Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-01 / 283. szám

JÓZSEF ATTILA: Munkások Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, — kis, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség-felhő lep bennünket el. S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, lendkerék szíjjá esetten és nyalint, hol a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, vergődik benn’ a múlt síkos hala. A munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. Újságpapír az asztalon kenyérrel s az újságban, hogy szabadok vagyunk — poloskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccscl becsüljük magunk’. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj s pörsenéses melle, mint szennyes ingből, füst alól kilóg. Így élünk mi. Horkolva alszunk s törten, egymás hátán, mint odvas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon: nedves a lakás. De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! József Attila halálának 20. évfordulóján Húsz évvel ezelőtt, 1937 december 3-án vetette magát Balatonszárszón a vonat kerekei alá a magyar köl­tők egyik legnagyobbika, József Attila. ötvenkét éves lenne, ha élne, ereje teljében, örök fiatalon, mint amilyen legnagyobb nyomorában, háttérbeszorítottsága tetőpontján is volt. S mivé lehetett volna ötvenkét éves korára, akinek 32 esztendő is elég volt, hogy óriássá nőj jön? Az évfordulók, amikor nagy em­berek fioláidról emlékezünk, mindig szomorúak, s arról, hogy mij tett inkább arra tereli^ a figyelmet, mit tehetne, ha még élne. Fordítsuk vissza tekintetünket, járjuk végig József Attila útját s húsz esztendő­vel halála után azzal ünnepeljük, hogy nem a holt, hanem az élő Jó­zsef Attilára emlékezünk. 1905-ben született Budapesten egy munkáscsalád gyermekeként. S ez a tény, hogy a munkásosztály gyer­meke volt, elválaszthatatlan egész életétől, munkásságától. Az utca és a föld fiaként lép be az irodalomba, tudatos költője osztályának, aki jö­vőbe lát, s ez a jövő a forradalom, a munkásság szabadsága. Gyermekkorában disznókat őriz, vizet árul a Világ-moziban, aztán rokonai jóvoltából gimnáziumba ke­rül. Mire elvégzi a gimnáziumot, már ismert, nagypéldányszámú la­pok közlik verseit, sőt, ebben az idő­ben ,, Lázadó Krisztus” című ver­séért istenkáromlás címén perbe is fogják. Tisztviselő lesz, majd be­iratkozik a szegedi egyetemre, ahonnan „Tiszta szívvel” című ver­séért eltávolítják. Igazi fejlődése akkor kezdődik, amikor bekapcsolódik a munkás- mozgalomba, szemináriumot vezet, röplapokat szerkeszt, tagja lesz a Kommunista Pártnak. Verseiben a valóságnak megfelelően tárja fel a harmincas évek elejének munkás­nyomorát, de hatalmas forradalmi költeményei ugyanakkor harcra hívnak, s tudatosan hirdetik, hogy a munkásosztályé a jövő. A kapitalizmus szörnyű nyomása, állandó anyagi zavarai, a kitaszí­tottság érzése csak növelték benne azt a kedélybetegséget, amelynek következtében később, 1937 decem­ber 3-án öngyilkos lett. A népi demokrácia, amely a sötét gyárra szegezte az ember ötágú csil­lagát méltó helyére emelte a mun­kásosztály nagy magyar költőjét. i A hét könyvei London: Országúton. Emlékezések (Ol­csó könyvtár.) — Országh László: An­gol—magyar kéziszótár. (Akadémiai Könyvkiadó.) — Kacsó Sándor: Vakvá­gányon. Regény. — Negruzzi Konstantin válogatott művei. — Fodor Sándor: Fújja a szél, fújja. Novelláik, karcolatok, (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Kolozsvár.) — Váradi Zsuzsa: Éjfél után. Regény. (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely.) — Babel: Lo­vashadsereg, és egyéb elbeszélések. — Franz Kafka: Az ítélet. Elbeszélések. — Szmirnov: Kitárul a világ. Regény. (Európa Könyvkiadó.) — Vidor Hugo: Hemani. Tragédia. — Caragiale: Az el­veszett levél. Vígjáték. — Móricz Zsig­mond: Kismadár. Színmű. (Táncsics Könyvkiadó. — Junga: A halhatatlan cirkáló. Elbeszélés. (Móra Könyvkiadó.) — Móricz Zsigmond: Este a tűz mellett. Elbeszélések, cikkek, rajzok. — Bárdi Ödön: A régi Vígszínház. (Táncsics Könyvkiadó.) — Krupszkaja: Közokta­tás és demokrácia. (Tankönyvkiadó.) — Erdei László: A megismerés kezdete. A hegeli logika első fejezetének kritikai elemzése. — Gergely Pál: Arany János és az Akadémia. (Akadémiai Könyv­kiadó.) — Nagibin: Cigánysors. Regény. (Tarka könyvek.) — Thomas Mann: Ének a kisgyermekről. Költemény. — Mándy Iván: Csutak a színre lép. Regény. — Darvas József: Harangos kút. Regény. Színházi levél a „Víg özvegy“-ről Az lenne helyes, ha mai színházi levelemben a Pécsi Nemzeti Szín­ház legutóbbi előadásáról, a „Víg özvegy’’-ről számolnék be. En­gedjék meg, hogy ezt egész röviden tegyem, s inkább valami más, egy égető kérdésről szóljak, amely mindannyiunk közügye, akik rendszeresen látogatjuk a színházi előadásokat. Először hát a „Víg özvegy’’-ről. Közönségsikere nagy volt, amely Lehár Ferenc kellemes muzsikáját figyelembevéve, természetes is. A pécsi színház előadása azonban alig haladta túl a közepes teljesítmény színvonalát. Szabó Samu (Zéta Mirkó nagykövet) egy klasszissal felülmúlta a társulatot és igen figyelemreméltó teljesítményt nyújtott Glavari Hanna szerepében Takács Margit is. Nemcsak szép hangjával, hanem rutinirozott és kedves játékával döntő része volt a sikerben. Jó teljesítményt nyújtott még Szalma Lajos (Nyegus írnok) és Berecz Hanna (Sylvia). Külön kell szólni Láng József Danilovics Daniló-járól, amely nagy sikert aratott a fiatal bakfisok körében, de az igényes nézőt annál kevésbé elégítette ki. Hangja helyenkint szépen csengett, játékának modorossága, százszor is­mételt mozdulatai azonban nem szolgálták a színvonal emelését. A zene­kar mérsékelt teljesítményt nyújtott. Ennyit a „Víg özvegy”-ről. Most pedig a másik kérdésről, amint be­vezetőmben ígértem. Ez a másik kérdés a műsorpolitika ügye. Egy beszél­getés során egyik barátom azt mondta: „hogy kinek milyen színdarab tetszik, az elsősorban világnézet kérdése”. Ezzel csak egyetérteni lehet, de én még megtoldanám annyival: ha mi egészséges, szocialista világ, nézetre akarjuk nevelni az embereket és elsősorban a fiatalokat, akkor zömmel olyan színdarabokat adjunk, amelyek a maguk módján ennek a világnézetnek a kialakítását elősegítik. A Szekszárdi Művelődési Ház vezetője igen nehéz helyzetben van. Csak olyan előadásokat tud hozni, amilyenek a színházaknál éppen mű­soron szerepelnek. A helyzet viszont nem a legjobb. Nem könnyű ilyen körülmények között válogatni, hiszen csak a környező színházakra va­gyunk utalva, a messzebb vidékek színházai számára nem kifizetődő a szekszárdi vendégszereplés. Nem vagyok ellene az operetteknek, még a Víg özvegy-nek, vagy akár a Csárdáskirálynő-nek sem, de jóból is — és persze az ilyen operettekből is — megárt a sok. Egy olyan műsor-programban, amelynek gerincét, zö­mét a klasszikus, irodalmi értékű és a társadalmi kérdéseket helyesen tárgyaló darabok alkotják helyes, sőt, szükségszerű időnkint a könnyebb műfajból is válogatni, merf hisz a bort igazán kedvelő ember is azt vallja, hogy a nemes tokaji, vagy a szekszárdi vörös mellett, időnkint szükség va-n a könnyebb itálú asztali borokra is. Nem tudom, mennyiben tud ebben a kérdésben segítem a művelődési ház vezetősége, ha igen, úgy sürgősen tegyék meg. Persze az első lépést a színházaknak kell megtenniük. Ez a magam és azt hiszem nagyon sok színházlátogató jól megalapo­zott kérése. LETENYEI GYÖRGY Ha Mohamed nem jön a hegyhez... Hogyan sáfárkodik a Képzőművészeti Alap a Tolna megyei művészek pénzével? Népművelési hírek A megye bábszínjátszó mozgal­mának fellendítése érdekében a Megyei Tanács Művelődési Osz­tálya még ebben az évben, de­cember 27—30. között tanfolyamot szervez a bábcsoportok vezetői ré­szére. Ez a tanfolyam az első lé­pés a bábmozgalom kiszélesítése terén. A tervek szerint ugyanis a művelődési osztály meg kívánja valósítani, hogy Szekszárdon és a járási székhelyeken a bonyhádi­hoz hasonlóan, állandó jellegű, ál­landó színpaddal rendelkező báb­csoportok működjenek. * A fóti Gyermekváros megsegí­tésére mozgalmat indít a megyei művelődési osztály. A mozgalom keretében felkérik a művelődési otthonokat, hogy a nőtanáccsal közösen egy rendezvényük be­lépődíjainak árát 1 forinttal emel­jék fel és az így keletkezett be­vételi többletet ajánlják fel a Gyermekváros céljaira. A műve­lődési otthonok körében együtt­érzéssel fogadták a kezdeménye­zést. * A megyei művelődési osztály rövidesén pályázatot hirdet „Is­merd meg szülőföldedet” címmel. A pályázat célja a mindenre ki­terjedő, részletes helyi adatgyűj­tés, majd ennek feldolgozása. Ez­zel egyidőben pályázatot hirdet az osztály a múlt évi ellenforra­dalmi események irodalmi feldol­gozására. * Ismét megjelent a „Népműve­lés" című népművelési szakfolyó­irat, művelődéspolitikai cikkekkel, riportokkal, művészeti rovattal és könyvszemlével. A lap hathatós elvi és gyakorlati segítséget nyújt a népművelés munkásainak. * A Hunnia filmstúdióban rövide­sen befejeik Révész György „Éj­félkor” című új filmjének forga­tását, amelynek főszerepeit Rutt- kai Éva és Gábor Miklós játsz- szák. * Barabás Tibor befejezte Zalka Mátéról írt filmnovelláját. No­vember közepén háromtagú, film­szakemberekből álló küldöttség érkezett Budapestre és megkezd­ték a kooprodukciós Zalka-filmre vonatkozó tárgyalásokat. * A lengyeli kultúrotthon nemré­giben főzőtanfolyamot szervezett, elsősorban fiatal lányok részére. A tanfolyamnak nagy sikere van, különösen a befejező aktusnak, amikor a tanfolyamon főzött ételt a hallgatók jó étvággyal elfo­gyasztják. * Moh ere: Képzelt beteg c. szín­művét tanulja a tolnai gimnázium tanulóinak színjátszó csoportja. A címszerepet Nagy Barna tanár alakítja. * A megye színjátszócsoportjai készülnek a rövidesen sorrakerülő műkedvelő színjátszó hétre. A ki­váló németkéri csoport erre az al­kalomra Miljutyin: Szibériai rap­szódia című operettjét tanulja. Az együttes nagy szereplőgárdával készül az előadásra: 60 tagú énekkar, több mint 20 szereplő, közel húsztagú tánckar teszi nagyméretűvé az előadást. A ze­nekíséretet 12 tagú zenekar látja el, amelyet Véghelyi Miklós szek­szárdi karnagy vezényel. A mű­kedvelő színjátszó héten kívül Né- metkéren tízszer akarják előadni a darabot, de ellátogatnak a kör­nyező községekbe is. Tolna megye még ebben az év­ben 12 000 forintot fordíthat képző- művészeti alkotások vásárlására. A A megyei tanács művelődési osztá­lyának — nagyon helyesen — az az álláspontja, hogy ezt az elég tekin­télyes összeget a megye területén élő képzőművészek alkotásaira költi el. Csakhogy... és itt indul meg egy olyan hivatali eljárás-sorozat, amely évek óta megkeserítője Tolna megye valamennyi képzőművészének. A vásárlás lebonyolításával ugyanis a Képzőművészeti Alap van meg­bízva. A művelődési osztály emberei kiválogatják előzőleg a különböző művészeti alkotásokat — ez a sza­bály — és utána a Képzőművészeti Alap megbízottaival közösen ki­választják a megvásárolandó műve­ket, amelyekért a Képzőművészeti Alap kiutalja a megállapított vétel­árat. Persze a gyakorlatban mindez nem is ilyen egyszerű. Évek óta ugyanis szomorú gyakorlattá vált, hogy a Képzőművészeti Alap meg­bízottai egyszerűen nem érkeznek meg Szekszárdra, nem választják ki a megvásárolandó alkotásokat, ha­nem ahelyett, hogy a két ember le­utazna Szekszárdra (útiköltség oda- vissza 76 forint), egy szűkszavú levél érkezik, amely tudatja, hogy „techni­kai okokból“ a két ember egyáltalán Ma délelőtt fél 11 órakor a váT- rosi művelődési házban „Dal és költemény” címen irodalmi mati­nét rendez a KISZ-szervezet kez­deményezésére a Garay János gimnázium irodalmi szakköre. nem jöhet le, hanem küldjék fel a megyei kép-, szobor- és keramikus­anyagot, majd ott fent döntenek sor­sáról. Az elmúlt évben a megyei ta­nács kötélnek állt. Arról nem be­szélve, hogy a szállítási költség sok­szorosa a két zsűritag útiköltségének. Aztán: a Képzőművészeti Alap a ki­válogatásnál csak a saját szempont­jait tartja szem előtt, de Tolna me­gye sajátos képzőművészeti helyze­tére, az itteni alkotók működésére nem is lehet tekintettel, mert nem ismeri őket. S végül: mindenképp furcsa, hogy a megyei tanács, a szá­mára előirányzott pénzből olyan ké­peket vegyen, amilyeneket esetleg nem is akar megvásárolni. Márpedig Mohamed nem megy a hegyhez, elvégre neki nem fontos. Mi azonban úgy véljük, hogy végre fon­tos lenne rendet teremteni ebben az ügyben, melyben nagyon természe­tesnek tartják, ha két ember útikölt­sége helyett a megyének ki kell dob­nia az ablakon többezer forintot a Pestre való szállításra, majd az on­nan való visszaküldésre. S egyébként is elvárnánk a Képzőművészeti Alap­tól, hogy elősegítője, serkentője le­gyen minden megye, az egész vidék képzőművészeti életének. (cs) Czencz János bátai festőművész készül az „Életem munkássága” kiállítására. A művész a kiállítást a szekszárdi múzeumban a tavasz folyamán rendezi. A kiállításon az újabb alkotásai mellett régebbi — köztük különböző kiállításokon díjnyertes képei is szerepelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom