Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-29 / 229. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 szeptember 29.. Amit a vevő A vevő élelmiszert, háztartási cikket, ruhaneműt vásárol, ételt, italt fogyaszt és nyilván megelégedetten megy haza, ha nem veszi észre, hogy valamilyen formában becsapták, meg rövidítették, mert drágábban tudta megvásárolni a szokottnál az árut, vagy éppen kevesebbet mértek, mint ame nnyi járt volna. Márpedig ilyen is előfordul. A tiltó törvények, rendel kezések ellenére is ott rejtőznek a kereskedelem különböző helyein az üzérek, csalók, hamisítók, akik külsőleg nem különböznek a többi embertől. de szándékuk sötét: abból akarnak megélni, sőt megvagyono- sodni, hogy „kuncsaftjaikat” becsap, ják. MIÉRT KEVÉS A DIÓSTÉSZTA? Schank Lászlóné (Szekszárd, Beze- rédj u. 1. sz.) gondolt egyet és nagyot: mivel nem jövedelmezett valami virágosán a kalapszalonja, felcsapott üzérnek. A piacon felvásárolta a diót, mandulát, otthon lehé- jazta és a tisztított diót, mandulát aztán továbbadta, főként Szekszárd üzemi konyháinak. Persze nem haszon nélkül. Egy kiló héjas diót általában 10 forintért vásárolt meg. Három kiló héjas dióból van egy kiló dióbél — ezt pedig 60—70 forintért adta tovább. Szép kis .,haszon!” Így érthető, hogy még alkalmazottakat is érdemes volt foglalkoztatni az üzérkedéshez. Időközönként például külön diótörő asszonyt alkalmazott. Persze ez csak neki volt jó üzlet — az üzemi konyháknak nem, ezért inkább nem vették fel az étrendbe, vagy csak nagyon ritkán, a dióstésztát. Ha pedig mégis készítettek dióstésztát, valósággal patika-mérleggel kellett a diót mérni. Sajnos, az üzemi konyhák' is inkább a „kis-adagokat“ készítették, hallgatták az étkezők gyomor-korro- gását és az enyhe célzásokat, mint hogy figyelmeztették volna az illetékeseket még időben, hogy ki drágítja meg annyira a diót. Szerencsére a kereskedelmi felügyelőség erre felfigyelt és meg is tette a szükséges lépéseket. Azóta Schanknénál már ellenőrzést is tartottak. Nagyobb meny- nyiségű töretlen diót és mandulát találtak nála, ezenkívül pedig az előző üzérkedésnek olyan tanújelét, mint a nagymennyiségű, több mint fél- mázsa dióhéj. AMÍG A KACSÄBÖL PECSENYE LESZ Amíg a kacsából pecsenye lesz, addig az üzérek a kacsák után is bezsebelik a bizonyos „forintocskákat” és így a kacsákból nem egyszerűen pecsenye, hanem — drága pecsenye lesz. Még jóformán le sem száradt a kiskacsák fenekéről a tojáshéj, de az üzérek már megkezdik velük a kereskedést. Csontos Sándorné pl. Kiskunmajsa környékén — ottani lakos — összevásárolta az ilyen csecsemő-kacsákat és megjelent velük a szekszárdi piacokon. Több mint ezer kiskacsát hozott ide és adott el — természetesen minden kiskacsa külön hasznot jelentett számára. Azt hallotta otthon, Kiskunmaj- sán, hogy itt minden további nélkül lehet üzérkedni a kiskacsákkal. Persze ez a hír — kacsa volt, sokkal nagyobb kacsa, mint amekkorákat ő árusított, mert elfogták és eljárást indítottak ellene. nem mindig HOSSZABB A NAP A KOLBÁSZNÁL Igen, hosszabb. Sokkal hosszabb. Kérdezzék csak meg Rózsa Józséfnét (címe: Baja, Kazinczi u. 1. sz.) Ró- zsáné erre még példát is tud majd mondani. Vásári pecsenyesütő lévén, sokat foglalkozik kolbásszal, így tehát jártas az ilyen dolgokban. A kolbász-példa, amely bizonyára emlékezetes lesz számára, a következő: A tolnai vásárban sütötte a kolbászt és az egyik kuncsaftnak a 40 deka sültkolbász helyett csak 30 dekát mért, tehát becsapta. Persze a kereskedelmi felügyelőség ezt nem hagyta ennyiben, hanem megbírságolta Ró- zsánét és így lett a nap hosszabb a kolbásznál... HOGYAN LESZ EGY MÁZSA KENYÉRBŐL, EGY MÁZSA TÍZ KILÓ? Vagy esetleg még ennél is több. Mi nem akarunk beleavatkozni az ilyen „speciális” kereskedelmi ügyekbe, ezért azt tanácsoljuk, hogy ezirányba Dobó Kárólynéhoz forduljanak „tapasztalatcsere’’ ügyében, aki Mázán, a 3. sz. földművesszövetkezeti bolt vezetője, öt például a sok panasz nyomán rajta érték, hogy az egész kenyeret méretlenül árusí tóttá. Namármost számoljunk: a kenyeret súlyra veszi át, nem darabszámra és ha darabszámra adja el, rendszerint többet tud kimérni belőle, mint amennyi a valóságban. Ugyanis az egész kenyerek súlya rendszerint kisebb a két kilónál, sok esetben még 20 dekával is. Tehát 50 darab „két kilós“ kenyér, sok esetben csak 90 kiló és a megmaradó 10 kiló kenyér — kész haszon . .. A tanulság: csak a mérlegnek szabad hinni. A VÉLETLEN „TÖRVÉNYE“ Amikor az ellenőrök a boltokban járnak és valamit kifogásolnak — a boltosok nyelvén „szőröznek” — az eladók rendszerint azzal mentik magukat, hogy „bocsánat, az olyan véletlen volt, mint hogy Columbus felfedezte Amerikát.’’ Ez rendjén is lenne, csakhogy ezeknek van egy különleges „törvényszerűségük“, mégpedig az, hogy a boltos még csak véletlenül sem téved „véletlenül“ a saját kárára — hanem mindig csak a szegény kuncsaft kárára. Piszter Ferenc zombai földszöv boltos például a 12 forintos zsebkendőt 13.30 forintért adta, König Henrik, a bonyhádi Népbolt vasáruda vezetője a próbavásárlásnál az öt literes tejeskannát a hatliteres árában adta el — tehát mindjárt saját hasznára „tévedett” néhány forintot. Fein Sándor a dombóvári 29-es számú textilüzlet eladója az újjabélésnél 5.50 forintos árdrágítást követett el. De olyanról nem szól a krónika, hogy valamelyik boltos is olcsóbban adta volna az árut a megengedettnél... EZ NEM VENDÉGSZERETET A szekszárdi Sörkertre vonatkozik ez a megállapítás. Egy vendéglátó üzemnek nyilván a kuncsaftok szíves vendéglátása a célja és semmi esetre sem a kuncsaftok becsapása. Márpedig itt olyasféle történt. Természetesen ezt nem írták ki a cégtábvesz eszre... Iára, de a kereskedelmi felügyelőség észre vett olyat is, amit a Sörkert néhány illetékese egyáltalában nem a sajtóba szánt. Történetesen megnézték, hogy időközönként mit visz a pincérleány, vagy a pincér, ringó léptekkel, nyájasan és tálcán a kuncsaftnak. Megnézték és kiderült, hogy néha hamisított italt. Megállapították. hogy egyes italoknál 28—30 százalékos vizezés történt, így például a kávélikőrnél, az Aranykörténél, a Toborzónál, a Dok-rumnál, Pedig a vizet külön pohárban szokták a vendég asztalára tenni — igaz, hogy így csak pár fillér jár érte. Természetesen ehhez jön még, hogy akad olyan pincér is, aki más össze- adási „törvényt“ ismer, mint mi, közönséges halandók. Ezt az új törvényt valahogyan így foglalhatnánk össze: „kettő meg kettő az néha öt“. Ennek szellemében számolt például Bicskei László egy alkalommal 66 forint és 60 fillér helyett 73 forint és 50 fillért. Persze erre is rájöttek és így kibővítették ezt az új össze- adási „törvényt" ilyesféleképpen: „kettő, meg kettő az néha öt és néha még ehhez jön 200 forint pénzbüntetés is. Persze ez a pénzbüntetés már nem Bicskei hasznára, hanem kárára ment, ennyire büntették meg a hamis számolásért. MIRE JÓ A LYUKAS MÉRŐ? A legtöbb ember szerint arra, hogy eldobják. Simlacsik László bétái földművesszövetkezeti italboltvezető azonban rájött arra is, hogy még mérésre is jó, mert ami a lyukon visszacsöpög, az kész haszon ... így aztán azzal mérte a bort. amíg rá nem jöttek és meg nem bírságolták. Varga Lajos gyulaji földszöv kocs- márosnak nem kellett még lyukas mérő sem — egyszerűbben oldotta meg a dolgot. Egy deci kevertet a hivatalos 7.20 forintos ár helyett minden további nélkül 8 forintért adott és az egy deci helyett csak nyolc centet mért. Persze addig jár a korsó a kútra ... AMIKOR NINCS ANYAGI KÁR Olyan eset is előfordul, hogy a kun csaft anyagilag nem károsodik meg és mégis bosszankodik. (Ezek a hák- lis kuncsaftok ...) Szándékosan nem írunk nevet, pedig megtörtént velünk a megye egyik igen forgalmas és jó hírnévnek örvendő nyári szórakozóhelyén. Leültünk az asztalhoz, lehűsítettük magunkat a jó hideg sörrel és azon tanakodtunk, hogy ebédelni kéne ... Eközben adta ki a „parancsot“ a pincér valami inasfélének. hogy törölgessen meg szépen egy kosár evőeszközt. A pincérinas a maga csiga-gyorsaságával leült nem messze tőlünk egy asztalhoz, ölébe rakott egy kétestisztaságú törölgető ruhát és törölgetni kezdett. Persze szegény gyerek nagyon náthás lehetett. mert igencsak gyakran „szür- csölte“ orrát, visszaszippantva a megfázás letagadhatatlan jeleit és mivel zsebkendője valószínűleg nem volt, így puszta kezével törölgette az orrát is — azután pedig ugyanazokkal a kezekkel az evőeszközöket. Nem kértünk ebédet... Persze a tárgyilagos kuncsaft nem csak a rosszat veszi észre, hanem a jót is és szerencsére az van többségben, de erről majd legközelebb ... Boda Ferenc n dolgozók 1957. évi gyorsíró és Október 18-án és 19-én versenyezni ülnek le az ország összes gyorsírói és gépírói. Az országos gyorsíró és gépíró versenybizottság az idén különös súlyt helyez arra, hogy minél szélesebb tömegek álljanak sorompóba. E versenyeken mindenki résztvehet, munkaviszonyára való tekintet nélkül. A versenyképesség alsó határa gyorsírásból 150, gépírásból 70 szótag percenkénti sebesség. Szekszárd is bekapcsolódik az országos versengésbe. A verseny lébonyolításával a versenybizottság a gépíró és gyorsíró iskolát bízta meg. Versenyfelelős: dr. Ember Ödönné az iskola vezetője. Az iskola szívesen látja a versenyezni kívánókat minden kedden és csütörtökön d. u. 5— 8-ig. Ez idő alatt szakszerű irányítás mellett készülhetnek a versenyre Nevezési határidő október 5. A nevezést két példányban kell beküldeni a gépíró és gyorsíró iskola^ címére, Marx út 8—12. A nevezés tartalmazza a versenyző nevét, telefonszámát, esetleges munkahelyét, lakáscímét, gyors írásból a versenyfokot (150, 200, 250, 300). Nevezési díj fokonként 2.— Ft. A nevezési díjakat a nevezéssel egygépíróversenye portosan: a gépíróiskola összegyűjti) az országos gyorsíró és gépíró versenybizottság 250.387. sz. csekkszámlájára. A befizetést igazoló elismervényt a versenyen be kell mutatni. Ugyanakkor a versenyző igazolni tartozik Személyazonosságát. A verseny- bizottság a sikerült versenymunkát oklevéllel, emléklappal jutalmazza. Az ország legkiválóbb gyorsíróit Pedig behívják az idei bajnoki versenyekre, amelyek Budapesten novemberben fognak lefolyni. Bővebb felvilágosítást a versenyfélelős ad az érdeklődőknek. I HUMOR ROSSINIRÖL MESÉLIK... Rossinit meghívta egyszer egy hölgy, aki nevezetes volt rendkívül takarékos ebédjeiről. Az ebéd, amelyen a híres szerző részt vett szintér nem volt kivétel a szabály alól. Rossini éhesen állt fel az asztaltól. — Remélem, hamarosan ismét ebéden láthatom — fuvolázta a hölgy a bucsuzásnál. — Nagyon szívesen, akár most mindjárt is — felelte mosolyogva Rossini. EINSTEIN VENDÉGSÉGBEN Einstein nagyon unatkozott egy társaságban és szeretett volna „angolosan” távozni. Szerencsétlenségére az előszobában a házigazdába ütközött, aki a következőkénpen próbált beszédbe elegyedni vele: — Mire készül mostanában professzor úr? — „Szökésre” — felelte Einstein és nevetve eltűnt. HEINRICH MANN ÉS A KRITIKUS Egy kritikus kifogásolta Heinrich Mann egyik regényének következő kitételét: „A gyengeség pillanatai után ébredő fájdalmas üresség ...” —Nem értem — mondja a kritikus — hogyan fájhat az, ami üres? — Magának sohasem fájt a feje’ — kérdezte Mann hűvösen. ÍGY már érthető... — Meg tudná mondani, hogy milyen hosszú az út a Meier-kocsmáig? — Hogyne kérem. Odáig két kilométer, visszafelé három. — Hogy értsem ezt? — Egyszerű dolog. Visszafelé az út szélességét is számításba kell venni. NŐI DOLGOK... — Te Zsuzsi, ez a ruha úgy feszül rajtad, akár egy második bőr. VILÁGÁBÓL — Még szükebb is, mint a saját bőröm. — Olyat már ne mondj. — Már hogyne mondanék. A saját bőrömben le tudok ülni, de ebben a ruhában nem. BOLDOGAN Egy rendkívül szerény fiatalember nem merte megkérdezni szíve válasz tottjától, hogy hozzámenne-e feleségül. Felhívta telefonon és mindjárt ezzel kezdte: >— Micike, hozzám jönne feleségül? — Boldogan, de ki beszél ott? GYEREKSZÁJ — Érted mostmár, hogy miért ne veztelek kis szamárnak? — Igen bácsi, mert még nem vagyok olyan nagy. mint maga. A NAGY SZERELEM — Való igaz, hogy az első pillantás ra beleszerettél a férjedbe? — Igen. Még most is olyan jól emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. A tengerparton sétáltunk. Az apám egyszer csak megfogja a kezemet és azt mondta: „Látod kicsikém azt az embert ott? Százezer dollárja van ...’ EGY ÖKÖR NEM BÍRT VELE A gazda jól megrakta szekerét ku koricaszárral, de csak egy ökröt fogott a szekér elé. Útközben a szekér elakadt a kátyúban, s az ökör sehogy nem tudta kihúzni. Arra ment éppen a gazda szomszédja és látván a bajt, nekirugaszkodott az egyik lőcsnek, s a szekér egykettőre átjutott a kátyún. Akkor a gazda elégedetten megszólalt: — Mindjárt láttam, hogy egv ökör nem bír ezzel a nagy térivel. ÓVATOSSÁG — Nos, Pali, bizonyítsd be, hogy a Föld gömbalakú. — Bocsánat tanár úr, de én ezt sohasem állítottam. Hogyan térülnek meg a tűz és a vihar okozta anyagi károk? Április óta — ekkor szűnt meg a kötelező, s lépett helyébe az önkéntes biztosítás — 500 ezer ember kötött tűzbiztosítást. Félmillió ember gondját vette az a tudat, hogy ha háza, mezőgazdasága a tűz martalékává lenne, nem éri anyagi károsodás. Félmillió ember hajthatja nyugodtabban álomra fejét — mert bár továbbra is fennáll a veszély mely házát, ingóságait érheti és fájdalmat okozna azok elvesztése, nem kell önmagának szemrehányást tennie egy esetleges tűzvész pusztítása után. Nem kerülhet családostól szinte egyik percről a másikra koldusbotra, nem semmisülhet meg váratlanul mindaz, amit fáradtságos munkával szerzett. A legszakképzettebb, a leglelkesebb tűzoltóság is csak a lángokat tudja megfékezni, a tüzet eloltani, továbbterjedését megakadályozni, de a szerencsétlenség okozta anyagi károk csak biztosítás útján térülhetnek meg. Az Állami Biztosító, amely az önkéntes biztosítás bevezetésekor azt ígérte, hogy a jövőben arra törekszik, hogy az eddiginél még gyorsabban fizeti ki a tűzvész okozta károkat — megtartotta ígéretét. A legutóbbi hetekben is hol itt, hol ott csaptak magasra a lángnyelvek és az Állami Biztosító kár becslői késedelem nélkül keresték fel a károsultakat a távoli tanyákon éppúgy, mint a városok lakóházaiban, hogy a károk gyors felbecslésével siettessék a kifizetéseket. Néhány adat mindennél ékesebben beszél: Tolna megye Győré. Borsos István 12 400 forint kártérítésben részesült az elégett naj- tája után. Somogy megye. Szőlős- györk. id. Riba Lajos 20 500 forint Vártérftésben részesült az épületében és mezőgazdasági felszerelésében esett tűzkár után. Hajdú megye, Edve. Szalai Jenőnek 26 500 forintot fizetett a biztosító mert a mezőgazdasági épülete és felszerelése részben elégett. Borsod megye. Korlát. Sinkó Jánosnak a lakóházában takarmányában. állatállományában pusztított a tűz, 29 200 forintot kapott. Veszprém megye. Balatonszőlős. Vörös Sándornak 23 000 forintot fizetett az Állami Biztosító. Az egyik károsultnak például öt és fél hold földje volt, s ennek mezőgazdasági tűzbiztosításáért ( ideértve a lakóépületekben levő minden házi és használati ingóságot — bútort, ruhaneműt, rádiót stb. a lakó és gazdasági épületeket, a fel szerelést, a termést, az állatokat stb.) évenkint körülbelül 60 forint díjat fizetett. S most, hogy bekövetkezett a baj, csaknem 30 000 forint kártérítést kapott. Mi lett volna a sorsa ennek a gazdának, ha „megspórolta” volna a 60 forintot? Nem nehéz a válasz! Sok gazdát az is ösztönzött az ön kéntes tűzbiztosítás mielőbbi megkötésére, hogy az Állami Biztosító nemcsak új, kedvezőbb díjszabásokat állapított meg, hanem ezenkívül a tűzbiztosítás keretében díjmentesen vállalta az épületekben és a mezőgazdasági felszerelésben a vihar okozta 200 forint értéken felüli károk megtérítését is. Akik így cselekedtek — ugyancsak jól számítottak Nem volt ritka a vihar okozta súlyos kár az idei nyáron, s ezt az április óta eltelt rövid idő alatt az Állami Biztosító által ilyen címen kifizetett tetemes ösz- szegek is bizonyítják. íme néhány példa: Vas megye, Bajánsenye. Id. Balogh Sándor 31100 forint kártérí tést kapott, mert lakóházát, istállóját a vihar erősen megrongálta (Vas megyében egyébként legutóbb is mintegy 500 mezőgazdaságban okozott kárt a vihar, s ennek nyomán az Állami Biztosító már eddig 800 ezer foritot fizetett ki. Tolna megyében pedig 320 esetben 480 000 forintot Tolna megye, Gyű laj. Rákóczi Tsz. 15 780 forint kártérítésben részesült az épületben esett vihar okozta károkért. Nógrád megye, Nógrádmpgyer. Á Petőfi Tsz. 91 000 forint kártérítésben részesült, lakó- és mezőgazda- sági épületeiben, állataiban esett vihar okozta károkért. Győr megyében 630, Bács megyében 170, Komárom megyében 80 vihar által okozott kár történt a legutóbbi hetekben. Ki tudja, hol pusztít majd a következő hetekben, hónapokban a tűz, a vihar. Ez épp oly kiszámíthatatlan, mint az, hol bukkan fel egyik vagy másik ragályos betegség. Ezért ne feledjük el- a tűz és vihar által okozott anvagi károk csak a tűzbiztosítás alaníán térülhetnek meg.
