Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-28 / 228. szám
1957 szeptember 28. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Propagandisták tapasztalatcseréje Tamásiban a járás egész területéről összegyűltek az időszerű kérdések és a marxizmus—leninizmus tanfolya mainak propagandistái, hogy megvitassák azokat a legfontosabb témával ókat, amelyek előreláthatóan az 1957—1958-as pártoktatási évben felmerülnek. A megbeszélésen :?8 propagandista vett részt. A megbeszélésen A PROPAGANDISTÁK ÖNÁLLÓSÁGÁRÓL igen sok szó esett. Különösen a szabad vita légkörének kialakítása terén lesz mit tenniök a propagandistáknak. Nem megengedhető, hogy valakit kizárjanak a szeminárium munkájából azért, mert téves, helytelen nézetet vet fel egy-egy foglalkozáson és ezt helyesnek tartja. A vita célja éppen az lesz, hogy a téves nézeteket elvileg megcáfolja és a helyes elméleti tételeket gyakorlati példákkal bizonyítsa. A propagandista egyik feladata éppen az, hogy adjon alkalmat a szabad vitára, egy-egy foglalkozáson a nézetek, az elvek csatázzanak. Nem lehet kétséges, hogy ott, ahol a vitában résztvevők szabadon fejtik ki álláspontjaikat, ott a marxizmus—leninizmus tanításai győznek. Pados János elvtár’s, nagyszokolyi propagandista arról beszélt, hogy a viták során szükséges lesz a gyakorlati — és mindenek előtt a helyi — tapasztalatok felhasználása, az egyes elvi tételek helyességének bizonyítására. Ez a módszer — véleménye szerint — azért ígérkezik eredményesnek, mert megtanítja az elvtársakat arra. hogy az elméletet a gyakorlattal szoros egységben vizsgálják, s ez egyúttal az elmélet önálló alkalmazására is nevel. Jelentős szerepet kapott a vitában A NEVELŐI MUNKA Egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy annak a propagandistának, aki csupán arra törekszik, hogy a tananyagot „visszakérdezze” a szemináriumok résztvevőitől — fél sikerrel jár majd a munkája. Úgy foglaltak állást, hogy a pártoktatásban is legalább olyan szerepet és helyet kell kapnia a nevelésnek, mint magának az oktatói munkának. A nevelés és az oktatás azonban csak akkor hozza meg igazán a gyümölcseit, ha — amint azt Fűzi István elvtárs, az iregszemcsei propagandista mondotta — bizalom, baráti légkör alakul ki az egyes kollektíváknál. A megbeszélés résztvevői elmondották, hogy elbeszélgettek már leendő hallgatóikkal. Az egyik propagandista pedig örömmel mondotta, hogy ő már éveken keresztül- ugyanazoknak az elvtársaknak tartott foglalkozást. Az idén is az ő vezetésével tanulnak majd az elvtársak. Ez a kollektíva összekovácsolódott, jól ismerik egymást és így már a pártoktatás kezdetén feszélyezettségnélküli vita alakulhat ki. Az ozorai tapasztalatairól beszélt Gácsi Ferenc elvtárs. Elmondotta, hogy a párttagok és a pártonkívüliek egyaránt ÖRÖMMEL KÉSZÜLNEK A PÁRTOKTATÁSI ÉVRE, mert — amint mondják — az idén sok olyan kérdésre kapnak majd feleletet, amely foglalkoztatja őket, vagy amelyek a közelmúltban napirenden voltak. Az időszerű kérdések tanfolyamának propagandistái a jó propaganda munka elengedhetetlen feltételének jelölték meg azt, hogy a propagandista tájékozódott legyen a napi politikai kérdésekben. Ezen a megbeszélésen nem volt hurrá hangulat. Nem mondották azt az elvtársak, hogy könnyű lesz ezt a fontos, nagy körültekintést kívánó pártmunkát teljesíteni. De valameny- nyi propagandista lelkesedéssel vállalta ezzel a munkával kapcsolatban felmerülő minden nehézséget, mert az idei foglalkozásokon a sző legteljesebb értelmében propagandisták lehetnek. Mégegyszer a Sörkert melletti fapavilonről ÁMég egyszer és újra, mind- addig, míg ügyében kielégítő intézkedés nem történik. Műemlék is, kedves színfoltja lehetne Szekszárd- nak, esetleg még idegenforgalmi érdekesség is, ha nem a Vegyianyag- nagykereskedelmi Vállalat tárolná benne áruit, hanem a számtalan közül valamely kulturális igény kielégítéséhez biztosítana helyet, lehetőséget. Annakidején kiállításra készült, éppen olyan, mint egy erdélyi vadászkastély, csak persze már meglehetősen roskatag állapotban, megtépázva időtől és emberektől, s telerakva különböző vegyianyaggal. A pavilon — nevezzük így — a kiszista fiatalok között került ismét szóba. A szekszárdi KISZ szervezetek olyan helyiséget keresnek városszerte, ahol a fiatalok együtt szórakozhatnának, művelődhetnének, nem pedig külön-külön vállalataiknál élnének szervezeti életet. így for_ dúlt figyelmük az említett épület felé. Persze télen nem felel meg a célnak, mert tudomásom szerint fűt- hetetlen, ellenben tavasszal és nyáron, sőt késő őszig, míg be nem áll a hideg, nagyszerűen lehetne használni. Olvasószobát, játéktermet lehetne berendezni benne, udvarát par kosítani és a fiatalok számtalan ötletét felhasználni arra, hogy mennél vonzóbbá tegyék. Igaz, ehhez pénz is kellene, méghozzá nem is kevés, de talán a Műemlék Bizottság is hozzájárulna a rendbehozásához, valószí nűleg a különböző állami és társadalmi szervektől is lehetne némi pénzt kapni és főleg nagy összeget pótolna az a társadalmi munka, amelyre a kiszisták örömmel vállalkoznának. 'V'an azonban egy óriási akadály. " Meg kell mondani, hogy a Vegyianyagnagykereskedelmi Vállalat is sajnálja az épületet, nem is megfelelő számára, egyrészt mert kicsi, másrészt, mert a város központjában van. Örömmel elköltöznének abban a pillanatban, mihelyt másutt ennél jobb, vagy akár ilyen raktárhelyiséget biztosítanának számukra. örömmel vennék, ha a gya- potegrenáló céljaira készült épületekből kapnának egyet. Az illetékes m:- nisztérium azonban erről hallani sem akar. így minden marad a régiben. A vörösfenyő vadászház tovább romlik, a fiataloknak nincs nyári szó- .rakozóhelyiségük, a vegyianyagosok nem megfelelő raktárban szoronganak. De pillanatnyilag bármilyen reménytelennek látszik is, hogy ezzel a cserekomplexummal a fiataloknak nyári helyiséget lehessen szerezni, lemondani róla nem szabad. Kiáltsunk minél többen, minél nagyobbat, talán meghallják az illetékesek is. (—i—y) Csendőr soriűz (1905. junius 28-ának története) Sötét viharfelhők tornyosultak az égen. A szellő nélküli júniusi délutánban szokatlanul nagy melegség volt. Az ötven simontornyai aratómunkás az éhségtől és fáradtságtól ká- bultan mozgott a végeláthatatlan, hatalmas „búzatengerben”. Amikor az első kaszás megállt, hogy megköszörülje a kaszáját mindannyian megálltak. A marokszedő fehémépek szoknyájuk szélével törölték verejtékben úszó homlokukat, a kötélteregető gyerekek közül pedig néhányan a vizes korsókért ugrottak. — Kik jönnek ott? Mindenki a kötélteregető kisfiú által mutatott irányba nézett, s a kérdést többen is akaratlanul megismételték. — Kik lehetnek ezek? Csehi-puszta^ felől emberek hosz- szú, tömött sora kígyózott, s így messziről a búcsújárók menetére hasonlított az emberek sokasága. A templomi zászlók helyett azonban, ahogy közelebb értek látszott, hogy kaszát, dorongokat és cséphadarót szorongatnak a markukban. S az énekük sem templomi ének volt, mégis áhítattal hallgatták a simon- tornyaiak, akik dermedt mozdulatlansággal figyelték 'a feléjük közeledő szokatlan menetet. „Sej kenyér, barna kenyér Ki rajtad él, nem henyél Napkeltétől a napnyugtáig Kezében a kaszanyél.” Zúgott az ének a sárga búzatáblák között, s csak akkor neműit el, ami. kor a menet odaért az aratókhoz. A foltos, szakadozott ruhát viselő jövevények csapatának első sorából egy fehérbajuszos, nagyhomlőkú öregember szólt öblös, nyugodt hangon a simontornyai aratókhoz. Miközben a háta mögött tömörülő mintegy 140 főnyi sokaság felé bökött ujjával. — Mi, akiket itt láttok, végigjártuk a járást Mindenhol csatlakoztak felszólításunkhoz az aratók, -t- Mindenhol sztrájkolnak. Ti is csatlakozzatok! A beszélő utolsó szavait kocsizörgés zavarta meg. Könnyű urasági kocsikon csendőrök érkeztek. Leugráltak a kocsikról és a menettel farkasszemet nézve rajvonalba fejlődtek. A nyolc kakastollas kezében félelmetesen csillogtak a Mauzerek- re szerelt hosszú szuronyok, amikor elálltak a tömeg útját. Göncz csendőrőrmester, a környék szadizmusáról hírhedt rémalakja parancsoláshoz szokott, érdes durva hangján kiáltott a tömeg felé. — Forduljatok meg ... oszoljatok! Senki nem mozdult ' a jövevények közül. A simontornyai aratók csoportjában egy marokszedő asszony hangos zokogásba kezdett. A csendőrőrmester arca elkékült s a szája remegett Ahogy ordította. — Ha megtagadjátok az engedelmességet, lövetek.. ■ Az ozorai szocialisták szervezője, Miklós István lépett a csendőrök elé és a szuronyokkal szembenézve, nyugodt hangon, minden szót külön hangsúlyozva mondta. — Nincs jogotok arra, hogy lőjetek. Mi nem ölünk, nem gyújtogatunk, nem bántunk senkit, mégcsak egy libáját sem ütöttük agyon az uraságnak, csupán a jogainkat akarjuk, amelyek mindig kevesebbek lesznek. A tömegből egy ingerült hang süvöltött a csendőrök felé. — Már a poshadt vizet is megfizettetik velünk, amit az aratókhoz a lajtokban kihordanak. A tömeg meglendült az első sorokban lévők néhány lépést tettek a szuronyok felé a bokáig érő porban. — Tölts! — ordította meredt szemekkel az őrmester. Egyszerre zörrent a puskák zárja, s az élesre töltött puskacsövek gonoszul, ingerlőén néztek farkasszemet az emberekkel. Ahol a jövő szakemberei tanulnak („A Vasipari Vállalatnál a szakmunkásképzést jól oldják meg.” Az SZMT jelentéséből.) SZEKSZÁRD egyik legnagyobb létszámú üzemévé fejlődött az utóbbi évek alatt a Vasipari Vállalat. Közel 300 dolgozót foglalkoztatnak a különböző szakmákban. Mint a Szakszervezetek Megyei Tanácsának jelentése is megállapítja, a szakmunkásképzés jól halad a vállalatnál, de vannak jelenségek, amelyek nehezítik ezt a munkát. Harminc fiatal lakatos szakmát tanul. A műhelyben nem évfolyamonként, hanem vegyesen osztják be őket egy-egy munkához. Csötönyi Sándor lakatos tanuló. Látogatásunkkor kovácsmunkát végzett. Az ősszel szabadul. — Sokrétű munkát végzünk úgy élvem, a három év a szakma elsajátításához az alapot megadja. Fél évvel ezelőtt sokszor előfordult, hogy hetekig egy tanuló csak fújtatott, vagy palackokat hordott, most, amióta a tanulóbrigádot megszervezték, jobban érezzük magunkat — mondja munkájáról. A tanulók elégedettek oktatóikkal. Raj- csányi Imre nem restelli a fáradságot, hogy naponta többször is elmondja egy-egy kényesebb munka technikáját. Legutóbb például egy biztonsági zárat készített s azt az ipari tanulókkal beszélte meg, kikérte véleményüket és elmondta a készítés módját. Nincs baj a munkával, fegyelmezettek a fiatalok. Igaz az is, hogy munkaidő alatt ipari tanuló nem dohányozhat. Ez a vállalatvezetőség határozata, ezt helyesli a KISZ szervezet és a fiatalok is. SOK FIATAL vidéki. Szüleikhez csak ritkán mennek haza. Második „otthonuk“ a legényszállás. Sajnos, ez nem felel meg erre a célra így ahogyan most van. Az egyik szálláson például hárman alszanak két ágyban. S erről a vállalat nem tehet, nem kap a tanácstól helyiséget, ahol a munkásszállást be tudnák kulturált módon rendezni. Általában ez a legnagyobb probléma a vállalatnál. Nem tudnak megfelelő helyiséget biztosítani a különböző szakmáknak. Az órás és rádiós szakma 5 tanulója és két mestere egy 4x5 méteres kis szobában van. Most az őszi beiskolázás idején, amikor a vállalat egyetlen női ipari tanulóját felvették órásnak, nem tudtak helyet adni számára. A kályha tetején ülve dolgozott hetekig. Bármilyen gondos is az oktatás, de nem tudja helyettesíteni a helyiség-hiányt. A fentebb említett szobában például nyolc munkaasztal, egy pult, egy páncélszekrény és egy rádióállványnak (melyen a javításra beadott rádiókat tárolják) szorítottak helyet. Ilyen túlzsúfoltság kihat a tanulásra, zavarja a munkát. * A FIATALOKKAL beszélgettünk, az a véleményük, hogy a szakmát el tudják sajátítani, de nyugodtabb helyre volna szükségük. Nem elégedettek az étkezéssel sem. A rendeletek szerint a vállalat egyszeri ingyenes étkezést biztosít a fiataloknak, délben. Ezideig a földművesszövetkezetnél étkeztek, elégedettek voltak az étel mennyiségével és minőségével is. Mivel a földművesszövetkezet az eddigi áron nem tudja biztosítani az ebédet, a vendéglátóvállalatnál étkeznek, s nincsenek megelégedve. Látszatra talán nem is akadályozói a fentiek az ipari tanuló képzésnek. De bizonyára lehet és kell is ezekre megoldást találni. A KISZ szervezet összefogja a fiatalokat. Hatvan fiatal tagja a szövetségnek. Az elmúlt héten a raktárhelyiséget átalakították kultúrteremmé s a fiatalok kultúrcsoportja már tartja a próbákat a kezdetlegesen berendezett szobában. Látogatásunk végén azzal a meggyőződéssel távoztunk a vállalattól, hogy ha Szekszárdon minden vállalat ilyen gondossággal foglalkozna a szakemberek pótlásával és ha a felettes szervek is jobban támogatnák őket, nem kellene attól félni, hogy Szekszárd iparosításához nem lesz meg a szakmunkás alap. Pál kovács Jenő HÍREK — „Öltözködjünk divatosan“ jelszóval műsoros divatbemutatót rendez a tolnai földművesszövetkezet szeptember 29-én, délután a volt — Nyomorultak, az urak kutyái vagytok — ismétlődött megint a kiáltás a csendőrök felé s a tömeg újból előbbre lendült. — Tűz! — kiáltotta Göncz a csendőrök parancsnoka. Egyszerre dördültek a puskák. A menet élén állók közül ketten, Döme József és Bajmusz Lajos holtan rogytak össze. Sebesültek keserves jajgatása hallatszott. A csendőrpuskák I zárja félelmetesen csörrent, amikor ismételtek. Perceken belül gyors lovak kocsikat röpítettek a tett színhelyére. A kocsikon fegyveresek ültek, Széchenyi gróf belső emberei, talpnyalói, fegyvereket szorongatva. Egy súlyosan sebesült az öklét rázta az egyre nagyobbszámú fegyveresek felé, s elfúló hangon kiáltotta: — Mindent megfizetünk még átkozottak ... (—h—p—t—) Msópéli Állami Gazdaság felvételre keres G. 35 és DT. traktorvezetőket, valamint motorszerelőket. jelentkezés: a gazdaság központjában. iparoskörben. Ennek során bemutatják a közönségnek a legújabb férfi, női és gyermekruha modelleket. — Sok emberre mosolygott a" szerencse a békekölcsönsorsolások alkal mából. A Bonyhádi Cipőgyárban 45 dolgozó kötvényét húzták ki kisebb, nagyobb nyereménnyel. Marosi Sándornak egyik kötvénye ezer forintot nyert. — Jónéhány olyan idős ember él a megye területén, akik közel járnak a száz éves korhoz. Tamási legöregebb embere a 97 éves Pásthy László. Az idős bácsit, habár életének nagy részét mint béres és kepés arató élte le, nem törte meg a munka, még ma is dolgozik. — Felsőnyéken jól sikerült disznótoros vacsorát rendezett a községi Hazafias Népfront-bizottság, a párt- szervezet és a tanács. A kultúrott- honban megrendezett vacsorán mintegy kétszázan vettek részt. Az ezt követő táncmulatságon még többen. A vacsora és a mulatság tiszta bevételét a Gyermekváros felépítésére fordítják. — A Vörös Szikra és az Uj Élet Termelőszövetkezetek Tamásiban együttesen 903 mázsa gabonát adtak el az államnak. — Október 1-én kezdi tárgyalni a bíróság a gyönki földművesszövetkezeti sikkasztok ügyét. — A szekszárdi Sütőipari . Üzemnek nem kevesebb, mint 35 helyre kell kiszállítani a kenyeret és a süteményeket. Az 55. számú Népboltnak például naponta átlagosan 600 darab kenveret szállítanak. — A villanyhálózat bővítését vették tervbe a dunaszentgyörevi újtelepen. A községi tanács a községfejlesztési alarból csak a hálózat anyagait biztosítja, az oszlopokat a lakosság vásárolta meg. Most már esimán arra van szükség, hogy a DÉDÁSZ felmérje, miiven hosszúságú lesz az új villanyhálózat.
