Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-12 / 292. szám

lS5t december 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egy új falu születése • • • x hírek hírek hírek hírek hírek hírek hírek hírek hírek M w B X Csősz Mihályné, az „öreg szüle’’ a múltról, a Dalmand pusztai cseléd, sorsról, a lánya, Törő Jánosné az új község jelenjéről, a maguk életéről beszél és a beszélgetés nyomán vilá­gosan rajzolódik ki Dalmand, a dom­bóvári járás új községének jelenje, fejlődése a felszabadulás óta. Mint fiatalasszony 1906-ban kerültem a pusztára — mondja Csősz néni. — A pusz­tán gazdasági épületek, istállók és néhány cselédlakás volt. Amikor idekerültünk Barnahát pusztáról, egy-egy ilyen szobában mint ez a mienk, 4 család lakott. Minden családnak egy-egy szobasa­rok jutott és lepedővel választotta el ki-ki a maga lakrészét — sorolja em­lékezéseit. — Mit tudtok ti, fiatalok arról, ho­gyan éltek a hajdani béres asszo­nyok. Pedig sokszor elmondom, ami­kor a fiatalok elégedetlenségét hal­lom — mondja. A lánya, Törő Jánosné elismerően bólogat, igazat ad anyjának, mert bizony ő maga is emlékszik a szép parkra, ahova soha be nem tehették lábukat a pusztai gyerekek. Csak a kerítésen túlról nézegethettek, bá­mészkodhattak befelé. A gyönyörű parkban szépen öltözött úri kisasszo­nyok, fiatal urak sétálgattak, ha nya­ranta egy-két hétre lejöttek a pusz­tára, lovagoltak és hatalmas kutyák­kal játszadoztak, függőágyakban he- verésztek, lepkéket hajkurásztak a park árnyas fái alatt. Csősz nénit igen sok bánat érte életében: Négy fiát a „magyar beteg­ség", a tüdőbaj vitte el, kettő a má­sodik világháborúban pusztult el. Most vejénél. Törő Jánosnál lakik, aki 12 hold földön gazdálkodik és’ 1955-ben énített egy 17 méter hosz- szúságú házat, istállót, nyári kony­hát saját erejéből, kölcsön nélkül. — Mi, asszonyok, olyan modern ..sátortetejű* * 10 1’ házat szerettünk volna —• mondja egy kicsit sóhaj kíséreté­ben a fiatalasszony. De hiába, nem lehetett beszélni az urammal. Ő min- denképoen ilyen régi típusú paraszt­ház építéséhez ragaszkodott. — Mi gazdálkodunk és az ilyen paraszthá­zak padlására jobban lehet pakolni, mert sokkal teherbíróbb, mint a sá­tortetejű ház — mondotta az uram. és így történt, hogy a mi házunk ki­válik a Szabadság utcai villaszerű házak közül. Dalmand község | tantermünk van, de ez is kevés a 170 gyermeknek. A felszabadulás előtt az egy öttantermes iskola is sok volt, mert csak annyi lakos volt a pusztán, amennyi cseléd kellett. Most pedig a hét tanteremmel sem tudjuk már „fogadni’’ a Felsőleperd pusztai gyer­mekeket, mert nincs helyünk. És so­rolja a problémákat (mert az is akad) melyeket a gyors fejlődés ho­zott magával. Kellene tanítói lakás, mert itt mindenki csak magának épít — mondja az igazgatóhelyettes. — Éppen ezért a Dalmandra helyezett pedagógusok, lakás híján igyekeznek elmenekülni. „Gazsi bácsi’’, ahogy őt a falusiak nevezik, 1954 óta tanít a dalmandi iskolában. A 10 pedagógus közül egyedül ő „gyökerezett” meg a községben, a többi 10 pedagógus állandóan fluktuál, mert elúnták az utazgatást. Nincs kultúrházunk, de van törpevízművünk, amely az átadás után hamarosan meghibásodott. Hiba az is, hogy az ellenforradalom előtt volt autóbuszjáratunk, ugyanis a mágocsi autóbusz „bejárt’’ a köz­ségbe, ez hozta be a alsóleperdi ta­nulókat. Most nem tudjuk mi okból, elkerüli a községünket, s így az isko­lások nyitott lőrén utaznak az isko­lába. Lehetne megoldást találni, vagy újra be kellene iktatni Dalmand köz­séget a mágocsi autóbuszjáratba, vagy a dombóvári kisvasút legalább 2 darab kisvasúti személykocsit ad­hatna a gyerekek utaztatására — mondotta. ! Vannak még hibák ' de általában jól élnek a haj­dani cselédek utódai, s erről a leghivatottabb, Právics József elv­társ, a helyi földművesszö­vetkezet ügyvezetője beszél. A felszabadulás előtt a pusztán nem volt bolt, a legközelebbi községbe, Kocsolára jártak vásárolni a cselé­dek. 1949-ben nyílt meg a földmű­vesszövetkezet boltja. Az első évben 40 000 forint volt a negyedéves for­galom. Ebben az évben pedig kerek egy millió forintot forgalmaztak az elmúlt negyedévben, A dalmandi fiatalok úgy öltöznek, mint a városiak. A selyemféle már a tegnap divatja volt, ma már női hol­mik közül a nylont keresik. Eddig hat mosógépet adtunk el (de csak azért, mert egyelőre nem kaptak többet) a rádió, a villanyvasaló és a rezsó szá­mát hamarosan nem is tudnám felso­rolni — mondja Právics elvtárs. Gadár Ferenc a község párttitkára és Schiffer József, a tanács vb. el­nöke az új falu egészséges fejlődésé­ről beszélnek — KOCSOLA községben — ahol az­előtt alig ismerték a motort — jelen­leg több, mint 40 motor van, főként a falu dolgozó parasztjainak a tulajdo­nában. A motoroknak a fele Pannónia mintájú. Említésreméltó még az is a falu életéből, hogy ebben az évben 15 új házat építettek. * — HULLADÉKANYAGBÓL szan­dálokat készítenek a Szekszárdi Cipész KTSZ-ben. A IV. negyedév­ben eddig már mintegy 200 pár szan­dált készítettek. * — BEFEJEZTÉK a szervestrágyá­zást négy állami gazdaságban a gerjeniben, a juhéiban, a kajmádiban és a leperdpusztaiban. A megye ösz- szes állajmj gazdaságainak területén eddig 9600 holdat trágyáztak meg. Nem kis büszkeséggel emlékeznek meg a Szabadság Tsz-ről, amely igen jól működött. — Az ellenforradalom idején bom­lott fel a tsz. de nem azért, mert a tagok elégedetlenek voltak a jövede­lemmel — mondotta a tanácselnök — hanem azért, mert itt is voltak renitenskedők, olyan hangoskodók, akik előnyhöz jutottak, de voltak olyanok is, akik viszont csalódtak. Most a gazdasági év befejezése után újból hozzáfogtunk a tsz szervezésé­hez. Eddig 10 család kezdett mozgo­lódni. Nem is akarjuk elkiabálni, de úgy gondoljuk, hogy az új esztendő­re a régi tagokkal, új alapokon tsz alakul Dalmand községben. Pozsonyi Ignácné — A VÁRALJAI fiatalok most ta­nulják a Debreceni lunátikus című színművet. Úgy tervezik, hogy a da­rabot Szilveszterkor mutatják be a falu lakosságának. * — DECEMBER végén közös kiállL tást rendez Pakson a járási kultúr­otthon, a fotó- és képzőművészek munkáinak bemutatására. A kiállí­tás értesülésünk szerint, hosszabb ideig tart majd nyitva, hogy alkalma legyen minden, érdeklődőnek meg­tekinteni. * — „MÉRLEGET” KÉSZÍT a sár- szentlőrinci tanács, vagyis felmérik több egyéni gazdának az idei jöve­delmét és ugyancsak felmérik néhány szövetkezeti tagnak is az évi jövedel­mét, a kettőt „mérlegre” teszik és az eredményt igyekeznek majd széles körben propagálni a falu lakossága körében. Sj — A SZEKSZÁRDI zeneiskola épü- X létének felújítására a jövő évben 10 § ezer forintot fog fordítani a városi ju tanács, ezenkívül 4000 forintot fordít S a zeneiskolánál egy betonjárda épí- H tésére. Tervbe vették egy zongora 8! vásárlását is. Erre a célra 15.000 fo­gj rintot kíván fordítani a városi .tanács- B S0 * B SO — 12 TONNA BRIKETTET készi- SJ fenek egy óra alatt a Nagymányoki 7“ Brikettgyárban. Az üzem három mű. JUGOSZLÁVIÁBAN EZENTÚL ELŐLEGET KELL FIZETNI A RÉSZLETVÁSÁRLÁSNÁL A jugoszláv nemzeti bank újabb végrehajtási utasítása szerint a mun­kások tisztviselők ég más részletvá­sárlásra,. jogosult személyek ezentúl, cipő- és textiláru részletvásárlásnál 20 százalék, egyéb iparcikk vásrlásá- nál pedig 10 százalék előleget fizet­nek. B szakban dolgozik. hírek hírek hírek hírek hírek hírek hírek hírek hírek NAGYMÁNYOK. Olyan ez a vidék most, az év eleje óta, mint egy csa­tatér. A vízvezeték csövek árkai meg dfy vannak építve, mintha lövész­árkok lennének. A házak, az építő­anyag halmok, még csak következ­tetni engednek sírra, hogy majd mi­lyen lesz itt az új bányászlakótelep. • Csak két gumicsizmás ember ti­porja a térdig érő sár-vizet. Fent a darut forgatja egy munkás, a daru mellett kettő pedig a felhúzott sár­tól üríti a „japánerokat.“ A szom­szédban, a (szenny vízderítő építés mellett, hatalmas üstben legalább négyszázliter bitumen fortyog. Az üst körül melegedő emberek. Odább vagy ötven lépéssel — az iparvasút mel­lett — a szennyvízaknát készítik be­tonból. KUBIKOSOK a felszabadulás után épült. Ezerkilenc- száznegyvenkilencben Právics János Tóth György, Vadász György és még 10 földhöz juttatott rakta le az új falu házainak alapját. Azóta rohamo­san épült, fejlődött és ma mór 250 pirostetős új ház épült Dalmandon, valamennyi 800 öles telken. — Ahogy erősödött az állami gaz­daság és a gépállomás, úgy fejlődött a község — mondja Tóth Lajos elv- társ, az Alsóleperdi Állami Gazdaság munkásigazgatója. — Az állami gaz­daság dolgozói közül eddig mintegy 40-en építettek maguknak házat, méghozzá nem is akármilyet. A leg­több ház megfelel a városi követel­ményeknek is, nem egyben fürdő­szobát is építettek. Budi János, az állami gazdaság egyik tehenésze ebben az évben kez­dett házépítéshez. — Már nem vagyunk éppen fiata­lok — néz feleségére János bácsi. Eddig nem foghattam hozzá az épí­téshez. Fiaimat nősítettem és a lá­nyomat adtam férjhez. Az elmúlt év ben a vömnek, Schiffer Pálnak épí­tettünk házat a család összefogásá­val. Most magunknak építünk. Úgy gondolom, 3—4 hónap múlva már sa­ját házunkba költözhetünk. ZÁRSZÁMADÁS a váraljai Alkotmány Tsz-ben A Épül a falu — mondja Kelemen Gáspár, az általános iskola igazgató­helyettese. — Építenek az állami gaz­dasági dolgozók, a gépállomás trak­torosai és mi is most kaptunk egy kéttantermes iskolát. Most már hét i zt beszélik Váralján, hogy ilyen zárszámadás az Alkotmány Tsz-ben mint az idén, még nem volt. Eddig veszekedtek, marakodtak a zárszámadáson, viszonylagos bé­kesség hét évvel ezelőtt, az ala­kuló közgyűlésen volt. Nem beszé­lünk, nem bolygatjuk a múltat. Azt nagyon sokan tudják, hogy csak le­gyintettek az emberek, amikor az­előtt a váraljai tsz-re terelődött a szó. Ma már emeltebb fővel járnak a szövetkezeti parasztok. Nézzük csak minek köszönhető e nagy vál­tozás. Azt mondják, hogy az elmúlt évek alatt egymást váltogatták az elnö­kök. És mikorra minden tag bele­fáradt az eTnökösködésbe, vissza, hívták a járástól Borbély Sándort, aki idestova két éve intézi a kö­zösség ügyét. A változás szemmel látható, kézzel fogható node hadd mondja el mindezt a legilletéke­sebb, az elnök. — Az idei évben sikerült a ter­més, bőven fizetett a búza, a tavaszi árpa, a kukorica és cukorrépa, a 10 hold kertészet pedig több, mint 80.000 forintot hozott. Sikerült saját erőből 98.000 forintért egy Zetort vásárolni pótkocsival együtt. Persze szorgalmasan dolgoztak a tagok is. Arról beszélhetünk, amire büsz­kék is vagyunk hogy míg tavaly 33 forint volt az átszámított egy mun­kaegység értéke, addig az idén 50 forint 54 fillér. Fodor Sándor bácsi a tsz legidősebb tagja, 68 éves. Takarmányozási munkát végez és az állattenyésztésben tevékenyke­dik. 460 munkaegysége volt, ame­lyekre az év folyamán készpénzben több, mint 10.500 forintot kapott. De szép az évi jövedelme Sipos Mi­hálynak is, aki alapító tagja a termelőszövetkezetnek, 558 munka­egysége után év; összes jövedelem 28.000 forint de ebbe nincs bele­számítva a háztáji jövedelem. ^Megváltozott az élet Váralján is, belátták az emberek, ha gyara­podni, érvényesülni akarnak, akkor meg kell fogni a munka boldogab­bik végét. így van és így kell és most érdeklődjünk arról, hogy ez a felbuzdulás nemcsak szalmaláng. Mj a tervük jövőre? A választ nem kis meglepetéssel hallgattuk, mert olyan terveik van­nak, ha azokat sikerül végrehajtani, akkor a váraljai Alkotmány Tsz végre kilép a gyermekcipőből és végérvényesen megalapozza hír­nevét. — Vásárolunk — mondotta az elnök — egy kultivátort — érdek­lődtünk, körülbelül 6000 forintba kerül. — Ezzel a növényápolást két ember el tudja végezni. A kultivá- tor kapái állíthatók, így nemcsak a kukoricát művelhetjük vele, de sa- rabolhatjuk a cukorrépát és egyéb területeken is gyomtalanítani tu­dunk vele. Kézi morzsolónk volt eddig, sok időt és munkaerőt igé­nyelt. Jövőre villamosítjuk a mor- zsolást. Növeljük az állatállományt, Hizlalás; szerződést kötünk sertésre és növendék szarvasmarhára, egy holddal növeljük a cukorrépa vetés- területét. Az idén is sikerült, 4 holdról 810 mázsa cukorrépát taka­rítottunk be, amely után kaptunk 530 mázsa répászeletet, 24 mázsa! cukrot, így egy munkaegységre 36 deka cukrot tudunk osztani. Sze­rintem pedig a legfontosabb lesz a munkaegység-takarékosság megva­lósítása és a nagyobb háztáji terüle­tek megszüntetése. Arról is hallottunk még a község­ben, hogy a zárszámadást a napok­ban tartották meg a termelőszö­vetkezetben és a közgyűlésre, az azt követő disznótoros vacsorára pedig 100 vendéget hívtak meg, s hajnalig szórakozott együtt a vendégsereg. P. R; A darut Debreceni Sándor kezeli, a japánerokat 111 István, meg Báthori Ferenc tölti meg a hat méteres mély­ségben földdel. A föld felett pedig Erős Ede és Teleki István dolgozik. Nehezen kezdődik a beszélgetés. De, amikor fent a daru mellett Deb­recenivel beszélgetni kezdtünk, s érdeklődöm, hogy mit is építenek ide, milyen a kereset, az ellátás, stb. akkor meg megállnak lent a mély­ben a munkával egy-egy percre és felszólnak valamit. Vagy azt, hogy úgy van, vagy helyesbítenek. Azután amikor megtudják, hogy újságban szeretnék írni munkájukról, akkor TP/-3/-V -v-v-\ I ví rl 1 n omol i • „Nem jól írta a múltkor a szaktárs mert a gyűlés, ami a szállás éttermé­ben volt, hidegben volt, nem fűtöt­tek be, még most sincs ott kályha. Tisztázzuk a dolgot úgy, hogy én a2 építésvezetőktől tudtam meg azt hogy fűtik a termet, ahol a gyűlés volt. Végülis megegyezünk és igazai adnak nekem, de azóta mindig mond ják a „meleg’’ gyűléstermet az építés vezetőknek. (Fűtés még most sincs/ KÖZBEN a reggeli is megérkezik — 10 órakor! — a brigád egyik tagjs hozza ki az ételt a szállásról, egy kilométerről. Abbahagyják a munkál és míg a kávét poharakba töltögetik. addig beszélgetünk, a munkáról é problémáikról. — Úgy mondják, hogy 25, vagy 2i forintot kapunk a kitermelt fölt köbméteréért — mondja 111 István a brigádvezető. Báthori azzal toldja meg: Nen tud itt senki fixet mondani, hogj mennyit keresünk.“ Két brigád dolgozik a hat méte magas betongyűrű süllyesztésénél Tizenkét órát dolgoznak. Kivételesen ez alkalommal neken csak panaszkodtak: Azt mondták hiába mondták már el panaszaika azokat nem tudják orvosolni, s ne kém is csak azért mondják el, talál majd az illetékesek tesznek valami érdekükben. Itt van például a „csizma ügyi Minden gumicsizma jó, nem lyukas -de mind kicsi. Ili mutatja is a lábán hogy az újjai összegörbülve vannal benne és csak egy kapcát tud bele húzni, s így nagyon hideg, hisz égés: nap hideg vízben, sárban kell len­niük A vállalat illetékesei azt mond­ják, nincs nagyobb gumicsizma miért nem vesznek akkor nagyokai is, ha mindenki ilyen nagylábú i kubikosok között? A MÁSIK meg az étkezés. Regge­lit mindig csak 9 óra után kapják meg. És kevés. Három deci kávét és öt deka kolbászt, sajtot, vagy gyü­mölcsízt kapnak. — Szeretném látni azt a gondnokot ilyen reggeli mellett kubikolni a három órai ebédig — mondja Teleki István. Igen, az ebé­det is későn kapják meg, sokszor még négy órakor sem ebédelnek. És ter­mészetes, hogy a vacsorát is későn, mindig nyolc óra után kapják meg. Még a bérezéshez tartozik az is, hogy a két brigád teljesítménye sze­rint számolják el a munkát. És úgy érzik, ez kicsit igazságtalan. mert ők mindig több földet kidobnak, mint. a Marcsa-brigád tagjai. És iiev mond­ják, úgy lesz majd az elszámolás, hogy a kitermelt földmennyiség után járó bért elosztják kétfelé, és a két félrészt meg arányosan a brigád ta­gok között. Közben lejár a reggeli idő, újból elfoglalja mindegyik kubikos a he­lyét. és megkezdik a betongyűrű' süllyesztésének előkészítését. A daru szorgalmasan emeli ki a mélyből a földdel, sárral rakott japánereket, s a mélyből egyenletes időközönként kiált fel 111 István a darusnak egy- egy japáner megrakása után: „Me­het!” — ács —

Next

/
Oldalképek
Tartalom