Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-17 / 193. szám

1957 augusztus 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 II tolvajok offenzívája ellen (As állami gazdaságok „vámssedőiről“) Áz őszi vetések alá készítik elő a talajt a varsádi gépállomás traktorosai gépállomás traktorai megállás nélkül dől­Valóságos offenzivába kezdtek az utóbbi években a sikkasztok, tolva­jok, csalók, az állami gazdaságokon belül. A kisebb ártatlannak látszó tolvajlásoktól a 10 000 forintokra rúgó sikkasztásokig rengeteg, árnya­latával találkozik itt a lopásnak az, aki nyitott szemmel járja a világot. A lopások túlnyomó többsége az első látásra jelentéktelennek tűnik. Egy szerszám eltulajdonítása, egy-két liter „fekete benzin“ az üzemanyag­telepről. naponként egy jókora sza® tyor abrak a tehenek, vagy sertések porciójából, egyesek szemében apró­ságnak számít. Mások viszont, akik helyesen gondolkodnak; arra a követ­keztetésre jutnak, hogy ezek ellen az apróságok ellen is fel kell lépni. Mert ha például valaki 10 forint értéket visz is el naponta, akkor ez évenként 3650 forint kárt jelent, s ha az illető 6 évig dolgozik az állami gazdaságban és 6 éven ke­resztül űzi „ártatlan“ üzclmeit, akkor 21900 forint veszteséget okoz vele a gazdaságnak. S ez csak egy ember „szerény“, de szívós kártevése! Hát még a telhetet­lenek. a „nagystílűek“, akik kihasz­nálják összeköttetéseiket, beosztásu­kat és naponként 100 forintos, 1000 forintos károkat okoznak. Az elmúlt gazdasági évben tizenkét „említésre méltó“ lopást tárgyaltak a megye állami gazdaságaiban. A tizenkét leleplezett tolvaj 85 510 forinttal rövidítette meg a gazdaságok vagyonát. Az idén ugyancsak emelkedett a csa­lásra, lopásra vetemedettek száma. Félév alatt ugyanis 15 esetben kellett eljárást indítani az állami birtokok vámszedői ellen. Ezév áprilisában a Kajmádi Ál­lami Gazdaságban különös, két vál­lalatot is egyszerre érintő csalást lep­leztek le. A veszedelem, amely a csalás elő­idézőié volt, a gazdaság területén működő földművesszövetkezeti bolt­ban ütötte fel a fejét. Hütter Erzsébet, aki a bolt vezető­je volt, titokban pálinkát árusított a cukor, só, fogkrém és egyéb bolti árucikkek mellett. S a zug-pálinka- méréshez a „befektetést“ a bolt pén­zéből biztosította az élelmes bolt­kezelőnő. Egyszer azonban, mint de­rült égből a villámcsapás, váratlanul jelent meg a leltározó bizottság az üzletben. Hütter Erzsébet pár pilla­natig riadtan gondolt a nagy leleple­zésre, de aztán feíderült az arca, mentő ötlete támadt, és már cseleke­dett is. Hamis számlát készített, amely szerint 400 kg lisztet, 20 kg patkószeget, 400 kg kenyeret. 100 ka cukrot vásárolt az állami gazdaság a boltból. S szaladt a hamis számlával Herner Jánoshoz, a gazdaság főköny­velőjéhez. Herner, aki sokat iszogatott a „fekete pálinkából“, vonakodás nélkül aláírta a hamis számlát, sőt a nyomaték kedvéért még le is pecsételte a gazdaság hivata- talos pecsétjével. A 4664 forintos hiány „el van most már boronáivá“, gondolta megkönv- nyebbült szívvel Hütter Erzsébet. A leltározó bizottság ébersége folytán azonban mégis csak fénv de­rült a csalásra. Herner János, az el­lenforradalmi időkben hangos, izgató szájhős. csendes, töredelmes hangon vallotta be bűnét. Hernert azonnal elbocsátották a gazdaságból, s az ügy ezzel elintézést nyert. Lehet, hogy vannak, akik úgy gondolják, bcpv ez a fegyelmi határozat is ne­velő hatással van erre a 4664 forintos kártevésen rajtakapott főkönyvelőre. Szerintünk, ha az ügyészségnek át­adták az ügyét. akkor egy életre szóló leckét is kapott volna. Eev másik említésre méltó ügy ki­vizsgálása napjainkban ért véget. pbben az ügyben a Kanacsi Állami Gazdaság egvik üzemegység vezetője, fleli. Gyula játssza a főszerepet. A" tavasz folyamán, mivel takarmánv- hiánv állt elő a gazdaságban. Deli Gvulát bízták m°e azzal, hogy az egyéni narasztoktói takarmányt vá_ sárolinn a iószágállománv részére. Deli Gvnla nekilátott a felvásárlás­nak. és a szénát, amit megvásárolt. niem mérte le mázsán benem n „szemrevételezés“ módszerével álla­pította meg a kazlak súlyát. Ebbői aztán olyan „félreértések“ is származtak, hogy például Pámer Mátyás akaracsi lakos szénája, ami a valóságban 70 mázsa volt. a papíron, amelyet a gazda nyugtaként kauott eladott szénája után, 124 mázsára „vál­tozott“. Milyen jól is járt ez az. ember! Csak a gazdaság járt rosszul, mert ezáltal 4000 forintos kár érte. Ahogy később a 124 mázsában elszámolt 70 mázsa szénát a vizsgálat során közelebbről is megnézték, kiderült, hogv volt henne 20 mázsa kukoricaszár és szalma is. Deli Gyula üzemegységvezető, amikor beismerte „baklövését“, szigorú „írásbeli“ megrovást ka­pott. A z üzemegységvezetői beosztásból nem lett ugyan leváltva ezért, de úgy hallom, újabban megint „zűrök“ vannak körülötte, s ezek már komo­lyabban megingatták a belehelye­zett bizalmat. Régebbi eset Bodnár András ügye, aki a Gerjeni Állami Gazdaság bér­felelőse volt. A bűne „csupán“ az volt, hogy v az 5000 forintot, amelyet SZTK bélyegvásárlás ürügyén vett fel, saját céljaira használta, s három hónapon keresztül 100 forinttal több bért számfejtett magának, mint szabad lett volna. Az ellene indított vizsgálat során ki­derült, hogy egész sor „kisebb“ csa­lás is nyomja a lelkét. Bodnár András ügye, az állítások szerint, át lett adva a rendőrségnek. Ügy hírlik azonban, hogy az ügy le lett zárva anélkül, hogy komo­lyabb büntetés érte volna. A tolvajlások elleni harc közös ér­dek. Aki az államot, a közös tulaj­dont lopja, az a népet károsítja meg. A becsületes dolgozókra mindenhol számíthatunk a csalókkal, tolvajok­kal, sikkasztókkal szembeni küzde­lemben. S a munkások, akik legtöbb esetben leleplezni a káros őzeim ék­nek, megkövetelik azt is, hogy a tör­vény kemény kezével sújtsunk a tol­vajokra. H. T. A mezőgazdasági dolgozók részére eb­ben az időszakban nincs pihenés. Egyik nagy munkával nem is végeztek, mór itt á másik. Dolgozni kell szaporán. íme a példa: a varsádi gépállomás körzetében húsz géppel még csépelnek. De huszon­három traktorral már készítik elő a ta­lajt az őszi gabonák alá. Sebestyén Ist­ván, a gépállomás igazgatója elmondotta, hogyan dolgoznak most a traktorosok. — A termelőszövetkezetek nagyon igé­nyesek a gépállomással szemben. Elvár­ják, hogy a kívánt időpontra ott legyen n gép. üzemképes legyen, és minőségileg kifogástalan munkát végezzen. Mi igyek­szünk jól dolgozni. Eddig ebben az év­ben a gépállomás munkájára nem is volt panasz. S remélem, hogy ezután sem (esz —■ mondotta Sebestyén elvtárs. A fentiekből azonban nem derül ki, hogy- tulajdonképpen hogyan is dolgo­zott eddig a gépállomás. Papp Lajos elv­társitól, a gépállomások megyei igazgató­jától itudtuk meg, hogy a varsádi gépállo­más egyedüli a megyében, amely 102,4 százalékra teljesítette a kapálási tervét, és az aratás ideje alatt kifogástalan minő­ségű munkával 120 százalékra teljesítette tervét. Ezidőszerint a megye egyik leg­jobb gépállomása a varsádi. Ezt az elmondottakon kívül azzal sze­retnénk még érzékeltetni, hogy a varsádi goznak, készítik elő a talajt az ősziek alá. Eddig a gépállomás 1411 hold in­gyen-tárcsázást végzett a termelőszövet­kezetekben és körülbelül mintegy 1400 hold keverőszántást. A kistormási Dózsa Tsz-ben két gép állandóan dolgozik, s hasonlóan a többi tsz-ben is. Sőt a keszőihidegkúti termelő- szövetkezet is a varsádi gépállomástól kér gépeit ,mondván, a varsádi traktoro­sok sokkal jobban dolgoznak, mint a pincehelyiek, jobbak a gépek, a veze­tőség jobban szervezi meg a munkáit. Ez így is van. A varsádi gépállomás vezetői már gondoskodtak arról, hogy minden termelőszövetkezetben, minden községben kint legyenek a vetőgépek, a műtrágya- szórók és egyéb, az őszi munkákhoz szükséges munkagépek. Azokat a vető- gépeket és egyéb munkagépeket, ame­lyekkel a nyáron dolgoztak, most javít­sák a gépállomáson, de a jövő héten azokat is kihúzatják a területre. A jó munkáért, a jó szervezéséit első­sorban a gépállomás igazgatóját, Sebes­tyén István elvtársat és a fiatal mező­gazdász. Bozsó János érdemel dicséretet. A műszakilag kifogástalan gépek pedig Molnár Jánosnak, a gépállomás főgépé­szének a munkáját dicséri. Működő pénzforrások — a hintsd új Barázda Tsz-ben Három asszony beszélget a hőgyészi Uj Barázda Termelőszövetkezet iro­dája előtt. Az egyik a piacról tartott hazafelé, a másik kettő a raktárhoz visz majd zsákokat, megállnak be­szélgetni néhány percre. Az üzletből egy férfi jön ki, két karján két nagyobbfajta papírzacskóval. Megszó lítja az egyik asszony. — No, mi volt a nagy bevásárlás? — Lisztet vettem ... — De gazdag ember maga hallja, hogy ennyi lisztet vásárol. De ha tsz. tag lenne, kocsival vihetné haza — szól még utána. Aztán már a többiek felé fordulva folytatja: — Ügy meglepték a malmot a szö­vetkezeti tagok, hogy már attól tar­tok. kiraknak, ha legközelebb me­gyünk megint őrletni. Azért, amióta a szövetkezetben vagyok, nincs annvi gond a háztartással. Azelőtt, amikor az uram az ÁFORT-nál volt. volt pénz bőven, de alig tudtunk egv malacot levágni. Most viszont meg­van minden szükséges... De megyek, mért nem készül az ebédem, Azzal megy mindegyik a maga dol­ga után. Közben a piacról behurcol- kodik a kertész. A keddi nap csak olyan fél-piac, kevés a forgalom, le­számolja a pénzt, kettőszáztizenegy- néhány forint. — Mit hoz a kertészet a szövetke­zetnek? — érdelődöm. — Mikor, hogyan ... Most már egyre olcsóbb minden. Amikor pél­dául a paprikával először kimen­tünk, forintért adtuk darabját annak, amiből most 2 forintért adunk egy kilót. Június 25-én árusítottam elő­ször paprikát. 790-et adtam ej dara­bonként és azóta mintegy 4 mázsát kilóra. Eladtunk eddig 3 mázsa paradicsomot, egy héttel ezelőtt még hat forint volt kilója. Elment már 25 mázsa korai káposzta, nésv má­zsa korai uborka, öt mázsa tök. en­nek nagyobb része még három forint­ért kilónként... Aztán előveszi a mindentudó kis noteszét, sorolja egymástitán a piaci napok bevételét. NAGY A FELBOJDULÁS KAKASDON mert a földről van sző... Nagy a felbojdulás Rakasd község parasztsága körében, amióta .tudomást szereztek arról, hogy a volt Gábor Áron Tsz 150 holdas földje a szomszédos ha­tárú harci Petőfi Tsz kezelésébe kerül. Erről beszéltek a tanácsüléseken, a Ter­ményforgalmi Vállalat gabona átvevőj helyén, erről beszél már két ember is, ha összeakad az utcán, vagy a határban. Az elmúlt vasárnap földművesszövet- Uezoti ülést hívtak össze Kakasdon, ahol már szenvedélyes vita folyt és a jelen­levők anélkül, hogy szót kértek, vagy kaptak volna, nem éppen parlamentéiig formában mondták el véleményüket. Kezdetben egymást, majd a vezetőket okolták azért, hogy — mint mondották __ a község határának a lelkét, a legjobb f öldeket más községnek adják át hasz­nálatra akkor, amikor Kakasdon is ke­vés a föld. V taggyűlésen azután úgy határoztak: nem engedik a földet, és a földművesszö- votkezet kezelésében egy takarmány- termelő szakcsoportot hoznak létre. Ki­dolgozták az alapszabály tervezetet is, amelyet elküldték az MSZMP járási bi- egy kezdetleges forma. Tehát ahogy ti zottságához, a járási tanács mezőgazda- akarjátok, visszafelé fejlődést jelentene sági osztályához és a JASZÖV-höz. _ adja meg a felvilágosítást Daradics * elvtárs. Kedden délelőtt egy háromtagú ka- kasdi küldöttség kereste fel az MSZMP járási titkárát, Daradics Ferenc elvtársat. Személyesen is elmondták problémáju­kat. — Községünk parasztsága ragaszkodik minden borozda földhöz — kezdi a be­szédet Molnár József, a község megyei tanácstagja, a küldöttség vezetője. — Nem vezet jóra az ilyen intézkedés, higyjétek el, hisz úgyis kevés a földünk. Tudva­levő, hogy az állatállomány is vajmi avenge a faluban, jó lenne, ha hozzá­segítenétek ahhoz, hogy a föld a mü ke­zelésünkben maradjon — érvel jóízű székelyes kiejtéssel. — A földhöz, a 10-es törvényerejű rendelet értelmében, vagyis a tsz-eknek, állami gazdaságoknak betagosított, egy­befüggő területeihez nem szabad nyúlni. Követelmény az, hopp- közös nagyüzemi művelésre lehet csak átadni A harci Pe­tőfi TIT. típusú tsz, a szakcsoport pedig —. Nem beszélve arról, hogy a föld­szerzésnek ilyen formájával már talál­koztunk a járásban. Kétyen ugyanis még annakidején szakcsoportot alakítottak és később felparcellázták a tsz földjeit. Hát ezért nem járulunk hozzá ilyen formában a szakcsoport alakításához. — Hallottunk szakcsoportalakításáról a megyében, így határoztuk el műnk is, hogy hezzáfogunk valamihez — érvel, de most már gyengébben Molnár Jó­zsef. — Helyeseljük, sőt segítjük is a szak­csoportok alakítását — mondja Daradics elv,társ, de csak úgy, ha a gazdák a saját kezelésükben levő földeken állnak össze. A küldöttség kissé csalódottan, de most már teljesen tájékozódva és meg­nyugodva hagyta el a járási pártbizottsá­got, mert Daradics elvtárs azt is elmond­ta. megvan a lehetőségük arra, bogy a föld megmaradjon a községnek. Álljanak össze, a földnélküli gazdák Kakasdon és a 150 holdas földön alakítsanak egy ter­melőszövetkezetet. Az sem akadály, ha kezdetben nem lesz közös állatállomá­nyuk, de feltétlenül követelmény, hogy a földön nagyüzemi gazdálkodást folytas­sanak és közösen műveljék meg. Molnár Józsi bácsi a tanácsok alaku­lása óta megyei tanácstag, a tettek em­bere. Estefelé a falu iparosait kereste fel, tudja azt, hogy Ditrich József foltozó cipésznél sokan megfordulnak. Jönnek a gazdák a kijavított cipőkért, esténkint oten-hatan szoronganak a konyhában, beszélgetnek a falu problémájáról. Itt mondta el, hogy a földdel kapcsolatban mit hallott a járásnál. — Hát bizony nem lenne rossz és le­hetne is 15 jó „fogós” embert össze­hozni — mondja Kovács Orbán, a falu kovácsmestere, aki szintén jelen volt a beszélgetésnek Vannak itt olyan földnél- kiiliok. akik szeretik a földet, és szívesen is társulnak. De azt megmondom, akárki kezdeményezi, jól nézze meg, hogy kit vesznek be, mert én mondom, arany­bánva lehet az a föld. ha olyan emberek szövetkeznek rája, akik ismerik és meg­ér! ík egymást, de szeretnek is dolgozni. — 324 forint, 450 forint, 930 forint, 1028 forint, 842 forint, 1059 forint, •321 forint, 1209 forint — és így to­vább. hosszú sorban. — Jó lenne, ha vidékre is tudnánk menni, mert itt a községben nehezebben lehet eladni. Az időjárás is rontott az „üzleten“, mert még a rossz gazdaasszonyoknak is van elég... És akkor, amikor drá- gáhb volt a zöldféle, sokkal karmsabb volt, mint most. Júniusban hétezer forinton felül, júliusban 600n forint, augusztusban eddig 2000 forinton fe­lül volt a bevétel a zöldségféléből. A kertészet mellett jő pénzforrás még a 16 holdon fekvő halastó. A kisebb halászások eddig 8000 forintot hoztak a szövetkezetnek, de a fő be­vételre, 45 ezer forintra csak az őszi lehalászás után számítanak. Addig még takarményozzák a potykákat, naponta 50 kg takarmányt kapnak, nem. panaszkodhatnak az „ellátásra“. Megint másik pénzforrás a tehené­szet. az állattenyésztés és ezek együt­tesen tették lehetővé, hogy havonta fizethessék a tagságnak a tíz forin­tos munkaegységelőleget, eddig ösz- "szesen mintegy 105 000 forintot. Emellett a gépállomásnak mintegy 100 ezer forintot fizettek ki az elvég­zett munkáért, csaknem 18 000 forin­tot műtrágyáért és 19 000 forinttal az adóját is rendezte a szövetkezet. Az asszonyok beszélgetésének valóban volt alapja, mert munkaegy­ségenként 4 kg búza és 4 kg arpa előleget osztottak. Az aratást, csép- lést már el is felejtették, az utóbbival augusztus 3-án végeztek. A nagyobb- szabású munkák egyelőre szünetel­nek, a tagság legközelebbi terve, amelyet már vasárnap véghez is akarnak vinni — egy balatoni kirán­dulás, ami ugyancsak jól esik a ne­héz munka után. 33. I. Bérletet ad lei a Városi Kultúrház A város színházié lógató közönségének nagy örömére a napokban igénytelen fal­ragasz jelent meg a házak falán és a hirdetőoszlopokon. A falragasz hírül adja, hogy az 1957—58-as színházi évadra bérletet bocsáit ki a Városi Kultúrház. A bérlet havi négy színházi előadás meg­tekintésére jogosít. A bérletek a Pécsi Nemzeti Színház, a Kaposvári Csíky Gcr- trely Színház, a Kecskéméi Katona Jó­zsef Színház, a Budapesti Déryné Színe ház. a Magyar Játékszín Szekszárdon tartott előadásaira érvényesek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom