Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-20 / 195. szám

minden hatalom a dolaozó néné Mari néni nemcsak a falu vészmadara, vagyis olyan asszony, aki nagyszerűen ért a hírek felnagyításához és a terjesz­téséhez, hanem olyan természete van, hogy mindenben hibát keres és talál. Sokan már nem is hívják másnak, mint háklis Mari néninek. Amikor megjelent a forint, abban is mindjárt hibát talált és nem csak talált, hanem még propa­gandát is csinált a kifogásának. Űton- útfélen ezt beszélte: — Micsoda világot élünk, gyerekeim. . Övét még az isten sem látott. Minden jótól megfosztanak bennünket. Itt van most az új pénz, de ez is kész becsapása az embereknek. Mert azelőtt legalább tudtak gyártani olyan húszfilléreseket, amelyek lyukasak voltak és az ember szépen cérnára fűzhette őket, nem kel­lett félni, hogy elkeverednek a sok lim­lom között, de most még erre sem voltak képesek, pedig hogy mondták, hogy lesz jó pénz... Persze az évek során azt vette észre, hogy meg tud élni lyukas húszfilléres nélkül is, de azért csak nem békült ki a pénzzel. Később megsokalta a pénzt:-— Azért romlanak az emberek is. Még az írás, is azt mondja, hogy minél több a pénz. annál jobban romlanak az em­berek. Márpedig az egyházi írás igazat mond. Mit gondol, miért hoztak ide hoz­zánk mozit? Azért, mert tudták, hogy sok pénzük van az embereknek, és majd el­járnak. Persze, ha nem lenne pénzük, majd nem járnának el moziba, hogy ott minden erkölcstelenséget végignézzenek. Tudok olyat, aki kétszer is megnézte azt a filmet, amelyikben még a pap is sze­relmeskedik, azt a Különös házasságot, vagy' mi a neve. Én nem néztem meg, de meg sem nézem, pedig mesélték, hogy micsoda zacskó pénzt foglaltak le a pa­pok és biztos építettek rajta egy szép kolostort. Természetesen ennek is propagandát csinált, de nem hallgattak a szavára, tovább „romlottak” az emberek, vagyis tovább jártak a moziba. Egyszer azon­ban majdnem megverte az egyik szom­szédja, mert „szóba hozta” a feleségét, vagyis meggyanúsította. Az asszonyok beszélgettek a templom­ból jövet és valamelyik észrevette, hogy a Farkas Bözsike nem volt ma temp­lomban, pedig még fél éve sincs, hogy férjhezment. Erre a másik elújságolta, hogy azért nem volt a templomban, mert elvitte a mentő a kórházba, akkora epe­görcse volt. hogy mindjárt a mentőért szóltak. — Megmondtam én — bölcselkedett Mari néni — aki egyszer megromlik, azt előbb-ntóhb eléri az isten keze. Ez a Bözsi is így járt most. Jómódjában azt sem tudta, hogy mit csináljon, aztán végülis megromlott. Elmentek teherautó­val a Balatonra onnan a gazdaságból. Először még rendben is ment minden, mert péntőbe fördőzött, mint, ahogyan itthon szoktunk a kenderázitatóban, volt benne még egy kis tisztesség, de kinevet­ték, aztán, amikor a másik vasárnap mentek, már ő is vett olyan maskarát, mint azok az úri hölgyek és képes volt magára venni. Hallottatok ilyet. Egy asszony, akinek apja-anyja tisztességes volt, odáig vetemedett, hogy ilyen maskarát húzott magára és abban mu­togatta magát. Megmondták, akikkel együtt volt, hogy együtt fördőztek a fér­fiakkal. De tudjátok, még csak nem is ingyen adták azt a maskarát, ő meg még arra is képes volt, hogy fizessen, csak­hogy mutogassa magát... Persze, majd ha nem lenne annyi pénz, akkor próbált volna ilyen maskarát venni. . . Ki hiszi el, hogy ez az elvetemült fiatalasszony megőrizte a tisztességét. Az urának meg egy nagy szarv kellene... De azért meg­kapta a magáét, vihette a mentő . . . Ez volt délelőtt, de délutánra meg­tudta a férj is, mármint a Farkas Ró­zsiké férje, hogy a Mari néni mit Iií- resztel a feleségéről és meg sem állt a Mari néni házáig. Berontott kopogás nélkül és megígérte a Mari néninek, hogy megtépi a haját, ha még ilyet be­szél az ő feleségéről. Persze Mari nénit nem lehet csak úgy egyszerűen meg­félemlíteni és szembeszállt az erélyes férjjel: —. Még ilyet mersz mondani nekem, te taknyos. Azt se tudjátok már jó­módotokban, hogy mit csináljatok, már a Balatonra is van pénzetek és így be­szélsz az öregebbel? Azelőtt örültetek, ha volt vasárnapra új tutyi a lábatokra, s nem kellett mezítláb járnotok, meg jó volt a kenderáztató, most meg már uri- záltok? Hogy' nyugodtságát és fölényét kimu­tassa, nyugodtan kihúzta a sublót fiók­ját, kivett belőle egy pár új cipőt ós húzni kezdte. A fiatalember ezt termé­szetesen észrevette és — gondolván — ha már nem tépi meg a haját, legalább mond neki valami „gúnyosat”: _ Ügy emlékszem, hogy valamikor m aga is csak tutyiban járt vasárnap és most már ennyire urizál. Mari néni egy kicsit elpirult és, hogy azért mégis megtartsa „fölényét”, tovább tartotta az erélyes hangot: _ Te ébetetlen, még ezt mered mon­dani? Látszik, milyen ehetetlen vagy, te istentelen. Hát, hogy mehetnék tutyiban a templomba, amikor már senki sem jár abban. Csak nem nézetem le magamat. . . Látszik, hogy te is elfelejtetted már a hitedet és elfelejtetted, hogy' még a lyu­kas húszfillérest is megirigyelte tőlünk az állam. B nrla Ferenc Két-három perc, a kocsi kikötve, a kö­teleket negyven bányász vasmarka tartja. Deréknyi fákon hurkolják csiga helyett. Az öreg szó nélkül beül a gépbe. Int a vezetőnek, aki a szakadék felől üggyel- bajjal bemászik a kormány mögé. — Indíts! A motor engedelmes dörgésbe kezd. A kötelek úgy feszülnek, mint húr a hegedűn. — Vajon kibírják a kötelek? — riadna a félelem, de nincs idő gondolkodni: — Gyerünk! — parancsol az öreg, s a gép remegni kezd. A bányászok oda­kint kiáltanak valamit, de nem lehet érteni bent a motorzajban. A motor úgy dörög, mintha csak tudná a tétet. Mo­gyorónyi verejttékcseppek, félredőlt gép, hegyoldal, szakadék. Űristen, mi lesz ebből? Egy rémes billenős, aztán megmozdul a begyfal, — hátrafelé. Hurrá, a hegyfal nem mozdulhat, akkor a gép megy' előre. Tíz centi, húsz—-ötven és vízszintesbe fordul a világ...! Pár perc rémület, most az öröm né­masága nyűgözi le a megszabadul takat. Itt a tető, itt a cél, sikerült, sikerült! Itt a tető, — de hol a negyven bá­nyász, a negyven hű barát? Mire ők négyen leértek, a bányászjárat már el­indult. Néztek utánuk, néztek, s ha már meg nem köszönhették a segítséget, utá­nuk T^iálltották köszönet helyett, kéz­fogás helyett a tárnák és az országutak ősi köszönését: — Hahó! Jószerencsét! Jánosy Zoltán Régi világ — más élet aluhelyen gyakran hallani manapság — ha beszélgetés közben a fiatalokra terelő­dik a szó —, idősebb pa­rasztoktól ilyen megjegyzéseket: „Köny- nyű a mostani fiataloknak, hej, az én időmben de más is volt az élet!” Bizony sok fiatal falun ma már nem is tudja, milyen volt, mit is jelentett ez a „más élet”. A mai fiatalok gondtalanul ás izgalom nélkül mennek be a kultúr- házakba, az iskolákká átalakított volt urasági kastélyokba, nem is gondolva arra, hogy nem is olyan régen a pa­rasztoknak tilos volt a bejárás ide. Sok ion a ssorsas Régina. Régina?!... Mán csak azét sem! DOBOS GÁSPÁR (kilép a bizottság irodájából, sopánkodva): Hej Régina, Régina métt es hallgatók rejád! Most se tehén, se bornyú, se ló, se disznyó, se höcsület! . .. Még hezzá húsz ezer forin­tot öt nap alatt kell fizessek. (Elkese­redve) : Honét? Honnét? ... CSIBI BÄ (megsajnálja): Ládd-e, min­dég mondám néked, hogy ne ojszatok annyit, met osztás után jön a szorzás. E pedig keserű lesz!... DOBOS (ismételve): Osztás után jöo a szorzás, ezt mondá kijed . .. Métt es hallgattam az asszonyra! Most mehetek, kódus lettem, s még hojzá börtönbe es jutok . . . (Elkeseredetten): Rongy nevet hagyok gyermekeimre!. .. CSIBI BÄ (i óindulattal): Keresd az asszonyt! (Példálózgatva): Met az asz- szony vót az oka, hogy Káin Ábel gyil­kosa lett. E csak a biblia!... De tűk es, műnk es csíkiak, ijenek lettünk. Könnyen kecskekórót vetünk, ha valami szivárványt látunk. Fejest belé ugrunk a bajba. Atyafiak! (Az összes künnlevők- Iiöz szól): Szeretnék egy-két példát mon­dani Idjeteknek, hogy okuljanak. Egy idő óta belénk csapott a hétféle súj! Nem tudjuk féken tartani a természetün­ket, nekiiramodunk, s megbillen a lei- bünk egyensúlya. A kászoni székejek Csík egyik medencéjében laknak. Öt falu külön köztársaságot képez. a kövezete, és mégis: a biztonság, a haladás, a pillanatnyi vágyak netovább­ja. De az messze van. Mélyen van. Mé­lyen van. Ök meg itt, félig leborultan a szakadékba, se előre, se hátra remény­telenségében. Mit kezdenek itt négyen? A csend szinte fáj a fülnek, a táj mozdulatlan és mozdulatlanná dermedt ez a hűséges gép. Mozdulna, de nem le­het, akarna jönni, ha csak rajta múlnék — de nincs, nincs, nincs tovább . . . Lenn az országút távoli kanyarjában porfelhő kavarodik. Gyorsan közeleg, nyilván autó. Négy ember suhan lefelé az ösvényen, hogy még elérjék. Nem tudja egyik sem, mit akarnak tőle — talán csak megosztani a gondot, tahin felülni rá a biztos országúton, és elmenni és vissza se nézni. A kocsi elveszik, de megmarad az élet.. . Rohan a négy ember. Csetlik-botlik ezen az ösvényen (hogy is lehetett itt autóval feljönni?) és zihál még mind a négy, amikor egyszerre leintik a rohanó autóbuszt. Bányászjárat. Néma csend hallgat a buszban, amikor a „tefús” elmondja, még zihálva a futás­tól, meg az ijedtségtől, mert már nem pózol — hogy mi történt és segítséget kér tőlük. Senki se szól. Végre egy hang, mély és komor csen­gésű, belevág a csendbe: — Menjünk .. .! Negyven bányász kaptat az ösvényen felfelé. Elől az öreg, aki először szólt. Ezzel a negyvennel a reménység jón. És nőst a reménység a legnagyobb szó. A keskeny hegyi ösvény szinte az égbe visz. Irgalmatlanul meredek és ret­tenetesen keskeny. A kocsi egyik oldala szinte súrolja a hegy oldalát, a másik oldala meg félelmetes mélység felett megy, ahogy kínlódik felfelé a gép. A motor erőlködik a maximális fordulat­számon, hogy szinte nyög bele az egész hatalmas test. Egyetlen hibás mozdulat elég a katasztrófához ,de egyelőre semmi baj. Ha nehezen is, de fogy-fogy a tá­volság. Mindjárt itt a tető, a széles út, a végcél és a pihenés. Még ötven méter. Már csak negyven. Harminc, húsz. És éltkor.. . Igen, húsz méterrel a cél előtt — pedig mi az egy autónak: húsz mé­ter? — megcsúszik a bal hátsó kerék, a szakadék felőli. A gép furcsán félrebilien és — úgymarad. Az emberek leugrilnak, utoljára a vezető is kiszáll. Egy kicsit pózol a hajóskapitány pózában, aki utol­jára hagyja el a süllyedő hajóját. A lét—nemlét határán az emberi gyengesé­gek sokszorosra fokozódnak. Egy ilyen kis hősi póz önbátorításra sem rossz. Bizony, a látvány elég riasztó. Az egyensúly csodája. Félig a szakadék felé dőlve, némán és mozdulatlanul áll a gép, az ég és föld határán. Félkézzel be le­hetne fordítani a szakadékba. A helyzet reménytelen, megoldhatatlan. A csiigge- dés, a most miár mindegy letargiája le­töri az embereket. A géppel mozdulni: biztos zuhanás a szakadékba. — Most aztán mi lesz? — néznek a vezetőre. Nem okolják, nem esik szemre­hányó szó, de nem is lenne jogos. Idáig feljönni is csoda volt. Innen: nincs to­vább. Tanácstalan mindenki. Lenn valahol Jó szerencséi F Az istenmezei bányászoknak Jítavi néni tt EGY ÖREG (beleszól): Ott van ám a jó borvíz! Híres, nevezetes a Kászon- ; impére s a Kászon-jakabfalvi savanyú i víz! CSIBI BÄ (belevág): No, eppeg ez s Hát ott a világtól elkülönözve él ez a székejfajta. A törvényük es különbözik a többitől. (Szünettel): ök a havasokba a fenyőfát kitermelik, amejik az égig ér! Oszt eladják a fűrészeknek vaj mint faragott fát, vaj mint gömbfát. Elérke­zik a vasárnap, megtelik a korcsma. Főj a pálinka, amejik annyi bajt csinyál. Pillanatok alatt mám előkerül a szekér- lőcs- bevert, megskalpolt fejek mutassák, hogy ki a legény a csárdában! Bicsld, lőcs vasárnap jó szerszámok! (Szünetel.) Hát eppeg az első világháború után ke­rülők Csíkszeredába, abun a híres sárga- ház van. miről a nóta es beszél. Ott ta­lálkozók Puzsi Gergével. Kérdem tőle: Mi járatban van Gergő bá? ö felel: jövők, iövék. Én: Meg es no !? ö: Tugy- gya-e kijed, hát a múlt vasárnap én bé a korcsmába, a Pipás Gyurka es ott, — ő neki Rebinek, én es oda . .. ő en­gem ahajt meg... én es őt. .. ő né­kem ... én es neki... 6 újra meg.. : én es őt. • • én neki fogódzók, ő es ne­kem, suvasztok egyet, ő es igen... ö nekem, én neki... ő újra meg... én oda ... ő es . .. rugoszkodék, ő es .:: suhintok . . . ő mán nem, s ahajt én őt úgy meg, hogy' egy szót se szólt, s meg­hótt. .. s ezétt a csekéjsógétt törvénybe idézőnek... EGY ÖREG (közbeszól): E mán osz- tán nem csekéjség! Igaz, hogy véletlen. Csibi bá (belevág): No, lássák e kijetek, —• ijjenek lettünk mü es. Jött az október, farkas étvágyat kap­tunk. Nem számított a törvény. Eccere megakartunk gazdagodni. Raboltunk, loptunk, csak eppeg nem gyilkoltunk, mint a Kászoni es bolondságból. (Szü­net.) Met higgyék el atya fiák — a mü népünk mindég vitéz vót, de nem tolvaj es nem gyilkos! Ezt a rossz példát, amit mutattunk, megbántuk, jóvá es tesszük. DOBOS GÁSPÁR (elkeseredetten): Éget. — szikrádzik a szüvem belül, nem bírom... megőrülök!... Vegyék le rólam ezt a nyűgöt!... Ezt a becs-; telenséget! . . . (Erővel.) Nem kell, le evek szegénv, de böosiiletes . . . Vigyenek el mindent!... Eáirl alommal.') Asszony,; gyermek mind-mind az apa bűniétt, cu­dar ember vótnm, vitrvenek el mindent,! felgvótom, s akkor sem kell!::: TRÉZSI (magábaszállva): Szomszédi! Ne haragudjon, — mü asszonyok vótunk az okai. Versengtünk egvmással. Regina; es, én es . . . Elhatározva): Ebbe a szent mimitumha bémegvek a bizottság elibe1 és leíratom a terűt, — nekem se kell! semmi!... ­DOBOS (megkönnyebbülve): Én! esi ... * CSIBT RÁ (tréfásan): Lássátok-e? . . .< Sokat osztottatok, s most a szorzást el-) kerülitek... ­(Indulnak a bizottság szobája felé.) j üres székein'1 LUXUL! XltJTll tAlilAtLtV.SZJJtk itt éti cl 1U1UC! urakra, a grófokra, intézőkre, csendőrök re. Arra az időre, amikor a hárommilli koldus országának nevezték Magyaj országot, amikor sok százezer cselé egész évi, látástól vakulásig tartó mur kájáért a kommencióban nem kapo( többet, mint 12—14 mázsa gabonát és T pengős fertálypénzt. Amikor a falusi sze gémység, napszámosok, summások hel bére a régi paraszti közmondás szerin hat nap volt — a hetedik pedig a rá adás.” Ma ha az ember végigmegy egy falus , utcán, számitalan diáksapkás fiatalt Iá és a középiskolákban, főiskolákon, a: egyetemeken ezrével találkozik a dolgozi parasztszülők gyermekeivel. Sokan a vi lág legtermészetesebb dolgának tartjál ezt, s nem is gondolnak arra, hogy ré gén az úri Magyarország felsőbb iskolái ban csak mutatóban lehetett paraszto látni. Nemcsak nyolc osztályt nem vég­zett minden parasztgyerek, de nagyot sokan az elemi iskola II—III. osztályá­ból kimaradtak a szükség miatt, és i Hortby-rendszer kultúrpolitikája miatt amikor a hivatalos vélemény is az volt n pénzét meg tudja számolni”, vagy hogy „parasztnak elég annyi ész, hogy „eres? alá álljon, ha esik az eső”. Még nem is olyan régen a falu leg­szerencsésebb fiataljának tartották azt a legényt, akinek sikerült üzembe, vagy Ippen valamelyik városban munkát kap­ui. Pedig, mint minden fiatalt, a falusi ratalökát is ezer és ezer vágy, tanulni- ikarás fűtötte akkor is. De akkor egy- -gv fiatal cseléd, napszámos vágya, ter- zezgetése csak addig terjedhetett, hogy ;sak megtartsa a következő évre is „szo­báskor” az intéző, hogy felfogadja som- násmunkára a bandagazda, hogy ne telljen egész éven át kenyér nélkül élni, lyomorogni. Hányán és bánván akartak kitömi a teserű paraszti életből! S mi lett ezek- iek a sorsa? Talán legjobban József At- ila „Hazám” című gyönyörű verse ad gazi képet, amikor a költő így ír erről- Ezer év távlatából hátán Ids batyuval, xvjJLdJJUi. cl d lUCJJ iicl, LULL Itíiiei altiszt, azt kutatja”. Igen, ebben az időben a parasztfiata­lok legmerészebb álma volt faluról fa­lura elkerülni, altisztnek, vagy házmes­ternek lenni, vagy a vasúthoz, a postához kerülni valamilyen nyugdíjas állásba. Ma már nem ritka jelenség a nagy­városokban, sőt Budapest utcáin is, ki­ránduló parasztfiatalokkal találkozni. Ez is természetesnek tűnik ma már, pedig alig 10—15 évvel ezelőtt még elég álta­lános szokás volt, hogy a dolgozó fiata­lok, elsősorban a szegényparasztok, falu­juk határát csak akkor lépték át, ha a városba, vagy valamilyen úri házhoz szolgálónak szegődtek, ha katonának vit­ték őket. Hány és hány cseléd, sze­gényparaszt fiatal nőtt fel úgy, hogy leg­nagyobb szórakozását számára a falusi búcsú jelentette, amikor elmehetett a bálba, felülhetett a körhintára? De még sorolhatnám, mi mindentől volt meg­fosztva az ifjúság. Hiba lenne art állítani, hogy a falusi ifjúságnak ma már semmi gondja nincs. Ez nem lenne igaz. Sok probléma, sok nehézség okoz gondot a dolgozó paraszt­ifjúságnak. De ha a mai fiatalok édes­apáik, édesanyáik gyermek- és ifjúkorá­val hasonlítják össze saját helyzetüket és életüket, nem gondolhatunk meghatódott- ság nélkül arra, hogy mit is köszönhet­nek a felszabadító Szovjetuniónak — hova is emelte fel a mi pártunk az át- kos magyar múlt legelesettebb, legnyo­morultabb ifjúsági tömegeit, a majorok, a falvak nincstelen, kizsákmányolt ifjú­ságát. A tények bizonyítják, hogy igazuk van az idősebbeknek. Ma minden fiatal tehetsége, szorgalma és tudása alapján ténylegesen valóra válthatja legmerészebb terveit is. Varga József ált. isk. tanár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom