Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-22 / 196. szám

TOI.NA MEGYEI NÉPÜJSÁG JíJLri 1957 augusztus 22. Kádár János beszéde Kisújszálláson (Folytatás az 1. oldalról.) rasztember ránézett, rögtön megér­tette, hogy a csendőr semmi szín alatt sem a szocalizmus hibáit akarja ki­javítani. Ez is szerepet játszott ab­ban, hogy az ellenforradalom leveré­sét megkönnyítette a magyar paraszt­ság józan, politikus, helyes és a népi hatalom melletti magatartása. Ezért a parasztságot elismerés illeti. Ezután a kunsági termelőszövetke­zetek és egyéb paraszti dolgozók helytállásáról szólott, majd így foly­tatta: — Lehet vitatni azt, hogy a régi tsz-fejlesztésben mennyi volt a he­lyes meggyőző munka eredménye, a meggyőződés és mennyi volt a nyo­másra született eredmény. Ezen lehet vitatkozni. De októberben, novem­berben, decemberben — meg kell mondanom becsületesen — nem tud­tunk olyan segítséget adni a termelő- szövetkezeteknek, mint amilyet kel­lett volna, sem fegyveres védelem­ben, sem másféle tekintetben. S ha a termelőszövetkezetek helytálltak, a saját erejükkel álltait -helyt. Mert nem volt nyomás, hogy „tarts ki a szövetkezet mellett’’, de volt ellen­kező nyomás, hogy „hagyd ott a szö­vetkezetét’’. Semmiféle olyan admi- n’sztráció nem működött, amit sok­ezer joggal bírálnak, viszont műkö­dött az ellenforradalmi presszió, s hogy ennek ellenére az elvtársak helyt álltak, — ez mutatja, hogy a szocia­lizmus gyökeret vert a magyar falu­ban, s hogy többé senki sem tudja ki­pusztítani. — Október előtt, az egyénileg dol­gozó paraszt sokszor látott a szövet­kezetekben civódást, vitatkozást, ve­szekedést, egyenetlenséget. Az ellen- forradalmi támadásnak volt olyan hatása is, hogy az emberek a nagy bajban megismerték, s ma már job­ban tisztelik és becsülik egymást, na­gyobb az egyetértés, másképpen dol­goznak, s ma már nyugodtan mond­hatjuk az egyénileg dolgozó paraszt­nak, hogy nézd meg a szövetkezetie­ket, akik szorgalmasan dolgoznak s bíznak a jövőben. Hazánk alkotmányos rendjét helyreállítottuk — Mivel a dolgozó nép, a munkás­ság és a parasztság alapvető tömegei a népi hatalom hívei, a dolgozó töme­gek nagy többsége helyeselte a for­radalmi munkás-paraszt kormány megalakulását, helyeselte, hogy segít­séget kértünk a szövetségesünktől, a Szovjetuniótól és ma is támogatják a kormány tevékenységét. Ennek a munkának és a dolgozó nép támoga­tásának köszönhetők azok az eredmé­nyek, amelyek igazolják, hogy a párt politikája, a kormány politikája, he­lyes volt. Milyen eredmények voltak ezek? — Hazánk törvényes, alkotmányos rendjét helyreállítottuk és — ezt nyugodtan mondhatjuk, — ma, augusztus 20-án, amikor a Magyar Népköztársaságot ünnepeljük, ez a népköztársaság erősebb, mint egy év­vel ezelőtt volt. — A tá­madás nem gyengítette, hanem erő­sítette népköztársaságunkat, az egyet­értés és a szilárdság a párton belül is, a munkásosztályon belül is, a pa­rasztságon belül is a múlt évi hely­zethez képest, erősödött és növeke­dett. — Vannak eredmények a gazdasági élet területén is. Az ipari termelés júniusban, amely még rendes terme­lési hónap, — (mert júliusban már szabadságok kezdődtek) 95 százalé­kát, júniusban már 93 százalé­kát érte el az. egy évvel azelőttinek, ami pedig ,a mezőgazdasági munkát illeti: a termés jó. Ebben persze az idő is segített valamit, de ha a mun­ka nem lett volna jobb az idén, mint a múlt tavasszal volt, akkor hiába lett volna jó idő. — A kulturális élet és általában a társadalmi élet gyógyulásának jele az a 40 díj, amelyet a felejthetetlen moszkvai fesztiválon a fiatal művész­emberek nyertek és az a 40 díj, — köztük 19 első díj — amelyet a fiatal magyar sportolók egy nagyon erős nemzetközi versengésben kiérdemel­tek. A szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának javulásával — Az élet fontos kérdéseihez tar. tezik — folytatta —, hogy a munkás és paraszt tömegek keresete és jöve­delme is komolyan növekedjék. Is­mert dolog, hogy a különböző kor­mányintézkedések következtében a munkások és az alkalmazottak kere­sete, a parasztság jövedelme növe­kedik. A munkásoknak cs a parasz­toknak most nem az a gondjuk, hogy az életszínvonallal nincsenek megelé­gedve, hanem — elsősorban a kis- hitűeknek az a gondjuk, hogy nem fog-e a kormány ebből a megnöveke­dett jövedelemből visszavenni. Azt mindenki érti, hogy az adott viszo­nyok között a dolgozók a maximu­mát kapták annak, amit kaphattak. De valamit ebből vissza kellett venni. Nekünk felelősségünk van, s vigyáz­nunk kell a pénz értékére, mert ha ezzel baj van, akkor annak megint a munkás, meg a paraszt issza meg a levét. Emiatt kellett tavasszal bizo­nyos cikkek árát felemelni. S most a bérekkel is kellett valamit tenni. Nem a bérekből vettek le, hanem ahol hivatalosan engedélyezett, a kormány által elrendelt béralapot túllépték, azt most le kell faragni, s ez persze bosszantó. De azt tudni kell, hogy azokat a rendeleteket, amelye­ket mi a dolgozók életszínvonalának javítása érdekében hoztunk — ide tartozik a parasztság számára clyan fontos kérdés, mint a begyűjtés eltör­lése — belső meggyőződésből hatá­roztuk el, mert a mi véleményünk az, hogy a szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgo­zók életszínvonalának javulásával. És ebből mi semmit sem fogunk visszacsinálni. Sem a begyűjtést, sem mást. Az ötös bizottságnak semmiféle törvényes alapja nincs — Majd rátért arra a tényre, hogy az ENSZ közgyűléséi az Egye­sült Államok imperialista köreinek mesterkedésére szeptember 10-re ösz. szehívták, hogy megtárgyalja az ötös bizottság jelentését: — Mi ezzel kapcsolatban azt mond­juk: lehet, hogy az imperialisták kimanőverezték ezt az ötös bizottsá­got, de ennek semmiféle törvényes alapja nincs, mert az Egyesült Nem­zetek alapokmányában benne van, hogy az egyes tagállamok belső éle­tébe még az Egyesült Nemzeteknek sincs joga beavatkozni. Az ötös bi­zottságot mégis létrehozták. Kihall­gattak 111 tanút — ahogy ők neve­zik. Hármat mi is ismerünk közülük: Király Bélát, Kéthly Annát és Kő­vágót, 108-at nem ismerünk, mert ti­tokban tartották a nevüket. De arról a háromról, akit .ismerünk, nagyon el tudjuk képzelni, milyen tehet a többi 108, akit nem ismerünk. — Az ötös bizottság azt mondja, hogy a magyar kormány nem elég törvényes, meg, hogy erőszakosko­dik, bejelentik, hogy a Szovjetunió beavatkozik Magyarország bel- ügyeibe, holott nagyon jól tudják, hogy ilyesmiről szó sincsen Viszont azt is tudják, milyen jó lett volna ok­tóberben a 13 országból legalább egyet lecsippenteni, ezt a nem na­gyon nagy Magyarországot, s a szo­cialista táborból átvinni az imperia­listák táborába. Ez nem sikerült. Ez az ő kifogásaik főoka, de ezt nem írhatják be az ötös bizottság .jelenté­sébe, mert akkor nem tudják össze­hívni a rendkívüli közgyűlést. Mi azt mondjuk, hogy ha a kérdéseket reálisan akarták volna vizsgálni, arra is megvolt a mód. Már január­ban itt járt az Egyesült Nemzetek Szervezete gazdasági bizottságának egyik főtitkárhelyettese, Philippe de Seynes úr, körülnézett, beszélt, aki­vel neki tetszett. Az Egyesült Nem­zetek főtitkárát, Hammarskjöld fő­titkár urat, már hat hónappal ezelőtt meghívtuk. Ez a meghívás most is érvényben van, a jövő héten is eljö­het. Tessék, beszéljen magyar mun­kásokkal, vagy parasztokkal, tisztvi­selőkkel, alkalmazottakkal, vagy a kormány tagjaival — ha minket nem nagyon szeret, akkor a kormányta­gokkal ne. Ha a tényeket meg akar­ják ismerni, van rá módjuk, mi ez elé akadályt nem gördítünk —, de az ország belügyeibe beavatkozni nem engedjük. — Az imperialisták, akik a Szov­jetuniót rágalmazzák beavatkozással, beavatkoznak nagyon sok ország bel­ügyeibe. Gondoljunk csak a legutóbbi eseményekre. Egyiptomban leleplez­tek egy kormányellenes összeeskü­vést, Szíriában most néhány napja lepleztek le ugyancsak hasonlót, s az amerikai követség három tisztvise­lőjének keze volt benne. Algériában ölik az embereket, akik saját szabad­ságukért harcolnak. Ománban reak­tív gépekkel támadták a sivatagi arabokat, akiknek sok, ha egy szál fegyver van a kezükben. Persze nem akarják, hogy az ENSZ-közgyűlés az egyiptomi kérdéssel, az ománival meg a Szíriáival foglalkozzék, azért akarják oda vinni a magyar kérdést, hogy ezekről eltereljék a figyelmet. Ezután az imperialisták „kegyet­lenkedései“ vádjáról szólva megálla­pította. hogy az októberi események idején a börtönökből összesen több mint 13 ezer bűnözőt engedtek ki, aztán fegyvert nyomtak a kezükbe — és ezeket nevezi szabadsághősöknek a Szabad Európa rádió. Ugyanakkor csak az elmúlt napon az Országház­ban mintegy 150 elesett elvtárs szá­mára adtak át kitüntetést — s az imperialisták az ellenforradalom ke­gyetlenkedéseiről nem beszélnek. — Kifogásolják azt is — folytatta —, hogy nálunk bevezették a köz- biztonsági őrizetbe vételt. Milyen embereket veszünk közbiztonsági őrizetbe? Horthysta ezredest, osztály­idegent, izgatót, uszítót —■ igenis ezeket rendőrségi őrizetbe vesszük. Azt gondoljuk, nekik is szolgálatot teszünk, mert ha kint hagynánk őket, holnap esetleg olyat csinálnának, amiért halálbüntetés jár. Meg kell azt is mondani, hogy mi a közbizton­sági őrizet, vagy az internálás rend­szerének nem vagyunk hívei. Mi nem gondolkozunk azon, hogy ezt örökre fenntartsuk, de most szüksé­ges, s mivel szükséges, megcsinál­tuk. Amikor kegyetlenkedésekről, halálraítélésekről, közbiztonsági őri­zetről panaszkodnak, egyet ne felejt­senek el, azt, hogy ki volt a kihívó fél. — Mi feltétlenül békességet aka­runk. Mi kell ehhez a békességhez? Az kell, hogy az imperialisták ve­gyék tudomásul, hogy létezik a Magyar Népköztársaság és ott mun­kás-paraszt állam van. Ha ezt tudo­másul veszik, akkor megvan a bé­kesség. Miért élesedett az osztályharc — A belső helyzetről ezzel kapcsolat­ban annyit, hogy mi marxisták vagyunk. Használunk olyan kifejezéseket, hogy az osztályharc élesedik. Élesedett az osz­tályharc Magyarországon? Okvetlen éle­sedett. Mi akartuk élesíteni az osztály- harcot? Mi nem akartuk élesíteni. Sem a pártnak, sem a munkásosztálynak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az osztályharc élesedjék. Mi ezt nem fogjuk semmi módon erőltetni. A munkásosztály érdeke és a dolgozó nép érdeke azt kívánja, hogy az osztályharc ne élesedjék. Mi kell ehhez? Az kell, hogy a kiváltságaikat elvesztett urak, s az ő kiszolgálóik), vagyék (tudomásul, hogy Magyarországon Népköztársaság van, népi hatalom van és a szocializmust építjük. Ha ők ezt tudomásul veszik, és megpróbálnak becsületes munkából meg­élni, és nem áskálódnak a rendszer ellen. — akkor az osatályharc nem fog élesed­ni. És ellenkezőleg. Ha ők élezik, okvet­lenül és feltétlenül vissza fogunk csapni, éppen a békesség érdekében. — Mi azt mondottuk — és őszintén mondtuk, hogy tanultunk októberből. Abban az értelemben is tanultunk, hogy nem fogunk elfeledkezni azokról a hi­bákról, amelyek szerepet játszottak ab­ban, hogy megtörténhetett ilyen ese­mény, és nem fogjuk elfelejteni, amit a nép ellenségei a néppel szemben tet­tek. Ezután rátért gazdasági életünk jel­lemzésére és megállapította, hogy annak egyensúlya biztosítva van, amiben nagy szerepet játszik a testvéri országok segít­sége. Most dolgozunk a hároméves ter­ven, amelyben a mezőgazdasági termelés általános színvonalát körülbelül 12 szá­zalékkal akarjuk emelni, közben a ter­melés szerkezetét is változtatva. Az ál­lam segíteni akarja a szövetkezeti pa­rasztságot is és az egyénileg dolgozókat is, de a szövetkezeti dolgozókat jobban. Javítani és fejleszteni akarja a mező- gazdaság technikáját, növelni a műtrá­gya termelést. A mezőgazdaság szocia­lista jövőjéről szólva hangsúlyozta és példákkal bizonyította, hogy nemcsak Magyarországon és nemcsak a szocialista országokban, de a kapitalista országok­ban is nagy ütemben folyik az áttérés a mezőgazdasági nagyüzemre —, csak­hogy az utóbbiakban ez a parasztok el­árverezése, földönfutóvá tétele útján játszódik le. — Ezzel kapcsolatban nagyon fontos­nak tartom, s szeretném hangsúlyozni — folytatta —, nem engedhető meg, hogy Magyarországon akár egyetlen egy parasztot is akarata ellenére kényszerí- senek termelőszövetkezetbe. Bízunk a szocialista eszme erejében, bízunk a ter­melőszövetkezetek jó munkájában, s azt gondoljuk, hogy ha a magyar parasztok nyugodtan gondolkozhatnak, nem erő­szakolják, nem szekálják őket, akkor nem fog lassulni a termelőszövetkezeti moz­galom fejlődése, hanem gyorsában megy majd, mint abban az időszakban, amikor a jó munkát buta erőszakoskodásokkal is összekapcsolták. Az a jó kommunista, aki a nép élén áll — A Magyar Népköztársaság vezető társadalmi ereje — mondotta — a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt. A néptöme­gek is megértették, hogy milyen baj származik abból, ha a pártvezetés nem működik úgy,', ahogy működnie kell. Azt hiszem, ezt száz- és százezer ember tapasztalta, megtanulta. Ennélfogva a munkásosztálynak és a parasztságnak, ál­talában a dolgozó népnek szüksége van arra, hogy' legyen egy egységes, erős for­radalmi pártja, amely a társadalmi éle­tet vezeti. Ezt tudni kell, ezt minden öntudatos kommunistának is tudnia kell. De a kommunistáknak ezenkívül még egy fontos dolgot kell tudniuk: azt, hogy a mi tanításaink szerint a párt és követ­kezésképpen az egyes párttagok külde­tésüknél fogva nem uralkodásra és nem a nép fölé vannak rendelve, hanem a dolgozó és harcoló nép sorainak élére! Az a kommunista, aki úgy viselkedik, mintha uralkodna a nép felett, vagy fe­lette állna, nem jó kommunista. Az a jó kommunista, aki a nép élén áll a munkában, a harcban, a bajban, a rossz­ban és a jóban együtt az emberekkel és vezeti őket. — Meg kell mondani okulásul, hogy a mi pártunk — itt a kommunista párt­ra, majd az egyesült munkáspártra gon­dolok — jól dolgozott, nagyon jól dol­gozott addig, amíg harcolni kellett a ha­talomért, amíg a párttagoknak egyetlen­egy fegyverük volt, az eszme igazsága, ameddig tudták, hogy a tömegek akkor támogatják a pártot s akkor lesz a párt erős, ha igazságunkat megismerik és kö­vetnek bennünket. Később — és ez szo­morú tanulság — amikor a hatalmat meghódította a munkásosztály, amikor a párt egyes emberei úgy érezték, hogy nincs már konkunrens, akkor azt hit­ték, hogy most már nem olyan fontos az embereket meggyőzni, hogy elég az emberekre rákiabálni, úgy sem mernek visszabeszélni. Az ilyen emberek a leg­nagyobb kárt okozták a pártnak és az országnak — akár nagyon nagy, akár kicsi emberek voltak. A népfronton belül beszélgessünk és vitatkozzunk _ Meg kell tanulni, elvtársak, hogy a párt ereje az eszmében van. — Ezzel függ össze a népfrontmoz­galom kérdése. A népfront-mozgalomnak sokféle szervezeti formája van. Vannak népfrontbizottságok. Most szeptember 1-re megjelenik a Magyar Nemzet, a Népfront központi lapja. Szükség van arra, hogy ez az újság is zászlóhordozója legyen egy kommunisták vezette népi, nemzeti összefogásnak. De a legnagyobb szükség arra van, hogy a párttagok tisz­teljék és becsüljék a pártonkívüli dol­gozókat; lássanak bennük teljesen egyen­rangú állampolgárokat; viselkedésük fe­jezze ki. hogy a kommunistának párttag­ságánál fogva nincs több állampolgári joga, mint bármelyik másik embernek. Ha meggyőződése szerinti erkölcsi köte­leséget vállal magára, s annak eleget tesz, a nép tisztelni, szeretni, követni fogja, de j°ga nincs több. Becsülje meg a pártonkívülieket, a pártonkívüliek pe­dig becsüljék a kommunistában azt az embert, aki a saját munkáján kívül és a saját családjáról való gondoskodáson kívül magára veszi a nép ügyét és a nép gondját is, azért dolgozik és fára­dozik. És ha ez az egyetértés megvan, ak­kor ez a Népfronton belül is igazság lesz. A Népfronton belül beszélgessünk és vitatkozzunk. Ha nem értjük meg egy­mást, ha nem egyezünk valamiben, ak­kor vitassuk meg és ha egyetértünk, akkor kommunisták és nem kommunis­ták egy akarattal hajtsuk végre. Ha a Népfrontot ebben az értelemben fogjuk fel, akkor feltétlenül eleven és nagy erő lesz. A nemzetközi kérdésekről szólott ez­után, majd így fejezte be beszédét: — Tudjuk, hogy még sokat kell har­colni, de bizakodva nézzük a helyzetet, mert minden feltételünk megvan ahhoz, hogy mostani kérdéseinket, megoldjuk s előre menjünk azon az úton, amelyet tapasztalatunk szerint a magyar nép túl­nyomó többsége a saját belső mepgyőző- déséből magáénak vall: építsük és erő­sítsük a Magyar Népköztársaságot és ha­ladjunk előre a szocialista Magyar- ország felé. ESEMÉNYEK SOROKBAN Belgrad (Tanjug). A „Borba” szerdai számában foglalkozik a „magyar kérdés” megvitatásával az ENSZ rendkívüli köz­gyűlésén és a többi között azt írja, hogy a Magyarországra vonatkozó ötösbizott­sági jelentés megvitatása céljából össze­hívott rendkívüli közgyűlés nem éppen a legszerencsésebb bevezetője az ENSZ XII. ülésszakának. A lap a továbbiakban leszögezi, nem engedhető meg, hogy egy propaganda célú vita megrontsa a nem­zetközi légkört és keresztülhúzza a köz­gyűlésnek a rendezésre érett kérdések si­keres megoldásának esélyeit. * A TASZSZ jelenti, hogy Varsóban ked­den megnyílt, a közoktatásügyi dolgozók világértekezlete. Az értekezleten több mint ötven or­szág képviselteti magát. Az UNESCO és a nemzetközi nevelésügyi iroda meg­figyelőket küldött ki. Résztvesznek az értekezleten a Nemzetközi Demokra- ratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsári Világszövetség képviselői is. Cerstenmaii-r, a nyugatnémet parla­ment elnöke, kedden este a keresztény­demokrata unió minden! választói gyű­lésén azt mondotta, hogy a Német Szo­ciáldemokrata Párt külpolitikájában „vál­tozás” következett he. Szerinte a szociál­demokraták nyolcévi elkeseredett ellen­ségeskedés után most csendben megkísér­lik külpolitikai elképzeléseiket Adenauer nnlitikáiához idomítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom