Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-15 / 217. szám
1957 szeptember 15. rOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 1 „Mégis csak jó, Hogy a párttitkár a sarkára állt“ Előreláthatóan jól végződik ez az esztendő — jobban, mint bármikor eddig a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben. A legfőbb gondok mostanában abból adódnak, hogy mit hová tegyenek a betakarítás után, mert egynéhány terményből annyi várható, hogy félő, nem tudják elraktározni. Azonban amikorra kell csak elrendezik, s Loboda elvtárs, a tsz elnök szavai szerint bárcsak mindig ilyen probléma legyen a szövetkezetben. Eddig például a dohánynak is elég volt a két pajta, most azonban padlásra, magtárba is jutott belőle. A borral is hasonló „bajok” ígérkeznek, kevés a hordó, bár a tavalyinak a kétszerese áll rendelkezésre, mégis fele csak a szükségesnek. Meg kell állapítani elöljáróban, hogy a „bajok“, gondok „oka“ csak másodlagosan tudható be a kedvező időjárásnak. AZ IGAZI OK a termelőszövetkezet tagjaiban kereshető és található meg. Ez pedig az, hogy sokkal nagyobb előrelátással, együttműködéssel terveznek, dolgoznak a közös felvirágoztatásáért Ha a mélyebb okokat keressük, megtaláljuk a pártszervezet, a kommunisták segítő, közvéleményformáló munkáját. És, hogy milyen erő le hét ez és milyen eredményt hozhat, ezt éppen a mai „gondok” ékes példaként mutatják. Az ellenforradalmi támadást a kommunisták segítsé gével verte vissza a termelőszövetkezet tagsága. Megmaradt a tsz és még inkább összekovácsolódott a tagság. A pártszervezet, a kommunisták iránti bizalom első megnyilvánulása volt ez. Ök azonban a babérokon nem pihentek meg, hisz az anyagi alap növelése nélkül csak látszat győzelem lett volna minden. A termelés segítése volt a következő láncszem s ebben nemcsak példamu tató munka kellett, hanem éberség, a közös érdek figyelemmel kísérése is. Legszembetűnőbb bizonyíték erre a szőlő esete. A tsz-nek van egy hat holdas táblája belőle. Az elmúlt évek tapasztalatai igen gyenge eredményeket mutattak. Tizenhat-húsz hek tó bor esetén már örült a tagság. Ép pen ezért sokak fejében megfordult: „Nem érdemes ezzel kínlódni, adjuk ki valakinek”. Még vállalkozók is akadtak, s milyen áron? A termés 60 százalékát kérték s azt, hogy a rézgálicot és egyéb szereket is a tsz adja. AKIK NEM SOKAT GONDOLKODTAK már bele is mentek volna úgy, hogy 40 százalékot adjanak a bérlőknek. A párttagok azonban Pozsonyi elvtárs vezetésével tanakodtak, számolgattak s megszületett a tiltakozás, az ellenjavaslat. Addig külön 6-os szőlős brigád művelte a szőlőt. A párt- szervezet azt javasolta: nem kell a szőlőt elkótyavetyélni, hanem az eddigieknél sokkal jobban megművelni. Pozsonyi elvtárs, a titkár, Nyers György, ifjú Veczei József elv- társak és a többi párttagok ebédidőben, munkaközben beszélgettek a tagsággal. S megérett az elhatározás: Nem műveli külön brigád a szőlőt, hanem az egész növénytermesztési brigád vállalja a saját személyeként kiosztott terület mellett. Nem tudni milyen okból, a tervben az előző évi mennyiség majdnem ötszöröse, 100 hektó bor szerepelt a tervben, s a többletet prémiumként ígérték a tagságnak. Szóval nem nagyon vették komolyan a felbuzdulást Mostanában azonban komolyra for- dúlt a dolog. A harminc tagú növénytermesztő brigád olyan lendülettel végezte munkáját, hogy még a hihetetlennek tartott 100- hektós tervet is majdnem megduplázzák. Az eddigi számítások azt mutatják, hogy 160—180 hektoliterre számíthatnak. Most már az a mondás járja: „Mégis csak jó, hogy a párttitkár a sarkára állt”. IGEN JÓL FIZET A SZÓLÓ meghálálja a munkát, a hét permcte zést, a három porozást, a három sa- rábolást, a négy ekézést, a három kötözést, a szénkénegezést. a harminc tag közös erőfeszítéseit. A második győzelem is megszületett, s a következő napok új és új munkára serkentenek. A tsz kommunistái vállalják ezt. Van már tapasztalatuk, vannak már eredménye ik, s irántuk a bizalom egyre nő. <i—e) KISZ ajánlással... A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT szervezeti szabályzata kimondja: „KISZ-tagok párttaggá vagy tagjelöltté való felvételekor az illetékes járási, városi, kerületi, illetve üzemi KISZ-bizottság ajánlása helyettesítheti az egyik ajánlást”. Számos helyen még alig tanulmányozták a szervezeti szabályzatot, mégis akadt olyan KISZ bizottság a megyében, amelyik él már a szervezeti szabályzatnak ezzel a rendelkezésével. A dombóvári járási KISZ bizottság ajánlotta egyik aktívájának, ifj. Nokk Jánosnak az MSZMP be való felvételét. A taggyűlés egyhangúan hozott határozattal felvette ifj. Nokk Jánost tagjelöltnek. A KISZ bizottságokon csakúgy, mint a járás számos KISZ szerveze tében jól ismerik a párt ifjú tagjelöltjét. A duzsi kultúrcsoport egyik patronálója. ö segített a csoport augusztus 20,-i felkészülésében és dombóvári szereplésében. De a járási székhelyen is aktívan segíti a kul túrcsoportok munkáját. A kultúrmunkán kívül rendszeresen foglalkozik a KISZ bizottság anyagi eszközeinek rendezésével, rendbentartásával. Rendszeresen eljuttatja a szervezetekhez a szükséges tagsági bélyegeket és havonta elszámol velük. IFJ. NOKK JÄNOS a városi területi KISZ szervezet tag ja. A fiatalok éppen azért, mert jól ismerik szervezőképességét — beválasztották a vezetőségbe is, és ott a szervezőtitkári funkcióval bízták meg. Ha valamit rendezni akarnak a fiatalok, első útjuk hozzá vezet. S a kérést rendszerint — ami csak teljesíthető — teljesíti is. A mozgalmi munkája az, amiért elsősorban ajánlotta a KISZ bizottság tagjelöltnek ifj. Nokk Jánost. De mielőtt ajánlóként aláírták a jelentkező ívet, a KISZ bizottság megnézte, hogyan végzi el a termelő munká ját. Nokk elvtárs a Fémtömegcikkgyártó Vállalat dolgozója. Nem tudtak róla újat mondani az üzemben. Minden a régi, a megszokott. AZ ÜZEMBEN ő az ifjúsági brigád vezetője. A brigád munkáját úgy szervezi meg. hogy az zökkenőmentes legyen, s a lehető legtöbbet termelje egy-egy műszak alatt, s ezáltal a brigád tagjainak is állandóan magas kereseti lehetőséget biztosítson. Az üzemben úgy ismerik mint aki lelkiismeretesen végzi a munkáját. Néhanyan nél külözhetetlennek tartják. Jó szakéin bér, alig-alig emlékeznek vissza arra — oly régen volt — hogy a brigádban selejtes munkát végeztek. A brigád — amely szereti az ifjú vezetőjét — sorozatosan az első helyezést éri el a termelési versenyben. A KISZ bizottság ezekkel indokol ta meg ajánlását. fl P Zászlót kapott a gyönki járás ifjúsága Szeptember 8-án Gyönkön járási ifjúsági találkozó volt. Ebből az alkalomból a járási pártbizottság zászlót adományozott a járás fiataljainak. A zászlót a díszemelvény mellett levő árbocra vonták fel s egész nap, amíg a találkozó tartott, ott lengette a szél. Képünk a zászlófelvonást mutatja be. VASÁRNAP DÉLUTÁN A két „sakkmester’’ — Borbíró és Cserhalmi — mint minden vasárnap, ma is találkoztak. Ezúttal nagy üggyel-bajjai Borbíró nyerte meg a mérkőzést. Már éppen haza akart indulni Cserhalmi, amikor Borbírónak eszébe jutott: egyik vendége a borbélyüzletben arról beszélt neki szombaton délután hogy a megye néhány községében Ozorán, Fürgédén, Magyarkeszin felvásárlási láz ütötte fel a fejét. — Erről már én is hallottam egyet és mást — mondotta Cserhalmi. — Igazuk is van, vegyenek csak minél többet, ha van rá pénzük, mert ugyebár soha nem tudhatja az ember, hogy mi lesz még ebben a zavaros világban. — mondja Borbíró nem minden célzás nélkül. — Hátha úgy gondolják, hogy szükségük van nagyobb mennyiségre, akkor csak vegyenek. Aztán mit vásárolnak? — Amint hallom petróleumot, gyufát, meg sót. Én is azon gondolkozom, hogy kellene egy kis tartalékot szerezni ezekből a dolgokból, mert tényleg soha sem tudhatja az ember... — Én úgy tudom, hogy ezekből van bőségesen a raktárakban. De minek kell egyszerre egy családnak 10 kiló só meg nyolc-tíz csomag gyufa? — Csak ne add az ártatlant, jól tudod te is ... Most tárgyalja az ENSZ a magyar ügyet. Fel kell készülni, mert esetleg ... esetleg még háború is lehet belőle. Ezt mondta a szomszédom, a Kiss Pista is. — Itt van a kutya elásva. Ez a Kiss Pista az, aki oly nagy szeretettel hallgatja a Szabad Európát és elhisz mindent, amit az mond. Majd kijózanodik. Biztosan tegnap is hallgatta, azért beszélt össze-vissza. — Csak nem akarod azt mondani, hogy minden a legnagyobb rendben van? — Erről szó sincs. Van még mit tenni bőven. De azért ha mondjuk boltvezető lennék, meggondolnám, hogy adjak-e például neked egyszerre 10 kiló sót. — Jobb, hogy nem. vagy az, legalább nem tehetsz kivételt. De azért igazán lehetne nálad annyi protekcióm hogy 10 csomag gyufát kaphatnék soron kívül. — Én is azt csinálnám veled, cimborám, mint ahogyan a fürgedi boltos csinálta az egyik vevőjével. Borbírónak nem tetszett barátjának állásfoglalása. Cserhalmi pedig mondta tovább, nem is figyelt Borbíró bosszankodására. Mert jó dolog az, ha a boltos is gondol a vevőinek kamrájára és nem ad 10 kiló sót, hanem ötvenet kínál egyszerre megvételre. Ez neki is kellemesebb, mert nem kell ötfelé méricskélni azt a nyavalyás 50 kiló sót és a vevőinek is megvan öt évre is a szükséges mennyiség. Mert ugyebár sokat ér egy jó boltos előrelátása. Borbíró — miután elment Cserhalmi — azon gondolkodott, igaza van-e barátjának? Nem kellett magát megerőltetnie és rájött arra, hogy volt már ilyen „láz’’ 1945 óta. Volt egyszer „százforintos” láz, amikor sokan megijedtek a Szabad Európától és el akarták költeni a százforintosokat. Féltek a lebélyegzéstől. Aztán itt volt ez év elején a „nagy felvásárlás”, amikor még az eszpresszógépeket is megvásárolták, mert féltek az inflációtól. Ez is elmúlt, nem lett infláció. Elmúlik majd a só, a gyufa és a petróleumláz is ... — A fene egye meg — szólt az asszonynak — ez a Cserhalmi megint kifogott rajtam. Hát nem igaza van? Majd bolond leszek hevertetni a pénzemet meg aztán izzadva, görnyedve hazacipelni 25—30 kiló sót ,hogy rajtam röhögjön a fél világ. Határozat A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Szervező Bizottsága szeptember 4-i ülésén az alábbi határozatot hozta: Mátai Antal, a volt lengyeli DISZ vezetőségi tagja, 1955. őszén tényleges katonai szolgálatra bevonult a belső-karhatalomhoz. Szolgálati helyén élete végéig példás katona és aktív DISZ-tag volt. 1956 október 26-án az ellenforradalom ellen, a munkás-paraszt hatalomért vívott harcban hősi halált halt. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Szervező Bizottsága Mátai Antal elvtársat a Tolna megyei ifjúság hősi halottjának tekinti. Kegyelete jeléül 1957. október 26-án, halála egyéves évfordulója alkalmából Lengyelen síremléket állít fel és koszorúzási ünnepséget tart. « MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG TOLNA MEGYEI SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA Mátai Antal elvtárs, az ellenfar- • radalmi lázadás elleni harc hősi halottja 1935-ben agrárproletárok gyermekeként született. Osztályrésze, mint hárommillió társának, a nyomor és nélkülözés. A tíztagú család élete kilátástalanságának betetőzését jelentette, amikor 1944-ben 19 éves bátyját a fasiszták kivégezték. Emberi életet a Mátai család számára is a felszabadulás hozott. A 13 hold juttatott föld ezután már biztosította a család megélhetését és a további jólét útjára is ráléptek 1951-ben, amikor apja a termelőszövetkezet tagja lett. Antal jólelkű, udvarias, szerény gyermeke volt szüleinek. Amikor testvérei elkerültek hazulról, támogatta a családot. Szorgalmáról közismert volt az Állami Gazdaságban, ahoi dolgozott. Ma is őrzik emlékét a lengyeli fiatalok, akikkel együtt dolgozott a DISZ-ben, mint vezetőségi tag 1955-ig. amikor katonai szolgálat teljesítésére bevonult a belső karhatalomhoz. Parancsnokainak feljegyzései arról tanúskodnak, hogy mindig példás magaviseletű, fegyelmezett katona volt. Mint DISZ aktivista kötelességteljesítésben mindig példamutató volt. Az ellenforradalmi bandák támadása ellen október 23-tól résztvett a Rádió védelmében. Itt könnyű sérülést kapott, de ennek ellenére önként jelentkezett csapattestével együtt október 26-án a Kilián-laktanyába befészkelt ellenforradalmárok elleni harcra. Ebben a harcban egysége néhány kivételtől eltekintve egy szálig elpusztult. Mátai Antal súlyos sebet kapott és az ellenforradalmárok kezébe került. A fasiszta csőcselék brutális módon megcsonkította és végül embertelenül megölte. Alhadnaggyá való előléptetését már nem érhette meg és édesapja vette át augusztus 20-án a hazáért hősi halált halt Mátai Antalnak adományozott Vörös Csillag érdemrendet és a Munkás-paraszt hatalomért érdemérmet. Az ifjúsági mozgalom, amely saját halottjának tekinti, adta Mátai Antal elvtársat a szocialista hazának. Élete az ifjúsági mozgalom odaadó munkásának példája, halála intő jel minden fiatal számára, akik számára drága a mi népünk, a mi pártunk ügye. Mátai elvtársra emlékezünk. Nagyszerű példája arra tanít bennünket, hogy még az életünknél is jobban szeressük a munkások és parasztok hatalmát. Valahol a tamási járásban Igaz mese Egyszer voll, hol nem volt, ott, ahol oly nagy hagyománytisztelők az emberek, valahol a tamási járásban történt a közelmúltban. A hagyománytisztelet a többi között abban nyilvánult meg, hogy igen megszerették a sok értekezletet, s nem képesek ma sem, a XX. század második felében, megélni nélküle. De mivel nem tudták, hogy milyen legyen ennek az értekezletnek a napirendje, a választást rábízták a nagyérdemű, közönségre. És megtörtént a döntés. Szól az egyik: Nekem pedig olyan javaslatom van, hogy beszéljük meg, mit tegyünk a következő gyűlésünkön. Szól a másik: arról is szólni kellene már, hogy mit evett Maris néni a múlt héten. S addig-addig vitáztak, amíg meghatározták a jövő összejövetel pontos napirendjét, amit a következőképpen fogalmaztak meg: Az 1950 óta megtartott háromszázhuszonötödik ülésünk egyetlen napirendi pontjaként megvitatjuk a község levegőellátásának kérdéseit. De ugyancsak sok gondot adott a háromszázhuszonegyedik ülés napirendi pontjának meghatározása. Végülis megállapodtak a radikális megfogalmazásban: „szavaljunk, vagy ne szavaljunk!” S megindult a vita, mit szavaljanak: Szólt ismét az első: én nem tartom helyesnek. hogy clszavaljuk az „Anyám tyúkját”. A másik is le ette a garast: nekem pedig az a véleményem, hogy igenis szavalni kell az „Anyám tyúkját”, mert így kedvet kapnak tvúkiaink is a tojáshoz — nem kerül legalább egy tojás egy forint ötvenbe. Harmadik pedig eképpen vélekedett: Szavaljuk vagy ne szavaljuk, ez itt a kérdés?!... És méghozzá ki?! X. Y. ? El is szavalta más. Erre azonban ismét felhördült a tisztes gyülekezet: miért éppen ő szavalta, nem volt más az egész községben? Csupán egyetlen fiatal található nálunk? Ez ellen tiltakozunk. Mert az, aki szavalt, annak az öreganyjának a nagynénikéje, aki 1697-ben született ... S egymás után álltak fel, pro és kontra folyt a vita. Szólt a potrohos, a szőke, s a közéjük lopakodott pulya is. Már vagy két óra hosszat tartott a vita ,amikor megszólalt mély hangján — ami tekintélyt kölcsönzött neki — a gyülekezet vezetője is. Csak éppen azt nem tudom, min vitázunk. Két nézet alakult ki: két front van előttünk. Az egyik fronton: szavalunk, a másik fronton: nem szavalunk. Jó lenne tisztázni, hogy mi is van it', mert addig nem mehetünk tovább. S mindannyian jelentkeztek, hogy tisztázzák, miért kellett és miért nem kellett volna szavalni, miért éppen ez szavalta, s miért nem kellett volna, hogy ő szavaljon. S mielő t azonban végleg tisztázhatták volna a kérdést, összedőlt a fejük fölött az épület. Nem talált a tisztes gyülekezet fontosabb problémát megvitatásra. Pedig jobb lett volna, ha az épület állapotáról nyitottak volna vitát és intézkedtek volna. * Ha netalántán magára ismerne a kissé allegorizált írás nyomán a tamási járás területén található valamelyik szerv, vonja le ezekből a sorokból —- és az egész esetből a szükséges tanulságokat
