hogy az igazgató felelőssé tételét illetően a Művelődésügyi Minisztériumnak más a véleménye, a megyei tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a megyei osztály álláspontja a helyes. Ha nem is rendeletileg és kötelező formában, helyes az az irányzat hoxgy az iskola igazgatója legyen a népmű velési munka tényleges irányítója a helyi tanács végrehajtó bizottságának felügyelete alatt. Több községben már meg is alakították a művelődési bizottságot, így Nagyszokolyban is megalakult január 13-án. A község vezetői és lakosai eredményeket várnak ettől a lépéstől és már készül is a bizottság terve. így nemcsak azt érik el, hogy azok kerülnek a népművelési munka tényleges vezetésébe, akik arra a legalkalmasabbak, hanem azt is, hogy a különböző szervek és szervezetek ilyenirányú tevékenységét összehangolják, hiszen a művelődési bizottságnak tagja valamennyi társadalmi szervezet vezetője. Jelenleg nem kielégítő a', községben a művelődés helyzete. Van ugyan egy ezüstkalászos tanfolyam, 25 taggal, amelynek az előadásain néha negyvenen is résztvesznek. Rendeztek már ezideig is ismeret- terjesztő előadásokat, a jövőben azonban rendszeresebbé kell tenni. A művelődési bizottság minderre tervet készít, s gondoskodik arról is. ho<*v a fiatalok szórakozási, művelődési lehetőségeit biztosítsa. A művelődési bizottság többek között azf is elhatározta — ez figyel°mreméltó, bár valószínűleg nem minden községben lenne célravezető —, hogy a kultúrotthon igazgatói tiszteletdíjat minden hónap végén annak a személynek, vagy személyeknek adják, akik akkor a legtöbb munkát végezték a népművelés fellendítésében. Bár egyelőre még csak a terveknél tartanak, máris tapasztalható a művelődési bizottság létrejöttének hasznossága Nagyszokolyon. __ K önyvismertetés A VEZETŐKET ÉRDEKLI Szentiványi Kálmán: A völgy emberei A fiatal regényíró, akinek a „Bontakozó világ” című, 1950-ben meaie- lent regénye nagy közönségsikert ara tott, most új művel jelentkezik: négy egymásután következő könyvében a magyar munkások küzdelmeit ábrázolja a tizenkilences proletárforradalom leverésétől egészen a múlt őszi ellenforradalomig. „A völgy emberei” — a sorozat első kötete — a berhidai szegényembereknek s a falu végén gyarmatos módszerekkel épülő gyártelep munkásainak közös, küzdelmes sorsát írja le, de ugyanakkor megmutatja az egész magvar társadalmat is. Parasztok, kubikosok, gyárimunkások és levi- tézlett földesurak, feltörő kapita1 isták világa csap össze e könyv lapjain. S ebből az összecsapásból bontakozik ki az olvasó előtt a huszas évek ellentmondásokkal teli magyar társadalmának művészi képe. Szentiványi Kálmán igen figyelemreméltó vállalkozása méltón foglal helyet azok között a művek között, amelyek a fiatal nemzedék okulására igaz valójában mutatják meg az apák nehéz, küzdelmes életét. A Dombóvári Fűtőház csapágyöntő műhelyében a súlyos csapágyakat készítik elő öntésre. A ventilátor egyhangúan búg a kazán felett, ahol a bronzot olvasztják. Az idegen érkezésére felemelkednek egy pillanatra a munkából, végigmérik, kicsit idegenkedve, de van, aki megismeri, az hangosabban is fogadja a köszönést. Csak a fűtőházban lehet találni ilyen piszkos munkát — panaszkodnak. Még nincs egy hete rajtam a munkaruha, de már olyan, mintha olajoskannába forgatták volna meg — mondják többen is. „Még az a szerencse — szól közbe egy kazánkovács —, hogy jó fürdőnk van, és ember legyen a talpán, aki a fürdés után felismeri a fűtőházit, ha csak arról nem, hogy a vasutas zubbonyukon kék parolin van.” Még mielőtt bejöttem volna a műhelybe, egy fűtővel beszélgettem: „Nagyon furcsa nálunk a fizetés, ha sokat megyünk, akkor keveset, ha pedig keveset megyünk, akkor sokat keresünk. Hát tessék ezen eligazodni” — így mondja. Ezt elmondtam a lakatosoknak Ök már másképp a vélekednek. Egyébként a fűtő sem keres keveset, mégis elégedetlenkedik. Nincs olyan hónap, hogy 2000 forintot ne keresne meg. A műhelyben nem mondják azt, hogy kevés a kereset, bár több is lehetne. De a munkát azért megfizetik, jobban, sokkal jobban lehet keresni, mint ezelőtt másfél évvel. Itt van például M. J. öntő, legényember, nincs olyan hónap, hogy 1500 forintnál kevesebb lenne a borítékban. D. L. bádogos, családos ember, ő többet keres, nagyobb a képzettsége is, több éve dolgozik a fűtőházban. Igaz viszont, hogy a fűtőknél, meg a mozdonyvezetőknél más a helyzet, ők utaznak és nem tudják sohasem kiszámítani előre, hogy mennyit keresnek egy úton. Tjeszélgetünk ... ki-ki mondja a maga problémáját, a fűtőház történetét, azt, hogy most már melegedőt kaptak a szénszerelők is. Most már mindenki, aki a Munkatörvénykönyv szerint arra jogosult, megkapja a tejet, eddig cukrot szopogattak ehelyett, s ez is jó. Amíg beszélgetünk, egy munkás tejet hoz egy nagy kannában, széjjelmu tik ások véleménye osztják, fél-fél litert kap mindenki, védőitalnak. Újabb emberek jönnek a műhelybe, változik a beszélgető társaság és ki-ki megy munkáját végezni. És ahogyan az emberek vitatkoznak, úgy változik a beszéd témája is. * * * Utóiratként hadd mondjam el, amit tapasztaltam a munkások által elmondottakkal kapcsolatban: Nagyon jó, hogy észreveszik és elmondják egymásnak tapasztalataikat a fűtőházban történt eseményekről, de meg kellene mondani ugyanezt a vezetőknek is, hogy ők is tudjanak arról, ami foglalkoztatja a munkásokat. Etterer Sándor elvtárs, a főnök, olyan ember, akit szeretnek a munkások, mert igazságos, mert szigorú, és felelősségre vonja a lógósokat, a fegyelmezetlenkedőket. De úgy véljük, egy vezető sem tud a munkások segítsége, véleménye nélkül jól dolgozni és éppen ezért kell elmondani, hogy miért nem kapnak a lakatosok is arányosan jutalmat. Bizonyára elmondanák a vezetők, hogy akik ezideig jutalmat kaptak, a legjobb ered ményt érték el a szén takarékosságban, a vonatok továbbításában, a mozdonyok javításában. A jutalmazás módján változtatnak, éspedig úgy, hogy a vezetők ismertetik a munkások előtt gyűlésen, hogy ez ás ez a mozdonyvezető, vagy lakatos miért kapott jutalmat. T udott dolog, hogy nagyon piszkos munka van a fűtőházban és amennyire lehetséges, váltják is a munkaruhát. A téli vattaruha váltása nem olyan gyakori, mint a nyári, több időbe telik a kimosása és talán lehetne jobban is vigyázni a ruhák tisztaságára. .. A fűtők és mozdonyvezetők keresete váltakozó. Még ezideig nem sikerült kidolgozni olyan módszert, hogy előre ki tudják számítani, hogy mennyit keresnek. A fűtők, mozdony- vezetők többségének az a véleménye, hogy a mostani bérezési forma jó és jelenleg is a még jobb bérezési forma kidolgozásával foglalkoznak a fűtőház vezetői, amely a lakatosok, mozdonyvezetők, fűtők megelégedését fogja eredményezni.
