Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-08 / 211. szám

1957 szeptember 8. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 VITA Hozászólás a KISZ szervezeti szabályzat tervezetéhez HAZÁNKBAN a kommunista if­júsági mozgalom több évtizedes di­cső múltra tekint vissza. A kommu­nista ifjúsági mozgalom harcosai a negyedszázados Horthy-elnyomatás nehéz idején kitartottak kommunis­ta elvük mellett, sokan a legdrágáb­bat, az életüket adták érte. Az ellen forradalom véres napjaiban a kom­munista fiatalok is vérüket hullatták a néphatalomért.^ Az ellenforradalom fegyveres leverése után a magyar if­júság legjobbjai: munkás és paraszt­fiatalok, valamint diákok sorakoztak a Magyar Kommunista Ifjúsági Sző vétség zászlaja alá 1957. március 21 -én a Magyar Szocialista Munkás­párt hívó szavára. Ma már a Kom­munista Ifjúsági Szövetségnek nagy tábora van és ez napról-napra szé­lesedik. Megyénkben több mint 3200 ifjú tagja a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Néhány napja megjelent ifjúsági szövetségünk szervezeti szabályzatá­nak tervezete. A szervezeti szabály­zat a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség tagjainak egységes akaratát és céljait, szövetségünk működési el­veit és formáit határozza meg. A szervezeti szabályzat jelentősége túl­nő az ifjúsági szövetség keretein. Világos választ ad azoknak a szü­lőknek, akik félnek fiaikat és leá­nyaikat a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe engedni. A szervezeti szabályzatból világosan kitűnik, hogy szövetségünk a párt vezetésével be­csületes, munkaszerető, hazájukat szerető fiatalokat nevel, akik tiszte­lik szüleiket és tisztelettudóan vi­selkednek az iősebbekkel és a leá­nyokkal szemben. A MAGYAR Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség alapelvei és fő célkitű­zései között érthetően kifejezi, hogy a KISZ a Magyar Szocialista Mun­káspárt ijfúsági tömegszervezete, s az a párt vezetésével dolgozik. A Kommunista Ifjúsági Szövetség lét­rejöttének első percében kimondot­ta ezt. Ifjúságunk élenjáró tömegei tudják, hogy csak a marxizmus-le- ninizmus elméletével felvértezett párt vezetésével lehetséges felépíte­ni hazánkban a szocializmust. A pártvezetés ifjúsági szövetségünk­ben azt jelenti, hogy a párt politi­kájának szellemében dolgozunk, ép­pen ezért az ifjúsági szövetség min­den tagja a párt határozatait maga­ranézve kötelezőnek tartja. „A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a magyar ifjúság élenjáró önkéntes harci szövetsége” A szer­vezeti szabályzatnak ez a megfogal­mazása kifejezi azt is, hogy tagjaival és leendő tagjaival szemben követe­léseket támaszt. A Kommunnista If­júsági Szövetségnek tagjai lehetnek , azok a 14—28 év közötti fiatalok, akik elfogadják a párt vezetését és magukénak vallják a szövetség cél­kitűzéseit. A tagsággal járó kötele­zettség az is, hogy alávetik magu­kat a szövetség határozatainak, rend szeresen fizetik a tagdíjat és vala­mely alapszervezet munkájában te­vékenyen résztvesznek. Á pártoktatási év előkészületei Dombóváron Dombóváron, éppen úgy, mint szer­te az országban a kommunisták, a pártszervezetek és a propagandisták készülnek az új pártoktatási évre. Dombóváron a városi pártbizottság előzetes tervet készített, amelyben meghatározta a legfontosabb elveket és a kivitelezés gyakorlati módját. A terveket azonban módosítani kellett. A pártbizottság nem tervezett több szemináriumot, mint amennyi az előző évben működött, de a pártszer­vezetek egymás után fordultak a párt bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy náluk is legyen önálló szeminárium. A Rákóczi Termelőszövetkezetben az elmúlt esztendők során a tavasz folyamán minden alkalommal lemor­zsolódott a hallgatóság. A kommunis­ták elmondják, hogy ebben az évben ilyen veszély nem áll fenn, mert az oktatásról szóló határozat megengedi, hogy a mezőgazdaságban, ahol ta­vasszal megkezdődik a munka — ott előbb befejezhessék a pártoktatási évet. Ilyen elképzelések késztették arra a tsz-ben dolgozó kommunistá­kat, hogy önálló szemináriumot kér-" jenek a pártbizottságtól is. A pártbizottság az előzetes tervben megjelölte, hogy melyik üzemben milyen fokú pártoktatást szervez. Ezen a téren is módosítani kelleti a terveket, a kívánságoknak megfele­lően. A Fémtömegcikkgyártó Válla­latnál és a Vasipwri Vállalatnál, ösz- szevontan, a marxizmus—leninizmus tanfolyama helyett az időszerű kér­dések tanfolyamát indítják be, mert a kommunisták véleménye szerint, a marxizmus—leninizmus tanfolyama magas az előképzettséghez viszonyít­va. A pártbizottság ezt a kérést is figyelembe vette. Megnövekedett a szemináriumok száma. több propagandistára van szükség. Ennek ellenére a városi pártbizottság nem küzd propagan­dista hiánnyal. Sőt, számos követel­ményt támasztott velük szemben. így páldául nem vezethet marxizmus— leninizmus tanfolyamot az, aki nem szerezte meg legalább az öthónapos pártiskolai képzettséget. A propagan­disták közül többen elvégezték az egyéves pártiskolát is, mint páldául Németh Lajos, Nagy Sándor és Ko­vács István elvtársak. A pártapparátus létszámának csök­kentése révén a városban több volt pártfunkcionárius került vissza, s így lehetőség van arra is, hogy a fog­lalkozások ellenőrzésére is gyakorlott pártmunkásokat osszanak be. A vá­rosi pártbizottság, a pártoktatási munkák ellenőrzésére, befonta a vá­rosi és a járási pártbizottság tagjait is. A propagandisták — három kivé­telével — már éveken keresztül ve­zettek szemináriumokat, tehát a~ vi­ták szabad légkörében jól hasznosít­hatják majd ' az éveken át szerzett tapasztalatokat. A városi pártbizottság gondot for­dít arra is, hogy minden hallgatóval elbeszélgessenek. Éppen ezért a párt- titkárok mellé beosztotta a propagan­distákat is, hogy ketten beszélgesse­nek el a hallgatókkal, már most is­merjék meg egymást. Nagy gondot fordítanak arra is, hogy a pártoktatásról szóló határozat ban előírt önkéntességet betartsák. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a pártszervezetek a véletlenre bízzák a pártoktatás sikerét. Alapos mérlegelés előzi meg a kommunisták és a pártonkívüliek pártoktatásra történő besorolását. Figyelembe ve­szik a többi között, hogy hány gyer­meke van, milyen az elfoglaltsága, milyen az előképzettsége stb., hogy az 1S57—58-as oktatási év a sikeres kez­det után sikeresen is záruljon. A SZERVEZETI szabályzat nyíl­tan kimondja, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek nem lehetnek tagjai ellenforradalmárok. Az ifjú­sági vezetőknek nagyon körültekin­tőknek kell lenniök, amikor azt mér legelik, hogy ki az ellenforradalmár. Mindenek előtt az a fiatal mondható ellen forradalmárnak, aki fegyverrel a kezében résztvesz a munkáshatalom elleni harcban. Másrészt azok mod- hatók ellenforradalmáénak, akik tu­datosan ellenséges nézeteket terjesz tettek és terjesztenek. Az ellenfor­radalom hazug és demagóg jelszavai­nak sikerült az ifjúság egy részét megtéveszteni. Már tisztulnak a túl­ságosan felhevült fejek. Számos példa van, hogy olyan fiatalok, akik még áprilisban, májusban az alapvető kér­désekben sem értettek egyet a kor­mánnyal, ma már mint KISZ-tagok kívánnak dolgozni. A KISZ veztősé- gek és a KISZ taggyűlések, amikor az ilyen fiatalok felvételi kérelmét tárgyalják, lehetséges, hogy több ké­relmet elutasítanak. Ilyenkor feltét­len szükséges azonban megmondani, ez nem jelenti, hogy a KISZ kapui örökké zárva lesznek előttük. A szervezeti szabályzat egyértel­műen kifejezi, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe tagokat csak egyénileg lehet felvenni. A fiatalok tagfelvételi kérelmét az alapszerve­zet vezetőségének meg kell tárgyalni és végleges döntés végett a vezető­ség köteles a taggyűlés elé terjesz­teni. Nagyon helyes a Szervezeti Sza­bályzatnak a következő meghatáro­zása: „A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tagjának csak az mondható, akinek felvételi kérelmét a taggyűlés elfogadta, s a fogadalmat letette.“ Mélységesen helyeslem, hogy a KISZ tagjainak a tagsági könyv átvétele alkalmával a taggyűlésen fogadalmat kell tenniök, mert hiszem, hogy a kommunista ifjak megtartják foga­dalmukat. A fogadalom szövegét azonban kissé hosszúnak tartom. A fogadalom helyes mondanivalóját rö- videbb szövegben kellene kifejteni. EBBEN A HÓNAPBAN a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség tagjai tag­gyűléseken beszélgetnek a Szervezeti Szabályzat tervezetéről. Sokan lesz­nek olyan fiatalok, akik elmondják javaslataikat, véleményüket. A szer­vezeti szabályzat tervezetét jónak tar lom arra, hogy a Kommunista Ifjú­sági Szövetség I. Országos Értekezlete szövetségünk alkotmányává mond­ja ki. Rúzsa János KISZ megyei szervező titkár. űz ozorai jobbágyok unokái hűek maradtak az eszméhez ft! ég az elmúlt év elején történt, hogy a Debreceni Egyetem Történelemtudományi karának egyik tanára kutatás céljából, kölcsönkérte a Tolna megyei Levéltár egyik érté­kes anyagát, az 1766-os évből szár­mazó vármegyei jegyzőkönyveket, az ozorai jobbágy felkelés periratait. A kikölcsönzött anyagot az átadás előtt átnézték, leoldalszámozták, így került elő az a penna (lúdtoll), amely- lyel abban az időben a jegyzőkönyve­ket írták .Ez a penna nemcsak, mint régiség értékes számunkra, hanem értékes azért is, mert feltételezhető, hogy ezzel a pennával írták alá az ozorai jobbágy felkelés részvevőinek halálos ítéletét, akik 1766 május 25- én fellázadtak a földesúr ellen, mi­után már nem bírták tovább a föl­desúri robotot, az úrbéri kötelezettsé­geket, a kalodát, a derest. Azon a nevezetes máji^s 25-én az ozorai jobbágyok benyomultak a várba és kijelentették, hogy megta­gadják a robotot, s követelték, hogy a herceg megbízottja, Hartwig Jó­zsef régens adassa vissza a büntetés­képpen elkobzott javakat A jobbágy-felkelést leverték, né­hány nap alatt megtelt a várbörtön. Láncraverték és börtönbe vetették mindazokat, akikre a gyanú legkisebb árnyéka vetődött. Több mint száz vádlottja volt a felkelésnek. H vármegyei törvényszék a vád- lottakat bűnösnek mondotta ki összeesküvésben, a közbéke és köz­nyugalom megzavarásában, a királyi rendeletek megvetésében és áthágá­sában, a megyei és urasági hatalom elleni bűnös lázadásban, az urasági vár megtámadásában és kirablásá­ban, zendülésben, az urasági tisztek és a hercegi régens bántalmazásában. A bűnper anyaga több mint 500 oldal terjedelmű. A párbeszédek anyaga szinte filmszerűen pergeti le az olvasó előtt az ozorai jobbágy­felkelés eseményeit. A jobbágynak — bár nem érti sem a latint, sem a német nyelvet — így teszik fel a kér­dést, amelyre az illető magyarul vá­laszol. A vármegye kimondotta az ítéletet: hét ozorai jobbágyot, köz­tük Bodry Horváth Andrást, Vörös Ferencet, Rácz Istvánt és a többieket halálra, Púpos Mihályt, Kovács Jó­zsefet, Gosztola Jánost, Czigánkó Csordás Mihályt és Gyöngyösi Józse­fet 10—10 évi várfogságra és sánc­munkára, 37 jobbágyot több évig tar­tó büntetésre, míg a többieket 25—30 botütésre ítélték. A helytartó tanács az 1766. évi de­cember 29-i értesítőjében tájékoztat­ta a vármegyét, hogy -Mári Terézia királyi kegyelemből a halálos ítéletet 2—10 évig terjedő várfogságra és sáncmunkára változtatta. 1| egkegyelmezett a királynő az ozorai jobbágyoknak, akiknek leszármazottjai évszázadokon keresz­tül hűek maradtak őseikhez és több­ször beírták nevüket a történelembe. Az ozorai jobbágyok unokái résztvet- tek 1848-as szabadságharcban, az 1905-ös nagy aratósztrájkban, az 1919-es proletárfortadalomban, de hűek maradtak a szabadság eszméjé­hez, az októberi ellenforradalom ide­jén is, amikor fegyverrel a kézben védték meg a volt hercegi birtokon alakult termelőszövetkezetet az ellen forradalmárok támadásai ellen. A KISZ-szervezet rendezi meg az idén Knrdon a szüreti mulatságot Kurdon, az egész község életében, új színt jelentett a KISZ-szervezet megalakulása. Sok érdekes kezdemé­nyezés elindítója volt már eddig is a fiatal KISZ-szervezet. A közeli na­pokban ismét érdekes kezdeményezés született. Arról beszéltek a fiatalok, a többi között a KISZ taggyűlésen, hogy ebben az évben megrendezik a hagyományos — de évek óta egyre kisebb méretben megrendezett — szüreti mulatságot. A szüreti mulat­ság két részből áll majd: Az utcai vi­dám felvonulás, ami délután lesz, az esti órákban pedig tánc követke­zik. A KISZ-szervezet vállalta a rende­zést. Biztosítani fogja, hogy a hagyo­mányos ökrös szekerek felvonulja­nak, s a sok derültséget biztosító úgynevezett „cigánykocsi“ is megje­lenjen. Az utcai felvonulásnak érde­kessége, szép színfoltja lesz a szőlő­kosár, amelyet lányok visznek majd. Az ünnepi vidám felvonulást a csi­kósok vidám ostorpattogtatása vezeti be, amely minden bizonnyal felveri a kis község csendjét. A felvonuláson nem hiányzik majd a hagyományos „kisbíró” sem, aki a község életének egy esztendejét vi­dám rigmusokban mondja el. A nagyszabású felvonulás után — amelynek eredete az ókorba nyú­lik vissza, amikor Bacchust, a vi­dámság, a bor istenét köszöntötték így — amit nagy érdeklődéssel vár a község lakossága, a szüreti bál kö­vetkezik. A táncmulatság színhelyén szőlősátrat is építenek, s ott a magyar ruhás „csőszök" vigyáznak a sátor szőlejére. Ha valaki bátorságot vesz arra, hogy ezt megdézsmálja, elfogják —i ha tudják — és megbírságolják. A KISZ szervezet rendezői mun­káját a községben lévő szervek és szervezetek is segítik. Mindenekelőtt bemutatjuk kedves olvasóinknak Cserhalmi Bélát és Borbíró Gáspárt. Ezekkel a szemé­lyekkel több vasárnap jogunk talál­kozni a lap hasábjain. Mindketten szeretnek sakkozni és már vagy száz nagy csatát vívtak meg a sakktáblán. Jóbarátok, gyerekkori pajtások ők. Cserhalmi Béla munkás, Borbiró Gáspár pedig a fodrász mesterséget tanulta meg. Ma is azzal foglalkozik. Mindketten szeretik azt ha nemcsak a sakktáblán, de az eszmecserében is a másikat a sarokba tudják szorítani. Éppen ezért igen komoly vitáik van­nak sakkparti közben egy-egy vasár­nap délután. * Miután üdvözölték egymást, ét­kezték ismét a nagy csatát. Szótlanul tették meg az első lépéseket, mint mindig. Mindketten elvesztették a csikókat, s egy-egy gyalog is elvérzett már. — Hallottad, hogy az ENSZ ötös bi­zottságának jelentését a napokban rendkívüli ülésen tárgyalták az ENSZ-ben? — kérdezi Borbíró társát, miután levette annak fekete futó­ját is. — Hallottam. — Azt is tudod, hogy ki volt az ENSZ ötös bizottságának elnöke? — Igen valami Andersen. — Nem is olyan gazember az, mint amilyennek kikiáltják nálunk. — Miért? — kérdezte egykedvűen Cserhalmi. Vasárnap délután... — öt választották meg a közelmúlt ban a szocialista internacionálé bécsi kongresszusán az internacionálé el­nökévé. Márpedig a szociáldemokrata pártoknak Nyugaton sok munkástag­ja van. Andersen tehát tekintélyes munkáspárti vezető. Cserhalmi nem szólt semmit. Egy. másután lépegettek. Cserhalmi elő­vette cigarettáját, megkínálta társát, majd rágyújtott ő praga is. Egy kissé oldalra tolta a táblát, majd így kezdte. — Nagyon jó a véleményed Ander­senről. En árulónak tartom. Elárulta a dán munkásosztályt és eladta saját hazáját is. Borbírónak nem tetszett Cserhalmi állásfoglalása, ezért meg is jegyezte. — Rágalom ez, ezt a kommunisták találták ki. Hol vannak a bizonyíté­kok? — Emlékezz vissza Borbíró bará­tom, hogy Dániát milyen egy-kettőre megszállták a német fasiszták. — S ebben — akkor még nem igen jutott el az ilyen hír a tömegek elé — je­lentős szerepe volt Andersen úrnak is, aki akkoriban éppen hadügymi­niszter volt. — Ez egymagában nem bizonyít semmit — veti közbe ellenvélemé­nyét Borbíró. A kis Dánia nem száll­hatott szembe a siker reményében a német hordákkal. Ej kellett veszni a túlerővel szemben. Nem is olyan biz­tos, hogy áruló volt Andersen. — Való igaz hogy Dánia csak egy falat voh az éhes náci vadállatnak. De lehetett volna keserűbb is ez a falat, ha nem Andersen a hadügymi­niszter. Visszavonták Dánia csapa­tait a határról és nem engedte Ander, sen, hogy elsáncolják magukat. A dán partok mentén dán világítótor­nyok világítottak a német partraszál- lóknak. Nem rendeltek el riadót ak­kor sem, amikor a németek háborítat­lan meneteltek Gedsartól Masned- sundig és Naestvedben. A Masned- sund- erődben csak két tengerész volt, s ezek sem tudták kezelni az ágyút. A Middelgrund-erőd legény­sége szabadságot kapott. Andersen parancsot adott a tengeri erőknek, hogy ne lőjenek. ,,Véletlen” volt mindez? — Ez elgondolkoztató, — mondja Borbíró — de erről nem beszélt sem Amerika Hangja, sem a Szabad Európa rádió, pedig biztosan tudják ezt ők is. — Érthető. Hiszen ők is éppen úgy vannak, mint az egyszeri molnár. Ismered? — Nem. — Nyár dereka lévén, a molnárok­nak nem volt munkájuk. De elérke­zett a cséplés ideje és telni kezdtek ismét a zsákok. A paraszt felrakta kocsijára a gyönyörű búzát és elin­dult, hogy rrtegőrlesse azt. Amikor el­érkezett az alsó sorra, megállítja őt az egyik molnár. Kérve kéri, hogy nála őröltesse meg a búzát, mert övé a legszebb liszt, nem vizezi meg a szemet, gyönyörű árut ad, csak vigyék hozzá. A paraszt azonban a szemébe nevetett. „Csak nem gondolja komolyan, amit mondott? Ugyanezt mondta ta­valy is, s akkor még hittem magá­nak. Alaposan becsapott, a gyönyörű búza helyett csaknem csirizt kaptam, annyira megvizezte a gabonát. Isme­rem már magát — e9V szavát sem lehet elhinni.” — A molnár elvörösö­dött, rossz helyen szólt, rajta fogták. — Hát valahogyan így állunk mi is Andersen úrral, az Amerika Hang­jával és a Szabad Európával. Be­szélnek ők mindenről, csak éppen ar­ról nem, ami a fülük mögött van. De a magyar nép rajtakapta őket most is, mint annyi más esetben. Kicsit megszakadt a beszéd fona­la. Borbíró a szélső gyaloggal lépett, amire Cserhalmi a vezérrel mattot adott társának. — Ma megnyerted a játszmát, iga­zad van Andersennel kapcsolatban felmerült vitában is. így kettős győ­zelmet arattál. De majd legközelebb... a jövő vasárnap újból találkozunk. Akkor te leszel az én vendégem. Borbíró ezzei fogta a kalapját és elköszönt régi barátjától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom