Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-22 / 275. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. november 22 Ady Endre születésének 80. évfordulóján Asszonyoknak—lányoknak Sokszor halljuk ezt némelyik háziasz- szonytól. Ha látogató megy hozzájuk váratlanul, a háziasszony mentegetőzik: „Jaj, ne nézzenek széjjel a konyhámban, sem a szobában, ma még nem értem rá takarítani”. Ha a vendég véletlenül kér egy pohár vizet, a háziasszony előbb kimossa a kancsót, mert az „most éppen piszkos”. De ha mondjuk „pont” máskor érkezik váratlan látogató, akkor is hasonló a „házirend” és a háziasszonynak bizony most is ki kell valamit találni a mentegetőzésre. A főzéssel pedig rendszerint még akkor kapkod, amikor a férj délben hazamegy. Felkerestünk egy háziasszonyt, aki mellesleg csak a háztartással foglalkozik és kétéves kisgyermeke is van. Azért kerestük fel, mert azt hallottuk róla, hogy hozzá nyugodtan mehetnek váratlan vendégek. Mi is váratlanul mentünk hozzá. Délelőtt kilenckor érkeztünk hozzá. Már rend volt a lakásban. — Kint voltam a piacon és . . . — Már a piacon is volt? — Hogyne. Iletenkint kétszer megyek a piacra, szerdán és szombaton. Ez ná- 'am olyan szokásféle. Nem mehet az ember minden főzés előtt, mert akkor az itthoni munkákkal késik. — És ha mégis hiányzik valami — mondjuk a pénteki ebédfőzésnél? — Myen nálam rendszerint nem szokott előfordulni, mert akármilyen furcsán is hangzik, én például szerdán mindig "Itervezem, hogy mit főzök szombatié: és úgy vásárolok a piacon. Boltba hetenkint csak egyszer megyek, kedden, vagy pénteken, amikor kevesebb a vásárló, mint a piaci napokon. Egyszerűnek tűnik a háztartás, de itt is sok tennivaló van és ha az ember nem osztja be az idejét, bizony becsukhatja az ajtót a váratlan látogatók előtt. — Amikor összekerültünk a férjemmel, sok veszekedés volt amiatt, hogy nincs itthon állandóan rend. Ha azt mondtam, neki, hogy „én sem vagyok gép, nemi tudok mindent egyszerre megtenni” — türelmes ember a férjem, de vita kerekedett. Mint mondani szokták, megzör- rent a tányér. Néhány év alatt pedig rájöttem, hogy nem is kell az embernek gépnek lennie, csak egy kicsit beosztani az idejét. Ma például negyed hétkor keltem. A legelső természetesen a szellőztetés és eközben az ágyak rendbehozása. Ha az ágyak bevetését későbbre hagyja az ember, akkor már rendszerint el is marad, mert később meg sürget a főzés, meg a többi. A kisgyermeket természetesen még az ágyban hagytam és úgy mentem a piacra. Negyed nyolcra értem visz- sza. Utána tízórait készítettem a férjemnek, felöltöztettem a gyereket, megreggeliztünk — persze nem kellett túlságosan „sietnem”, a legfontosabb, a bevásárlás, már megtörtént, és a szobám is rendben volt. — A főzéssel nem szokott megkésni? — Az első két évet kivéve, még nem késtem meg az ebédfőzéssel. Persze én nem mosogatással kezdem a főzést, mint sok asszony, mert az edényeim mindig tisztán állnak a szekrényben. Nálam az ebédutáni mosogatás éppen olyan „fontos”, mint maga az ebéd. Ha van is ételmaradék, áttöltöm egy kisebb lábasba, ami nem hiányzik a főzés' kezdetén. Persze azt is elárulhatom, hogy főzés közben nem szoktam fát vágni sem, mert azt a férjem mindig elvégzi. — Higyjék el, nem kell megszakadnom a munkában, ha nem is tétlenkedem egész nap, pusztán arra van szükség, hogy az ember beossza az idejét és mindent pontosan elvégezzen, mert ha egy dologgal megkésik az ember, akkor már nincs ideje a többire sem. Az igaz, hogy könnyebb azt mondani, hogy nem értem rá, de azzal saját magamat csapnám be. a—c Kozmetika Giccs a nők kozmetikájában Ha élne ma lenne nyolcvan éves. 1877 november 22-én született, s ma nyolc évtizeddel születése és négy évtizeddel halála után teljesült és valóravált álmainak birtokában s a szükséges történelmi távlat birtokában tehetünk hitvallást ismét és ismét a demokratikus népforradalom költője, a forradalom viharmadara mellett. S most ebben az emlékezésben rá emlékezzünk a magyar ugar ostorozójára, a Tisza Istvánra ótestamentumi átkokat szóróra, aki ostoroz mindenkit akiben kevés a hit és erő szétrombolni „mindent, ami régi ezeréves holmi”, de aki soha egy korholó szót, csak lelkes együttérzésre vallót mondott véreiről, a magyar proletárokról. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy Ady Endre, a költő és az ember egyaránt: forradalmár volt. S ezt a felismerést csak a felsza badulás óta ildomos, hivatalosan csak azóta lehet hirdetni. Életében el mondták modemnek, újítónak, dekadensnek, sőt, destruktívnak, halála után fajtája szerelmesének s még sok mindennek csakhogy a hivatalos Horthy-Magyarország és a sznobok számára is szalonképessé Csupa gyászt és feketét látok, Amint halódva széttekintek: Éjszakás, gonosz, részeg balsors Űz, kerget minket. Sokáig lesz, sokáig tart míg A régi sors, a régi átok? Késlekedő, tunya, vörös Nap, Hozzád kiáltok. Filmismertetés Mert szegény vagy, hamarabb kell meghalnod A város peremén dolgozik Grüter doktor, a körzeti orvos. Munkája során szembekerül az embertelen biztosítóintézettel. Az ő és betegei harcát ismerjük meg a „Mert szegény vagy, hamarabb kell meghalnod” című filmhői. Grüter dr. külvárosi rendelőjét kezdetben jóformán senki sem keresi fel, mert a szegények között luxus a betegség. Az első páciens is véletlenül kerül útjába. Egy alkalommal hazafelé menet, a mutatványos bódénál összeesik egy ember. A fronton májgyulladása volt, de nem kezelték ki rendesen, s azóta betegeskedik. Grüter doktornak eszébe jut, hogy az egyik magánklinikán eredményesen kísérleteztek egy újfajta májkivonattal, de a betegbiztosító elutasítja a kérését. A gyógyszer túl drága a szegény betegnek. A külvárosi betegek között a doktor ismerősre lel Susanne Fischer személyében, aki betegként keresi fel. Grüter né- hányhónapos terhességet és egy tbc-folya- matot állapít meg a lánynál, aki menyasszony. A lány terhességét elhallgatja vőlegénye előtt. Grüter lassan tudomást szerez a beteg- biztosító aljas praktikáiról. Amikor megtudja, hogy májgyúlladásos betege az életmentő gyógyszer hiányában meghal, új társadalombiztosítási törvényt javasol. Ügy érzi, ha összefognak az orvosok és betegek, kikényszeríthetik az új, korszerű, igazságos törvényt. Egy napon Susanne rosszul les:j. Mindenáron véget akar vetni terhességének, s mikor Grüter habozik, a kislány maga vet véget állapotának. Legyengült szervezete nem bírja ki a nagy vérveszteséget, s meghal. A filmet Ernst Salomon és Kurt Willi e’m forgatókönyve alapján Paul May rendezte. Olvasd, terjeszd a TOLNA MEGYEI Népújságot! manikűrözzék éktelen haragját a feudalizmus és maradványai ellen, de azt, hogy forradalmár, azt csak ma hirdethetjük és hirdetjük is. Viharmadár volt Ady, egy készülő demokratikus népforradalom vihar madara. Korában Magyarország forradalommal terhes. A polgárság haladó része szakít az arisztokráciával, új programot kezd kialakítani, s a politikai porondra lép, megvonva bizalmát a magukat 48-asnak nevező pártoktól. A 67-es kiegyezés épületét támadják, de a sokak közül kevesen tudják számba venni a való helyzetet, a valóságos erőviszonyokat. S Ady e kevesek közül való. 48-hoz nyúlt vissza és a 48-as forradalom, szabadságharc talajáról támadja 67-et, a századforduló politikai koncepcióját, s benne is le6" dühödtebben a rossz megtestesítőjét, Tisza Istvánt, a „Bujtó, új kan Báthory Erzsébet”-et. De ugyanakkor azt is látja Ady: „Nálunk egy gyenge, szétszórt, gerinctelen, uri- záló hajlamú polgárság termett, amelynek se ereje, se tehetsége nem volt még annyi sem, hogy a süty- galamb bekapására kitátsa a száját’’. S ez a felismerés sok mindent megmagyaráz Adynál, többek között magányosságát is. Keresi és meg is találja a forradalom, az áhított és kívánt forraKelj föl, óh kelj föl, szent, vörös Nap, Míg gyűlölök, vagyok és élek: Hatalmasabb, pusztitóbb lennél, Hogyha én nézlek. S ha te rám néznél, lángot küldnél, Amiként az meg vagyon írva, A gazokra. És én nyugodtan Dőlnék a sírba. II. — Nem rettenek! — felelte a hatalmas vitéz és megrázta bozontos üstökét. — Akkor se rettentem, amikor a Felhívást Cegléd piacán kibocsátottam! Azt mondottam az én népemnek ott Cegléd piacán, én Székely György, a hatalmas vitéz, a kurucok áldott népének feje és kapitánya, csak Magyarország királyának, de nem az uraknak is alattvalója: Tudjátok, hogy a hűtlen nemesek ellenünk és a szent háborúra készülő összves kuruchad ellen erőszakkal felkeltek, üldöznek és kiirtani szándékoznak bennünket... szigorúan meghagyjuk nektek, hogy a levél vétele után nyomban, haladék és mentség nélkül ide Ceglédre siessetek a szent had növelésére, melynek áldott szövetsége a mondott hűtlen átkozott nemesség hatalmát fékezi és elnyomni törekszik ... Ezt kiáltom most is és ezt kiáltom mindörökké. — De megkínoznak majd, de megölnek! — csitította nagy lelke a háborgó kapitányt. — Megkínozhatnak! — hányta fel büszkén a fejét. — De meg nem ölhetnek! Csak testem ölhetik meg, de lelkem élni fog örökké! Mert, aki a nép szívében él, az él örökké! És erre a gondolatra elmosolyodott. Micsoda mosoly volt az, Uram Isten! Két varjúszárny bajusza is nevetett, a homlokán tátongó sebek abbahagyták sajgásukat nem érezte többé a pokoli emésztő éhséget, nem érezte többé az epesztő szomjúságot, nem hallotta többé a kalapács robaját. — Mosolygott diadalmas mosolygással, mely boldog jövőnek veti ágyát, és dalom vezető erejét is. „Ami csak szépség s ami reménység, mind ti vagytok a Tisza körül” üzeni a magyar proletárságnak. Ez — félreértés ne essék — nem azj jelenti, mintha Ady szocialista költő lett volna, mégcsak munkásköltőnek nevezni is túlzás lenne, de egyedül a magyar munkásosztályban hitt, s benne látta a feudalizmustól megszabadító, nemzetmentő erőt. A vádak között amelyeket a Her. czeg Ferenc és Rákosi Jenő fémjelezte „irodalom” szórt Adyra, a legtöbbet hangoztatott volt a haza- fiatlanság vádja. Pedig Ady Endre hazafisága igaz hazafiság volt. Nem nagyhatalmi ábrándokban kereste népe javát, sőt, merte hirdetni és világgá kiáltani, hogy „Dunának Oltnak egy a hangja”. Ady a demokratikus népforradalom költője harcra akart nevelni elsősorban a belső ellenség ellen, mert tudta és hirdette, hogy a belső bajok megöl dása nélkül helyzetünket a világban sem tudjuk rendezni. Ady költészete az ellentmondások költészete. Egyszer az ifjú szívek forradalomra hívó harsonája, máskor meg magányosan az istent keresi; egyszer a forradalom optimizmusa hatja át, majd magányos kétségbeesése a dekadensék felé sodorja. S mégis: Ady lírája forradalmi líra, mert szimbolizmusa is, még dekadens, beteg vonásai is a magyar valóságból fakadtak. Szimbolizmusról, szerelmi lírájáról, dekadens vonásairól könyvtárakra való tanulmányt írtak már, de méltatlanul kevés szó esett forra- dalmiságáról, demokratizmusáról arról, hogyan akart és lett is viharmadara a nemzeti újjászületést hozó forradalomnak. Nem elég Adyt megismerni, szeretni is kell, s költészetét nem nélkülözhetjük népünk nevelésében, ha nevelésen azt értjük, hogy mind jobban és mélyebben ismerjük meg magunkat és a világot, amelyben élünk. Ha élne, ma lenne nyolcvan éves. L. GY. ott a fatönkön, atömlöc fenekén, ültő helyében elszenderedett. A hajnal kibontotta már biborló hajfonatát, amikor a város piacán felharsantak a tábori trombiták, megperdültek a dobok, és az urak csapatának vezére, Szapolyai János döngő léptekkel a vastrón elé lépett. Szemét megelégedetten legeltette a legrettenetesebb alkotmányon, melyet valaha is ördögi agy kieszelt. Aztán elfoglalta helyét az emelvényen. Ott volt oldala mellett a gyulafehérvári püspök és a kegyetlen Báthory István. Tömött sorokban állták körül őket az urak csapatának fő-fő vezetői. Hogy kíváncsiságból jöttek-e vagy uruktól való félelmükben, azt ki is tudná megmondani? Egy azonban bizonyos! Látni akarták még egyszer és utoljára őt, a hatalmas vitézt, akinek nevét az urak tábarában is félve ejtették ki, s bátorságáról csodákat regéltek■ Amikor mindnyájan elhelyezkedtek, Szapolyai János intett a cigányhóhérnak. Dózsa György arra ébredt, hogy megcsikordult a kulcs és feljajdult a vaspántos tölgyfaajtó. Szólítatlan emelkedett fel a fatönkről, melyen ült, mert tudta, hogy érte jött a hóhér. Emelt fővel lépkedett a vesztőhelyre, vastrón elé! Meg nem rettent. Meg nem ingott. Szapolyai intett. Erre szemrebbenés nélkül leült. — Mosoly csordult végig a bajuszán, amikor a hóhér dúsfürtű fejére igazította a vaskoronát. (Folytatjuk.) Giccs, a művészi szempontból alacsony csekély értékű művészi alkotások jelzője. Az igazi kozmetika is művészet. A kozmetikai vonatkozásban is szép nő ugyanazt a harmóniát, ugyanazt a gyönyört kell, hogy éreztesse a szemlélőben, mint egy kiváló műalkotás. S minden olyan hiba, mely a nő szépségápolásában előfordult, rontja a nő szépségének harmóniáját, tehát kozmetikai giccs. De giccs az is, ha egy kozmetikai- lag kifogástalan arcú nő divatjamúlt ruhába öltözik vagy ha a szabóművészet remekét is ölti magára, de arca teljesen gondozatlan. A dolgozó nők most kezdenek észhez kapni, hogy az igazi szabadság azt is jelenti, hogy nekik is éppen olyan joguk van a szépséghez, mint azelőtt bármely más nőnek megvolt. És ezt a jogot annál inkább gyakorolhatják, mivel életszínvonaluk, munkájuk nyomán, felfelé ível, tehát megvan a módjuk hozzá. Persze abban a sietésben, mellyel be akarják hozni az elmulasztottakat, követik el dolgozó nőink a legtöbb hibát. Olyan szép akar lenni, mint kozmetikailag már „kulturáltabb” ismerőse és azt hiszi, hogy ezt úgy éri el leghamarabb, ha azokat a kozmetikai szereket használja amit ismerőse, holott az ő arcának a természete egészen más kozmetikumokat kíván és hogy milyeneket, azt bizony csak a kozmetikus tudná megállapítani, nem pedig a barátnője, vagy éppen az illatszer- kereskedő. Az ipar ezen úgy próbál segíteni, hogy igyekszik minél több mosógépet előállítani. Sajnos, ez nem könnyű feladat, nem is tud egyelőre annyit gyártani, mint amennyire szükségük lenne az asszonyoknak. De a bajokon mindig úgy kell enyhíteni, ahogy lehet. Tanácsolhatjuk a háziasszonyoknak — a rendelkezésre álló példák figyelembevételével — hogy „kollektíván” vásároljanak addig is mosógépet, amig az ipar nem tud kellő mennyiséget előállítani. Ez l<?ginIlyen helytelen irányú szépségápolásból keletkeznek a kozmetikai giccsek. Ha egy mitesszeres arcbőrt vastag puderréteggel vonunk be, ez giccs, mert először is a mitesszereket kellene eltávolítani. Giccs az is, ha úgy használjuk a pudert, hogy a pudero- zás határa az arcon éles vonalban válik el az arc természetes színétől. — Markánsabb orrú hölgy világos púderral még szembetűnőbbé teszi az orrát és akinek nagyobb a szája, igyekezzék rúzzsal kisebbé rajzolni az ajkakat. Az elálló füleket a nagy fülbevaló még szembetűnőbbé teszi. Giccs keletkezik akkor is, ha éppen úgy készíti ki az arcát valaki, ha az utcára megy verőfényben, mint mikor bálba indul ahol villanyfény van. Giccs az is, ha egy pirospozsgás nő erősen pirosítja az arcát. Az élő rózsát nem kell átfesteni! Giccs, ha egy jól ápolt arcon egy szemölcs éktelenkedik. Folytathatnám végletekig a kozmetikai giccsek sorozatát, de sok értelme úgy sem volna, mert maguknak a hölgyeknek kell megérezniök azt, hogy mikor van, hiány a szépségük ápolásában, s mikor viszik túlzásba azt. A legnagyobb giccset azonban nem szabad említés nélkül hagynom, a legnagyobb giccs az, ha egy kifogástalan. széparcú nő kendőzi magát. DR. FÁBIÁN kább a hivatalokban, üzemekben lehetséges. Ha megkérik az üzem, vagy a hivatal vezetőségét, az bizonyára segítséget tud adni ehhez. Több helyen például maga az üzem vásárol mosógépet a női dolgozók számára, másutt pedig a dolgozók által összeadott pénzen segíti a mosógép megvásárlását. Egy asszony úgy sem használja minden nap a mosógépet s ilyen szövetkezeti formában minden asszony „hozzájuthat” mosógéphez a hiány ellenére. Ady Endre: Ä vörös Nap Harcot és dögvészt, aki hoztál Nem akarok dühvei meghalni, Babonás, régi századokra, Ajzott és visszatartott ívvel, Kelj föl, óh kel] föl, szent, vörös Nap, Remény nélkül, fekete gyászzal, Reám ragyogva. Fekete szívvel. GYERMEKEKNEK A hatalmas vitéz Hogyan segíthetünk a mosógéphiányon?