Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-08 / 289. szám

Ä megyei küldöttgyűlés szép emlékeiből „A párt odaadó támogatására bizton számíthatnak a földművesszövetke­zetek.’’ A Tolna megyei földművesszövetkezetek IV. küldöttgyűlésének első délutánján a küldöttek lelkes ünneplése közben szólalt fel Prantner Jó­zsef elvtárs, az MSZMP megyei végrehajtóbizottságának a tagja. Előzők­ben már beszámoltunk arról, hogy a küldöttek közül többen is beszéltek a párt támogatásának szükségességéről, Tóth József tamást küldött is a becsületesen dolgozó parasztok nevében kérte a párt bizalmát. Ezekre a megnyilvánulásokra válaszolt és természetesen a szövetkezeti mozgalom helyes politikai célkitűzéseiről is beszélt Prantner elvtárs. Felszólalása során többi között a következőket mondotta: — Igen fontos hangsúlyozni — mondotta felszólalása elején. — hogy a mi pártunk és népünk nagy jelen­tőséget tulajdonít a földművesszövet­kezetek munkájának és ennek több oka van. Egyik oka az, hogy a párt elismeri és fontosnak tartja, hogy a parasztságnak legyen egy átfogó szervezete, mozgalma, érdekvédelmi szerve. A fö' dművesszövetkezetnek azért is döntően nagy a jelentősége, mert egy olyan mozgalom amely úgy szerepel a magyar parasztság életé­ben, mint egy kohó: a szocializmus építésében egységessé forr, kialakul az egységes parasztosztály a szocia­lista magyar parasztság, ahol a föld­művesszövetkezetekben együtt van­nak a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok. A földművesszövetkezetek a pa­rasztság érdekvédelmi szervei is. Sok helyen ugyan elkövetik azt a hibát, hogy az érdekvédelmet csak a gazda­sági területre vonatkoztatják. A gaz­dasági érdekvédelem azonban nem lehet politikai érdek nélkül. A pa­rasztság érdekeit megfelelő politikai feltételek mellett kell, hogy érvénye­sítsék. A magyar parasztságnak elsőrendű politikai érdeke, hogy a szocializmus útján haladjuk előre. mert a paraszt­ságnak éppen úgy. mint az egész dol­gozó magyar népnek a szocializmus­ban van a jövője. Más kérdés — mondotta a továb­biakban, — hogy ma már nem aka­runk olyan hibákat elkövetni a mező- gazdaság szocialista építésében, mint amilyeneket elkövettünk az elmúlt években. A lenini elvehet be akariuk és be is fogjuk tartani: az önkéntes­ség és a fokozatosság elvét, mert rossz szolgálatot tesz a dolgozó pa­rasztságnak az, aki eltagadja. hogy a parasztság jövője a szocializmusban van. Igaz, most olyan időszakhoz értünk, amikor a kisgazdaságoknak is lehető­ségeik vannak. Uj helyzetet teremtett a begyűjtés eltörlése. Ez azt jelenti, hogy nagy árumennyiség jelenik meg a piacon és így kialakulhat a ver- veny, felmerül az a kérdés, hogy ki termel olcsóbban többet, illetőleg ki tudja az áruját a piacon olcsóbban értékesíteni. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás azonban előbb utóbb el­hagyja a kisgazdákat. Mindezek a dolgok viszont el kell. hogy gondol- koztassák a parasztságot a szocialista nagyüzemekbe való belépésről. A szocialista útra való lépés leg­jobb útja a földművesszövetkezetek­ben való tömörülés, ahol a dolgozó parasztság meggyőződhet a szövetke­zés előnyeiről — mondotta Prantner elvtárs, majd a parasztság előrehala­dásának a szempontjából nélkülözhe­tetlen békéről, a parasztság kulturá­lis fejlődéséről és az öntudatosodásá­ról szólt. Végül a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottsága névé. ben sok sikert és jó egészséget kí­vánt a küldöttgyűlés résztvevőinek és rajtuk keresztül a földművesszö- zetkezetek közel hatvanezer tagjá­nak. (Prantner elvtársnak és még né­hány küldöttnek a felszólalását hely­szűke miatt nem tudtuk közölni, ép­pen ezért még később is visszatérünk a küldöttgyűlés vitájának az ismer, tetésére.) vét. Sokan kérdezték, hogy miként lehet egy falu ifjúságát ilyen példá­san összefogni és egy kis falu életét táncba dalba vinni. A kérdésekre majd maguk a decsiek válaszolnak, én csak egy kedves epizóddal hadd fokozzam az érdeklődést. Megtudtam, hogy a csoport legfia­talabb tagja, Simon Marika, alig 15 éves, a legidősebb férfi táncos pedig 73 éves. (Úgy, ahogy írtam hetven. három.) Ha a küldöttek észrevették is, kevesen tudták Rogy az egyik táncos lány elpirult amikor a nóta figyel­meztető sorait énekelte: „Mert a le­gény akkor is hazudik, mikor a tem­plomban imádkozik.” A kipirult arcú lány Köncöl Ma­rika ugyanis leánybúcsúját táncolta és énekelte azon az estén. Vőlegénye a sztálinvárosi Vasművekből talán éppen abban az órában ért Decsre és menyasszonyának csak egy órával ké­sőbb adhatta át a karikagyűrűt, — Amikor a menyasszonyt megkérdez­tem — vajon nem neheztel-e a vő­legény, amiért nem odahaza várja, azt válaszolta: „Megértően tudja, hogy a csoportot nem lehet cserben hagyni. No, meg a leánybúcsú mégis csak szép a legkedvesebb lányok között.” A küldöttgyűlés valamennyi részt­vevője nevében utólagosan is sok-sok boldogságot kívánunk az országosan is ismert sárközi együttesét szerető Köncöl Marikának és vőlegényének. Lám, ilyenek a decsi fiatalok! NAGY FERENC Vita a küldöttgyűlés szünetében A küldöttgyűlés elnöke szünetet rendelt el és a küldöttek a színház­terem folyosóin beszélgettek, vitat­koztak kisebb-nagyobb csoportokba verődve. Az egyik csoportban Baka Ferencné bátaszéki küldött mondotta el félhivatalos véleményét, mert mint ahogy mondotta, a nyilvános vita során más szájából akarja ugyan azokat hallani. Baka néni Borvendég elvtársat a SZÖVOSZ küldöttét igyekezett meg­győzni arról, hogy a szövetkezeti va­gyonvédelemmel kapcsolatban nem kielégítő a hivatalos szervek hozzá­állása, sőt. igen sok esetben nemcsak, hogy eltűrik a visszaéléseket. de a laza ítéletekkel csaknem hogy bátorí­tást adnak a lopások, csalások elkö­vetésére. Felmerült a szigorúbb felelősségre- vonást követelő rendeletek, törvé­nyek kiadásának a fontossága, a szö­vetkezetek vezetőinek aktívabb közre működésének fontossága is a szövet­kezeti vagyonvédelemmel kapcsolat­ban. Az úgynevezett kényes kérdésekről is beszélgetett az idős parasztasszony a küldöttgyűlés szünetében, amelyről különben többen szóltak a vita so­rán is. — Nem helyes és a szövetkezeti tagság körében is visszatetszést szül ha a bűn útjára tévedt szövetkezeti dolgozót csak azért, hogy valahoi fcenfentes, vagy párttag, mindenáror ki akarják menteni a felelősségrevo. nás alól. — mondotta többi között és ezzel a körülötte állók is mind egyet, értettek. — Nekem az a véleményen — mondotta, — hogy éppen a párt és a nép nevével és bizalmával vissza­élők nyerjék el a példás és megérde. melt büntetésüket is. Nekem viszont az volt a vélemé nyem, hogy nem ártott volna, h; Baka néni mindezeket a nyilván« vita során is elmondotta volna mind annyiónk számára, kommunisták é nem kommunisták okulására is. Leánybúcsu a küldöttgyűlés estéjén Mint egy élő virágcsokor vonult be portja. A vacsorához készülő küldöt- a küldöttek asztalsorai között a decsi tek vastapssal köszöntötték a pártás földművesszövetkezet által pártfo- lányokat és a többieket. És amikor golt és támogatott híres sárközi együt felcsendült a dal, és a tánc ritmusa tes a decsi lányok és legények, fiata- dobbant, a decsi táncosok felejthetet- lok és idősebbek ének- és tánccso- lenül meghódították a küldöttek szí­Kiváló földművesszövetkezeti dolgozók: Kiváló eredményeiig ragyogó dombóvári teljesítmény i-wiuv, A-'uinv ar vyii a paicuv.u i.ci vcx~ lyon darálót helyezünk üzembe. Bizony évek óta komoly munka fo­lyik Dombóváron. Ma újra fényes eredmények születésének lehetünk szemtanúi. A tagság bízik a szövetke­zet vezetőségében. Látja és tudja azt, hogy jó helyre, jó kezekbe ke­rültek a befizetett forintok. Félmil­liót már kifizettek a tagoknak ré­szesedés címén. Jó szövetkezeti gaz­dálkodás a legjobb propaganda! Ez az igazság! Persze a dombóváriak szívesen vennék, ha magasabb szinten is ér­tékelnék munkájukat. Nekik van iga­zuk, mert az elismerés hatni szokott a dolgok alakulásánál. Időarányosan teljesítve vannak a szerződéses növények termelési szer­ződéseinek kötései. A járás a cukor­répatermelési szerződéskötési tervét 87 százalékra teljesítette. Év végére 95—100 százalékra teljesítve lesz! Egyéb szerződéskötések is jól halad­nak. A megyei küldöttgyűlés lelkes han­gulata átterjed az egész tagságra. A küldöttek, ha összetalálkoznak, még mindig a megyei küldöttgyűlés lefo­lyását vitatgatják. A pazar dekorá­ció. a rendezés, a lelkes fogadtatás élénk nyomot hagyott a küldöttek lelkületén. Megmondjuk őszintén, szívesen gondolunk azokra a felejt­hetetlen szép napokra! Tanultunk, szórakoztunk! Azon leszünk, hogy még szebb, mlég nagyobb eredmé­nyekről tudjunk majd beszámolni. szovetKezeu tagsagnam r-zentuime- íően 20—30-an közepes eredményt udnak felmutatni. Egy vékony ré- eg sopánkodik, a kezét tördeli, nintha hiányos volna a glória öltő- léke; azt mondják, nekik már nincs - cihez menni, mert az élelmesek le- íappoltak előlük minden érdemes szövetkezeti tagot. Én ezeknek azt javallam, hogy csapjanak fel „sira- tóknak” a gyászvitézek mellé. Meg sell mondani, hogy a nagy és komoly 'eladatok megoldásához egész embe- , :ekre van és lesz szükség. Örömmel adunk hírt arról, hogy a földművesszövetkezeti nőbizott­sági tagok is csatlakoztak a szövetke- leti munka menetéhez.Lelkes és oda­adó munkát végzett ifj. Kormos Mi- riályné dolgozó parasztasszony, vala­mint Ujdombóváron Faggyas elvtárs­nő. Ez a lelkes, harcos szövetkezeti kollektíva elhatározta, hogy a 82 000 forintos részjegyalapnövelési tervü­ket a IV. országos kongresszus tisz­teletére 90 000 forintra teljesíti, és év végére 100 000 forintos részjegyalap- növekedést fognak elérni. Biztosak vagyunk benne, hogy ter­vüket valóra is váltják, ahol öntuda­tos dolgozók, kollektív szellemben építik a szövetkezetei, védik a szövet­kezeti tulajdont, ott fényes eredmé­nyek látnak napvilágot. Megkérdeztük Bertus elvtársat, hogy mit épít a szövetkezet a rész- jegyalapnövelésből 'befolyt összegből: jóleső érzés fogja el az elnököt, ami­kor a tervéről beszélhet: Szilfáson a dolgozó parasztok szórakozásának adunk lehetőséget: italboltot nyitunk Ujdombóváron; kisvendéglőt működ­tetünk, Tüske-pusztán korszerűsí­Végignéztük a dombóvári járás munkáját a szerződéses termeltetés i és rész jegy alapnövelés terén. Meg 'kelil mondani, hogy községe válou gat ja: van igen szép eredmény, van kullogás, bandukolás, sőt kimondot- ; tan lazsálás is. Érdemes elidőzni és megcsodálni a dombóvári földművesszövetkezet rész. jegyalapnövelési tervének az alaku­lását. Azt hiszem, hogy nemcsak a megyében, de országos viszonylatban sem lehet komolyabb munkát tanul­mányozni. Bertus Ferenc ig. elnök és belső munkatársai: Fuchs, Ková- csik, Pintér elvtársak méltán kitehe- tik a „kiváló földművesszövetkezeti dolgozó" című jelvényt. Jól szervez­tek. jól indították be a munkát, mi több, jól haladtak az élen. Amikor beindult a részjegyalannövelési kam­pány, akkor a földművesszövetkezet­nél a belső vezetők jártak elől a részjegyalapnövelés, a befizetés és a befizettetés terén. Az igazgatóság, a választott szervek a kovász szere­pét töltötték be, így ragadt át az fmsz-i dolgozó gárdára a lendület és születtek meg a ragyogó eredmé­nyek: Kovács György tüskei boltos 4000 forintos. Radák Lászlóné 3200, Csizmazia István boltkezelő 3000, Gerber János 2500. Göttlinger Lajos 2000 forintos befizettetései. Ki tudná felsorolni azt a hatvan dolgozót, aki lelkes szövetkezeti munkával soha nem látott magasra emelte Dombóvá. ron a szövetkezés zászlaiát. Itt van­nak: Tevesz Vendel, Szíiiártó Jenő, Nagy Lajos. Kovácsik Józsefné. Valé István, Reseterics István, Gőgös Sándor. Hetényiné és sokan mások, akik öntudatos, magabiztos munká­val, kemény helytállással mutatnak példát munkatársaiknak, az egész Ez nem álom • • • uivasiuiiK mar íu-oii a „moragyi álmokról’“, az idevonatkozó — szinte megható — történetekről. Ezeknek a riportoknak az olvasása közben arra gondoltam, hogy az 1914-es háború­ban a „Somogyi rosseb-bakák" így rohamozták biztosan a Doberdót, mint ahogyan a riport csontos arcú paraszt főhősei, a mórágyi parlag hegyoldalakat. Most mi, a szakcsoport tagjai, rö­viden szeretnénk hangunkat hallatni, végre magunk helyett is hadd szól­junk néhány szót. Nem törekszünk arra, hogy néhánysoros írásunkkal könnyeket fakasszunk az olvasók szeméből, csupán azt akarjuk, hogy az olvasó közönség azt is lássa, hogy az álmok mellett mi is a valóság. A kezdetről csak annyit: Mint min­dig, minden kezdet nehéz. — de azok, akik azt a gondolatot elpalántálták, hogy gyümölcstermelő szakcsoportot szervezzenek, nem akadtak meg a kezdeti nehézségeknél. A gondolatot a körorvosunk „szülte“’, sőt az' egész eddigi eredményeinknek is ő a fő­részese. Frei István járási agronó- mus, Pataki Tibor, a földrendező cso­porttól, Szabó Ferenc községi MSZMP titkár és még sokan mások igazán ön­zetlenül áldozzák fel vasárnapjaikat azért, hogy érvényt szerezzenek a kormány helyes gazdaságpolitikájá­nak Közel hatvan tagunk van, igazi lel­kes emberekből álló csoport. Az ó szorgalmas munkájuk bizonyítéka az, riogy ezideig kétezer darab facsemete — barack, mandula, dió és mogyoró — került kiültetésre. Most az ősz fo­lyamán mindössze nyolcszafat ültet­tünk, bár harminc kh területünk áll előművelés alatt, de sajnos, anyag­hiány miatt nem tudtuk betelepí­teni. Itt veszítünk egy évet, amely a termőrefordulásnál sokezer forint kárt jelent. A MÉSZÖV támogatásával lehe­tővé tette, hogy hároméves tervet ké­szítsünk 210 kh parlagterület előmű- velésére és betelepítésére. Utána öt­éves tervet dolgozunk ki, már menet közben, arra az 500 katasztrális hold­ra. amely 12 év óta parlagon hever. Kismórágy is bekapcsolódott mint „fiók“’ a gyümölcstermelő szakcsoport munkájába. Sáncolással kezdik a te­lepítést a tavasz folyamán. Ott is csak parlag hegyoldalak kerülnek műve­lésre. Éppen ez igazolja azt, hogy a társulás teljesen önkéntes, amely na­gyon jó hatással van a „keményfe- jűek’“-re, a kétkedőkre, akik jönnek is szépszámmal érdeklődni a belépés lehetőségei iránt, hisz a jóért ők 's szívesen harcolnak és áldoznak. Most már abbamarad a kinti munka és ta­nulással, tervezgetésekkel, pipaszó mellett várjuk a rügyfakasztó ta­vaszt. (b 1) Mórágyról

Next

/
Oldalképek
Tartalom