Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-26 / 278. szám
195" november 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 / Zárszámadási közgyűlésen a zombai Vörös Csillagban A zombai Vörös Csillag Termelő- szövetkezet kultúrtermében ünnepi ruhába öltözött emberek ülnek és hallgatják az elnök beszámolóját. A BESZÁMOLÓ Szucsány Jánosnak, a tsz elnökének a szavai úgy kongnak a teremben. mintha üres lenne. Mindenki csendben van most, mindenki figyel. Csak egy-két számot jegyzek fel a beszámolóból magamnak, de ezek a számok mindennél többet mondanak. „Egy munkaegység értéke 42 forint 49 fillér lett ebben az évben a szövetkezeten belül.“ Nézzük csak, mit jelent ez a szám a tagok szempontjából. Talán elég, ha egy példát említünk. Egy olyan példát. amely nem kiemelkedő, amelyhez hasonlót tömegével lehetne felsorolni ebben a szövetkezetben. Takács Ferenc, a szövetkezet egyik tagja a növénytermesztésben dolgozott az idén. Munkája során 1536 munkaegységet ért el. s ezáltal havi átlagos keresetének a pénz értéke 2073 forint lett. Kétezerhetvenhárom forintos havi kereset a földművelés terén igen jelentős dolog. Vajon van-e Zomba köz ségben olyan egyénileg gazdálkodó, aki hasonló jövedelemmel dicsekedhetne? Ilyen nem akad bizonyára. De figyeljük csak tovább a beszámoló szavait, amelyek konkrét számokra támaszkodnak. „A tagság átlagos havi keresete ebben az évben pénzben átszámítva elérte az 1819 forintot. Ez mellett a háztáji földből származó jövedelem átlagosan 6500—7000 forintra rúg. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy tagjaink kettő, vagy ennél több leszerződött 150—180 kg közötti hízósertést adtak el az idén, az mellett, hogy minden család saját szükségletére is vág hízót, akkor jogosan állíthatjuk, hogy szövetkezetünk parasztsága magasabban áll az élet- színvonal tekintetében, mint Zomba község parasztjai.” A mellettem ülő „Kiváló terafelő- szövetkezeti tag’“ jelvényt viselő Péter Géza bácsi megerősíti az elnök szavait, amikor azt súgja mosolyogva fülembe: — Annyi ruhánk van már, hogy alig tudjuk a szekrénybe rakni őket... Pedig volt ez másként is. Öt—hat évvel ezelőtt még foltos ruhában gyüt- tünk el a közgyűlésre is. VENDÉGEK IS VANNAK a közgyűlésen, szovjet katonák, a nagy testvérnép fiai, akiknek ez az egyre szebbé formálódó, egyre nagyobb lendületbe jövő igazságos szocialista paraszti jövendő köszönhető, amely itt Zombán is egyre nagyobb tért hódít. Eljöttek, hogy kultúrműsorral szórakoztassák az egybegyűlteket. TÄNCMULATSÄG ideje alatt alkalmam nyílik arra, hogy több tsz taggal beszélhessek. Csupán néhányat ragadok ki a beszélgetések közül: Papp Feri bácsi a legrégibb alapító tagok egyike, aki 1949-ig 10 kataszteri hold földön gazdálkodott, azt mondja: „1953 volt a legnehezebb évünk, jégkár, aszály, fagykár, minden-minden a nyakunkba szakadt ebben az évben... Nagyon nehéz volt, de azért kitartottunk... Pedig h Így je el, 49 forintot kaptam csak az akkori zárszámadáskor készpénzben. Most pedig... ha most számítom, akkor az október 31-ig vjégzett munkaegységeim után is kapok 8942 forintot készpénzben.“ Újonnan készült bársonyruhát visel Péter Péter, a legújabb csoporttagok egyike. Az ő véleményét is feljegyeztem magamnak. „Nyolc kataszteri hold földemen nem tudtam annyit termelni, hogy lépést tarthassak a szövetkezetiekkel. S az már csak természetes, hogy odaáll az ember, ahol nagyobb darab kenyér jut neki.” Wéber Ferencné fekete ruhába öltözött, középkorú asszony szavaiból a szövetkezet szeretete érződik, amikor róla beszél. „El sem lehet bennünket zavarni a szövetkezetből, úgy megszerettük... A miénk a szövetkezet, s mi :s a szövetkezetért vagyunk testestől, lelkestől.“’ H. T. Székely lakodalom „Szüret után lesz az esküvő“ — ígérgették a kakasdi legények, úgy, ahogy a nóta is szól. ígéretüknek eleget is tettek, a szüret óta 10 lakodalom volt Kakasdon. Legutóbb Békefi Anna és László Antal székely fiatalok kötötték egybe sorsukat. Hamisítatlan székely lakodalom volt, mert felelevenítették a régi hagyományokat, nép szokásokat. — Mü nem felejtjük el és megbecsüljük a régi szokásokat — mondja Mátyás Mátyás bácsi, a község járási tanácstagja, aki a vőlegény részéről a lakodalmas gazda (násznagy) tisztjét tölti be. Régi szokás szerint a lakodalmas gazda a vőlegény néhány rokona 'kíséretében a menyasszonyos házhoz megy, ahol kikérik a menyasszonyt. A leánykérés kedves, tréfás évődé- sek közepette zajlik le. A szomszédos szobából a nyoszolólányok egy földig letakart nő alakot vezetnek be. — Imhol, meghoztuk László Antal mátkáját — mondja a lányosház lakodalmas gazdája, Domokos Imre. — László Antal, a Békefi Annácskát kéreti, ez nem Annácska — mondják kórusba a „kikérők”. És valóban igazuk volt. A lepedő alól egy ráncosarcú anyóka bújik elő, botra támaszkodva. Vidám élcelődés közben követelik az igazit, a menyasszonyt, aki most már a szíves invitálásra menyasszony; díszében elő is kerül. Mátyás Mátyás bácsi, a vőlegényes ház lakodalmas gazdája megsodorítja őszes bajúszát, kihúzza magát, körültekint és strófába kezd. „Mielőtt elvinné e ház virágszálát, Hadd mondjam el röviden az ő [zokogását.’“ Az előbbi nagy vígság után mindenki elkemolyodik és meghatottan hallgatják a verselőt, aki a menyasszony nevében búcsúzik. „Kedves idesanyám, hát neked mit [mondjak, Hogy engem ápoltál, szerető lányodat.“ Kedves idesapám, tőled kell [búcsúzni, S hangos sírásomtól, halkulnak [szavaim.” Búcsúzik a menyasszony apjától, anyjától, az alsó-felső szomszédoktól, rokonoktól, leánypajtásoktól, jó ismerősöktől. És mire elhangzottak a vers utolsó sorai, a vendégek együtt sírnak a búcsúzkodó menyasszonnyal, aki apja, anyjá vállára borulva zokog. Vége a búcsúzkodásnak, elindulnak, elindul a lakodalmas nép Széptölgyesről, a menyasszony házától, hogy fele úton összetalálkozhasson vőlegényével és az őt kísérő vendégekkel. Székely szokás szerint a menyasszonynak kell várnia rendszerint a vőlegény megérkezésére és az a dicsőség, ha a vőlegény mennél tovább várat magára. László Antal, a vőlegény ezúttal lemond erről a dicsőségről, a menyasszony és kísérete megérkezése után hamarosan ott terem vendégeivel, s illendően átadja a magával hozott menyasszonybokrétát és együtt folytatják útjukat. Az esketés után a menyasszony elválik szüleitől és rokonaitól, férje házához megy, s mindkét háznál kezdetét veszi a mulatság, a dínom- dánom. Délután az egész falu szemeláttára hozzák a menyasszony holmiját, a cifrahímzésű párnákat, a lepedőket, térítőkét, szőtteseket kézben, vagy póznára kötve lobogtatják a kurjongató asszonyok. Menyecsketánc a székely lakodalomban nincs. „Kontyolónak“’ nevezik azt a kedves népszokást, amikor a menyasszonynak átadják az ajándékokat. folytatódik november hó 28-án, este fél 8 órai kezdettel a szekszárdi hangversenyidény. Zeneiskolánk művész-igazgatójának ez immár a negyedik önálló estje és az eddigiekből ítélve, minden bizonnyal ez is komoly zenei élményt ígér a hangversenylátogatók számára. Ezúttal Couperin, Mozart, ’Beethoven, Chopin. Schubert és Kodály művek szerepelnek műsorán, amelyet az alábbiak szerint állított egybe: Couperin: Monika nővér és La Bandoline. Mozart: C-dur Szonáta. „Amikor menyecskét csinálnak a [lányból, Magas kontyot csavarnak a [hajából, Magas kontyát hej, be sokan [megnézik, Jámbor urát a legények irígylik.“ A lakodalmas gazda sorba bemondja az ajándékozók neveit és magasan a feje fölé emeli az ajándékot, hogy mindenki láthassa. — Szüveskedik körösztanyja e szépecske ruhával — sorolja — és a fiatal pár mellett gyűl az ajándék, a ruha, edényféle, stb., itt-ott akad egy-egy székely szőttes is, amelyet erre az alkalomra tartogattak a rokonasszonyok a ládafiában. És előkerülnek a hamisítatlan székely dalok, vígak és szomorúak. „De szeretnék tölgyfa lenni [erdőben, Ha valaki tüzet rakna belőlem. S mert a tölgyfa kék lánggal ég [füst nélkül, Az én szívem sohasincsen bú [nélkül.” — dalolják és járják a táncot az „aprózót” nagy méltósággal, lassú rátartisággal, majd a kopogóst, duhaj hányavetiséggel, jókedvvel. Székely lakodalom van Kakasdon. Beethoven: c-moll Szonáta. Copin: 5 Etűd Op. 10. No 1—5. Schubert: B-dur Impromtu. Kodály: Sírfelirat és Marosszéki táncok. A Zeneiskola ezúton is kéri a hangversenylátogatókat, pontosan érkező- zenek a hangversenyre, hogy a vidékről bejövök számára is tegyék lehetővé legalább a hangverseny első részének zavartalan meghallgatását. Jegyek a zeneiskola gondnokánál válthatók 8-tól délután 5 óráig 14, 10 és 6 forintos árban. Diákjegy 4 Ft.' Pozsonyi Ignácné Husek Rezső zongoraestjével Mozgalmas élet a tolnai községi kultúrolthonhan A tolnai kulturális életben hosz- szú időn keresztül áldatlan állapotokat eredményezett, hogy két kultúrotthona van a községnek, az egyik a textilgyár kezelésében és tulajdonában, a másik pedig a községi tanács irányítása alatt. Ez a kettősség konkurrenciát eredményezett, egészségtelen versengést, amely egyik félnek sem hozott jót, sőt, visszaesés járt a nyomában. Most úgy látszik, végérvényesen megoldották ezt a nem könnyű kérdést, mert mindkét kultúrotthon közös irányítás • alá került, sőt, a községi kultúrotthon új épületet is kapott a volt tiszt; klub helyén. Egy péntek estén tévedtem be a kultúr- otthonba, ahol meglehetősen élénk életet találtam. Csordás elvtárs, a két kultúrotthon igazgatója, kalauzolt végig az épületben s ismertetett meg azzal a munkával, amelyet végeznek. — A következő csoportjaink, illetve szakköreink működnek — tájékoztatott Csordás elvtárs — a fotoszakkör 20 taggal, a színjátszócsoport 25 tagged, van egy szimfonikus zenekarunk, sajnos, egyelőre még kicsi a létszám, mindössze 8 tag, van egy hattagú jazz zenekarunk, a szabás-varrás tanfolyamot 40 fiatalasszony és lány látogatja, a balettanfolyamnak pedig 15 növendéke van. TJénteken este az öltözőben éppen ■*“ a színjátszócsoport tagjai gyülekeztek s azon tanakodtak, mi legyen a következő műsor. Valószínűleg Fejér—Kálmán: Irány Caracas c. színműve mellett döntenek. Jelen pillanatban egy esztrád-műsoruk készül. A nagyteremben a szabás-varrás tanfolyam résztvevői tartottak foglalkozást, a fotólaboratóriumban pedig a fotoszakköri foglalkozás volt. A fotósok december második felében kiállítással lépnek a tolnai közönség elé. Fényképekben feldolgozzák: „Mit adott a népi demokrácia Tolnának.” Szerencsés megoldás, hogy ugyanebben az épületben kapott helyet a KISZ is. Élénk élet folyik az ifjúsági szervezetben. Minden csütörtökön klubestet rendeznek, amikor valamilyen ismeretterjesztő előadást hallgatnak a fiatalok, utána pedig, hogy a szórakozás se maradjon el, táncolnak, beszélgetnek, zenét hallgatnak. Ugyanitt működik a könyvtár, sőt, étterem is van az épületben, de a nőtanács is itt bonyolítja le rendezvényeit. — Nem megy-e ez a textiles kultúrotthon rovására? — kívánkozik ki belőlem a kérdés. — Úgyis az volt a baj, hogy a textiles kultúrotthon messze van a községtől. Bár nagy színházteremmel rendelkezik, de az előadásokon kívül alig látogatta valaki. Most ezzel a kultúrotthonnal megoldódott a mindennapi összejövetelek ügye, az előadásokat a színházterem miatt változatlanul a textiles kultúrotthonban tartjuk. Csordás elvtárs válasza, azt hiszem, kielégítő. A fiatalokról még elmondja, hogy klubdélutánjaik keretében a következő ismeretterjesztő előadásokat hallgatták: Mi az erkölcs Tolna történelme, Mit láttam a Szovjetunióban? a következő előadások pedig: A holdrakéta, A közlekedésrendészetről. November 30-án a Hazafias Népfront Arany János-emlékestet rendez. Úgy látszik a tolnai kultúrotthon és a társadalmi szervezetek megtalálták az ismeretterjesztés helyes formáját. jy£ár az eddigiekben is ismertettem a terveket, de ide kívánkozik még, hogy a szabás-varrás tanfolyamot kötő és horgoló tanfolyammal egészítik ki. Január elsejétől orosz, francia ,angol és német nyelvtanfolyamot indítanak. Ennyiben tudtam elmondani a tényeket, ezek után legfeljebb saját véleményemet fűzhetem hozzájuk. — Élénk élet folyik a tolnai községi kultúrotthonban — szándékosan nem beszéltem a textiles kultúrotthonról, arról majd máskor — bár úgy érzem, hogy még mindig nem az, ami Tolnán lehetne. Megyénk kétségtelenül legélénkebb községében minden este zsúfoltnak kellene lennie a kultúr- otthonnak is. Igen helyes, hogy ide, egy helyre tömörítettek mindent, am; szórakozást nyújt, olvasószoba kis színházterem, étterem, klubszoba és így tovább, s valószínűleg hozzá fog járulni a látogatottság növekedéséhez, hogy tiszta, rendes valamennyi helyiség. Ma még csak a kezdetről tudtam beszámolni, hiszen nem hosszú idő áll a kultúrotthonnak ebben az épületben való működése mögött, valószínű hogy néhány’hónap múlva már a hibákat is jobban meg lehet látni, s segíteni a kultúrotthon vezetőinek azok kijavításában. Mindenesetre a vezetők munkáját dicséri, hogy most ennyi eredményről és helyes kezdeményezésről írhattam, (letenyei) Egy kiállítás látogatói között Papák mamák, most pedig kinyithatjátok a pénztárcátokat. A Mikulás már itt jár a kertek alatt, de a karácsony is közeledik, és ilyenkor ajándékot szokás venni. Hogy mit vegyetek? Hiszen'annyi, de annyi játék van amiből válogatni lehet. Meg is mutatjuk, mit szeretnénk, nektek csak „szólni kell” a Télapónak. Hány, de hány gyerek és felnőtt fordult meg szombaton és vasárnap a megyeháza nagytermében a Népbolt kultúrcikk-kiállításán, nem számolta, meg senki. Annyi biztos, hogy több- százan voltak. A kiállítás főleg a gyermekeknek szólt, de a felnőttek számára is akadt látnivaló. — Anyukám, ugy-e, megveszed nekem azt a babát? — mutat egy öt- hatéves kislány az egyik babára, amely ott pompázik a sok-sok kisebb nagyobb baba között, nem sokkal kisebb, mint maga a kislány. — Ha jó leszel, megkapod — biztatja a kislányt a csinos mama, de mi mást is mondhatna, ugyanúgy, mint a többi mamák. Ez az örök feltétel és a Télapó biztosan meghozza majd a kislánynak a babát. Bizony, ez a baba-szépségverseny amelyet a gyermek-felnőtt .látogatók egyformán megcsodálnak, sok gondot okoz majd a szülőknek ... Aztán a többi játékok. A sínen száguldó kisvonat, az állvány tetején egyensúlyozó artista, a különböző nagyságú autók... És az összerakható fémépítő játékok, az olyan gyermekek részére, akik már maguk js szeretnek mesterkedni. A sarokban a különböző nagyságú gyermekkerékpárok — a kis látogatók a legszívesebben nyomban ott kipróbálnák. Alig tudják őket a szülők továbbme- nésre bírni. De nemcsak a gyermekek örülnek az ajándéknak, hanem — valljuk meg őszintén — a felnőttek is, számukra is van látnivaló. Kéf fiatalember a fényképezőgépeket, a hangszereket nézegeti. — Nem mondom, nem venném rossznéven, ha valaki meglepne azzal a Zorkij 4-es fényképezőgéppel — mondja az egyik. de a másik is „választott” már: — Én is elfogadnám azt a százhúsz- basszusos tangóharmonikát. Na, majd meglepem vele magam, ha tizenkét találatom lesz... Előbb aligha... De itt van már délután öt óra, zárni kellene a kiállítást, de még mindig jönnek látogatók. Csak akkor lesz zárás, ha már elfogytak a látogatók. A legtöbben közülük minden bizonynyal felkeresik majd az üzleteket a közeli napokban, vagy karácsony előtt. r| Cserépkáiyliaátrakást, I | | javítást vállalok |~] f'i'l Kertai Vendel |TT~' -j-j I I I kályhás 1-, -M— I I jMérei utca 44 sz.j | j | J
