Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-04 / 285. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1037 december 4. K őzépiókoLáéök _____________________ * ________________________ Sz erkesztették a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulói, az iskolai szerkesztőbizottság vezetésével. Az első, amit megláttam, egy vörös kör volt — nem ökör vörös ökör nincs is — szóval egy vörös kör, ami egy szürke folt közepéből jött ki. Megdörzsölöm a szememet, és megint megnézem. Ugyanaz, mint az előbb, de most még vörösebb. Mi lehet ez? Aha. Kel a Nap. Ja igaz, felkelés, hány óra? — kérdezem ásítva. — Hét lesz mindjárt — mondja édesanyám és kiveszi a fejem alól a párnát. A paplant már az előbb elvitte, csak akkor nem vettem észre. Hiába na, fel kell kellni. — Milyen óráid lesznek ma? — kérdi apám borotválkozás közben. Sietve sorolom: Az eszperantó tanárunknak hastífusza van tudod, már év eleje óta, állítólag haldoklik. Szegény. Fiú torna, arra nem kell készülni, aztán fi»ka, azt már mondtam, hogy elmaradt a múlt óra, történelem, a tanárnő elutazott, csak a jövő hónapban jön meg, lánytorna és magyar. Magyarból Kölcsey volt feladva, hamar megtanultam a Pa... Párái... szóval intelmeket, nem nehéz, egy spártai királyról van benne szó, aki a termophylei szorosban tartott vívóedzést háromszáz katonájával. Sajnos, mind meghalt, pedig biztosan megnyerték volna a kardbajnokságokat. Szóval ezek az órák vannak ma.1 Utána valami halvány érzésem ke-, letkezett, hogy ugyanezt mondtam tegnap, és tegnapelőtt is. de úgy látszik apunak — szerencsére — nem tűnt fel. költői, valami, hát hogy is mondjam, valami aranyos... megvan! Szóval a lemenő Nap sugaraitól lenn a város be van aranyozva. Persze, ezt a szép kilátást az ember csak egyedül tudja élvezni, mert, ha esetleg egy leendő szépségkirálynővel sétál, akkor mindent lót, csas éppen a tájat nem. De hát ugye ez érthető. Na, itt az iskola. Felbaktatok a második emeletre. Micsoda sok lépcső, legközelebb megszámolom. Becsengetnek. A többiek állítólag a következőket látták: Hirtelen ledobom a táskámat és vad ugrásokkal leviharzom a lépcsőn. Már amennyire egy ilyen magamfajta viharzani tud. Szóval lehorahnok a lépcsőn, tudniillik én vagyok a hetes és még nincs fenn az osztálykönyv. A kapusszobában sincs. Biztosan mar felvitték azok az áldott jó lányok. Rohanás vissza, hátha már benn van az osztályban a hastífuszos eszperantó tanár. Hála a rohanásomnak, még nincs benn. Mi ilyenkor a teendő? Ráordítok az osztályra, hogy halkabban üvöltsenek és leülök a helyemre szavakat tanulni. Na, ez kész van. Csak azt nem tudom megérteni, hogy mi a csodának írok én az őszről, mikor már régen tél van? Günther Gábor Irodalmi szakkörünk munkája a kulturházban December 1-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a gimnázium KISZ szer vezetőnek kezdeményezésére irodalmi matinét rendezett a gimnázium irodalmi szakköre „Dal és költemény” címen, a Városi Művelődési Házban. lelkesen készültünk erre a napra. Célunk volt a város kulturális színvonalának emelése, iskolánk ió hírnevének öregbítése, s gondoltunk arra is, hogy talán sikerül érdeklődést felébreszteni az irodalom iránt olyanokban is, akik eddig távol álltak tőle. Kis késéssel körülbelül félház előtt kezdtük meg műsorunkat. melyet igyekeztünk jól összeválogatni, szavalatokból, ének és zongoraszámokból. A műsorban Beethoven és Schubert csodálatos muzsikája is szerepelt. Műsoron voltak kedvenc költőink szebbnél szebb versei is: Puskin „Anyegin’‘-jából, Tatjána levele, Radnóti Miklós: „Levél a hitveshez." Tóth Árpád: Lélektől lélekig, Vörösmarty Mihály: „Kisgyermek halálára", József Attila: „Altató" s ezzel párhuzamosan egy néger bölcsődal, s sorolhatnám még tovább. Úgy érezzük jól végeztük munkánkat, amit a kevés, de lelkes közönség tapsa is bizonyított. Reméljük, hogy a következő előadásunk már nagyobb számú közönség előtt fog lezajlani. Feuerbach Apollónia III. b. KISZ-élet a szekszárdi gimnáziumion Nagy Endre: ES1M ' Megérett, Feketén villant a tőkén. Leszedték, zúzták, facsarták — Vörös, piszkos lé Buggyant elő lomhán» Lucskosan a résen. Sötét hordó mélyére került, S megindult a zúgó erjedés. Forrt és sistergett. Később kristálytisztára szépült, — Az örök Eszme — Borrá lett. Beöthy Zs. Mária: Ifjúság Öh, édes, boldog ifjúság, Te égi fény, te tiszta láng, Óh ne múlj el, ne szaladj, Maradj velünk, el ne hagyj! Még boldoggá lesz egy virág, Nem szomorít a kopasz ág, A felhők közt kacagunk. Ott vagyunk, hol akarunk. A párizsi Notre Dame-ban, Vagy velencei gondolában, Világűrben vagy a Holdban, Távol fénylő csillagokban. Mi nem látjuk a szennyeset, Szeretünk minden kedveset, Hiszünk a szépben, a lóban. Egy színben, s egy röpke szóban. Mi mindig újat alkotunk A magasba fel haladunk Tudás vágya festi arcunk A szépért, jóért folyik harcunk. Lehet, maid mint késő vének Ha elszálltak a víg évek — Csak szalmaláng volt. balga hév — S titkon könnyet morzsolunk szét... Te édes, boldog ifjúság Te égi fény, te tiszta láng Óh, ne múlj el, ne szaladj, Maradj velünk, el ne hagyj. Az iskolába menet rengeteg lehullott falevelet láttam és állandóan potyogott a nyakamba a többi. És ilyenkor kell nekem iskolába menni. Szörnyű. Hiába, ilyenkor ősszel minden összejön. ősz. Hideg, eső, kopasz fák, mérges emberek, iskola és... érik a szőlő. Délután kimegyek a Kálváriára egy kicsit körülnézni. Na, nehogy valakinek az jusson az eszébe, hogy azért megyek, hogy teletömjem ,a gyomromat lopott szőlővel — á dehogy! Kizárólag a csőszt akartam kicsit szórakoztatni. Úgyis olyan unalmas az élete szegénynek. Már látom előre, hogy torzul el az arca az örömtől, ahogy meglát és azonnal rám uszítia a kutyáját, hogy az se unatkozzék. És hogy én se unatkozzam. sietve felloholok a tetőre. Nem a kutva tetejére, hanem a hegytetőre. Fenn a tetőn gyönyörű kép tárul az ember szeme elé. Lenn a város a lemenő Nap sugaraitól befestve. Nemv ez a szó nem jó ide, ide valami A gimnázium KISZ-szervezete 1957 májusában alakult. — Nem védekezésképpen — így aztán az elmúlt tanévben nem sokat dolgozhatott, de azért mégiscsak tett valamit. S hogy eloszlassuk azt a tévhitet, hogy a fialok nem politizálnak, ím: elsőnek a KISZ-szervezet „kérdezz—felelek délutánt rendezett két esetben is. ahol tisztázták a tanulók az előttük még homályos vagy tisztázatlan problémákat. Év < végén évzáróbált rendezett a KISZ-szervezet. Igaz, hogy ezen a bálon az udvar volt a parkett, de azért jól érezték magukat a fiatalok Kerékpártúrát is rendeztünk, melyen egyaránt résztvettek a KISZ-tagok és a KISZ-szervezeten kívülállók Is. A KISZ-szervezet ebben a tanévben földrajz, magyar, kézimunka, valamint színjátszó szakkört szervezett, a közelmúltban pedig szavalóversenyt rendezett az iskolában. És ami meg nem vetendő, a KlSZ-szer- vezet szervezésében kulturális verseny folyik a tolnai gimnázium és a szekszárdi gimnázium tanulói között. A sportköri munkában is részt- vesznek a fiatalok. Ezt a már lezajlott kosárlabda évfolyam bajnokság, valamint a most folyó asztalitenisz versenyek igazolják. Az eredmények mellett hiba is akad a KISZ-szervezet munkájában. Körülbelül 20 tanuló csupán adminisztrációs munkának tekintette a KISZ-szervezetbe való jelentkezést. Kitöltötték a jelentkezési íveket, de a tagsági könyvük átvételére már nem vettek maguknak fáradságot, s a taggyűlésen sem jelentek meg. A KISZ-szervezet vasárnap délelőtt „Dal és költemény" címmel irodalmi matinét rendezett a városi művelődési házban, s a mind nívósabb és színesebb műsorok rendezése bizo nyitja, hogy munkája mind eredményesebbé válik. — h —n Az erdő Miért szereted annyira az erdőt? —szegezik sokszor mellemnek a kérdést barátaim. Mi szépet látsz az erdőben, mi érdekeset találsz benne? Nekik szeretnék most válaszolni: Sok erdőt bejártam, s mindegyiket megszerettem, de legjobban közülük a lapályon fekvő Taplós erdejét. Itt voltam legtöbbször kirándulni, ehhez a tájhoz fűződnek a legkedvesebb emlékeim. Láttam itt már virágbanyíló tavaszt, dús termésű nyarat, sárguló levelű őszt, fagyos telet. Tavasz. Az ébredő természet sehol sem lehet olyan szép, mint itt! Cinkék csivitelése, amint féreg után kutatnak: az érkező pacsirták dala életet varázsol a dermedtségből ébredő erdőbe. Megtört a tél uralma, éket ütött bele a kibontakozó élet, a madarak vándorlása, a rügyet bontó fák. Erőtől duzzadnak a rügyek, hoev végül kipattanjanak belőle a fiatal hajtások. Mennyi csodálatos zaj szinte hallani a zsenge levél első lélegzését, a harkály szorgalmas kopácsolását, a magasan köröző héja rekedt kiáltását, a tovairamló, koronás király, a szarvas, távolodó csörtetését. Fészket raknak a madarak, hogy a tojásokból hasznos rovarpusztító gébics, vagy véreskörmű karvaly legyen. A tószéli nád sziszegve hullámzik a langyos fuvalattól, mely tova fut. hogy megborzongassa a simatükrű tavat is ... Azután a napok hosszabbak, s melegebbek lesznek és beköszönt a vö- röspipacsos nyár. A fákat már zöld lomb borítja, s a felmelegedett tóban már jókat lehet fürödni. A nyár rengeteg virágával felejthetetlenné teszi a tó másik oldalán levő mezőt. Kék búzavirág, szende margarét, s piros pipacs díszük rajta. Az észak azonban küld egy hideg fuvallatot, s bejelenti a tél elődjét, az ezerszínű őszt. A magyar ősz. Mennyi szépség, mennyi pompa?! A gyülekező madarak éktelen, mégis oly kedves lármája. Csoportba verődve halásznak a gémek, s a fecskék sűrűn ülik a töltésen végigfutó telefonvezetéket. Cikázva villannak a tó felett a kecsesröptű halászmesterek, a csérek. A víz hátán vöcskök úsznak, s az erdőben késő este öblös hang fut végig. Bőgnek a szarvasok a bikák tusakodnak, s aztán jönnek a vadászok és sok kecses szarvas szeme homályosult el, mert az ember belé küldte a halált. A napok hidegebbek lesznek, reggelenként már dér leni be a fákat. Megérkezik a tél. Fagyos ostorával végigcsap a vidéken, s ahová üt elcsendesül minden élet. Az összes állat meghúzódik odvábán, üregében. s a növények is dermedtségbe burkolóznak. A tél azonban nem állítja meg az életet, mert reggelre a puha hóban ezernvi nyomot láthatunk, melvek az éi szaka mozgalmasságáról árulkodnak. S amikor a tél elmúlik, újra kezdődik a tavasz, de nem ugvanz, hanem sokkal szebb, sokkal dúsabb élet. Végh Miklós I/e. o. Balatoni pillanatkép Miután végiggördültünk kerék- páráinkon a Balaton déli oldalán — Balatonfüreden állomásozunk. Lakóházunk szőlőkarók tömkelegé közt húzódik meg, egy nyikorgó diófa védelme alatt. A kanyargó műutat is látni innen. Pirkad. Kilépünk o. kis villa ajtaján. Ködfüggöny zárja el előlünk az élet színpadát. Színpad a Föld, szereplők: emberek, állatok, nézők: barátom és én. Tics-tocs, tocsok a fonott lábbeli talpa a bokáig érő sárga-fekete anyagban, a sárban. Egész éjjel esett, állapítja meg barátom. Én helyeslő morgás helyett a szandálom után kutatok egy igen kedves kis tócsában. Szép idő ígérkezik, állapítom megt mint jószaglású meteorológus. Barátom: Csusza azonban már a műútról integet nyakig sárosán, hogy siessünk, mert lekéssük a balatoni expresszi, a vicinálist. Badacsonyban szándékoztunk tölteni az egész napot. Megérkeztünk az állomásra, ahol alsónadrágra vetkőzvef megtisztálkodunk, majd a várótermi padokat igénybevéve, várjuk a vonatot. Egyszer csak szúrós szemű, a fején piros tányért viselő kartárs lép be, hóna alatt palacsintasütővel. (Már csak a tűz, meg a palacsinta hiányzott, hogy meg is reggelizhessünk.) Annyira gyanúsan nézett bennünket, illetve a lábunk körül a padot, hogy jobbnak láttam egy nagyot ásítva, unott ábrázattal eltűnni. Szerencsére tovább már nem fog. lalkozhatott velünk, mert a kávé- daráló éppen most indult ki az állomásrólígy már csak a palacsinta- sütő emléke lebegett orrunk előtt pár kilométerrel odább. Utóbb még hálásak is voltunk neki, hogy fel- ugrasztott, mert különben Füreden ragadtunk volna. A Badacsony felé száguldó, szikrát köpő sárkányunk belefúródik a már-már felszakadozó, ólomszürke ködfoszlányokba. Kupénk nagyrészét egy terjedelmes, hortyogó öregúr volt szíves elfoglalni. Egyhangú zenéje minket is álomba ringat. Felriadok... Ködöt láttam, amint kitekinték. Barátom is elaludt az igen izgalmas könyvnek nevezett valami mellett. Nem baj, nyugtatom meg saját magamat, míg megyünkt addig nincs baj. Újra elszundikáltam. Rossz álmom volt. Kalózokkal harcoltam, azok ordítottak és nem hagytak áludnii pedig én már legyőztem őket. Hopp ... kopp ... fejbevertek. — Felébredek. Ijedten nézek fel és rémületemre egy eleven — kalauzt látok. Mennydörgő hangon tudakozódik: Hová igyekeznek? Badacsonyba — rebegem. ö rendkívül szeretetreméltó előzékenységgel feleli: — Már egy órája Tapolcán állunk! LEVENTE PÉTER, 1. C. A barátság első szálai Nagy izgalommal és bizakodással indultunk el a tolnai gimnáziumba. Egy kis műsorral akartunk kellemes estét szerezni az ottani diákoknak. A magyar és a világirodalom egy-egy gyöngyszemeit, a klasszikus zene szépségeit akartuk bemutatni. A gimnázium igazgatója, KISZ titkára és még két tanuló fogadtak bennünket, igen kedvesek voltak. Az előadás kezdetéig igen vidám és baráti beszélgetéssel telt el az idő. Nagy volt az izgalom a szereplők között, amikor pontosan fél hat órakor a tolnai Gimnázium tanulói megtöltötték a termet és szétnyílt a függöny. Gimnáziumunk KISZ-szervezetének titkára rövid köszöntőt mondott, utána a tolnai gimnázium igazgatóhelyettese köszöntött bennünket. Utána a szereplők léptek egymás után a kivilágított színpadra. A számok nagy sikert arattak. A tolnaiak nem sajnálták a tapsot sem a szavalóktól, sem az énekesektől, sem a zongoristáktól. A Karinthy-novella előadója vastapsot kapott. A szerény kis műsor végén pedig szűnni nem akaró taps jutalmazott minden szereplőt. Az igazgató és az igazgatóhelyettes megköszönte szereplésünket, mi pedig azzal búcsúztunk, hogy szívesen látjuk és várjuk a tolnai gimnazistákat a mi iskolánkban. Bakos Mária II/d. Az ősz
