Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-22 / 18. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 1958 január 28, * Szerkesztették a Paksi Állami Vak Bottyán Általános Gimnázium tanulói. A diákság han eg vallom őszintén, mikor azt a feladatot kaptam, hogy szólaltassam meg a diákság hangját, kicsit megakadtam. Mi lesz ebből! Hiszen ahány ember, annyi kívánság, annyi vélemény. Hogyan lesz ebből egységes hang!? De aztán buzgó riporterhez illően ezt is, azt is, alaposan kikérdeztem, s végül arra az elhatározásra jutottam, hogy olvasóink a diákok hangját megismerjék, igyekszem bemutatni iskolánkat, s magukat a tanulókat. Mivel első látásra a külalakot veszi észre az ember, iskolánk külsejéről (mivel a külsőségeket röviden el szoktam intézni) annyit, hogy tiszta és rendes. (Kivált, ha az ember nem tanítási idő alatt, hanem akkor szemlélődik, amikor Péri bácsi már kitakarította a termeket.) Miután pedig rólunk, tanulókról van szó, hát már szokásból is a tanuláson kezdem. Általában megállapítható, hogy szeretünk tanulni. (Persze, azért ne tessék azt hinni, hogy naphosszat bújjuk a könyveket. Különben is, mindenki volt diák...) Működnek nálunk szakkörök, ahova ki-ki kedvének és tehetségének megfelelően eljárhat. Ha most valakinek eszébe jutna megkérdezni, hogy: hát aki semilyen szakkör iránt nem érdeklődik, az hol tölti el az idejét? Ö, tessék megnyugodni, van nekünk egy héten négy kötelező énekkari óránk, ahova a nevezett ér- érdeklődésnélküli egyén is eljárhat. jegyük fel, hogy a képzett kíváncsi tovább feszegeti a kérdést, hogy: „És szívesen eljárnak azokra az énekkari órákra?'’ Á ... hogyne, természetesen — ez azonban már a diákság hangja is, nemcsak az enyém — hát még, ha a fentszámlált énekkari alkalmakat hetenként egy-két órára csökkentenék! S most hagyjuk a tanulást, meg a szakköröket, s pillantsunk be iskolánk könyvtárába. Aránylag sok könyvünk van, s azok nem hevernek olvasatlanul, hiszen köztünk talán nincsenek is, vagy ha vannak, nagyon kevesen, akik nem szeretnek ol vasni. Ez érthető is, hiszen egy jó könyv (ami — mi tagadás — sokszor a tanulásnál is jobban ízlik az embernek) jó szórakozást nyújt szabadidőnkben. De, hogy riportom címéről meg ne feledkezzem, ebben a kérdésben is adjuk át a szót a diákságnak, íme a közvélemény: ]yji szeretjük az izgalmas Verne regérlyek kalandos utazgatá- . sait, meg Jókai regényeinek kimagasló alakjait, az útleírásokat, sőt egy-egy természettudományos könyvnek is akadnak pártfogói köztünk, mégis inkább olyan írásokat szeretnénk olvasni, amelyek a mai diáksággal, problémáinkkal, hibáinkkal, jó tulajdonságainkkal foglalkoznak. S ha már a rólunk szóló művekről van szó, hozzátehetjük, hogy a moziba is szeretnénk minél több ifjúsági és főleg diákfilmeket látni. Jó, jó, ez mind szép — mondhatgj a ná valaki —, de ezek mind szellemi kérdések, de hogy mást ne mondjak, a maguk iskolájában egyáltalán nem sportolnak? Türelem, türelem, mindenre sor kerül — s ha már jóindulatú közbeszólónk eszembe juttatta, hát lássuk a sportot: Mivel pedig a sportemberek és élsportolók temérdek kérdésről el tudnának vitatkozni, én azonban (mivel riportom inkább irodalmi alkotás akar lenni, mint szakkönyv) egy fontosabbat említek meg, az egész diákságot érdeklő kérdést: Jlyen szép téli időben kedve támad a diákembernek korcsolyázni. Igen ám, de hol? Menjen az illető a Duna jegére beszakadni? s olyan mulatságokban részesülni, hogy két órai korcsolyázás után, félnapig forró teát igyon aspirin- nel? Pedig Pakson nem egy sík telek van, ahol egész komoly korcsolyapályát lehetne létesíteni. S ha segítségről volna szó, nem bújnánk ki a munka alól... • íme iskolánk, a Vak Bottyán gimnázium diákságának hangja. Igyekeztem minden lényegesebb dolgot összeszedni, ami egy ilyen cím alá írható. Persze, mi sem természetesebb, hogy riportomnak hiányosságát, éppen azok fedezzék fel, akik maguk is ebbe az iskolába járnak. S ha túl sok hiányzó megfigyelés találtatik, be kell érnem egy lemondó megállapítással, miszerint: kedves barátom, belőled riporter sohase lesz! Ne,nes I)ona I. a. Hasznos az önképzőkör Sokat hallottunk, olvastunk is már a régi időkről és az akkor élő emberekről. Persze, ma már sokkal fejlettebb a technika, a tudomány, világraszóló alkotások születnek. Hogy mást ne mondjunk, itt vannak mindjárt a szputnyikok, melyekkel sokat foglalkozik az újság, a rádió. Bizony, ez így van! Az új alkotások, találmányok, háttérbe szorítják a régieket. Mégis úgy gondoltuk: azért nem minden létesítmény, alkotás elavult. Egy-kettő a mai kor számára is megmaradhatott volna. Ezek közé tartozik az önképzőkör is. Régi költőink, íróink nagyobb része önképzőkörben kezdte. Azt hittük eleinte, ez csak a múltban volt, ma már idejét múlta talán. Azonban ezt, mint látjuk, megcáfolta az a tény, hogy újra élnek már az önképzőkörök. Mi, diákok, hálásak vagyunk annak, aki újból felvetette és megvalósíthatóvá tette. Az önképzőkörben mindenkinek alkalma van arra, hogy írói, költői, művészi hajlamait képezze, fejlessze. A múlt év őszén nálunk, a paksi gimnáziumban is megalakult az önképzőkör. Eleinte kevesen voltunk. Sokan idegenkedtek, bizonytalanok voltak, nem mertek, vagy egyszerűen nem akartak belépni körünkbe. Hanem azután számunk egyre növekedett. Persze, nekünk is vannak hibáink, megoldatlan problémáink, de nem vagyunk egyedül. Magyar tanárunk, önképzőkörünk vezetője, mutatja a helyes utat nekünk. Kijavítja hibáinkat, megmondja, hogyan lenne helyesebb. Mi megfogadjuk tanácsait, igyekszünk jól, pontosan dolgozni. Paczolay Ilona IV/a. Híres emberek III. A meghamisított Ludas Matyi Hogyan lehettem volna színész A megzenésített Csongor és Tünde Furcsaságok a műkedvelő színjátszás területéről Nem kell hosszú idő óta ismerni a műkedvelő színjátszást ahhoz, hogy innen is, onnan is, szavahihető emberektől, a sok jó mellett halljunk néhány kevésbé jó, de annál humorosabb esetről is, amelyek felett abban a reményben, hogy többet úgy sem fordulnak elő, a bosszankodás helyett inkább nevessünk. Mondom, abban a reményben, hogy többet sohasem fordulnak elő. B. községben előadták a Ludas Matyi-t. A rendezők azonban apellálva arra, hogy a közönség egy része — nem akarom megsérteni a női egyenjogúságot, de elsősorban a süldőlányokról és a vénasszonyokról van szó — szereti a színdarabok végén a hapjry and-et, kissé „meg- manikürözték” az annakidején Fazekas Mihály által megírt történetet. Az újítás eredményeképpen Döbrö- giből középparaszt lett, Ludas Matyi pedig a darab végén feleségül vette, a középparaszttá „rehabilitált” Döbrögi leányát s ennek fejében elengedte a harmadik verést. Még mondja valaki, hogy nem csinált jó vásárt. Bezzeg a közönség. * Hadd meséljem el életem egyetlen, s az a gyanúm, soha vissza nem térő alkalmát, hogyan lehettem volna „színész”. Még a múlt év tavaszán történt egy reggel, hogy rosszsorsom összehozott G. B. „művésznővel”, aki melegen érdeklődött az iránt, milyen elfoglaltságaim vannak esténkint. Nem tagadom, meglepődtem, de háthogyne lenne meg lepő, ha egy hölgy egy férfitől esti elfoglaltsága felől érdeklődik. Végül aztán kiderült, hogy egészen másról van szó, mint amire én — és ön is nyájas olvasó — gondoltam. Kiderült, hogy színtársulatuk egyik színésze megbetegedett és be kellene ugrani szerepébe. Természetesen szabadkoztam: hogy tehetségtelen vagyok, műkedvelőnek is az voltam egész életemben, a végén mégsem tudtam ellenállni a nagy rábeszélésnek s már-már kezdtem hajlandóságot mutatni. G. B. művésznő látva ingadozásomat, rátért a részletekre s elmondta: „Tartunk néhány próbát, meglátod megy minden mint a karikacsapás. No meg ott van a súgó”. Ekkor közbeszóltam: De mikor lesz az első előadás?” Csodálkozva nézett rám: „Mikor lesz? Ma este!” Ezek után természetesen nem vállaltam a szerepet. Amint hallottam, akadt más, aki vállalkozott a beugrásra, s meg lett az előadás. Namár- most képzeljék el, milyen lehetett az. * Utoljára hagytam, ami nem is olyan régen történt K. községben. A helybéli egyik hitfelekezet egyházközségének színjátszói bemutató ták a Csongor és Tündé-t. Azonban a rendező kissé avíttnak találta a történetet, de főleg a szöveget, s modernizálás okából némi változtatásokat eszközölt rajta. S mivel állítólag a közönség jobban szereti a zenés darabokat a prózánál, zenét is szerzett — saját kezűleg — hozzá. Érdemes lenne az egész szöveget idézni, helyszűke miatt azonban megelégszem egy mondattal, amely amúgyis jellemző az egész átdolgozásra. A mondatot Mirigy mondotta Csongornak; szól pedig imigyen: „Ide figyeljen, Csongor úr! Ha nem viselkedik tisztességesen, úgy megvágom, hogy a Simon doktor se tudja összefoltozni!” A legalaposabb kutatások után sem találtam Vörösmarty szövegében ilyen, vagy hasonló mondatot. Próbálják meg, önöknek talán sikerül. L. GY. Megyei értekezleten beszélték meg a feladatokat a népművelés munkásai A megyei tanács művelődésügyi osztályának rendezésében értekezletre gyűltek össze a megye művelődési otthonainak igazgatói, népművelési felügyelők, könyvtárosok ék népművelési ügyvezetők. Az értekezleten Cank József, népművelési csoportvezető tartott beszámolót, amelyben az előttük álló év feladatait szabta meg. A hozzászólások során a népművelési munkások ismertették a végzett munkát, annak akadályait és beszámoltak terveikről. Dr. Máté Géza megyei könyvtárvezető arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy fokozott gondot fordítsanak a községi könyvtárait munkájára. Figyelemreméltó volt Schadt György mözsi művelődési otthon igazgató felszólalása, aki a községükben folyó ismeretterjesztő munkáról beszélt. Az értekezlet hasznos volt, mert sokat segített a népművelés dolgozóinak ezévi munkájukhoz. Zeneszerzők Pécsett szerepelt a BM. kultúrcsoportja VÍZSZINTES: 2. Szimfóniáról hírneves német zeneszerző. 10. Áztass be. 12. Növekvő. 14. Kis csapat. 15. Katonai rendfokozat. 18. Sokáig — latinul. 19. Víz széle - fordítva! 21. Össze-vissza dobált híd! 22. Európai főváros. 23. Katonai személy — ékezet hiánnyal. 24. Ott ahol te. 27. Én olaszul. 29. Görög bölcs. 31. A függ. 35. alatti zeneszerző barátja — magyar ember. 33. Ö írta a Carmen című operát. 36. Kicsoda? 38. Nincs neki. 40. Le. 42. Éljen — ékezetfelesleggel. 45. Győri labdarúgócsapat volt. 47. Hegy oroszul. 49. Pici ikerszava. 50. Beállított helyzet — névelővel. 51. Elvágó. 52. Matrac tömőanyag. 53. Bent be tud! 54. Igen oroszul. 56. Névelő. 57. Könyvben van. 58. Olasz zeneszerző a XIV. században. FÜGGŐLEGES: 1. Magyar zeneszerző. 2. Dunamenti város. 3. Kiejtett betű. 4. Csapadék. 5. Német zeneszerző. 6.- Erős kívánság (Utolsó kockába kettős betű írandó.) 7. Ő, németül. 8. Méltatlankodó felkiáltás. 9. Faust zeneszerzője. 11. Ruhát készít. 13. Igazgató, diáknyelven. 16. Sírás. 17. Élősködő — fordítva. 20. Pálos Tamás. 22. Bodó mással hangzói. 25. Falusi Erzsébet — fordítva. 26. Női név. 28. Régi papi állás. 30. Pesti temető. 32. Sport. 34. Kiejtett betű. 35. A legnagyobb német zeneszerző. 37. Német zeneszerző. 39. A csodagyermeknek született zeneszerző. 41. Régi hajózási vállalat. 43. Sír. 44. H m A j w~ // A 4« 1 n Ät sr te V# " V* if íl • fi Rfi Sportol. 46. R-rel a végén ritka férfi 56. Azonos magánhangzók. 59. Ötnév. 48. Argon vegyjele. 50. A-val a ven római számmal, végén egyik szülő. 51/a. Arra a hely- Megfejtendők: vízszintes 2, 31, 33, re. 52. Nem azt. 55. Cipészszerszám. 58, függőleges 1, 5, 9, 35, 37, 39. Szeptemberben újjáalakult a BM. kultúrcsoportja, s azóta rendszeresen dolgozik. Kaposvárott, Pécsett, Bonyhádon, Tengelicen és Szekszár- don adott műsort az együttes azóta. Közeli kapcsolatot tart fenn a környező megyék BM. főosztályainak kultúregyütteseivel. A kapsváriak, a pécsiek szerepeltek már a szekszárdi BM. klubban, s most az elmúlt szom. baton egy ilyen vendégszereplést vi- szonzott a szekszárdi együttes Pécsett. Az együttes műsorában jelenetek, énekszámok szerepeltek és az előadás sikerét nagyban növelte a tánccsoport fellépése is. A BM. kultúrcso- porttal utazott kisegítőként Pécsre a Központi Művészegyüttes 6 tagja is. A találkozó baráti hangulatban folyt le, s a műsor végeztével igen kellemes meglepetésben volt része a kultúrcsoport tagjainak: részben, mert őket is rövid műsorral szórakoztatták a vendéglátók, részben pedig, mert értékes emléktárgyat kaptak a találkozó emlékéül. A kultúrcsoport vezetősége úgy határozott, hogy rövidesen felveszi a kapcsolatot a fehérvári főosztálynál is. A „Három szegény szabólegény99 Tolna megyében A századik előadáson túl viszi már estéről-estére sikerre a Faluszinház társulata Babay József és Buday Dénes „Három szegény szabólegény” című vidám, zenés játékát. A szinház új évadját ezzel a bájos és mulatságos, szemnek, fülnek tetsző, mesejáték bemutatásával kzdte meg és ez egyike a szinház ezidei legnagyobb sikerű produkciójának. Babay Józsefnek a népmesék szivárványosan színes hangulatát idéző története, az egyszerű és ízes nyelvezet, a figurák mulatságos, a valóságot és mesét költőien kiegyensúlyozó jellemzése hálás anyagot adtak a kitűnő zeneszerzőnek, aki a fülbemászó dallamok egész sorával, a szereplők és helyzetek hangulatos és hatásos kiélezésével egyenlő részese a sikernek. A költő és zeneköltő már találkoztak egy mélyhatásu, nagysikerű mesejátékban, a „Csodatükör”- >ben. A Faluszinház Tolna megyében is népszerű, régi színészei játsszák a darab főszerepeit. A három szegény Szabó legényt Hetés György, Berényi Ottó és Kozáry Eszter alakítják. A diák Garay József. De a többi szereplők, Donát Lili, Derecske! Pál, Patay József és Gerbár Tibor is bizonyára sok örömet szereznek a nézőknek. A darabot Kertész László rendezte. Az előadások helyét és idejét lapunkban rendszeresen közöljük.
