Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-27 / 253. szám
1967 október 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A pártélet jelentős eseménye: a tagkönyvcsere A Magyar Szocialista Munkáspárt réti is az ifjúsági munkát, szereti azok egyéves munkájának eredményei problémáinak megoldását elősegíteni, ki azt igazolják, hogy a párttagság aktíri- az, aki a népfrontbizottságban tud a leg- tása sokkal nagyobb, mint az elmúlt eredményesebben dolgozni és így tovább, nyolc esztendőben bármikor. A község, Arra kell törekedni, hogy a tagkönyv- az üzem, a tsz, vagy éppen intézmé- csere révén megvalósuljon: minden párt- nyeink életében nincs egyetlen jelentő- tag megfelelő, konkrét munkával legyen sebt» mozzanat, amelyben ne volna sza- megbízva. vük a kommunistáknak, sok esetben pe- A különböző pártrendezvényeken, tag- dig tőlük indul el egy-egy kezdeménye- gyűléseken gyakran elhangzik, hogy kézé«. A kommunisták szinte kivétel nél- vesebben vagyunk, mint az MDP idején kül élenjáró dolgozói az adott munka- Voltunk, de erősebbek vagyunk. Ez igaz területnek. Életünk minden területén ez is, ezt eredményeink fényesen igazolják, a jellemző. A pártszervezeteink egységesebbek, akA példamutató, eredményes munkák cióképesebbek, mint az elmúlt évek so- során, pártszervezeteink és egész párttag- rán. az MDP alapszervezetek voltak. De ságunk elérkezett a tagsági könyvek ki- o edményeinket megtartani és fokozni cserélése előkészítéséhez. Ez a párt életé- csak úgy tudjuk, ha minden párttagot nek nagyon jelentős eseménye. Az ideig- megbízunk munkával, a párt határoza- lenes tagsági igzolványt cseréljük ki tainak végrehajtásával. A szervezeti sza- tagkönyvre. bályzat kimondja, hogy minden pártA párttagsági könyv minden időben a tagot pártmunkával kell megbízni. Fel kommunisták egyik legféltettebb doku- kell számolni azt a gyakorlatot, hogy mentuma volt, ma is az, és ezért készül- egyes pártvezetőségi tagok igyekeznek nek oly lelkesedéssel a tagsági könyv át- maguk megoldani mindent, pedig sokan vételére. vannak rajtuk kívül, akik esetleg jobban A pártszervezet titkárai az elmúlt na- végre tudják hajtani a feladatot, mert pok során beszélték meg a tamási já-ás- nincsenek úgy megterhelve. Még ma is ban a tagkönyvcsere előkészítésének és gyakori, ha megkérdezzük egyik-másik végrehajtásának munkáit. Az októberi pá ittagot, hogy milyen konkrét pártmun- taggyűlések is a tagkönyvcserével foglal- kával vannak megbízva, azt a választ koznak. A tagkönyvcserének adminisztra- kapjuk: „Engem nem bízott meg senki tív jellege mellett nagy politikai jelen- semmilyen feladattal”, tősége van. Az előkészület során a tag- A tagkönyvcserével kapcsolatos tech- gyuléseken és azt követően is a párt- nikai munka is néhány nap múlvezetőségek minden egyes kommunistá- va megkezdődik. Az összeírás is igen kovái tanácskozni fognak. moly, figyelmes, odaadó kommunista A tanácskozások módot adnak arra, munkát követel. Nem csupán azért, mert hogy a vezetőség sok értékes ta- egy-egy téves adat bonyodalmakra adhat pasztalatra tegyen szert, még jobban okot, hanem azért is, mert egyetlen egy megismerjen minden egyes pá ttagot. párttag sem maradhat ki saját hibáján A pártvezetőségeknek módjuk lesz kívül. A tagkönyvcsere nem tagrevízió, arra, hogy megismerjék, ki milyen fel- senkit kihagyni nem szabad semmilyen adatok elvégzésére a legalkalmasabb, elgondolásból. melyik az az elvtárs, aki jártas és sze- Papp Mátyás A pártélet hírei A hőqyészi pártszervezet kezdeményezésére a községben a november 7-i ünnepségek megrendezésére előkészítő bizottság alakul. A bizottságban a párt- szervezeten kívül a községi tapács, a KISZ, az iskola, a kultúrház és a vállalatok képviselői vesznek részt. * Tamásiban az „Időszerű kérdések tanfolyama” propagandistái kétnapos közös tanuláson vettek részt. A közös foglalkozáson az egyéni tanulás mellett előadás is hangzott el, majd széleskörű vitát rendeztek. * A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére a tamási Járási pártbizottság és a Hazafias Népfrontbizottság közösen képkiállítást rendeztek, úgy tervezik, hogy az évforduló alkalmából két előadást is tartanak. Az egyik a szovjet tudomány és technika fejlődésével, a másik a szovjet irodalom kérdéseivel foglalkozik. Most már van fegyverünk, vigyázunk . • • Beszélgetés egy munkásőrrel 17add—Várszegpuszta... Valamikor a Szemző uraság birtoka, mily sok szegényember könnyét, verej tőkét láttad . .. Ma az új, szabad paraszti élet vetése hajt, növekedik rajtad... Míg azonban idáig ért a történelem kereke, hosszú volt az út. Ezt példázza a Pálinkás-család élete is. Az idős Pálinkás, a Mihály, ma már nem él, de emlékét kegyelettel őrizzük, mert ő is ott volt, ahol az emberiség boldogabb jövőjéért küzdöttek a munkások, parasztok legjobbjai. Az osztályharc és amit a londoni rádió szeretne Vannak tények, dolgok, amelyeket nem lehet letagadni, ha kényszerűségből is, de tudomásul kell venni őket. Ilyen tény a többi között az, hogy hazánkban még osztálytársadalom van, megvannak — bár átalakulóban — a társadalmi osztályok. Ebben az osztálytársadalomban vannak osztályok. amelyeknek érdekei közösek, amelyek éppen ezért szövetségesek is és vannak olyan osztályok, amelyeknek érdekei az előzőkétől ellentétesek, ezért ellenségesen állnak szemben az előzőkkel. A munkásosztály és a dolgozó parasztság alkotja a szövetséges osztályokat, amelyeknek a szocializmus építése az érdekük. Ezek, mivel a társadalom leghaladóbb osztályai — ezen belül természetesen a munkás- osztályé a vezető szerep —, a társadalom előrehaladását, fejlődését segítik elő. De vannak még osztályok, amelyek bár az elmúlt tizenkét évben súlyos vereségeket szenvedtek, még léteznek, itt vannak közöttünk, gátolják politikai, gazdasági, társadalmi fejlődésünket. Ezeknek az osztályoknak gazdasági bázisuk jelentős mértékben csökkent, és hasonló tendenciát mutat politikai befolyásuk is. Az említetteket mindenki ismeri, mindenki tud létezésükről. Mindenki tudja, hogy Budapesten és más ipari gócokon ott van, él, tevékenykedik, politizál, gyakorolja a hatalmat a magyar munkásosztály. Közismert dolog az is, hogy a falvakban ott dolgozik a parasztság, amely támogatja a munkásosztály hatalmát és elfogadja vezetőjéül. Ismeretes az is, hogy itt élnek, tevékenykednek a kulákok és a volt tőkések egy része is. Talán arról felesleges is szólni, hogy itt élnek közöttünk még ezek szálláscsinálói is. Éppen egy évvel ezelőtt győződhettünk meg erről saját tapasztalataink alapján. Sokan, akikről azt hittük, hogy az elmúlt 12 esztendő alatt a népi demokrácia mellé álltak, mert humánusan bánt velük a népi hatalom. ellene fordultak, mihelyt kedvező alkalom adódott. A humánus elbánásról vitázni sem lehet, hiszen az ellenforradalmár dr. Nagy István a tárgyalásán kijelentette'- „Most tudtam meg, hogy itt proletárdiktatúra van”. Es vannak, akik ezeket a szinte kézzel fogható tényeket nem látják, illetve nem akarják látni. A tevékenységükkel pedig arra törekszenek, hogy mások se lássák ezt. Igyekeznek arról meggyőzni az embereket, hogy Magyarországon nincsenek osztályok, éppen ezért osztályharc sem lehetséges. Erről beszélt a közelmúltban a londoni rádió. Ez, a valóságot teljesen nélkülöző állításuk céljaiknak tökéletesen megfelel. Nagyon hasonlít ez — legfeljebb csak szavakban más — ahhoz a már megszokott demagógiához, amelyet az ellenforradalom használt itt belföldön, a „minden magyar testvér”. „ne bántsuk egymást, éljünk békében egymás mellett” — és a többi hasonló jelszóhoz. „Nincsenek osztályok, nincsenek szemben álló társadalmi csoportok, nincs tehát alapja az osztályharcnak sem”. Érthető az ő logikájuk, de kicsit sántít. Egyetlen hibája van: Ugyanis nem igaz! Hamis, hazug a kiinduló alap, rossz a következtetésük is. Talán azok, akik ma mindenáron a nép testvérének vallják magukat ott Nyugaton, egykor — mondjuk húsz évvel ezelőtt — testvérüknek vállot- ták-e a dolgozó népet? Nem. Talán akkor is azt mondták, hogy éljenek békében egymás mellett a dolgozók és a kizsákmányolok? Nem, nemi Erről szó sincs. Ezt így soha nem mondták, csak azóta, amióta kiesett kezükből a hatalom. De jól ismeri a dolgozó parasztság — egy részük mint cseléd — hogy mit tettek ezek az urak, amikor még övéké volt a hatalom. Emlékeznek arra is, hogyan forgatta ki őket a mindenható bank a néhányholdas birtokukból, hogyan lett ez az ország a hárommillió koldus országa. Erre, a londoni rádió szerint, a „nemlétező osztály" nagyon jól emlékszik. A munkásosztály is jól emlékszik a tőkés rendszerre, hisz alig 12 éve szabadult meg tőle. Nem olyan feledékenyek a magyar dolgozó osztályok, mint azt a határon túl szeretnék. A magyar dolgozó nép soha nem vallotta és ma sem vallja testvérének a kizsákmányolókat. Hogyan is vallhatná? „Magyarországon nincsenek osztályok, nem lehet osztályharc sem” — mondják Nyugaton. — Ezek összehordanak fűt-fát. Éppen a londoni rádió az egyik, amely nagy előszeretettel emlegeti, hogy nálunk — nincs osztályharc, de van terror. Ezt a kettőt nehéz összeegyeztetni és ez így nem is igaz. Az ellenben teljesen megfelel a valóságnak, hogy nálunk proletárdiktatúra van, s ez a diktatúra éppen az ellenséges osztályokra sújt le. Es ez osztályharc, amely hol erősebb, hol gyengébb, attól függ, hogy mit kényszerítenek a dolgozó osztályokra. Egy évvel ezelőtt az osztályharc egyik legélesebb megnyilvánulásainak voltunk szemtanúi — fegyverrel támadtak a munkáshatalom ellen. Nyilvánvalóan a munkásosztály sem válaszolhatott mással, csak fegyverrel, statáriummal. A magyar proletariátus nem szívesen nyúl fegyverhez, ha lehet, megoldja a problémákat — az osztályharcot is — békésebb eszközökkel, de ha arra szükség van, nem riad vissza a fegyver használatától sem. Nem mindenki testvér ebben az országban, — az osztály érdekek nem közösek mindenkivel. Vannak társadalmi csoportok, amelyek gátolni igyekszenek fejlődésünket. Ezekkel osztályharccal birkózik meg a magyar proletariátus, akár tetszik ez, akár nem, a londoni rádiónak. Mi újság Nagys&okolyon ? A napokban megkezdik a községfejlesztési munkák utolsó szakaszát — a villamosítást, mintegy 20 000 forintos költséggel. A község lakói részben társadalmi munkával, részben ki- sebb-nagyobb összeggel járulnak hozzá a munkák költségeinek fedezésére. A községi tanács 12 000 forintot fordít a villamosításra. * A Béke Termelőszövetkezetben a közelmúltban közgyűlést tartottak. A beszámolóban elmondották, hogy a szövetkezetben egy-egy munkaegység értéke előreláthatóan eléri a 40—42 forintot. Ezen a héten leszállítottak 24 hízott sertést is, amelynek bevétele már a kiosztandó pénzösszeget növeli. * A községben mintegy 60 százalékban már betakarították a jó termést adó kukoricát. A községben mintegy 25 mázsás az átlagtermés. * Nagyszokolyban mintegy 530 ház van. A községi tanács elnöke szerint minden háznál szépen híznak a sertések. Számítása szerint ebben az évben mintegy 400—500 sertéssel többet vágnak, mint az előző években. * A községben az eladott tej mennyisége megközelíti az elmúlt évinek kétszeresét. Ez részben a jobb hozamú tehenek tenyésztése, részben pedig a tehenek számbeli emlkedésének eredménye. * Jövőre már helyileg veszik át a községben a cukorrépát. Ebben az évben még Iregszemcsére kellett szállí- taniok a cukorrépát. 1917—1918-ban ott volt annál a nagyszerű eseménynél, amely megrengette a burzsoá világuialmat s egy országban földre is terítette. Ahogy azonban a hazai híreket hallotta, nem bírt ott maradni. Illegálisan hazatért. A faddi direktórium elnöke lett. A fehérterror azonban akkor erősebbnek bizonyult, külföldi segítséggel te anészetesen, a népi hatalomnál. Menekülnie kellett. Sikerült is, méghozzá a szekszárdi börtönből, miután a kínzások, megaláztatások tömegét viselte el. 1922-ben valamelyest enyhült a terror, akkor jött vissza Jugoszláviából. Nem felejtették el az urak. Választáskor az idős Pálinkásnak mindig a börtönben volt a helye. 1945-ig minden szombaton jelentkeznie kellett a csendőrségen. Az uraságnál is csak akkor kellett a munkás keze, ha nagyon szorított a munka ... A bélyeg: „Kommunista napszámos”, nem volt a legjobb ajánlólevél akkoribaja. Mindezt a most már szintén nem fiatal utód, Pálinkás János mondta el. A családfő élete az akkor még fiatal Jancsi gyereken mély nyomokat hagyott. Erről így beszél: „Mikor apám megjött 1919-ben, mindig vitt magával, amerre járt. Így szaladtam utána, amikor a fehérek Faddon elfogták és kocsi után kötve, Szekszárdra hajtották. Mikor már nem bírta a futást, fellökték a kocsira és elhajtottak. Én lemaradtam. Hányszor megtettem gyalog, mezítláb az utat Faddról Szekszárdra? nem is tudom. Az anyám küldött egy kis ennivalóval, egy- egy váltás fehérneművel. Néha egy-egy ing véres volt. Azt üzente az apám haza, nehogy megijedjünk, sok a poloska .. . 1928-ig én is, ha lehetett, napszámba jártam, majd Dombóvárra kerültem a postához. -— A felszabadulásig itt is kísértette a „kommunista Pálinkás” bélyeg. Ilyen múlt után természetes, hogy 1945 a Kommunista Pártban találja. Ezután nincs olyan munka, megmozdulás, amelyben Pálinkás elvtárs részt ne vett volna. ~ Az 1956 októberi ellenforradalom sem tántorította el az igazság, a nép ügyének védelmétől. — Méginkább megerősítettek az események — mondja —, hogy a harcot nem lehet feladni. Nem is adom fel, ezért lettem munkásőr itt Dombóváron. A fiam is az, s ha élne az apám, ő sem cselekedne másként. ,JVfo6t van fegyverünk, vigyázunk is, nehogy újra rátörhessenek a népi hatalom ellenségei. Nem aka om, hogy a múlt visszajöjjön, elég volt abból az életből." (Sz—E) V isszaemlékezés a Nagy Októberre A F0RNÄDI Szemes József egy a soksok magyar közül, aki résztvett a világot megrengető Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Érezték, hogy ott a helyük, ahol a népért, a szabadságért kell küzdeni. S mindig becsülettel helytálltak. A nyílt ellenségnek nem adtak kegyelmet, a megtévesztetteknek megbocsátottak. Idős, öreg ember már Szemes bácsi, de a nagy napok emlékei nem halványultak el benne. Mintha ma lett volna... — A székesfehérvári tizenhetedik gyalogezredhez vonultam be — kezdi az emlékezést. — 1915 márciusában a Kárpátokba, a duklai és a fenyvesvölgyi erdőben kerültem orosz fogságba. Ukrajnába, majd Szibériába kerültem ezután fogolytáborba, egy másik magyar fogoly- tá -sammal. Vele csatlakoztunk egy orosz partizáncsapathoz is. 1918-ban egy szibériai városban kezdtük meg a harcot. Észrevettük, hogy egy fehér ezred éppen itt tért pihenőre. A váratlanságot kihasználva, körülkerítettük őket és sikerült a lefegyverzésük. Ezután már volt jó felszerelésünk. Bátrabbak is lettünk és tovább vonultunk. De most mi estünk majdnem tőrbe egy állomásnál. Körülvettek bennünket a fehérek. El akarták vágni az útunkat az Ural felől. MI AZONBAN Kelet felé kivágtuk magunkat. A fehérek megnyugodtak, gondolva, mi elmenekültünk, amerre láttunk. Na, de nem olyan fából voltunk mi faragva ... Megint csak a meglepetés előnyét használtuk ki. Visszafordultunk, s most már mi zártuk körül őket. Az önkéntes fehéreknek nem volt kegyelem ... A besorozottakat szabadon bocsátották. Nyugodtan vonulhattunk most már tovább Barnából felé, ahol találkoztunk a mandzsúriai erdő felől jövő csapatokkal, s egyesültünk a hetedik gyalogezreddel, Szkutjepó parancsnoksága alatt. Ö olvasta fel nekünk a lenini törvényt. Novgorod környéke, s végül Irkutzk voltak a harci állomások ezután. Irkutzk- nál fogtuk el Kolcsakot egész vezérkarával. Két rugón aranyat vittek magukkal, amelyet természetesen elkoboztunk tőlük. Egy évre ezután Bamaholba kerültünk vissza. Itt rendfenntartó szolgálatot láttunk el. Az egy év letelte után Omszkba vezényeltek bennünket. Itt felszereltünk és Moszkvába indultunk. Ekkor láttam Lenin elvtársat. Moszkvában ugyani« Lenin elvtárs beszédet tartott részünkre, mielőtt a k imi frontra indultunk. KOMMUNISTA hadsereggé ebben az időben szerveződtünk. Lenin elvtárs beszéde még nagyobb erőt, elszántságot adott a további küzdelmeinkhez. Ilyen útravalóval ellátva indultunk a krími félszigetre. Míg odaértünk, hosszú volt az út. Közben súlyos harcok közepette kellett ártalmatlaná tenni Wran- gel, In dories és Maknó csapatait. Csak így juthattunk el a krími félszigetre. Három hónapig ma-adtunk itt Ekkor az idősebb korosztályt szabadságolták, a fiatalokat pedig iskolára Moszkvába irányították. Minket is leszereltek, s így kerültünk három év után, 1921 májusában haza, Magyarországra (i-e)
