Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-06 / 287. szám
1N7. december 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Látogatás a csehszlovák termelőszövetkezetekben Abban a szerencsés helyzetben v-olt részem, hogy felejthetetlen egy hetet töltöttem a Csehszlovák Köztársaságban. Saját szemeimmel győződtem meg arról, hogy a testvéri cseh nép milyen hatalmas eredményeket ért el a legutóbbi 12 év alatt a kommunista párt vezetésével a szocializmus építése útján. Delegációnkat, odaérkezésünkkor, meleg testvéri fogadtatásban részesítették. Nagyon jóleső érzés volt, hogy a község hangoshíradója is magyar nyelven üdvözölt bennünket. Kint a berencsi állomáson a tsz, a községi pártszervezet és a Nemzeti Bizottság vezetői és tagjai vártak. Látogatásunk célja az volt, hogy meglátogassunk termelőszövetkezeteket, állami gazdaságot, gépállomást és egyéb üzemeket, kísérleti gazdaságot. Elmondhatom delegációnk valamennyi tagja nevében, hegy amerre jártunk, mindenütt igazi testvéri, elvtársi szeretettel fogadtak. Kintlétünk alkalmával igen sok alkalmunk volt beszélgetni csehszlovák elvtársakkal és pártonkívüli. különböző területeken dolgozó emberekkel. Az a rész, ahol jártunk, Nyitra megye különböző járásai voltak. Mindenütt ahol megfordultunk, elmondták a cseh elvtársak, hogy mennyire aggódtak értünk az októberi ellenforradalmi időszak alatt. Érezték azt ők is, hogy a munkáshatalom volt veszélyben és ami történt az csak a néphatalom ellenségeinek volt jó. Hogy ma igy állunk, nekik is köszönhetjük. A cseh elvtársak velünk éreztek. Aggódva figyelték a cseh dolgozók, hogy mennyire aktivizálódtak a volt fasiszták az országon belül, de az országon kívül Is. Abban az időben, hogy kintjárt küldöttségünk Csehszlovákia ezen a részén, már a mezőgazdaság 65—70 százalékban a szocialista szektorhoz tartozott. Csehszlovákia parasztsága már megválasztotta magának az emberibb életet biztosító nagyüzemi gazdálkodást. Nagyon sok községen mentünk keresztül, ahol már az egész parasztság a J. R. D.-ben dolgozott. A J. R. D. nem más. mint nálunk a mezőgazdasági termelőszövetkezet. A termelőszövetkezetek, hasonlóan mint nálunk, úgy mérik a napi teljesítményt, mint mi, munkaegységgel. Ugyancsak ezekben a termelőszövetkezetekben havonta, munkaegységelőleget adnak a tagságnak. És év végén — úgy mint nálunk — számolnak el a tagsággal. Munkaszervezés területén is azonosak a mi termelőszövetkezeteinkkel. Vannak náluk is növénytermelő és állattenyésztő brigádok és munkacsoportok. Földjeik jól gondozottak és bőségesen teremnek. Nagy tanulság számunkra, hogy a csehszlovák termelőszövetkezetekben sokkal több az állat, mint nálunk. Pedig a feltételek nálunk sokkal jobbak, mert majdnem minden termelő szövetkezetünk rendelkezik istállókkal, vagy arra alkalmas épületekkel. Csak be kell őket népesítenünk, s erre pártunk és kormányunk minden lehetőséget megad. És anyagilag is elősegíti ezt különböző hitelek folyósításával. Csehszlovákiában a termelőszövetkezetek majdnem mind új istállóval rendelkeznek, amely be van modernül rendezve. (Villany, vízvezeték, önitató, fejőgép, stb.) Jártunk olyan állami gazdaságban, ahol nemcsak a tehén- vagy lóistállóban volt beszerelve az önitató, hanem még a sertéseknek a kutricában is. Nálunk azonban, amikor ezt a lehetőséget az államunk megadja — amint a faddi Kossuth Tsz-nek is folyósított a bank bizonyos összeget arra, hogy az új istállóiba csináltassák meg a vízvezetéket —■ nem fogadják el. Arra hivatkoznak, hogy ez költséges. Igaz. hoffv költséges, de megéri, és évek múltán megtérül. Megtérül azért is, hogy a hosszú téli hónapokban a jószág a meleg istállóból való kihajtással nem iszik, mert fázik, vagy az állatgondozó rest eleget bevinni számukra. Ez is hozzájárul, ahhoz, hogy téli időben állataink leromlanak, csökken a tejhozam, ami természetesen kevesebb bevételt jelent. de a terméseredményekben is mutatkozik, a talajerő utánpótlás kapcsán. Ha összehasonlítást teszünk a terméseredmények között, még inkább bizonyítják a fentieket. Csehszlovákiában a búza átlagban 5—6 mázsával terem többet, mint nálunk. A berencsi J. R. D. például cukorrépából holdanként 300 mázsát takarított be táblájáról. A mi szekszárdi járásunkban az átlag körülbelül 120—150 mázsánál mozog. Voltunk olyan csehszlovákiai mezőgazdasági üzemben, ahol még a 300 mázsánál is magasabb az eredmény. A berencsi termelőszövetkezetnél láttunk 3 000 darab kacsát is. ami, ahogy a cseh elvtársak elmondották, nagyon kifizetődő. E területen is van tennivalónk. Van számos olyan termelőszövetkezet itt is, ahol kitűnő lehetőségek vannak a viziszárnyasok tartására. Úgy hiszem, hogy okos szóval e területen is előre tudunk jutni. Csehszlovákiában a gépállomások és tsz-ek között is jobb a kapcsolat Minden nagy munkát a gépállomás gépei végeznek el. Ott a termelőszövetkezeteknek nincsenek szántó traktoraik. Vannak bizonyos számú gumikerekű vontató, vagy teherautóik és kisebb mezőgazdasági gépek vagy szivattyú, vagy egyéb kisebb motorok. Az igaz, hogy a gépállomások ott több géppel vannak ellátva. Láttunk olyan gépet, ami répát egyel, kapál, vagy egyszerre három sor cukorrépát emel ki a földből. Persze ezek nálunk is megvalósíthatók és meg vagyok győződve, hogy meg is lesz. De az is igaz, hogy bátrabban használják ott a nagyobb termés elérése érdekében a különböző talaj- porhanyító és talajművelő eszközöket. Erre nálunk is részben már mód van. Ezen a területen az a feladatunk, hogy szívós, nevelő munkával, a gépállomások javuló minőségi munkájával javítsuk a két szocialista szektor kapcsolatát. Az ellenforradalmi események után több termelőszövetkezetünk vett magának traktort mondván, nekik már a gépállomásra nem lesz szükségük Mennyire téves és káros ez a megáll p pítás. Ezt bizonyítja Böröcz László elvtárs a tengelici Petőfi Tsz agro- nómusa is. Elmondta, hogy a tsz-ben öt szántótraktoruk van. Ebben az évben a kezelőszemélyzet, a javító- rés7’eg, valamint a génekre költői* javítási összeg, üzemanyag, stb. költsége el fogja érni az 500 000 forintot Ha az ÁMG végezte volna az ösz- szes munkát ebben a gazdasági évben sokkal kevesebb összegből ki tudták volna ezt fizetni. Természetesen helyes, ha tartanak könnyű gépeket, zetorokat. kis kert; traktorokat termelőszövetkezeteink De a nagy munkákat a gépállomások, kai kell elvégeztetni. Cseh elvtársaink a lehető legjobb véleménnyé1 vannak a magvar gépekről. Igen sok magyar gyártmányú arató, cséplőgépet láttunk. Járt küldöttségünk különböző üzemekben, amelyek az utóbb1 években épültek. Voltunk Nyitra városában is, ahol az állami gazdaság nak saját konzervgyára van. Mindenütt tanasztaltuk és éreztük hogy a Csehszlovákiában élő magyar emberek egyforma egyenjogúságot élveznek a csehszlovákokkal. Nagvor sok magvar származású vezetővel beszélgettünk, szinte az állami élet minden területéről. Elégedettek bíznak a Csehszlovák Kommunista Pártban és kormányukban. Igen jóleső érzés volt, hogy a cseh dolgozóknak bármely területen is dolgozva meg van a szocialista társadalomba vetett hitük. És bíznak a szocializmus sikeres felépítésében: Büszkék elért eredményeikre és ez ad számukra további erőt a feladataik elvégzésére. Bátrabban beszélnek eredményeikről is. Nem tagadják, hogy van egy sor fogyatékosság is náluk, — de mindjárt hozzáteszik — aminek megszüntetéséről gondoskodni fognak. Elmondották, hogy sokat tanultak tőlünk is. Mi is sokat tanultunk tőlük, elsősorban azt, hogy mennyire kell szeretni hazánkat, népünket és pártunkat, Tanultuk tőlük mi is azt, hogy bátran beszéljünk 12 évi eredményeinkről, legyünk rá büszkék. És, hogy bátran harcoljunk a további sikereinkért. Eigner György GYERMEKEKNEK _ ■ _ _ _ _ A jókedvű Cselebi 1; Dózsa György megégetése után csak tizennégy tavasz múlott «I, s máris igen nemszeretem napok kö-* szöntöttek a magyarra. A szomorú emlékezetű mohácsi csatavesztés után a kontyos törökök úgy jártak, keltek hazánkban, mint a vásárban. Dul+ák szép jószágainkat, befészkelték magukat az udvarházakba, pré. dúltak, fertelmeskedtek s akit sikerült elfogniok, rabszíjra fűzték, de még a gyerekeknek se kegyelmeztek. Akit aztán bedugtak a Márvány tenger partján emelt hírhedt Héttoronyba, az szegény árva feje többé soha nem látta a magyar virágos réteket, de még a csillagos eget se! Vigyáztak is magukra a magyar vitézek, s inkább ott maradtak halva a csatamezőn, mintsem a török kezébe adják magukat! Mégis megesett még az olyan derék vitézzel is, mint amilyen Sza- páry Péter volt, hogy a kontyos kezébe került az ezerhatszázötvene- iik esztendő októberében. A csákvári csatában egy török kopjás oly szerencsétlenül sebesítette meg, hogy a fiatal magyar vitéz tehetetlenül fekve maradt a csatatéren. A kegyetlen Hamzsa bég Szapáry Pétert nem küldte a Héttoronyba, ott tartotta táborában s 30.000 forintokat kért érte váltságdíj fejében s gyönyörűségét lelte abban, hogy kínozhatta. Megvesszőztette, éheztette, koplaltatta, s ha már annyira el- gyengült, hogy alig állt a lábán, eke elé fogta a szerencsétlen Szapáry Pétert. El is pusztult volna, ha hamarosan ki nem szabadítják! A szerencse azonban forgandó. Újra tavaszba fordult az esztendő, a kegyetlen Hamzsa bég került fogságba. A főparancsnok Szapáry Péternek ajándékozta. Amikor ennek hírét meghallotta a bég, elkészült a halálra. Szapáry Péter egy reggel meglátogatta Hamzsa béget a tömlöcben s így szólt hozzá: — Mit gondolsz, mit teszek veled? — Megbosszulod magad! Halálra fogsz kínoztatni! — Nem kínoztatlak halába! — felelte csendesen Szapáry Péter, — bár megérdemelnéd. Hanem szabadon eresztelek, minden váltságdü és minden feltétel nélkül! — Majd hozzátette: — Meg akarom mutatni mt a különbség egy hitetlen kontyos és egy igazhitű becsületes magyar vitéz között. Mert az még a legyőzött ellenféllel Se bánik embertelenül. Amikor levétette a bilincset Hamzsa bég kezéről, Szapáry intett neki: — Menj isten hirivel! A török azonban nem mozdult. Halottsápadtan a tömlöc falának támaszkodott, s csak annyit szólt: — Nem mehetek! — Nem értelek —> szólt rá Szapáry Péter, — mi történt veled? — Amikor megtudtam — dadogta fojtott hangon a bég — hogy a te kezed közé juttatott Allah, mérget vettem be. Nem akartam megvárni, hogy halálra kínoztass ... Hamzsa bég nem fejezhette be, amit még mondani akart, Allah kegyelmébe ajánlva magát ott a börtönben kilehelte lelkét. (Folytatjuk.) n szocialista haza védelmében Irta s Baesa József, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöke A haza védelméről beszéltek hosszú évszázadokon keresztül voltak, akik a dolgozó nép megtévesztése érdekében nagy frázisokat hangoztattak, és a haza magasztos nevében a munkások, parasztok, haladó értelmiségiek legjobbjait börtönözték be és vitték bitó alá azért, hogy biztosítsák kiváltságos helyzetüket. A burzsoázia sárbataposta a haza függetlenségét. A haza szent nevében végezték ki azokat, akik felemelték szavukat a gyarmatosítás, az elnyomás, a kizsákmányolás ellen. A kommunisták voltak azok, akik magasra emelték a szabadság, a függetlenség zászlaját, melyet a burzsoázia sárbataposo'tt, a kommunisták voltak azok, akik az életük kockáztatásával is harcoltak a szocialista haza megteremtéséért. Már az 1919-es dicső Tanácsköztársaság idején soha el nem múló hőstetteket követtek el, melyet példaként kell állítani magunk elé, ennek szellemében kell nevelnünk az ifjúságot, mert a magyar ifjúság egy része nem ismeri azokat a hőstetteket, melyet a kommunisták ezrei követtek el azért, hogy dolgozó népünk felemelkedjen a gyarmati elnyomásból. Az ifjúság nem is tudja felmérni mit jelent számára a szocialista haza fogalma, ezért nekünk meg kell fogni az ifjúság kezét és vezetni kell azon az úton, amelyen a munkásosztály legjobbjai jártak és járnak ma is. Meg kell tanítani az ifjúságot az igazi hazafiság, a proletár internacionalizmus szellemében tanulni, gondolkozni és élni. A szocialista haza védelmében indultak harcba partizán alakulataink a második világháború idején a német fasizmus ellen, a szocialista haza védelmében áldozták életüket a párt, a munkásosztály legjobbjai, kiket az ellenforradalmi téboly csak azért gyilkolt meg, mert a hazához, a néphez hűek maradtak az utolsó csepp vérükig. Mártírjain^ emléke arra kötelez bennünket, hogy féltő gonddal őrködjünk szabadságunk, szocialista hazánk békéje felett. Munkás, dolgozó paraszt, értelmiségi dolgozó, a családi körben vagy a nap; munkád után gondolsz-e arra, hogy a családi élet boldogságát kinek köszönheted? Jut-e eszedbe, hogy a Szovjetunió testvéri segítsége nélkül nem lettünk volna képesek úrrá lenni az ellenforradalmi téboly felett, amely megsemmisítette volna mindazt, amit az elmúlt 12 év alatt a szocializmus építése terén elértünk, de megsemmisítette volna a boldog családi életedet is, melyet féltő gonddal kell őrizned és védned az ellen- forradalmi téboly külső vagy belső támadásával szemben. Az 1956-os ellenforradalom és a revizionizmus fekélye által megmérgezett légkör, az ellenforradalmárok által megszervezett sztrájk következtében több mint 12 milliárd forint kára lett az országnak. Ezt az összeget a békés építésre, a dolgozó nép életszín vonalának emelésére tudtuk volna for dítani s ez a te családod részére is jelentett volna változást. Az ellenforradalom leverése után a Magyar Szocialista Munkáspártnak hatalmas politikai jellegű intézkedése volt a munkásőrség létrehozása, ez azt jelenti. hogy a munkásosztály fegyveres egysége, a proletár állam a haza megvédése érdekében fogott fegyvert. A munkásőrség egymagában nem képes megoldani azt a hatalmas feladatot, mely a haza népi védelmének szerteágazó, sokoldalú feladatát jelenti. A lakosság tömegeinek bevonásával meg lehet és meg is kell oldani e feladatokat, melyet a párt, a dolgozó nép joggal elvár tőlünk. A szocialista társadalomban, ahol a gyár, a föld, a bánya a dolgozó nép kezében van, ahol minden intézkedés a nép anyagi jólétét szolgálja, kötelességünk felvetni párttagok, párton- kívüliek, vezetők és beosztottak, üzemek és vállalatok vezető, felé, iskolák nevelői, pedagógusai felé a dolgozó tömegek felelősségét; a szocialista haza népi védelme az egész magyar nép ügye. Örök igazság Marx Károlyinak az a tanítása, hogy a munkásosztálynak a forradalom győzelméhez és hatalmának megtartásához saját katonai politikát kell folytatni. Haditudományi ismeretekkel és rátermett vezetőkkel kell rendelkezni. Az elmúlt évek azt igazolták, hogy a tömegeknek a szocialista haza védelmére való felkészülése nem volt megfelelő. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség feladata, hogy ezt a mulasztást a legrövidebb időn belül pótolja. A párt Központi Bizottsága 1957. májusi határozata kimondja, hogy a Magyar Honvédelmi Sportszövetség politikai tömegszervezet, ennek alapján szövetségünk minden alapszervezetének, minden tagjának elsőrendű feladata, hogy a párt honvédelmi politikáját megismertesse a széles dolgozó tömegekkel. Az a célkitűzésünk, hogy a haza védelméről szóló előadásokon keresztül, a megye területén minden községben ápoljuk a haza iránti szeretetet. melyet megyénk dolgozó népe már oly sok alkalommal tanúsított a súlyos megpróbáltatások nehéz éveiben. A munkásnak, parasztnak a szocialista haza megteremtése volt a legfőbb vágya, ez a vágy valósággá vált 1945-ben, amikor a dicső Szovjet Hadsereg meghozta a szabadságot a független, szabad hazát, de ezt a hazát meg kell védeni a külső és belső ellenségeinkkel szemben. Most már van hazánk, és nem engedhetjük, hogy a kapitalisták vadászterületévé váljon. Meg kell vé- den, adott esetben népünk tulajdonában lévő gyárakat, üzemeket, állam, gazdaságokat, tsz-eket. Az MHS feladata igen szerteágazó, magában- foglalja a tartalékos tisztek összefogását és továbbképzését, a katonai szolgálatra bevonuló fiatalok katonai előképzését, a néphadsereg megszerettetését, hogy fiataljaink érezzék, hogy a haza védelme minden magyar állampolgár számára megtisztelő feladat és megszeressék a néphadsereget. Közreműködünk a lakosság légvédelmi, atom és hidrogén fegyverek elleni védekezésre való felkészítésében. A katonai kiképzéseken kívül szövetségünk irányítja mindazokat a sportágakat, melyek honvédelmi jellegűek: repülés, ejtőernyős, motoros, lövész, rádiós, íjász, modellezés stb. Ezzel megismertetjük a technika alapvető kérdéseit és hozzájárulunk a dolgozók technikai műveltségének emeléséhez. Ezt a szép, de igen komoly feladatot a Magyar Honvédelmi Sportszövetség csak úgv tudja megoldani hogy a pártra támaszkodva, a tömegszervezetekkel összefogva, a tömegek körében felélesztjük a haza iránti legszentebb kötelességet, a szocialista haza védelmét. így cselekednek a szovjet emberek November 18-án, a „Tarasz Sev- csenko” szovjet gőzös Ceylon közelében hajózott. Az ügyeletes matróz egy vitorlás hajót vett észre, amely segélyjeleket adott le. A szovjet gőzös kapitánya teljes gőzzel a segélyt kérő felé irányította hajóját, Nemsokára kiderült, hogy az indiai .Rahmatu-Rahmun” vitorláshajó került bajba. Az indiai tengerészek vizet és élelmiszert kértek a szovjet matrózoktól. Ali Abdullah, az indiai hajó parancsnoka, a következőket mondotta: — Már tizennyolc napja hányódunk az óceánon, mert a széljárás nem megfelelő. Élelmiszerünk és ivóvizünk kifogyott. Útirányunktól már régen eltértünk. Számtalan külföldi hajó úszott el mellettünk, de senki sem figyelt fel vészjeleinkre. Végül a szovjet tengerészek segítettek rajtunk.
