Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-15 / 242. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 október 15. (Folytatás az 1. oldalról.) nincs meg, mindenki tudja, nem raj­tunk múlott. Teljesen bizonyosak va­gyunk abban, hogy a békés egymás nyesül, s lekerül az ENSZ napirend­jéről is az imperialisták által gyár­tott „magyar kérdés1’. Tudjuk azt is, hogy az a tőkés csoport jár jól, rátát, a békés egymás mellett élés megteremtésében, de hátrányát fog­ják látni azok a csoportok, amelyek erről nem akarnak tudomást szerezni. mellett élés eszméje feltétlenül érvé- amely tudomásul veszi a népek aka A nép állama erős és erejét tovább növeljük Ezután Kádár elvtárs néhány bel­politikai kérdésről szólt. — Népünk állama erős. Mostaná­ban itt-ott hallani az imperialista uszító rádiókban, de idehaza is, külön böző reakciós álmokról, október 23 vagy november 4 kapcsán. Szeret­ném kijelenteni, hogy amint tavasszal vereséget szen­vedett a hírhedt „márciusban újra kezdjük” ellenforradalmi jelszó, ugyanúgy még csúfosabb vereség várna minden reakciós álmodozásra vagy provokációs kísérletre. — A népfrontot a közeljövőben erősítenünk kell. Itt azonban vág erősítenünk kell. Itt azonban van egy nagyon fontos tisztázandó elvi kér­dés. Sok becsületes, rendes ember úgy véli, hogy míg az MSZMP a kommunisták szerve, a kommunis­ták tömörülése, a népfront csak azoké a nemkommunistáké, akik a kommunistákkal együtt működnek a szocializmus építésében. Ez súlyos elvi tévedés. A párt a kommunisták harci szerve, a népfront pedig nemcsak a pár- tonkívüliek, hanem a kommunis­ták és a kommunistákkal együtt­működő pártonkívüliek szerveze­te, mégpedig a kommunisták ve­zetése alatt. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány és az ellenforradalmi reakció között fennálló egyéves ismeretség alapján — jelentette ki nagy derült­ség közepette —, meg lehetnek győ­ződve arról, hogy minden provokáció megérdemelt választ kap. Más kérdésekről szólva Kádár elv­társ hangsúlyozta, hogy, amikor a Magyar Népköztársaság erejéről be­szélünk, arról, hogy reakciós provo­kációkat képesek vagyunk csírájá­ban megfojtani és visszaverni, gondol nunk kell arra is, hogy ezt az erőt to­vább növeljük. Nagyon A népfront szerepe értés akkor nyugodtan mehetünk előre; ha azonban félreértés van, ak­kor a jövőben is lehetnek olyasmik, hogy a népfrontban, vagy csak' kom­munisták lesznek, akik szektás maga tartással elriasztanak onnan rendes pártonkívülieket, vagy pedig csak pártonkívüliek tömörülnek s akkor egy második párt alakul a Magyar Szocialista Munkáspárttal szemben. Ha azt mondom; a népfront a kommu nisták és a pártonkívüliek tömörülé­se, akkor ez a pártszervezetek szá­mára is kötelezettséget jelent: irá­nyítsák, segítsék a népfront-szerve­ket. S akkor valóban baráti együtt­működés alakul ki a kommunisták és azon nem kommunisták között, akik össznépi érdekből támogatják a szo­cializmus építésének nagy ügyét Magyarországon. Fejleszteni kell az üzemi demokráciát Kádár elvtárs ezután megállapítot­ta, hogy azt a fajta munkástaná­csot, amelyet tavaly az abnormális viszonyok szültek, nem kívánjuk fenntartani. De ezek a munkástaná­csok a valóságban túlnyomórészt meg is szűntek. — Bár ezek a munkástanácsok — folytatta Kádár elvtárs — abnormá­lis körülmények között születtek, továbbá összetételük nem volt jó, s den ellen, ami kárt okoz népköz- társaságunknak. Ennek érdekében új szervezetet — talán üzemi tanácsnak fogják ne­vezni — kell létrehozni. Ezekben legyen a szakszervezetnek vezető sze­repe, egyszersmind kapcsolja be az összdolgozók képviselőit is a mun­kába. Legyenek jogai és kötelessé­gei, s legyen alkalmas arra, hogy az össznépi érdeket és a gyári dolgo­minden ilyen ügyben elvi követ­kezetességet kell tanúsítani. — Általában, elvtársak most nagyon szükséges pártunk­ban a nagyobb politikai bátor­ság! Vannak emberek, akik még nem ta­nultak meg „magyarul”, akik nem tudnak igent vagy nemet mondani. Most már más időket élünk, most már mindenki eltökélhette magát, hogy vajon reális-e ez a koncepció ezzel a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és a Magyar Szocialista Munkáspárttal vagy nem. (Derült­ség.) S ha úgy gondolja, hogy reális, s ki akarja venni részét a harcból, akkor legyen politikai bátorsága a hozzáintézett kérdésre igent vagy nemet mondani! A népnek és az or­szágnak világos és határozott dön­tésekre van szüksége. Nem engedhe­tünk meg magunknak huzavonát. Évekkel ezelőtt olyasmit láttam, hogy vagy harmincnégy aláírás nél­kül a legkisebb kérdésre sem lehe­tett választ kapni. Ennek vége van. Aki felelős posztot tölt be, akár egy faluban, akár a központban, annak tudnia kell igent, vagy ne­met mondani, határozni, dönteni. Ezután egy jellemző epizódot mon­dott el Kádár elvtárs. — Beszélgettem a hazánkban járó öreg bolsevikok küldöttségével. Sok mindennel elégedettek, amit nálunk tapasztaltak. Csak egy dolgot sérel­meznek: hogy őbennük az öreget lát­ják, s nem a bolsevikot. Azt mond­ják, mindig valami olyan beszélge­tésbe viszik bele őket, ahol mindenki mindig egyetért velük; pedig ők nem vennék zokon, ha valaki ellentmon­dana, vagy egyenesen helytelen dol­got mondana — ők is tudnak rá vá­laszolni. De a valóságot akarják látni, nem­csak a dolgok szép oldalát. Az öreg bolsevikok szóvátették: „Van nak itt kiválóan dolgozó emberek, s vannak olyanok, akik lopják a nép pénzét és idejét. S maguk szégyellik megmondani a tömegeknek, ki az, aki kiválóan dolgozik, s ki az, aki lop. Miért nincs maguknál elismerő szó a jól dolgozókról, miért nincs ott a párt még inkább a tömegek között? Miért nem lehet egy faliújságot látni maguknál a gyárban?“ Nagyon iga­zuk van a szovjet elvtársaknak. Most már itt az ideje, hogy a több mint 380 ezer kommunista jobban ismer­tesse, terjessze, magyarázza, védje a párt álláspontját. A következőkben Kádár elvtárs a népgazdaság kérdéseinek ismerteté­sére tért át. Minden alapfeltételünk megvan ahhoz, hogy népgazdaságunk erősödjék népgazdaság világosítást is megkövetel. Nem sza­bad szégyellni, hogy a szövetkezet hívei vagyunk. Ezt nyíltan meg kell mondani. Választ kell adnunk arra is, ami a parasztemberek gondolko­dásában benne van: olyan se előre-, se hátra-törvényt az élet nem ismer. Vagy előre megyünk, vagy hátra. Hátraesni — Mindszenty karmaiba — nem jó. Hát akkor előre kell mennünk! Végezetül Kádár elvtárs a közöm­bösség és a fegyelmezetlenség ellen emelte fel szavát. Ha a párt ereje töretlen, minden nehézséget legyőzünk — Erősítsük a pártot azzal is, hogy ha azt tapasztaljuk valamelyik elv­társnál, hogy nem egészen komolyan gondolta a párttagságát, vagy a párt­funkcióját, akkor inkább mentesít­sük őt ezek alól. Ha valami közöm­bösséget, közönyt, nemtörődömséget tapasztalunk egyes funkcionáriusok­nál, inkább váltsuk le ezeket az elv­társakat, inkább legyen kevesebb funkcionáriusunk. Ha a párttagnál azt látjuk, hogy nem akarja vállalni a kommu­nista kötelességeit, legyünk in­kább kevesebben ötezerrel, vagy tízezerrel, mi akkor is erőseb­bek leszünk. Ha a pártban rend van, akkor rend van az egész országban, és minden kérdésben. Nincs olyan nehéz terület, ahol a párt erejével ne küzdhetnénk le a nehézségeket, ha a párt ereje töretlen, egységes és erős. De ha a párt erejében lazulás, törés áll be, akkor a legjobban működő munkate­rületeket is tönkre lehet tenni, az ellenség szét tudja rombolni. Majd így folytatta: Bizonyos tekintetben valahogy úgy fest a helyzet, hogy a munka egy új szakaszának küszöbén vagyunk. Ed­digi tevékenységünket úgy tekint­jük, hogy a párt és a népköztársa­ság elemi rendjét állítottuk helyre. Ez nehéz körülmények között ment végbe. Most pedig beléptünk egy olyan szakaszba, amikor normális élet, normális feladatok következnek. sok kárt okoztak, mi nem feledke- zók érdekét helyesen és jól képvi­selje. Ezt a feladatot az év hátralévő részében meg kell oldanunk. Kádár elvtárs szóvátette a párt néhány fontos kérdését is. Először ar ról az elvileg és politikailag helyte­len kifejezésről szólott, amikor a sajtó úgy foglalkozik a volt MDP-ta- gokkal, mint „akik még nem találták meg az utat a párthoz.“ zünk meg arról, hogy a Magyar Népköztársaságban szükség van az üzemi demokrá­cia továbbfejlesztésére, az igaz­gató egyszemélyi vezetése mellett a munkásellenőrzés fejlesztésére is, hogy eredményesebben har­coljunk a bürokratikus tenden­ciák ellep, a pocsékolás és min­Meg kell őrizni a párt élcsapatj ellegét — A pártnak körülbelül 800 000 tagja volt. Most 380 valahányezer tagja van. Ez a létszámkülönbség nem a véletlen szüleménye, hanem annak az elvi és politikai elgondolás­nak a realizálása, amit mi a párt újjáépítése során követtünk és megvalósítottunk. Elvileg poli­tikailag is óriási különbség, hogy Magyarországon 400 000, vagy 800 000 tagja van-e a pártnak. És ez a mi el­határozásunk, annak a 380 000 ember­nek az elhatározása, aki tömörült a pártba. Ma már1 általában nem is akarjuk, hogy a volt párttagok mind újra a pártban legyenek. Nem azért, mert rossz véleménnyel vagyunk ró­luk, hanem elvi okoknál fogva, hogy megőrizhessük a párt élcsapatjelle­gét, a munkásosztály és a nép érde­kében. S ha arról van szó, hogy a pártnak hol kell erősödnie, akkor meg lehet mondani, hogy elsősorban a termelésben dolgozó munkásokra, a dolgozó szövetkezeti parasztokra, az egyénileg gazdálkodó parasztokra, a termelésben dolgozó mérnökökre és technikusokra, a hivatásukban dol­gozó pedagógusokra és művészekre, a kultúra munkásaira van szüksége a pártnak. Vagyis olyanokra, akik jól és kiválóan dolgoznak a maguk he­lyén. Ezeknek az embereknek az út­ját egyengetjük a párt felé, nem to­borzási alapon, hanem politikai ne­Hangsúlyozta, hogy gunk fejlesztésében még inkább a saját erőfeszíté­seinkkel kell megoldanunk gaz­dasági problémáinkat. Minden alapvető feltételünk megvan ahhoz, hogy a magyar népgazdaság erősödjék. Biztosítva van mindaz, ami a termelőmunkához szükséges: kiváló, jó szakemberek és a többi feltételek. Mégsincs nálunk olyan munka, mint kellene. Elsősorban az keli, hogy a veze­tők követeljék meg a fegyelme­zettebb, a jobb munkát. A párt- szervezetek Ikellő bátorsággal mozgósítsák a becsületesen dol­gozó embereket a becstelenekkel szemben, akik visszaélnek a nép türelmével. Ideje, hogy a pártszervezetek bát­ran fellépjenek ellenük és megmond­ják: a magyar népnek a saját erejé­ből kell és lehet megélnie. Szám-- űzni kell az élősdi szemléletet a magyar dolgozók köréből! ivii íuuö l o.maoaa janunK, anoi a parasztság 96 százaléka termelőszö­vetkezetekben dolgozik. Bulgáriában a parasztság 85 százaléka, Csehszlová­kiában több mint a fele van kollek­tív gazdaságokban Mit kell csinálni nálunk? Talán erőszakoskodni? Ezt semmiesetre sem akarjuk. Az egyéni­leg dolgozó parasztot gazdaságilag visszaszorítani? Ezt sem akarjuk, így nem lehet szövetkezetei fejlesz­teni. De természetesen szükség van a tsz-ek nagyon ko­moly fejlesztésére, segítésére és támogatására, hogy jobb szerve­zetük legyen, jobban dolgozzanak, fejlődjék technikájuk, vagyis jobb eredményeket érjenek el és vonzóak legyenek az egyénileg dolgozó parasztok számára. A kommunistának tudnia kell, hogy a szocialista célról nem feledkezhe­tünk el. A szövetkezés politikai fel­A körülmények jobbak, de a fel­adatok egy kissé bonyolultabbak. Most állhatatosabb és türelme­sebb munkára van szükség. Az elvtársak a hétköznapi munka so­rán töltsék el bizakodással az embe­reket. Legyenek szívósak és állhata­tosak, legyen meg a politikai bátorsá. guk. Lássák az elvtársak a perspek­tívát. Minden attól függ, hogyan és miképpen végzik el feladataikat. A legközelebbi hónapokban sok kér­dést kell pozitívan megoldanunk — igent vagy nemet kell mondani olyas mikre, amin már egynéhány hónapja tanakodunk, hogy előre mehessünk. És előre fogunk menni, elvtársak. Kádár elvtárs beszédét hosszantartó lelkes tapssal fogadták a pártaktíva részvevői. Ezután Marosán György elvtárs zárószavában ugyancsak be­számolt néhány kínai benyomásáról, majd az Internacionálé elhangzásá­val véget ért a gyűlés. CCIJ.X cl wttouictro pat iajiiiviv uucn. megbecsüléséről beszélt Kádár elv- társ. Megemlítette, hogy a pártérte- kezleten elhangzott téziseink közül helyenként ellenzést váltott ki az, hogy Magyarországon a pártfunkciók kivételével mindenféle tisztséget be- tölthet pártonkívüli is. — Ezt nagyon alaposan végig kell gondolni, és következetesen meg kell valósítani. Az a kommunista, aki ezzel nem tud egyetérteni, nem nö­veli pártunk becsületét a néptömegek szemében. A követelmény, amiért harcolni kell, az, hogy nálunk bár­miféle állami, gazdasági, társadalmi funkciót csak az tölthet be, aki a nép köztársasághoz hűséges. Jelenleg még sok olyan ember van közfunkció­ban, aki ellensége a népköztársaság­nak. Harcolunk, hogy megtisztítsuk a közfunkciókat ezektől az emberek­től, de olyan módon, hogy a köz­funkciók nyitva legyenek olyan pár­tonkívüli emberek előtt is, akik hűsé. gesek a Magyar Népköztársasághoz. Elvi következetességet határozott állásfoglalást! A beszéd következő részében Kádár elvtárs megemlített olyan je­lenségeket, hogy bizonyos körökben — nem pártszervezetekről van itt ál­talában szó, hanem inkább társadal­A következőkben rámutatott, hogy a szocializmus építése a falun vissza­esett, bár kétségtelen tény, hogy az ellenforradalom és az azóta bekövet­kezett fejlődés jó volt arra, hogy a termelőszövetkezetek egy bizonyos része megedződjék és megerősödjék. A földterület jelentős részén most megtorpant a szocialista fejlődés, ezenkívül sok intézkedés, amely hasz nos és helyes volt a népgazdaság, a mezőgazdaság szempontjából, s amely növelte a termelési kedvet, bizonyos értelemben a szövetkezés ellen hat. Olyan időkben, amikor ér­demes földet venni, bérelni, művelni, trágyázni, stb. bizonyos értelemben konszolidálódik az egyéni gazdaság. Ezzel szembe kell nézni, ez helyes azért ne feledkezzünk meg a szocialista jövőről sem. ESEMÉNYEK SOROKBAN Tokió (AP). A japán hadsereg ked- gozását. Hétfőn Robert Lacoste algá­dén, Omijában, Tokiótól húsz mérföld- giai miniszterrel és André Móricé nyíre megnyitja az első háború hadügyminiszterrel tanácskozott, _ u táni kémiaj hadviselési iskoláját, majd utána kormányprogramját a ötventagú előadói karában ott van- pártok vezetői elé tárják, nak a volt japán császári hadsereg kémiai hadviselési szakértői, egyete- A francia sajtó továbbra is tartóz­ná tanárok, valamint tisztek, akik az kodik Pinay kísérletének kimenetelét amerikai hadsereg hasonló jellegű is- illetően, kóláiban kaptak kiképzést. * * Róma (Reuter). Olasz arisztokraták, Párizs (MTI). Antoine Pinay kije- orvosok egy pilóta és egy jugoszláv lölt miniszterelnök vasárnap csak származású manekm, összesen 28 sze­technikai tárgyalásokat folytatott. A ,, , .... , . ... . , .. . , - ... mely került a romai bíróság ele a het­gazdasagi, pénzügyi es foldmuvelesi .. ..... szakértőkkel tárgyalt, de fogadta ^®n kezdődött tárgyaláson, amelyen Houphouet—Boigny államminisztert e9V nagyarányú kábítószer csempész is. Pinay — a környezetéből kiszi- szervezet üzelmeit akarják felderíte- várgott hír szerint — vasárnap kezd- ni. A tárgyalás valószínűleg hónapo- te meg kormányprogramjának kidől- kig fog tartani. fontos fegyveres erőink, a hon­védség, rendőrség, határőrség és munkásőrség fegyelmének, fegyverbarátságának és egységé­nek erősítése, s az, hogy az egész magyar nép közvéleménye egyforma szeretettel, s mint egymást kiegészítő fegyveres erőre gondoljon rájuk. Kádár elvtárs a következőkben fog lalkozott a népfront, továbbá a mun­kástanácsok kérdésével. mi, állami szervekről — a felső 20—30 vezető között mutatkozik egy kis köl­csönös „megbocsátás’“. A vezetők egy­más között igazolnak olyanokat is, akik jókora bakokat lőttek az októ­beri események idején. Ez még nem lenne szerencsétlenség — mondotta Kádár elvtárs — ha azok az elvtár­sak, akik ezeket a bakokat lőtték, ezt elismerik és most igyekeznek jól dolgozni, kijavítani hibáikat. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom