Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-21 / 274. szám

/ 1957. november 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az utasokon Is múlik... HAJNALI ÖT ÓRA. A hőmérő hi­ganyszála a zérus körül, deres a föld, a kocsik teteje. Hiába, vége a hosz- szúra elnyúlt vénasszonyok nyará­nak, nem fűt már a Nap. A fázó uta­sok tegnap éjéggé „keresetlen"’ szavak kai adták ezt tudtára a vasutasok­nak. Talán ennek is szerepe van ab­ban, hogy ma sokkal gondosabban készítik elő a vonat indulását. A szerelvény bent áll az állomá­son. Jön a mozdony is. Előbb a sa­lakvágányra áll, leengedi a salakot, majd jelentkezik a kijárati váltónál, hogy perceken belül ráálljon a sze­relvényre. Egy óra van még az in­dulásig — 6,53-kor indul az 5237-es munkásvonat — megkezdődik az előfűtés. Ugylátszik, nemcsak az utasok ér­deklődnek, hanem az illetékesek is. Balogh János kocsilakatos — aki­nek hétkor kezdődne a munkaideje, már félhatkor itt van —, körbejárja a szerelvényt. Kívül-belül felülvizs­gálja a kocsikat. Magó Gyula kocs - vizsgáló jelenti, hogy éjszaka — sza­badidejében — elvégzett minden tö­mítést, nehogy a gőz a levegőbe szálljon. Itt van Darazsac János mű­szaki főtiszt és Somlai László fűtő- házfőnök is. ERÖSÖDÖ SISTERGÉS, a gőz utat tör magának az első, második, har­madik kocsiba, majd eljut ez egész vonatba. Az ablakok, ajtók zárva, lassan melegedik a kocsik levegője. Három atmoszférát mutat a mozdony feszmérője, jöhetnek az utasok, aki­ket a hangszóró invitál: „Beszállás. Személyvonat Sárpilis-Decs-Öcsény Szekszárd-Tolnamözs felé a második vágányon balra!”. Jönnek az utasok. Először egyen- kint, a • legkorábban kelők, majd egyre tpbben. Az első kocsinál ki­nyílik az egyik ablak. Mögötte az utas, idősebb férfi. Körülnéz. Meg­kezdi a kocsi „szellőztetését". Célja biztos nem ez, hiszen a gőzfűtéstől nincs széngáz. Amikor figyelmezte­tik, kiderül, hogy ismerősöket ke­res. De a neki szóló figyelmeztetés hatásos. A szomszéd kocsiban is fel­húzzák a közben leengedett ablako­kat. AHOGY KÖZELEG az indulás ide­je, a forgalom egyre nő. Az ablakok most már mindenütt zárva vannak de a kocsik végén a homlokajtó nyitva. Mert vajon mikor találja meg leg­könnyebben helyét az utas? — Bár­mennyire is hihetetlen, — a zsúfolt vonaton. Akinek egyszer sikerült bepréselődni, örül, hogy feljutott. De ha üres a szerelvény, ha lehet válo­gatni, végigjárja az összes kocsikat, míg megállapodik az egyik kocsisza­kaszban. Ez nem is lenne nagy baj. annál inkább az, hogy az ajtók nyit­va maradnak. A szemfüles jegyke­zelők műszaki kulccsal lezárják a homlokajtókat, de most meg az ol­dalajtók maradnak nyitva. Tódul be a hideg levegő, az állomáson pedig lehet, hogy néhány század fokkal melegebb lesz. A 325-ös mozdony azonban hiába erőlködik, izzad, nem tudja az egész állomást fűteni. Annál is inkább, mert most már az induláshoz kell a gőz. A diáklán.yok fülkéjében baj van, nem melegszik. Nincs gőz beömlés és most már — pár perccel az indulás előtt — nem is lehet megjavítani. Itt bizony nem volt alapos az indulás előtti vizsgálat, a panasz jogos. A ko­csilakatosok felugrálnak a kocsira, majd Szekszárdon elvégzik a műsza­ki beavatkozást, hogy legalább visz- szafelé lehessen fűteni. A FŰTÉSSEL nincs is baj vissza­felé. Annál inkább a világítással. Az 51010-.es kocsiban valaki gyufával megsértette a gázharisnyát. Egy má­sik kocsiban nyitvafelejtették a gáz­csapot. Talán vasutas volt, talán az egyik utas nyitotta ki. A panaszok jogosak, ezért is döntöttek a vezetők úgy, hogy ezután hetenként egy he­lyett kétszer végzik el a személyko­csik gáztöltését. A menetrendszerűséggel most már nincs annyi baj, mint néhány hónap­pal ezelőtt. Az utazóközönség pana­sza inkább a vonatok fűtésére és világítására vonatkozik. De itt, mint láttuk, kettőn áll a vásár. A helyzet megjavítása nem csak a vasutaso­kon, hanem az utasokon is múlik. De az utóbbin is segíthetne a vasút. Annyiféle figyelmeztető táblát lehet látni a kocsikban, az egyik a kihajo- lás veszélyességére hívja fel a figyel­met. a másik óva int a menetközbe- m fel- és leszállás következményei­től. Az 5060-as kocsiban azonban egy sokkal érdekesebb táblát láttam a múltkor. Egy kakas, tojással tele kosáron áll és azt kukorékolja az utas fülébe illetve szemébe: „A ta­vaszi tojáshozam bőséges, most tégy' eleget tojásbeadási kötelezettséged­nek!” — Talán ki lehetne ezt és az ehhez hasonló táblákat cserélni a következővel: „Fűtünk, ne hagyd nyitva az ajtót és ablakot. .. „Ne nyúlj a lámpához” J. J. A szekszárdi gimnázium színjátszócsoportjának próbáján zínjátszó próbára kaptam meg­hívást. A szekszárdi gimná­zium színjátszó együttese lelkesen ta­milja Moliere: Scapin furfangjai című színművét. Legutóbbi próbájukat nem tz iskola fizika-szertárában, hanem valódi színpadon, a városi művelő­dési ház ..világot jelentő deszkáin” tartották. A próbán meg is látszott, hogy szokatlan a valódi színpad, mert nem egyszer a szereplők nem tudtak mit kezdeni a nagy területtel. Nem sikerült még a téradta lehetőségeket kihasználni — de hát mit is lehet várni az első színpadi próbától, amely m színdarabtanulás történetében is csak a nyolcadik. Igen örvendetes, hogy a csoport Mnliere-t tanul, nem pedig az esetleg nagyobb bevételt eredményező eszt- rádban keresi a közönség előtti sze­replés lehetőségeit. S a klasszikusok közül is éppen Moliere-t választani — ezt ismételten is hangsúlyozni kell — igazán dicséretes dolog. Bár azt hi­szem. ez elsősorban a rendező-tanár: Kaszás Imre érdeme, de jólesik látni a színházat igazán kedvelő embernek, hogy a tanulók is örömmel fogudták. agy gondot fordítanak a szép szövegmondásra és nemcsak arra törekednek, hogy a szövegmon­dás hűséges legyen, hanem a szép, tiszta beszéd az egyik legfőbb cél. Tóth Pista (Octave) esetében már sikerekről lehet beszámolni, mert valóban, nem egy hivatásos színész is megirigyelhetné az ilyen szép be­szédet. (De csak a beszédet, mert a mozgással még baj van.) S tovább tudja javítani, ha elhagyja a helyen- kinti skandálást. A hibákról még korai'lenne beszél­ni. hiszen a nyolcadik — s köztük is az első színpadi — próbán nem lehet eldönteni, milyen lesz az előadás. Véleményem szerint, a darab, ezt mé­gis hadd mondjam el. játékosabb, mint ahogy a gimnazista szín’átszók felfog­ják. Tidságosan a végletek érvénye­sülnek alakításukban — vagyis vagy tragédiát, vagy bohózatot játszanak — s ezért nem kiegyensúlyozott az egész alakítás. S mégegyszer hangsúlyo­zom: sokkal, sokkal több játékosság­ra, gúnyoros szellemeskedésre, csúfon- dáros hangvételre és játékmódra van szükség. A bírálathoz még annyit: egy színdarabot egy rendező rendez­zen és ha van segítsége, az vesse alá magát a rendező elgondolásainak. TTogy mikor kerül sor az elő- adásra, arról beszámolni nem tudok, mert nincs meghatározott idő­pont. Bár, azt hiszem, nem ártana mégis csak határidőt kitűzni a fel­készülésre. Befejezésül álljon itt a szereplők névsora, akiknek nevéhez fog majd fűződni a siker (bízom benne, hogy nem bukás): Cseh Gábor (Scapin), Tóth István (Octave), Lemle Zoltán (Leander), Szabó Lajos (Argante), Hidasi István (Geronte), Hadnagy Ilona (Jácint). Kíváncsian várjuk az előadást. (—i. —y.) AGYÚ (Igaz történet a in. Szakítás Egy motorkerékpáros ment el mellet­tük az országúton, megállt pár másod­percre és aztán szó nélkül ment tovább, egyre fokozódó sebességgel. Az ismeretlen motorkerékpáros úgy lát­szik, telefonált a kórházba, mert kis idő múlva fehér mentőkocsi jelent meg a bal­eset színhelyén. Fehérköpenyes ápolók ugráltak le a mentőről, s az élettelennek látszó lányt egy hordágyra emelték. Nyolc hónapig feküdt Jutka a kórház­ban, az erős fiatal szervezet úrrá lett a sérülésen. Csak egy széles forradás je­lezte a homlokán a tragikus baleset nyo­mát, amikor Pista karján elhagyta a kór­házat. Polgári házasságot kötöttek. Az eskü­vőről hiányoztak Jutka szülei és rokon­ságát egyedül csak Kiss Dénes, a falu kovácsa képviselte. Telt-múlt az idő. A falu öregasszonyait már újabb események, szenzációk, plety­kák foglalkoztatták. Az tíj házaspár, Jutka és Pista boldog egyetértésben, egyre növekvő szerelemmel élték életü­ket. Zsebesfi Benő néha találkozott az utcán Pistával, aki az iskolából hazafelé igyekezett, de ha egymásra néztek, akkor sem látták meg egymást. Igaz, Pista egy- párszor köszönt Zsebesfi Benőnek, de az nem viszonozta, s így aztán elmaradtak a köszönések is. Közeledett a tél. Jutka a boltból igye­kezett hazafelé, megpakolt kosárral, ami­kor az esti szürkületben az apja bukkant fel előtte a kihalt utcán. Zsebesfi Benő végignézett a lányán, s aztán acsarkodó hangon megszólalt: L Ö L E T tamási járásból) — Szóval várandós vagy már tőle?! A fiatalasszonykának melege lett, érezte, hogy forróság önti el a homlokát, s a kosár egyszeribe nehéznek tűnt ezek­ben a percekben, amit a balkezében fo- gott. — Tőle. .. ismételte meg apja sza­vait. S aztán egy kissé összeszedve ma­gát, még hozzátette: — Soha nem volt szégyen az, ha valaki az urától várandós lett. — Az nem urad neked, hála Istennek, a pap sem adott össze benneteket — mondta az apa, s lányához közelebb lépve, elfojtott hangon sziszegte: — Ott kell hagynod. . . majd én állom a vá­lási költségeket... a fattyút meg majd elcsináltatjuk. Egy ember körvonalai tűntek fel a szürkületben az utcán. Amikor közel ért, megismerték: a tejcsarnok vezetője volt. Ahogy elment mellettük, Zsebesfi Benő nagyot köszönt neki, s amikor a tejcsar- nokos távolodó léptei elhalkultak, ideges türelmetlenséggel nézett lányára, hogy választ kapjon előbbi szavaira. A lány arcán megkeményedtek a vo­nások. Szavai nyugodtabbak, magabizto­sabbak lettek, amikor azt mondta: — Az én uram becsületes ember, sze­retik a faluban, megbecsülik. Szorgal­masan végzi munkáját az iskolában és teljes szívével szeret engem. . . Maga apám, mégis gyűlöli őt, pedig semmi oka nincs rá. Zsebesfi Benő fuldoklott a dühtől, arca elkékült. lélegzete szakadozott lett, nem tudott magán uralkodni, s torkaszakad- tából bömbölte: — Te, te szégyentelen .. . Gyalázatot hoztál a családunkra azzal a . .. azzal a cigánnyal. . . Kotródj a szemem elől, nem vagy többé a lányom. A kerítések mögül kíváncsi tekintetek figyelték a Zsebesfi Benő ordítozásától hangossá lett utcát. Az alig húsz lépés­nyire levő szövetkezeti bolt ajtajában is kíváncsi emberek csoportja figyelt a szó­váltásra. Jutka dermedt mozdulatlansággal hall­gatta a kegyetlen szavakat. Szeretett vol­na elszaladni, de a lábai nem mozdul­tak. Meglátta a bolt ajtajában állók cso­portját, s ettől végtelen nagy szégyen­érzet fogta el. A következő pillanatban azonban Pista jutott eszébe . .. Pista, akit még forróbban, még nagyobb odaadással szeretett ezekben a percekben. Zsebesfi Benő éppen indulni akart to­vább, amikor Jutka hangja megállította: — Hát vegye tudomásul apám, hogy a maguk ostoba fajgyűlölete miatt én nem teszem tönkre a boldogságomat még akkor sem, ha megtagadnak. A zugkocsmáros úgy ordított, mint mi­kor a disznót nagykéssel szíven szúrják. — Micsoda .. . Hát idemtottunk... Neked ... a te szemedben apád ostoba ... Ostoba fajankó lett. Jutka érezte, hogy megragadta a kar­jánál fogva az apja és rázni kezdi. Ter­hessége óta másodszor érzett hányingert. Amikor a baromi erejű mázsás ember nekilökte a kőkerítésnek, elvesztette az eszméletét. A szappan, a cukor, gyufa és élesztő kiborult a’kosarából. Biadtekintetű em­berek rohantak a szövetkezeti boltból fe- Y'ic. de mindebből már semmit sem tudott. Csak órák múlva, az ágvban tért ma­cához. \ mennyezeten függő csillárról Wértno rájött, hogv otthon van. a tanító- lakásban. Pillanatok teltek csak el. s máris a Pista arca haiolt föléie. A ké­kesen csillogó, bollófekete hajú emher arcáról.“ akit kimondhatatlanul szeretett, nyugnd'sá". értelem és gyöngéd szeretet sugárzott feléje. (Vége) H. T. Növekszik a bonyhádi piros-tarka becsülete Visszafelé kellene forgatni a történelem kerekét ahhoz, hogy tövéről hegyére megmagyarázzuk:'Bonyhádon és környé­kén mikor, miért és hogyan alakították ki a magyar tarka szarvasmarhából a tájjellegnek megfelelő, magas tejhozamú bonyhádi pirostarka tájfajta szarvasmar­hát. De ezt most nem tesszük. Helyette megírjuk: hogy néz ki jelenleg a bony­hádi járásban a szarvasmarhatenyésztés, viszonyítva a háború előtti évekhez, s hogyan növekszik napról napra a bony­hádi pirostarka becsülete a járásban. Azzal kell kezdeni, hogy a bonyhádi járásban A SZARVASMARHATENYÉSZTÉS mennyiségileg még mindig alacsonyabb színvonalon van, mint a háború előtti években volt. A járási tanács főállat­tenyésztőjétől, Fábián Andrástól kapott adatok szerint míg 1939-ben a bonyhádi járásban 19 227 szarvasmarha volt, addig 1957 tavaszán alig 12 000-et számláltak. Ez azt jelenti, hogy a háború után a bonyhádi járásban eléggé elhanyagolták a szarvasmarhatenyésztést. Hiszen az 1946 tavaszán meglevő szarvasmarhaállo­mány 11 év alatt alig kétezerrel nőtt. Ennek többféle magyarázata van, amit sok volna felsorolni. Az egyik alapvető oka az — s ezt érdemes megemlíteni —, hogy a bonyhádi járásban az utóbbi években, különösen a székelyek lakta községekben, elterjedt az az „elmélet”, hogy a szarvasmarhatenyésztés nem ki­fizetődő, nem érdemes tehenet tartani... Szerencsére azonban ez az „elmélet’ ma már kihalóban van. Különösen ebben az évben a gyakorlat győzte meg a gazdálkodókat, elsősorban a termelőszö­vetkezeti tagokat arról, hogy a gazdálko­dás egyik alapja a fejlett állattenyésztés, ezen belül is a szarvasmarhatenyésztés és számtalan példa bizonyítja, hogy A SZARVASMABHATENYÉSZTÉSRE NEM LEHET RÁFIZETNI. A zombai Vörös Csillagban például az 1957-es gazdasági évben 3334 liter te­jet fejtek átlagban egy-egv ^tehéntől. Ez azt jelenti, hogy csak tejből egy tehén több mint 12 000 forint hasznot hozott. Emellett a tehenek borjút is „adtak”, és megvan a gazdálkodás szempontjából nélkülözhetetlen istállótrógya. De itt van a másik példa is: a bonyhádi Petőfi Tsz- ben nyolc hónap alatt átlagban egy tehén tejtermelése 1016 forintot jövedelmezett. Ezek a példák makacsok és félreérthetet­lenül igazolják, hogy a szarvasmarha- tenyésztés — ha ezt jól csinálják, a mező-' gazdasági üzemágak közül az egyik leg­jövedelmezőbb. A szarvasmarhatenyésztésben elért ered­ményeket a bonyhádi járásban ismerte­tik, aminek máris vannak eredményei. Olyan kedvező jelenségek vannak a já­rás területén, hogy a bonyhádi piros- tarka szarvasmarhát ma mindenütt kere­sik, nagy kedvvel tenyésztik, és a tovább- tenyésztésre alkalmasakat szinte kivétel nélkül felnevelik. Ezzel magyarázható az is. hogy az utóbbi hónapokban kevés te­henet hajtanak fel a bonyhádi és kör­nyéki vásárokra és magas árat, 8000—9000 FORINTOT IS ELKÉRNEK EGY JŐ TEHÉNÉRT. A bonyhádi járásban az állattenyész­tési szakemberek ma nagyon sokat fog­lalkoznak a szarvasmarhatenyésztéssel, fáradoznak azon, hogy meggyorsítsák a tenyésztést. A terv ugyanis az. hogy a bonyhádi járásban 15 év alatt 17 000-re növekedjék a szarvasmarhák száma. En­nek érdekében az első lépéseket máris megtették. Bonyhádon és környékén már jövőre bevezetik a szarvasmarhák mester­séges megtermékenyítését. Ez a gyakor­latban azt jelenti, hogy egv-egy kiváló apaállatnak egy évben nemcsak 60—70, hanem 600 leszármazottja lesz. És a mesterséges megtermékenyítésnél jóval kisebb a meddőség lehetősége is. Így növekszik napról napra a bony­hádi járásban a pirostarka szarvasmarha becsülete, és a mezőgazdasági szakembe­rek, közösen a mezőgazdaság dolgozóival, azon fáradoznak, hogy a hírének meg­felelően gyorsan elszaporodjon, elsősor­ban a járásban, a bonyhádi pirostarka. hírek — LOPOTT A POTYAUTAS. A hőgyészi földművesszövetkezet teher­gépkocsijára, mely árut szállított, felkéredzkedett Kreszl János hőgyé- szj lakos, és egy női kabátot, vala­mint egy gyermek lódenkabátot a bőröndjébe tett mielőtt leszállt volna. A lopásra a nyomozás során jöttek rá. s az eljárást megindították a tol­vajjal szemben. * — A HUNNIA FILMSTÚDIÓBAN rövidesen befejezik Révész György „Éjfélkor” című filmjének forgatá­sát, amelynek főszerepeit Ruttkay Éva ég Gábor Miklós játsszák, * — A LEGUTÓBBI értékelés szerint, a dalmandi gépállomás lett az utolsó a megye gépállomásainak versenyé­ben, mivel csak 61.8 százalékra telje­sítette évi tervét. A lemaradás oka az, hogy a gépállomás vezetői kevés gondot fordítottak az egyéni gazdál­kodók közötti szerződéskötésekre. — A BÁTASZÉKI Vasutas Sport Klub november 30-án este a helybeli kultúrházban disznótoros vacsorát rendez. A vacsorát hajnalig tartó táncmulatság követi. A bevételeket sportcélokra fordítják. * — SZABÓ ISTVÁN altábornagy, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség elnöke a megyeháza nagytermében ünnepi nagygyűlést tartott 1957. no­vember 20-án. • — TÁRSADALMI munkával eme­letes klubház építését kezdték meg a szekszárdi repülőklub tagjai az őcsényi repülőtéren. A leendő klub- házban a hálószobákon és klubhelyi­ségeken kívül üvegfalú diszpécser­torony is épül. Ezenkívül az emeletes épület majd lehetővé teszi az ejtő­ernyők szárítását is. * — A NÉPMŰVELÉSI INTÉZET november 30. és december 1-én Or­szágos Tánckonferenciát rendez Buda pesten. A konferenciáira három Tolna megyei táncoktatót is meghívtak. A Tolna megyei táncoktatókat Herte- lendi Henriette, Andrásfalvi Bertalan és Bállá Márton képviseli. * — NOVEMBER 26-ÁN este fél hat óraj kezdettel a bonyhádi járási kul­túrházban Rátonyj Róbert és Zentai Anna vendégszerepei. * — BEKÖTŐÚT építését kezdik meg háromkilométeres szakaszon Kövesdre: A bekötőút építése a szá­mítások szerint 175.000 forintba ke­rül. A költségeket a bátaszéki tanács költségvetési keretéből biztosítják. * — A GAZDASÁGI eszközök táro­lására csővázas épület építését kezd­ték meg a faddi Kossuth Termelőszö­vetkezetben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom