Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-29 / 229. szám
1957 szeptember 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 keltünkben A TAMÁSI TÁRÁSBAN Tíz éves a tamási gimnázium OTT ÜL AZ ASZTALNÁL egymás mellett az igazgató és az egykori tanuló, s az iskola múltjáról beszélgetnek, az iskola „őskoráról”, arról a múltról, amely csupán tíz évre tekinthet vissza. Az igazgató, Heinrich Rudolf, tíz évvel ezelőtt, 1947 október 2-án, délután fél hatkor leszállt a vonatról Tamásiban, — hogy útjára indítson egy iskolát, tanulónemzedékeket bocsásson szárnyra, az életbe. A tanuló tíz évvel ezelőtt lépett be az iskola kapuján, 1947 október 7-én. Azóta megjárta már az élet iskolájának jóné- hány állomását. Most pedig igazgató és hajdani tanítvány újból felelevenítik a „régi szép időket”. FELELEVENEDNEK azok a csínyek, amelyeket egyik-másik tanuló, vagy az osztály együttesen elkövetett. (Amíg a matematikatanár a táblánál magyarázott, a hátsó ajtón kiosont az osztály nagyrésze, fel a fenyvesbe, ahonnan beláttak az osztályba, lesték a hatást. ..) Ma már orvosok, tanárok, mérnökök, jogászok... Es újra végigkacagják a már annyiszor elmondott történeteket, mintha most történtek volna csak meg. Aztán komolyra fordul a beszéd, szóbakerül, milyen nehézségeket kellett legyűrni a nevelőknek, s az első diákoknak. Az első hetekben pad sem volt, lócán ülve, térdükre fektetett rajztáblán írtak a tanulók. Más iskolák adományaiból lett berendezve a fizikai, természetrajzi szertár. Nem egyszer összeadott fillérekből vásárolt mésszel meszelték be a tantermet maguk a tanulók. Télen kevés pénze volt az iskolának tüzelőre. Hogy ne kelljen a napszámosnak fizetni, és még vásárolhasson tüzelőt az iskola, maguk a tanulók vágták fel a fát. EZ VOLT TlZ ÉVVEL EZELŐTT. És ma? Szűknek bizonyul az iskola. 1951- től kezdve ezideig 251 tanuló tett érettségi vizsgát, ebből 19 a dolgozók iskolájában tanult. A legtöbb érettségiző, számszerűit 42, ebben az évben volt. A legjobb érettségi átlageredményt az iskola első tanulói, az 1951-ben érettségizettek érték el, 4-es átlaggal. (Nem számítva az 1950-ben érettségizett nyolc dolgozó gimnáziumi tanulót, az ő átlaguk 4,37 volt. Ezt az eredményt 1951 óta csak az 1956-ban érettségizett IV/A tudta megközelíteni 3,52-es átlaggal. Az igazgató és az egykori tanítvány — a gimnázium alapítói — az iskola tízéves múltjáról beszélget.. . Kultúrház epul a pusztán A régi világ uradalmainak sivársága, nyomora, kulturálatlansága közismert. Ma, ahogy a hatszázötvenezer forintos költséggel épülő hatalmas kultúrházat megnéztük a Fomádi Állami Gazdaságban — amely a tamási járás legszebb kultúrháza lesz, ha elkészül — meggyőződhettünk arról, hogy megváltozott a puszta képe is manapság. A kultúrházat május 1-én adják majd át rendeltetésének. S vele együtt korszerű fürdőt, hatalmas, jól felszerelt üzemi konyhát és szépen berendezett ebédlőt is kapnak a puszta munkásai. Az állami gazdaság a sport, szórakozási lehetőségeket is biztosítja munkásainak. Futballpálya, röplabdapálya és két tekepálya áll a rendelkezésükre, a napokban pedig egy teniszpálya építését is megkezdték. i A nyéki b Sok lenne felsorolni, milyen hatást gyakorol az emberre a bor. Felvidítja, elszomorítja, erőssé, bátorrá, vakmerővé teszi — vagy árokbafek- teti. A bor az, amely gyakorta okoz perpatvart a házasfelek között, sőt el is választja őket. Arról viszont nagy ritkán hallani, hogy újból ösz- szebékítse őket. Ilyen eset történt meg most Felsőnyéken —, legalábbis i rossz nyelvek szerint. Jó néhány hónappal ezelőtt az öreg K. József bácsi otthagyta az asszonyt és elment dolgozni Veszprémbe. Néhány nappal ezelőtt azonban visszajött, meggondolta magát. — Hát visszajött, József bácsi? — kérdezték tőle a szomszédok. — Visszajöttem, mégsem hagyhatom itthon egyedül szegény asszonyt Meg aztán... itt van a kis szőlő, azt sem lehet elhanyagolni... Lassan már szüretelni lehet... or hatása Ezért mondják a rossz nyelvek, hogy József bácsi nem annyira az asszony, mint a szüret miatt jött haza, és főleg a bor az. ami hazacsalogatta. * K. József bácsi nevéhez fűződik egy ,utca” elnevezése is, ami nem más, mint az ozorai út mentén part- baásott pincesor. József bácsi, amikor az utca nevét megváltoztatták, amelyben lakik a régi névtáblát kiszögezte az említett pincesoron levő présházra. így lett a pincesor „Kolozsvári útca”. A „Kolozsvári útca” évközben, főleg nyáron, mikorra a bor elfogy, csendes, kihalt, de amint megvolt az előszüret, mindjárt zajosabbá válik, — ez a jeladás arra, hogy megkezdő dött a szüret. Most is kezd már han- gosodni” a „Kolozsvári utca”. Furcsa tréfálkozás Nagyszokolyon és a környéken mindenki ismeri Sz. Elek bácsit, s az ismerősei ha találkoznak vele, kissé megütköznek amikor meglátják, mert alig lehet ráismerni. Hogy miért? A bajusza miatt. Kedd este óta hiányzik a bajusza, a szép pörge, felfelé kunkorodó, huszáros bajusz, amit fiatal legénykora óta őrzött, ápolt, gondozott, s egyik legfőbb büszkesége volt. Hogy lehet ez... Sz. Elek bácsi bajusz nélkül? — ez a kérdés cikázik át minden ismerősének az agyán, amikor meglátja A dolog tulajdonképpen úgy történt, hogy Elek bácsi nyugodtan iszogatott a nagyszokolyi italboltban, amelyet „sörkertnek” is szoktak nevezni, amikor I. István, aki egyébként „civilben” állatfelvásárló is, poharaz- gatás közben közel hajolt Elek bácsi füléhez, mintha súgni akarna neki valamit. — Mivel nem gondolt az alattomos ollóra, amely I. István kezében lapult, gyanutlanúl'. tartotta oda a fejét I. Istvánhoz. Csak akkor szisszent fel, amikor az egy hirtelen mozdulattal levágta a hegyesre pödört bajúszának kackiásan felfelé kunkorodó szárát. A bajusza egyik ágától megfosztva az italmérés vendégeinek harsogó nevetése közepeit a hírhedt tréfamester, Sz. Elek bácsi megsemmisiil- ten ült a helyén. Ilyen feneketlenül sötét, alattomos és vad tréfára nem számított és csak azt tudta nagykeservesen kinyögni hosszú hallgatás után: — Mit szól az asszony, a Zsófi, ha ezt megtudja. Ahogy beszélik Nagyszokolyon, az Elek bácsi nem hagyja csak ennyiben és ő olyan tréfán töri a fejét, amelybe „belefeketedik” a furfangos állatfelvásárló, amiért az italbolt közönsége előtt ennyire csúffá tette. Hírek a — A tamási általános iskolások Kodály Zoltán 75-ik születésnapjára műveiből összeállított műsorral készülnek. * — Regölyben egy kelta eredetű tűzhelyet talált Józsa József vb-titkár, aki számos lelettel gyarapította a község történelmi nevezetességű emlékeit. * — Nagykónyiban tizenhármán iratkoztak be a zeneiskolába. * — A járás 15 éves távlati tervét kijárásból dolgozó bizottság egy szeszgyár építését tervezi Tamásiban. * — A járás termelőszövetkezeteiben 12,8 mázsa volt a kataszteri holdankénti termésátlag búzából, ugyanakkor az egyéni gazdák földjén átlagosan 10,3 mázsa búza termett. * Koppányszántón a gazdák számára előadássorozatot indít a Népfrontbizotts ság a takarmánytermesztésről, a baromfi-- tenyésztésről, a trágyakezelésről, a kiss gépek használatáról. A gazdák maguk kérték az előadások megrendezését. Koppányszántón visszakap! a a régi gyakorlókertet az iskola a járási Népfrontbizottság közbenjárására Koppányszántón már évtizedekkel ezelőtt működött iskolai gyakorlókért 400 öl területen, sövénykerítéssel bekerítve. A mostani öregek is itt tanulták a fák oltásának, saemzésének módszereit, a kertészkedést. Jó szolgálatot tett a gyakorlókért évtizedeken keresztül... Mígnem néhány évvel ezelőtt a község akkori tanácselnöke elajándékozta a gyakorlókertet Kránitz Józsefnek, helyette a község határában, négy kilométerre a falutól, adott területet az iskolának. Ezt az eljárást hosszabb idő óta panaszolta már a község lakossága. A járási népfrontbizottság tolmácsolta a panaszt a járási tanács mezőgazda- sági osztályának, az megvizsgálta az ügyet és úgy intézkedett, hogy az iskolának vissza kell adni a régi gyakorlókertet. NÁGYKONYI KÉPI A magyar nép régi szokásaiból, régi néphagyományaiból egészen a közelmúlt időkig sokat megőriztek a Kapos-vólgye lakói. Régi táncok, lakodalmi szokások, más vidékeken ismeretlen dalok — voltak láthatók és csendültek fel itt. A régi szokások megmentése érdekében hasznos mun kát végeznek azok, akik felgyűjtik ezeket a hagyományokat, színpadra alkalmazzák őket. Nagykónyiban is ilyen munkát végez a Nagy házaspár. A nagykónyi lakodalmast dolgozták fel már az elmúlt évben, s az ősz folyamán mutatják be. * Szervezik a színjátszó csoportot Nagykónyiban. Az elmúlt évben a Dankó Pista című daljátékot tízszer mutatták be. Nagy sikert arattak a szomszéd községekben tartott előadásokkal is. A darabot ismét fel akarják újítani. A színjátszó csoport munkáját erősen megnehezíti az, hogy a szereplők állandóan cseré lödnek, mert a 14—15 éves korban lévő lányok már férjhezmennek, s utánna kiválnak a csoportból. * Az általános iskola tanulói maguk díszítették fel az iskolát és minden osztály a maga tantermét. A díszítésnél ízléses népi motívumokat alkalmaztak. Az osztályok és az iskola díszítéséhez szükséges anyagok beszerzéséhez nagy segítséget nyújtott a Szülői Munkaközösség. * Az iskola műsoros rendezvényeinél sok gondot okozott a zongora Iiiá nya. Most a pedagógusok és a nővén dékek együtt elhatározták, how vesz nek egy zongorát. Úgy tervezik, hogy 2—3 műsoros estet rendeznek — melyen a büffét a szülők adják. A műsoros estek teljes bevételét a zon gorára fordítják. Televízió Iregszemcsén Nem tűnik már szenzációnak, ha történetesen Szekszárdon valamelyik háztetőn televíziós antennát fedez fel a járókelő. Ugyanez viszont feltűnést kelt még a megye legtöbb községében. Iregszemcsén is felfedeztük az egyik ház tetején a jellegzetes kettős T-antennát. Megtudtuk azt is, hogy a község első televíziós készülék tulajdonosa dr. Kaplo- nyi Zoltán, a kísérleti intézet tudományos kutatója. Felkerestük megtudni, hogyan vált be, hogyan működi! a készülék, milyenek az itteni vételviszonyok. Csak a háziasszonyt találtuk otthon, de ő is szívesen szolgált magyarázattal. — Nagyon meg vagyunk elégedve a televízióval — mondja. — Előfordul, hogy nem teljesen tiszta az adás, esős időben viszont nagyon szépen, tisztán adja a képet. Tulajdonképpen arra várunk, hogy megindul majd a 30 kilowattos adó, és azért vásároltuk meg a készüléket korábban. Akkor esetleg annyira megnő az érdeklődés, hogy nem lehet a készülékhez jutni. Itt, a községben is nagy az érdeklődés, sokan jönnek hozzánk, többen akarnak majd készüléket vásárolni a későbbiek folyamán, amint rendszeresen megindul a televíziós adás. A falumúzeum megszűnése után is folyik a kutatómunka Nagyszokolyon A járási tanács határozatával — amely az ozorai múzeumot járási múzeummá nyilvánította — megszűnt a nagyszokolyi falumúzeum. A kiállított tárgyak egy részét —, amelyeket csak kölcsönkép kaptak — visszaadták tulajdonosaiknak, a megmaradt tárgyakból pedig az általános iskola számára történelmi szertárat rendeznek be. Ez ugyan helyiség hiányában függőben van még, s akkor oldódna meg, ha a Terményforgalmi Vállalat iroda részére bérelne másik helyiséget. A községi tanács akkor a TV jelenlegi irodáját át tudná adni az iskola részére. A múzeum megszűnte után is tovább folytatja a községben a kutatómunkát az iskola történelmi szakköre. A tanítás megkezdése óta öt római pénzdarabot találtak a tanulók. Régi térképek alapján egy avar temető helyét is megállapították a község határában, de egyelőre még tanácstalanok, hogy, milyen körülmények között lehetne feltárni. Tovább folytatják a helytörténeti kutatást és annak feldolgozását is. Szégyenfolt a szakályi vendégszereteten Szakályban, nem mondhatnánk, hogy verekedői, izgága emberek laknak. Ahogy beszélik, egész éven át „még egy pofon se csattant sehol”-. Mégis most, hogy a falut járjuk szél- tében-hosszában, szinte kivétel nélkül mindenki egy verekedésről beszél, amely az egész községet lázba hozta. Ügy mondják, hogy a három évvel ezelőtt történt bicskázás óta mégcsak nem is gondoltak arra, hogy ehhez hasonló dolog fog történni. A verekedés, amelyről beszélnek, bét kés, gyanútlan előjátékkal kezdődött. Kedden este, mint ahogy általában történni szokott, békésen beszélgető emberekkel telt meg a község italboltja. S a pohár mellett ücsörgő emberek, akik főleg a fiatalságból tevődtek össze, csak akkor figyeltek fel egy pillanatra, amikor az ajtón egy ismeretlen (a feltevések szerint teveli) fiatalember lépett be, egy ugyancsak ismeretlen, jól öltözött, 18 év körüli cigánylánnyal. Az ismeretlen fiatalember ezután PQrtnernőjével együtt egy asztalhoz telepedett és vacsorát rendelt. Az est, a község egyetlen, minden nap nyitvatartó szórakozóhelyén, az italboltban, úgy zajlott le, mint az előző napokban. Senki nem gyanított semmit. Mindenki nyugodtan beszélgetett, italozott anélkül, hogy berúgott volna, vagy botrányt csinált volna. Az ismeretlen fiatalember „párjával” együtt este 10 óra felé jelkerekedett, hogy a vonat indulása előtt a vasútállomásra érhessen. Ugyanakkor a községben jólismert fiatalok közül is jópáran szintén elhagyták az italboltot. Eddig minden világos, minden zavartalan és hétköznapi. De ami ezután történt, az már megmagyarázhatatlan, homályos és érthetetlen. Mert ugyanis a Kapos-híd és a vasútállomás környékén lakók tíz óra körül arra lettek figyelmesek, hogy egy női hang segítségért kiáltott, Amikor a kiáltozással megzavart eins berek viharlámpájukkal a tett színs helyére siettek, ott már csak egy is* meretlen fiatalembert találtak, aki a földön hentergett (azonos az italbolt* ból ismert fiatalemberrel) és egy lányt, akit, a bőre után megítélvej cigánynak tartottak, s aki keservesen siratta párját, aki, miután észrevette, hogy támadói elillantak, felkelt a földről, leporolta a ruháját és újból megindult a vasútállomás felé. Eddig tart a történet, amelyet már vagy századszor hallok a szaknlyiak szájából, csak az érthetetlen előttünk* hogy mi szükség volt arra, hogy mindez megtörténjen. Vagy talán a falu legényei mindenáron szégyent akarnak hozni a szabályiak ismert vendégszeretetére?
