Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-27 / 253. szám

Édes anyanyelvűnk i. p1 rovatban jelent meg az a nyelvhelyességi kérdésekkel foglalkozó cikk, amelyet követett a bírálata. Még mielőtt megjelenne a válasz a bírálatra, szeretném eleve lezárni a vitát a két ember között és ugyanakkor megnyitni azt a vitát, amelyben rész,tvenni minden ma­gyarnak hazafias kötelessége. Ezt senki ne vegye se nagyképű magyar­kodásnak, se ügyetlen, iskolaízű közhelynek. Igazolásul nem lenne haszontalan az emberiség legna­gyobb gondolkodóinak — közöttük Marx, Engels és Lenin — idevonat­kozó utalásait, dolgozatait ismertet­ni, de elégedjünk meg Kölcsey sza­vaival, aki költői tömörséggel, egy­szerű és félremagyarázhatatlan vilá­gossággal így nyilatkozott: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv három egy­mástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog... soha ne feledd, miképen idegen nyel­veket tudni szép, a hazait pedig te­hetségig mívelni kötelesség“. (Parai- nesis) Ennek az írásnak nem célja és fel­adata az előző cikkek részletes bí­rálata vagy nyelvhelyességi kérdé­sek felvetése, de a fenti idézet szel­lemében célja egyrészt a „nyelvi lelkiismeret’1 felébresztése — hogy saját munkaterületén mindenki féltő gonddal vigyázzon anyanyelvére, másrészt kérés és felszólítás az írástudókhoz, hogy a nyelv- művelés általuk ismert és művelt területén szerzett tapasztala­taikat, tanácsaikat, véleményüket — egyszóval közölnivalójukat írják meg. J lyenféle kis dolgozatnak gon­doltam Bíró János szakfel­ügyelő cikkét is, előre örültem, hogy végre feleletet kapok néhány — nemcsak az iskolákban jelentkező, illetve általános-, nyelvi „helytelen­ség“ tenyésztésének körülményeiről és kiirtásának tehetőségeiről. Sajnos csalódtam. A bíráló cikk kissé iro­nikus és túlságosan magabiztos hangja szintén nem vitt közelebb bennünket a célhoz, hisz az olvasók nagyrésze még a nyelv, az anya­nyelv fogalmával, összetevőivel, sőt társadalmi szerepével sincs — saját hibáján kívül — tisztában. Ugyan­csak tisztázandó az olvasó előtt a nyelvművelés célja és feladata is. Mindezekkel nem áll módomban most sem foglalkozni, de a következő számokban mindezekre kielégítő vá­laszt kap az olvasó. A továbbiakban Bíró János cik­kének egy háttérben bujkáló — de talán nem tudatos — gondola­tával foglalkozom. Mégpedig azért, mert a nem egyenes és szókimondó fogalmazás arra enged következtetni, hogy írója egyértelműen elítéli — különösen a vezető beosztásban te­vőket — ha helytelenül, magyarta­lanul beszélnek. Vita, utalás és el­mélkedés helyett igyekszem bemu­tatni, hogyan keltett volna ezt a „kényes” kérdést felvetni és meg­oldani: Mivel a nyelv társadalmi jelen­ség és mert a nyelv és a gondolkodás szétválaszthatatlan egységben van, nyilvánvaló, hogy a nyelv a társada­lom fejlődésében kikapcsalhatatla- nul fontos feladatot lát el. Követke zésképpen: A nyelv fegyver szá­munkra az osztályharcban is, nem­csak a természet legyőzéséért folyta­tott küzdelmünkben. De fegyver volt az elnyomók, az uralkodó osztályok kezében is, amit bizonyít az, hogy mindent elkövettek, csakhogy elzár­ják a munkások és parasztok elől a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség tudatos fejlesztését, a helyes fogal­mazásra és a helyesírásra vonatkozó ismereteket. felszabadulás után pártunk ve­zetésével megtörtük a volt uralkodó osztályok műveltségi mo­nopóliumát. Az iskolák kitárultak a dolgozók gyermekei előtt, akik mindinkább kielégítő anyanyelvi ok­tatást kapnak. Megtanulják az anyanyelv helyes szóbeli és írásbeli használatát. Azok a felnőtt munká­sok és dolgozó parasztok azonban, akik elől a múltban az anyanyelvta- nulmányozása el volt zárva, felsza­badult termelő, politikai és kulturá­lis tevékenységükben hiába érzik egyre inkább szükségét a nyelv tu­datos birtokbavételének, erre külön­böző okok miatt igen korlátozott te­hetőségük van. A reális nehézsége­ken kívül sokuknak eleve kedvét szegte az az érthető, de nem helye­selhető lélektani tényező, amelyet a volt kizsákmányolok némely értelmi­ségi és sok jószándékú, de tapintat­lan nyelvművelő tevékenysége te­remtett. Éppen ezért a nyelvmű­velő tevékenységének kétirányú­nak kell tenni: Egyfelől szívós és következetes, de tapintatos felvi­lágosító, népszerűsítő és oktató munkával főleg a vezető beosztású, nyilvánosan sokat szereplőket kell meggyőzni, hogy igyekezzenek segí­teni ezen a területen is a kultúrfor- radalom célkitűzéseit valóraváltani, ilyen természetű hiányosságaikat pó­tolni. Másfelől a kellő nyelvi művelt­séggel rendelkezők állandóan bírál­ják és segítsék egymást és hívják fel az egész társadalom figyelmét a je­lentős és általános helytelen vagy magyartalan nyelvi jelenségekre. (Folytatjuk.) Gáli László Új iskolát avattak a Fornádi Állami Gazdaságban A felszabadulás előtt még hidegtől kicsípett, piros­orrú, didergő gyermekcsoport igyekezett nap, mint nap a téli szürkiiletben a szomszédos tanya felé, hogy tudás­sal teljék meg az értelem a komor iskolafalak között. Tavasszal és ősszel, amikor a jó idő derűt csalt a gyermekarcokra, már jobb kedvvel siettek a kecsege- pusztai iskolába a fornádi gyerekek. Négy kilométe­res utat kellett napjában hétszer megtenniük, amely még jó időben w hosszú, de sokszorosának tűnik, ha esik az eső és a víz sártengerré változtatja az utakat. A felszabadulás a fornádi gyerekek életéi is meg­változtatta. A többi mellett iskolát kapott Fornád-puszta is. Kezdetben egy tanító volt az iskolában, később már kettő fáradozott a pusztai gyerekek művelésén. Alig néhány év alatt azonban már szűknek bizonyult a tanterem. A zsúfoltságtól alig lehetett megmozdulni, a levegőtlen szűk teremben szorosan egymásmelleit ültek a padokban a tanulók. Sürgős segítségre volt szükség, hiszen hatvan tanyai gyerek neveléséről, műveléséről volt szó. A kérő szót nem utasította el az állami gaz­daság igazgatója, Fehérvári Vilmos, hanem gondosko­dott arról, hogy önálló, tanítói lakással egybekötött isko­lát kapjanak a puszta legifjabb honpolgárai. Azóta két szép, világos, tágas teremben folyik az oktatás. Uj a felszerelés, még a szemléltető képek is teljesen frissek. Az ablakokat muskátli díszíti. Öröm itt tanulni és tanítani. Bensőséges. felemelő ünnepség keretében tartották az iskola avató ünnepségét. A pedagógus szakszervezet küldötteként Szabó Dénes mondott ünnepi beszédet. Az állami gazdaság vezetői és a szülők együtt ünnepeltek a gyermekekkel és együtt élvezték az iskola tanulóinak és a KISZ-szervezet kultúrcsoportjának ünnepi műsorát. ÚJVÁRI JENŐ művelődési felügyelő. A népművelés hírei Járásonkint és Szekszárd városában félfüggetlenített népművelési felügyelőket állít munkába a Megyei Ta­nács művelődési osztálya az oktatási munka ellenőrzését és irányítását végző oktatási szakfelügyelők példájára. A népművelési szakfelügyelői teendők ellátására vala­mennyi járásba^ pedagógusokat bíznak meg. m Versenymozgalmat indít a művelődési osztály „A legjobb eszközökkel szemléltető művelődési otthon” cím elnyeréséért. Az eredmények elbírálásánál elsősorban a politikai és ismeretterjesztő előadások szemléltetését veszik figyelembe.- ■ • Műsortanácsadót szervez a Megyei Könyvtár a Babits Társasággal karöltve a művelődési otthonok és színjátszócsoportok vezetői részére. Kéthetenkint egy­szer tanácsokat adnak az együtteseknek következő mű­soruk anyagának megválasztásához. * Egyéves továbbképző tanfolyamot szervez a művelő­dési osztály a szekszárdi zeneiskola tanárainak közre­működésével a megye népzenészei részére. A tanfolya­mon főleg zeneelméleti és kottaismereti oktatás folyik. A Megyei Könyvtár olvasótermében kéthetenkint „Képzőművészet és irodalom” címmel előadássorozat indul. Bőséges szemléltető anyaggal teszik színessé és élvezetessé az előadásokat. Az első előadásra a tél folyamán kerül sor.­* A műkedvelő színjátszó hétre műsorfüzetet ad ki a művelődési osztály. A műsorfüzet tartalmazza a bemu­tatásra kerülő színművek tartalmát, de ismerteti a színjátszóhét keretében bemutatkozó művészeti csopor­tok eddigi munkáját is. * A járási könyvtárak dolgozói és a függetlenített községi könyvtárosok értekezletet tartottak Pakson, ahol megismerkedtek a paksi járási könyvtár tapasztalatai­val. Az értekezlet keretében dr. Máté Géza megyei könyvtárvezető beszámolt bulgáriai utazásának tapasz­talatairól. Vasárnapi versek FENYŐ LAJOS: Bartók Mint karcsú főpap, templomod oszlopos szentélye mélyén, hol síma léptein pihen a gyors idő futása: állsz egyedül, a jövő szavára pendítve lantod. Égi zenédre már a gyáva búvik, torz füleit fedi szapora kezekkel s a mélyből feltör az új, viharos szabadság! Kiért daloltál, óh, Te egy az erős, nagy istenekből? — Nem magadért, hiszen erődet adtad a tömegnek védni magát, amikor a sötétség kezdé borítni s dönteni a falut s mikor körülted félelem áradott sok emberi arc szeme mélyén, mely fiatal, lobogó tudásod hevítve kéken, védte a hit tüzét! Már itt van a kor, mely ragyogó neved becsülni készül s új szabályt von — isteni jós — sugaras zenédből. A csillagos ég vad rohanása sem adhatna szebbet szomjú szívünknek itt, mint lendülő zenéd füzéres zöldje nekünk mit ad önmagából! A mélybe nyúltál és ragyogó neved a csillagok közt messze dalolva zeng s míg él az emberi csodálat szép dalaid fonadéka zöldéi. GYENES ISTVÁN: víkmyíim kívül Ez a divat: Mérik és mustrálják a nőket s királynőt Választanak. Feszül a nylon és hőselyem rongyocskák Alatt a hús, Mosoly a fogakon, mégis azt kérdezem: Miért oly bús, Miért, hogy kedvre egy cseppet sem hangol, ha Nézem őket, E karcsú és minden ízükben duzzadó Verseny-nőket? Ö tudom, jól tudom, nem vétek a szépség, Hanem öröm, Csüggünk mint apró kis körték a roppant nagy Áramkörön, Csüggünk és csüggedünk s olykor az áramtól Kigyulladunk, Bíborló ünnepi hullámok öntik el Szívünk-agyunk. így szép a szépség, ha ünnepi ünnep és Csodás csoda, Mázsaszám kelletve, kimérhetőn már a Varázs oda. Mit nekem a verseny tengernyi önjelölt Királynővel — Tegnapi emléken ámulok őszülő Kamaszfővel: Az utcán olcsó és tapadó kartonban Suhan egy nő Égre néz, földre néz, boldog vágy az arsán —« Versenyen kívüli Győztesem ö! ZBIKO GYULA: Tulipán Hat szirmú tulipán, vérpiros szegélyű bólogat poharamba’ Egy szép, asszony szakította, szakította, nekem adta, valamiért nekem adta, Dg nem vette észre, hogy a lánya nézte, s nevetett, mert tegnapelőtt ő is elígérte,.. A közölt verseket a Babits Mihály Irodalmi Társaság rövidesen megjelenő antológiájából válogattuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom