Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-20 / 273. szám

1951 November 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Gazdag ember . . . Furkó-pusztát nemcsak arról isme­rik a környéken, hogy ott Kender­gyár van, hanem arról is, hogy a hátai Vörös Zászló Termelőszövetkezetnek itt van egyik üzemegysége. Ott találkoztam Hopp Andrással a ter­melőszövetkezet sertésgondozójával. András bácsit valahogy mindig íoy képzeltem el. Hatalmas csizmában, báránybekecsben és kucsmában, bal­lagva a visító sertéshad után. Most kivételesen nem hajtott ki, a tarka, fehér és fekete malackák az ólban és a kifutóban ugrándoztak. András bá­csi sorra megmutatta a közel 160 da­rabból álló állományt, aztán rákönyö­költ az egyik kutricára — beszél­gettünk. — Gazdag ember maga, bátyám — kezdtem így. — Százhatvan darab jószág korlátlan ura. gondozója. Nem? — Jót mosolygott magában az öreg, aztán nem maradt adós a válasszal. — Bizony, gazdagnak mondhatom magam, szép ez az állomány, de szép az is, amit értük kapok. Jutott a munkaegységekre, de adott a háztáji is. Azérf nem megvetendő az a 14.5 mázsa búza, 6 mázsa árpa és még sok minden, amit kaptam. Támasztottuk a kutrica oldalát és András bácsiból csak úgy hömpöly­gőit a szó. Elmondta, hogy alapító tagja a tsz-nek. —1 Tudja, azért most jobb az új belépőknek, mint annakidején neA künk. Belépnek, aranybányába csöp­pennek, megvan a jó föld, állatállo­mány, minden hónapban készpénz- előlegei adnak, egyszóval amit az em­ber szeme, szája kíván. Bezzeg akkor, 114 darabból állt a birtok. Segítség­képpen aztán csak ígéretet kaptunk. Igaz, azt azután bőven, de az ilyen segítséget nyugodtan szegre akaszt­hattuk. — Földdel lépett be ... — Hat holdat, aztán nem is akár­milyet vittem be. Nem panaszkodha­tott, aki learatta, mert a másfél hold megadta a 30 mázsát. De bevittem 2 darab jármos tinót, kocsit, ekét, bo­ronát szóval mindent. Igaz, hogy a tinókat később eladtuk, kellett a pénz osztásra, hiába, nem■ volt szé­gyen a szegénység, csak egy kicsit kellemetlen. Nehéz volt az első pár év, az igaz, de segített az állam, aztán mi is megfogtuk a munka boldogab­bik végét, dolgoztunk, „tollasodtunk”. Még sokáig beszélgettünk a múlt­ról a nehézségekről és arról, hogy érdemes volt küzdeni, dolgozni, mos­tani eredményeik bőven kárpótolják a fáradságért valamennyiőjüket. B. R. r Földjnűvesszövetkezetek Tolna megyei Szövetkezeti Központja Igazgatósága 1957 november 29 30-ra összehívta a Tolna megyei Fö!dmfivesszöveike?etek IV. MEGYEI KÜLDÖTTG YŰLÉSÉT, amelyre ezúton is meghívja a megválasztott küldöt­teket és a meghívott vendégeket. A KÜLDÖTTGYŰLÉS HELYE: Szekszárd, Városi Kultúrotthon (Bajcsy Zs. u.) Kezdete: november 29-én 8 órakor. NAPIRENDI PONTOK: 1. A MÉSZÖV Igazgatóságának beszámolója. Előadó: Kovács György elvtárs, a MÉSZÖV lg. elnöke. 2. A MÉSZÖV felügyelő bizottságának jelentése. 3. Beszámolók feletti vita, indítványok, javaslatok. 4. MÉSZÖV alapszabálya és a határozati javaslat megvitatása, jóváhagyása. 5. A vezetőség felmentése és a megyei választmány, megyei felügyelő bizottság és országos küldöttek megválasztása. . November 29-én este 20 órakor a Pécsi Nemzeti Színház előadásában a ,,Víg özvegy” kerül bemuta­tásra. MÉSZÖV IGAZGATÓSAGA .J Égettszélű könyv foszlány ok... Csend... Annyira csend van, hogy szinte bántja az embert. Múzeum. Képek, régmúlt idők történelmének maradványai. —- Római légiók országútjának jelzőkövei. Képek, festmények, háziszőttesek. S most talán még látogatottabb a múzeum. Jön be a kapun egy munkás­külsejű ember, kezében kis fatáskával, bent a képeket né­zegeti egy idős néni karján bevásárló kosárral, odább egy lépéssel fiatal anya, karján gyerekkel, olvassa a fénykép szövegét. A. m.ultat idézi, a közelmúlt­ra emlékeztet a kiállítás, me­lyet a Hazafias Népfront városi bizottsága rendezett. Az egy évvel ezelőtti ellenforradalmi eseményeket mutatják be ké­pekben, fényképmásolatokban. Mit írjak erről, azt, amit már annyiszor elismételtünk, azt, hogy újból mondjuk, hogy soha többet ilyen nem lesz! Szavak, s megint csak szavak ezek. Nézzük az emlékkönyvet. — öreges írással, írta be nevét egy idős néni, a toll az íráshoz nem szokott kézben kiesig fel­karmolta a papírt: „Nem en­gedjük, hogy mégegyszér elő­forduljon .. ■” A másik oldalon egy munkás őr bejegyzése: ,,Vigyázunk ar­ra, hogy ne forduljon elő többet." S a csendes teremben csak üt­ött hallik egy csosszanás, amint az emberek mennek sorra a táblák, fényképek előtt, néha halk beszéd üti meg az ember fülét. Agyonvert emberek fényképe, hősi halottak meg- kínzatásának dokumentumai, azoké, akik életük utolsó per­céig helytálltak, akik életüket áldozták. Egy vitrinben könyvek ... Égettszélű, tépett könyvek. Ol­vasom a lángmarta lapokat: Petőfi összes versei ■.. Lenin művei... S írók könyvei, akik­nek nagyon kevés közük volt a kommunizmushoz. Elégették azok művét is. S most a vitrin alatt, ahogy az évek sárgítani fogják a megperzselt Petőfi kö­tet s a Lenin művek lapjait, emlékeztetni kell, mindig és emlékeztetni... Nemcsak köny­veket égettek nemcsak ezt akarták. -. ■. Alpári Gyula 1382 - 1944 Megyénkben csak keveseknek adatott meg, hogy Alpári Gyulával, megyénk nagy szülöttével, a magyar munkásmoz- ! galom egyik kiemelkedő vezérével be- ! szelhettek. Dunaföldváron született 1882- ! ben, s hamarosan, az elemi iskola el- ; végzése után, elkerült a dunamenti köz- ! ségből Dunaföldváron ma már alig-alig I élnek azok, akik emlékeznek rá. Arra pedig szinte senki sem emlékezett, hogy hol^ melyik utcában, házban látta meg a napvilágot. jcxxxxxxxxxxjooocxxxxjoooocxxjoooooooooo A GYŰLÖLET (Igaz történet a tamási járásból) ii. A hazugság ára Alig pár órával előbb érkezett meg Jutka Pistával és máris otthonosan érezte magát Kalányoséknál. Ebéd előtt Kalá- nyos bácsi is hazaszaladt az étteremből, ahol muzsikálni szokott, hogy megnézze jövendőbeli menyét, aki az ő tanító fia felesége lesz. Ebéd után Kalányos néni mosogatni ment a konyhába. A fiatalok magukra maradtak. Egy darabig szótlanul, gyö­nyörködve néztek egymásra, a sezlon szó1 lén ülve, aztán Pista átölelte a lány dere­kát, közelebb vonta magához, s halk, gyengéd szavak hagyták el az ajkát: — Holnap . . . holnap a feleségem le­szel. — A tiéd... csakis a tiéd .. . súgta tüzelő arccal Jutka, s megsíinogatta a fiú kékesen csillogó, göndör fekete haját. — S a szüleid? — kezdte megint Pista a beszédet. — Mi lesz, ha ők kitagadnak, ha megtudják, hogy a feleségem lettél? — A lány arcán hirtelen keletkezett nagy-nagy szomorúság látszott, mikor válaszolt. — Ezt nem tehetik... De ha mégis megtennék, azzal sem törődnék . . . Pista most erősebben ölelte a lány dere­kát, Jutka becsukta szemeit, s karjait a fiú nyaka köré fonta, amikor várat­lanul motorzúgás, majd nehéz, gyors lé­pések zavarták meg őket. Aztán kopogta­tás nélkül feltárult az ajtó, s az ajtóban Bandzsavári Elek jelent meg, feldúlt áb- r ázattál. A váratlan vendég egyenest a lányhoz fordult, s gyors, kapkodó hangon ha­darta : — Jutka... Apád... Apád felakasz­totta magát, amikor megtudta, hogy ott­hagytad őket. A lány előtt elsötétedett a szoba, el­ájult. Amikor később magához tért, Pista vezette ki a Pannóniához. Gépies, erőtlen mozdulatokkal ült Bandzsavári Elek mögé az egybeépített, kettős nyeregre. Végtelenül gyengének, erőtlennek érezte magát, s kimondhatatlanul mély undort érzett. . . Undorodott saját magától. . . Gyilkosnak, apagyilkosnak érezte magát. Bandzsavári Elek nyolcvankilométeres sebességgel száguldott a délutáni forga­lomtól megelevenedett országúton. Agyá­ban cinikus, csúfondáros gondolatok vál­togatták egymást. Titokban ő is szerelmes volt Jutkába, de a lány mindig hideg közönyösséggel utasította vissza minden kísérletét. Közeledtek a faluhoz, már a távolból látszott a református templom tornyának csillaga, amikor Jutka keserves, idegtépő zokogásba kezdett. Bandzsavári Elek lassította a motort egy pillanatra, hátratekintett, ajka körül torz mosoly bujkált, s a motor zúgását túlkiabálva mondta: — Nem igaz ám, hogy Apád felakasz­totta magát. . . Ezt csak azért mondtam, mert megígértem neki, hogy hazahozlak, mielőtt még a cigány felesége lennél. Jutka egy darabig kábultan hallgatott. Ügy érezte, mintha forró, égető zuhany alól jéghideg, ólmos esőbe taszították volna. Hirtelen mindent megértett. Vad kétségbeeséssel kiáltotta Bandzsavári Elek fülébe:-— Állj meg . . . Állj meg.. . Én vissza­megyek. Bandzsavári csúfondárosan felröhögött s gázt adott a motornak. — Ha nem állsz meg, leugrom — hal­lotta ismét a lány kétségbeesett hangját Bandzsavári Elek, s mégjobban fokozta a sebességet. S aztán érezte, hogy a lány felemelkedik a nyeregben. Bandzsavári ideges mozdulattal kapott lábával a fék felé. de mielőtt fékezhetett volna, erős rántást érzett, s a motorral együtt az árokba dőlt. Csak keserves kínok között tudott fel­emelkedni, iobbkeze csuklóia felett a nyílt törés következtében előbukkant a csont szétrepedt bőre alól. Jutka három lénés- nyire hevert melle'te. szétomló nagy haja vérben ázott, arca felismerhetetlen volt a zúzódásoktól. i A községi pártszervezet és a kommu­nisták úgy határoztak még ez év nyarán, hogy szervezetten megkezdik felkutatni — amennyiben erre még lehetőség van — a szülőházat. Kerestek, kutattak. Be­széltek a község legidősebbjeivel, okmá­nyokat vizsgáltak, de a legtöbb esetben noltvágányra jutott a lelkes munka. Al­pári szüleinek lakását több helyen is fel­fedezni vélték. Ez, mint később kiderült, helytálló tényék voltak, mert Alpáriék nem rendelkeztek saját házzal, csupán föbérleti lakásuk volt. Alpári Gyula szülő háza Dunaföldváron Eljutottak özvegy Nagy Ferencnéhez is, aki — fiatal korában — többször beszélt a felnőtt Alpári Gyulával, több alkalommal járt náluk. Nagy Ferencné elmondta, hogy Alpári körülbelül 1914- ben járt Dunaföldváron utoljára és tar­tózkodott néhány napig szülőföldjén. Ezenkívül 1918-ban egy félnapra érke­zett haza. Mindkét esetben Járt nála. özvegy Nagy Ferencné visszaemléke­zése szerint Alpári szülei a nyolcvanas években kis szatócsüzlettel rendelkeztek, amely a Paksi utca egy leágazásának sarkán volt. Ott született Alpári Gyula, Az épület még ma is ugyanúgy áll, mint 1882 ben, de az épület elé azóta az új tulajdonosok modern épületszár­nyat építettek. Képünkön jól látható a nádfedeles épületrész, Alpári szülőháza. H I HE K — HUNYADI KÁROLYNÉ, a Hazafias Népfront megyei titkárának felesége hét­főn este fél 1Ő órakor meghalt. Temetése szerdán délután negyed négykor lesz a szekszárdi temető halottasházából. —• TOLNAY KLÁRI betegsége miatt megváltozott a kultúrház ma esti programja. A „Játék és valóság” helyett, melynek előadása januárra maradt el. ma este „Pesti posta” cím­mel kétrészes zenés játékot láthat a közönség a Városi Művelődési Ház­ban. A műsorban fellép Gobbi Hilda Kossuth-díjas művésznő. Bordy Bella, Lehoczky Éva, az Állami Operaház tagja. Berczy Géza, a Nemzeti Szín­ház tagja, Kishegyi Árpád, az Állami Operaház tagja és Antalfy József, a Fővárosi Operettszínház tagja. — TÖTH JÁNOS, Regszemcse! la­kos, szalmatetős fészere november 15-én este háromnegyed 9 órakor ki­gyulladt és leégett. A fészerben több, mint 50 mázsa széna, szalma és pely­va volt. Az ügyben folyik a nyomo­zás. — KISMÁNYOKON a községfej­lesztési alapból 10.000 forintos költ­séggel járdát építettek. Ugyancsak 10.000 forintot fordítanak vízlevezető árkok ásására, hogy a réteket víz­telenítsék. A lakosság társadalmi munkával is hozzájárul mindkét munkához. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOC1 Uj szakemberek érkeznek az állami gazdaságokba — GEIER HENRIK 62 éves báta- széki űtőr Bátaszék és Baja között a 108-as kilométerkőnél hagyta munka­közben a kerékpárját, ahonnan több más értékkel együtt ellopták. A tet­tes ismeretlen. A rendőrség az ügy­ben megindította a nyomozást. — NOVEMBER 22-ÉN a TTIT rendezésében Kaszás Imre tart peda­gógiai előadást a gimnáziumban. Az előadás címe: „Apa! Ki vagy te gyer­mekednek?” — A BONYHÁDI bábszínház jelen­leg „Utazás a Holdba’’ címmel mu­tat be vidám darabot^ .melyet a báb­színház szereplői írtak. A vasárnap délelőtti bábszínház előadásoknak igen nagy sikerük van egy-egy elő­adást általában több, mint százan néznek meg. — PORTELEKI István 72 éves pál- fai lakos feljelentést tett a rendőrsé­gen, mert megjelent tanyáján bor­vásárlás végett egy 20 év körülj nő, aki ellopta Doxa-óráját. Az ügyben a nyomozás folyik. — A BÖLCSKEI községi tanács a községfejlesztési alapból 1000 forintot fordít a községi könyvtár könyvállo­mányának növelésére. — ÖNGYILKOSSÁGOT követett el az elmúlt napokban Balezer Vilmos 50 éves paksi lakos. Az öngyilkosság­ra családi veszekedésből kifolyólag szánta rá magát. (Folytatjuk) H. T.i Megyénk állami gazdaságaiban 63.000 kataszteri hold földön mind­össze 50 főiskolát végzett 'szakember gazdálkodik. Ha számbavesszük, hogy ezeknek is egy részét az állattenyész­tés foglalkoztatja, elenyészőnek, ki­csinek tűnik ez a szám. A debreceni és keszthelyi mezőgaz­dasági akadémia idén végzett növen­dékei közül a gerjeni, nagytormási, alsópéli fornádi és kajmádi állam; gazdaságokba megy egy-egy új szak­ember, hogy munkába álljon. Az új szakemberek egyelőre csak nint gyakornokok dolgoznak az álla­mi gazdaságokban. A gazdasági igaz­gatók azonban megígérték, hogy az ifjú szakemberek közül azokat, akik jó munkát végeznek az egyéves gya­kornoki idő helyett három-négy hó­napon belül felelős beosztásba állítják. Olvasd, terjeszd a TOLNA MEGYEI Népújságot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom