Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-03 / 259. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 november 3. TÁVOLI A HUMOR VILÁGÁBÓL 7. AZ EMBER bármennyire is igyekszik simává, egyenletessé tenni a földet, hiába épít rá betonalapon nyugvó kökolosszust, melyben emberek százai laknak, akármilyen alaposan ki is irt minden előbukkanó fűszálat, a gyárak füstje bármennyire be is kormozza a levegőt, a tavasz langyos lehelete, a Nap melege, sarjadásra készteti a legkisebb fűszálat is, s az újra előbújik a legkisebb résen, zöld levele kikandikál a kövezet lapjai között is. S az ember agyát, akaratát bármenynyire szorították is kordába, akárhogyan el is zárták az új életet, a tavaszt ígérő gondolatok elől, ez az új mégis eljutott hozzájuk, meg- bizsergette tagjaikat, szikrát vetett gondolataikban, felmelegítette vérüket. . . . Józsi bácsi vigyázva leütötte cigarettájáról a parazsat, nehogy a kukorica csumája közé kerüljön és tü- zett okozzon, aztán a kezében levő szép szál kukoricafejet az előttünk nagy halomban pirosló rakásra dobta. Hosszan nézett utána, mintha ezzel a lendítéssel a gondolatai is évekkel repültek volna vissza a múltba . . . A nagy halom fosztatlan kukorica körül még az asszonyok is hallgattak, várták Józsi bácsi szavait — pedig ők igazán más témáról szoktak beszélgetni, mint a férfiak. Most az új mátkaságokat, meg a többi pletykát senki sem említette ... JÓZSI BÁCSI új kukoricafej után nyúlt és szippantott egyet a szája széléhez ragadt cigarettából. Az az új eszme is olyan tavaszias volt, erőt adott nekünk, mintha megfiatalodtunk volna tőle. Igaz, nem is voltam még olyan nagyon öreg, de a lélekben! megtörtségből, petyhűdtségből való megfiatalodás, az sokat jelent, higy- jék el. Valami reménysugarat látni, hogy jobb életünk lesz, sokat jelent. Mert ezt vártuk attól az új eszmétől. Eleinte bátortalanok voltunk, nem mertünk semmit kezdeményezni. Hallottuk a híreket, hogy itt is, ott is megmozdultak a munkások, parasztok, de a környéken akkor még nem volt semmi. Csak úgy titokban jöttünk össze néha, hol itt, hol ott, és beszélgettünk, tervezgettünk: mit kellene csinálni, hogy nekünk is jobb legyen, meg minden szegény embernek. Nem voltunk ám sokan, mert féltek az emberek. Az uraság még mindig nagy úr volt. De azért mi észrevettük rajta, hogy ő is töri a fejét, hogy mi lesz vele. ö biztos többet is hallott, hogy máshol mi, hogyan történt, mert egy reggelre aztán eltűnt a kastélyból pereputtyostól. Nem tudtuk, hogy hova ment, mert még a gazdatisztjének sem mondta meg, csak azt, hogy vigyázzon mindenre, és ha majd visszajön, akkor megkapja érte a járandóságát. Ezen a napon jött egy városi ember, meg egy munkás, és érdeklődtek a faluban az uraság után, a cselédek lakása után, meg az után, hogy van-e valami forradalmi hangulat a faluban, ki a vezető? Aztán egyenesen hozzánk jötték. Egészen mások voltak, mint a régi urak, még nem is olyan hangon beszéltek. Közvetlenek voltak, és érdekelte őket az is, hogy a család hogyan él, van-e betevő falat? Aztán bementünk a Pistáékhoz a szobába és ott beszélgettünk, közben hívtunk néhány embert. Sokáig beszélgettünk, s ez a két ember elmondott mindent, hogy mi történt az országban, hogy kitört a forradalom, hogy munkáshatalom lesz. Eljöttek hozzánk később egy-két hét múlva is, és papírt is hoztak, ami arról szólt, hogy a népköztársaság az ország termőföldjét a földművelő nép kezére akarja juttatni. A mi uraságunknak is csak ötszáz hold földje maradhatott a kétezer holdon felüli birtokból. ... A FORRADALOM elbukott és üldözni kezdték azokat, akik a forradalom alatt tevékenykedtek. Bújkálni kellett. Kint a szőlőben laktunk sokáig, míg valaki el nem árulta, hogy ott vagyunk valamennyien, egyik elvtárs pincéjében. A Somogyi Daniéban voltunk. A felesége látott el bennnüket élelemmel, isten nyugosztalja, Egy éjjel elfogtak bennünket és beszállítottak a városba. Kihallgatás nélkül vetettek börtönbe valameny- nyiünket. Amikor beléptünk a megyei börtön folyosójára, egy ember lépett hozzánk és találomra kirántott valakit a sorból. Minket tovább toloncol- tak a sötét folyosón, le a cellákba. Puskatussal lökdöstek oldalba, korbáccsal csaptak a hátunkra, arcunkba, hogy a vér kiserkent, de szólni nem lehetett, mert aki csak nyögött is egyet, az ráadásul is kapott. . . Hajnalig aztán nyugodtan hagytak bennünket, de alig virradt, csikordult a kulcs a zárban és belépett az őr, aki .egész éjjel az ajtó előtt állt és ha valaki megszólalt, belerúgott az ajtóba, hogy'- csend legyen. Csak suttogva tudtunk beszélgetni néhány szót. Az őr mögül egy másik katonaruhás ember lépett elő, kancsukával a kezében. AKI ELŐSZÖR a keze ügyébe akadt, azt kirántotta és becsapódott mögöttük az ajtó, csak egy ütés hup- panását és kínos nyögést hallottunk, aztán hirtelen gyorsuló lépteket, mint amikor meglódul valaki, ha erősen hátbacsapják, majd ismét csend lett, csak az ajtó előtt álló őr szuszogása hallatszott, s néha köpetének loccsanása a folyosó alján . .. (Folytatjuk) i BUNI GÉZA Baja bibliográfiája A bajai Türr István Múzeum kiadványai című füzetsorozatban a napokban jelent meg Dankó Imre: Baja irodalma című munkája. A könyvecske tizenhárom fejezetben, hatszáznál több címszó alatt mintegy ezer adattal ismerteti Baja város nevére, régészeti, történeti, művelődési, kereskedelmi, ipari, köz- igazgatási életére vonatkozó adatokat. A csinos kiállítású füzet mondanivalója szigorúan tudományos jellegű, de az egyes adatokhoz fűzött rövid megjegyzések és a fejezetek elé írt összefoglalások, melyek kikerekítve egy rövid kis várostörténetet adnak, közelhozzák az olvasók széles rétegeihez is. Az érdeklődőkön kívül a tudomány örül még ennek a munkának. A szerző hosszú hetek, hónapok kutatásától kíméli meg a Baja történetével, a bajai élettel foglalkozó kutatókat; A lakóhelyismeret tanítása általában nagy feladatok elé állította a nevelőket, mert kiderült, hogy alig van mit tanítani ennek az igen hasznos tantárgynak keretében. Nem ismeretesek az egyes helységek történeti, földrajzi, néprajzi viszonyai, az esetleg róluk szóló irodalom elfeledett, hozzáférhetetlen és igen sok esetben elavult. Milyen szerencsések a bajai nevelők, ez a kis könyv feltárja, több oldalról megvilágítja mindazt, amire szükségük van. Mi tolnaiak csak örülni tudunk, ha a szomszédban ilyen természetű munka folyik, mert úgy gondoljuk, hogy a példa ragadós és eljön az az idő is, amikor a saját bibliográfiánkról adhatunk számot, annak a segítségével végezhetjük munkánkat és tárhatjuk a világ elé kincseinket. ötvös Károly IRIGYSÉG Na nézd, már ez is kivetkőzött! TŰNŐDŐ YOGI ELKÉPZELHETETLEN... — El sem képzeled, milyen nagy kő esett le a szívemről ,.. Áldozatkész beteg — Na, mutassa a szívét barátom! — Csak fogorvost játszottunk és én voltam az orvos. — Tessék doktor úr!. Vasárnapi ebéd HÉT ÉVSZÁZAD MAGYAR VERSEI FRISS GOMBALEVES Gábor Andor: Tiszturak Hozzávalók: 20 dkg szekfűgomba, vagy bármilyen másfajta gomba, 3 dkg zsír, 2 dkg liszt, egy kis fej hagyma, csontié, egy-két szál sárgarépa és petrezselyemgyökér, zöldpetrezselyem, egy kanál tejföl, paprika, 4 dkg rizs. Legmegfelelőbb e célra a szekfűgomba. A gombát többszöri vízváltással jól megmossuk, apróra vágiuk és hagymás zsíron pá-oljuk. Kevés paprikával megszórjuk. Ha zsírjára lesült, liszttel lehint- jük és zöldséges csontlével, vagy vízzel felengedjük. Egy deka zsíron megfuttatott rizst befőzzük, apróra vágott zöldpetrezselyemmel ízesítjük és tejföllel tálaljuk. BORJÚLÁB KIRÁNTVA Hozzávalók: 2 darab borjúláb, 20 dkg leveszöldség, 1 hagyma, 10 dkg zsír, 2 tojás, 5 dkg liszt, 10 dkg morzsa. A megtisztított borjúlábakat jól megmossuk és sós vízben teljesen puhára főzzük, amíg a csontról leválik. A levét levesnek, vagy aszpikfőzésre használjuk fel. Levéből kivéve, kicsontozzuk, kihűtjük és a puha, bőrös, inas részeket vastag. szeletekre vágva, lisztben, tojásban, morzsában megforgatjuk és bő zsírban kisütjük. Nagyon forrón tálaljuk, sós vízben főtt burgonyával és tartármártás- sal. VANILIAFELFÚJT Hozzávalók: 5 dkg liszt, 5 dkg vaj, 3V2 dl tej, 3 tojás, 5 dkg cukor, 1 csomag vaniliapor, vagy egy negyedrúd vanília. A lisztből, vajból és forró tejből sűrű fehérmártást készítünk, tűzről levéve, rövid ideig hűtjük, hozzáadjuk a vani- liaport (a rúd-vaniliát a tejben főzzük k)i és egyenként elkeverjük a tojássárgákkal és végül a cukorral felvert tojások kemény habját adjuk hozzá- Zsírral megkent és liszttel meghintett pudingformába öntjük és gőzben 25 percig főzzük. Kiborítva vaniliamártással, lekvárral, vagy gyümölcsszörppel tálaljukVízszintes: 1. Az idézet kezdete. 11. Esztendei. 12. Az egyik szülő. 13. Nem haltál meg. 14. Helyhatározórag. 15. Erdélyi város. 17. Szörny. 19. Kutya. 20. Tatár méltóság. 22. Főzelék. 24. Zseblámpa tartozék. 26. Gyáva. 28. Delt, keverve! 30. Újságban van. 31. ítélkezőt. 32. Ideáll magánhangzói. 33. Férfi név. 35. Művészi alkotás. 36. Ez a fogoly. 37. Ott lakó, ékezetfelesleggel. 38. Csomagolnak bele — névelővel. 39. Rokona. 40. Francia név — fonetikusan. 41. Akasztófa. 43. Enyémeket, latinul. 45. Zúzott. 49. Mezőgazda- sági szerszám. 52. Hajórész. 53. Testrész. 56. Állami kötelezettség. 57. Nem benti. 58. Tagadás. Függőleges: 1. A vízszintes 1. folytatása. 2. Klasszikus üdvözlés. 3. Ellentétes kötőszó. 4. Jókedvű. 5. Német nevelő. 6. Sértetlen. 7. Testrész. 8. Nemzet. 9. Báthori Lajos. 10. Elődje. 16. Magam. 18. Egyszerű gép. 20. Lehetővé teszik az autó gördülését. 21. A függ. 1. folytatása. 23. Ismertetése. 25. Színesebb. 26. Gyereke. 27. Jók a szemei. 29. Megszabadulás. 34. Bicikli fék. 36. Lakat typus. 42. Azonos magánhangzók. 43. Ezerötven, római számokkal. 44. Külföldi ajándékokkal foglalkozó vállalat. 46. Hírszolgájati szerv. 47. Azon a helyen. 48. Idegen becézett férfi név. 50. Juttat. 51. Olasz folyó. 54. Fém. 55. Kicsinyítő képző; Megfejtendő: az idézet a következő sorrendben, Vízsz. 1., függőleges 1 és 21.
