Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-18 / 245. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. október 18. G YERMEKEKNEK Még egyszer Mátyásról Egy igen fukar s kapzsi főember meglátogatta egyszer Mátyást királyi palotájában. Olyan nagy volt a főember fukarsága, hogy ország-világ ismerte jeles , tetteit. Zsugoriságában még a paripáitól is elsajnálta az abrakot, márpedig a lovat szerető magyar ember előtt ez a legnagyobb vétek számba ment akkoriban. Még a szarka tojást is pénzért áruitatta a piacon, s hogy ne kophasson el a cselédek saruja és cipellője, oly szűkre sza- batta azokat a vargával, hogy inkább mezitláb jártak, mintsem a szűk bocskorokban. A fösvény látogató gyászruhában lépett Mátyás elé, hosszúra eresztett szakállal, s igen szánalomkeltő tekintetet vetett a királyra. Mátyás erre megkérdezte: — Ugyan, miért öltöztél talpig feketébe? Talán bánat ért? Ki vele! Szaporán! A főur meghajolt és így válaszolt: — Ne is kérdezd uram, királyom. Váratlanul meghalt két derék bátyám. őket gyászolom. Mátyás azonban nem hagyta eny- nyiben a dolgot: — Ugyan mond meg, hogy későn zavart-e meg téged a haláluk, vagy bizony korán? Ledőlt az ágyuktól vagy egy ko- hajításra. lehajtotta bundájára a fejét, s pillanatok múlva már úgy aludt, mint a tej. Pedig éppen ekkor kezdtek el dörmögni az ágyuk, szakadatlanul repítették a kerek golyóbisokat a falakra. Remegtek a nagy dörgéstől a falak, de reszketett az a partrész is, ahol Mátyás aludt. Nem sok idő múlva futár érkezett a táborba, s kérte, hogy tüstént Mátyás elé bocsássák. A hoppmesterrel az ágyukhoz siettek, s meglepetve látták, hogy a király alszik. Erre a futár fojtott, suttogó hangon odaszólt a hoppmesterhez: — Igen fontos hírt kell átadnom, Keltsük fel a királyt! — Hagyjuk még — súgta vissza a másik — Alighogy ledőlt. Ne zavarjuk. szép álma lehet, hiszen mosolyog ... Valóban mosolygott Mátyás, de nem azért, mert szépet álmodott, hanem azért, mert meghallotta övéi suttogását, s menten felébredt. Tetszett neki, hogy így őrködnek még álma felett is! Ezért mosolygott. Talpra ugrott nyomban. A körülötte állók elálmélkodtak éberségén. Tetszett nekik, hogy a halk, suttogó beszéd felköltötte, holott a törököt paskoló ágyúk rivalgása s dörgése elszenderítette. Egymásra találtak Filmismertetés Egy alkalommal Gyerjabin a közönyös, karrierista mérnök utasítja a brigádot, hogy az erősen szeles idő ellenére, szereljék fel a bonyolult fémkonstrukciót. Az összeszerelt alkotmány felhúzásakor elszakad az egyik merevítő kötél■ Már-már katasztrófa fenyeget. A helyzetet Pa- szecsnyik bátorsága menti meg. Felugrik. a lengő kéményóriásra, új kötelet erősít fel, s ezzel megszilárdítja a lezuhanni készülő szerkezetet. Nyikolaj Paszecsnyik egyre többet gondol Kátyára. Egy este meglátogatja a lakásán, hogy cirkuszba vigye, de a szórakozásból semmi sem lesz. Paszecsnyik nem bírja elviselni Kátya rikító ízléstelen ruháit, durva hangját, dohányzását. Indulatában megsérti a lányt és faképnél hagyja... Nyikolájt később baleset éri, s sebesülése Kátyára is nagy hatással van. A léha könnyű életet kedvelő lány most érez szívében először szívében szerelmet. Gyakran látogatja meg a beteg Nyikolájt. Elmondják egymásnak szomorú, örömtelen életüket, gyermekkorukat. Mindketten árvák, szüleiket a háború alatt vesztették el. Azóta szeretet nélkül sodródtak városról városra. S a két hányatott sorsú ember egymásra talál. Megtalálják a helyes utat és az igazi boldogságot. Amint Paszecsnyik elhagyja a kórházat, összeházasodnak. Ez a szerelem újjávarázsolja Kátyát. — Későn, uram királyom — felelte, mert arra gondolt, hogy épp este adták neki tudtul két testvére halálát, éppen lefeküdt már, s későn zavarták a hírrel. — Mert én is úgy gondoltam — felelte a király udvari népére pillantva. — Tudom, azt szeretted volna, ha korábban meghalnak, hogy birtokaikat mielőbb kézbekapa- rinthasd. Most gyötrődöl, s szakálat növesztesz, mivel testvéreid vagyonának hasznát oly sokáig nélkülözted. A főember úgy elvörösödött, hogy még a szakála is vörhenylett. Szégyenében kitakarodott Mátyás palotájából. Mátyás királyról mesélik, hogy éjt-napon egybetéve dolgozott, és sokszor napokig, sőt hetekig nem feküdt vetett ágyba, de ha táborba szállt, és a sora úgy hozta, még a puszta földön is édesdeden tudott aludni. Ilyenkor akár ágyút sütögethettek a füle mellett, arra sem ébredt fel. így történt ez Szabács viadalakor is. Már olyan sokáig nem húnyta le a szemét, hogy végre is az ostromágyuk tövében nyomta el az álom. VASÁRNAPI EBÉD PARADICSOMLEVES Hozzávalók: 80 dkg paradicsom, 2 dkg zsír, 2 dkg liszt, cukor. A nyers paradicsomot zöld részeitől megtisztítjuk, négybe vágjuk és fél liter vízzel főni tesszük. Ha a héja már levált róla paradicsomtörőin áttörjük. Világos zsemlyeszínű rántást készítünk és azt a paradicsom levével és a még szükséges vízmennyiséggel felöntjük. 20 percig lassan főzzük, sóval, cukorral, zöldpetrezselyemmel, vagy zellerlevéllel Ízesítjük és tálalás előtt galuskát, metélttésztát főzünk be vagy 4 dkg párolt rizst keverünk hozzá. Tálalhatjuk pirított zsemlyekockákkal is. Ha eltett paradicsommal készítjük, 3—4 dl paradicsom szükséges hozzá. KARFIOL HÚSSAL ÖSSZERAKVA Hozzávalók: 1 kg karfiol, 40 dkg borjúhús, 5 dkg zsír, 1 dl paradicsomié, hagyma, 2 dkg liszt. A karfiolt megtisztítva, rózsáira szétszedjük és megfőzzük. A húst megdaráljuk, 2 dkg zsírban 1 kávéskanálnyi apróra vágott hagymát megpirítunk és abban a húst megpároljuk. Egy kizsírozott, tűzálló tálban a karfiolt a hússal összerakjuk, 3 dkg zsírból, 2 dkg liszttel és a paradicsommal vékony mártást készítünk, kb. 2 dl mennyiséget, csont- vagy húslével hígítva, és ráöntjük a rakott karfiolra. 10 percre forró sütőbe tesszük. RÁCSOS LINZER Hozzávalók: fél kg liszt, 20 dkg margarin, vagy 15 dkg zsír, 20 dkg cukor, 10 dkg darált dió (ez el is maradhat), 1 egész tojás, 1 dl tej, vagy 1 kanál tejföl, 1 sütőpor, citromhéj, fahéj.* Töltelék: 15 dkg lekvár. Az anyagokat összegyúrjuk, kétharmad részét kinyújtjuk, tepsibe helyezzük és a lekvárral megkenjük. A megmaradt részből rácsokat készítünk és egymásra, keresztberakva, a tésztára helyezzük. Tetejét tojással megkenjük és 5 percig közepes tűznél sütjük. Sütés utón deszkára kiborít juk és ha kihűlt, ferde téglalapra szeleteljük. VIII. PROPAGANDA MUNKÁN A politikai foglalkozásokat Misics, a párttitkár tartotta. Sokat beszélt mozgalmi tapasztalatairól és a bori rézbányászok évtizedes harcairól, akik között gyermekkora óta élt és dolgozott. Egy gyűrött, szakadozott könyvből a Szovjetunióról szokott olvasni és gyakran emlegette, hogy nincs már messze az az idő, amikor a jugoszlá- vok is, magyarok is, románok is megkezdhetik a szocializmus építését kommunista pártjaik vezetésével. Ahogy múltak a napok, egyre inkább éreztem, hogy még nagyon sokat kell tanulnom ahhoz, hogy a Misicshez hasonló kommunista harcos váljék belőlem. Szabad perceimben egyre többet gondoltam a pártra, a kommunistákra, akik a világ minden pontján halált megvető bátorsággal harcoltak a fasiszták ellen és egy sikeres bevetésről álmodoztam, ahol majd kiérdemelhetem én is, hogy felvegyenek a kommunisták soraiba. A betegek állapota javult, többen közülük már teljesen fel is épültek, amikor egy napon parancsot kaptunk a Divíziótól, hogy vonuljunk tovább északkeleti irányba. Otthon civilben gyakran rajzolgat- tam üres óráimban, s itt, a partizánok között is rajzoltam néha, ha papírhoz jutottam. Paracsin közelében jártunk már, amikor pihenő alkalmából a partizán brigád legcsinosabb lányáról, a boszniai Nadti Jurasicsról készítettem egy nagyméretű, németektől zsákmányolt noteszlapon arcképvázlatot, amikor váratlanul árnyék vetődött a papírra. Hátranéztem. Misics, a párttitkár állt mögöttem, s széles mosolyra húzódott a szája, amikor a szemembe nézett. Emberek a — Nem is gondoltam, hogy rajzoló is van közöttünk — mondta rosszul palástolt zavaromon egyre jobban vi- dulva, s mielőtt megszólaltam volna, kérdést intézett hozzám: — Vállalkoznál te arra, hogy éjszaka bemész Paracsinba, egy kis propagandamunkát végezni? — Szívesen vállalkozók rá — mondtam, s felcsillant a szemem az örömtől, hogy végre városba mehetek a hónapokig tartó erdei élet után. A veszélyeket csak később kezdtem magamban latolgatni, ekkor azonban váratlanul Nada is megszólalt: — Ha nincs ellene kifogásod, párt- titkár elvtárs, én is bemegyek segíteni. Hárman, Misics, Nada, meg én, ösz- szedugtuk a fejünket és hosszasan tanácskoztunk. Később Misics prespán- papírt hozott (máig is titok előttem, hol szerezte), s nekem első feladatként azt szabta meg, hogy a prespánpapírból betűmintákat vágjak. Másnap délután kedvező idő mutatkozott. Az eget sűrű, mélyen szálló felhők borították. Nada, Misics, meg én hármasban mentünk a „pokol szája” nevű hatalmas sziklahasadékig. Ott háziszőttesből készült ruhát és subát viselő, feketebajuszos pásztor várt ránk. Amikor a pásztor Misicset meglátta, nagyot köszönt, aztán felénk bökve megkérdezte: — Ok lesznek azok? — Ok! — válaszolta kurtán Misics, és miután hosszasan tárgyalt négyszemközt a pásztorral, elbúcsúzott tőlünk. viharban Búcsúzásnál éreztem ,hogy erősen megszorította a kezem. A pásztor szamarához lépett, s a kicsiny, sovány állatkára kötözött hatalmas málhából előbb női ruhát, utána pedig ugyanolyan háziszőttesből készített férfi ruhát húzott elő, mint amilyet ő viselt. Nada elvonult egy bokor mögé, hogy átöltözzön, s amikor előjött, menyecs- késen átkötött fejével olyan volt, mintha a városból csöppent volna közénk. A pásztor hosszasan magyarázott neki, részletesen elmondta, hogyan juthat be Paracsinba, s hogyan talál el az ő házához. Amikor Nada kezében egy hatalmas kanna birkatejjel elindult a város felé, sokáig némán néztünk utána, s végülis a pásztor törte meg a csendet, amikor azt mondta: — Te is öltözz át, mert nemsokára indulunk a nyájjal Paracsinba. Átöltöztem. A nadrág bő volt, s a mellény is lötyögött vékony testemen. Csak most, ezekben a percekben kezdtem igazán érezni, hogy veszélyes feladatra vállalkoztam. A Nap lebukott már a hegyek mögött. s Nyugaton vörösre festette a látóhatár szélét. Esteledett. És mi ketten a pásztorral megindítottuk a nyájat Paracsin irányába. Csak egy kicsiny kis játékszernek tűnő német tiszti pisztoly lapult a zsebemben. Minél jobban közeledtünk Paracsinhoz, annál nagyobb izgatottság lett úrrá felettem. Szűk, elhagyatottnak látszó mellékutcán hajtottuk a városba a nyájat. Az Kassák Lajos: Mesteremberek Vízszintes: 1. Az idézet kezdete: 11. Az a bizonyos. 12. Mikortól fogva 13. Icu, keverve! 14. Csemete. 16. Szalad. 17/a. Arra felé. 17/b. Kopasz. 18. Vakációja. 22. Most rögtön. 25. Juttatna. 26. E. O. ö. 28. A tbc. kórokozójának felfedezője. 29. E napi. 30. Kibírta. 32. Csatorna a Dunántúlon. 33. Furcsát. 34. össze-vissza adó. 36. Régi súlymérték. 37. A. E. N. 39. Erdélyi folyó (első kockába két betű). 40. Felkiáltás. 42. Nyelvünkkel érezzük — fordítva. 44. Helyhatározó betűt. 8. Felvidéki folyó. 9. Én, németül. 10. Női név becézve. 15. Éveinek száma. 17. Időjelzők. 19. Nagy költőnk kiforgatva. 20. Női név. 21. A vízsz. 1. folytatása. 23. Szita. 24. Pici ikerszava. 26. Meggyilkol. 27. Majdnem egy tucatot. 30. Hamis. 31. Római pénz. 35. Tejtermék — névelővel. 38. Női név. 40. Miatta történik minden. 41. Hegyezi a füleit. 42. Szovjet autómárka — fordítva. 43. Kilencvenkilenc római számmal. 45. Vízinövény. 46. Vidék. 47. Alkalmarag. 47. Katyuska — fordítva. 49. A zott. (Utolsó kockába két betű.) 48. tetejére. 50. Nézni. 52. A legegysze- Szemlél. 51. Kettőzve bányaváros, 53. rűbb gép. 53. A függ. 1. folytatása. Kettős betű. Függőleges: 1. A függ. 21. folytatása. 2. Egzotikus állat. 3. Szóvégződés, fordítva. 4. Arra a helyre. 5. Lu- dolf-féle szám. 6. Afrikai nép 7. Egy Megfejtendő az idézet a következő sorrendben: vízsz. 1., függőleges 21., 1., vízsz. 53. Nem muszáj nevetni Jön arra egy — Ki mond nekem egy olyan állatott, amelyik hason mászik? — kérdi a tanító. — A kígyó — szól az egyik gyerek. — A gyik — így a másik. utcácska negyedik házának kapuját Nada, és egy másik alacsony fiatalasz- szonyka, a pásztor felesége, tárta szélesre előttünk. Este vacsorához ültünk, mielőtt munkához láttunk volna, ízletes bárányhúst tett elénk a ház alacsonynövésű, pirosarcú, tejfehér bőrű kis asszonykája. Alig tudtam enni az ízletes ételből, s csodálkoztam Nada étvágyán, aki szellemes történettel szórakoztatta a házbelieket, miközben falatozott. Vaksötétség uralta az utcát, amelyen elindultunk feladatunk végrehajtására. A fasiszták sehol sem mertek világítani, féltek a repülőktől. A sötétre festett vödröt házigazdánk, a pásztor, cipelte. Én a kezemben a saját készít- ményű, hatalmas ecsetet szorongattam. Nada a túlsó oldalon haladt, vállán átkötött cifra menyecske kendője alatt kézigránátok lapultak. Gyorsan kellett dolgoznunk. A jelszavak betűit villámgyors mozdulatokkal pingáltam a házak falára, kőkerítésekre és betonjárdákra. Ejfél felé járt az idő, amikor a főútvonalon, a sötétségben, fasiszta őrjárat katonáinak egyenletes léptei közeledtek felénk. Pillanatok alatt kellett cselekednünk. Egyetlen búvóhelyünk az árok volt. Mozdulatlanul feküdtünk az árok bűzös szennyvizében és csak akkor folytattuk tovább utunkat, amikor áz őrjárat eltávolodott tőlünk. Hajnalhasadás előtt elhagytuk a várost. A jelmondatok egyelőre láthatatlanok voltak reggel azonban már mindenki olvashatta a falakon, járdákon és kőkerítéseken: — Smrt fasizmu sloboda narodu! (Halál a fasiszta megszállókra, szabadságot a népnek!) (Folytatjuk) H. T. vándor... Jön arra egy vándor és így szól: — A tetű. * Egy úr az elvesztett óráját keresi az erdőben. Jön arra egy vándor és ígv szól: — Bizonyára megállt az órája, maga meg tovább ment. * Ketten azon vitatkoznak, hogy vajon mi a fontosabb, a nap, vagy a hold. Jön arra egy vándor és így szól: — Természetesen a hold. Nappal amugyis világos van. * Egy gépkocsivezető egy kakast elgázolt a faluban. A kakas tulajdonosa szörnyű jajveszékelésbe kezd és kárpótlást követel. — Rendben van, majd én pótolom a kakast — mondja a gépkocsivezető. Jön arra egy vándor és így szól: — Csak az a kérdés, hogy mit szólnak majd magához a tyúkok? * A londoni Nelson-oszlop előtt turistacsoport áll. Az idegenvezető büszkén magyaráz: — Ez a férfi csinálta Angliából azt, ami ma ... Jön arra egy vándor és így szól: — Micsoda igazságtalansag egyetlen embert felelőssé tenni annyi szerencsétlenségért. Illusztráció Palotai Boris Kegyetlen ffjúsáq című könyvéből,
