Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-26 / 252. szám

1957 október 26.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

FRUNZE katonája voltam

HIHEK

Visszaemlékezés a Nagy Októberi Forradalomra

TVegy ven év távlatából is kris- ” tályliszta éleslátással emlékezik Kőműves Sándor Simontornyán a nagyszerű, dicső proletárforradalom eseményeire. Véleménye, a politikai érettség szempontjából, igen figyelemreméltó. Szerinte akkor az orosz paraszt politikailag sokkal fejlettebb volt, mint a magyar paraszt. Segítette, biztatta a forradalom katonáit. A szibé iái paraszt eleinte ugyancsak lelkesedéssel fogadta a forradalmat — mondja tapasztalatait tovább —- azonban midőn a kényszerűség miatt a forradalmi kormány bevezette a gabonabeszolgáltatást, a forradalom ellen fordult.

— Ezért tudott Kolcsak átmenetileg Szibériában uralomra jutni. Amikor azonban Kolcsak nem elégedett meg a beszolgáltatott dolgokkal, hanem a burzsoázia szelleméhez híven mindent elvettek a szegény parasztoktól, belátta a szibé 'iái parasztság is, hogy a forradalmi kormány védi igazán az érdekeit. Így a Szibériába bevonuló Vörös Hadseregnek már könnyebb dolga volt, mert a szibériai parasztság is segített Kolcsakék leverésében.

Tke addig bizony hosszú és gö- rongyos volt az út. Az akkor 19 éves Kőműves Sándor is sok véres ütközetet megjárt társaival együtt. Erről így beszél: „1917 november 7-én Ufában voltam hadifogoly. Egy mordvin családhoz voltam kihelyezve. Esteledett, éppen a ház előtt ültünk a kispadon Kovács Gyula kolozsvári kováccsal, amikor nagy lövöldözésre lettünk figyelmesek. Behúzódtunk a házba, mert nem tudtuk, hogy mi leltet a lövöldözés oka. Az est folyamán nem is tudtunk meg semmit, csak másnap értesültünk az eseményekről.

Délelőtt bementem a fogolytáborba, s ott az ismerősök: Horváth József, Balogh Béla és Pintér János nagybátyám elmondták: »Az előző esti lövöldözéskor vonult be a Vörös Gárda a városba«. Azt is elmondták, hogy megalakult az új kormány.

A Vörös Gárdában már voltak magyarok, s Balogh Béla barátommal én is közéjük álltam. Ebben az alakulatban vegyesen voltunk, magyarok, csehek, németek. Egész télen át katonai kiképzésben részesültünk.

1918 tavaszán Szamarában a cseh légió ellen harcoltunk és szévertük őket. Ezután századommal együtt a Forradalmi Törvényszék őrhelyére kerültem.

őzben visszavezényeltek ben- nünket Ufába, ahol a féhérek fogságába estünk. Innen megszöktem, s jelentkeztem a Cs. K.-nál, s így jutottam vissza Szamarába. Szamarából hajón Cáricinbe mentünk, itt nagy harcok voltak. Ekkor láttam Sztálint, Buggyonijt, Vorosilovot. Több hétig tartó súlyos harcok után tértem vissza Szamarába, ahol a környék megtisztításában vettem részt. Ugyanis itt Maehnó ana ’chistái garázdálkodtak, tartották rettegésben a vidék lakosságát.

Ezután Frunze elvtárs parancsnoksága alá kerültem. Közvetlenül mellé osztottak be tizenkettőnkct, magyarokat. Vele vonultunk le Taskentbe. Itt a basmacsok leverése volt a cél. Frunze elvtárs igen bátor ember volt. Mindig katonái előtt járt a harcban, s ez acélozta a katonák bátorságát is.

Később Buchara bevételénél harcoltam. Ezt a várost sárfal vette körül, amelyen kívül volt a város vasútállomása. A város bevételére indított támadás alkalmával a sínek között régi 48-as ágyúk gömbalakú lövedékei is találhatók voltak. Ezen igen jót nevettünk, s jól elszórakoztunk a golyóbisokkal. Természetesen voltak a bucharai emímek más fegyverei is .. .

Mégis kemény harcok után sikerült a várost elfoglalni. Ekkor Frunzétól, az emír ruhatárából, egy-egy selyem kaftánt kaptunk mi, tizenketten.

Innen a Vrangel-frontra kerültem, mert áthelyeztek a harkovi Cs. K.hoz. Maehnó anarchistái ugyanis itt is garázdálkodtak, főként az arcvonal mögötti részeken.

Az Orenburg! ütközetben is részt- vett Kőműves Sándor, s itt a kozákok megkergették őket. A bajban sem hagyták azonban cserben egymást. Amikor Szalánci István, Tokaj környéki vincellér fia, alól kilőtték a lovat, az Kőműves bácsi lovának farkába kapaszkodott, úgy sikerült elmenekülnie a veszélyes helyről.

üz időben történt vele az alábbi

■*"i esemény is. Patrulba küldték ki őket Zilahi Sándor vezetésével. Az egyik községbe betértek a pópához ennivalóért Biztosításul kiállították az ntcá ia Kratki György nevű társukat. Maguk pedig a karabélyokat a szoba sarkúba állítva leültek az asztal mellé falatozni.

Egyszerre csak ajtó, ablakok kivágódtak, s puskacső meredt rájuk. A fehérek fogságába kerültek. Nehéz percek következtek ezután. A fehérek levetkőztették őket, s mezítláb, alsóruhában kitcrelték az utcára őket. a dermesztő hidegben. S látniok kellett, amint a pópa udvarából egy hosszú létrát hozlak ki, azzal a céllal, hogy felakasztják őket.

Az utolsó pillanatban hatalmas

fegyverropogás közben egy másik csapat elzavarta a fehéreket. Megmenekültek .. .

A fehérek, mint mondtam is, az elfogott vörös katonákat azonnal levetkőztették, és nem törődve a nagy hideggel, szinte fagyasztották őket, s raboltak, fosztogattak. A vörös katonák azonban semmit el nem vettek, emberségesek voltak.

— Évente 25 000—30 000 forint

vadkárt fizet ki az Állami Vadgazdaság Mucsi községben a termelőszövetkezetnek és az egyéni gazdáknak. A termelőszövetkezet kukoricatáblájában a legutóbbi napokban állapítottak meg 15—20 százalékos vadkárt, amelyet szarvasok, őzek, vaddisznók okoztak.

— Rendszeresen tevékenykednek a pincehelyi kórház kultúrosai. A kórházban is, a községben is adnak időnként műsort, s most, november 7-én a községi ünnepélyen is közreműködnek egy szavalattal és egy páros táncszámmal. A szavaló Horváth Erzsébet szülésznő lesz, a két táncos pedig Varga Ildikó és Banelli György.

— Újabb szakaszon javítják meg a kövesútat, a Tamási és Iremszemcse között, mintegy két kilométer hosszúságban, a gépkocsivezetők nem kis örömére. (De mekkora lenne az örömük, ha Tamási és Zomba közti útszakaszt is megjavítanák a közeljövőben.)

— Több mint 100 éves titkos borraktárra bukkant Franciaországban Tour's város közelében Pascal de la Motte francia paraszt. Pincéje bővítése alkalmával egy másik, befalazott pincére bukkant. Felbontotta a titkos pince kőfalát és a sötét, szűk, földalatti helyiségben több mint ötszáz palack bort talált. Mint

kiderült, egyik őse 1848-ban falazta be a borraktárt. A bor ma is élvezhető, 11 fokos, zamatos ital.

— Belecskán nem sok, mindössze százhatvan család lakik, de mintegy kétharmadrészének, pontosabban 110 családnak van rádiója. Ez ma már egészen természetesnek tűnik, a fel- szabadulás előtt viszont csaknem teljesen ismeretlen fogalom volt a rádió, villanyt is csak 1952-ben kapott a kis község.

— A bonyhádi járás kilenc községében működik rendszeresen színjátszó csoport. Most mindegyik készül előadásra, amelyekre a tél folyamán kerül majd sor.

— Vasárnap este hat órakor a Városi Tanács közgyűlési termében tartja meg évi rendes közgyűlését a Szekszárd és Vidéke Bortermelők Pinceszövetkezete. A közgyűlés határoz az 1957 október 20-ra meghirdetett tárgysorczati pontok felett is.

— Tamásiban a csütörtöki piacon eléggé nagy volt a forgalom, és ennek megfelelőek voltak az árak is. A tojás darabjáért két forintot, a szőlő kilójáért 7 forintot, a körtéért 6—7 forintot, a dióért 14 forintot kértek.

A Szovjetunióban él a világ legöregebb családja. A család négy tagja együttvéve ötszáz esztendős. Ljubova Puzak nemrég ünnepelte 154. születésnapját, két öccse van, az egyik 121, a másik 118 esztendős, húga pedig nemrég múlt 112 éves.

Ami fékezi a gazdaságos termelést a Tolnanémedi Kendergyárban

Építkezünk . • •

Érdekes látvány tárul a szemlélődő

elé Gyünkön. A több mint 150 éves gimnázium megújhodása ez. A vén épület falai mohón várják a javítást, hogy újabb 150 évre ellent tudjanak állni az idő vasfogcándk, na meg a nebulók apró gonoszságainak. Az udvaron téglarakások, kavicshalmok merednek a levegőbe, meszesgödrök tá- tonganak, hasonló az udvar egy kisebb csatatérhez. Az állványok büszkén merednek az ég felé, talán érzik szerepük fontosságát: Igen. építkezünk. A jó gazdához hasonló büszkeséggel mondhatjuk ezt, hiszen miénk ez a vén iskola: második otthonunk.

A: emeleti terem ablakán, illetve ablakai helyén még fogócskáznak az októberi szellők, de nemsokára itt is megindul a munka, rövidesen itt is vidáman zúg a diáknép, vagy nyomasztó csendben várja az osztálykönyv bezáródását.

Korszerűsítik tornatermünket is — zuhanyozó, fürdő épül hozzá — ezzel minden diák legforróbb vágya teljesül, fürödhetünk, zuhanyozhatunk kedvünkre.

De gondolkozzunk csak, ki végzi mindezt a munkát, ki fizeti a százezres kiadásokat. Iá teljesíti kívánságunkat és teszi széppé iskolánkat, munkahelyünket, hogy ezáltal életünk is szebb .legyen? A bőkezű jótevő nem más, mint dolgozó népünk állama, amely lehetőséget teremtett arra is, hogy jövendő polgáraink éleiét szebbé tegye. De mivel háláljuk meg ezt a sok kedvességet és jóakaratot? A legtöbb diák ajkáról elhangzik az ilyenkor megszokott, szabvány felelet •' jó tanulással és jó magaviselettel. ,,En csak azt mondom, bízza mindenki saját becsületére, úgy sem akad senki, aki ennyi jóakaratot és segítséget rosszal viszonozna”.

Egy hibára azonban mégis fel hell figyelnünk: az építkezés néha kissé vontatottan hálád. Mi okozza ezt. Ha a munka nehézsége, vagy anyaghiány, akkor csend! De ha a pontatlan munka, vagy a bürokrácia az akadály, keményen meg kell támadni. Hadd vegye fel ünneplő ruháját iskolánk, velünk együtt november 7-re. Hadd legyenek az első hangok az új termekben a Himnusz és Internacio- nálé ünnepélyes, magasztos hangjai.

Jó öreg iskolánk, te vén barát! Még sokszoros megfiatalodást, sok hozzánk hasonló jóbarátot kívánunk Neked.

KARDOS GYÖRGY II. o. tanuló

Jól zárta a harmadik negyedévet a Tolnanémedi Kendergyár. Túlteljesítette az üzem termelési tervét, jók az eredmények a gazdaságosság terén is, kedvezően alakult az önköltség, a termelékenység, a minőség. Az eddigi jelek szerint lesz, mit osztani az év végén a terven felüli nyereségből. Kétségtelen, ennek nem csak az az oka, hogy jóminőségű nyersanyaga van a gyárnak — a múlt évi kendertermés igen jó volt, gondosan takarították be a kendert —, hanem a jó műszaki szervezés, a gyár dolgozóinak lelkiismeretes munkája is hozzájárult az eredményhez.

De általános vélemény az üzemben, hogy lehetnének jobbak is az eredmények. Ha megint lehetne úgy versenyezni, mint az elmúlt években. Mert jelenleg — alszik a munkaverseny a gyárban.

Pedig nem egy olyan dolgozója van a gyárnak, mint Szilágyi Aladár és Potó Sándor tilósok, akik eredményesen versenyeztek a „Kiváló dolgozó’’ címért és az ezzel járó pénzjutalomért.

Felhívjuk

a földművesszövetkezetek és népbolf árudák boltvezetőd-, valamint a közületek anyagbeszerzőinek figyelmét, hogy

műszaki ágazatunk átköltözött

új, Keselyüsi úti raktárunkba és a kiszállítást október hó 28-án megkezdi.

Tolna megyei Vas- és Műszaki nagykereskedelmi Vállalat

NINCS, KI KÉZBEFOGJA A VERSENYT

Az üb. elnök, Gyuricza elvtárs pár hónapja rendőrnek ment, azóta nincs üb. elnök, az elnök nélküli üzemi bizottság munkája pedig nem terjed túl a bélyegeladáson. A másik ok az üzemben lévő bérezési rendszer, ami akadályozza a szocialista verseny kibontakozását.

Mert azért versenyezni nem lehet, hogy minél több kendert dolgozzanak fel. A gyár nyersanyagkészletei korlátozottak, szigorúan megvan szabva, hogy havonta mennyi kenderkóró kerülhet feldolgozásra. Ha ezt túllépik akkor esetleg egy-két hónapra majd le kellene állnia a gyárnak, mert nem lenne mit feldolgozni. A gyárnak érdeke az, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagból minél jobb minőségű árut készítsenek. Tehát, minél nagyobb legyen a szálhozam a kóccal szemben, valamint mind a szálnál, mind a kócnál minél nagyobb legyen az elsőosztályú készáru aránya.

A jelenlegi bérezés a kendergyárban azonban nem erre ösztönöz. Az a száltilós kap több bért, aki többet tilol.

Hogy aztán azt a több szálat menynyi kenderkóróból tilolja, a bérezésnél nem számít. Pedig elsősorban

a tilózásnál dől el, hogy milyen lesz a szál és a kóc aránya. A tilolt szál értéke pedig mintegy kétszerese a kocának. így hát a magasabb teljesítmény nem jelenti egyben a gazdaságosabb termelést is.

Tavaly még külön minőségi pré mium járt a diósoknak a magasabb szálhozamért. Ezt a minőségi bérezést az ellenforradalom után megszüntették.

így aztán a gyár egész kollektívája a nyereségrészesedésnél érdekelve van a jobb minőség elérésében, a vállalatnak is az az érdeke, a szocialista verseny irányelvei is ezt tűzik ki célul, hogy minél gazdaságosabban termeljenek üzemei, azonban a bérezési rendszer, amelynek egyénileg kellene érdekeltté tenni a dolgozókat a minőség javításában, a gazdaságosság ellen hat.

Összhangba kell hozni a Tolnanémedi Kendergyárban is a vállalat, a népgazdaság érdekeit a dolgozók egyéni érdekeivel, csak így biztosítható az eddiginél is gazdaságosabb termelés. Több tilos kérte már a minőségi bérezés bevezetését és Czeller elvtársnak, a gyár vezetőjén nek véleménye szerint is ezzel mintegy két—három tizedszázalékkal lehetne növelni a szálhozamot, a termelt készáru értékét.