Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-13 / 293. szám
1957 december 13. TOLNA MÜGYEI NÉPÜJSÁG 3 Miért ne lehetne Szekszárdion is? Egy tapasztalat és egy javaslat — konzervgyár ügyben Nagydorog. Az udvar tele hordókkal, a pincében — amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy a környék legnagyobb pincéi közé tartó, zik — szintén hordók sorakoznak felváltva kádakkal. A borivó embernek, ha meglátja ezt a képet, megindul szájában a nyálképződés és szeretne kérni egy pohár bort. Persek István vezető meg is kínálja a vendéget: — Esetleg meg is kóstolhatjuk a hordók tartalmát... Ebben savanyú káposzta van, ebben savanyúpaprika ebben ecetes uborka ... Ez a földművesszövetkezet ’artó- sító üzeme. Néhány évvel ezelőtt egy okos gondolat nyomán hozták létre ezt az üzemágat azzal a céllal, hogy a környéken összevásárolt zöldségféléket tartósítsák és forgalomba hozzák. Az első két évben nem volt valami biztató eredmény. Távolról szállították az árut, sok beruházásra volt szükség s emiatt bizony ráfizettek a tartósításra. — Ez azonban csak a tandíj volt — mondja Zilizi Gáspár ügyvezető elnök. — Az idén mór közel 50.000 forint nyereséget hozott a tartósítás. Még ez sem valami elkápráztat ó haszon. de ha azt nézzük, hogy honnan indultunk el, nem lebecsülendő ... Honnan indultak el? Először alig volt több előfeltétel a tartósításhoz, mint az akarás, az elgondolás, no, meg egy szakember. Persek István hentes- és mészárosmester személyében. (Nem elírás: hentes és mészárosmester). Ennek a hentesnek volt kedve a tartósításhoz és gyakorlatból is elég széleskörűen ismerte a tartósítás fortélyait. Ma is ő irányítja a tartósítást, de nyugodtan lehet ellenőrizni a szaktudását ... Szinte a szabad ég alatt kezdték a munkát: amikor esett az sek során leginkább az a gondolat vetődik fel, hogy konzervgyár kellene Szekszárdra, mert ezen a vidéken hagyományai vannak a szőlőgyümölcstermesztésnek s a környék zöldségfélék termesztésére is all-:almas és a konzervgyár mindenekelőtt nőket tudna foglalkoztatni. Ez a gondolat nyilván jó, de tudomásunk szerint semmi reális kilátás nincs arra, hogy itt építenek belátható időn belül egy konzervgyárat anyagi helyzetünk miatt erre jelenleg nincs lehetőség. Most mondjunk le végkép erről a konzervgyárféléről? Véleményem szerint semmi esetre sem, hanem segítsünk úgy magunkon, ahogyan tudunk. Az lenne a legegyszerűbb, ha kapnánk néhány milliót a konzervgyár megépítésére, vagy a minisztérium megépítené azt és két év mulva egy új gyárat rajzolhatnánk fel Szekszárd térképére. De ha erre nincs lehetőség, rakjuk le saját erőből egy konzervüzem létesítésének az alapjait és ha évről évre teszünk valamit annak érdekében, komoly eredményt érhetünk el. Az alapnak, kiindulásnak megfelelne egy hasonló tartósító üzem, mint amilyen Nagydorogon van. Egy ilyen tartósító már megindíthatná a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztését. Ha valamikor kapunk is egy komoly konzervgyárat, ahhoz már kész zöldség, és gyümölcstermelő övezet kell amely megteremtése évekbe kerül és nyilván csak fokozatosan lehet megvalósítani. Tehát kezdetnek feltétlenül hasznos lehet egy tartósító. Egy nagyobb üzemhez mindenekelőtt kellenek betanított és képzett szakmunkások is. Hozzáértő munkásokat sem lehet máról-holnapra előteremteni — ki kell képezni őket s mennyivel előnyösebb lenne, ha az üzembe már többé-kevésbé hozzá értő embereket tudnának megindulásnál is felvenni. Kezdeti képzésre szintén alkalmas egy ilyen tartósító. Ez is azt mutatja, hogy meg lehet alapozni egy üzemet — jobb hijján — egy ilyen „törpe üzemmel”. Ezt nyilván a földművesszövetkezet keretében kellene elkezdeni — mint Nagydorogon. Értesülésünk szerint a szekszárdi földművesszövetkezetnél foglalkoznak is tartósítással, de csak egész kis mértékben, hogy a várost elláthassák. A földművesszövetkezetnek ezt nyilván megérné bővíteni — jövedelmező lenne — értesülésünk szerint tárolóedényük is van, csak éppen helyiség nincs, ahol elvégezhetnék magát a tartósítást, tárolást. Tehát helyiség és nem is valami különös értékű építmény kell ahhoz, hogy itt nagyob mértékben foglalkozhassanak a tartósítással. Szerintem azoknak, akiknek valami szerepük van Szekszárd ipari fejlesztésében, feltétlenül foglalkoznak kell ezzel a gondolattal és segíteni a földművesszövetkezetnél ennek az üzemágnak a fejlesztését. így lehetőség válna arra, hogy itt is szerződéses alapon termeljék a tartósításhoz szükséges nyersanyagot és évről évre fokozatosan bővítsék, korszerűsítsék a tartósító üzemet. így az évek során egyre több női munkaerőt tudnának alkalmazni és bizonyos idő után sokkal kisebb befektetéssel, anyagi áldozattal, biztosabb körülmények között indulhatna meg vagy egy „fiók”, vagy pedig egy önálló állami üzem. Mindez elgondolás nyilván több tekintetben vitatható, de úgy gondolom nem érdemtelen vele foglalkozni, akkor amikor üzemre volna szükségünk, a szükséges milliók pedig nem állnak rendelkezésünkre. Szekszárdi megünnepii Kodály Zoltán 75. születésnapját Szerte az országban nagyszabású előkészületek folynak a legnagyobb élő magyar zeneszerző: Kodály Zoltán 75. születésnapjának megünneplésére. Az ország különböző részeiből érkező műsorfüzetek zenei hetek, egész hangversenysorozatok rendezéséről adnak számot. Szekszárdon is folynak az előkészületek. A zeneiskola Kodály-versenyt rendez és a verseny eredményeképpen legjobban szereplő tanulók december 21-én hangverseny keretében mutatják majd be felkészülésüket. A TTIT ezen a héten a zeneiskolában 13-án rendezendő Ko- dály-előadással nyitja meg az ünnepségek sorozatát, amelyen a zeneiskola tanárai is közreműködnek majd. Az ünnepségek középpontjában azonban mégis a Pécsi — 80 tagú — Liszt Ferenc-kórus és a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola szimfonikus zenekarának közös hangversenye áll. Erre a hangversenyre december 18-án kerül majd sor a Városi Kultúrházban. A pécsiek igazán nagyszabású műsorral kívánják emlékezetessé tenni a szekszárdiak számára a Mester születésének 75. évfordulóját. Az esten a már említett 80 tagú kórus és 60 tagú szimfonikus zenekar mellett Sassy Iringó csellóművésznő, özöré- nyi Olga énekművésznő, Borsay Pál zongoraművész fog majd közreműködni. A karmesteri teendőket Antal György, a zeneművészeti szakiskola igazgatója fogja ellátni, míg az ösz- szekötő szöveget Agócsy László főiskolai tanár mondja el. Kodály Zoltánt ünnepeljük címmel Bodonyi Ferenc tanár mond majd rövid köszöntőt a szekszárdi zenebarátok névé-' ben. Az est műsorát részletesen az alábbiakban ismertetjük: 1. Bárdos: Kodály köszöntése. Előadja a Liszt Ferenc-kórus. 2. Kodály: Adagio. Csellón játssza Sassy Iringó csellóművésznő, zongorakísérettel. 3. Kodály Magányosság és Búsan csörög a lomb című dalait énekli Özörényi Olga énekművésznő, zongorakísérettel. 4. Kodály Marosszéki táncok című szerzeményét Borsay Pál zongoraművész előadásában halljuk. 5. Kodály Este, Liszt Ferenchez és Jézus és a kúfárok című kórusműveit a Liszt Ferenc énekkar 6. Részletek a Székelyfonóból, az énekkar és a zenekar együttes előadásában. a) Körtánc b) A csitári hegyek alatt c) Finálé. 7. Háry János Intermezzo. Dr. Varga Károly versére az énekkar és a zenekar együttes előadásában. Bemutató. 8. Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár) az ének- és zenekar együttes előadásában. Az énekszólót Szabó Gyula énekli. Vezényel: Antal György. A megyeszékhelyen és környékén hatalmas érdeklődés nyilvánul meg a hangverseny iránt. A tervek szerint Bonyhádról, Tolnáról, Bátaszékről, Sióagárdról külön autóbuszok szállítják majd az érdeklődőket a megye- székhelyre. A pécsiek három Ikaru- szon érkeznek Szekszárdra és a hangversenyt közösen rendező Városi Kul- túrház, Természettudományi Társulat és Népfront, nemkülönben a zeneiskola is megtette a szükséges intézkedéseket a hatalmas pécsi kulturális küldöttség fogadására. Olyan hírek is elterjedtek, hogy Kodály Zoltán személyesen is részt vesz a megyeszékhely ünnepségein. Tekintettel azonban arra, hogy szerte az országban sor kerül ilyen rendezvényekre, vidékre csak Kecskemétre, szülővárosába látogat el. Így — sajnos — ezek a hírek nélkülöznek minden alapot. T. L. Sz ezredik csecsemő A múlt hét végén született a szekszárdi kórházban az idén az ezredik csecsemő, Béda Istvánka, akinek a szülei, Béda Lászlóék Gerjen községben laknak. Mind az anya, mind pedig a gyermek egészséges állapotban hagyták el kedden a kórház szülészeti osztályát. iiiirarijvidiiaflámú rádióadás eső, a víz a nyakukba folyt. A hordókba eltett paprikának, káposztának sem volt megfelelő helye, néha még a fagyiban is a szabad ég alatt voltak a káposztákkal telerakott kádak hordók. Fokozatosan bőví. tették a helyiséget, ma már van egy viszonylag jó helyiség az „eltevés- hez”, a pincében és egy új raktár- épületben tárolják a kész anyagot. A gépi berendezés egy hagymaszeletelőből áll. Még a vizet is kézzel húzták eddig vödrökben a k útból — most szerelnek majd fel egy szivaty- tyút. Fokozatosan szedték össze a tárolóedényt, a kádakat és hordókat is és saját maguk tették azokat tartósításra alkalmassá. Általában 15—20 fő talál itt kereseti lehetőséget. Az idén mintegy 20 vagon tartósított árut készítettek, s azt a legkülönbözőbb helyen érékesítik. Szóval egyáltalán nem valami „nagyüzem” ez, a földművesszövetkezet keretében nyilván nem is működhetne olyan, de mégis hasznos. Az idén például szerződéses alapion termeltettek a gazdákkal olyan áru. kát amelyeket itt tartósítanak. Ez több, mint 260.000 forint hasznot jelentett a parasztoknak. A földművesszövetkezet a hivatalos árakon vásárolta fel a „nyersanyagot” és ezenkívül megfizette a 10 százalékos szerződési felárat is. Eleinte a gazdák nem „tolakodtak” szerződést kötni, de a szövetkezet tagjai dolgozói példáján okulva, ma már nem különösebb probléma a szerződéskötés, mert nem ritka például az olyan termelő, akinél 100 négyszögöl uborka 1000 forint tiszta hasznot is hozott. Ez a kezdeményezése tehát nemcsak magának a földművesszövetkezetnek, hanem a gazdáknak is hasznos. Sőt, tovább menve, szépen beletartozik az országos mezőgazdaságfejlesztési programba, mert a gazdák figyelmét, érdeklődését a belterjesség felé fordítja. Mindezek után felvetődik a kérdés: „Miért ne lehetne Szekszárdon is?” Ez a gondolat egy távolabbi perspektívával kapcsolatban vetődik fel: Szekszárdnak nagy szüksége lenne egy olyan üzemre, amely főként asszonyokat tudna foglalkoztatni. A különféle viták, beszélgetéBODA FERENC adja elő. II. Komor, sötétszínű, mélyenszálló fellegeket hajt a szél Aparhant felett. Ahogy esteledik, egyre hűvösebb lesz az idő, hóesés várható. A Március 15. Tsz elnökével, Papp Józseffel ballagunk a község főutcáján, a tsz- iroda irányába, amikor az elnök váratlanul megáll egy ház előtt, és a saját ötletétől felvidulva, azt mondja: — Nézzünk meg egy csoporttagunkat, hogy él... Mit csinál ilyenkor az otthonában. Ahogy a nyitott folyosójú, hosszú ház udvarára lépünk, alig tudunk mozdulni a nagy sereg szárnyas- jószágtól. Töméntelenül sok csirke, lúd, kacsa tölti meg az udvart. A sertésól kerítésén áthajolva pirosarcú, csinos menyecske önti a moslékot az anyakocának, s barátságosan mosolyogva üdvözöl bennünket. A sertésól jobboldali akoljában két hatalmas, rózsaszín bőrű, 160 kilogramm körüli yorkshire-hízó ordít keservesen a dara után. — Majd kaptok ti is — kiált az elnök feléjük, mintha emberekhez beszélne, amikor a menyecske nevetve cáfol rá a szavaira. — Azok ugyan nem kapnak semmit, hiába sírnak. — Nem kapnak!? — álmélkodunk, de nem kell sokáig a magyarázatra várni, mert a menyecske megint beszélni kezd: — Nem adok már nekik ma este, mert holnap hajnalban levágjuk mind a kettőt. — No, ha ezeket levágják, akkor Jövőre megkezdődhet a rendszeres -magyar ultrarövidhullámú rádióadás. Az ultrarövidhullámú frekvencia-mo- dulált rádióállomás a középhullámhoz képest lényegesen jobbminőségű zene; s prózai adásra nyújt módot. A zene, a beszéd élethűbb, szélesebb hangskálát ölel fel, kielégíti a nagyigényű rádióhallgatókat. Hazánkban különleges jelentősége van ennek az adásnak. Középhullámú sávban ugyanis nincs elegendő hullámhossz ahhoz, hogy hazánk egész területén két párhuzamos műsort lehessen adni. A Petőfi-adó műsorát például az ország egyes távolabbi ihelvein csak gyengén, vagy egyáltalán nem lehet venni. Több ilyen adó üzembeállításával megoldható az egész ország területére a zavarmentes, jóminőségű műsoradás. Ennek érdekében a posta tervezi, hogy a következő években az országban öt-hat helyen felszerelnek ilyen adókat. Ej gor, gor, gór, Cselebi iszik most, Annak örvendezz most, Le, le, le, be, be, be, Váljék egészségedre. Cselebi azonban most az egyszer nem elégedett meg ennyivel, bár a derék magyar rabok egészségére ürítették poharukat, s vele düny- nyögték a sorbaitatót. Kötekedő kedve támadt, s így kiáltott: — No, hadd látom, melyikünk különb, a gyaur eb vagy a nagy Allah igaz vitéze! — Lássuk, ki tud kacskaringósab- ban jót kívánni a másiknak! ö maga hogy jó példával járjon elől, tüstént belekezdett: — A fényes orcájú Allah növessz> oly hosszúra a szakállatokat, hogy hétszer csavarodjon a fényes Isztambul gyémántos, rubintos, arannyal ötvözött, imádságos minaretjének hetvenhét lépcsővel ékesített, a nagy szultán álmát őriző, tündöklő és fényességes csúcsán kitámasztott arany félhold két kun- korodó szarva köré. (Folytatjuk.) saládnak — állapítja meg elégedet- en az elnök, s a sertésállománj zemlélése után már indulunk is a; stálló felé. Nagy János szövetkezeti paraszt >azdát az istállóban találjuk. Nagy vastagon erezett tőgyű, szelídnézésí ehenét itatja, éppen amikor az is- állóba léptünk. A gazda sietve elvégzi a még visszalevő munkáját, : >etessékel bennünket a házába. Hogy beszélgethessünk, lekapcsoljé i hatalmas, drága világvevő rádiót ímely csipkés, horgolt terítővei letakart állványon áll, s amikor a har- ogó zene hangjai elnémulnak, ő te- zi fel nekem az első kérdést: — Nem jobb lenne, ha az elvtárs izokról a tsz-tagokról írna, akik í egtöbbet kapták most a zárszám- idáskor? — s aztán később még hoz- áteszi: — Mert én csak úgy köze- lesen kerestem az idén, ha a termelő- zövetkezetünk tagjainak jövedelmél ■esszük alapul. — És mennyi az a közepes kereset' — Számolgat magában, s csak jc dő múltán válaszol. — Ketten dolgoztunk a családból z apámmal, mivel az asszony idejéi z apró kisgyermekek lefoglalták .. larmincnégy mázsa búzát, ugyan- nnyi kukoricát, 16 mázsa árpát, 36 názsa répát, 26 mázsa szénát és 3S áloeramm cukrot hoztunk haza a ermelőszövetkefcetből évi munkánk redményeképpen, na meg aztán észpénzben több mint húszezer fo- intot. Kint egyre jobban sötétedik. A zoba is sötét, alig látjuk egymás körvonalait. Nagy János a villanykap- :solóhoz lép és felkapcsolja a villanyt. \ hirtelen keletkezett világosság miatt kissé hunyorog a szemével, s megint ő töri meg a csendet: — Az én családom még nem volt lyen bőségben soha, mint az idén ... 3 higyje el, én, aki mindig kételkedtem mindenben, amit a papírra írtak, most már hiszek a leírt szavak igazának ... Most már saját magam is tapasztalom, hogy a termelőszövetkezet hozza meg nekünk, parasztoknak a felemelkedést. (Folytatjuk) H. T. G YERMEKEKNEK A jókedvű Cselebi LUTUK, emberségesebb emberek is akadtak a rettenetes Hamzsa bégnél. Amikor hanyatlófélben volt már a magyar égbolton a félhold, le- csihadt a törökök harci kedve is! A félelmes törökök anyámasszony katonáivá védlettek. Ilyenkor jámbor lélekké vált Cselebi, a nagyváradi basa tömlöcének fő-fő porkolábja is. Ez a Cselebi nem a puskát ölelgette, hanem hacsak tehette, a csikóbőrös kulacsot pofozta, s ha már felöntött a garatra még a tömlöcajtót is megnyitotta, s a szegény foglyokkal együtt mulatozott, amíg meg nem virradt. Akkor aztán könyörtelenül rájuk csapta az ajtót. Az egyik este is részegségében még a pince boltozatán mászkáló bogarakat is csillagoknak nézte már és szokása szerint maga elé parancsolta a magyar rabokat. Kancsót nyomott a kezükbe s repedtfazék hangján rákezdte a sorbaitató nótát: Ej gor, gor, gór, Igyunk sógor, Gazda borral kínál, A bor kedvet csinál, Három kép egy termelőszövetkezet életéből ,Ma már ott tartunk, hogy tagjaink jobban élnek a falu parasztjainál‘4 (Idézet a zárszámadási beszámolóból)
