Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-23 / 276. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957 november 23.

Á szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozat

A szocialista orszáqok kommunista és munkáspártjainak képviselői 1957 november 14 — 16-án Moszkvában értekezletet tartottak. Az értekezleten részt vettek: az Albán Munkapárt, a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Vietnami Dolgozók Pártja Németország Szocialista Egységpártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja képviselői.

Az értekezlet egyhangúlag elfogadta a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak nyialtkozatát, amelyet az alábbiakban közlünk;

Á nyilatkozat első részében

tanításait. Majd végső következtetésként kijelentik: . . feladataink sikeres megoldásának feltétlen záloga az, hogy a kommunista és munkáspártok határozottan megvédjék soraik marxista-leninista egységét, ne tűrjenek frakciókat és csoportosulásokat, amelyek aláássák ezt az egységet.

„A kommunista és munkáspártok előtt nagy történelmi feladatok állnak'’. Kezdődik

megállapítja az értekezlet, hogy: „Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, amely az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött meg” . . .

„Amíg a szocializmus fellendülőben van, addig az imperializmus hanyatlik. Az imperializmus állásai jelentősen meggyengültek a gyarmati rendszer szétesése következtében. A gyarmati igát lerázó népek védelmezik kivívott függetlenségüket és harcolnak gazdasági ön- / állóságukért, a népek közötti békéért. A. szocialista rendszer léte az a segítség, amelyet a szocialista országok ezeknek az országoknak az egyenjogúság alapján nyújtanak, valamint a szocialista és eme országok közti együttműködés a békéért, az agresszió ellen folyó harcban — megkönnyíti, hogy ezen országok népei nemzeti szabadságukat megvédjék és a társadalmi fejlődés útján előrehaladjanak.”

Ezután a nyilatkozat „Az imperialista államokban kiéleződtek, a termelőerők és a termelési viszonyok közötti ellentmondások” kérdéseit taglalja, majd az Egyesült Államok agresszív imperialista köreinek mesterkedéseit leplezi le.

De azt is megállapítja, hogy ezek az agresszív erők kudarcot vallottak Egyiptomban éppúgy, mint Magyarországon. A béke ügyét, a Szovjetunió vezetésével, hatalmas erők védelmezik. Kijelentik, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének lenini elve az, amely szilárd alapja továbbra is a szocialista országok külpolitikájának. „. . . viszont abban az esetben, ha az imperializmus kardcsörtető mániákusai semmivel nem törődve, nekibátorodnak és' kirobbantják a háborút, az imperializmus önmagát ítéli pusztulásra, mert a népek nem tűrik tovább egy olyan rendszer fennmaradását, amely oly súlyos szenvedéseket okoz nekik és mérhetetlen áldozatokat követel tőlük.”

Á második rész

fokéul azt húzza alá. „nagy jelentősége van annak, hogy a szocialista államok, valamennyi ország kommunista és munkáspártjai erősítsék egységüket és testvéri együttműködésüket, és hqgy tömörüljön a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom és a demokratikus mozgalom.” Majd a továbbiakban: „Napjainkban minden ország dolgozójának életbevágó érdeke, hogy támogassa a Szovjetuniót és valamennyi szocialista országot, amelyek a világbéke megőrzésére irányuló politikát folytatnak és a béke, valamint a társadalmi haladás támaszát képezik.”

Szól a nyilatkozat az együttműködés alapvető elvéiről is: „A szocialista országok kölcsönös viszonyukat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverénitás tisztelet- bentartásánaik és az egymás belügveibe

való be nem avatkozásnak az elveir* építik. Ezek fontos elvek, de nem merítik ki a szocialista országok közötti kapcsolatok egész lényegét. A szocialista országok kölcsönös viszonyának elszakíthatatlan részét alkotja a kölcsönös testvéri segítés.”

Ebből adódóan: „A szocialista országok összetartozása és szoros egysége minden egyes szocialista ország nemzeti függetlenségének és szuverenitásának igazi biztosítéka. A szocialista országok közötti testvéri viszony és barátság megszilárdítása végett szükséges a kommunista és munkásairtok marxi-lenini internacionalista politikája, az összes dolgozóknak az internacionalizmus és a hazaszeretet szellemében való nevelése és tömörítése, valamint határozott harc a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus maradványainak leküzdésére.”

Á harmadik rész

arról szól, hogy a szocializmus győzelme a Szovjetunióban, a szocialista építés sorozatos sikerei a népi demokratikus országokban egyre mélyebb rokonszenvet váltanak ki valamennyi ország munkás- osztályának és dolgozóinak körében. „A szocializmus eszméi egyre újabb és újabb embermilliók tudatába hatolnak be. Ilyen körülmények között az imperialista burzsoázia egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a tömegek ideológiai megtévesztésének, elferdíti a szocializmus eszméit, rágalmazza a marxizmus-leninizmust, zavart és eltévelyedést kelt a tömegekben. Ezért elsőrendű fontosságú a tömegek fokozottabb marxista-leninista nevelése, a burzsoá ideológia elleni harc, a szocializmus és kommunista mozgalom ellen irányuló imperialista propaganda hazugságainak és rágalmainak leleplezése, a szocializmus, a béke és a népek barátsága eszméinek érthető és meggyőző formában történő széleskörű propagandája.”

..Az értekezlet megerősítette a kommunista és munkáspártok nézeteinek egységét a szocialista forradalom és a szocialista építés alapkérdéseiben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalata teljes mértékben igazolta a marxista- leninista elmélet azon tételének helyességét. hogy a szocialista forradalom és a szocialista építés folyamata egy sor olyan fő törvényszerűségre épül, amely mindazon országra jellemző, amelyek a szocialista útra léptek. Ezek a törvényszerűségek mindenütt érvényesülnek a nemzeti sajátosságok és hagyományok azon nagy. történelmileg kialakult különbözősége mellett is, amelyet feltétlen számításba kell venni.”

„Ilyen közös törvényszerűség: a dolgozó tömegek vezetője, a munkásosztály, melynek magvát a marxista-leninista párt alkotja, ennek a vezetése érvényesül a proletárforradalom bármilyen formájú véghezvitelében és a proletárdiktatúra akármilyen formájú megteremtésében: a munkásosztály szövetsége, a parasztság alapvető tömegeivel és a dolgozók egyéb rétegeivel: a kapitalista tulajdon felszámolása és az alapvető termelő eszközök társadalmi tulajdonba vétele; a mezőgazdaság fokozatos szocialista átalakítása; a népgazdaság tervszerű fejlesztése, amely a szocializmus és a kommunizmus felépítésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére irányul: a szocialista forradalom megvalósítása az ideológia és a kultúra területén, valamint nagyszámú, a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez és a szocializmus ügyéhez hű értelmiség megterem lése; a nemzeti elnyomás felszámolása és a népek közötti egyenjogúság, testvéri barátság megteremtése: a szocializmus vívmányainak védelme a külső és belső ellenség támadásaival szemben: az adott ország munkásosztályának szolidaritása más országok munkásosztályával, vagyis — a proletár nemzetköziség.

Ezután arra figyelmeztet a nyilatkozat: „V. I. Lenin többízben felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunizmus alapvető elveit feltétlenül helyesen kell alkalmazni az adott nemzet, az adott nemzeti állam sajátosságainak megfelelően. Ha a proletár párt nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, feltétlenül elszakad az élettől, a tömegektől, s ez feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének és fordítva: ezen sajátosságok «zerepének eltúlzása, a nemzeti sajátosságok címén való eltérés a szocialista forradalomról és a szocialista építésről szóló általános marxista-leninista alapelvektől, szintén feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének. Feltétlenül szükséges •— mondja ki a nyilatkozat —, hogy egyidejűleg harcolj ónk mindkét törekvés ellen.

„Az Értekezlet hangsúlyozza a revi- zionizmus és a dogmatizmus határozott leküzdésének feltétlen szükségességét a kommunista és munkáspártok soraiban. A dogmatizmus elítélése mellett a kommunista pártok úgy vélik, hogy a jelenlegi viszonyok között a fő veszély a re- vizionizmus. A dogmatizmus és a szek- tásság azonban egyik vagy másik párt fejlődésének egyes szakaszaiban a fő veszélyt képezheti. Mindegyik kommunista párt maga határozza meg. hogy az adott időben számára mi a fő veszély.

Részletesen elemzi a nyilatkozat, hogy a jelenlegi revizionizmus miként akarja lejáratni a marxizmus-leninizmus nagy

A negyedik rész

„Ezek megoldásához nemcsak maguknak a komnmuista és munkáspártok össze- forrottságára van szükség, hanem az egész munkásosztály tömörülésére is, a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítésére, valamennyi dolgozó és az. egész haladó emberiség összefogására, az egész világ szabadság- és békeszerető erőinek tömörülésére. Napjainkban az egész világon a legfontosabb feladat a béke védelméért való harc. Valamennyi ország kommunista és munkáspártjai a legszélesebb méretű közös akciókra törekednek minden békeszerető, háborút ellenző erővel”.

„Az Értekezlet résztvevői kijelentik, hogy támogatják minden olyan állam, párt, szervezet, mozgalom és egyes személy erőfeszítéseit, amely, illetve aki a béke mellett, a háború ellen foglal állást, a békés egymás mellett élésért, az európai és ázsiai kollektív biztonság létrehozásáért, a fegyverkezés csökkentéséért, a nukleáris fegyverek alkalmazásának és kísérleteinek betiltásáért száll síkra”.

Ezután részletesen elemzi a nyilatkozat a szocializmusba való békés és nembékés átmenet lehetőségeit, majd azt fejtegeti, hogy: „A kommunista és a szocialista pártok között meglevő ideológiai különbség nem lehet akadálya az akcióegység létrehozásának sok olyan időszerű kérdésben, amely jelenleg a munkásmozgalom előtt áll”.

„A szocialista országokban, ahol a munkásosztály kezébe vette a hatalmat, a kommunista és munkáspártoknak, amelyek minden feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy szoros kapcsolatot teremtsenek a legszélesebb tömegekkel, egész tevékenységükben állandóan a néptöme- gekre kell támaszkodniok, a szocializmus építését és védelmezését a dolgozó milliók ügyévé kell tenniük, akik mélyen átérzik azon helyzetüket, hogy ők az ország gazdái”.

„Az Értekezlet — szól a nyilatkozat — megelégedéssel állapítja meg, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom megnövekedett, hogy kiállt sok és komoly megpróbáltatást, s számos kiemelkedő győzelmet aratott”.

„Mmt minden haladó mozgalom az emberiség történelmében a kommunista mozgalom is elkerülhetetlenül nehézségekkel és zökkenőkkel találkozik a maga útján. De mint a múltban és a jelenben, a jövőben sem változtathatja meg semmilyen nehézség és zökkenő a történelmi fejlődés objektív törvényszerűségeit, nem törheti meg a munkásosztálynak azon nagy elhatározását, hogy átalakítsa a régi világot és új világot teremtsen”.

S míg az imperialisták a kommunizmus úgynevezett „válságáról” beszélnek, addig: „.. . a kommunisla mozgalom növekszik és erősödik. Az SZKP XX. Kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai nemcsak az SZKP és a Szovjetunióban folyó kommunista építés számára nagyjelentőségűek, hanem új szakasz kezdete a nemzetközi kommunista mozgalomban, előmozdítva annak továbbfejlődését a marxizmus-leninizmus alapján. Kína, Franciaország, Olaszország és más országok kommunista pártjainak az utóbbi időben sikeresen megtartott kongresszusai meggyőzően demonstrálták a párt sorainak egységét és összeforrottsá- gát, hűségét a proletár nemzetköziség eszméi iránt”.

A nyilatkozat befejezése helyesli, ha a vezetők kétoldali találkozói és a kétoldali kölcsönös információcsere mellett az időszerű kérdések megvitatása, a tapasztalat- csere, egymás nézeteinek és állásfoglalásainak a megismerése céljából, az együttes harc összeegyeztetése érdekében a kommunista és munkáspártok szélesebb körű értekezletét is szükség szerint megtartók. Kifejezik azon szilárd meggyőződésüket, hogy tömörítve sorukat, és ezen az alapon tömörítve valamennyi ország munkásosztályát és népeit, a‘ kommunista és munkáspártok kétségtelenül le- küzdenek mjnden akadályt, amely a haladás útjában áll és közelebb hozzák a béke, a demokrácia és a szocializmus új, nagy, világméretű győzelmét.”

(Folytatás az 1. oldalról.)

Kádár János elvtárs beszéde

— Az ünnepségek során résztvet- tünk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén és meghallgattuk Hruscsov elvtárs beszámolóját. Ez a beszámoló nem volt kérkedő, szerény, de öntudatos és magabiztos beszámoló volt, mint ahogyan az is lehetett, mert

arról beszélt, hogy negyven esztendő alatt felépítették a szocialista társadalmat — a világon először — és megvédték nem kisszámú ellenségeivel szemben. Beszámolhatott a gazdasági építés világraszóló eredményeiről, a szocialista mezőgazdaság megteremtéséről, a szovjet nép kulturális felemelkedéséről, a Szovjetunió nagy tudományos eredményeiről.

— Manapság az egész világon — Nyugaton talán még inkább, mint nálunk — a szovjet mesterséges holdak kötik le az egyszerű emberek gondolatait.

A mesterséges hold nemcsak a tudomány vívmányai közé hatolt be hanem valamennyi nép nyelvébe is,

mert azt a szót, hogy szputnyik, a világon mindenütt ismerik, a legegyszerűbb emberek is. Ha egy pillanatra arra gondolunk, hogy negyven esztendővel ezelőtt a cári Oroszország Európa legelmaradottabb országa volt, ahol az emberek nagy többsége ími-olvasni sem tudott, most pedig a negyvenedik évfordulón a világ vezető kapitalista államában, a Egyesült Államokban a legkomolyabb emberek a tudomány embere; részéről elhangzott az a mi szocialista szívünknek kedves megállapítás, hogy a tudományban utol kell érni a Szovjetuniót, akkor megtudjuk, hogy mit jelentett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és ez a negyven esztendő.

A Legfelsőbb Tanács ülésén Hruscsov elvtárs beszámolójában a szovjet emberek kinyújtották kezüket az egész világ felé, barátságos, békés együttélést ajánlottak fel, megmutatták hogy az Októberi Szocialista,Forradalom hazája, a Szovjetunió békét barátságot akar minden néppel és állammal.

— Másnap résztvettünk a katonai díszszemlén. Amelyet Moszkva helyőrsége adott. Ezen a díszszemlén — kedves barátaim — csak harminc percig tartott a tulajdonképpeni felvonulás, de abból, amiket ott láthattunk és láthattak a külföldi államok katonai képviselői, meg lehetett érteni, hogy a szocialista nagyhatalomnak nemcsak békés szándéka van, hanem ereje is, amellyel féken tudja tartani az agresszorokat.

Részvettünk a moszkvai tömegfelvonuláson. Amikor azt a lelkes öntudatos tömegfelvonulást végignéztük, eszünkbe jutott a XX. kongresszus nagyszerű tétele: a történelmet alkotó szovjet nép vonult fel szemünk előtt. Erre a népre az öntudaton önbizalmon a lelkesedésen kívül különösen jellemző az egység"és az össze- forrottság abban az értelemben is, hogy a vezetők és a nép egynek tekinthető abban az értelemben is, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt ja a szovjet államnak és a szovjet népnek igazi, velük eggyéforrott vezetője.

— Ami bennünket, magyarokat, a küldöttség tagjait illeti, olyan megtiszteltetésben volt részünk, hogy nem tudtunk másra gondolni, mint arra, vajon megérdemeljük-e m; ezt a megtiszteltetést.

Olyan forró szeretettel vettek körül minket, hogy nem tudtunk másra gondolni, vajon megérdemeljük-e ezt a szer etetet. Ügyi gon dolom, hogy mi a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a magyar dolgozó nép képviselői nem' hivalkodhattunk, nem kérkedhettünk ugyan semmivel, de szégyenkeznünk sem kellett.

A szovjet nép becsüli és szereti a Magyar Szocialista Munkáspártot, becsül; a forradalmi munkás-paraszt kormányt és nagyon szereti, nagyon becsüli a magyar népet, amely viharos időben, nagyon nehéz helyzetben túlnyomó többségében hűnek és ál- hatatosnak bizonyult a szocializmushoz és a Szovjetunióval való barátsághoz.

Meg kell mondanom elvtársak,

hogy a hírek, amelyeket itthonról hallottunk, megörvendeztetett bennünket. Megörvendeztetett bennünket az is, hogy november hetedikét szépen ünnepelte meg népünk. Ezt a Nagy Forradalmat negyven évvel ezelőtt a Szovjetunió munkásosztálya és parasztsága vitte véghez, de tulajdonképpen az egész elnyomott emberiség lázadása volt a sötétség ellen, a világossáért. így a magyar nép felkelése is volt ez a forradalom Az ünnepségek időpontjára a szocialista világ szívében, Moszkvában hatvannyolc testvérpárt kommunista és munkáspárt küldöttei gyülekeztek össze. Ezenkívül igen nagyszámú, a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket képviselő küldöttek találkoztak ezen az ünnepségen. A hatvannyolc kommunista és munkáspárt találkozásának történelmi jelentősége van a munkásmozgalom életében, mert ilyen széleskörű találkozó huszonkét esztendeje nem volt a nemzetközi munkásmozgalomban, abban az időben pedig még csak negyvenhárom kommunista párt volt a világon. Most nem volt ott valamennyi, különböző, rajtuk kívülálló okok • miatt egyik- másik párt nem képviseltethette magát és mégis hatvannyolc testvérpárt találkozott.

Azoknak az elveknek alapján tanácskoztunk, amelyeket a XX. kongresszus is szentesített: 'az egyenjogúság és az egyenrangúság alapján.

Tárgyaltunk s ha különböző vélemények jelentkeztek, nem sajnáltuk a fáradságot, inkább tartson egy nappal tovább a tárgyalás, de tisztázzunk minden kérdést.

A hatvannyolc testvérpárt küldöttei minden világrészt képviseltek. Voltak ott fehér emberek, s feketék, keletiek, afrikaiak. Mindegyik párt sok-sok éve önállóan dolgozik.

Nagyon örvendetes volt számunkra, hogy a szocializmus és a béke alapvető kérdéseiben mind a hatvannyolc párt teljesen azonos véleményen volt.

Kedves Elvtársak! Kedves Barátaim!

Elhoztuk és átadjuk önöknek a szovjet vezetek és a szovjet nép testvéri üdvözletét. Elhoztuk és átadjuk önöknek a népi demokratikus országok küldötteinek szívélyes baráti üdvözletét elhoztuk önöknek hatvanhét testvérpárt elvtársi szívből jövő, kommunista üdvözletét. (Nagy taps.)

Mi. akik résztvehettünk ezeken a nagyszerű ünnepségeken és nagyjelentőségű tárgyalásokon, a testvéri találkozókon, meggyőződésünkben megj- erősödve jöttünk haza.

Az a véleményünk — és ezt sokan mondották is nekünk, — hogy azért becsülnek bennünket, mert meggyőződésünkért, nyíltan és bátran sikraszálltunk, mert igyekezve elkerülni a régi hibákat, tudtunk következetesen harcolni a népi rendszerért, a nép ellenségeivel szemben.

Elvtársaink azt mondották nekünk, hogy csak így tovább magyar elvtársak, ahogyan eddig harcoltatok. Meggyőződésünkben megerősödve jöttünk 'haza, azzal az érzéssel, hogy harcunkat együtt vívjuk a Nagy Szovjetunióval és a szovjet néppel. Együtt vívjuk, a szocialista országok népeinek testvéri családjával és a világ munkásmozgalmával. A jövőtől nem kell félnünk, szilárdan ragaszkodnunk kell elveinkhez, együtt kell harcolnunk a néppel és a proletár nemzetköziség szellemében kell előrehaladnunk.

Éljen a Szovjetunió és Magyar- ország népeinek barátsága! (Nagy taps.)

Éljen a szocialista országok testvéri egysége, népeink barátsága! (Lelkes taps.)

Éljen a világ munkásmozgalmának forradalmi egysége! (Élénk taps.)

Éljenek az egész világon azok az emberek, akik egységesek a béke megvédésének ügyében! (Lelkes, nagy taps.)

Ezután a küldöttség tagjai üdvözölték a fogadásukra megjelent személyiségeket. majd Kádár János elvtárs megszemlélte a küldöttség tiszteletére felsorakozott díszszázadot. Végül a díszszázad díszmenetben vonult el a küldöttség előtt. (MTI)